Petőfi Népe, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-22 / 299. szám

„HISZEK BENNE, HOGY EGYSZER MEGVÁLTOZNAK...” A tizenháromezres lélekszámú nagyköz­ségben, Jánoshalmán körülbelül ötszáz ci­gány él. Nagy részük az úgynevezett Zenész- soronj és a már csupán néhány putriból álló cigánytelepen, kisebb hányaduk pedig a köz­ség különböző részein lakik. Az utolsó más­fél évben a helyi, tanács a korábbinál is na­gyobb figyelmet fordított helyzetük javítá­sára. Elég talán példának említeni a har­minckét Cs-lakás felépítését, a cigánylakos- ság egyre nagyobb arányú munkába állítá­sát, a hatéves cigány tanulók teljes beiskolá­zását, az általános iskola felzárkóztatási programját, vagy a Zenészsoron néhány hó­napja működő cigányklubot. Egy nap a jánoshalmi cigánysoron • A cimképen: A jánoshalmi Zenészsor, clöl a cigányklubbal. • Erzsiké nővér és a telep egyik legnépesebb családja. A beilleszkedés bizony nem megy zökkenőmentesen. A tanács­elnök. a titkár szdbája nemegy­szer heves szóváltások színhelye. Mikó Sándor vb-titkár: — A községbe történő betelepí­téssel szemben érezhető az ellen­állás, mindkét részről... Márpe­dig a szociális követelményeknek nem megfelelő részek felszámolá­sa a legsürgetőbb feladatunk. A telepet azonban csak rohamsze­rűen, dózerral tudjuk lebontani. Ha mégis megmarad néhány nyo­morúságos putri, másnap újabb cigánycsaládokkal van tele ... Gondterhelten így folytatja: — Nehezen jutunk egyről a ket­tőre. Kértük egyebek között a vállalati vezetőinket is, hogy ne térjenek ki a cigány munkavál­lalók felvétele elől. Tudjuk, nem a legjobb munkaerők. Mégis, több szempontból kívánatos len­ne, ha helyben dolgoznának ... A teljes munkába állítás való­ban gondot, jelent a község szá­mára. A több mint kétszáz mun­kaképes cigány lakosból jelenleg százharmincnak van állandó mun­kaviszonya. A legtöbbjüket a Kiskunhalasi és a kunbajai ÁI7 lami Gazdaság, valamint a Köz­úti Építő Vállalat foglalkoztatja. A munkába állítás nehézkessége azonban nem csupán a cigányok történelmileg meghatározott „sza­bid életet” előnyben részesítő magatartásformájából követke­zik. Egyebek között abból is, hogy kvalifikálatlan, minimális isko­lázottsággal rendelkező munka­erőt képviselnek. A másik, alapvető gond, hogy a cigányoknak a községben' tör­ténő letelepítésére kevés számú és viszonylag drága telek áll ren­delkezésre. így kénytelenek egy- egy utcában egymás mellé hat­hét lakást is felépíteni. Eredmé­nyeként újabb cigánysor jön lét­re, ami még nem lenne alapvető probléma. Sokkal inkább az, hogy a tahácsnak jó ideje szűkösek a pénztartalékai. A nagycsaládosok, az öregek és a munkaviszonnyal nem rendelkezők viszont többnyi­re nem rendelkeznek a lakásépí­téshez szükséges alaptőkével... Esőben, sárban, hóban... Bognár Mátyásné, „Erzsiké nő­vér” — ahogy a telepiek is szólít­ják — huszonkét éve járja a já­noshalmi putrikat. Esőben, sár- bait, hóban, gyalog és kerékpá­ron. Utóbb már — ahogy ő mond­ja — „urasan”, kismotorral. Is­meri az életüket. Tudja, ki hová megy férjhez, hol hány gyerek születik, mi a becenevük, s ki ki­vel van haragban. A Zenészsorról kanyarodunk a telep felé.y Az utolsó viskók mel­letti legelő afféle csatatér:'fület- len lábosok, hulladék, és rozsda­ette vaskályhák gyűjtőhelye. A legszélső putri füstös ajtajában cigánymadonna áll, bokáig sze. métben, karján csecsemő. — Bözsi, megmondtam, hogy állami gondozásba vetetjük a gyereket, ha nem tartasz rendet — pöröl Erzsiké. — Vigyázzon! Bele ne lépjen! — fordul felém a nővér a földre mutatva. — Pe­dig hányszor mondtam neki,- hogy söpörje el a székletet az udvarról, a szemetet a szoba kö­zepéről. De ezt nézze meg! — vezet a putri bűzös homályába.^ A gerendán tiszta batyu lóg, benne patyolat ruhanemű ... — A kicsié — magyarázza. — Ide már eljutottunk. A gyereket csak tisztán viszik az orvoshoz. A kisgyerekes családok nagy ré­sze ma már rendszeresen vásá­rol tejet, vajat, sajtot, sőt néha déligyümölcsöt is. így is lehet élni... A többihez hasonló, alacsony vályogház Rostás Győzőéké is. Szapora beszédű, középkorú ci­gány nő fogad. Lélegzetvétel nél- kül szidja a szomszédasszonyát, majd valami kabátlopás zavaros históriájába kezd hirtelen. — Inkább mutassa meg a szo­bájukat — állítja le a szózuha- tagot Erzsiké. Rostásné térül-fordul, ajtót, szekrényt nyitogat, és szinte ra­gyog a büszkeségtől; ő nem olyan cigány, mint a többi! És valóban elismerésre méltó a ropogósra ke- ményített-vasalt lepedők sora, a patyolat csipketerítő az asztalon, á vadonatúj linóleum a sárral ta­pasztott földön. Kinn a disznóól­ban elégedetten röfög a Zsuzsi névre hallgató mangalica ... — Hát így is lehet a telepen élni — mondja Erzsiké távolodó­ban. A Zenészsor legelső házában laknak Vernerék. A családfő, Verner Ádám — ahogy mondják — „jó kapcsolatokkal bír” ... Par­tizánszövetségi tág és klubgond­nok. Ö járogat a telepiek kéré­seivel a tanácsra, s ha kell, rend­re inti a renitenseket. A tíz éve elköltözött vajda helyett valami­féle irányítója, szervezője ennek a cigányközösségnek. Rendesen öltözött fiatalasszony nyit ajtót: — Füreden van apám, a szív­szanatóriumban — mondja —, de jöjjenek el este. Rendezvény lesz a klubban. Hogy mi is? Valami bűnügyi előadás ... Közeleg a dél. Erzsiké nővér utolsó intelemmel lát el egy ma- szátok képű kis lógóst: — Irány az iskola! Mindjárt indulok utánad motorral — teszi hozzá .a nyomaték kedyéért, majd hozzám fordul: — Hiszek benne, hogy egyszer megváltoznak. Húsz éve járok ide, látom mit .fejlődtek. A legtöbb­jüknek már ma is van igénye a kulturáltabb életre, csak még ki­vitelezni nem tudják ... Egy este a cigányklubban A szerényen, ám a legszüksé­gesebb eszközökkel felszerelt klubban — lézengő lurkókkal együtt — várunk vagy tizenöten. Halk sutyorgás, csönd. A tévéhez, a könyvszekrényhez, a cimbalom­hoz most nem nyúl senki. Ok a sarokban: tarka kép egy csoport­ban. Mi — pedagógusok, népmű­velők és meghívottak —L szintén egy szigetben. Nézzük egymást, csak lesz valami... — Francia filmet játszanak a moziban — menti a többieket a Verner lány. — Majd jönnek — biztat bennünket. Szénsavas pukkanás, valaki kó­lát, bont. Az előadó a szoba köze­pén feszeng. Beülök az öreg cim­balmos mellé, a beszélgetés hátha oldja a hangulatot. — Eladtam a négy gyönyörű disznómat — ered meg Kovács Mihály nyelve. — Az árát ■ bele­adtam a muszájból vett új ház­ba, de nem is olyan meleg, mint a putri volt... Hogy mire jó ez a klub? Hát mert fűtenek. Mert együtt lehetünk. No meg ... így Jönnek néha a .tanácsiak hoz­zánk, vagy mit tudom én kicso­dák. Van itt előác^ás, kérem, szép számmal. Csak nem mindig ért­jük, miről beszélnek. Mi meg mondjuk a magunk baját, de se­gíteni senki sem tud ... — Inkább azt írja meg, hogy miért nincs a községben sebésze­ti rendelés — kezdi rá a Verner lánya. — Vagy itt a közelben egy óvoda, de alig visznek be né­hány gyereket. Talán szégyellik a piszkosságukat is ... Az iskola? Hát ott segítenek nekünk. Ruhát is gyűjtenek. De mondja meg ne­kem őszintén: miért kell. az én tisztességesen öltözött gyerekem­nek cigányosztályba járni? * Kattan a villany. Úgy látszik, ma már nem lesz előadás. A sö­tétben keskeny filmen peregnek előttünk egy Tisza-parti község szép, színes képei. Posváncz Etelka 1981. december 22. • PETŐFI NÉPE • 5 INTERJÚ ROMANY PÁLLAL Karácsonyi ÉS A karácsonyi ünnepek előtt 32 oldalas összevont számmal je­lentkezik az Élet és Irodalom. Gazdag tartalmat sejtet a szer­zők puszta felsorolása is. A — korántsem teljes — névsor egy­aránt átfogja a fiatalabb és idő­sebb nemzedéket. Verssel képvi-' selteti magát Ágh István, Bari Károly, Csoóri Sándor, Garai Gá­bor,• Rab Zsuzsa, Simonyi Imre, Somlyó György, Vas István, Ve­ress Miklós és Weöres Sándor. A szépprózai alkotások Bajor Nagy Ernő, Bolya Péter, Dobai Péter, Illés Endre, Lázár István, Si- monffy András, Spiró György, Száraz György, Tatai Sándor és Vámos Miklós tollából valók. Publicisztikát írt például Boldi­zsár Iván és Szabó György. Ez a lapszám foglalkozik az írószövetségi közgyűléssel is. A beszámoló és a hozzászólások hű képet adnak a tanácskozásról. A szerkesztőség most sem tekintett el a műfaji változatosságot is erősítő interjúk közlésétől. Bo­kor Péter prof. Magyary Gyulát kereste fel, aki 1944-ben ameri­kai küldetéssel járt hazánkban, s a II. világháború eddig isme­retlen mozzanataira világít rá. Mezei András megkérdezte Zelk Zoltánt: *ía beszélgetés abból az alkalomból jelenik meg, hogy az idén decemberben lett volna 75 éyes az idősebb költőtárs. A népesedési gondokról kezdemé­nyezett vitához kapcsolódnak Romány Pál válaszai. A . Bács- Kiskun megyei pártbizottság el­ső titkára a népességpolitika és településfejlesztés összefüggései­ről fejti ki tanulságos vélemé­nyét. . Egyebek között felhívja a fi­gyelmet: „a nagyvárosokat úgy lehet fejleszteni — nem növelni —, ha alábbhagy az utóbbi év­tizedek szerkezeti, foglalkoztatá­si, beköltözési mozgásából rájuk nehezedő nyomás, ha az értéke­lésben helyükre kerülnek a ki­sebb közösségek, községek, a har- minc-negyvenezer lakosú közép­városok. Rendbe kell szedni ma­gukat, hogy utolérjék az előttük járó igényeket. Természetesen szükség van jobb helyi és hely­közi közlekedésre, nem provin­ciális j'ellegű gazdasági és kultu­rális fejlesztésre és még számos, jól sorolt — és főleg helyben, az ott élők által sorolt! — közös cse­lekedetre is. Jó volna, ha a meny- nyiség versenye helyett ezen a pályán is teret szerezne a minő­ség. És nagyon jó volna, ha a család is elfoglalná, erősítené po­litikánknak megfelelő, méltó he­lyét valamennyi településen”. A közismerten ÉS-nek nevezett irodalmi és politikai hetilap ösz- szeállítása holnap lát napvilágot. KÖNYVESPOLC Helyismereti írások Két, megyénket is érintő kiad­vány is napvilágot látott a közel­múltban a Tankönyvkiadónál. Az egyik a Magyarországi Dél­szlávok Demokratikus Szövetsége Múltunkból• — íz nase proslosti sorozatának a harmadik kötete: tanulmányok a magyarországi horvátok, szerbek és szlovének oktatásügyének a történetéről (szerb-horvát nyelven, bőséges magyar kivonatokkal). A kötet egyik szerkesztője és szerzője is Mándics Mihály, me­gyénk helytörténeti szakfelügye­lője. írása, Adatok a Bácskai ok­tatásügy történetéhez, szűkebb hazájába, Csávolyra vezeti el az olvasóti a ma is békésen egymás mellett élő bunyevácok, magya­rok és németek körébe. A szerző a Mária Terézia-féle Ratio edu- cationistól a legújabb közműve­lődési törvényig konkrét példán mutatja be az iskolaügy fejlődé­sét Csávolyon. Gazdag irodalmi utalásokkal pontos adatokra épít. hivatkozik saját tapasztalataira is: éveken át a csávolyi iskola igazgatója volt, s ő a jeles hely- történeti gyűjtemény megterem­tője. A ' Művelődési Minisztérium Nemzetiségi Osztálya támogatá­sával három kötetben jelent meg A II. békéscsabai nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konfe­rencia előadásai című kiadvány. Tíz ország képviseltette magát, 68 előadás hangzott el. Megyén­ket két előadó érintette. Bárth János, a kalocsai múzeum igaz­gatója „Egy „bácskai magyar .fa­lu? (boroszló, Dbroslovo) népének •eredete” (Címen, Mándics Mihály pedig „A kétnyelvű krónikaírás és a néprajz kapcsolata” címen tartott előadást. Mindkét kiadvány. módszertani útmutatásokat is tartalmaz. Bognár András 20 éves a lipcsei Herder-intézet Az elmúlt három évtizedben 120 ország több mint 17 500 polgára vett részt a lipcsei Herder-intézet német nyelvtanfolyamain. A főis­kolai szinten tartott előadássoro­zatokat főként a külföldi orszá­gok felelős politikai, gazdasági, tudományos vagy kulturális posz. tot betöltő személyiségei látogat­ják. A fennállásának harmincadik évfordulóját ünneplő intézmény a külföldiek nyelvi előtanulmányai­nak lebonyolítására is vállalkozott. Ezenkívül az intézet mpnkatársai továbbképzőkurzusokat tartanak a külföldi némettanárok, továb­bá a germanisztika művelői szá­mára. Tóth István zaklatott idők (2.) — Na és?— oszlatta el fél- szegségét a lány. — Ez így de­mokratikus igazán. Engem nem izgat. Annál lezserebben visel­kedhetek. Monoki felvillanyozódva leste minden szavát. Ezután le se vet­te a lányról a szemét, amely az újabb poharak hatására is őszin­tébben csillogott. Beszélgettek még égy darabig, majd gyorsan felkelt, s a lányt is karjánál fog­va emelte. — Gyerünk. Csináljunk egy kis görbe estét' a Szigeten. — Na, azért a Szigetre így mégsem — rántotta ki kezét a nő a férfi markából. — Mit számít az nekünk?! Nem maga mondta? Jöjjön, Téri­ké! Nekünk így is lehet... De­mokrácia van — suttogta ordas mosolyával. Kigyulladtak a villanylámpák, mikor elindultak. A mulató kerthelyiségében már csak legszélre eső asztalt kaptak. Legalább sötétbe kerül­tek. Nem táncoltak, csak ittak* és kesernyésen érzelegtek. A Ró­zsadombról meg a kunsági ta­nyákról. A lány fehér homlokát, omló haját a férfi arcához dör­gölte. Elbúgta neki, melyik csil­lag ragyog pont a házuk fölött. Halványodott az ég sötétje, ál­mosan rebegtek a csillagok, mi­kor a mámorból ocsúdva, egy­mást ölelve kucorodtak a víz­parton. Fáradtan meredtek a sö­tét folyón egyre homályosabban csillanó fényekre. — Nem is hiszem el, hogy ötvenéves vagy — fordította maga felé Monoki arcát Teri. Vállára hajtotta huszonöt éves fejét, s rekedten heccelődött. — Hű, ha a feleséged tudná! Monoki a vasárnap reggeli vo­nattal utazott haza. Egyedül ült a kupéban, ernyedten meresztet­te kifelé szemét az ablakon. A nyáreleji napsütés kékesfehérre vizezte az eget. A gyárkémények erdejében egy-kettő mutatta, hogy alattuk még vasárnap is lélegzik az üzem. A lilásbarna füstcsóvák hosszú sávokra nyúl­tak, aztán megakadtak.. Mozdu­latlanul csüngtek a város fölött ás a messzeségben gyöngyházfé­nyű átmenettel olvadtak össze az ég aljával. Megborzongott. Sokat ittak az éjjel Terivel. Ügy érezte, hogy feje a homloka magasságában bevégződik, aztán valami sú­lyos, idegen testként folytatódik a koponyája tetejéig. Fázott. Szin­te külön-külön érezte valameny- nyi hajszála tövét. Aludni próbált, de a hideg nem hagyta. Valahol a tudata peremén felrémlett, hogy a Szi­getről hazakísérte Terit. De any-' nyira kimerült volt, hogy nem emlékezett rá már most sem, hová is vitte őket a villamos. Csak a lány hangja kísértett hal­ványan: „Tovább ne gyere, mert nagy lesz a duma, ha meglátnak. Majd találkozunk..'.” Ki-kitekintett. Szürke, himlős vakolatú bérházak ásítottak er- kélyes frontjukkal a keletről fel­felé gördülő napra. Az emelete­ken kosaras asszonyok siettek, ' némelyikük kezébe apró gyerek kapaszkodott. Úgy mozogtak, mint a játékbabák. A rácsokon fehérneműk száradtak, lengedez­tek. Nemsokára a látóhatár alá me­rült a város. Virágzó; termő szí­nes földpántlikák közt rohant a vonat. Üde domboldalakról fal­vak tiszta Utcái sugárzottak a robogó kocsisorra. Minél jobban telt az idő, annál inkább megtel­tek korzózókkal az újabb hely­ségekből előfutó utcák. Nevető­piros, szerény-rózsaszín, kínál- kozó-sárga, ártatlan-fehér, mo­solygó-kék pettyeknek, ringó vi­rágoknak tetszettek a sétálgató lányok. A feketeünneplős fér­fiak barna arca alatt vakított az ing fehérje... Két falu közt te­herautó zötykölődött. Rajta ifjú arcok vidám kertjére lobogtatott bíborfényt a vörös zászló. „Fa­lujárók ...” — gondolta Monoki, s nyugtalanul kapta el a szemét. Egy bokros tanyáról egykori — gergelyi birtoka Jutott eszé­be. Szép nagydarab földje volt 1 ott egy tagban, 122 hold. De korán kelt ilyen nyáreleji reggeleken. Forrósodott a derék­alj a gérince alatt. Csak úgy ingben-gatyában, mezítláb saty- tyogott le a sütőházba. Korán el­hízott felesége még horkolt, oda­lent javában sürögtek az asszo­nyok, lányok. Közeledtére vi- háncolni kezdtek, mint akiknek nyúlhájjal kenegetik a köldökét. Mellesek, farosok voltak, csak úgy duzzadtak. Megállt a tanyaudvar közepén, nyújtózkodott, ropogtatta pi­hent teste csontjait. Minden az ő boldogságát szolgálta. A teli górék, a magtár, a pitypangok sárga gombjai. a parlagon. A szarvasba rakott trágyának is olyan kellemetes reggeli szaga volt a harmatos levegőn. Olda­lukra hevert tyúkok egyik lá­bukkal a kukacokat kapirgálták. Oda-odasandítottak a körülöt­tük settenkedő kakasra. Magához hasonlította mindig ezeket a büszke madarakat. Kényesek, ke- vélyek, Vérvörös taréjukon az egészség csattan. Hanyagul ko- tydgnak a kiszemelt tyúknak, s az meghunyászkodva kushad le előttük. Tojózás után megrázza borzas tollát a tyúk, és folytat­ja a kotorászást a ganéban. Erősek, hatalmasak a kakasok. Mint ő. Férfiak! Eljárt-az istállók táján. A cse­lédek azt se tudták, hogy keres­sék kedvét, így gazduram, úgy gazduram. ö meg szigorúan tar­totta a távolságot. „Gyér’ elő csak te félcsipejű, neked beszélek... Eltöröm a derekad, ha még egy­szer kint felejted a villát az ól mellett. Belehág a csikó ... de akkor megnyúzlak!” A szénaboglyákon túl már hallotta a halk köhécselést a hajításnyira gubbasztó lugasból. Ott szoktak iszogatni, kártyázni a cimborákkal, .városi urakkát jó kis vadászatok után. Reggelenként más célokra is jó volt, * • .Jóreggelt gazduram” — köszön­tött rá odabent az éppen soros szolgáló. Negyedóra múlva indult visz-, szá a házba. A felesége sose szólt, pedig biztos tudott róla. Masszívnak, örökkévalónak tetszett minden ... Hej, azok a csillogó-harmatos, párá» tanyasi hajnalok. Jólestek a szeretkezé­sek mindig új húsokkal — a fe­lesége unt teste után ... Hata­lom, biztonság. Hol yanlaz már! Fejét tenyerébe hajtotta, az­tán megint mogorván meredt ' a tovatűnő vidékre. Az ő világá­nak vége. Jobb, ha behúzza a far­kát. „Azok” már nem félnek tő­le. Megijedt. Kijózanodva kapott tárcájához, elővette, piszkálta, megszámolta a maradék pénzt. Alig maradt a heti keresetéből annyi, amennyiből délután, de most inkább estére visszamehet Pestre. — De azért jó volt az a kis ringyó! — legyintett fáradtan. Még akkor is Teri járt az eszemben, mikor K.-on leszállt. A hátsó kijáraton hagyta el az állomás peronját. Nem akart is­merőssel találkozni. Róla ne for­gassa el a fejét senki.■A Hős ut­cai malomnál meggyorsította lépteit. Pedig hol van annak is a gazdája. Hogy a fenébe lát­ná meg Kátai, mikor neki is befellegzett. Begyes, villámló sze­mű lányát valamikor az ő fiának, Balázsnak szánták. Most már mindegy. Meglepődött, olyan váratlanul találta magát a kapujuk előtt. Benyitott. Meleg - volt, mégis megrázkó­dott a látványtól. Elhanyagolt, rendetlen minden. Híre sincs a virágoskertnek, a tujabokrokat, buxusokat lehúzza a rászáradt sár, por. Az orgonafák helyére szürke, szánalmas csonkok me- redeznek elő a repedezett föld­ből. A széles, fakólila kőlépcső minden foka csorba. A gőgös, magas gang kövér oszlopait vör- helyesre verte az eső. A meszet réges-rég lekoptatta róla a szél, á fagy.- A piszkos kövön száraz csútkalévél csúszik, kirceg a szellő fuvalmára. A betonsze­gélyre lusta tyúkok pottyantották le szürkésfehér pecsétjüket. Hó­napok óta nem takarították le. (Folytatjuk.) %

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents