Petőfi Népe, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-22 / 299. szám

' 4 • PETŐFI NÉPE • 1981. december 22. SZOCIALISTA EGYÜTTMŰKÖDÉS Takarékoskodni kell a kőolajjal Az egész világon harc folyik a lehető legteljesebb tüzelő­anyag-takarékosságért, minden egyes tonna kőolaj ésszerű feldolgozásáért. A harcban a KGST-tagországok megbízható szövetségese a tudományos-műszaki haladás. A Szovjetunió a folyó ötéves tervidőszakban gyors ütemben fejleszteni kí­vánja a kőolaj magas szintű feldolgozását., így lehetővé vá­lik, hogy a fekete arany termelésének ugrásszerű növelése nélkül az alapanyagból nagyobb mennyiségű értékes termé­ket kapjon. Hogy mi ennek az oka? Korábban a termelők elsősor­ban az elsődleges, azaz a kőolaj nem magas szintű feldolgozására törekedtek. Közismert, hogy a kő­olaj-feldolgozás során elég nagy mennyiségű pakura keletkezik. A hőerőművek tüzelőanyagaként hányada folyamatosan nő, ma vi­szonylag magas értéket értek el, mintegy harminc százalékra te­hető. A bonyolult és munkaigényes technológia, valamint a kőolaj, viszonylagos olcsósága nem ösz­tönözte abban az időszakban az alapos feldolgozást. Ma azonban, amikor ezt az ér­tékes nyersanyagot egyre nagyobb ráfordításokkal lehet csak kiter­melni, a, korszerű technika és technológia pedig lehetővé teszi a kőolaj jóval magasabb szintű feldolgozását, megváltozott a helyzet. A Szovjetunióban és a többi szocialista országban is minőségi változásra kerül sor a kőolaj-feldolgozásban. A leg­újabb technológia alapján olyan berendezéseket fejlesztenek ki, anvelyek lényegesen növelik a nagy oktánszámú benzin, a Die­sel-üzemanyag és az aromatikus szénhidrogének termelését. Egyes berendezésfajtákat több mint húsz vállalat is gyárt, pél­dául olyan nagy ipari egyesülé­sek, mint a Volgogradnyeftyemasl és az Uralhimmas Szverdlovszk- ban. Ez az átszervezés kevesebb időt és erőt igényel, ha a kőolaj- probléma megoldásába bekapcso­lódnak az érdekelt KGST-tagor- szágok. Éppen ezért a KGST ke­retében sokoldalú specializációs és kooperációs megállapodást Ír­tak alá a kőolaj Tnásodlagos fel­dolgozását szolgáló bérendezések gyártásáról. A megállapodás alá­írói — Bulgária, Magyarország, az NDK, Lengyelország, Romá­nia, a Szovjetunió és Csehszlová­kia — ellátják majd egymást, a szükséges gépekkel. E gépek se­gítségével közel 1,5-szer lehet nö­velni a kőolaj-feldolgozás fokát a pakura hatékonyabb hasznosítá­sa révén. A szakemberek számí­tásai szerint ez újabb 60 millió tonna benzinnel, Diesel-fűtő­anyaggal, cseppfolyósított gázzal lesz egyenlő, tehát olyan anya­gokat kapunk, amelyeket fehér termékeknek nevezünk. A hőerő­műveket pakura helyett kis ka- lóriájú szénnel fogják fűteni. Ez-1 zel egyidejűleg a KGST-országok széles körű atomerőmű-építési programot valósítanak meg. A krakkolás sikerét bizonyítja az NDK példája. Ismeretes, hogy az NDK évente 19 millió tonna szovjet kőolajat importál, amely az ország minden sarkába eljut. A kőolajvegyészeti folyamatok során a nyersanyagból műanyag szál, különböző motorhajtóanyag lesz. Ez az állam, amely gyakor­latilag nem rendelkezik kőolaj­jal, különösen súlyt helyez min­den egyes gramm kőolaj körülte­kintő felhasználására, s e célokra lényeges eszközöket biztosít. Hosszas kísérletek után most épül egy nagy, szintetikus takar­mányfehérje-termesztő ipari be­rendezés. A KGST-megállapodásnak ket­tős jellege vaii. Egyrészt előirá­nyozza a kőolaj-feldolgozó techno­lógiai sorok programjainak együt­tes kidolgozását, másrészt tervbe veszi a komplett technológiai be­rendezések gyártásának kooperá­cióját a testvéri országok között. 1990-ig a kölcsönös szállítások közel 80 komplett berendezésre terjednek ki. A folyó ötéves tervidőszakban Lengyelország, Románia és Cseh­szlovákia léghűtéses készüléke­ket, különböző kőolajipari készü­lékeket, több speciális berende­zést, például hidrogéntermelő be­rendezést szállít a Szovjetunió­ba. Az NDK már küld Parex tí­pusú berendezéseket, amelyeknek rendkívül jók a gazdasági muta­tóik, s nem maradnak el a világ- színvonaltól. A Parex segítségé­vel tisztított paraffint kapunk, amely a takarmányfehérje és a mosószerek alapanyaga, valamint a kis hőmérsékleten is használha­tó Diesel-üzemanyaghoz jutunk. Ugyanakkor a KGST-országok szovjet berendezéseket kapnak a kőolaj másodlagos feldolgozásá­hoz. Mindez a nyolcvanas évek jel­szavát szolgálja: minden tonna nyersanyagból maximális meny- nyiségű készterméket gyártsunk. (APN—MTI) B. B. A fejlődő országok és a KGST A fejlődő országokban a KGST- tagországok műszaki közreműkö­désével 4658 iparvállalat és más létesítmény épült, épül vagy fog épülni. Ezek közül 3157 már üze­mel.‘Jelenleg a működő vállalatok évente mintegy 30 millió tonna acélt, 60 millió tonna kőolajat és 30 milliárd köbméter földgázt, valamint több mint 30 millió ton- pa kőolajterméket adnak. Az üzembe.helyezett villamos erőmű, vek kapacitása 16 millió kilówatt Az állami ipar és energiaipar megszervezésére jut a segítség több 70 százaléka. Az együttműködés fontos szfé­rájává vált a mezőgazdaság, egye­bek között a talajjavítás és az ön. töző létesítmények építése, a me­zőgazdasági munkák gépesítése, az agrártermékeket feldolgozó vállalatok létesítése, az infra, struktúra kiépítése, oktatási köz­pontok létesítése, valamint geo­lógiai munkák elvégzése. A gazdaság sok területén a se­gítségnyújtást az* kíséri, hogy a fiatal államok korszerű technoló­giát, műszaki dokumentációt, ta­pasztalatokat is szereznek. •>»»»»»: iVAV*V*V*WtV»'| Az ötnapos munkahét előkészületei a közlekedésben A megyei szállítási bizottság titkárának nyilatkozata A személy- és áruszállítás amúgy is jelentősen megnöve­kedett feladatai tovább bővülnek, nagyobb szervezést kí­vánnak az ötnapos munkahét bevezetésével. Az átállás, an­nak előkészületei, az esetlegesen jelentkező gondok ügyé­ben kerestük fel Rigó Istvánt, a megyei szállítási bizottság titkárát, s arra kértük, foglalja össze az eddigi tapasztala­tokat, jelölje meg a nehézségeket.- KÉRDÉS: Hogyan készítették elő az ötnapos munkahétre va­ló áttérést a vállalatokkal? VÁLASZ: — A megyei tanács munkaügyi osztályának vezeté­sével megyei hatáskörű együttmű­ködési bizottság jött' létre még az év közepén. Ennek ailapvető féladata az volt, hogy az ötnapos munkahét bevezetésével kapcso­latosan a vállalatok által kidol­gozott programokat megvizsgál­ja, s a felmerülő problémákat egyeztesse. A bizottság valameny. ny! üzemtől bekérte a létszám­adatokat és az ötnapos munka­hét bevezetése utáni tervezett munkarenddel összefüggő elkép­zeléseket. Az ötnapos munkahét bevezetését január 1-től tervező vállalatoknak ez év október 1-ig kellett elkészíteni a programot. Sajnos, az a tapasztalat, hogy több üzem ezt néni készítette el, sót november végén a Szakszer- ve zetek Megyei Tanácsa elnök­ségi üléséh a bizottság vezetője arról adott számot, hogy még mindig akadnak vállalatok, amelyek e kötelezettségnek nem tettek eleget. — A megyei szállítási bizott­ság júniusban felhívta a fuva- roztatókat és fuvarozókat az áttérés közlekedési feltételei­nek, igényeinek körültekintő mérlegelésére, a MÁV-val és a Volánnal egyeztetett tervek ké­szítésére, a személy- és áruszál­lítás zavartalansága s a lehetősé, gek szerinti további javítása ér­dekében. KÉRDÉS: A személyszállítás, ezen belül a tömegközlekedés, hogyan készül az új feladatokra? VÁLASZ: — A megyei szállí­tási bizottság és a megyei tanács áital irányított együttműködési bizottság a helyi tanácsok igen aktív és hatékony közreműködé­sének eredményeként a személy- szállításban, ezen belül elsősor­ban a helyi tömegközlekedésben alapvető nehézségek nincsenek. Az természetes, hogy a személy­szállítással összefüggő ‘ igények kielégítésénél elsősorban a leg­nagyobb vállalatok tervezett munkaidejét kell figyelembe venni, s ezekhez kell igazodniok a kisebb termelő egységeknek. A helyi tömegközlekedésben Baja, Kalocsa, Kiskunhalas, Kis­kunfélegyháza, .Kecskemét váro­sokban kellett kisebb mértékű menetrend-módosítást végrehaj­tani, az illetékes tanácsokkal és a Volán vállalattal egyetértésben. A helyközi járatok esetében ugyancsak kisebb módosítás tör­tént Kinkunhalason, Kalocsán és Kiskunfélegyházán, valatnint e városok vonzáskörzetében. Ezek a módosítások január 3-tól lép­nek életbe, s ezekről már jelent meg közlemény. Az ötnapos munkahét bevezetésekor az in­tézmények többsége 7.30 órás munkakezdésre tér át. A terv. be vett, ötnapos tanítással ösz- szefüggésben éppen ezért 'szük­ség lenne a zsúfoltság elkerülé­se érdekében, hogy a tanítás kezdete ne változzon, reggel 8 órakor kezdődjék. KÉRDÉS: Az áruszállításban ugyanilyen biztató a helyzet? VÁLASZ: — Az ötnapos mun­kahét bevezetésével összefüggés­ben sajnos nem tekinthető ilyen biztatónak az áruszállítás hely­zete. A vállalatok által elkészí­tett programok jelentős részénél az árukiadásra, illetve fogadásra tett nyilatkozatok nem megnyug. tatóak. Kevés kivételtől eltekint­ve nem tervezik a napi árúkia­dási, és -fogadási idő növelését. Ez többlet-szállítóeszköz igénybe­vételét eredményezi és jelentke­zik is az erre- irányuló törekvés. Mondanom sem kell, hogy ez a népgazdasági érdekkel ellentétes, és ennek nem is lehet helyt ad­ni. A vasútállomási «szállítmá­nyozásnál iparvágánnyal nem rendelkező, egy-két nagy for­galmat lebonyolító vállalat fo­lyamatos árufogadást biztosít, a kisebb forgalmat igénylő válla­latoknál az éjszakai, illetve a szombat-vasárnapi árufogadást nem kívánják végrehajtani, vagy csak előzetes értesítés alap­ján biztosítják ennek lehetősé­gét. Ebből áz következik, hogy inkább vállalják az esetleges MÁV-bírság megfizetését. Ez a helyzet' mind a vasúti, mind a közúti fuvarkapacitás látszóla­gos hiányát eredményezheti, a vasúti kocsik indokolatlan állás­idejét növeli. KÉRDÉS: Mi a megoldás, mit kellene tenni a vállalatoknak? VÁLASZ: — A fuvaroztató vállalatoknak a szállítási felada­tok jobb megszervezésével, az indokolatlan várakozási, állásidők csökkentésével a napi árüfogadá- si és kiadási idő növelésével kellene törekedniök a szállítási igények kielégítésére. Ne éljenek a többletvagon- vagy gépjármű­igénnyel. A Minisztertanács ha­tározatának megfelelően a fuva­roztatók és a fuvarozó vállalatok szorosabb együttműködéssel, köl­csönösen keressék a gondok, ne­hézségek megoldását. Feltétle­nül indokoltnak tartom, hogy az ötnapos munkahét bevezetését követően rövid idő elteltével a megyei szállítási bizottság átte­kintse mind a személy-, mind az áiüszállítás helyzetét annak ér­dekében, hogy az esetleges szük­ségessé váló intézkedéseket mi­előbb megtehesse. Gémes Gábor Rönkfa­osztályozó • Nagy telje­sítményű rönk” faosztályozó és manipuláló be­rendezés kezd­te meg műkö­dését Lenti­ben, a ZEFAG 18. számú fa- feldolgozó üze­mében. A kor­szerű, automa­ta vezérlésű berendezés — a nehéz fizikái munkát he. Iyeltesítve V- évi 80 ezer köb. méter rönk. fa 40-féle osz­tályozását te. szí lehetővé. (MTI-fotó — Kiss Ferenc felvétele — KS) Sok vagy kevés? Egy ipari szövetkezetnek je­lentős exporttétele teljesítéséhez szüksége van bizonyos mennyise- gű rézre. Csakhogy -a legkisebb rendelhető mennyiség évi réz­szükségletük háromszorosa. így aztán — ha csak a különféle bör­zéken nem járnak szerencsével — kénytelenek három esztendei termeléshez szükséges rezet ren­delni, és ez nemcsak a raktáro­zásban, hanem a kamatterhek miatt a pénzügyi gazdálkodásban is gondot okoz. Felemás készletgazdálkodás Az említett szövetkezet példája nem egyedi. Hasonló beszerzési gondokra az ország valamennyi gazdasági vezetője, anyagbeszer­zője tucatnyi példát mondhatna. És miközben mindenki beszerzé­si flehézségekről beszél, nem ta­gadja: raktáraiban nem csupán a folyamatos termeléshez szük­séges mennyiséget tárolja bizo- nvos alapanyagokból, alkatrészek­ből és félkésztermékekből, ha­nem ennek többszörösét. A be- spájzolás indokolt mondják hiszen hiány van a szóban forgó termékből, s ki tudja, mikor ju­tunk hozzá legközelebb. így for­dulhat elő, hogy gyakran épp hiánycikkekkel vannak tele a raktárak. Felemás a készletgazdálkodás he'yzéte. Igaz, a készletnöveke­dés üteme az utóbbi időben mér­séklődött, de még mindig tekin­télyes összegeket kötnek le a rak­tárakban tárolt értékek. Tavaly például 519 milliard forintot. Az összeg .nagyságát érzékeltet^ ha az évi nemzeti jövedelemmel hasonlítjuk össze, ami tavaly 584 milliárd forint volt. Sok vagy kevés a készlet? Ha a számokat vesszük alapul, jogos a kijelentés: bőviben vagyunk a felhalmozott anyagoknak. Aru- kapcsolásos, hálapénzes beszerzé­sekről halva viszont az az ér­zésünk: talán mégis kevesebb anvag és alkatrész fekszik a rak­tárakban, mint kellene. Még in­kább ez a véleményünk, amikor azt halljuk, hogy némelyik cég­nél — alkatrészek híján — 4—» régi berendezésből ütnek össze egy „újat”. Egy kísérlet tanulságai A Magyar Közgazdasági Társa­ság statisztikai szakosztályának anyaggazdálkodással foglalkozó vándorgyűlésén nemrégiben el­mondták: a Metallogiobus, a szí­nesfém termelőeszközzel kereske­dő vállalat vezetői szokatlan ajánlatot postáztak 400 ügyfelük­nek. Elképzelésük lényege: a ko­rábbi feltételektől eltérően nap­ra hétre, dekádra vállalják a szállítást! A felhasználók reak­ciója megdöbbentő volt. A ked­vező ajánlatra mindössze 40 vá­lasz érkezett, és végül összesen négyen (!!!) kérték az ütemes szállítást. .„ . . , . Az ajánlat jó lehetőséget kí­nált a raktári készletek apasz­tására. Hogy miért nem éltek vele? Ezúttal ne gazdasági moti­vációkat, érdekeket keressünk. A felhasználók megszokták (és a legtöbb helyen jelenleg is ezek az állapotok a jellemzőek), hogy a hazai piacot az eladók uralma jellemzi. Sokan, a többség még akkor, sem tud váltani, ha leg­alább részlegesen megváltoznak az erőviszonyok, és az eladók erőfölényét a vevők kedvezőbb pozíciója váltja fel. Ezt — ugyan­csak az említett tanácskozáson — egy szemléletes hasonlattal jel­lemezték. Az állatkísérletek sze­rint. ha egy oroszlánkölyköt ősz- szezárnak egy hatalmas véreb­bel, az oroszlán akkor is fél a kutyától, ha már megnőtt, meg­erősödött. Lehet, hogy a szállító sem olyan erős ''már a veyőhöz ké­pest? Ezt nehéz lenne kísérleti úton bizonyítani. Legalábbis a termelők zöme nem vállalkozik a kísérletre, mint ahogy a Me­tallogiobus példája is bizonyítja. A termelővállalatok feladata ugyanis a folyamatos termelés, s többségük némi készletmérséklés ''érdekében nemigen r vállalja az ’ átmeneti'’ lééllásók; az ütemtelén szállítások ódiumát. Kezdeményezések, intézkedések A telített raktárakban persze nemcsak hasznos anyagok és al­katrészek várják, hogy feldolgoz­zák ' őket, olyanok is akadnak, amelyek a vállalat, sőt az egész gazdaság szempontjából elavul­tak. A szakértők szerint az el­fekvő készletek hányadának pon­tos meghatározása lehetetlen; az összes készletek 10—15 százalé­kára becsülhetők. De ami feles­leges az egyik helyen, az másutt hiánycikk lehet, El kell hát cse­rélni, el kell adpi — ezt szor­galmazzák az événte többször megrendezett-börzék. Ezek a bör­zék azonban — minden törekvés ellenére — nélkülözik a megfelelő szakosítást, nem eléggé áttekint­hetőek, így aztán nehezen talál egymásra eladó és vevő. A készletek (és az elfekvő kész­letek) duzzadását fokozza, hogy az importigényt néha 180—360— 600.nappal előre kell bejelenteni. Sok esetben nehéz előre látni, hogy egyik-másik anyagból mek­kora mennyiségre lesz szükség. Az is előfordulhat, hogy amikor megérkezik «a megrendelt alkat­rész, már lefutott a késztermék, mert a vevők nem keresik többé. A készletgazdálkodás a' külön­böző intézkedések, kezdeménye­zések» ellenére régóta kényes pontja gazdálkodásunknak. _Hiá- ba állapították meg az illetéke­sek, hogy fokozni kell a felesle­ges készletek csökkentését, és KGST-n belüli cseréjüket. Gaz­dasági eszközökkel kell kénysze­ríteni a vállalatokat, hogy tart­sák és tartassák be szállítóikkal is szerződéseiket. S a. készletek nagyobb hányadát a termelőesz­köz-kereskedelemben kell felhal­mozni, s csak kisebbet a felhasz­nálóknál. M. P. Ezüstmentes fényérzékeny vegyületek A drága ezüstsón kívül más fényérzékeny vegyületek is fel­használhatók a fotográfiai gya­korlatban. Ez a 13 évvel etelőtt még forradalminak számító meg­állapítás Jordan Malinovszki bol­gár tudóstól származik. A Dimitrov-díjas tudós jelenleg egy akadémiai kutatóintézetet: a fotóeljárások központi laborató­riumát vezeti. A laboratórium nevének kezdőbetűiből összeállí­tott rövidítéssel Clafop-jelenség-■ nek nevezik a Malinovszki és munkatársai által kidolgozott ezüstmentes fotóeljárást, amelyet több iparilag fejlett országban — így például az NSZK-ban, Olasz­országban, Nagy-Britanniá ban, Franciaországban ás az USA-ban — szabadalmaztattak már. Jelenleg a Malinovszki profesz- szor vezette központi laborató­riumban az ezüstmentes vegyüle- tekből előállított fotogén rétegek újabb alkalmazási lehetőségeit vizsgálják. Céljuk: még több sok­oldalúan hasznosítható fotóalap­anyag kikísérletezése (BUDA- PRESS—SOFIAPRESS) Ne az időjáráson *múljon! Egy gyümölcstermesztő szo­cialista-brigád vezetője még a tavasszal panaszolta: az idő­járás miatt nem tudták telje­síteni felajánlásukat, s ezért nem kaphatták meg a szerin­tük megérdemelt aranyfoko- zatot. Igazságtalannak érezték, hogy a munkaverseny-mozga- lom értékelésénél emiatt szenvedtek hátrányt, hiszen a vállalt két vagon export mi­nőségű gyümölcsöt azért nem tudták leszedni, mert a fagy, az aszály Összesen nem ha­gyott annyit a fákon. Ám — érveltek a brigád­tagok —, ha már így történt, akkor az előző évben miért nem jutalmazták meg őket a túlteljesítésért, akkor miért vették figyelembe a különö­sen kedvező időjárást? Több, munkaversenyben „jártas” személlyel • beszéltem erről a gazdaságban. Sajnálkoztak, mert ez a brigád szerintük is megérdemelte' Vplna a maga­, sabb fokozatot, hiszen a 111 válóban csak 'bájtokJhiúlő''— egyéb vállalásaikat jelentősen túlteljesítették. ■ „ A fenti példa remélem egye­di, hiszen azt sejteti, a szo­cialista brigádmozgalom fele­lősei. segítői ebben a gazda­ságban nem állnak a helyzet magaslatán. Eleve nem lett volrta szabad megengedniük, hogy a brigád olyan konkrét felajánlást tegyen, amiről a mezőgazdasági, szakemberek­nek tudniuk kell, hogy abba az időjárás is beleszólhat. Utó­lag — amikor már értékeltek — mondták ugyan, hogy a brigádnak mást kellett volna vállalnia, vagy menetközben módosítani, de hol voltak ők „menet közben”, a vállalások folyamatos, rendszeres érté­kelésénél?! És lehetséges-e, hogy a brigád termelésre, irá­nyuló felajánlása csupán ez volt? Két vagon export minő­ségű gyümölcs? Hiszen ennek a komplex gyümölcstermesztő szocialista brigádnak — akár van termés, akár nincs, a jö­vő évi terméseredmény érde­kében — a földet meg kell művelni, a gyümölcsöst met­szeni, permetezni, gondozni. Megnézte-e valaki, ezt hogyan ■ teljesítették? Időben végez­ték-e? Mekkora ráfordítás­sal? Az idei szocialista munka- verseny díjainak odaítéléséig pár hónap még hátravan, az értékelés és a jövő évi válla­lások meghatározása azonban mostanában történik. A mun- kaverseny-szabályzat sok dön­tési lehetőséget utal a mun­kahely hatáskörébe. Élni kell vele. s különösen igaz ez a mezőgazdasági üzemekre. Elgon d ol k odt a t.ó ugyan is, hogy még azoknál a gazda­■ Ságoknál is, amelyekben a mezőgazdasági alaptevékeny­ség jövedelmezősége megha­ladja az országos átlagot, ott is rendszeresen a karbantar­tók, melléküzemágakban dol­, gozók, Vagy a műszaki gárda brigádjai szerzik meg az első helyet. Kevés az élenjáró nö­vény-, zöldség-, gyümölcster­mesztő szocialista brigád. Igaz, az előbbiek az ipari ágazatok nagyobb hagyományaira tá­maszkodhatnak; igaz, a ked­vezőbb munkaidő-beosztás, a szorosabb együttlét is oka előnyüknek. De talán az is, hogy nem mindenütt tudnak a mezőgazdasági . alaptevé­kenységben dolgozó szocialis­ta brigádok számára olyan cé­lokat kitűzni, ami kevésbé az időjáráson, inkább rajtuk mú­lik! K. K.

Next

/
Thumbnails
Contents