Petőfi Népe, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-22 / 299. szám

1981. december 22. • PETŐFI NÉPE • / Megyei fenyőünnepség Hatszáz. általános iskolás — , valamennyi a megye kiváló úttö­rője és kisdobosa — népesítette be az első félév utáni és a téli szünet előtti vasárnapon. Kecske­méten a Megyei Művelődési Köz­pont térmeit. A gyerekek nem riadtak visz- sza a hidegtől, a csúszós úttól, s Bács-Kiskun minden városából, járásából eljöttek, hogy részt ve­gyenek a megyei fenyőünnepsé­gen. A pajtások nagy ^szeretettel fogadták a hozzájuk ellátogató felnőtteket, köztük a kiskunfél­egyházi születésű Magyari Béla őrnagyot, kiképzett űrhajóst, va­lamint Gráner Gyulát, a KISZ megyei bizottságának első titká­rát és Bognár Ferencet, az MHSZ megyei titkárát. A fehér inges, piros és kék nyakkendős pajtások, körbeülve a szépen feldíszített, mennyeze­tig érő, hatalmas' fenyőfát, a jól ismert karácsonyi dalokat éne­kelték Borsányi Irén és Laman- da László vezetésével. Kisné Csányi Anikó megyei út­törőelnök bevezetője után Ma- 1 gyári Béla köszöntötte a felnőt­tek névében a gyerekeket, majd válaszolt a riporter, őrsök hozzá beküldött kérdéseire. Ezután a kisdobosok és az út­törők a szeretet és a béke ünne­pén csatlakoztak á KISZ . Köz­ponti Bizottságának békefelhívá- sához. Az újabb éneklést kisvártatva csengőszó szakította félbe. Meg­jött Télapó, s vidám rigmusok kíséretében adta át az' ajándé­kokkal degeszre tömött hatalmas piros zsákokat a pajtásoknak. / Hogy még változatosabb le­gyen a délelőtt, a gyerekek a Kecskeméti Katona József Szín­ház művészeinek előadásában megnézték Skatulyácska király­kisasszony történetét. A mesejá­ték után, az uzsonnát követően, mesés játék következett... A meghívókártyára kinek-kinek jutott 1 lapocska a bűvös kocka különböző színeiből. Ez azt is jelentette,, hogy 6 helyiségben várták különböző szórakoztató^ programokkal ; a kisdobosokat, úttörőket. Rajzfilmeket nézhet­tek, a felnőttek 'irányításával já­tékot készítettek, volt szövés-fo­nás, papírhajtogatás, táncház, s fenyődíszeket is formáltak az otthoni karácsonyfára. Amelyet, ha majd családi kör­ben körülállnak, biztosan renge­teget mesélnek a megyei ünnep­ségről. , V. T. • Magyari Béla köszönti a pajtásokat. # Télapó és a gyerekek. (Tóth Sándor felvételei) Levelek Zalánfalváról Kedves Ferkó barátom! AZ ÓRÁMRA NÉZEK, s elké­pedve látom, hogy kis híján ti­zenegy! Megint elmúlt egy nap. s ismét úgy, hogy alig tettem va­lamit. Különösen az este volt rö­vid. Leül az ember egy könyvvel, de alig kóstol bele az olvasásba, itt az éjfél; le kell- nyugodni, hogy a holnaphoz szükséges erő reggelig összegyűljék. Apám ' mondogatja mostanában, hogy mintha kurtábbak lennének a napok. Déltől a napszállta csak egy arasznyira esik. S hol van­nak már azok a régi, hosszú fa­lusi esték?1, Elbolondítja a tele­vízió — évődik rriagára —, és ész­re sem veszi az idő gyors múlá­sát. Mintha most is . látnám az ütptt-kopott kártyapaklit, amit Pista bátyám kis székre állvá ki­vesz a gerenda fölötti rejtekéből. Ángyommal és a szomszédaikkal filkózni készülnek. Hallgatom ke-, resztapám nótáját Göndör Sán­dorról, aki elszerette a bárókis­asszonyt. Disznótort ülünk. Az utca túloldalán kukoricát patto­gatnak, s hivatalos vagyok oda. Szeretem, ha Pali bácsi leakaszt­ja a szögről a citerát és ropogós nótákat játszik, miközben faljuk a csemegét. Az utcabeli, vagy rokon felnőttek a kemence mel­lé telepedve meghányják-vetik, mért nem tojnak a tyúkok, ka­cagnak jóízűt a „titkos” szerető­kön, és fohászkodnak, hogy csak jól, kiteléljen a gabonavetés |... Páros napokon az asszonyok tánc­iskolába kísérik a nagylányokat. A • férfiak ilyenkor nekimerész­kednek, | kopcintgatnak. Meg­esik, hogy dalolásra érkezik ha­za a fehérnép. FERKÓ BARÁTOM! Ugye úgy. hangzik, amit a petróleumlám­pás,'hosszú téli estékről beszélek; mintha visézakívánnám őket? Csak az évek gyors röptét fájla­lom, attól remegős a hangom. Harminc éve két utcának sem jutott annyit mód, mint ameny- nyit ma egyetlen portán megta­lálni, s én ne tudnám ezt, aki itt elek? S ha nem is Shakespeare- rel feküsznek-kelnek, hazugság azt állítani, hogy a kultúra nem érdekli a jöbblétben sem a föld­művelőket. Persze, legelsőképp az anyagi kultúra, a gazdaság kultúrája az, amire egyre inkább kíváncsiak. Arra a falumbélire például, a kertészeti szakcsoport tagjára, aki a megyei kiállításon első díjat nyert szőlőfürtöket ter­mesztette, botorság lenne rásüt­ni a tudatlanság bélyegét. Jólle­het, nem tanulmányozta Doszto­jevszkij lélekábrázoló módszerét, „megrekedt” Petőfinél. ; öröm látni a friss igyekezetei, a gyarapodást, azt, hogy ma már az átlagos parasztember is gon­dolkodva dolgozik, azaz gazdál­kodik: a keze erejével, a háztáji minden négyzetméterével, az idejével'. Persze mindez a rajta kívül álló, .objektív föltételek megváltozása nélkül nem követ­kezett volna be. Kecskés Bence bácsi szól a mi­nap a patika előtt: H HALLJA-E ÖCSÉM, tanító úr, bizony úristen, kezd a pa­rasztnak becsülete lenni! Kép­zelje, az én öcskösöm, Pista vagy húsz esztendeje bement lakni a városba. Kijelentette, hogy nem túrja tovább a földet látástól va- kulásig, amikor úriember is le­het. Nyolc órát dolgozhat. Most meg házat keres a fiának meg­vételre. hogy jobb lesz neki itt­hon, könnyebben meg lehet él­ni. ötét meg hívják haza a tsz- be raktárosnak, az a vállalatnál is. Nem gondolkodik tovább, az új évben visszajönnek mindnyá­jan. Érti? Visszatérnek a kapa­kasza kerülők. Hát csak szapo­rán, van itt a tsz-ben munka elegendő, hozzá engedjük férni, aki visszakívánkozik. Nocsak, most látóm, miket írok itt össze. Már-már csak az hi­ányzik a levelemből, hogy Za- lanfalván imitt-gmott kolbász­ból fonják a kerítést. Ügy lát­szik, dicsekedhetnékem támadt. De azt hiszem, eleget járattam a szám másokról.. Mi is megvol­nánk, ha annak nem szenved­nénk híját, ami a legdrágább kincs és pénzen sem mindig ve­hető meg. A feleségem betegsé­gére gondolok. Szíven üt, amikor kesereg, hogy már nem is emlék­szik, miféle érzés egészségesnek lenni. Képzelheted, milyen lelki állapotok társulnak az éveken át alig-alig szűnő testi rosszérzés­hez, fájdalomhoz. Csak a lányunk képes feledtetni a bajt, ha hár­masban vagyunk: a gyermeki vi- rulása, láncnál erősebb hozzánk kötődése. Most még a miénk. De már tudjuk, nem tart örökké ez a legeslegszebb hánmpnia. Jövő­re iskolába megy, telnek az évek, s új vonzásoknak, varázsoknak engedelmeskedik majd, az élet törvénye szerint. S szeretetének már csak egy része marad a mi­énk. Be kell majd érnünk vele. AZ ÖSZÖN "TÖBBSZÖR szem­benéztem a jövendővel e tekin­tetben. Ugyanis történt egy .eset, az egész falu azon csámcsogott hetekig. Általában nem láttak meg benne többet a gazdag lány és a szegény legény szerelménél. Régi história, csak most a fia­talok nem a fonóban, hanem a diszkóban találtak egymásra. Lajcsi mint egy jegenye, gitá­ros, diszkókirály, hős, bolondul­nak érte a lányok. Sárika szin­tén szemrevaló teremtés. Kezde­nek együtt járogatni. Mikor ezt a lány szüléi megtudják, mindjárt tiltani kezdik. Lajcsi vagány hí­rében áll, féltik ‘ tőle Sárit, akit nagy-nagy szeretettel,, sőt ké­nyeztetve neveltek föl. Komo­lyabb jelöltjük lenne vőnek. Igén ám, de a lánykának az nem kell, Lajcsit, a szép legényt akarja. A tilalom ellenére nem szakít vele. Apja-anyja haragra gerjed. Kizárják a házból, ami­kor egyszer éjjel hazajönne a táncból. Gondolják, ezzel észre- téríthetik. Óh, micsoda naívság! Sárika még jobban odalesz a fic­kóért. Lajcsi a szülői ellenkezés­re rá sem hederít, és úgy tűnik, szintén nagyon szerelmes. Kiverős lett a lány otthonról. A nagyanyjánál kap szállást. Fe­nyegetik, . hogy kitagadják, ha nem engedelmeskedik. De ő nem szünteti be a lázadást a szülői önkény ellen. összetartozásuk Lajossal egyre erősebb. Aztán a nagyanyja fs kiadja az útját, ta­lán mert ő sem helyesli a vá­lasztását, vagy mert kériyszerí- tik a kőszívűségre. A két fiatal elhatározza, hogy házasságra lép. Olaj a tűzre! — Elgázolom a gazembert, ha a kocsim elé kerül! — dühöng Sárika apja. Lajcsi szülei boldogtalanul ké­szülnek a lagzira. Fülükbe- ju­tott, hogy „amazok” szegényellik őket nászéknak. Az asszony a tsz-be jár, a férje földmunkás valahol. Való igaz, Sáriék mó­dosnak számítanak Zalánfalván. Apjáék ügyesén forgatják magu­kat és a pénzüket, ami nem szé­gyen. 11 i Az esküvőre nem mentek el Sári hozzátartozói, sem azok ké­résére senki a rokonságból. Ami megtörtént, azon már senki sem változtathat. Én szurkolok a fia­taloknak, hogy boldogok legye­nek. Bárcsak valódi, erős érzé­seknek engedve kötötték volna meg a házasságot. Remélem, nem a szülői ellenkezéssel 1 akartak csupán ily módon is, a legvégső lépést megtéve dacolni, becsa­patva a helyzet által. Mennyivel okosabb lett volna, ha várakozó álláspontra helyez­kednek a lányos háznál. Ha va­lódi a szerelem, azt megtil.tani nem lehet. Ha nem az, elmúlik magától; drasztikusan beavat­kozni fölösleges, sőt káros. UGYE MILYEN BÖLCS az ember, ha nem a maga bajáról van szó? Egyáltalán van-e szülő szerinted, aki képes a szeretetét szabályozni? Én „nem vetek követ Sári apjáékra, csak akkor, ha a módosságbeli különbség miatt nem fogadták be Lajcsit. Vi­szont ha azt nem tudták kellő beletörődéssel elviselni, hogy fel­nőtt lányuk életében megjelent egy idegen, s az épp oly fontos, sőt fontosabb neki mint ők, akik föl­nevelték, ^kkor velük érzek. Ehhez nem lehet könnyű hozzá-* szokni, kiváltképp ha ,a válasz­tott nem kelt bennük bizalmat. Szakítás lehet a vége, s darabok­ra törik a féltett családi harmó- . nia. Amit szerencsére az idő ké­sőbb valamennyire még helyre­hozhat. Kedves Ferkó! Bocsásd meg, ha levelem kissé hosszúra nyúlt. Karácsonyra kívánok Neked csa­ládi békességet, boldogságot. Ba­rátod : A. Tóth Sándor Tanulságos útbaigazítások a magyar gazdaságról Mintha a Társadalmi Szemle, az MSZMP elméleti és politikai folyóirata felvállalta volna az eligazító fórum szerepét a ma­gyar gazdaság legégetőbb gond­jait felölelő témák napirendre tű­zésével. Ez évi utolsó számában is olyan szép számú magvas, gon­dolatébresztő cikket közöl e té­makörből, hogy elolvasásuk, átta­nulmányozásuk biztosan kitart a legközelebbi lapszám megjele­néséig. Persze csak annak, akit érdekel a magyar népgazda­ság mozgalmas világa, de remél­hetőleg egyre .többen lesznek az ilyen emberek még a nem ilyen területen dolgozók körében is. Hiszen amiből élünk, ami eltart bennünket az ország - lakosságát, az nem nélkülözheti a figyelmet. Nemzetközi összehasonlításban Sorrendben Nyitrai Ferencné, a KSH elnökének cikke vezeti be ezt a gondolatkört, aki arra vál­lalkozott, hogy a Világbank,1 <az Európai Gazdasági Bizottság tit­kárságának jelentései és más, számára hozzáférhető forrás­munkák alapján a magyar gaz­daság helyzetét vizsgálja nem­zetközi összehasonlításban. Különösen érdekes az ENSZ által — egy évtized alatt három ízben is — végzett összevetés, amely különböző kontinensek or­szágainak fejlettségét teszi mér­legre az egy lakosra jutó bruttó hazai termék és a lakossági fo­gyasztás tekintetében. Hasonlóan tanulságos iparunk helyzetének összehasonlítása a nemzetközi mezőnyben, nemkü­lönben az osztrák és a magyar ipar termelékenységének egybe­vetése. Külön fejezetet szentel a magyar mezőgazdaságnak, ezt is nemzetközi összehasonlítás alap­ján. Mindent összevetve az európai országok középmezőnyében he­lyezkedünk el, a mezőgazdaság­ban előbbre, az ipari termelésben hátrább kerültünk. A lépéstartás a következő évtizedben nem lesz könnyű dolog. Mezőgazdaság és élelmiszeripar A mezőgazdaság és az élelmi­szeripar a fejlődés új szakaszá­ban, ez a címe Szabó József és Bethlendi László tanulmányá­nak, akik ezt írják: „A szocialis­ta nagyüzemi mezőgazdaság a mennyiségileg viszonylag biz­tonságos és kiegyensúlyozott ter­melés kulcsát már megtalálta, de a termetes hatékonyságát illetőén a nagyüzemek még csak félúton vannak.” Számps tény és összeha­sonlító adat segítségével. ennek útját vizsgálják és keresik, fci­vilian tya az egész magyar mező- gazdaság és élelmiszeripar jelen­legi helyzetét, kilátásait a nem­zetközi mezőnyben, szerepét a népgazdaságban. Külön is vizs­gálat alá veszik az állandóság, és a változás tényezőt az agrárpoli­tikában. Nyers Rezső ezúttal — mint ko­rábban is számos esetben — a gazdaság és a politika kölcsön­hatását elemzi gazdasági fejlődé­sünkben. Meg az alkohol... Természetesen sok más téma is található a folyóiratban, melyek felsorolására itt most nincs -le­hetőség. Feltétlenül .figyelmet ér­demel azonban, hogy mekkora te­ret szentel a folyóirat az alkoho­lizmus társadalmi vonatkozásai­ról és a tennivalókról rendezett szerkesztőségi beszélgetésnek, amelyen Benke Valéria, a szer­kesztőbizottság elnöke mellett számos országos vezető személy és más szakember vett részt. Szá- munkra külön is tanulságos, hogy a közölt táblázat egyikében Bács-Kiskun is szélsőséges pél­daként szerepel, sajnos nem. pozi­tív értelemben. Ha valaki elol­vassa a megdöbbentő adatokban sem szűkölködő vita anyagát, nem csodálkozik, hogy 26 oldalt erre a célra fordított a szerkesztő­ség. Sajnos, a probléma feltárá­sához ez is csak egy lépcsőfokot jelent, a megoldás még nagyon távolinak tűnik. Erre utal a címe is: Kórkép vagy- korkép? Talán érdemes rá felhívni a fi­gyelmet, hogy a folyóirat egész évi cikkeinek tematikus jegyzé­két is közli a decemberi szám, ami igen hasznos lehet az elmé­leti és gyakorlati politikával, gaz­dasági, kulturális és nemzetközi kérdésekkel foglalkozók számá­ra. T. P. FILMJEGYZET Hurrikán Ismét ka­tasztrófa- film gyűjtő­névvel jelölt alkotás került a magyar mo­zikba. A Hur­rikán című rendkívül lát-. ványos, igéző­én 'szép tája­kon lejátszódó történet bo­nyolítása, for­dulatainak, epizódjainak eredetisége, művészi érté­ke-messze alat­ta marad annak» amit mint lát-, ványt nyújt a Jan Troell nevével fémjelzett amerikai film. . A mese állítólag 1920-ban ját­szódik. Legalábbis erről adnak .hirt a tengertúli kritikák, recen­ziók.. 1st a korhoz kötöttséget azonban aligha veheti észre az átlagnéző és inkább az az . érzése, hogy napjainkat ábrázolják a je­lenetek. Egy angol típusú gyar­mat konzervatív és kegyetlen el­nyomása, fehér vezetőrétegének élete, annak külsőségei inkább felfedezhetők a vásznon. Pago-- Pago sziget, ahol a felvételek ké­szültek] az USA úgynevezett’ „ön­kormányzat nélküli külbirtokai- nak” sorába tartozik s a film me­séje szerint az volt 1920-ban is. Ami azt illeti, n#m túlságosan választékos módszerekkel dol­gozott itt az amerikai adminiszt­ráció sohasem — úgyhogy a Samoa-szigetek részét képező ko­rallzátonyokon, a paradicsomi . szépségű természet ölén egyálta­lán nem paradicsomi körülmé­nyek között zajlott a lakosság; a ' „bennszülött állampolgárok" éle­te. Nem szépíti és tartósan nem tudja közömbösíteni a durva USA-jelenlét árnyoldalait az sem, hogy a női főszereplő bele­szeret egy rendkívül rokonszen­ves bennszülött fiúba, és mielőtt a címben jelzett hurrikán megjele­nik, azt akarja bizonyítani a me­se. hogy tulajdonképpen vannak ám itt szép számmal együttérző, segíteni akaró fehérek is. Dehát Washingtonban olyan törvénye­ket kreáltak, amelyeket végre kell hajtani stb,, stb. Az előbb emlí- ■ tett szerelmi szál a történetben egyébként szerencsétlenül naiv tálalásban jelentkezik és kevere­dik a főtémát képező természeti katasztrófa képsoraival. Mindun­talan elterelik a figyelmet a pri­vát fordulatok az egész közössé­get érintő eseményekről. Megle­hetősen szentimentális hangulat­ra hangszerelik át a természeti katasztrófa szimfóniáját és ez árt az egész produkciónak. A hollywoodi sablonok olyan osto­bán bukkannak ki a csodás kék- ségű lagúnák hullámaiból, hogy nézha alig-alig élvezhetők a ter­mészet nagyszerűségét sugalló helyszín részletei. A szereplők nem sokat tudnak tenni annak érdekében. hogy életet leheljenek a papírosízű, ’ alig egyénitett figurákba. Legin­kább a ritkán látott, de nagy te­hetségű Mia Farrow-nak sike­rült hihetővé tenni alakítását és egy-egy pillanatra a kormányzót játszó, kitűnő Jason Robards an­golosan száraz játékstílusa villan fel a sablonok szürkeségét feled­tetve. Aki viszont a táj, a távoli mesés világ, az ott élő emberek életének pillanatait, szépségeit figyelte elsősorban, az nem csaló­dik. A rendező,-a nálunk alig is­mert Jan Troell biztos szakmai tudását az is értékelni tudja, aki a Hurrikán mesteri technikai fel- készültséget. tucatnyi profi segí­tőtársat feltételező záróképeit látta. Cs. L. # Hatszáz gyerek a teremben. • A mennyezetig érő fenyőfa körül tömött zsákok.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents