Petőfi Népe, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-20 / 298. szám

4 # PETŐFI NÉPE • 1981. december 20.

%

Helvéciái változások

A hétezer-háromszáz hektáron gazdálkodó Helvéciái Állami Gazdaság néhány évvel ezelőtt eléggé szétszórt területen helyezkedett el. A földcserékkel sikerült az üzem- és munkaszervezést javítani, a szállítási költségeket csökkenteni, a gépeket jobban kihasználni. A kecskeméti Kossuth Termelőszövetkezettel megegyezve rövidesen csaknem ezer hektár cseréjét bonyolítják le. Így — mint Mészáros István igazgató elmondja — az előző esztendők 18 részlege helyett jelenleg 5 nagyobb területen tudják termelési terveiket megvalósítani. Ezzel vált lehetővé az is, hogy 1981-től kezdődően be tudták vezetni a főágazati rendszert. Ezek a következők: a kertészet, a tak ármány termesztés és állattenyésztés, a borászat, a gépesítés és a kereskedelmi főágazat.

Mészáros -István tájékoztat arról is, hogy a százhatvan műszaki és adminisztrációs dolgozó közül hetvenihárman végeztek egyetemet, illetve főiskolát. Az átlagéletkorról érdemes néhány adatot közölni. Mégpedig: az igazgató és a két helyettese 39 éves, a politikai és a társadalmi vezetők életkora átlagosan 34 esztendő, a főágazat-vezetők 40 év alattiak. Valamennyiükre ráillik a jelző: kezdeményezők, vállalják a kockázatot.

Mészáros István:

— Sajnos az idén nálunk is sok gondot okozott a kedvezőtlen időjárás. Mintegy 70 millió forint jövedelemkiesést okozott a szőlőben és a gyümölcsösben, hiszen alig volt termés. Ezért egész sor intézkedést hoztunk a pénzügyi egyensúly javítására. Borpalackozást vállaltunk a társgazdaságok megbízása alapján, új termékeket hoztunk forgalomba. A kétezer hektárnyi gyepterületből 1400-at már intenzíven kezelünk, erre alapoztuk júhtenyásztésün• 198.7.ra elkészül az új energiaközpont. A fűtést a dizelesí- tési program során kiselejtezett gőzmozdonyok kazánjaival oldják meg.

• Az idén bérpalackozást is vállaltak.

Hasonlóképpen 1982-ben kezdik meg az új energiaközpont létesítését. A dízelesítési program során kiselejtezett mozdonyok kazánjait építik be az energia- hálózatba, ezzel évente annyi fűtőolajat takarítanak meg, hogy a beruházás három év alatt megtérül. A tüzelésre szenet, fahulladékot, venyigenyesedéket használnak fel.

Jövőre új palackozó gépsort is vásárolnak, melynek teljesítménye a jelenleginek kétszerese lesz. Felújítják a vágóhidat, s egyúttal növelik a kapacitást. A 10 millió forint beruházási költség előteremtésére összefognak az Állami Gazdaságok Kereskedelmi Irodájával és a Szolnoki Húsipari Vállalattal.. Lehetővé válik, hogy évi 10 ezer helyett 15 ezer hízott sertést dolgozzanak fel.

két. Az év elején az anyaállomány még csak 1750 volt, jelenleg 4 ezer, a VI. ötéves terv végére elérjük a 6 ezer darabot.

Az év utolsó negyedében kezdte meg működését a lakatosüzemünk. Befejezés előtt az iparvágány építése, amelyet 1980-ban kezdtünk. Az idén 80 ezer tonna árut mozgattunk meg, ezzel jelentős szállítási költséget takarítottunk meg. Jövőre már 150 ezer tonna árut fogunk szállítani az új iparvágányon. Érdemes megjegyezni, hogy a 28 millió forintos beruházás három év alatt megtérül, az anyagmozgatási költségek csökkenésének köszönhetően. Hozzátartozik az is, hogy jövőre elkészül a megyei AGROKER-rel közösen a műtrá- gyaraktárunk és -csomagolónk. Az építkezés már megkezdődött. A vegyszerek szállítását is megkönnyíti az iparvágány.

0 A veszteségek nagyobb részét sikerült pótolni — mondja Mészáros István igazgató.

, Fejlesztik a kereskedelmi tevékenységet, többek' között a lajos- mizsei Tanyacsárdát az IBUSZ- szal közösen felújítják és kibővítik. I

Említést érdemel, hogy jövőre nagyobb arányiban folytatják az erdőkitermelést. A cellulóznyár- telepítési program keretében ugyanis több mint ezer hektár erdőt ültettek, amely fokozatosan vágásra éretté válik. A gépi kitermelésben segítséget kapnak a Kiskunhalasi Állami Gazdaságtól, amely fakombájnnal köny- nyíti a fizikai munkát.

— A vezetés korszerűsítéséhez tartozik, hogy jövőre a főágazatok önelszámoló egységek lesznek. Ezzel nagyobb lesz az önállóságuk, de egyúttal a felelősségük is — mondja az igazgató.

A Helvéciái Állami Gazdaságban a már említett intézkedésekkel az időjárás okozta veszteségek nágyabb részét sikerült pótolni. Ugyanakkor gondolnak a jövőre is, és igyekeznek alkalmazkodni az egyre szigorúbb gazdálkodási feltételekhez.

K. S.

wmmmrnwaí

M Msét.

• Befejezéshez közeledik az iparvágány építése. (Méhes! Éva felvételei)

A TÁRGYALÓTEREMBŐL:

Asszony a kútban

Egy demizson bor csupán ok volt arra, hogy a két Adorján testvér brutális támadást indítson szőlőszomszédjuk ellen. Ennek a támadásnak tragikus fordulatát csupán a véletlen hárította el.

Adorján István és Adorján Imre testvérek, Kecskeméten, a Fel- sőcsalános 64. szám alatt laknak. István, a fiatalabb fiú nyolc általánost végzett, majd lakatos tanulónak vették fel, de ott csak három hónapig bírta a tanulást. Otthagyta az iskolát és különböző helyeken segédmunkásként dolgozott. Letartóztatása előtt például éjjeliőr volt az UNIVER szövetkezetnél, de onnan távoznia kellett többszöri ittassága miatt. Jó tulajdonsága, hogy özvegy, idős édesanyját támogatta, büntetve nem volt.

Testvére, Adorján Imre már nehezebb fiú. ö csupán négy osztályt végzett, s kimaradva az iskolából először otthon segített, aztán segédmunkás volt különféle helyeken. Legutóbb a megyei kórházhál volt szállítómunkás, de igazolatlan mulasztásai, kifogásolható magatartása miatt megszüntették a munkaviszonyát.

Igaz, édesanyját ő is támogatta, de sok keserűséget is szerzett az idős asszonynak azzal, hogy gyakran került bíróság elé, börtönbe: hétszer volt büntetve eddig, minden esetben lopás miatt. Legutóbbi büntetését 1980. március 25-én töltötte ki, akkor szabadult.

A mostani bűncselekményt megelőző napokban 1980. július végén — a két Adorján fiú valakitől azt hallotta, hogy Bajtai József öt liter bor ellopásával gyanúsítja őket. A bor demizsonban volt a szomszédjukban lévő telken épült kunyhóban. Hogy ennek a gyanúsításnak volt-e alapja, vagy nem, az ügy szempontjából lényegtelen, mint ahogyan az sem volt különösebben lényeges, hogy Bajtai valóban gyanúsította-e a» Adorján fivéreket. A tény tény maradt: eltűnt a bor, demi- zsonnal együtt.

1981. július 28-án reggel hat órakor Adorján István nyolc deci pálinkát ivott meg. Ezen a napon a testvérek a szőlőben kapáltak és délelőtt egy-egy liter bort ittak. Délután fél három, körül a lakásukon tartózkodtak, s innen látták, hogy a 'szemben lévő, bekerített szőlőben éppen uzsonnához készülődik négy ember: Bajtai József és élettársa, Marozsi Józsefné, valamint M. A. és S. T.- né. A nyitott kapun Adorjánék bementek a szőlőbe, és a fiatalabb fiú — Imre — azonnal nekiment Bajtainak: megfogta az ingét, rángatta. Bajtai azonban ellenállt, de Adorján István hátulról a hajába kapaszkodott. Dulakodtak, ütötték, verték Bajtai Józsefet, aki Adorján Imrével a földre esett, közben Aflorján István fapapuccsal, kis erővel belerúgott Bajtai arcába.

Ekkor avatkozott a dulakodásba Marozsi Józsefné, odament és rájuk szólt, szidta őket, amiért bántják az élettársát. Ekkor Adorján István abbahagyta a támadást, odafordult az asszonyhoz és pofonvágta. Marozsiné az ütés következtében beleesett a kút mellett lévő virágoskertbe,

de azonnal felállt, és vissza akarta adni a pofont. Adorján István azonban nem hagyta magát, hanem megfogta az asszony mellén a ruhát, és neikiszorította az ásott kút gyűrűjének, amely mindosz- sze 70 centiméterre emelkedett a föld fölé. Ekkor a támadó egyik kezével megemelte az asszony lábát,' hanyatt döntötte, és fejjel lefelé- belefordította a kútba, amelyben alig fél méter víz és ugyancsak negyven centinél valamivel mélyebb iszapréteg volt.

S mindkettőjük szerencséjére, itt avatkozott közbe a véletlen: az asszony esps közben vállával és fejének egyik oldalával beleütközött a kút téglafalába, s ettől megfordult. Így nem fejjel lefelé érkezett a kútba, hanem a lába volt lefelé. Adorján Imre ebből semmit nem látott, mert háttal állt az eseményeknek. S. T.-né azonban mindent látott, es elkiáltotta magát: — Lujzika a kútban van!!

Erre a kiáltásra , mindenki a kúthoz szaladt. Bajtai József egy kapát nyújtott le élettársának, aki megmarkolta á nyelet, es hárman — Bajtai és a két Adorján — kihúzták a megrémült asszonyt a kútból. A verekedést abbahagyták. Bajtai telefonált a rendőrségnek és a mentőknek. A két Adorjánt őrizetbe vették, az asszonyt pedig mentővel kórházba szállították, ahonnan még aznap hazaengedték. Sérülései nyolc napon belül gyógyultak. Ugyancsak nyolc napon belül gyógyult Bajtai József sérülése is, amit Adorján István okozott, amikor fapapuccsal megrúgta.

A bíróság előtt Adorján István tagadta, hogy az asszonyt szándékosan fejjel lefelé belökte vol- ,na a kútba. AZt vallotta, hogy - Marozsiné ráült a kút alacsony kávájára, s ő csupán^ véletlenül lökte meg. A büntetőtanács ezt a védekezést nem fogadta el, hiszen a tanúk előadták: Adorján István megfogta és felemelte a sértett lábát, és szándékosan lökte fejjel lefelé a kútba. Abba a kútba, amelyet ő is ismert, hiszen vallomása szerint, korábban tisztította is a kutat, tudta, hogy a víz alatt 30—40 centiméter mely iszapréteg is vah, s ha valaki fejjel lefelé a kútba esik — vagy ha valakit abba ilyen helyzetben belelöknek — eszméletét vesztheti és megfullad. Mindezt Adorján István tudata a cselekmény elkövetésekor átfogta, és a következménybe belenyugodva hajtotta végre tettét.

Mindezeket figyelembe véve a bíróság Adorján Istvánt emberölés bűntettének kísérlete es társtettesként elkövetett könnyű testi sértés vétsége miatt halmazati büntétésként ötévi börtönre ítélte', négy évre eltiltotta a közügyektől, és elrendelte kényszergyógyítását. Adorján Imre — társtettesként elkövetett könnyű testi sértés Vétsége miatt — mint többszörös visszaeső tízhónapi börtönt kapott és két évre tiltották el a közügyektől. Ot is kényszer-gyógykezelésre kötelezték. Az ítélet nem jogerős

Az végül is nem derült ki, hogy ki lopta el az öt liter bort és a demizsont...

G. S.

'ZŰÍSó*

(1.) Nagy tömeg feketéllett a Nyugati pályaudvar előtti átjárónál. Várta, mikor mutat zöldet a lámpa. Monoki Sándor az embersűrű hátsó sarkánál, állt. Vadonatúj sísapka volt a fején. Szürke kordbársony bricsesz nadrágjára — a térd alatt gondosan hajtogatott zöld-szürke kockás vadászharisnya feszült. Fiatalos, rugalmas volt a megjelenése. Élete teljében levő erdésznek nézhette akárki. Ápolt, ezüst csil- lámlású bajuszkája alatt a szép férfiak magabiztos mosolya búj- kált.

Szürkéskék szeme türelmetlenül fürkészett. Gyors fejmozgással kísérte az úttesten elviharzó autóbuszok, taxik, Pobedák vágtáját. Jóízűket szippantgatott, ha friss benzinszag csapta meg az orrát. Ezt mindig szerette. Élvezte a villamosok éles csilingelősét is. Sürgetőn tekintgetett az üvegtoronyban dirigáló rendőrre. Idegesítette szoborszerű nyugalma, amellyel a járműfolyam végtelen sodrait kivárva, váltogatta a jelzőlámpa színeit.

— Nem várok tovább — mormogta Monoki, s ne ma túloldali „Ilkovics”-ba, hanem a Sabária sörözőbe vette útját.

Á sarkig nyitott ajtóban megtorpant. Mellbevágta a romlott, gyomorbűzös fülledtség. Szombat délután rengeteg vidéki ütötte itt el sörözéssel, falatozással a vonatra várás unalmát. Egymás hegyén-hátán toporogtak, lihegtek, izzadtak az emberek. Á beszéd is részeg hangzavarrá omlott szét. Pohárkoccanás, morgás, gajdolás, csettintés, káromkodás, rö- hej élénk és tompa hangjai birkóztak a szeszgőzös ivóban.

A magányosok mélán bámultak kifelé a sistergő forgatagba. Al- konyatra járt, s a szórakozni vágyók igyekeztek aszfalt foglalni. Monoki is ágaskodott, nyakát nyújtogatta. Kutatott, hol találna szabad helyet a belső teremben.

Az ajtóval szemben, a jobb sarokban munkaruhás, nadrágos nő ült. Szeme azonnal összevillant az ősz halántékú, fess férfiéval. Zárkózott, fehér arcán halvány mosoly nyílt, és miközben hosz- szú ujjaival végigzongorázott szénfekete haján, odébbhúzta

székét. Vékony szemöldöke moccanásával jelezte, hogy mellette van szabad hely.

Monoki odasietett.

— Megengedi? — kérdezte. Nem is várta meg a választ. Oldalra, hátra hajlongva eresztette le válláról a sátorponyvából készült 'hátizsákot. Leült, és lábát úgy terpesztette mindjárt az asztal alá, hogy egyúttal a nő combjához nyomta. Hogy a lány térde nem mozdult odébb, vidám bizalmassággal, jelentős kis szorítással markolt rá.

— Iszik valamit?

— Ha olyan sok pénz«'van.

— Sok? Ajjaj, tyúk eszi az apraját.

A hangsúlyból érződött, hogy: költség nem számít.

— Vidéki?

— Eltalálta. K.-i vagyok J.. Halló fiú! Két pohár sört — rummal — szólt a pincérnek a férfi.

— Vége a melónak, jó egy kicsit pihenni, mi? •

— Pihenni? Ez megy minden héten. Szombat este haza, és vasárnap délután indulhatok visz- sza... Ne haragudjon, Monoki — nyújtott kezet, s kicsit felemelkedett a székről.

— Teri vagyok — mutatkozott be a lány is. — Ügy lerí magáról, hogy átmeneti.

— Hogyhogy átmeneti ?

— Hát, hogy nem afféle szimpla dolgozó. Nem nagyon szorongatott maga azelőtt vaslemezeket, ugye? Elég új még ez a rozsdaszín a tenyerén.

Monoki felbuzgóit. Örömmel hagyta kezét a lány tenyerében.

— Itt, a védettebb hajlatokban látszik, hogy kímélt bőre volt azelőtt — simogatott mutatóujjával a kéz izmos párnái közé Teri.

— Honnan tudja?

— Na hallja! — gurgulázott elégedetten a nő, és hüvelyk-, meg középsőujjával megcsippentette orra tövét. — Tudja — húzta éneklőn a szót —, itt lent én is nagy emberismerővé váltam ... Jó káderes lennék, mi?

Monoki felnevetett. Villogtak egészséges' fogai.

— Maga meg segédmunkás, fogadjunk! Mondjuk... mondjuk... egy építkezésen. Igazam van?

Most meg a lány nevetett. Csiklandósan kuncogott, meleg combjával megbiccentette Monoki térdét.

— Ügy látom, a. maga szimatjára se lehet panasz.

Lehajtotta fejét, keze fejével meglibbentette fekete haját. Alulról felfelé kíváncsian pásztázott tekintete a férfi arcán. Az sem zavartatta magát, nyíltan legeltette szemét új ismerősén. Volt valami farkasra emlékeztető a nézgelődésében. Szája gunyoro-' san félre húzódott, s a féloldalt támadt résen kicsillant hófehér foga. Pödrött bajuszkája harapó vonást hintett a szája köré.

A lány kacéran, főj tóttá n nevetett egy rövidet. Elégedett volt a szemle eredményével. Sokat ,sejtetően hunyorított, beharapta

alsó ajkát, és szeme sarkából a férfira sandított.

Monoki vigyorgott, s ezúttal ő kezdte simogatni a Teri kezét.

— Hanem magácskán se nagyon látszik, hogy valami vadul szorongatta ez ideig a malteros láda szarvát.

„Magócska” ... A falusias hangzású megszólítás miatt egy fokkal esett a nő szemében, de talán ennek köszönhette, hogy az még közvetlenebbé vált. Imponált neki az ezüstös halántékú, egészséges férfi.

— Elárulom magának: én is csak olyan átmeneti vagyok — komolyodott él a nő. — Legalábbis, remélem... Nézze ezeket az. ujjakat. Tudja, valamikor Mozart- és Chopin-futamo- kat csaltak elő a zongoránkból ... Mert az is volt... Es a cseléd minden nap a saját üzletünkből hozta a friss húsokat a cekkerben ...

Fejét meglendítette, illatos haja szinte fekete lángot vetett.

— Ott volt, dehogyis volt, most is ott van a házunk a Rózsadombon ... Csak nem lakhatunk benne ... Négy«hentesüzletünk volt. Mi etettük egész Budát.

Mintha gyanút fogott volna, hirtelen józanra váltott a hangja. .->• De miket is’ hordok itt magának össze? Jártatom a számat, és a végén kiderül, hogy egy úri parasztnak álcázott káderesnek szolgáltatom ki magam.

Összehúzott szemmel vizsgálta Monoki arcát, aki most már felbátorodva szorította két tenyerébe a lány kezét.

— Ne tartson tőlem, drága... Mivel ilyen nyílt volt velem szemben, én se maradok adósa ... Nekem meg 250 holdam volt K.-on. Földembe, tanyáimba a téeszcsések ültek. Otthon kitérek volt cselédeim elől. A régi ismerősök meg zavartan elfordítják a fejüket, vagy átmennek a másik oldalra, ha meglátnak. Érti? Kilenszázötvenhá- romban nem ajánlatos a volt birtokossal szóbaállni.

A pincér meghozta az italt. Jól meghúzták mind a ketten. Monoki két apró, gyors mozdulattal legyintetté le bajuszáról a sörhabot. Még befejezte az „életrajzot”.

— Így aztán ipari átképzős lettem, negyvenöt éves fejjel, de még jó, hogy idejében jelentkeztem. Most már szakmunkás vagyok. Lakatos. Itt mégis nyugtom van. Elkallódik az ember ebben a Bábelben ...

Úgy érezte, ennyi elég. Fész- kelődni kezdett. Látszott, zavarban van, hogy is fejezze ki, amire gondol. Végül is suta gyöngédséggel átkarolta Teri vállát,- és a füléhez hajolt.

— Ha nem sértődik meg... izé... Ha nem zavarja ez a kék munkaruha ... izé ... így szombat estefelé ... Meghívom.

(Folytatjuk.)

\