Petőfi Népe, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-17 / 295. szám
4 PETŐFI NÉPE • 1981. december 11. TUDOMÁNY—TECHNIKA Környezetet nem szennyező hőerőmű Az energia, fogyasztás ■ — a mindenütt életbe léptetett takarékos- sági intézkedések ellenére — világméretekben növekszik, hiszen gyors ütemben növekszik az ipari és mező- gazdasági termelés meny. hyisége, valamint a közlekedés volumene is. Mindez természetesen elsősorban a villamos energia termelésének növelését igényli. Az olajár- robbanás már évekkel ezelőtt lefékezte az addig oly rohamosan nőtt szénhidro- gé'n-felhasz-i— A biológia jövője Az alumínium ma és holnap nyez.ési hátrányok kiküszöbölésével az olajjal versenyképes energiaforrássá válik a szén] A berendezés három fokozatú.' Az első lépcsőben elektromos szűrő,vei leválasztják a kormot, a másodikban a kéndioxidot kötik meg mésszel egy reaktorban, a harmadik fázisban textilszűrő működik. A kéntartalmú anyagok 90—95 százalékát is visszatartja az új eljárás. Ez az eredmény még a kutatókat is meglepte. Képünkön: az Európában épülő új széntüzelésű hőerőművek egyike. Az erjesztő baktériumokat már régóta ismeri az ember, de igazi jelentőségüket csak újabban ismerte fel. A japánoknak nem kevesebb, mint 4000 kutatójuk dolgozik ebben az iparágban. Brazí-. liában, Nagy-Britanniábarí, Svédországban, a Német Szövetségi Köztársaságban, Kubában és másutt is erjesztéssel állítanak elő fehérjéket és energiaszolgáltató anyagokat. Akik vállalják a kockázatot Sípos Mihály a lajjosmizsei A külkereskedő elnök: Sipos Mihály Kefe- Seprű- Fa- es Vasipari Termékeket Gyártó Ipari Szövetkezet elnöke. Azé a szövetkezeté, amely a hosszú elnevezést felváltandó MIZSESZÖV néven is ismert. Külföldön pedig csak úgy tartják számon: „Lajosmizse”. Vajon tudják-e, vagy sejtik-e legalább annak az ötvenegy- néhány országnak valamelyikében, hogy Lajosmizse egy község Magyarországon Kecskemét közelében? S számon tartja-e még valaki itthon, hogy a település ötödik, s egyben legéletképesebb szövetkezetét Sipos Mihály, a jelenlegi elnök alapította 1955-ben? nálást a villamosenergia-termelvs- ben. Sok helyen visszatértek a széntüzelésű hőerőművekre, gondot jelent azonban súlyos környezetszennyezésük. Most arról érkezett hír, hogy egy svéd cégnek sikerült Európában először olyan tisztítóberendezést gyártani, amely a szénnel működő hőerőművekben a. kéndioxidot leválasztja a távozó végtermékről: Ennek eredményeképpen a széntüzelésű hőerőművek mintegy negyedannyi szennyeződést bocsátanak csak. ki. mint az olajtüzelésűek. Az új eljárás jelentősége, hogy a környezetszenyA világon mindenütt foglalkoznak a biológusok azzal, hogy 2000-re a biológia ipari célokat szolgáljon. Egy ötszáz kilós szarvasmarha ma egy nap alatt kb. 0,5' kg fehérjét állít-, elő. Közben az állatnak magának is táplálkoznia kell, helyre van szüksége, ami nem kis költséget jelent. Ugyanezen idő alatt 500 kilogramm baktérium 5—50 tonna fehérjét termelne viszonylag kis helyen. Ha körültekintünk magunk körül, szinte biztos,.hogy pillantásunk valamilyen alumíniumból készült tárgyra esik. Az alumínium jelentősége azért nőtt meg oly rohamosan, mert egyszerre és együttesen rendelkezik mindazokkal a tulajdonságokkal,' amelyeket a többi színesféfnnél általában csak egyenként találunk meg. Az előállítási technológia fejlesztésével a fém tisztasága is megnövekedett. Az alumínium a földkéreg egyik leggyakoribb eleme, meny-; nyiségében csak az oxigén és a szilícium előzi- meg. A földfelszínen számos kőzetalkotó ásvány nagy koncentrációban tartalmazza; az anyagokban általában 10— 15 százalékban fprdul elő. Még nagyobb’- az alumfniumtnrtalom a bauxitban (25—30 százalék), amely az alumínium-előállítás legfontosabb, nyersanyaga. A bauxit egyébként a Franciaország déli részén található Beaux városról kapta a nevét. Az alumíniumot ma is ugyanazzal a módszerrel állítják elő, mint a századfordulón: a világon előállított alumínium 90 százalékát bauxitból, az ún. Bayer-eljá-i rással nyerik. Az előállító technológiák és a berendezések azonban nagyot fejlődtek. így ma a gyenge minőségű nyersanyagokból is* jobb kihozatalt érnek el, és az alumínium-elektrolízis energiaigénye is "a harmadára csökkent. Ezzel szorították le az alumínium önköltségét annyira, hogy a fém mindennapi életünk részévé válhasson. Sokan úgy vélték, hogy a műanyagok versenytársai lesznek az alumíniumnak; ma már biztosan állítható, hogy ez nem így van. A műanyagok előállításához , sok kőolaj kell — "és ez meghatározza az árukat. Egyes területeken, például a közlekedésben, az alur minium energetikai . előnyt is nyújt. A személygépkocsikban például minden kg beépített alumíniummal 2 kg közvetlen és közvetett tömegcsökkenés érhető el, ami a ‘korszerű gépkocsik teljes ’ élettartama átlagában 100 kilométerenként több. mint fél liter • üzemanyag-megtakarítást eredményez. De óriási jövő előtt áll az alumíniumfogyasztás a korszerű épületek, műszerek, gépek, fogyasztási eszközök, csomagolóanyagok, mindennapi használati .tárgyaink gyártása előtt is. Képünkön részben alumíniumból készült hűtőberendezések szerelése látható. A pergő ritmusú jelenből a régmúltba váltani nem* mindig könnyű. Az emlékek nem mindig szívderítőek. — Hosszú és nehéz menet Volt ez. Kunszentmiklósön kezdődött az ötvenes évek elején. Négy évig dolgoztam az ottani háziipari szövetkezetben, és közben láttam, hogy Szöllősi mester hogyan készíti a különféle keféket. — Innen tehát az ötlet. De mi lett volna, ha Szöllősi bácsi történetesen nem kefét, hanem mondjuk lópatkót gyárt? Az elnök — beszélgetésünk során először — elmosolyodik. — Lehet, hogy jobb lett volna. Mert kefét és söprűt gyártani viszonylag könnyű, nem kell hozzá jelentős beruházás, ezért aztán az utóbbi időben alaposan felütötte a fejét a konkurrencia. Na, de én ,ezt láttam akkor, ezzel tértem haza Lajosmizsére, ahol különböző bonyodalmak és hatósági huzavonák után végül is megalapítottam á háziipari szövetkezetét. Az elnök irodájának falán világtérkép lóg: „A Föld országai”. Az államok közül több, mint ötven a megnövekedett konkur.ren- cia ellenére is szívesen vásárolja a lajosmizsei szövetkezet termékeit. — Mi úgy kezdtük annak idején — emlékezik Sipos Mihály—, hogy kimentünk a vasi. erdőbe árvalányhaj-gyökeret ásni. Abból készítettük aztán a mosókefét. Fél évvel később be akartak bennünket- olvasztani a Kecskeméti Háziipari Szövetkezetbe. Nem hagytuk. Szereztünk egy fakereA dalmandi gazdaság eredményei nemcsak az országos átlagot, hanem korábbi teljesítményeit is túlszárnyalják. A szarvas- marha-főágazat például a IV. ötéves tervidőszakot több mint 11,4 millió forint veszteséggel zárta, viszont 1976—1979 között csaknem 42,6 millió forint nyereséget hozott. * ... Hogy sikerült ez? Dalmand az ország egyik leg-- nagyobb yetőmagkukorica-terme. 16 gazdasága. Az évi 100. millió 'forint fölötti nyereség közel 60 százaléka ebből a tevékenységből származik. (A vetőmagtermesz-, tés nagy szakértelmet és gyakorlatot kívánó, kockázattal járó, de nagy nyereséget adó munka.) Minél kevesebb takarmányból minél több állami termek! Ez ma már nem jelszó, hanem gyakorlat; aminek terjedését azonban akadályozza, hogy nincs elegendő takarmány, s az is drága. A nagyértékű fehérjetakarmányok zömét importálják, s ezeknek emelkedő világpiaci, árát tendenciájában követi a hazai ár. A takarmányok drágulását azonban nem követi az állati '.termékek felvásárlási árának emelkedése. *A megoldás magától kínálkozik: a, gazdaságoknak olyan takarmánytermesztési és takarmányozási technológiát kell kidolgozni, amely az importáltnál lé-l nyegesen olcsóbbá teszi a. .takarmány termelését. A dalmandi gazdaság az elmúlt években 20 millió forintot költött (silókukorica-termesztő és betakarító gépekre,, technológiákra. A hektáronkénti 1Ó0—120 mázsás szárazanyagtermés, a silókukorica, magas (66 százalékos) szárazanyagra számított keményítőtartalma (az átlagos 60 százalék), az olcsóbb tárolótér, az egyszerű, olcsó takarmáriykihorkes fűrészgépet, egy gerendával megtámasztottuk, hogy el ne dűljön, és nekiláttunk faipari termékeket gyártani. — Most hol tartanak? — Most? Nem ott, ahol szeretném. De hát már mondtam; ez egy ilyen szakma. — ön elégedetlen? — Az vagyok! Ennél többet is. tehettünk volna. — Javasolom, vessük össze a: önök tevékenységét más hazai gyártókéval. — Hát kérem: a Debreceni Kefegyár úgy 70 millió körül termel, ebből 5—6 millió forint a tőkés kivitel értéke. Monoroh a kefegyárban most közelítenek a 100 milliós termelési értékhez, de a' dollárexport alig 1.5—2 millió forintot tesz ki. — Ezzel szemben Lajosmi- zsén... — Az összehasonlítás kétségtelenül a mi jávunkra dől el. de ez kevés az üdvösséghez. Nekünk nem csupán a hazai, hanem a külföldi konkurenciával is meg kell küzdenünk. — Hallhatnánk számadatokat is? — A termelési tervünk a jövő esztendőre 230 millió forint. Ebből tőkés piacra 100 millió forint értékben szeretnénk szállítani. Az idei adataink ennél némileg szerényebbek. — ön konkurrenciáról, Verseny, társakról beszél. Azt mondja, hogy élesebbé vált a viacokért a harc. Végül is mi az ami kelen, dő? Ami jobb is és olcsóbb is, mint másé? — A minőség az meghatározó-! öás, és nem utolsósorban a jól súlygyarapodás és tejtermelés] eredményeként időben megtérültek a beruházások. Mivel az állattenyésztés . összes költségein belül a . legnagyobb tételt az anyagköltség (gyakorlatilag a takarmányköltség) jelenti, az intenzív tömegtakarmány-termelés eredményeként például a marha- hústermelés 1972. évi - (egy kilogramm húsra jutó) 24,90. forintos anyagköltsége az importárak növekedése ellenére például 1979- re 16,62 forint alá csökkent. A tejtermelés 1 literre jutó 3.57 forintos anyagköltsége pedig 2.58 forintra. Az állatenyésztés gazdasági gondjait vizsgálva, sok helyütt kikerülheteten akadályt jelentenek a változtathatatlan technológiájú. specializált, állattartó telepek. Nem kivétel ez alól a dlil- mandi üzem sem. „Például sertéstenyésztése padlóetetéses (tehát csak ipari abrakkal működtethető), mesterségesen szellőztetett telepekn folyik. Ez‘a technológiai rendszer ronpant energiaigényes: s ezen már nem lehet változtatni. Így viszont évről évre drágábban termel. Ilyen körülmények között a sertéstenyésztés, technikai felszerelésének átalakításához legalább -5—;10 évre van szükség, ha csak nem tudnak rendkívül ojcsó, és gazdaságosan üzemeltethető telepeket-'építeni. Az olcsó kivitelezés és az olcsó üzemeltetés ugyanis nem mindig jár együtt. A Dalmandi Állami Gazdaságban egyszerű és ..konvertálható” istállótípust fejlesztettek ki. A tágas kifutókkal ellátott istállók funkciója változtatható. Tehát az igénytől függően szarvasmarha, sertés, vagy akár baromfi tartására alkalmasak. Az islállótípus beruházási költségei — egy szarvasmarhára vetítve — íérőlieAz. olcsóság 'mar nem Ilyen mértékben. Mert például, amikor a balgátok 1 dollár 10 centért, mások 1.65-ért, 1,70-ért kínálták a ruhaszárító állványt, a mizsei ruhaszárító 2 dollárért ment az angol piacon. — Miért? — Azért, mert megbízható szállító hírében állunk. A tőkés partnerek a minőség méllett nagyon kényesek a szállítási határidők betartására Isi Inkább építenek egy drágább, de biztos félre, mint a bizonytalan olcsóbbra. — ön az imént a verseny erősödéséről beszélt. Mi van emö. gött? — Hőt ez egy érdekes dolog. Mi ugyanis az Egyesült Államok, Kanada és a skandináv államok mellett főként a Közel-Keletre, Afrikába, szóval a fejlődő országokba ’szállítunk. Mármost én sorra jártam több alkalommal is ezeket az országokat és mit tapasztaltam? Például Nigériában, ahol megvannak az .adottságok, a Ivenként 22 ezer forint. (Az istállóban 200 tehén, illetve 600 sertés fér el.) Az eredmények magukért beszélnek. A „modern” sertéstelepen egy hónap alatt 13, a közönséges istállóban több mint 18 kilogrammot híznak a sejtések. Az élősúly kilogrammra jutó takarmányfelhasználás . az előbbiben * ‘4,22; az utóbbiban csak 3,64 kg. A gazdaságban — korukat megelőzve — felhagytak a sertés- hústermelés öncélú technológiai gépesítésével. Hatszáz sertést hagyományos módon gondoz egy ember. Az istálló ’ kialakítása és felszerelése ugyanis lehetővé teszi, ezt, de módot ad a gépek használatára is. A nyílt tartástechnológia lehetőséget teremt a különböző takarmányok közvetlen, drága feldolgozás nélküli etetésére is. Például a szakirodalom által csak porílva ismer fölözött tejet, írót, savót, folyékony állapoban lehet ■az állatokkal etetni. Ezek nemcsak helyettesítik a drága import- takarmányokat, hanem a hazaiaknál /is jóval olcsóbbak. Az olcsó építkezés a Dalmandi Állami Gazdaság fejlett infrastruktúrájának egyik eredménye. 61 kilométeres korszerű útrendszer behálózza az ' egész gazdaságot, gyorsabbá és főleg olcsóbbá téve a szállítást. Ezt minden gazdaság tudja, de a termelői beruházások mellett erre sok helyen nem jutott pénz. Az1, hogy Dalmanőon erre költeni tudtak, egy sajátos gazdálkodási, megfontolás eredménye. A gazdaság termelési szerkezetének kialakításakor elsősorban a természeti és a gazdasági környezet adottságait vette alapul. A termelési szerkezet alakulásának átgondolt stratégiája a gazdaságot ..immunissá” tette a (súlyos ál- lami pénzekkel támogatott) ki- ‘ emelt beruházás „csábításával” szemben.'A gazdaságok szóhasználatával ól ve, a dalmartdiak ott- ■ hagyták „a pénzt az ablakban”. A szabad ■ fejlesztési eszközöket (60 millió forintot) távlati célokat is szolgáló infrastruktúra kiépítésére (út- és lakásépítés stb.) fordították. És ezekkel a beruházásokkal hosszú évekre előre megteremtették a rúgalmas ter- melésfe.ilesztóf! és szdVkezetmódo- sítí.s feltételeit. B. P. jó termőföld, a munkaerő, mégis, a legegyszerűbb cikkeket is külföldről igyekeznek behozni. Te. lik a réz- és olajmilliárdokból — talán úgy vélik. Csakhogy vannak államok, amelyek felismerték, hogy ez így nem járható út. Tanzánia, Zambia, újabban Nigéria is. S mivel kefét, söprűt gyártani, mint már mondottam, viszonylag könnyű, hát ezzel kezd. lék. Érhető, ha kevesebbet vásá. rolnak ezek után tőlünk. Sőt! Egyes országok nem csupán önellátóak, hánem exportőrökké léptek elő. Líbia például bevite. li korlátokat állít újabban elénk., — De van egy másik probléma is. Mi ezektől az országoktól nemigen tudunk cserébe mit vásárolni. Mi hazai és szovjet rézzel dolgozunk, tehát az nem kell. Ezt a problémát nyugatnémet tranzitkereskedők közbeiktatásával tudjuk megoldani. Ök eladják a m'i termékeinket rézért, -s tőlük NSZK-beli árukat kap cserébe az ország. — ön ugye sokat járt külföl. dön? — Muszáj! Ha nem találkozom személyesen a piaccal, nem tudom mire van szükség, mit szállít' a konkurrencia, mivel lehet betörni, és így tovább ... Egy piacot megszerezni mindig köny- nyebb, mint megtartani. Ezért én örülök a lehetőségnek, hogy kiutazhatom, és élek is vele. — Eladni ma már csak jó mi. nőségű árut lehet: ezt ön is. kifejtette. Ehhez azonban fejlett technológia is szükséges. — Természetesen. Ma már nem a: harminc év előtti módszerekkel dolgozunk. Volt egy 36 milliós beruházásunk, amellyel korszerűsítettük a gyártást. Persze nerricsak jó gépek, hozzáértő szakemberek is kellenek. Ez már fogasabb. A mizsei fiatalok jelentős része ugyanis másutt próbálkozik, mert ott ő „mérnök úr", itt meg csak „a Józsi bácsi fia"! — Mit tart legfontosabbnak a termelői és a kereskedelmi mun. kában manapság? — Gyorsan, promt kell reagál- 'ni a dolgokra! — Ez kockázatos, nem? — Az. De meg kell előzni a konkurrenciát! Sitkéi Béla Tejet vagy tejport Nem azért mondom, mintha az energiatakarékos termelési módszerek egyet jelentenének a régen megszüntetett termelési eljárások felelevenítésével, hiszen például az abráktakarmányok nedves tárolása, vagy a szántás nélküli földművelés napjaink találmánya. Már csak azért sem lehet egyenlőségjelet tenni a régi fogások és az energiatakarékos megoldások közé, mert ennek egyebek- között biológiai, okai is vannak. Bármennyire is ésszerűnek tűnik, például a betakarított kukoricát mesterséges szárítók helyett a nappal és a széllel gó- rékban száríttatni,: a jelenleg használt fajtákat természetes körülmények £ között képtelenség megszárítani. Mindezek ellenére. nagy merészség lenne a hagyományos mezőgazdasági termelési | és tartási módszerek mindegyikét gazdaság- történelmi kategóriává minősíteni. Csak egy példa: az itatásos borjúneveldékben úgyszólván már sehol nem használnak valódi tejet. A borjúneveldék melletti tehénistállókban vagy fejőházakban frissen fejt tejet elszállítják, tejporrá szárítják, 'majd visszaíuVd- roZzák a gazdaságokba, ahol meleg vízzel tejjé „keresztelve” megitatják a borjakkal Pedig, ha egy fölözőgépet beállítanának, s a borjakat tejpor helyett fölözött tejjel itatnák, állatonként 800— 900 forintot takaríthatnának meg. A baj csak az, hogy nem lehet . ilyen fölözőgépet kapni —, mert nem gyártják. Ha pedig nincs fölözőgép, akkor nincs más hátra, mint a tejpor etetése. Tény, hogy a hazai mézőgépipar az itthon szükséges gépeknek is alig felét gyártja. A mezőgazda- sági gépimport sem zökkenőmentes. A nagyüzemi termelést alapvetően meghatározó berendezések, gépsorok időszakos , hiánya olykor súlyos gond elé állít egy- egy üzemet. Mindezek, mellett persze eltörpül, hogy nincs fölözőgép. Egy- , egy berendezés értékét azonban nem annak bonyolultsági foka, hanem a termelésben betöltött, illetve be nem töltött szerepe és annak következményei határozzák, meg. Egy egyszerű, sok évtizedes konstrukció hiánya (mint amilyen á , fölözőgép)| százra iP .fiókkal drágítja a szarvasmarha- ágazat termelési költségéit. De ha számba vennénk a, nagyüzemi feltételek mellett is alkalmazható egyszerű, „divatjamúlt” eszközöket. eljárásokat, ez a többlet- költség talán milliárdos nagyságrendet is,.elérne. JÓ TAPASZTALATOKAT KÍNÁLUNK A 6700 hek- a ^ ^ ^ • F 't A dalmandi példa mi Gazda- A ság mezőgazdasági nyereségének 97 százaléka származik az állattenyésztésből. A szántóterület kétharmada szolgálja az állattenyésztést, összehasonlító adatok alapján a marhahizlalásban 100 forint termelési költségre a tsz-ek 1,3; az állami gazdaságok 3,04 forintos veszteségével szemben a Dalmandi Állami Gazdaságban több mint 41 forint jövedelem jutott. Amíg a téeszek a sertéshizlalásban 100 forint termelési költségre 9,57; az állami gazdaságok 11,15 forint nyereséget érnek el, addig Dalmandon csaknem 46 forintot nyertek minden száz forinton.
