Petőfi Népe, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-17 / 295. szám

1981. december 17. • PETŐFI NÉPE • 5 TANULMÁNYOK BÁCS-KISKUN MEGYE MÚLTJÁRÓL A levéltár új kötete Csaknem félezer oldalas terjedelemben, nagy formátumban, tetszetős kivitelben jelent meg néhány hónappal ezelőtt a kecskeméti levéltár sorozatának (Bács-Kiskun megye múlt­jából) harmadik kötete. A könyvben meglehetősen változó színvonalon, jó néhány érdekes és fontos témájú írás olvas­ható. Előzmények Amikor • e figyelmet érdemlő ki-let előzményeiről szólunk,, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a Katona József Múzeum és a le­véltár egymással párhuzamosan egy idő óta erőfeszítéseket tesz a tudományos publikációs lehető­ségek gazdagítása érdekében. A két intézmény gondozásában ed­dig — 1972, jíletve 1975 óta — kilenc tanulmánykötet jelent meg, mintegy négyezer nyomta­tott oldalon. A régészet, néprajz és história a múzeum, a törté­net-helytörténet a levéltár leg­főbb ügye volt eddig. Az írások többsége a ÍR—19. századdal fog­lalkozik ; természetesen ez a ré­gészetre nem Vonatkozik. A figyelmünket nem kerülheti el, hogy a történeti tárgyú írá­sok helyszínei közül kiemelkedik — toronymagasan! — Kecskemét és környéke. A figyelem eddig továbbá Kalocsa vidékére irá­nyult, míg például Halas és Kis­köröd környéke fehér foltnak szá­mít. és alig-alig* írtak — illetve publikáltak — eddig a kutatók Bajáról és Félegyházáról, illetve e városok vonzáskörzetéről. Ha a történeti tárgyú tanulmá­nyok tematikai megoszlását néz­zük, hamar 'feltűnik az arányta­lanság. A művelődéstörténet mö­gött például jócskán elmarad a gazdaságtörténet, és .a rpunkás- mozgalorp-történet. Nemíaláltúnk eddig olyan közleményt, mely a nemzetiségeink múltjával foglal­kozik, és háttérbe szorult a tele­püléstörténet, a közigazgatástör­ténet és a demográfia. Végül még egy megfigyelés. Míg a múzeum eddig több 'me­gyén kívüli szerzőt foglalkozta­tott, addig a levéltár inkább a sa­ját erőkre támaszkodott. Megyénk szellemi életének gazdagítása szempontjából ez egyáltalán nem mellékes dolog. A szín vonal emelői Az Iványosi Szabó Tibor állal szerkesztett kötet (Bács-Kiskun megye múltjából till.) meglehető­sen .eltérő /színvonalú írásokat tartalmaz. Alaposabb rostálás­sal, szigorúbb lektori közbelépés­sel ez elkerülhető' lett volna. Saj­nos, egyaránt fellelhető ebben a vegyes értékű kötetben az orszá­gos szakmai érdeklődésre számot- tm tó, a tudományágat élőrelen- dítő. színvonalas tanulmány, és az elnagyolt, tudománytalan, seb­tében összedobált dolgozat. Egy­szer a szerkesztési alaposságnak, a ' megformálás kitűnőségének öyülünk, máskor a felszínesség, a pongyolaság miatt mérgelő­dünk. Mivel szerintünk néhány tanulmány magasan kiemelkedik, túlnő jócskán a kötet átlagszint­jén, ezért ezekkel kissé bővebben foglalkozunk az alábbiakban. A Duna melléki ellenforrada­lom eseményeit, okait, kiterje­dését és hatását elemzi Romsics Ignác. Lenyűgöző nála a forrás­anyagok bősége, a dokumentu­mok kritikai elemzése, a szer­kesztés alapossága épp úgy, mint az összehásonlító elemzés képes­sége és a szemléletes fogalmazás. ,S az is, ahogyan dialektikus szemlélettel néhány lényeges dob. got újszerű megvilágításba he­lyez. Melyek ezek? Az. 1919-es .nyári ellenforradalom Solt—Du- napataj-^-Kalocsa stb. térségében nagyobb méretű yolt. mint eddig hittük. Bírálja azt az eddigi fel­fogást, hogy a kalocsaiak lázítása okozta a véres eseménvsorozatot. Kár. hgv nincsen helyünk a ter­jedelmes — külön kötetért kiál­tozó — taóulmánv összes értékei­nek a felsorolására. A kiskunfélegyházi pusztake- rpsők és az alföldi parasztmoz- galom című nagyszerű tanulmá­nyával Fekete János' ismételten bizonyította, hogy legjobb hely- történeti kutatóink között van a helye. Sőt. ez az írásá messze túl­mutat- a lokális érdekeket szol­gáló ! honismereti-helytörténeti kutatások, határain. Történészi alaposság, a szakmai biztonság jellemzi ezúttal is a szerzőt. A privilégizált Félegyháza — írja — vonzotta a környező me­gyék és a' távolabbi vidékek pa­rasztjait egykor, s a nincstelenek növelték a lakosság számát. Ez viszont tovább nehezítette élet­sorsukat. Megkapó olvasni ezek­nek a nincsteleneknek olykor a királyi udvarig elérő harcos igye­kezetéről. A pusztakeresők — az elszegényedett redemptusok — belső telkeiket elvésztve követe­lőztek. Erénye a tanulmányok­nak a helyi mozgalmak és a 48— 49-es forradalom összefüggései­nek feltárása. S az is, hogy ké­pet kapunk a múlt századi ki­vándorlásokról, valamint az Asz­talos-féle parasztmozgalommal összefüggő eseményekről, s ezek hátteréről. Az „amerikai utas” ‘'agrárfej­lődés Bács-Kiskunban a második világháború előtt. Ez a címe Ki­rály Lásziö történeti áttekintésé­nek. Hasznos, jó írás. Üj szem­pontokat vet fel megyénk mező- gazdasága múltjának a megérté­séhez és megítéléséhez. Kiderül a tanulmányból, hogy az „ameri­kai-utas”, a paraszti—polgári ag­rárfejlődés hatása lényegesen nagyobb volt. mint eddig gon­doltuk. Az okokat meggyőzően tárja ePénk a szerző. Ezek: a nagyhatárú,' viszonylag független mezővárosok megléte; az átlagos­nál nagyobb betelepülések; a kis­kunok tovább őrzött kiváltságai, valamint viszonylag szabadabb , ősi magyar falvak jelenléte aeDu/' na mentén. Kern a szerző hibája, de a kö­tet értékét rontja, hogy — szer­kesztői gondatlanság folytán — a Király által ismertetett Duna— Tisza közi Mezőgazdasági Kama­táról ugyanebben a könyvben egy másik szerzőtől is olvasha­tunk. Ez a megduplázás értelmé­ben felesleges. hargitay Gábor tanulmánya hiánypótló, körültekintő, alapos munka. A címe: A kalocsai ér­sekség a politikai 1 katolicizmus szolgálatában (19.11—1942). Eb­ben többek között a korszak nem­zetiségi kérdéséhez és a 19-és el­lenforradalom történetéhez szol­gáltat adatokat a szerző. De .min­denek előtt a korszak katoliciz­musának második t legfontosabb vezetőjének, a mindenkori kalo­csai érseknek a politikai cselek­vése és szerepe lesz világosabb előttünk Hargitay jóvoltából. Csernock János. Várady Lipót Árpád és Zichy Gyula követte egymást a bársonyszékben. Okos helyzetfelismerésüket. diplomá­ciai érzéküket, rutinos taktiká­zásukat hangsúlyozza bizonyíté­kok alapján a szerző, ■ , És a többi írás? AJukL' még ugy-két elgondol­koztató. jó írás a kötetben. Kár, hogy ezeket nem érlelték meg magukban a szerzők, s hogy nem gyűjtöttek további forrásanya­gokat. Vagy hogy a meglevőt nem elemezték, nem vonták le a szükséges következtetéseket. Így történt aztán, hogy egyes írások torzók maradtak, ébren tartják a hiányérzetünket. Pintér Ilona munkája — A Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kamara 1922—1946 — ei'ősen le­író jellegű, hiányzik belőle az elemző értékelés, az egyéni állás- foglalás, a kritikai szemlélet. Bezdán Sándor írása — Kecske­met társadalmi egyesületei a ki­egyezés után 1867—1878— túlzot­tan aprólékos, nem eléggé tudo­mányos. Pastyik István cikke — Pataji katolikusok és a Tanács- köztársaság — érdekes, ám terje­delménél. jellegénél, a feldolgo­zás módjánál fogva inkább va­lamelyik szakfolyóiratba kíván­kozott volna. A fentiekkel együtt a Bács- Kiskun megye múltjából sorozat harmadik kötete erőteljes, érté­kes, nélkülözhetetlenül fontos számunkra. Szellemi életünk gazdagodásának egyik újabb, fi­gyelmet érdemlő bizonyítéka. Varga Mihály Mielőtt a film a mozikba kerül... Kevesen tudják, hogy külön vállalat, a Magyar Filmlaboratórium , foglal­kozik hazánkban (Buda­pesten) a magyar .és kül­• földi mozifilmek hívásé" val, sokszorosításával. Évhnte 27 millió méter, zömmel színes film hagy­ja el a laboratóriumokat. A hazai igényeken túl ese­tenként külföldi megren­deléseket is kapnak (pél­dául Sztrogof Mihály). Most éppen a DEFA-labor rekonstrukciója miatt az ’'NDK részére készítenek jelentős mennyiségű kópi­át. • Jobbra: hatalmas teremben sorakoznak az automata hívó­gépek, ahol 16 milliméteres és 35 milliméteres színes és fe­kete-fehér mozifilmek hívása • történik'. • Az új, folyadék alatt másoló gépek nem­csak a filmet kímélik, de a teljesítményük is jelentős, óránként ezer méter film másolására képesek. • Balra: a, itg- korszerűbb A amerikai be­rendezéssel történik a fil­mek fénykor­rekciója. (Pásztor Zoltán felvételei) • A jobb olda­li képen látható berendezés te­szi , lehetővé, hogy utólag is készíthesse - nek különböző trükkfelvé­teleket. 0 Alsó képünkön: a filmek vágása nagy türelmet és hozzáértést igényel. 9 Az elkészült kópiákat Ös­szeállítják és csomagolják. Baja környéki karácsonyi népszokások \ Túlzás vagy elfogifttság ■ / nélkül állíthatjuk, hogy az ország egyik .vidékén sem éltek oly gazdagságban és színesen a karácsony ünnepkörének szép szokásai, mint éppen Baja kör­nyékén, a Bácskában. Magyará­zatát abban lehet megtalálni, hogy soknemzetiségű vidék volt. ahol a magyar, bunyevác. sokác. német, szerb, tót és szljBvén, de a ruszin és más kisebb népcso­portok szokásai kölcsönhatásban álltak. Persze ejmondható ez m'ás ünnepkörök, babonák, s főleg a farsangolás vonatkozásában is. A legtöbb népszokás, hiede­lem, babona az adventi időszakra esett. Lényegében András napján kezdődött. Sokfelé gombócot főz­lek, s az ejső főtt gombóc rejtet­te azt a cédulácskát, amelyre áz eladó lány a számba jöhető le­gények neveit írta fel.- Sok leány böjtölt, s este a párnája alá ka­bátot, nadrágot.' mellényt helye­zett. Álmában meglátta vőlegé­nyét.­December' 13-án, Luca napján kezdték el a Luca-szék készíté­sét. amellyel a karácsonyi éjféli misére mentek. Ha reáálltak vagy ültek, meglátták, kik a bo­szorkányok-. Mise után mákot hin­tettek. hogy amíg a .boszorkányok azt szemenként felszedik, hazaér­hessenek. Az utcáról betekintet­tek a tisztaszobába, s az ablak fényei megmutatták, hogy rava­tal van-e a szobában') Ha igen, akkor halottja lesz a háznak. Ké­sőbb áz ablakba gombostűvel át­szúrt fokhagymát helyezték, hogy á boszorkányok békét hagyjanak a Luca-székével kíváncsiskodók­nak. - ’ , Szorgalmasan járt a falusi, de a bajai nép is hajnali rorátékra, s a lányok almát vittek maguk­kal. Éjféli miséről hazatérőben megették, otthon a szobájuk ab­lakán át meglátták jövendőbeli­jüket. Karácsony előtt szláv szokás volt Baján és környékén a ma- terice és az oca. Az előbbi az anyák, napák, és korosabbak .kö­szöntése volt, az utóbbi vendég­járás. Ez eszem-iszo-mmal. gyakran zenével történt. Bőved napján az- ’tán Hercegszántón a sokácok úgy 'köszöntek reggel: éljen Ádám és Éva, Ezt a szokást a bunyevác községek, de a magyarok is á múlt század közepén átvették. Ál­talában böjtöltek a szentesti va­csoráig. A délszlávok szalmát te­rítettek a szobákba. betlehemi hangulatot teremtve. A múlt -szá­zad végétől általánossá lett a ka- rácsonyfaállítás. Délután a teme­tőbe vittek fenyőgallyakat és Lu­ca napján ültetett búzát. Búza került az ünnep asztalára, csak­úgy. mint alma, dió,' aszalt szil­va, szőlő, valamint méz és fok­hagyma az élet édességeire és keserűségére utalva. Persze nem hiányzott a bor és mézes pálinka sem az asztalról,, amely alá a család fontos munka­eszközeit is odahelyezte, így ekét a parasztok, szerszámaikat az ipa­rosok. Vidékünk ünnepi eledele a'halászlé és a mákos guba volt. Befőttet is bontottak. A csere­pekben Luca napja óta nevelt ,búza közé gyertyát állítottak. amely egész' este' egett. Vacsora előtt imádkoztak, s egyszerre ül­tek asztalhoz, Először egyszerre kellett, fel is állni, mert aki egye-, dűl tette ezt. az tmeghalt. A mor­zsa. ételhulladék az asztalon ma­radt és azt a háziasszony az a-p-' rójószágnak szórta ki, hogy egészségben, termékenyen nö-; vekedjék. Az ajándékozás, még; a gyerekek számára is, a Század­elő óla van. szokásban. A megye és -vidékünk legdélibb községeiben szokás, volt a bo- zsitnvák. amelyet koruk sorrend­jében tört és oszlott meg a csa­lád a vacsorához. Ez kereszt for­májú kalács volt. A halászlevet már a németek betelepítése óta tésztával fogyasztották, amely ma bajai halászlé néven ismert. Hercegszántón, Gvurityon (Bácsszentgvörgy), 'Rasztina. Ka- rapandzsa. Büdzsék pusztákon, helységekben, ahogy Luca napján fehér lepedőben az aranyozott diót szerteszóró, s a gyerekek ke­zére vesszővel suhintgató „Szent Luca" indult házról házra. úgy szntésle és karácsony első napjá­nak alkonyatán a betlehemesek. Nem volt tisztes ház, amely ne engedte volna be a pásztorokat vagy a magyar községekben a „Szent József” által vezetett ..bö- csösök”-et. Érdekes, hogy az egy­kor anyanyelvűken mondott rig­musokra a cikkíró fiatal korában már a legidősebbek sem emlé­keztek. Magyarul mondta bunye­vác. sokác, német vagy a tót gye­rekekből összeverődött kompánia is. Szép szokás volt még a század -eleién a Mária-lányok járása is. Fe'hár ruhájukat, kék szalaggal keresztbe kötve járták be a köz­ségéltet. Baján az elvéget. Kará­csonyi dalokat énekeltek kezük­ben .gyertyával Mária tiszteletére. Mindig nésven voltak. Őket. de a betlehemeseket, majd vízke­resztkor a Három királyokat -— hiszen gyermekek .voltak — egy- egy szülő kísérte. Természetesen mindenütt megajándékozták őket. kaláccsal, cukorral, pénzzel. Vacsora után a férfiak kár­tyáztak, az asszonynépség meg kélzült az éjféli misére. Másnap aztán kezdődtek a vendégj árások, no meg a híres-neves bácskai 1st- • vári- és János-napok. Aprószen­tek ünnepén fonott, felszalagozott virgácsokkal jártak a ..supriká­lók”. A gyerekek mellett felnőt­tek is jártak néhány magyar községben „kotyólni”. -Ezek a rig­musok már nem gyermekek fü­lének valók voltak. A család sza­porodását és a jószágok termé­kenységét kívánó sok jókívánsá­got poharazgatás követte. Sokáig élt a hiedelem, hogy éj­fél tájban nem szabad • az álla­tok istállóit, óljait, ketreceit za- ,Várni, mert ilyenkor azok is emberi hangön beszélnek. Éjfél­kor szokás volt a mozsárdurrog- tatás és puskákkal való lövöldö­zés. A huncut kamaszok az éjfé­li misérte igyekvőket gyertyával kivilágított ki vájt tök-fejekkel ijesztgették, kötelet feszítettek ki a keskeny utcákban, hogy belébo- toljanak. Suhogott a pálca az is­kolában á szünet után. ha rájöt­tek a „tettesek" személyére. A két világháború között még a Miklós-napi vásáron és piaci napokon Baján vásárolni lehetett "papirosból készített ■ betlehemi templomokat, gipszből, vattából, színes papirosból és kócból for­mált báránykákat és szamaras juhászt is. Manapság műanyagból, fából, ritkán népművészeti kivi­telben látni ás vásárolható kis jászoL s más bibliai figurák. Felvidéki István (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents