Petőfi Népe, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-17 / 295. szám

1981. december 17. PETŐFI NÉPE • „AZ ÉN IDŐMBEN .. S „tartalékcsapat” Együtt a Nyugdíjasok: egykori megyei tanácsi dolgozók, száznyolcvanán, akikről dr. Gajdócsi István, a Báes-Kís'kun megye; Tanács el­nöke, mai munkatársai nevében is okkal mondta: „Látunk a me­gyében nem egy olyan termelő üzemét, a'melynek alapjait ' még velük együtt rak-tuk le. Rendjén 'valónak találom ezért, hogy nyúgdíjas kollégáinkkal együtt Összegezzük eddigi életünk ered­ményeit. Velük szemben mi há­lával tartozunk Ök a mi tarta­lékcsapatunk Szeretet. Megbecsülés. Tiszte­let. Csalódnának ezen a decem­beri. délutánon a megyei tanács­házban a fehér asztalnál ülő nyugdíjasok, ha e három 'foga­lommal csak most találkoznának először: De nem! Életük jelentős szakasza már árra az időszakra esett, • amikor a néphatalom in­tézményeiben a portást is ugyan­úgy emberszámba vették,, mint az osztályvezetőt. — Banzsal József vagyok. Mint főportás, 22 évet töltöttem el a megyei tanácsnál. Abban az idő­ben volt ,éz, amikor még a Ka­tona Józséf Színházhoz közel, egy ma. is . meglévő sárga épületben dolgoztunk. Emlékszem, sokan megfordul­tak ott. Még nem mondom, hány embernek adtam felvilágosítást, hogy ügye intézésére hová, kihez •forduljon! I Szerettek, jók voltak hozzám a tanácsnál; Az én időmben, ahogy következtek, öt elnök vezette ezt az intézményt. Most, 68 évesen is azt tudom mondani (tanácsolni): az ember a legjobb tudása szerint lássa el a dolgát! Szalui Laci bácsi, nyolcvan évé­vel, ma ás jól bírja magát. — Tizenhárom esztendőt töltöt­tem el, mint éjszakai portás a megyei tanács garázsában — me­séli. — Először víztoronynál, a kecskeméti aluljáró mellett mű­ködött a garázsunk, szűk helyen, rossz körülmények között. Ké­sőbb, amikor felépült az új, át­költöztünk oda, a Jász. jjtcaiba. Az már modernebb, fűtött garázs volt. Három éve, hogy nem dolgo­zom. Mint nyugdíjas, jól érzem magam, megbecsülnek. Az idén ünnepeltük házasságunk ötvene- *dik évfordulóját. Karácsonyra '1000 forintot kaptam a szakszer­vezeti bizottságunktól. De nem­csak én: a többiek is. Negyven­ötezer forintost osztottak szét köz­tünk szociális támogatásként. Üdülhetünk. Amióta nyugdíjas vagyok, kétszer kaptam beutalót. Egyszer Balatonlellére egy egy­személyeset — egyszer meg egy családit. No és azok a hangula­tos városnéző séták! Annyi mű­emléket egész életemben nem láttam, mint mostanában! Ezekre az új élményekre a nyugdíjas­bizottságunk jóvoltából tehettem szert. Kovács Andrásné 1952-től, 26 éven át dolgozott a megyei ta­nácsnál. Takarított, fűtött, gon­doskodott az írószerekről, a leg­tovább a mezőgazdasági osztá­lyon, kezdetben havi négyszáz­húsz forint fizetésért. Abban az időben még szeneskályhával fű­töttek. Több vo.lt az eltakarítani való szemét, mint manapság. S ha valamelyik takarítónő társa megbetegedett — s át kellett, hogy vállalja a munkáját —, Ko- vácsné ezt is szívesen megtette. A ma 58 éves asszony 1979-ben ment nyugdíjba. Havi keresete akkorra elérte a 3600 forintot. Megismerte a munka nehezét, de volt része jóban is, A serény, sokoldalú Kovácsnénak, akinek családja, unokája van, jól esett, amikor nyugdíjazásakor — az ő szavaival folytatva — „ ... az el­nök elvtárs elbúcsúztatott. Olyan szép pénzt és levelet kaptam tőle 26 évi munkámért!” — Nem felejtettek el bennün­ket. Ez mindennél többet ér — fűzi hozzá. — Itt nincs rossz szó. Csak kedvesség. Nincs, aki lenéz­né a másikat, mert éppen ez, vagy az a munkája. . Jó dolog, nagyon jó, hogy egy nyugdíjas takarítónőnek, több mint negyedszázad múltán, ez a véleménye. A fehér asztalnál ülők közt ta­lálom özvegy Borsik lstvánnét is. Hetvenéves. 1971 januárjától nyugdíjas. Azt mondja: —" Tizenöt szobám volt a ta­nácsnál. Benne 15 kályha. Ezeket tisztítottam, s raktam meg., fával és szénnel. Amikor végeztem, in­dultam a postára feladni a leve­leket és elhozni az érkezett kül­deményeket. . Így postáskodtam, amellett, hogy a szobai kályhá­kat gondoztam. Most már, bizony, nem bírnám csinálni semelyiket. Se a fűtést, se a levélhordást. De az, hogy itt lehetek közöttük, meghívnak ben­nünket is, a régieket, kedvesek hozzánk, ezt én nagyon jó do­lognak tartom! Kohl Antal SERTÉS­ÉS SZARVASMARHA- TENYÉSZTŐK, HIZLALÓK FIGYELMÉBE! Pályázat a kistermelők számára A sertéstenyésztés és -hizlalás, valamint a szarvasmarha-hizlalás fellendítésére hirdet pályázatot a Bács-Kiskun megyei Állatforgal­mi és Húsipari Vállalat a kister­melők körében. Pályázhat minden egyéni gazda, kistermelő, aki az általa gyakorlatban is alkalmazott termelési eljárással gazdaságos, jó eredményt ért el, és ezt a mód­szert hajlandó közkinccsé tenni. A pályázat meghirdetésével a vállalatnak az a célja, hogy olyan tartási, hizlalási módszereket, tech­nológiákat kapjon a kistermelők­től, amelyek széles körben elter- jeszthetők, alkalmazhatók. A pá­lyázatot 1982. január 25-ig levél­ben küldjék el a kistermelők a Bács-Kiskun megyei Állatforgal­mi és Húsipari Vállalat felvásár­lási főosztályára, 6000, Kecske­mét, Csongrádi út 2. szám alá. A vállalat a legjobb pályázato­kat díjazza. I. díj ötezer, II. díj háromezer, III. díj kétezer forint. A beküldött pályázatokat 1982 első negyed­évében bírálja el és jutalmazza a vállalat, amelynek szakemberei készségesen segítenek a kister­melőknek a pályázat elkészítésé­ben, ha erre igényt tartanak. Részletesebb felvilágosítást a vál­lalat felvásárlási főosztálya nyújt az érdekelteknek a fent megadott címen. „CSAK NEM FÁZIK, MAMA?” KALOCSA A VILÁG VÉGÉN Rendelet a népművészeti vásárokról Utazás Bács-Kiskunban Kalocsára vártak .délután ket­tőre. Kora délelőtt derült ki, hogy máshová küldték az ígért gepk,otÄit, Sétíaj,,: szívesen utazom; ' y.opattal Js,,.autóbusszal, js. Utaznék'! 14.30-ra érnék'távolsá­gi járattal legjobb esetben az ősi ^városiba. A vasúti összeköttetés sem jobb. Addig nézegettem a’ menetren­deket, amíg rátaláltam a megol­dásra. A 10.55 órakor Kecske­métről induló btjsz izsáki átszál­lással 12.35-re Kiskőrösre visz. Jóindulattal sem nevezhető se­besnek az innen ötven perc alatt úticélomra döcögő vonat, de a 13.40-es érkezéssel még mindig .időben megkezdhetem kéitt elő­adásomat. Nagy baj nem lehet —: gondoltam — hiszen helyből in­duló járatokkal megyek és a „ke­ret” elbír bő.tízperces késést. A Vólán - pályaud várón kezdet­ben gyorsan futottak a percek. Találgathattuk:.1 Lajosmizsére igyekszik ez a jeltelen csuklós vagy. tán Kerekegyházára? Az a másik „táblátlan” hová tart? Sű­rűn indultak, érkeztek a járatok, de a kiskőrösinek se híre, se ham­va.’ Ä hangosbeszélőt is hiába fü­leljük. A türelmetlenebbek az infor­mációs irodánál tudakozódnak. „Mindjárt” — ezt a választ kap­ják. $ Negyed tizenkettő, de még min­dig „mindjárt”. A metsző szélben jól esne pa­rányi figyelem. „Elnézést kérünk áz izsáki— kiskőrösi járat utasaitól, elrom­lott a gépkocsi (elkésett a busz­vezető, valami hiba csúszott a vezénylésbe — a. nem kívánt tör­lendő), fáradjanak a váróterem­be. a fölszállásról tájékoztatjuk kedves utasainkat,” Csak hallani véltünk ilyen üzenetet, mert a szolgálattevő továbbra is titkolta a járat hollétét. Inkább ötször- tízszer ismételte: „mindjárt”. Megsajnáltam. Nem ő tehetett a késésről. | A fülkében ücsörgő fiatalabb kollégája fölbpszített. Az öreg- öreg' ágasegyházi nénit így „nyugtatta” a 'késés harmincötö­dik percében. — Csak nem fázik: mama? Az^ illetőt minősítő kifejezések nem "tűrik a nyomdafestéket. Mindenki ideges. A századik mindjárt után be­gördülő autóbusz pillanatok alátt megtelik. Senkit sem bosszant a zsúfoltság. Végre megyünk. Az udvarias jegykezelőnő ügyesen -oldja az indulatok görcseit. Izsákon valaki betér a kocsmá­ba. Érte mennek. Két \ percet .vá­runk. rá. Miatta késtünk le hár­man Petőfi szülővárosában a csat­lakozásról, Jól megnézném, -ha 'nem bizakodnék, reménykednénk az Ikaruszban. Meg a rokonszen­ves vezetőben. Az orrunk előtt húzott ki a ka­locsai vonat. .. Segítene az előzékeny, elegáns főtiszt, de telefont ő sem vará­zsolhat a kiskőrösi állomásra. — Majd a közeli szakmunkás- képzőben próbálkozom. Az intézeti titkárnő csupa jó­indulat. Még tán a postai köz­pontba is elszaladná: kérdezzék végre, kivel szeretnének beszélni. Kalocsán kellene lennem, mire visszaérne. Nincs más, taxiba vágom ma­gam, gondolom naivul. Hívnék egy Kocsit, de hasztalan keresem az állomás telefonszámát. Nincs. Se telefon, se taxi. De az utób­bit csak tízperces ácsingózás után tudom meg jóindulatú járóke­lőktől a ktsz előtti taxi-táblánál. Állítólag egyetlen gépkocsiból áll a fiatal város taxiállománya. Mú­zeumba vele, nehogy valami baji, érje! Mit csinálnának e mostani formájában csak státusszimbólum­nak tekinthető négykerekű nél­kül” Végül tanácsi és pártsegftséggel jutottam el némi késéssel a mű­emlékekben gazdag városba. Hu­szonöt perc alatt tettük meg a harminc kilométeres utat. En se tudtam behozni a ké­sést. Fél ötkor fejeződött be a rendezvény. 16.30 órakor inául a megyeszékihejyre az utolsó járat. (Szegedre 16.10, órakor, a fővá­rosba 18.35-kor. Még a Bács- Kiskun megyei közlekedés is Bu- dapest-centrikus!), Üjabb nyomozás.. Kecelen el­érhetem a Pécs—Kecskemét gyorsjáratot. Előzékeny üzemmér­nök ismerősöm szerencsére át­szállít a. közeli . nagyközségbe. Negyed hatkor búcsúztunk. Majd összeestem az éhségtől. Az ékes-fényes presszóba siet­tem. Még száraz kenyérhéj sem szo- morkodott a pultokon. A szomszédos bisztróban ember ember hátán. Hideg ételnek se híre, se hamva. Minek is? Félde­ci, sör, bor, ez megy. Talán a buszmegállóban sze­rénykedő büfében falhatok Végre valamit. Még á falait is átitatta a Szesz.. Majd’ szétveti. a jókedv. Széles gesztusokkal tárgyalnak a törzsvendégek, az alkalmi beté­rők. Szendvics? Péksütemény? Ugyan kérem. Talán a Kispipá- ban (Jópipa?). Udvariasan, de értetlenül hallgatja kérésemet egy fiatal pincér. Ha ajjánlana vala­mi készételt, maradnék.. Nem ajánl. Pontosan érkezik a gyorsjárat, hely is akad. Kényelmesen uta­zunk. Írjam, ha a vége jó, min­den'jó? Nem írom. Heltai Nándor Divat a folklór, s az utóbbi időben több helyen és számos al­kalommal rendeztek népművésze­ti vásárokat. Ezek egy részében azonban keveredett a valódi ér­ték a hamissal, az igazi népmű­vészet a giccsel. Az új rendelet szerint (MM 16,1981.) a vásáro­kon csak a népművészet meste­rei, a népi iparművészek, a népi iparművészeti tevékenységet foly­tató iparművészek, a népművé­szet ifjú mesterei, valamint a népi iparművészeti tárgyak gyár­tásával és forgalomba hozatalá­val foglalkozó szervezetek vehet­nek részt. ÉV VÉGI GYERMEKMŰSOROK A TÉVÉBEN Bors néni, Tündér Lala és társaik Mintha a tévé egész évben gyűjtögette volna erre az idő­szakra a legkisebbekhez szóló műsorait! Mindenesetre a legif­jabbaknak egy szava sem lehet — december végén naponta meg-« lepik őket valamilyen. tévés-ked­vességgel. Itt van például a Bors néni, címszerepben az utolérhe­tetlen Dayka Margittal. Lackó Ti- tilla és barátai Bors néni szüle­tésnapjára készülnek — s ugyan mi más lehetne alkalmasabb ajándék, mint éppen barátságuk históriájának felidézése? Ezt me­séli el a játék, amelyet Bohák György rendez, s amelyben Day­ka partnerei közt ott van Kút­völgyi Erzsébet, Verebes István is. Szász Péter rendezte a Bo­londok Gálja című komédiát, amelynek anyagát Kelemen Sára népmesegyűjtései alapján Marcii Lajos állította össze. Főhőse Mi­hók. aki elhatározza: addig járja a világot, míg legalább két olyan bolondot talál, mint leendő ro­konsága ... Mondanunk sem kell, bizony ennél sokkal eredménye­sebb a legény keresőútja. (A játék­ban fellépő színészek: Harsányi Gábor, Pogány Judit, Pécsi Ildikó, Bencze Ferenc, Bodrogi Gyula, Mensáros' László, Haumann Pé­ter. Koltay Róbert, Székhelyi Jó­zsef, Dózsa László és mások.) Egyre furcsább dolgok esnek Tündérországban — állapítják meg Szabó Magda: Tündér Lóta című könyvének hősei, s rá kell döbbennünk, hogy a furcsa dolog mögött minden esetben írisz ki­rálynő kisfia, Lala áll. Nem elég, hogy megszökik, de magával vi^zi a királynő csoda-masináját is,' amellyel tetszés szerint átalakít­hatja magát bármilyen élőlény- nyé. arról nem is szólva, hogy „véletlenül” nála a fontos iosar is, márpedig enélkül a . felséges mama sehogyan sem jelenhet meg a hamarosan kezdődő ál­lamtanácson ... így indul a na­gyon is ’földi tündéri mese, amely­ben a kedves, csinos szovjet szí­nésznő, Irina Alfjonova alakítja a főszerepet, magyar hangja Bor­bás Gabi. Mellette Emyei Béla, Pogány Judit és Nagy Gábor játszik, Katkics Ilona rendező irányításával. Katkics Ilona neve fémjelzi az .ünnepi időszak másik ifjúsági be­mutatóját is. Cser Gábor: A hét­pettyes lovag című 'könyvéből ugyanis ő rendezett tévéjátékot a Békés megyei Jókai Színházzal együttműködve.- A kapzsi Barna­makk király elleni összefogásról szóló mesében Székely Tamást, Kárpáti Tibort, Kővári Juditot. Széplaky Endrét, Csiszár Nándort. Szentirmay Évát, Horányi Lász­lót láthatjuk. Csukás István bájos mesehősét. Süsüt, a sárkányt felesleges len­ne bemutatni a legkisebbeknek. Most 'az előző kalandok ismétlése után mód nyílik arra, hogy ismét társaságában töltsünk néhány kel­lemes percet, ugyanis a tévé él­készítette a játék újabb négy folytatását. A vajszívű behemót ezúttal igyekszik mindenki he­lyett dolgozni és jóindulatával kimondhatatlan sok bonyodalom elindítója lesz... A Sárkányéi lá­tó Vállalat■ után következő epi­zód A rettentő! *— mint idegen- forgalmi szenzációt igyekszik tá­lalni a bűbájos szörnyet, 1 hogy aztán a Vendég a háznál, öröm a háznál című folytatásban lel­kesen készüljön a szomszédos or­szág királya, Petrence fogadásá­ra. Szüreti mulatságon is lehetne — ha történetesen nem kellene otthon maradnia, de nem is vi­seli el, suttyomban kivonul a Kiskirályfivai a közeli dombol­dalba vadkörte-szedésre, csak­hogy a gonosz Torzonborz ki­rály kihasználja az alkalmat és megihditja a támadást... Per­sze. bővebbet illetlenség lenne el­árulni, azt azonban a műfaj ele­ve biztosítja, hogy Süsü most sem marad senkinek adósa ... Hogy mit láthatnak még a gye­rekek? Például új sorozatot Já­tékszüret címmel, a régi játékok születéséről, történetéről, Majd ha fagy! címmel komédiát az út­törőéletről, Fanfár címmel hatré­i í . ■ . Az országgyűlés téli ülésszaka előtt Ma délelőtt ismét összeül az országgyűlés, amelynek napirend­jéül a Minisztertanács az 1982. évi köítségvetés törvényjavasla­tát, valamint a kormány külpoli­tikai tevékenységéről szóló be­számolót ajánlja. A téli üléssza­kon tehát p. képviselők vár­hatóan olyan témákat vitatnak meg, amelyek mind erőteljeseb­ben a közérdeklődés homlokteré­ben állnak. E tényt jól példázták a!z or­szággyűlési képviselőcsoportok, valamint állandó bizottságok ülésszakot előkészítő tanácskozá­sai is. A törvényhozás tagjai a megyei eszmecseréken — ame­lyet 'több helyütt helyszíni ta­pasztalatszerzéssel ötvöztek — keresték, kutatták a vállalati gazdálkodás, a beruházási tevé­kenység azon csomópontjait, amelyekből kiindulva gyarapíta­ni lehet az exportbevételeket, ja­vítani a belső ellátást. Ezek a döntően választókerületi észrevé­telek többségükben megjelentek az állandó bizottságok költség- vetési tervezetet elemző vitáiban is. Az ipari kérdésekkel foglalko­zó testületben például a folyama­tos anyagellátás még erőteljesebb jövőbeni szerepét hangsúlyozták. A kereskedelmi bizottságban — az 1981-es esztendő eredményei­hez is viszonyulva — a belföldi áruellátás megőrzéséből fakadó teendőkre világítottak rá. Mind­ehhez párosult az a költségveté­si tervezetet igenlő egybehang­zó megállapítás, amely szerint: mindezeknek a törekvéseknek összhangban, kell- állniuk a nép­gazdaság legfőbb és változatlan céljával, a külgazdasági egyen­súly . javításával. Az ülésszakot előkészítő elem­ző felszólalásokból az iá kivilág­lott, hogy a külső gazdasági fel­tételekben 1982-ben semminemű javulásra sem szabad számítani. Önmagában már az is óriási eredmény — fogalmazódott meg például a külügyi bizottságban —, hogy a lehetőség adott a nuk­leáris fegyverkezési verseny újabb szakaszának megállításá­hoz. A magyar kormánynak a Szovjetunióval és a többi szocia­lista országgal egyeztetett külpo­litikája a nemzetközi élet minden területén a szocializmus építése legfontosabb külső feltételének, a béke megőrzésének szolgálatában áll. Olyan álláspont ez, amely messzemenően találkozik Ma­gyarország lakosságának vélemé­nyével, jövőt tervező akarásával, vágyával. A külső és belső helyzet vár­ható vonulatainak szemrevétele­zése alapján fogalmazódott meg a terv- és költségvetési bizottság summázó tanácskozásán: a költ­ségvetési' tervezet harmonizál a hatodik ötéves terv fő feladatai­val. Több képviselő is akképp ösz- szegezte-véleményét: az adott kö­rülmények között jó feltételeket biztosít az eredményes gazdálko­dáshoz. Erre terelnek, mi több: kényszerítenek a gazdálkodás körülmépyeinek törvényszerűen szigorúbb vonásai, amelyek a szabályozó rendszer új elemei­ben- is megmutatkoznak. Az elke­rülhetetlen takarékosság nyomán a minisztériumoknak, főhatósá­goknak például minden eddigi­nél jobban meg kell nézni, mire költenek a jóváhagyandó költség­vetésből. Az eddiginél szűkösebb beruházási alapok is csak a tény­legesen elengedhetetlenül szük­séges, s mindenekelőtt gyorsan és gazdaságosan megtérülő fej­lesztésekre adnak lehetőséget. Éppen ezért vonzottak nagy fi­gyelmet azok a felszólalások, amelyek — a nehéz helyzet el­lenére — például az oktatásügy és egészségügyi alapellátás meg­különböztetett támogatását mél­tatták. Az általános iskolai tanter­mek építése. ■ a kórházrekonst­rukciók sora — csak példaként kiragadva — 1982-ben is kiemelt kormányprogramnak számít. Szinte valamennyi bizottságban, s a képviselőcsoportok ülésein is elismerő szavak övezték azt a széles körű előkészítő, szervező munkát, amely az ötnapos mun­kahét bevezetésének útját egyen­gette. egyengeti. A napokban bfejezödött bizott­sági üléssorozaton hangzott el az a valamennyi tanácskozásra ér­vényes summázat: a költségveté­si tervezet készítői, a törvény- hozás tagjai reálisan látják a következő időszak várható ne­hézségeit. Merítve áz utóbbi esz-: tendők eredményeiből, s a gaz­dálkodásunkra nem mindig hí­zelgő tapasztalatokból, bizakodva és biztonsággal állították össze, s mondtak véleményt a gazdaság pályáját meghatározó 1982-es el­képzelésekről. (MTI) Jg Pogány Judit, a Bolondok bálja egyik főszereplője. # Dayka Margit mint Bors néni. szes sorozatot á hangszercsaládok­ról, svéd mesejátékot. Terülj asz­talkám! címmel, a Szervusz, Szergej! újabb kiadását, ezúttal egy kedves’ kiskutyával megtold­va. A Lolkn, Bölíca-barátoknak meglepetés a'két kisfiú Föld k ö­rüli kalandjainak-felidézése más­fél órás rajzfilmben. Végül még egy irodalmi adaptáció, méghozzá Móra Ferenc írásai alapján! — Tordon Ákos feldolgozásában ke­rül képernyőre karácsonytól a Sündisznócska kalandjai. A négy folytatásban megelevenedő me­sejátékot Kende Márta rendezte, s bennük az agyafúrt sündisznó túljár még Mackó bácsi- eszén is... N. Gy.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents