Petőfi Népe, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-15 / 268. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1981. november 15.

„PUSZTÁN UTASÍTÁSOKKAL NEM ÉRTÜNK VOLNA CÉLT” a műszaki vezető

Beszámoló taggyűlések előtt Kétszer kettő

az Április 4. Gépipari Műveknél nálunk is négy...

Amikor először kerestem Füredi Imrét, az Április 4. Gépipari Művek pártbizottságának titkárát, éppen a megyei pártbizottság munkatársával tanácskozott. Nagyon fontos, országos jelentőségű ügyről volt szó: a Paksi Atomerőmű építéséhez Kiskunfélegyházán gyártott vízkezelő berendezések szállításáról, a vállalások teljesítéséről.

Amíg a pb-ititkár szobájában az adatok és határidők egyeztetése folyt. Barna László művezetővel, a a hármas alapszervezet titkárával rövid körsétát tettünk a kiskunfélegyházi törzsgyárban. Üticé- lunk az egyes üzem, a legnagyobb lakatos-szerelő csarnok volt. Itt. ebben az üzemben dolgoznak a hármas alapszervezet kommunistái, szám szerint negyvennégyen.

• Kommunisták munka közben: Csík István csoportvezető és Vaskó Antal hegesztő.

— Fő profilunk az atomerőmű- vi vízkezelő berendezések gyártása — mutat körül a csarnokban Barna László. — Ez a munka 1977-ben Indult, és kezdetben nem volt zökkenőmentes. Sokat, nagyon sokat győzködtük egymást és önmagunkat, hogy ennek így kell lennie, ezt így kell csinálni.

— A munka, amit végzünk, rendkívül felelősségteljes, hiszen atomerőművi berendezésekről van szó. A minőségi követelmények igen magasak; ezeknél a gyártmányoknál a legapróbb hiba sem fordulhat elő. Meg kellett tanulnunk ezt a munkát mindany- r.yi ónknak: műszakiaknak, termelésirányítóknak és munkásoknak egyaránt.

□ □ □

Az Április 4. Gépipari Művek pártalapszervezetei ezekben a hetekben beszámoló taggyűlésekre készülnek. Ez most a számvetés és a tervezés időszaka is. Milyen tartalmat ad ez a politikai munkának? A kérdésre Barna László így válaszol-:

— A kommunisták már az imént vázolt, gondoktól sem mentes időszakban is bebizonyították, hogy a példamutatás erejével és meggyőző szóval is képesek hatni munkatársaikra. Amikor a hegesztők egyike-másika hümmög- ve-dünnyögve, s csak nehezen akarta tudomásul venni, hogy elméleti és gyakorlati tudnivalók egész sorát kell elsajátítania, Jjogy .ezt a munkát csak akkor Végezheti, ha eredményes minősítő vizsgát tesz, a párttagok közül voltak az első jelentkezők és sikeres vizsgázók.

— Most, amikor már túl vagyunk a kezdeti gondokon és nehézségeken, a politikai munka tartalma is megváltozott. Mint mindenütt. az országban, nálunk Is a gazdaság van a figyelem kö• Stremmer Sándor lakatos.

(Straszer András felvételei)

zéppontjában. Ez bebizonyosodott a csoportértekezleteken is, ahol a vita jórészt ekörül forgott. Emellett minden párttag tevékenységét személyre szólóan értékelték a pártcsoportok. Méghozzá ösz- szetetten. Ki-ki aszerint kapott elismerést, vagy bírálatot, ahogyan gazdasági munkáját végezte, amilyen mértékben eleget tett pártmegbízatásainak és más vállalásainak, amilyen eredményesen bekapcsolódott a szocialista munkaverseny-mozgalomba.

□ □ □

A Barna Lászlóval folytatott beszélgetés után alkalmam nyílt szót váltani Hevár Szabó Imre lakatos csoportvezetővel, a hármas pártalapszervezet vezetőségi tagjával.

— Nem gyerekjáték, amit csinálunk — mondta meggyőződéssel Hevér Szabó Imre. — Ezt a ,dolgot taggyűlésekén sokszor meg. beszéltük. Nemegyszer éles vita alakult ki. Sokan voltak, akik nem értették, hogy most mért jó az nekünk, ha atomerőművi berendezéséket gyártunk. „Magasak a követelmények!” —‘ panaszolták. „Az átvétel nagyon szigorú!” Ezek az emberek jobban szerették volna a megszokott, begyakorlott munkát végezni, továbbra is csak élelmiszeripari berendezéseket gyártani. Végül is az érveink hatottak, de ne hagyjuk ki a számításból a vastagabb fizetési borítékok „meggyőző” szerepét sem.

D* □ □

Füredi Imrével, az Április 4. Gépipari Művek pártbizottságának titkárával az üzemlátogatás után, egy pergő ritmusú vb-ülés végeztével találkoztunk.

— Talán induljunk ki abból — kezdte a pb-titkár —, hogy vállalatunk tevékenységét 1980. április 1-én értékelte a megyei párt-végrehajtóbizottság. A vezér- igazgató beszámolóját a vb elfogadta és határozatot hozott. A határozat megállapította, hogy a vállalati dolgozókollektíva politikailag és szakmailag egyaránt alkalmas a feladatok végrehajtására. Ehhez tudni kell azt,, amit az üzemben már bizonyára elmondtak, hogy a közelmúltban atomerőművi berendezések gyártására tértünk át.. Hát ez nem ment simán. Először is meg kellett teremteni a technikai feltételeket. Na ezek a feltételek azután igen sokfélék voltak. Tudományos intézetek, hatóságok működtek közre abban, hogy alkalmassá tegyük az üzemet az új feladatokra. És persze termeiét kény gépek is kellettek, licence- ket vásároltunk és így tovább.

— De ez még csak a dolog egyik oldala. Hiszen a technikát működtetni kell, a csarnokokban munkásoknak kell tevékenykedniük. Na ez se volt éppen egyszerű dolog. Mindent, mindent meg kellett tanulnunk.

i — A feladatokat — úgy érezzük — sikeresen megoldottuk. Minőségi reklamációink - nincsenek. Az tény, hogy ahol a szervezést segíteni, az emberek tudatát formálni kellett ott volt a párt, ott voltak a kommunisták. Meggyőző politikai munka nélkül, pusztán utasításokkal nem értünk volna célt.

□ Í|j □

— Ez tehát a jelen — mondta Füredi Imre. — A jövő? Hadd idézzek ismét a megyei párt-vég- rehaj tóbizottság határozatából: „Alapvető feladat a perspektivikus termékek fejlesztése.” Ez áll benne egyszer. Azután: „A vállalat termékszerkezetét rugalmasan kezelje. Legyen mindig kész az időszerű váltózásokra. Fejlessze» vállalkozási és kereskedelmi tevékenységét.”— Hát mi megfogadtuk a megyei pártszervek útmutatásait. Fejlesztjük perspektivikus termékeinket? Igen. Ezek egyike az atomerőművi vízkezelő berendezés, amelyből már KGST-brszá- gokba is szállítunk. Másik ilyen termékcsalád a hagyományos erőművi komplettberendezések csoportja. A harmadik: élelmi- szeripari komplett berendezések, üzemek. Mindhárom termékcsoportunk fejlesztésénél a piaci viszonyok az irányadók.

— Ami peldig a vállalkozást és a kereskedelmet illeti, fontos szervezeti változások vannak folyamatban. Az egyik a törzsgyárat érinti, itt a kereskedelmi főosztályon belül létrehozunk egy vállalkozási osztályt. A másik a jövő év feladata lesz: vállalati irányítással kívánunk működtetni Budapesten egy tervező- és vállal- lati irodát. Fejlesztenünk kell vállalkozási tevékenységünket, fokozni á komplett" létesítményszállítások arányát és bővíteni a szolgáltatások körét. Ezt azokkal is megértetni, akik most úgy vélik, hogy a szervezeti változások hátrányosan érintik őket: ez a feladat ismét ránk, kommunistákra hárul.

Szitkei Béla

Valamikor az ötvenes évek derekán harmadmagammal elmentem világot látni. Egyikünk jónevü tanár lett Svédországban, a másik főművezető a Ganz-MÁVAG-ban, én meg itt ragadtam Kecskeméten a homokon ...

Tíz éve elmúlt már, hogy nem mozdult a munkakönyvem. Azóta itt dolgozom, mint műszaki vezető. Korábban a ÉARNEVÁL- nál megtanultam mindazt, ami ehhez a szakmához szükséges. Itt a szakszövetkezetben elsődleges feladatunk a hajtóműgyártás. Harminc ember parancsnoka vagyok.

Erősségünk? Van olyan. Elünk a kisüzemek rugalmasságával... meg gyorsaságával is természetesen. Mi három hónap alatt gyártmánykészre hozunk bármit, amit egy tervező kifundál. Ez hatalmas előny. A nehezen mozduló üzemeknek évek kellenek ahhoz, hogy egy-egy új egységet felmutassanak.

Hatmillió forint értékű portékát gyártunk évente. Jóllehet nem sók, de mégis úgy gondolom elégedettek lehetnek velünk a szövetkezeten belül, mert eredményességünkkel nagyot lendítünk a közös szekerén.

• Mert a milliméter az mindenütt egyforma hosszú.

Nehogy úgy tűnjék, hogy egyfajta önteltség uralkodott el rajtunk ... Hogy belerohantam-e hülyeségbe? Bevallom nem is kicsibe. Debrecenben történt az eset még valamikor 1965-ben. Csináltunk ott szintén az akkori BARNE VÁL-nak egy üzemet. Sokan voltunk kivitelezők, ennek köszönhető aztán, hogy a beruházásnak nem volt gazdája. A próbaüzemnél azt vettük észre, hogy elakadt a fölső pálya. Akinek van hangyányi műszaki érzéke, az tudja, mit jelent ha egy I vas- idomba keresztbe behegesztenek egy vízvezetékcsonkot. No röviden mesélem ... Próbajáratkor szakadt minden, míg aztán rájöttünk, hogy a keresztbe hegesztett vízcső a ludas ...

Mielőtt bárki irigyelne bennünjieUéJL.kelL.mop.de.pi, hogy.,, nSTP

vagyunk ilyen íhelyzetben. Azért .nem, mert a-T.kisüzemben i/i?-.' a nagyipari vállalatokat megszégyenítő fegyelemnek kell uralkodnia^ Lazítás itt sem lehet. Már a szakmánk miatt sem, hisz nem a hely határozza meg, hogy milyen precizitással dolgozunk, mert a milliméter az mindenütt egyforma hosszú... S közhelyszerű

megállapítás: a kétszer kettő nálunk is négy ...

Magánéletem? Az egészségem lehetne jobb. Azért szerencsés helyzetben vagyok. Az orvos azt mondta, ha hosszú életű kívánok lenni, akkor ússzam napjában legalább egy órát. Én megfogadtam a tanácsát, reggel 6-tól 7-ig vízben vagyok. Hogy aztán a szó valódi és igazi értelmében friss legyek...

Szórakozás, kultúra? Mondom én csak győzze írni. Szeretem a történelmi regényeket, különösen a XX. század világát, a romantikusokat is természetesen, mert a romantika és a história valahol összetartozik. Járok a marxista— leninista egyetemre, így aztán tévére, mozjra nemigen jut időim “"Hadd mondjam őszintén' méh- nejn kellene már a rpüszaV. ÍÜ~ iskolára. Ahol varnak épp egy fÖ- gaskerék ügyében, aminek jó lenne meghatározni a konkrét paramétereit ...

(Elmondta Erdődi Ferenc, a kecskeméti Alföldi Szakszövetkezet műszaki vezetője.

Szabó Pál Miklós

Lovat patkói, rózsát kovácsol

• Kandallótisztítók.

• Barokk tükrök.

S

m ötétben vágok át az udvaron a műhely felé. Oda- bentről fény szűrődik ki.

Két napja, amikor erre jártam, patkolásra várói lovak dobogtak itt. Megcsodálhattam egy osztrák fogathajtó kecses versenyhintaját is. Valamit javítani kellett rajta. Most semmi se mozdul, még a termetes németjuhász házőrző sem. Lehet, hogy elfogta az álom az esti csöndben.

A kovácsmester épp a fújtató- nál áll, s fogóval egy már-már formát nyert izzó vasdarabot vesz ki a tűzből. Az üllőhöz lép vele, hogy tovább alakítsa. A tűz fényénél másnak látom Gerencsér Lászlót, mint amilyennek a nappali nyüzsgés idején láttam. Arcának vonásai a meghitt kuckónak ható műhelyben most másként rendeződnek el, mint mikor a megrendelőkkel tárgyalt, jelenlétükben dolgozott. Most egyedül van a vassal, s elmélyed, a munkában.

Abban a pillanatban, amikor észrevesz, fellazulnak vonásai.

A kecskeméti kovács az a típus, akivel negyvenéves korában előfordulhat, hogy csak húsz-huszonötnek nézik. Nagy szemei sötét, határozott ívű szemöldök alól figyelik a kalapács alatt forgatott, tüzes fémdarabot. Addig üsd a vasat, amíg meleg — csak akkor ad kezet, amikor elvégezte munkadarabján a soron levő műveletet.

— A Képcsarnok Vállalat rendelt tőlem gyertyatartókat, azokat kovácsolgatom — mutat a fújtató felé, aminek tüzében tucatnyi vaselem izzik. — Ilyenkor érek rá, amikor már megrendelők nem jönnek. ,

•

Közlése nem lep meg, személyéről megtudtam már egyet- mást, másoktól és tőle magától. Tősgyökeres kecskeméti. A mik- lostelepi iskolában végezte el a nyolc osztályt. Heten voltak testvérek, és a szüleik elhatározták, hogy mindegyikük kezébe szakmát adnak. így is lett.

— Gyerekkoromban gyakran megfordultunk az Izsáki úton,

Nyilas István kovácsmester műhelye felé — mesélte a napokban. — Csalogatott befelé az üllő csengése, vonzott a vasnak, a kemény anyagnak az alakítása. Kovács szerettem volna lenni, és szerencsémre Pista bácsi fölvett inasnak. Akkoriban még sok ló volt. A munkánk patkolásból, földműves szerszám, meg kocsijavításból tevődött össze.

Felszabadulása után a BÁCS- ÉP Vállalatnál helyezkedett el Gerencsér László. Ott kovácsmunkával szolgálták ki a lakatosokat. Később a Kossuth TSz-be ment, ahol tengelyeket, gyűrűket kovácsoltak. 1971-ben lett önálló iparos, itt a 44-es út mentén. Az irodája falán a kovács mellett lakatos mesterlevelet is látni.

• Gerencsér László a műhelyében.

— Talán szakmát akart cserélni? — kérdeztem.

— Gondoltam rá. Kihaló szakma a kovácsoké, egyre kevesebb a munka. Hogy megéljek, át akartam nyergelni lakatosnak. De a kovácsolás szépsége, az anyag melegen való alakítása fogott, nem tudtam rászánni magam a szakításra. Meg aztán közben, hetvenhatban, kisebb-nagyobb lakásdíszeket, használati tárgyakét kezdtem csinálni, abban éltem ki magam. És ezek elég tetszetősre sikerültek.

*

Ide nyúlnak vissza a gyertya- tartó-készítés előzményei.

— Hol, milyen körülmények mozdították meg a fantáziáját?

— térek vissza most korábbi beszélgetésünk témájához.

— Kiállításokat láttam, 'erre, arra. Régen érdekelt, hogy kovácskézzel mit lehet csinálni. Ha kirándulni mentünk a családdal, a régi épületek, kastélyok körül szemügyre vettem a kovácsolt kerítést, a kilincseket, a pántokat, mindent. Volt egy-két könyvem is kovácsműves alkotásokról. Elmentem iparművészeti vásárokra. Egyszer megkerestem a rendezőket. Elmondtam, hogy nekem is vannak kovácsolt munkáim, és szeretném őket megmutatni hozzáértő embernek. Hetvenkilencben aztán a pécsi húsvéti vásárra engem is meghívtak, és azóta több helyre.

A kovács kisiparos, amikór nem lovat patkóit, kocsit javított

— míves, szép tárgyakat kalapált. Néhány év alatt kikovácsolt egy

vbarokk fésülködőgarnitúrát. Gyertyatartókon kívül erezett, levél• Csillár.

díszfogantyús kilincsek, kandallótisztítók és rácsok, csillárok, kapuk és más, régebbi kort idéző tárgyak kerültek ki a kezéből. Látták ezeket a műhely vendégei, s vitték róluk a hírt városszerte. Míg az idén nyáron egyszer fölkereste a megyei kórházból dr. Klingler Istvánná, az ottani klubélet fő-fő szervezője. Tetszettek neki Gerencsér László munkái, és ajánlotta, állítsák ki az' anyagot az új megyei kórházban. A bemutatás októberben megtörtént, s a művek nagy sikert arattak, orvosok, nővérek, betegek körében egyaránt.

*

— Sok-sok inunkám fekszik azokban a tárgyakban — vallja a kovács. — Minden darabot magam terveztem. A csigadíszeket, a ' tömörvasrózsákat, leveleket más-más eljárással formáltam ki. Hasítással, bújtatásai, hajlítással, szegecseléssel, pántkötéssel találkozni a munkáimon. Ezek a kézi kovácsolás hagyományos műveletei.

— Anyagi haszna volt már ebből a szenvedélyből?

• Csigadíszek, rózsák a barokk fésülködőasztalon. (Tóth Sándor felvételei)

— Alig adtam még el valamit. Hozzám nőnek a dolgok, amiket készítek, nem tudok tőlük megválni. Egyedi darabok. Másikat lehetne éppen kovácsolni az eladott helyett, de ugyanolyat lehetetlen. A barokk garnitúrából egy pesti kiállításon rendeltek volna húszai, nyugatnémet exportra. De ezt nem lehet sorozatban gyártani. így nem lett az üzletből semmi.

Gerencsér László BNV-n is bemutatta már térmékeit, a KIOSZ támogatásával.

A fújtató nem kézi erővel, hanem ventillátorral működik műhelyében, s van gépi kalapácsa' is. Tehát eszközei korszerűbbek a hagyományosaknál. Viszont velük szakmája legszebb hagyományait folytatja, a megyében ezen a színvonalon egyedül. Tehetséges kovács-Gerencsér László. Nem csoda, hogy akad valaki, magát művésznek tartó. ember, aki alkotásai tervezését — a mestert dicsérők előtt — magára „vállalja”. .

A. Tóth Sándor