Petőfi Népe, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-12 / 265. szám

1981. november 12. • PETŐFI NÉPE • 3 Fegyverek és trófeák Környezetvédelmünk gondjai József főherceg ma már mú­zeumi ■ tárgyként őrzött Mause­rén, a kis réztáblán, összesítette a közei tízezer elejtett vadat. Medve, krokodil, víziló szerepel a listán. Szégyellnivalójuk azon­ban a Bács-Kiskun megyei vadá­szoknak sincs, holott nem di­csekedhetnek efféle egzotikus trófeákkal, De nem is az a feladatuk, ha­nem a tudatos' vadgazdálkodás. Megyénk területén az elmúlt két évtizedben nagyarányú erdősítést végeztek. Ám a Halas környékén telepített erdők csak búvóhelyül szolgálhatnak az állatoknak, táp­lálékkal alig. A mostoha körül­mények ellenére a vadgazdálko­dás mégis eredményes. A II. világháború után az el­ső vadszámláláskor 416 őzet vet­tek lajstromra mindössze, leg-' utóbb pedig az erdőt-mezőt já­rók 4050-et. A vadgazdálkodás "eredményeit jól szemlélteti az a kiállítás, amely Kiskunhalason a helyőrségi művelődési otthon­ban látható,, s melynek rendezői között ott találhatjuk a balota- szállási, a jánoshalmi, a harka- kötönyi, a keceli, a kiskunhalasi, a kunfehértói és a pirtói vadász- társaságot is. Az egyik tárlón, a bemutatott hibás trófeák bizonyítják: a va­dászok szelektálják azokat a be­teg őzeket, amelyek a rossz tu­lajdonságokat örökítenék át. A rendkívül szép kiállításon — amelyet a MAVOSZ elődjé­nek, a Vadászati Védegylet meg­alakulásának 100. évfordulójára emlékezve rendeztek meg — ér­dekes, régi fegyvereket is láthat az 'érdeklődő közönség, novem­ber 14-ig naponta 10-től 18 óráig. Lelkesedéssel, lendülettel... Vannak kö­zösségteremtő emberek. Kö­zéjük tartozik Haraszti Er­zsébet is. Nem­régiben Kis- lf y n'häiü|>on' "fté -' rgSÍejp, i^.álla —., mí" gazdaság­ban, ahol tiszt­ségei í egyike­ként, mint az MSZBT-tagcsoport ügyvezető el­nöke igen eredményes munkát végzett. Ám a beszélgetésből ak­kor nem lett semmi, mert Ha­raszti Erzsébet időközben állást és lakóhelyet változtatott. Üj munkahelyén, a Bács megyei Ál­lami Gazdaságok Társulásánál, a kecskeméti szakszolgálati állomá­son találkoztunk újra. Szívesen beszél a Halason töl­tött évekről: — Társadalmi ösztöndíjasa vol­tam az állami gazdaságnak, s 1973- ban, amikor a kertészeti egyete­men diplomát szereztem, ide jöt­tem dolgozni. Tajó, Halas, Kunfehértó... mind egy-egy munkás állomása volt az itt töltött éveknek: KISZ- titkár voltam, klubot építettünk. Közben tanultam is, talajtani szakmérnök lettem. A gazdaság­ban 1971-,ben alakult meg az MSZBT-tagcsoport. A barátsági munkába én akkor kapcsolódtam, amikor KISZ-titkárnak választot­tak. Megszerveztük a Moszkvai Rá­diót hallgatók klubját, előadáso­kat hallgattunk, társadalmi mun­kában vettünk részt. Szép emlé- •kem marad, hogy a rádión ke­resztül üdvözölték a gazdaság "va­lamennyi dolgozóját... Az emlékezés azonban csak be­vezetője lett a beszélgetésnek. Hi­szen Haraszti Erzsébet nem az az ember, aki nosztalgiával gondol a régi szép időkre!... — Igen. A barátság ápolása nem lehet „helyhez” kötött. Itt, az új munkahelyemen is fottyita- tom! Április 4-e alkalmából — ta­lán már most íis elmondhatom — ünnepélyesen .fölveszik' ,a , j Bács megyei Állami Gazdaságok Tár­sulását is a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaságba. Haraszti Erzsébet az MSZBT VII. országos értekezletén vette át az aranykoszorús jelvényt, mdly- lyel eddigi, az országos vezető­ségben való munkálkodását is el­ismerték. • S amint megismertem e „be­szélgetésből, tudom, hogy hallunk még munkájáról, közéleti tevé­kenységéről. ö azok közé tartozik, akik közösséget teremtenek. Lel­kesedése, tenniakarása ezért is magávalragadó... N. M. Bosszúállók (2.) A nyomozás során a követ­kezőket állapította meg a rend­őrség: az asszony előző este a majsai Jonathán eszpresszóban tartózkodott és ott nagyobb meny- nyjségű szeszes italt fogyasztott. Ott találkozott Kolompár Mihály nevű rokonával, s az italozást az­után kettesbén folytatták, záróra után együtt távoztak a presszó­ból. Ekkor már éjszaka tizenegy óra múlott. Ütközben beszélget­tek, nevetgéltek, majd a férfi ajánlatot tett az asszonynak), amit az gondolkodás,nélkül elfogadott. A két ittas embert fűtötte az al­kohol és a hideg, október végi éj- \ szakában — akkor már senki nem "járt az utcákon — a füves árok­parton folytatták le a pásztoróráit, "yegül is a kimerült asszony a föl­dön.feküdve maradt, a férfi pe- dig\távozott. Kolompár Mihály úgy gondolta, egy kicsit pihen az asszony, azután ő is hazamegy. Nem így történt. Másnap, amikor a holttestet megtalálták, Kolom­pár Mihályt őrizetbe vette a rend­őrség. A nyomozás sórán azonban nem lehetett bizonyítani, hogy a férfi bűncselekményt követett el. Ezért az ellene indított eljárást — bizpnyítékok hiánya .miatt — megszüntették, Kolompár Mihályt szabadon engedték. Később az orvosszakértők meg­állapították, hogy az asszony ha­lálát — Kolompáráé súlyos szív­beteg és erősen asztmás volt — a kimerültség és a kihűléshez kö­zeli testhőmérséklet-csökkenés okozta, Az asszony kiterjedt rokonsá­gának! nagy többsége tudomásul vette a tényekét, a megözvegyült férj pedig új feleséget választott, pontosabban most már véglegesen maradt korábban választott élet­társa mellett. Továbbra is 'beszél­tek Kolompár Mihállyal, eljártak hozzá, ő szintén megfordult min­den rokonánál, ahol azelőtt is járt, köszöntek egymásnak, nem hara­gudott senki senkire. Legalábbis a •látszat erre utalt. A felszín alatt ugyanis egyre makacsabbul kez­dett kialakulni az a vélemény, hogy Kolompár Mihály megfőj r tóttá az asszonyt. — Mink úgy vettük, hogy. ő fojtotta meg az édesanyánkat; Ha­ragudtunk rá, de azért beszéltünk vele, csúfoltuk — mondta "később a bíróság előtt az elhalt asszony fia, Kolompár Miklós, aki anyja halálakor tizennyolc éves volt. De így tudta a megözvegyült férj is, aki a megyei bíróság előtti tanú- vallomásában a következő kije­lentést tette: — Azért halt meg az anyjuk, mert a Miska leszorí­totta. Le volt mez te lenit ve az ok­tóberi hidegben. Ha ezt nem teszi vele, nem halt volna meg ... Nagy a valószínűsége annak, hogy az apa sugallta ezt a hitet Miklós fiának, erősítette-benne az anya halálának ezt a verzióját. Igaz, a fiú ezt így soha nem mond. ta, csupán utalt arra; hogy roko­nai mondták: az anyját Kolompár Mihály fojtotta meg. Ennek a hit­nek — mármint annak, hogy Ko­lompár Miklós ezt hitte — döntő jelentősége van az események to­vábbi alakulásában. Kolompár Miklós éppen ezért határozta el, hogy bosszút áll anyja haláláért s Kolompár Mihály családjából ! megöl valakit. — Én elhatároztam, hogy vala­kit megölök a Miskáék családjá­Az emberi környezet védelme napjainkban társadal­mi üggyé vált, kormányok, nemzetközi szervezetek hoznak határozatokat, tudósok és szakemberek foglal­koznak a témával. A közelmúltban Kecskeméten járt dr. Lányi György, a Búvár című környezetvédelmi fo­lyóirat főszerkesztője, hogy tanulmányozza a megye- székhely e téren jelentkező problémáit. Munkája köz­ben időt szakított egy előadásra, melyen elsősorban ál­talános kérdéseket boncolgatott. A találkozó végén kér­désemre a helyi sajátosságokat is elemezte. — Kecskemétet nem fogja kö­rül nagyobb kiterjedésű erdő, ami útját .állná a szélnek, így az akadálytalanul söpörhet vé­gig az utcákon, s felkapva a la­za szerkezetű homokot, időnként szinte elborítja vele a települést. Az erdő jelentősége, hogy a sű­rű és magas koronasátor kiszűri a rajta keresztül hatoló levegő­ből a port és sok más szennye­ző anyagot is, így nagymérték­ben tisztítja azt. Figyelemre mél­tó a fák és a bokrok zajcsökken­tő hatása is. Egyrészt elnyelik a zajt, másrészt egyenletes, meg­nyugtató zúgással szinte átfedik az ártalmas hangokat. — A hiányzó erdő valamelyest pótolható a zöldfelület növelésé­vel. Számottevő eredményt azon­Gyermekműsorok a televízióban Több, a legkisebbek érdeklő­désére számot tartó műsor for­málódott a közelmúltban a te­levízió műhelyeiben. Népmesé­ket gyűjtött csokorba Kelemen Sára a Bolondok bálja című tv- fUmben. Valamennyi mese .az emberi butaságot példázza kü­lönféle variációkban. Ezekből alakít ki egységes történetet Marótl Lajos. A főbb szerepe­ket a gyermekek körében ked­velt-,mű vészek — közöttük Har­sány! Gábor. Haumann Péter, Székhelyi József — alakítják. Nemes Nagy Agnes népszerű Bors nénije Is életre kel a kép­ernyőn. A kedves idős hölgy születésnapjának megünneplé­sére készülő gyerekek a kame­rák előtt felelevenítik barátsá­guk történetét Bors nénivel, s a játékba bevonják a televíziós változat alapjául szolgáló egye­temi színpadi előadás kis né­zőit. A címszerepet Dayka Mar­git tolmácsolja, s közreműködik a Dimenzió és a Talla-galla együttes. A Játsszunk mesét című mű­sorban a gyerekek kiválasztják a szereplőket, majd fantáziá­juk. korábbi élményeik szerint formálják, kerekítik a történe­tet. A játékot néhol közös be­szélgetések szakítják meg. A mindvégig aktívan közreműkö­dő tanár kérdéseivel az élmény tudatosításában, a magyar nép­mesék legfontosabb esztétikai sajátosságainak felismerésében segíti a gyerekeket. Egy úttörőkollektlva, a Dongó őrs történetével is megismer­kedhetnek a kis nézők a Majd, ha fagy című burleszkfilm ve­títésekor. ból. Mondtam is a testvéreimnek, rokonaimnak, hogy ha ők csinál­tak nekünk halottat, én is csiná­lok nekik halottat. Akkor még nem tudtam, hogy kit fogok meg­ölni és hogyan — vallotta a tár­gyaláson. . Egy év telt el az anya halála óta s ezalatt Kolompár Miklósban nem halványodott el a szándék, bár nem kereste az alkalmat ar­ra, hogy „halottat csináljon”. 1980. szeptember 1-én — a tanévnyitó napján — úgyszólván magától kí­nálkozott az alkalom. Ezen a na­pon Kolompár Miklós (1961) Ko­lompár Klára (1965) és Kolompár Judit (1966) Kiskunmajsán, a Munkásőr utca 28-as ház udvarári délután két és három óra között, az ügyészi, minősítés szerint aljas indokból és különös kegyetlenség­gel megölték Kolompár Erzsébetet, Kolompár Mihály 11 éves lányát. Csináltak halottat. Csak egy hó­nap múlva derült ki, hogy ők vol­tak a tettesek, csak egy hónap múlva találták meg az áldozat holttestét... Ülök a tárgyalóteremben. Nem vagyunk sokan: a büntetőtanács három tagja, a három kirendelt ügyvéd, a fiatalkorúak megyei ügyésze mint a vád képviselője. A hallgatóságnak fenntartott so­rokban két-három kiváncsi rokon. Bevezetik a vádlottakat., Csak Ko­lompár Miklós kezén van fémbi­lincs. A lányok csuklóját finom szíjjal kötötték össze. Amíg a fegyőrök leveszik a bilincset, ki­oldozzák a szíjaikat, nézem a há­rom gyereket. Egyedül én vagyok a teremben, aki először látom őket. A többiek már korábban többször találkoztak velük kihall­gatások, nyomozás stb. során. Tiszta ruhában vannak, látható­an felkészítve a tárgyalásra — legalábbis külsőleg. Azt írtam,, gyerekek. Kolompár Miklós a tárgyalás idején már be­ban csak a lakosság támogatásá­val lehet elérni, de erre addig nem számíthatunk, míg egyes emberek elpusztítják a facseme­téket, letördelík az ágakat — mondta a kutató. A víz szerepéről, jelentőségéről így beszélt: — Nincs á városban tó, ■ vagy folyó, ez nehezíti az ivóvízellá­tást, de a szennyvízelvezetést is. Az említett okok miatt alacsony a levegő páratartalnr\a, ezen ja­vít majd egy kicsit a közeljövő­ben elkészülő záporvíztározó. Meg kell becsülni a parkokban levő szökőkutakat, csobogókat is, mert ezek a pihenő emberek számára igen fontosak az ilyen kis víz­felülettel rendelkező helységben. Világszerte megoldásra váró feladat a hulladék elhelyezése, ami Kecskeméten is nehézségek­kel jár. Ezt támasztja alá a kö­vetkező észrevétel is: — A város szélén, a földutak mellett egymást érik a szemétle­rakatok. A visszatetsző jelenség elsősorban a hobbikertek környé­kén figyelhető meg. Akik így sza­badulnak meg a szeméttől, talán nem is gondolnak arra, milyen dürva környezetkárosító tevé­kenységet folytatnak. Az elmondottakból is kiderül, hogy az emberek többsége nincs tisztában a környezetvédelem je­lentőségével. Igaz, hogy ez ön­álló tárgyként nem szerepel egyetlen iskolatípus tananyagá­ban sem, s talán az ebből faka­dó tájékozatlansággal magyaráz­ható a gyakori helytelen viselke­dés. E tapasztalatokból kiindulva várható-e változás az oktatásban? — Sajnos, nem lesz módosítás, továbbra is csak a biológia- és földrajzórákon ismerkednek a tanulók e terület fogalmaival. Ezt a hiányosságot igyekszik pó­tolni folyóiratunk, a Búvár szem- léletformáló cikkeivel. Az említett gondok nagy részét közös erővel lehet csak enyhíte­ni. Meg kell próbálni, ez mind­annyiunk érdeke. G. Gy. Huszonnégy éve alakultak megyénkben a takarékszövetkezetek A Bács-Kiskun megyei taka­rékszövetkezetek huszonnégy éves fennállására és e falusi pénzinté­zetek csaknem negyedszázados fejlődésére emlékeztek legutóbbi ülésükön Kecskeméten a i megyei takarékszövetkezetek ügyvezetői és választmányi tagjai. A tanácskozáson, amelyen részt vett Ispánovits Márton, a MÉ­SZÖV elnöke, Sallai István vá­lasztmányi titkár, és Veres Mi­hály, a választmány elnöke tá­jékoztatta a megjelenteket. Az első takarékszövetkezet me­gyénkben 1957. április 7-én, Solt- vadkerten alakult. Ezzel, a má­sodikként létrejött kelebiaival és a többi társulással együtt ma már 22 takarékszövetkezet működik Bocs-Kiskunban, 83 üzletegység­gel és 100 ezer taggal. Ezeknek a betétállománya igen jelentős: 2,i milliárd forint, amelyből je­lenleg 250 millió forint kölcsön­nel segítik a falvak lakosságát céljaik valóra váltásában. A legnagyobb mérvű fejlődés az V. ötéves tervben következett be megyénk takarékszövetkeze­teinél. Ekkor az 1975. évi 127 millió forintról a tervidőszak vé­gére 385 millió forintra növeke­dett az éves pénzforgalmuk. A fél évtized alatt összesen 1,1 milliárd' forintot kölcsönöztek, mintegy 130 ezer igénylésre. A takarékszövetkezetek tevé­kenységének tapasztalatai azt mu­tatják, hogy nőtt a lakosság bi­zalma ezen intézmények iránt. Javult a tulajdonosi ellenőrzés. Sokan igénybe veszik a külön­féle szolgáltatásokat. Az átutalá­si betétszámlák száma a megyé­ben megközelíti a háromezret. A kamatozó betétállomány aránya, az- összeshez - képest jelenleg>c90 százalék. A tanácskozás -legtöbb hozzá“ szólója a kölcsönzési lehetőségek továbbfejlesztéséről fejtette ki vé­leményét. K—1 Döntőbíráskodás töltötte huszadik életévét, de 15— 16 évesnek néz ki. öltözete far- mernaidrág, fekete új cipő, • spe­nótzöld garbó, alatta mi-ntásVing, a nyaka kihajtva. Tekintetén, ar­cán semmi rémület, ijedtség nem látszik, viselkedésében, mozdula­taiban nincs zavarodottság.- Ké­sőbb tudom meg, hogy az orvosi vélemény szerint veleszületett gyengeelméjű, amit még fokozott a „nevelésével” kapcsolatos fogya­tékosság is. Röviden és tömören fogalmazva ez azt jelenti, hogy egyáltalán nem nevelték ... Húga, Kolompár Mára tizenhat esztendősen áll a bíróság előtt. Hármójuk közül ő a legértelme­sebb. Az általános iskola hét osz­tályát „simán” végezte, tovább csak azért nem tanult, mert idő­közben meghalt az anyja, a család szétzilálódott. Amíg a bátyja az első osztályt — a kisegítő iskolá­ban — háromszor járta, ő nem túlságosan nagy erőibedobással haladt osztályról osztályra a nor­mál iskolában. Most sértődötten, durcásan áll a fegyőrök között, kezében, zsebkendőt szorongat, időnként hátrasimítja dús, fekete haját. Legnagyobb meglepetés a ti­zenöt éves Kolompár Judit. Tisz­ta arc, csillogó, barna szem, dús, barna haj, korához illően fejlett alkat. Fehér zokniban, fapapucs­ban, drapp ' nadrágban és abhoz illő garbóban áll, szemét tágra- meresztve látszólag kíváncsian várakozik. Első látásra szemet- vonzó, serdülő lány. Ezután jön a döbbenet: ez a gyerek az általá­nos iskola kisegítő tagozatán öt évet végzett, de előtte két évig előkészítőbe járt. Érdeklődése mi­nimális, akarata úgyszólván njnes, "figyelmét semmi nem köti le, ne­hezen tudja kifejezni magát, sú­lyosan imbecillis... (Folytatjuk) G. S. Harcálláspontok az udvaron. Az 1-es lakó lépcsőt építtetett a lakásbejáratához. Kocsiját az elé állította, hogy a konyhai csapból — ha kellett — gumicsö- vön át le tudja mosni. Szom-, szédja, a 2-es lakó ezt nem néz­te jó szemmel. Kerítést .és vas­ajtót szereltetett saját — ponto­sabban: tanácsi bérlakása — aj­taja elé, a közös udváron, lehe­tetlenné téve ezzel az autósszom­szédnak, hogy ott ügyködjön. Csakhogy a vas rideg dolog — tudta ezt a 2-es is. Ezért, hogy a környezet védőjének tűnjék fel, néhány tő paradicsommal szen­tesítette a sajátos kisajátítást. A 3-as lakó kisgyereke és an­nak kortársai — lévén 9 család az udvarban — nem respektálták az előretolt területenkívüliséget. Megtörtént, hogy egyik-másik bemerészkedett, ha a labdája ép­pen bepattant. A legkirívóbb je­lenséget azonban abban látta a 2-es, amikor az 1-es gyerekei le­léptek i— nem! — leugrottak a magasított gangról, az „ő terüle­tére”, sőt az egyik — szemtanúk egybehangzó állítása szerint — egy ízben a 2-es nénihez be is kopogott. A kopogtatás után az esemé­nyek gyorsan peregtek. 2-es. be­jelentést tett 1-es ellen birtokhá­borításért. A tanácsházán az alábbiak sze­rint "alakultak a fejlemények, miután a két fél megjelent a sza­bálysértési előadónál. Előadó: — ö. T. (1-es) ragasz­kodik hozzá, hogy F-né (2-es) — a vaskerítés és -ajtó lebontásá­val — állítsa vissza a közös, ud­varon az eredeti állapotot, mi­vel F-né az általa emelt objek­tumok létesítésére nem kapott engedélyt. Hajlandó erre, F-né? 2-es: — Nem! Ha ő odaállha­tott az autójával a gangja mellé, szemben az én bejáratommal, nekem- is- jogom van ellenintéz­kedésre. Előadó: — A tanácsi bérle­mény közös udvarát senkinek nincs joga önhatalmúlag elkerí­teni. Áz közös használatú. 2-es: — De más baj is van. Ül­döznek. Előadó: = Hogyan? 2-es: — Már a 3-as gyereke is bekopogott egyszer. Az 1-esék pedig kiteszik az udvari ablak közé a szalámit meg a májast. Kis" rést hagynak az ablakon, de csak azért, hogy a macskámat odacsalogathassák. Az meg, sze­gény gyanútlan, oda is ment. Mi­nek utána elütötték a derekát. 1- es: — Egyszer már felszólí­tottuk a 2-est, hogy irtsa ki a macskáját! Tűrhetetlen, egy ál-" lat. Egyébként is, ki adott enge­délyt a macskatartásra? 2- es: — Senki. Áz egerek... 1- es: — Akkor vegyen egérfo­gót! Az előadó — a közös udvar­használatot kivéve — nagyon ta­nácstalannak mutatkozott 1-es és 2-es viszálykodásában, de a 2-es — kitartó lévén í— nem hagyta ennyiben: — Majd az újság! Az májd igazságot tesz. 2- es, az események ilyetén ala­kulásában, ezután lapunktól kért döntőbíráskodást. Kiküldött munkatársunkat a lakók egymástól való védekezésé­nek és elszigetelődésének már egy újabb sarkalatos (bár in­kább: talpalatos) bizonyítéka fo­gadta. A 3-as lakó fiatalasszony bérleményét , egy nyolchónapos, roppant tekintélyes, fekete-sárga szőrű farkaskutya strázsálta. — Uh! Uh! — vakkantott a munkatársra bizalmatlanul a mélyhangú eb. — Mit keresel itt egyedül, ahol én „őrzöm” a ház békéjét? — Éppen ez az, kedves eb! A házi béke után kutatok — pró­bált a dolgozó hatni a morgós és zord, nagy láncra engedett jó­szágra. — Amire te gondolsz, azt ne itt keresd, máshol, mert ha még egy lépéssel közelebb jössz a kö- , zös udvarban, harapok. Ilyen a kutyatermészet — csaholt a hara­gos eb. — És az emberé? Az milyen? — Uh! Uh! Most már elég! Dolgozónk döntőbíráskodása, mi több, békítési kísérlete, saj­nos. így kudarcot vallott. A kerítéssel és a vasajtóval szemben immár egv kutya áll őrt.- v ' Kohl Antal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents