Petőfi Népe, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-11 / 264. szám

1981. november 11. • PETŐFI NÉPE • 3 TÜL A MEGYEHATÁRON A szavak értelme Makó hétszáz éve Makót a hagyma fővárosaként ismeri a köztudat, Erdei Ferenc szerint ősi ellenzéki fészek, Féja Géza a szabadság városát látta benne, Ady ősi bajnokként em­legette, s a második világháború után első felszabadult magyar város lett. Régen P. Makó-nak hívták, melyen a helybeliek mindig privilégizáltat értettek, a földesúr pedig püspök Makót. Az. ifjú Tömörkénynek pompá­zó karavánszeráj, Juhász Gyulának az örök negyven- nyolc jelképe lett a város, József Attilának Maros parti Konstantinápoly. S most, 1981-ben a múzeumi hónap apropójából Makót az új múzeum városának is elkeresz­telhetjük. Az állandó kiállítás vé­gigkíséri Makó hétszáz éves múlt­ját, s a város nagy szülöttjének, Erdei Ferencnek is emléket állít az intézmény. Kalandozzunk a makói József Attila Múzeumban. Az első írott források a település bán alatti virágzásáról tanúskodnak. Makó a XVI. század közepéig a Csa- nád nemzetség birtoka volt. Köz­vetlenül a Maros partján két részre oszlott: Alvelnök és Fel- velnök. Az 1299. évi oklevélben azonban új névről olvashatunk: ,/Felvelnök, amelyet újabban Makófalvának neveznek.”. Makó a hódoltság alatt khász (szultáni) birtok volt. A sok te­her és sanyargatás miatt a város elöljárói felkerekedtek Pozsony­ba, s a kamarától körlevelet esz­közöltek ki, melyben a makói helyzet kivizsgálását kérték. 1675- ben sikerült elérniük követelé­süket, melynek' eredményeképp a kamara oltalmat biztosított a Város részére. Makó mégis el­pusztult. Ám lett újjászületés, mégpedig lG!)9-ben\ A létért meg kellett küzdeniük az ide telepúlteknek, s a német és magyar katonaság erőszakoskodásai miatt II. Rákó­czi Ferenc oltalmáért fordultak. Csanád vármegye Makó szék­hellyel 1715-ben visszanyerte ön­állóságát. Mária Terézia urbáriu­ma alapvető változást ’eredmé­nyezett a dél-alföldi agrárfejlő­désben, melynek következtében romlott a parasztság életfeltétele. A XVIII. századból jelentős val­lásos irodalmi emlékek marad­tak ránk ' Makóról: Szikszai György és Etsedi Miklós mun­kásságát kell itt megemlíteni. □ fi| □ A reformkorban Csanád megye mérsékelten ellenzéki irányzatot képviselt. A szabadságharcban 428 makói férfi vett részt, legen­dás bátor hőse is akadt, Bom- biák János közvitéz személyében. Kossuth Lajos is megfordult e városban, a szabadságharc vég­napjaiban. Új korszakot nyitott Makón js az1 1886-ban életre keltett ipartes­tület. A korabeli mesterek mun­kásságáról is megemlékezik az új múzeum. Makó egyre jobban fejlődik: vasútvonal, híd, aszfalt, járda, ártézi kút is segít a fel- emelkedésben. Makó politikai életét a legtalálóbban Juhász Gyula fogalmazta meg: „A város Kossuth, örökségét védelmezte, az 9 Az új makói múzeum homlokzata. örök negyvennyolcat, mely már negyvenkilenc is volt.” Az ifjú Tömörkény Makón diákoskodott. 1887-től ellenzéki lapja is volt a városnak, Makói Hírlap címmel. □ □ □ ■; ; Az új József Attila Múzeum bemutatja a makói piacot is, ere­deti makói népviseletbe öltözte­tett bábuk adják vissza a kora­beli életkép hangulatát. Elenged­hetetlen szólni a makói hagymá­ról, amely a város gazdasági jó­létét, társadalmi felemelkedését világhírét adta meg. A hagyma­termelés múltját is dokumentál­ja a kiállítás. A XVIII. század közepétől termelnek, szükségletet meghaladó mértékben hagymát, s az 1930-as évekre elérték, hogy # Erdei Ferenc dolgozóasztala (Pintér József felvételei) az ország hagymaszükségletének több mint 70 százalékát adhassák. Az első és második világháború a makóiaknak is sok szenvedést, nélkülözést hozott. A fellélegzést 1944. szeptember 26-a hozta. Ma­ke lett az ország első felszaba­dult városa. Hamarosan rátértek a szocializmus útjára, s Erdei Fe­renc az utolsó választási beszé­dében így fogalmazott: „Megfor­dult a város sorsa, az élet igen­nel felel arra a kérdésre, hogy lesz-e még virágzó kis város Ma­kó. Újból elindult ezen az úton.” Ezt az utat is figyelemmel kí­sérhetjük a makóiak múzeumá­ban. S akire a' legbüszkébbek: Erdei Ferenc tevékenységének főbb mozzanatait is felvillantja az ország legfíátalabb múzeu­mának figyelemre méltó kiállí­tási anyaga. # Részlet a kiállításról. • Piaci életkép az 1850-es évekből. Borzák Tibor Bosszúállók (1.) A televízió legnépszerűbb műsora, a Kék fény 1980 végén röviden ismertette azt a nem mindennapi és megdöbbentő bűncselekményt, amelyet Kis- kunmajsán követett el három fia­talkorú, de inkább még gye­rek, éppen a tanévnyitó nap­ján, I szeptember elsején. Akkor a televízió termé­szetesen még nem vállalkozhatott arra, hogy .részletesen ismertes­se az ügyet, hiszen alig fejező­dött be a nyomozás, ezért az eset­nek csupán nagyvonalú vázlatát adhatták adás szerkesztői. így történhetett meg, hogy az esetre ráhúzták- a vérbosszú motívumát és elemzését adták ennek az ősi jogintézménynek, kifejtve, hogy lám még napjainkban is előfor­dulhat ilyesmi. Aki akkor látta, hallotta a te­levíziót, valóban megdöbbent a -kegyetlenségen, s bárha világos fogalmai Voltak is a vérbosszúról, pusztán a műsorban látottak és elmondottak alapján nem tudta eldönteni, hogy a majsai eset valóban beleillik-e a szigorúan körülhatárolt vérbosszú fogal­mába. Tény viszont, hogy a kép­ernyőről meggyőzően, hatott a szerkesztő okfejtése, s az embe­rek az adás után napokig, hete­kig tárgyalták az esetet, latol­gatták a várható ítéletet. Közü­lük számosán annak a meggyőző­désüknek adtak kifejezést, hogy a tetteseket felakasztják, mert ilyen esetben már nem számít, hogy hány évesek. így érveltek többen olyanok is, akik magukat értelmiséginek mondják, s má­sok is annak tartják őket. Bevallom: hetekig, hónapokig lestem az ügyet Kecskeméten, a megyei bíróságon, a megyei fő­ügyészségen. Nagy tárgyalásra számítottam. Olyanra, amelyre eljönnek az országos lapok tu­dósítói, ott lesz a televízió Kék fény című műsorától is valaki, hogy folytatása legyen a képer­nyőn a korábbi adásnak, hogy tájékoztassák a nézőket arról, mi lett a tettesek sorsa, mit ál­lapított meg a bíróság, mit mond­tak a vádlottak, a tanúk, a szak­értők, s mi lett az ítélet. A tárgyalóteremben azonban a „nagyhatalom” — a sajtó — részéről csak egyedül voltam. Végig egyedül, egészen az ítélet- hirdetésig. Volt időm, alkalmam látni, hallani, tapasztalni az em­beri megnyilvánulásokat — ta­núk, védők, bíró, ügyész, népi ülnökök, fegyőrök, s természete­sen a vádlottak magaviseletét. Volt időm a töprengésre, amely­nek során arra próbáltaml ma­gyarázatot keresni, mitől van ez a közöny, ez a tárgyaláson köte­lezően részt vevő, annak menetét befolyásoló emberek némelyiké­ben is eluralkodott - érdektelen­ség? Arra hamar rájöttem, hogy nem vérbosszúról van1 szó. Nem volt vérbosszú, csak bosszú, s a kettő között — a jogászok na­gyon jól tudják — óriási a kü­lönbség. A vérbosszú ugyanis egy egész hiedelemrendszert feltéte­lez, amelynek — ahogy a klasszi­kus jéghegy-hasonlattal éljek — csupán egyharmad része látható, kétharmada pedig a felszín alatt van. Esetünkben a látható egy­harmad maga a gyilkosság. A to­vábbi kétharmadban a felszín alatti részben megtalálhatók a vérbosszú egyes elemei, de való­jában csupán bosszúról van szó, amit jelenlegi büntetőjogunk motívumnak, s mint ilyet aljas indoknak minősít. Nos, a jelen ügy annyira sö­tét, a tettesék tudatlansága, lel­ki, erkölcsi primitívsége, sivársá­ga annyira hihetetlen, hogy a te­levízió nézői aligha tudták vol­na megemészteni. S talán ezért is nem jelent meg a tárgyaláson a tévé. Mert például a közvéle­mény „megemésztette” Soós La­jos é£ társai borzalmas véreng­zésének apró részleteit is, maxi­málisan egyetértett az ítélettel. Ott nem volt, nem lehetett szána­lom a tettesek iránt. A kiskúnmajsai eset azonban teljesen más képlet. És nemcsak azért, mert nincs két egyforma bűncselekmény, hanem főleg mert a tettesek — a Soósékat ha nem is felülmúló, de azzal már- már egyező — hidegvérrel meg­fojtanak egy negyediket. A há­rom tettes és az áldozat is gye­rek. Méghozzá cigánygyerek. Ez utóbbit nem hagyhatjuk figyel­men kívül, hiszen ez a tény dön­tően befolyásolta, motiválta a bűncselekményt Mondhatnánk, hogy ha a tettesek nem lettek volna cigányok, nincs bűncselek­mény, nem történik meg ez a szörnyű deliktum. Közöttük ugyanis még élnek és hatnak azok a bigott erkölcsi-etikai tör­vények, amelyeket a hajdani tör­zsi, nemzetségi időkből hoztak magukkal. Ha most mégis megkíséreljük elemezni az eset emberi, társa- • dalmi hátterét, korántsem azért tesszük, mert cigányokról van szó. Nem cigányügyet írunk tehát, hanem a sötétség tragédiájáról próbálunk gondolkodásra, s talán cselekvésre serkentő mondato­kat fogalmazni. Megkíséreljük legalábbis vázolni, hogy mitől van ez a sötétség, mennyire mély, mennyire áthatolhatatlan. Ter­mészetesen nem csupán a diag­noszta ezúttal nem túl nehéz feladatára vállalkozunk. A kórkép felismerése ugyanis egyben köte­lez, hogy legalább megkíséreljük az alkalmas gyógymódot is föl­vázolni. S ez a nehezebb. 1979. október 21-én hajnalban a munkába sietők Kiskunmajsán, a Zója utca 31. számú ház előtti füves árokparton egy félig le­meztelenített, halott asszonyt ta­láltak. Értesítették ä rendőrséget. Az illető személyazonosságát nem volt nehéz megállapítani. Kiskunmajsa nem túlságosan nagy település ahhoz, hogy az emberek ne ismernék egymást. A halott nő Kolompár Pálné, szü­letett Kolompár Erzsébet, nyolc gyermek anyja, helybeli lakos volt. Mivel a körülmények azt a gyanút ébresztették a rendőrök­ben, hogy az asszony bűncselek­mény áldozata lett — elrendel­ték a nyomozást.. G. S. (folytatjuk) HA NEM HALLOTTAM vol­na számos esetben a tekintélyes testület vezetőjétől a jelentések, beszámolók készítőihez intézett figyelmeztetést, hogy írjanak egyszerűen, minél érthetőbben, mivel az emberek többsége nem szakértője a gazdasági — ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi stb. — területnek, azt mondanám: el­uralkodott a szakmai zsargon, vagy ahogy, egykor nevezték, a bürokrata hivatali nyelv. De hát úgy látszik, nem erről van szó. Legalábbis a szándék éppen el­lenkező irányú: javítani a hiva­tali, szakmai nyelv stílusán és közérthetőségén. Világossá és áttekinthetővé tenni a testületek elé kerülő jelentéseket, a határo­zatokat, hiszen enélkül minden pontos és okos szöveg is hatás­talan, taszító és idegen marad a megvalósításban közreműködők, a tanácstagok, a lakosság, az üze­mi dolgozók, társadalmi segítés­re vállalkozók számára. Mégis,. vajon mi lehet az oka, hogy a különböző szakterületek, ágazatok vezetői és a munka ér­tékelői, a feladatok mégfogalma- zói időnként teljesen megfeled­keznek erről a fontos követel­ményről? Talán a sietség, az át­dolgozásra szabott rövid határ­idő miatt nincs módjuk a szöve­gek átfésülésére, utólagos egyen- getésre, javításra? Vagy talán egyszerűen csak arról van. szó, hogy a műszaki, közgazdasági vagy jogi diploma — olykor a tanári is — kevés ahhoz, hogy valaki elfogadhatóan beszéljen, írjon, fogalmazzon magyarul? S a kiválasztásnál a kifejezőkész­ség, mint igény és követelmény, nem is merül fel? Bizonyára ez is, az is közrejátszik abban, hogy szinte kiirthatalanul újraterme­lődnek közéletünkben, tanácsi és más anyagokban a „laikus” testületi tagok számára még szó­tárak segítségével is csak nehe­zen érthető, követhető szövegek. AZ MÉG CSAK hagyján, ha a napi szóhasználattal — rádió-» televízió-, újságszövegek révén is — terjedő idegen szavak kerül­nek a mondatokba. Jó lenne gyomlálni vagy •_ legalább ritkíta­ni, a magyar megfelelőjükkel — ha van ilyen — felcserélve hasz­nálni, még akkor is, ha az embe­rek többsége megérti azokat, mért a változatosabb, színesebb szöveg jobban leköti a figyelmet. Sajnos, monoton egyhangúság­gal ismétlődnek például ezek a szavak, hogy export, import, sen­ki sem mond vagy ír már helyet­tük kivitelt vagy behozatalt. Nem is gondolkodik a legtöbb szöveg­író azon, mit iá írhatna például az ilyen idegen kifejezések he­lyett: kollektíva, reális, dinami­kus, koncepció, kapacitás, glo­bális, stagnál, finanszíroz, re­konstrukció, optimális, minimá­lis, aktív, koordinál, tendencia, konkrét, tervciklus, specializáció, pozitív, koncentrált, rentábilis, szektor, profil, racionálisan, sta­bilizálódik, stádiumba jutott, modern... és így tovább. Egyet­len jelentésből másoltam ki eze­ket, némelyik tízszer is előfor­dult pár mondaton belül. De mindez még csak hagyján, akad ennél bonyolultabb is. NEM TUDOM, hogy az a tes­tületi tag, aki nem jártas a kü­lönböző szakirodalomban, s az idegen szavak szótára sincs nála kéznél, mihez kezdett ezekkel a szavakkal, melyek egyike-mási- ka szinte követte egymást; prio­ritás, szelektív, konvertálható, konpertibilis, infrastruktúra, ter­cier, ráta, integráció, potenciáli­san, , szelekció, decentralizáló, konjunktúra, strukturális, prognó­zis, mobilizál, exportorientált __ ■ Lehet, hogy ezt értik a közgaz­dászok, a' politikai gazdaságtan tanárai és tanulói, az államigaz­gatási és pénzügyi szakemberek, a szociológusok és politológusok — bár néhány újonnan felkapott kifejezés még a szakszótárakban sem található —, de ők csak be­széljenek így ha akarnak, egy­más közt, ne a nyilvánosság, a la­kosság kisebb-nagyobb csoportja, a tanácsi és más közösségi össze­jövetelek résztvevői előtt. Mert azt senki sem vitatja, hogy az idegen szavak alkalmazása né­ha valóban elengedhetetlen, de' az ilyen kifejezésektől hemzsegő szöveg akaratlanul is azt a lát­szatot kelti, mintha szerzője ál­tudományos mezbe öltöztette vol­na mondanivalóját, hogy szakér­telmével dicsekedjen. Azt hiszem, igen érdekes ha­tást váltana ki, ha alkalmanként, amikor a testület minősíti és el­fogadásra javasolja az ilyen elő­terjesztéseket, azt is mérlegelnék és jegyzőkönyvbe vétetnék, mennyire volt értelmes és vilá­gos a~ mondanivalója, vagyis a jelenlévők mennyire értették meg a benne foglaltakat. Mert enél­kül csak szócséplés.volt az egész. TÁGADHATATLAN, hogy szé­pen, értelmesen és főleg •egysze­rűen fogalmazni a legnehezebb. A tudomány legkiválóbb nép­szerűsítői voltak ennek a képes­ségnek birtokában, de más sem mondhat le arról az igényről, hogy a kisebb-nagyobb közösség elé kerülő minden irat — tör­vény, rendelet vagy községi ta­nácsi jelentés— az ott jelen lévők számára befogadható, értelmezhe­tő legyen. S talán még azt is meg­érjük, hogy amikor egy-egy ve­zető kiválasztásáról döntenek, ar­ra is kíváncsiak lesznek az erről határozók, - képes-e az illető, aki felelős tisztségre kerül, a közös­ségi kapcsolatok megteremtésé­re, szakterületének népszerű ki­fejezésere, megértetésére. F. Tóth Pál Háromnegyed év alatt több mint 12,5 millió külföldi járt hazánkban Itt a háromnegyed évi friss statisztika: több mint 12 és fél millió külföldi érkezett hazánk­ba. Az Országos Idegenforgalmi Hivatal most közreadott tájékoz­tatója szerint ez 8 százalékkal több, mint 1980 hasonló időszaká­ban volt. A külföldi turisták itt- tartózkodási ideje mintegy 10 százalékkal nőtt. A kirándulók száma is emelkedett, körülbelül 5 százalékkal, az átutazóké vi­szont 6 százalékkal elmaradt a ta­valyitól. Januártól szeptember végéig a szocialista országokból 10 772 000 vendég érkezett, tehát valameny- nyivel több, mint az elmúlt év első háromnegyed évében. Ezen belül a turisták száma és tartóz­kodási ideje emelkedett, ugyan­akkor azonban csökkent a kirán­dulók és az átutazók aránya. A turisták háromnegyede Csehszlo­vákiából és az NDK-ból érkezett. A i tőkés -4 országokból 1859 000 vendéget fogadtunk, csaknem 16 százalékkal többet, mint tavaly ilyenkor. Az elmúlt évekhez ha­sonlóan a tőkés országok közül az NSZK-beli turisták érdeklődé­se volt a legélénkebb hazánk iránt. A 9 hónap alatt 4,4 millió ma­gyar állampolgár utazott külföld­re. 12 százalékkal több, mint az előző év hasonló időszakában. Több mint 4 millióan utaztak a szocialista országokba, s a tava­lyinál valamivel kevesebben: 377 ezren a tőkés országokba. Pályázat katonai főiskolákra A Honvédelmi Minisztérium jelentkezésre hívja fel a dolgozó nép szolgálatát hivatásuknak vá­lasztó férfiakat, akik a Magyar Néphadsereg, vagy a Belügymi­nisztérium határőrség tisztjei kí­vánnak lenni. A jelentkezés feltételei: ma­gyar állampolgárság, feddhetetlen előélet, és erkölcsi-politikai meg­bízhatóság, hivatásos katonai szol­gálatra valló alkalmasság, érettsé­gi bizonyítvány, vagy annak a fo­lyó tanévben történő megszerzése, nőtlen, családi állapot, 23 évnél nem idősebb életkor. A jelentkezők felvételüket kér­hetik: a Kossuth Lajos Katonai Főiskolára, ahol gépesített lö­vész, harckocsizó, rakéta- és tü­zér, felderítő, műszaki és BM- határőr-ázakon; a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolára, ahol légvédelmi rakéta és tüzér, hír­adó, vegyvédelmi, rádiótechnikai, harc- és gépjárműtechnikai, fegyverzeti, hadtáp és katonai pénzügyi szakon; a Kilián György Repülő Műszaki Főiskolára, ahol repülőgép-vezetői, helikopterveze­tői, és repülőműszaki képzés több szakán folyik képzés. Ezek a főiskolák a katonai ké­pesítés mellett a szakterülethez kapcsolódó üzemmérnöki, üzem­gazdász!, a vadászirányító-megfi- gyelő szakon általános iskolai orosz nyelvtanári képesítést nyúj­tanak. A katonai főiskolára pályázók jelentkezési lapot a középiskola igazgatójától, a korábban vég­zettek a megyei hadkiegészítési és területvédelmi (Budapesten a fő­városi hadkiegészítő) parancsnok­ságtól, sorkatonák a parancsno­kaiktól kaphatnak. A pályázók a katonai főiskola mellett egyidejűleg más felsőfo­kú intézménybe is jelentkezhet­nek. Pályázati határidő: 1982. január 31., kivétel a repülőgép- és heli- koptervezetői szak, ahol novem­ber 15-e. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents