Petőfi Népe, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-11 / 264. szám

1 • PETŐFI NÉPE • 1981. november 11. Szunnyadó energiák A gyárat mi építettük Szikár, izmos férfi Bodor Ferenc, a Kecskeméti Konzerv­gyár kőműves brigádjának vezetője. Mindenki szerény, csen­des embernek ismeri, ám felettesei sokszor csitítják, mert ,éppen a munkáért harcias, olykor veszekszik. Beosztottjai, a brigád tagjai, ha jellemezni akarnák, azt mondanák róla, so­kat követel, nem tűri a fegyelmezetlenséget, a, tunyaságot, emellett jó barát, kellemes munkatárs. ALKOTÖ műszakiakról lévén szó. most néhány példa következ­hetne csalódott, meg nem értett, újat akaró emberekről- Akiknek a hosszú évek során megszerzett tu­dására nem tartott Igényt a válla­lat. az intézet, akiknek tudása, vagy akárcsak egyetlen, de hasz­nos ötlete végül is nem került be a társadalmi munkamegosztás áramkörébe. De most nem a csa­lódott műszakiakról példálóznék, hanem azokról, akik nem csalód­tak. Nem mintha utóbbiak lenné­nek többen. Gondban van hazánk­ban a műszaki értelmiség, ezt kár Is volna tagadni. Nem titkolták ezt legutóbb a MTESZ közgyűlésén sem. Tehát a nem csalódottak. Ami nem jelenti, hogy feltétlenül sike­res emberek, akiknek lám minden gond, probléma, minden csukott ajtó és áskálódás ellenére is sike­rült kibontakoztatni alkotóképes­ségüket- Ok sincsenek kevesen, bár számuk nem éri el a csalódott műszakiakét; ha meg kéne min­tázni a ma műszaki emberét, nem ők állnának modellt- Azokról is szót,kell ejteni, akik valahol a si­ker és a kudarc között élnek, akik­nek nem adatik meg még az a le­hetőség sem, hogy csalódjanak, vagy örüljenek. Voltaképp azok sincsenek kevesen, akik egysze­rűen nem alkotnak, hanem egyik napról a másikra végzik munká­jukat, é(>P annyit, amennyit kell, s épp olyat, amilyet elvárnak tő­lük. Akik ambfció, egészséges becsvágy nélkül járnak be a mun­kahelyre rajzolni, számolni, em­bereket irányítani. Ok is a műszakiak közé tartoz­nak: a „közömbösek”. Rájuk hi­vatkozva mondhatják sokan: „az a baj a műszakiakkal, hogy sem­mi sem jó nekik. Pedig, ha akar­nák, alkothatnának ... Az igazi al­kotó ember anyagi és erkölcsi el­ismerés hiányában is alkot, él. dolgozik”. TÉNY, HOGY bármely szakma, amelynek művelői nincsenek kel­lőképp megfizetve, alkalmanként elismerve, felhígul. Az ilyen terü­leten egyre inkább háttérbe szorul az érték szerinti kiválasztódás, a munka, a képességnek a valósá­goshoz közel álló megbecsülése- Az ilyen terület törvényszerűen kiala­kít fantomérdekeltséget, fantom­munkát. Természetes hát, hogy nem minden műszaki értelmiség szájából jogos az érv, hogy „nem ismernek el”, mert erre az elisme­résre sokan nem adnak alapot Csakhogy ez- a gondolatmenet megakad egy ponton. Én magam Ismerek nem egy műszaki pályán dolgozót, aki évek óta semmit sem csinál a munkahelyén és ezt nem is titkolja Azt mondja, és példák sorával bizonyítja, nem érdemes, mert falba ütközik az ember. Erre nem nagyon lehet mit válaszolni- Gyenge .érv, ha az ember azt fe­leli: egyáltalán nem biztos, hogy fáiba ütközöl. NEM VALÖSZlNC, hogy szava­kon, tetszetős biztatásokon múlik a. műszakiakban szunnyadó ener­giák felszabadítása. Sokkal inkább az érdekeltségen, azon, hogy a vál­lalatnál, az intézetnél, az adott helyzetben és időben igénylik-e, s értékén mérik-e a műszaki ember munkáját- Nem általában az érde­keltség, hanem a napi ösztönző- erő az, ami hiányzik. ÉRTÉKESEK-E a műszakiak, vagy sem? Erről is céltalan vita folyik nem egy helyen, fórumon. Lehet-e egy gondokkal küszködő, ellentmondásoktól sem mentes terület embereiről kijelenteni, hogy tehetségesek, vagy épp azt, hogy tehetségtelenek? Az alkotó- készség létét, vagy nem létét pró­ba dönti el. A próba, ami folya­matosságában alakítja, változtatja is a készséget, eltompítja, vagy felszínre segíti a képességeket. Minden bizonnyal vannak szak­májukhoz nem értő műszakiak is, de ahhoz, hogy ezt kijelentsük ró­luk, előbb biztosítani kell számuk­ra a lehetőséget. MOST ILYEN ÉVEK következ­nek, mondják a prognózisok- Nos, ha ilyen évek jönnek, akkor sem­mi okunk a pesszimizmusra. Arra a hangra sem, amely azt súgja, baj lesz, nagy baj, mert ez a mai műszaki gárda nem alkalmas a nehezebb, igényesebb feladatpk megoldására. Miért ne volna az, mikor és kik bizonyították e ké­tely jogosságát? Hiszen éppen a nehéz feladat az, amely arra ösz­tökélt kis és nagy közösségeket, hogy érték szerint szelektálják a munkát, ismerjék el a képességet és marasztalják el a tehetetlensé­get­S ha kemény évek jönnek, ak­kor álljunk elébe. Lássuk, mi la­kozik a műszakiakban, mije van a műszakinak gondján, baján kí­vül? M. G. — “Kemény élethez szoktam — kezdte a beszélgetést —, hiszen már 14 éves koromban dolgoznom kellett. Hárman voltunk testvérek, apám meghalt, tanyámnak mosás­ból kellett bennünket eltartania. A konzervgyárban kezdtem még 1948-ban segédmunkásként, hi­szen tanulni nem volt lehetősé­gem. Egy év múlva a BACSÉP ak­kori elődjénél helyezkedtem el, ta­nultam szakmát, de tízegynéhány év után visszahúzott a szívem a konzervgyárba. Az akkori fő­mérnök azt mondta nekem, jó lenne egy karbantartó csoportot létrehozni, amely a kisebb javítá­soktól az építésig mindent elvé­gezne. Vállalkoztam. Tizenhat év alatt valósággal Újjáépítették a gyárat. A régi ba­rakképületeket elbontották, új dói bozüzemét, konzervüzemet, kész­ár urak tárt, paradicsomüzemet építettek az I-es telepen, míg a II-esen porítótizem az ő munká­jukat dicséri és az a nagy átala­kítás is, amit a konzervüzemben végeztek. Tavaly a bébiételüze. met készítették el, s emellett még mindig ott volt a szokásos kar­bantartás, a szezonra való felké­szítés, gépek alapjainak betono­zása. A brigádban tizennyolcán vannak, közülük tíz kőműves. - — Valósággal mi építettük fel a gyárat évtizedek folyamán. Je­lenleg a Il-es telepen a konzerv­üzem felújítását végezzük. Igaz, minden épülethez van valami kö­zöm, mindegyikben benne van a kezem munkája. Emlékezetes ál­lomásaim? Az elmúlt másfél év­tized alatt sok minden történt-.' A régi épületek eltűntek, s ma a konzervgyár tényleg modern üzem. Huszonöt évvel ezelőtt nő­sültem meg. Olyan gyári szere­lem volt, feleségemet itt ismertem meg, aki tizennyolc évet töltött az üzemben. Ez a szocialista brigád, amely­nek Bodor Ferenc a vezetője, túl azon, hogy különböző dicsérő, el­ismerő oklevelet szerzett, s meg­kapta a Vállalat Kiváló Brigádja címet, ténylegesen egyedülálló. A brigád létszáma és tagjai ti­zenhat éve nem változtak, s ma már összeforrott kollektíva. Bo­dor Ferenc hat alkalommal ka­pott kiváló dolgozó kitüntetést, ezenkívül több vállalati és mi­niszteri elismerést. — Ügy érzem, együtt fejlődtem a gyárral. A pártba 1971-ben vet­tek fel, s nyomban azt a megbí­zatást kaptam, hogy vegyek részt a munkásőrségben. Azóta rajpa­rancsnokként tevékenykedem, s a brigádból rajtam kívül még egy munkásőr van. Sajnos, az egész­ségem nem a legjobb, de ez sem a munkámat, sem a munkás­őri tevékenységemet nem befolyá­solja. Sokat szeretnék még tenni a gyárért, a testületért. Bodor Ferenc 48 éves, mondhat­nánk, fiatal ember. Életútja küz­delmekkel, nehézségekkel együtt töretlen és egyenes volt. Dolgo­zott, tanult, tette a kötelességét eddig is., s mint szavaiból kitűnt, ezután is ... Gémes Gábor Lajosmizsei társasjátékok síkére Kevesen tudják, hogy az aján­dékot vásárló szülők — és a gye­rekek körében is — egyre kedvel­tebb „Gazdálkodj okosan!” elne­vezésű társasjáték Lajosmizsén készül. Közelednek az ünnepek, lassan megkezdődik a meglepeté­sek beszerzése és előfordul, hogy az előbb említett társasjáték hosz- szabb-rövidebb ideig nem kapható. Mit mondanak erről a játék ké­szítői? — Eddig még maradéktalanul ele­get tettünk minden megrendelés­nek — adott tájékoztatót Gór Jó­zsef, a kecskeméti Petőfi Nyomda lajosmizsei telepének vezetője. — Az idén a tavalyinál jóval töb­bet, 100 ezer társasjátékot készí­tünk, november 10-én a program szerint az utolsó szállítmányt is átadjuk. A játék iránt valóban növekszik a kereslet, tavaly 20 ezret készítettünk belőle, az idén pedig 30 ezer jut tőlünk a boltok­ba. Már azt is tudjuk, hogy jövő­re 80 ezer darabos igényt kell ki­elégítenünk. Ezzel együtt a hatfé­le társasjátékból jövőre 140 ezer­re van már megrendelésünk. — A többi termék is keresett? — Szinte nem is győzzük kielé­gíteni az igényeket. Nyers és bo­rított dobozokat készítünk a meg­rendelők kívánsága szerint. Ezek­nek a darabszámát szinte lehetet­len megállapítani. A bor- és édes­ipar részére az idén igen tetszetős borított díszdobozokat gyártot­tunk, kereken 30 ezret. Itt ké­szülnek az ÉVIG ceglédi gyára termékeinek csomagolására szol­gáló dobozok is. Az ország húsüzemei részére mi végezzük a töltelékárukhoz szük­séges műbelek nyomását. A te­kercsekben érkező műbélre négy gép nyomja a szükséges felirato­kat és méretre vágva jutnak visz- sza az üzemekbe. E tevékenysé­günk iránti igény növekedését mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy tavaly 17 millió méter mű­bél hagyta el a gépeket, az idén pedig 22 millió méter. Telepünk tevékenységét jól se­gítik azok az új szovjet gyártmá­nyú vágógépek, amelyek egyszer­re két műveletet végeznek el és jelentősen növelik a dobozgyártó kapacitásunkat. — Az idei termelési tervek tel­jesítése hogyan alakul? — Az év első háromnegyedé­ben a tervezett 18,9 millió forint helyett 22 millió forint volt az ár­bevételünk, s bízunk abban, hogy "december végéig a 25 milliós ter­vünket legalább 26 millióra tel­jesítjük. O. L. • Egymás mellett dolgozik a négy új szovjet gyártmányú vágógép, jelentősen növelve a doboz­gyártási kapacitást. (Opauszky László felvételei) • Egy műszakban egy nyomógépen átlag 18 ezer méter műbél halad keresztül. Képünkön: Juhász István gépmester ellenőrzi a méretre vágott készterméket, jobbról Fehér Etelka kiszedő. 9 Hornacsek Antalné és Nagy Vendelné a „Gazdálkodj okosan” tár­sasjátékot készítik elő a szállításra. KÉRDEZZEN — FELELÜNK Lesz-e kiépített megállója a 22-es busznak? Rövid időn belül két levéllel is fel- kereste szerkesztőségünket a Kecske­mét, Március IS. utca 42. számú ház­ban lakó Idős Olajos Jánosné, aki a környékbeli családok nevében kérl- sürgetl a 22-es számú helyi Járatú autóbusz ottani megállójának a rend- behozatalát. Ugyanis ' még nincs por- talanltva a fel- és leszállásra kijelölt utcabeli terület, ahol hovatovább gö- dörnyl méretű a mélyedés, benne szá­raz időben a homok, csapadék alkal­mával pedig a sár, a viz miatt merül­hetnek bokáig az utasok. A sofőrök ebben a lehetetlen hely­zetben csak azt tehetik, hogy a ki­jelölt megállótól távolabb — néha 50—60 méterre — állnak meg. „Ta­pasztalatunk szerint az illetékesek mostohán bánnak a Széchenylváros e peremkörzetével...” — írja többi között olvasónk, majd megkérdezi: egyáltalán valaha lesz-e kiépített megállója errefelé a gyakran zsúfol­tan közlekedő 22-es járatnak? Közérdekű panaszt továbbí­tottuk a kecskeméti városi Ta­nács V. B. műszaki osztálya veze­tőjének, Hegyes Ferencnek, aki elmondotta, hogy megkülönböz­tetett gondot fordítanak — év­ről évre sok százezer forint fel- használását jelenti ez — a város belterületi buszmegállóinak meg­felelő, a szigorú szabályokban előírt módon történő kialakításá­ra. Legtöbb helyen már a köz­lekedésbiztonságot maximálisan szolgáló úgynevezett leállósávok vannak, sőt fedett várók állnak az utasok rendelkezésére. Az em­lített térség sem sokadrangúan kezelt ilyen vonatkozásban, s fel­tehetően valamiféle mulasztás következtében maradhatott sorsá­ra eddig a 22-es járat kifogásolt megállója, melynek kiépítésére mielőbb, még a téli hideg be­állta előtt sor kerül. Mikor teszik járhatóvá a járhatatlan halasi járdát? Kiskunhalasról érkezett hozzánk levél, miszerint a forgalmas Petőfi Sándor utca páratlan oldalán lévő járda hosszabb részén — például a 17-es, a 23-as, a 37-es és a 39-es szá­mú épületek mentén — 'képtelenség közlekedni a terület elhanyagoltsága, rendezetlensége miatt. Igaz, a másik oldalon betonmezőn gyalogolhatnak az emberek, csakhogy míg oda el­jutnak, Igénybe kell venniük ezt a hepehupás szakaszt is, melyet esőzés­kor beborít a sártenger. Ezek után aligha kell találgatni, hogy az arra­felé ilyenkor Is elhaladó óvodások-is- kolások cipője-ruhája milyenné válik. „Sokadmagammal szeretném végre tudni, mikor szüntetik meg az illeté­kesek az áldatlan állapotot, és teszik járhatóvá e járhatatlan járdát?” — zárja e kérdéssel sorait olvasónk. Mindezekről tájékoztattuk a kiskunhalasi városi Tanács el­nökét, Tánczos Sándort, akitől megtudtuk, hogy a helység fej­Megszüntethető-e ideiglenesen A kecskeméti Komáromi Zoltán Is gépkocsltulajdonos, s nemrégen döb­benten vette észre, hogy a Mátyás király körút 9-es számú háza előtti kapubejárót szaporán ássák fel az egyik vállalat emberei. Nagynehezen kiderítette, valamilyen csöveket tesz­nek ott a földbe. E munkát termé­szetesen nem kifogásolta, csak> azt, hogy minderről elfelejtették őt előre értesíteni, így aztán az autójával egy ideig nem tudott ki-bemenni. Elmon­dotta, ez kellemetlen volt számára, ám nagyobb baj is lehetett volna, ha éppen eme Időpontban hoznak neki — vagy a több hasonló helyzetű ut­cabeli lakó részére — valamilyen anyagot, bútort, építési elemet stb., melyet a fuvaros bizony nem tudott volna az udvarra beszállítani. Ezek után arról érdeklődik: megszüntet- hető-e ideiglenesen a magántulajdonú házak kapubejárója, s ha Igen, med­dig tarthat az ilyen mozgáskorláto­zás? Az ügyben a kivitelezőtől, a DÉMÁSZ kecskeméti kirendelt­ségétől kértünk választ, mely­nek vezetője, Meleg László arról informált, hogy a Mátyás király körúti transzformátorállomás és a Végvár utca közötti szakaszon kettő darab 10 kilovoltos kábelt. fektettek le, ezért volt szükség a lesztési feladatainak megvalósí­tása során kiemelten foglalkoz-. nak a közlekedési területek fo­lyamatos és az igényeknek meg­felelő kiépítésével. Jóllehet szű­kösek a pénzügyi keretek, a társa­dalmi erők összefogása révén mégis szép eredmények szület­tek már a járdásításban is. E program a tervek szerint foly­tatódik, s újabb területek por­talanítása, megépítése van so­ron. A konkrét helyszínt illetően is haladéktalan intézkedés tör­ténik, mely ha átmeneti megol­dás is lesz, de azt feltétlenül ered­ményezi, az arrajárók biztonságo­san használhatják bármilyen idő­járás közepette azt a járdasza­kaszt. a magánház kapubejárója? nagyobb arányú • földmunkára. A környékbeli áramellátási szol­gáltatást javító — és a kisebb hálózati átalakítással is járó — munkára több mint 1 millió fo­rintot költött a vállalat. Az ez­zel kapcsolatos úgynevezett , köz- igazgatási bejárásra az idén jú­nius közepén került sor, amely­nek eredményeként a városi ta­nács — egyetértésben a társköz­művekkel — engedélyezte a kért nyomvonal igénybevételét, a ká­belek elhelyezésére rendeltetett árkok kiásását. E teendőkről tá­jékoztatást kaptak idejében az érdekelt lakók, s a kívánságuk­ra á kapubejáró minden nap használható volt a kivitelezési műszak befejezése után. A mun­ka egyébként már véget ért, s nincs a környéken betefnetetlen árok sem. Ami pedig a címbeli kérdést illeti, közérdekből való­ban megszüntethető ideiglene­sen a magánházak kapubejáró­ja is, mégpedig a szükséges idő- tartámra. Vonatkozik-e minden boltra az üvegvisszaváltási kötelezettség? Ismét az örökzöld tóméban, a be­tétdíjas göngyölegek visszavétele körüli zökkenőkről kaptunk bejelen­tést, ezúttal Bajáról, ahonnan Barta Tibor számolt be — mások hasonló panaszaira is hivatkozva — arról, hogy a város újonnan megnyílt hús­áruüzlete az örömöt szerző gazdag kínálata ellenére nap mint nap bosz- szússá teszi a vásárlókat. Mármint azokat, akik az ott vett üdítőitalok üres üvegeit szeretnék visszaváltani.. Ez elől ugyanis határozottan elzárkóz­nak a kereskedők, mondván, rájuk nem vonatkozik az efféle kötelezett­ség, így aztán mindenkinek nagylel­kűen ajánlgatják, palackjaikkal má­sutt próbáljanak szerencsét. „£n mSg ‘ sohasem hallottam Uyén kivételes státuszról...” — írja olvasónk, majd hozzáteszi: vagy tévedek? Igen elgondolkoztatónak tart­juk, hogy van olyan vállalat, mely saját érdekei szerint értel­mezi és alkalmazza az országo­san egyforma hatályú jogszabá­lyokat. Merthogy a szóban for­gó húsüzlet fenntartója ezt te­Meghosszabbítható-e a szülési Az egyik jánoshalmi fiatalasszony terhessége Idején táppénzes állomány­ban volt, majd a szokásos időnél ko­rábban, szülte meg gyermekét. A kis Jövevénynek azóta örül az anyukája. Más okiból viszont kesereg, nevezete­sen, mert úgy véli, munkaadója nem helyesen járt el a szülést Jogosultsá­ga ' megállapításánál, ráadásul több ebbéli kérdése megválaszolatlan, pél­dául az: mikor hosszabbítható meg e szabadság? A rendelkezések egyértelműek, s eszerint ha a dolgozó nő a szü­lése bekövetkezéséig legfeljebb 28 napig van táppénzes állomány­ban, ezt az időt a szülési szabad­ságának kell tekinteni, s részére kiutalni a táppénz és a terhes­ségi-gyermekágyi segély különbör zetét. Amennyiben á betegség szí, ahhoz nem férhet kétség. Ki tudja hányszor megírtuk már mi is e hasábokon, hogy a belkeres­kedelmi miniszteri rendelet ér­telmében minden olyan bolt — árusítson az húst, vagy éppen pékárut —, ahol kiskereskedelmi jelleggel hoznak forgalomba ital­árut, köteles gondoskodni korlá­tozás nélkül a betétdíjás üres üvegek visszaváltásáról. Eme előírás alól tehát nem lehet fel­mentés sehol! Ilyen esetben — ezt ig közöl­tük már számtalanszor — pedig a vevőnek csak egyetlen dolga van, panaszát, észrevételét be­jegyzi a vásárlók könyvébe. Ha ön is így tesz, feltehetően azóta már megoldódott volna a visszás bolti probléma, melyre ezúton hívjuk fel az illetékes kereskedel­mi felügyeleti hatóságok figyel­mét. szabadság? ideje nem terjedt ki 28 napra, sőt a szülése előtt az anyuka ke­resőképessé is vált, táppénzes ál­lományának tartama nenv számít­ható be a szülési szabadságába. Fontos még tudni, rendellenes szülés esetén maximum négy héttel hosszabbítható meg e sza­badság, feltéve, ha annak egy részét a szülés előtt már igénybe vette a kismama, akit összesen 140 nap (20 hét) ilyen szabadság illet meg, s eme időre a napi át­lagkereset teljes összege, ha a szülés előtti két éven ' belül 270 napon át biztosított volt. Összeállította: Veiket Árpád

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents