Petőfi Népe, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-07 / 262. szám

» TESTVÉRMEGYÉNK IRODALMÁBÓL ' Költők a Krímben Tavaly ilyenkor két különrepülőgép Bács-Kiskunt képviselő utasai ünnepel­ték együtt a krimi testvérmegye lakói­val november 7-e évfordulóját, miután megérkeztek a jaltai tengerpart.ciprusai és pálmái alá. Most avatott költők se­gítségével látogatunk el a fekete-tenge­ri félszigetre. Az élményt a művészi át­élés hitelesíti. Egyfajta többletnek szánjuk ezt a mai bemutatkozást. A ba­ráti programok leendő és lehetséges résztvevőinek ugyanis nem kell tarta­niuk valamiféle megrövidítéstől: a test­vérmegyei kapcsolat idei, huszadik évé­ben aláírt együttműködési megállapodás további kölcsönös - látogatásokkal szá­mol. A krími költők üzenete mindenekelőtt a szimferopoli Tavrija kiadó jóvoltából jut'el a helybeliekhez, a népes vendég­sereghez és hozzártk. Teremtő eső cím­mel jelent meg például Vlagyimir Tye- rehov harmadik kötete. A negyvenes éveibe lépett szerző — foglalkozása sze­rint geológus, választott tisztségében pedig a szovjet írószövetség területi tit­kára — meleg, bensőséges haijgon ír földijeiről, az észak-krími csatorna lét. rehozóiról és a sztyeppe falvalról, ahová eljutott a távoli Dnyeper éltető vize. Külön ciklus fogja össze azokat a ver­seket. amelyeket külföldi — Bulgáriá­ban, Indiában és más országokban tett — utazások Ihlettek. Hajók a címe IVAN TUCSKOV ú) kötetének. Több esetben lírai hőssé vál­nak a szevasztopoll hajógyár munkásai, akikkel néhány éve együtt dolgozik a költő. A könyv második része a Szovjet­unió hősi múltjának, a jelen minden­napjainak, a hazai földnek és a termé­szetnek állít emléket. Másik bemutatási forrásul testvérla­punk, a Krimszkaja Pravda szolgál. Ezeken a hasábokon időről időre nagy példányszámú nyilvánossághoz jutnak a félsziget költői. Éppen V. Tyerehov bevezetőjével jelent meg egy kis cso­korra való AFANASZIJ KRASZOVSZ- KIJ verseiből, a szerző hetvenedik szü­letésnapjára. * Mint olvasható, eseményekben bővel­kedve telt el a hét évtized attól kezdve, hogy a falusi pásztorfiú Moszkvába ke­rült ahol egy ideig kóborolt, aztán ra­kodóként, munkásként kereste kenye- rétí- Gyárban dolgozott, miközben a mű­vészeti-pedagógiai főiskolán tanult és vasárnaponként stúdiófoglalkozásokra járt. Fordulatot hózott életébe a feke­te-tengeri flottánál töltött katonai szol­gálat: sorhajón és torpedórombolón vált tengerésszé. A háborúval a flotta újság­jának tudósítójaként találkozott Odesz- szában. Harcolt a megszállt Szevaszto- polban, partraszállási hadműveletekben vett részt, ott volt a krími Városok — Keres, Feodoszija — felszabadításánál, a perekopi földszoroson végrehajtott áttö­résnél, és elsőként lépett a felszabadí­tott Szevasztopol földjére. Köteteiben megörökítette ezeket a küzdelmeket. És változatlanul szívesen ír a szűkebb ha­zájává lett félszigetről. A vonzalom köl­csönös: a tengerészek jól ismerik a szerzőt, akit Szevasztopol és a tenger énekesének neveznek. Gyakran, látják vendégül hajóikon a hetvenéves költőt, aki a flotta és Szevasztopol irodalmi társaságának megalapítójaként is sokat tesz a fiatalabb nemzedékért — nyug- hatatlanul, energikusan, bár vállain egy egész korszakot hordoz. Szirítén szevasztopoli és'tizenhat'éves korától a tengerrel fonódott össze ALEK- SZEJ OZEROV, a város irodalmi tár­sasága elnökének élete. Egykori lenin- grádiként gyermekkorában v átélte a vi­lágháborús blokád iszonyatos megpróbál­tatásait, a tengerészeti intézetben ta­nult, szolgált az északi tengereken, volt kormányos és másodkapitány is. Újsá­gokban és folyóiratokban az ötvenes évektől jelentkezik. Könyvei — A ta­vasz látóhatárán, Csillagokhoz mért út, Kikötők — arról tanúskodnak, hogy lé­nyegében hű maradt a tengerészekhez. Világát egyaránt áthatja a végtelen ro­mantikája és a mindennapok kemény élete. Nemrég jelent meg új kötete Jó hírek címmel. Ebben — tovább folytat­va fő témáit — újabb színeket villant fel tehetsége. Üj verseivel lépett közönség elé az idén augusztusban L. BARISEV. Még kisgyerek lehetett 1925-ben, amikor sa­ját vérével írt utolsó üzenete után ön­gyilkos lett Szergej Jeszenyin. Most a nagy költőelődöt hívja, hogy megmu­tathassa az elért tájakat, a megtett utat, amiben talán sohasem tudott igazán hin­ni a szovjet—orosz líra egyik legellent­mondásosabb alakja. Annak dacára, hogy a Nagy Októberi Szocialista For­radalom győzelmének második évében (belépési nyilatkozatot fogalmazott a bol­sevik párt címére, díszőrséget állt 1924- ben Lenin ravatalánál a Pravda megbí­zólevelével, s poémát szentel a forra­dalmároknak és vezetőjüknek, Lenin­nek: „Mint kit vihar hoz, / szavával so­dort, új utakhoz. I Azt mondta: „Min­den kínnak vége, / vegyetek mindent munkáskézbe. / Kiutatok csak egy le­het: néphatalom, és szovjetek... / Ve­zéreld orkánban előre, / tekintetét a jö­vendőre I szögezvén egyre makacsul, / hol minden nép fölszabadul.” A , poémarészletet VERESS MIKLÓS, V. Tyerehov és I. Tucskov verseit PIN­TÉR LAJOS, a többi költeményt pedig TÁRNÁI LÁSZLÓ fordította, összeállí­tásunk így nagy időket és nagy távolsá­got fog át — ahogy a mai évfordulós naphoz ez illendő is. Halász Ferenc VLAGYIMIR TYEREHOV: Reggel A nap mézcsöppjei átütik a fák lombját, felhők szövetét, ragyogó reggel, arany ég. Tudtam, hogy erre ébredek: az éjjel lovakkal álmodtam én. Az éjjel lovakkal álmodtam én, csillagos homlokú éjszaka, csillag volt lovam homlokán is, vágtattam: leeshetek, nem rámdőlhet a magas ég, nem. Megvirradt, itt fekszem ébren, hol a vágta, sem a földön nem találom sem csillagos égen. Ez most a vágta: ahogy a hangok, ahogy a hangok megvirradván ostorozzák az éji csendet, villamos jön vagy a postás, élesen, vadul csenget, csörtet, csöngés visszhangja: újabb csöngés, földrehullt kiskanál csörömpöl. Hova költöztetek, éji lovak, hova, éji csend, hova, csillagok? A hold is: szárnyanőtt madár, elszállt. Megvirradván ha ballagok: bennem az álom, a csend, csillagok. Belül hordom az éjszakát, mint a dacot. L. BARISEV: Dalra hasonló gőzhajó Neved viseli gőzhajónk, együtt indulunk a folyam hullámain. Lélekben is kapitányunk vagy Jeszenyin, szállunk verseid szárnyain. Habos víz mossa hajónkat, mint soraid szívünket. S az árbóc-zászlóra festjük mélyvörös színüket. Nagyszerű ez az út, mint történelmi győzelmünk, amelyet örökre megőriz kezünk, szívünk, lelkünk. Ajándék ez az út, mert kik itt találkoztunk megmutatjuk drága Jeszenyin, mily’ csodás tájakra jutottunk. A hajócsavaroktól fodros út díszbe öltözött megállóhelyein, mintha most is ott állnál, s felénk integetnél Jeszenyin. Zord felhők, vidám sirályok kíséretében hömpölyög a folyó. Neved viseli édes otthonunk, a dalra hasonló gőzhajó. IVAN TUCSKOV: Varázslatnál erősebben Az őszi kútba reggelre levélke hullt. Vízért megyek. Tűnődöm rajta: kifogtalak hát, sárga falevél, vödrömnek aranyhala vagy te. Aranyhal lennél, kegyes, szép hazugság, kegyes .hazugság, elpörgő,: hulló leveleknek. Gyerekkori mesém, jössz te, jössz elő: egyszer aranyhalat fogott a halász, engedj el, halász, kedvés halászom, teljesítem akkor három kívánságod; aranyhalat fogott egyszer a halász, lepörgő, arany levél vödrömben, halász vagyok, aranyhalat fogtam én is. Íme, kívánságom, a három, mit is, semmit, menj a fejlébe, mondod neki, mit kívánsz, > kívánj hármat, kérleli, menj a fenébe, mondod neki. Lehulló sárga falevél: ha mosolyognék, felgyújtanám mosolyommal az erdőt, ha mosolyogni tudnék, lehulló sárga falevél: bánat, ússz le a szívemről. Nem repültél el, mint a darvak, nem repültél el szívemből, mindig hű társam maradtál hosszú utakon, nehéz ütközetekben, te gyöngyarcú, szép ifjúság. Megajándékoztál bátorsággal, merészséggel, s így ott lehettem a golyószaggatta zászlónli alatt a győztes harcban. Köszönöm neked ifjúság ami történt, hálás vagyok, hogy velem maradtál hogy velem vagy és leszel örök hűségemben hazám védelméért. ALEKSZEJ OZEROV: Aranyos ősz Tavaszt, nyarat, verőfényt búcsúztatnak a viharverte fák. Csak a fenyők őrzik színüket, örökzöld ruhájukat nem unják. Látod a dús hegyoldalt, amint tündököl aranysárgán. Még nem gondolsz arra, hogy meghal a tél feltámadásán. Földhöz simul ezernyi szín, meztelenre vetkőznek az ágak, , rájuk telepszenek a téli hónapok, a hópuha selyemsálak. AFANASZIJ KRASZOVSZKIJ: Az ifjúság dala Emberközpontú művészet Beszélgetés Herczeg Klárával Herczeg Klára szobrai közérthetőek, nyílt beszédűek. Művészeti izmusoktól és stílusirányzatoktól terhes világunkban mer és tud rea­lista lenni. A szó legjobb értelmében emberközeli, emberközpontú. Úgy, hogy szobrai kortársainkról és kortársainknak szólnak. — Mindig is a társadalom nagy kérdései foglalkoztattak — mond­ja a művész. — Alkotásaimmal véleményt alkarok mondani, moz­gósítani, hatni, valamit megindí­tani a nézőben. Meggyőződésem, hogy a művészet nem lehet ön­célú, különösen napjainkban nem, amikor oly gyakran kell a mű­vésznek felráznia az emberiség lelkiismeretét. A megtört arcú- asszony karjá­ban halott gyermekét tartja — ez a Vietnami anya című megka- póan szép kompozíciója. A viet­nami háború idején született. A másik anya—gyermek kompozíció az Éhező Afrika címet viseli — csonttá soványodott anya öleli csont-bőr gyermekét. — Ha megtalálom a gondolatot, a mindenki számára érvényes mondanivalót, már könnyen szo­borrá formálom. De aki sokak­hoz akar szólni, annak közérthe­tően kell beszélnie‘ Nem formai bravúrokra törekszem, noha is­merem, olykor ki is próbálom a legmodernebb szobrászati irány­zatokat (mutat néhány csavart szobrot, játékos kísérletet). Nem dekoratív akarok lenni, de el aka­rok mondani valamit, ■ úgy, hogy azt meg is értsék. Témaválasztása — kisplaszti­kákban, érmékben, nagyméretű szobrokban j— a nagy eszméktől a humorig* igen sokrétű. .Szereti a portrét — (mindig csak azokat mintázta, akik emberileg is ér­deklik), gyakran formálja. meg az élet sorsfordulóit, és. derűs pillanatait, sok műve .kapcsolódik a forradalom, a munkásmozga­lom' eseményeihez, neves alakjai­hoz. Goldman György, Landler Je­nő, Kelen Jolán, Bagi Ilona, Bá­lint György, a forradalom, a munkásmozgalom jeles alakjai csakúgy, mint a magyar vagy a nemzetközi munkásmozgalom meghatározó eseményei közel- állnak Herczeg Klárához. — Már fiatal koromban a bal­oldali értelmiségiek közül kerül­tek ki a barátaim, a társaságom, Goldman György és többen a szocialista képzőművészek cso­portjának tagjai közül. Talán ezért is nyúlok szívesen olyan té­mákhoz, amelyekben meggyőző­désemet fejezhetem ki, amelyek­ben a háború ellen tiltakozhatom, amelyekben a mi megváltozott életünk szépségeinek .adhatok hangot. Huszonöt köztéri szobra van az ország különböző városaiban. A legismertebb talán a kecskeméti 1919-es emlékmű lendületes • nő­alakja. Az inotai Család című szobra, az egri Szőlőslány, a szentesi. Olvasó kislány, a felső- szentiváni Lány hegedűvel har­monikus, kiérlelt ‘alkotások. Kun Béla, Landler Jenő és Szamuely Tibor közös emlékművét Olcsay Kiss Zoltánnal "és Farkas Aladár­ral együtt készítette el. Herczeg Klára’ Landler Jenő egész alakos szobrát mintázta meg. (Az emlék­művet Budapesten a Kun Béla téren állították fel.) Portréi közül is nem egy áll köztéren. Mikszáth-szobrát jól is­merik Balassagyarmaton, s egy másik Mikszáth-portréját Moho- rán állították fel. Mezőkovácshá- zán Hunyadi Jánosról, Makón József Attiláról őrzik Herczeg Klárá alkotását. Számos szobra került közgyűj­teménybe, /múzeumokba, a Ma­gyar Nemzeti Galériába, a - Ma­gyar Munkásmozgalmi Múzeum­ba, a Kiscelli Múzeumba. — Sokszor mintázok a magam kedvére, saját magamnak. Bará­taim portréit, nagyrabecsült mű­vészek arcképét. ' S már mutatja is a markáns Van Gogh-fejet, amely techniká­jával a festő ismert vonásain kí­vül szinte festésmódját is felidé­zi. Bartók- és József Attila-.port- réja a művész egyéniségéből, mű­vészetéből ragad meg valamit. Füst Milán, Pogány Ödön Gá­bor, Kóhut Magda portréja, egy guineai asszonyfej, a művész édes­anyjának arcképe sorakoznak a polcokon. — Azokat mintáztam meg, aki­ket szerettem, akik érdekeltek, akiknek a gondolata, érzésvilága közelállt hozzám. Amikor acvo- násaikat tanulmányoztam, a gon­dolataikkal is ismerkedtem. S úgy formáltam hasonlóra a szobrot az eredetihez, hogy emberi lényege is benne legyen. Optimistán szép alkotása az életnagyságú Faültető (a gödöllői pártház előtt áll). Aurórája — a hajótalapzatról szinte elszálló nő­alak — még csak kis méretű szo­borban öltött testet, öreg halásza vagy a Viharban című kisplaszti­kája az ember és a természet har­cát idézi. Könnyed, légies Nikéje szinte bronzért kiált. — Talán egyszer az lesz belőle, aminek szántam: felszabadulási emlékmű. Más szobrai az élet ellesett jel­lemző pillanatairól humorral és iróniával szólnak. A tévénézők bumfordi alakjai közül az /egyik el is aludt. A hosszú hajú, far- mernadrágos Beat-énekes vonag- ló testével, átszellemült arcával „maid megszólal”.„ Űj stobrait mutatja, beduinfi­guráit, a Gagarin emlékét idéző két alakos kompozíciót: a földre hulló és diadalmasan szálló em­berpár statikai bravúrral megol­dott kettősét. K. M. • A kecskeméti 1919-es emlékmű vázlata. • Vietnami anya. • öreg halász. • Bartókiplakett. • Landler Jenő — plakett,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents