Petőfi Népe, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-28 / 279. szám

/ 1981. november 28. • PETŐFI NÉPE • 3 Kommunista hitét adta tovább Szomorúan hallottuk-olvastuk, hogy elhunyt Andrásfi Gyula nyugalmazott nagykövet, aki a felszabadulás utáni időszakban a Magyar Kommunista Párt Dél-Pest megyei Bizottságának, nem sokkal később pedig a Bács-Bodrog me­gyei pártbizottságnak volt titkára. Halála előtt csupán né­hány nappal korábban dobhant utolsót szíve feleségének, Ándrásfiné Lézert Mária Annának. Mindketten a párt régi harcosai voltak.. Együtt küzdöttek az illegalitás eníibert pró­bára tevő időszakában, a felszabadulást megelőző partizán­mozgalomban, majd később életük végéig a szocialista épí­tésben. Haláluk megrendítő hír a megye közvéleményében i&, hiszen annak idején tízezrek ismerték őket, és ezrekre te­hető azoknak a száma, akiknek emlékezetében ma is élnek. Élnek, hiszen az elmúlt évtizedek során mindketten szoros kapcsolatot tartottak a Bács-Kiskunban dolgozó kommunis­tákkal, korábbi munkatársaikkal, az emberek sokaságával. A velük való találkozás mindig élmény volt és éppen ezért hagytak bennünk maradandó emléket. Az elhalálozásról közzétett nekrológ a következőt tartal­mazza: „Nyugállományba vonulása után is aktív politikai tevékenységet folytatott. Mindenki számára emlékezetes felszólalása hangzott el az MSZMP XII. kongresszusán.” Különös véletlen, hogy Andrásfi Gyula halálának napján, 1981. november 24-' én a megyei párt-végrehajtó-' bizottság napirendjének egyik pontjában a lakóterü­leti politikai és mozgalmi munka tapasztalatairól tár­gyalt. A vitában nem egy­szer merült fel Andrásfi Gyula neve, aki a legutóbbi pártkongresszuson éppen er­ről a nagyon fontos kérdés­ről szólt. Ezért idéztük most teljes egészében kongresszu­si felszólalását ­„A pártnak sok évtizede va­gyok tágja,« első alkalommal mint minden értelemben fiatal pártmunkás, Budapest északke­rületi titkáraként 1932-ben vet-' tem részt magas pártfórumon, a KMP bécsi plénumán. Azóta többször és többféle minőségben voltam részese kongresszusaink­nak. Mégis, amikor a budapesti pártértekezleten most is kong­resszusi küldöttnek választottak, nagyot dobbant a szívem. Nagy öröm számomra, hogy a párt így Is gondol a veteránokra. Nagy öröm, hogy részt vehetek a iXII. kongresszuson. I A kongresszus vitájában is el­hangzott, hogy nincs jól megold­va a párttagok nyugdíjba kerü­lése. Sokan idegenkednek a la­kókörzeti pártszervezetektől, s inkább kimaradnak, kilépnék a pártból, mint a körzetbe jöjje­nek. Pedig a körzeti pártszerve­zeti munkának sok öröme, szép­sége és értelme van. A párt megbizásából sokféle funkciót töltöttem be az előző évtizedekben. Voltam pártmun­kás, főispán, nagykövet is. Most körzeti párttitkár vagyok, és örömpnel végzem ezt, mert egyet nézek: azt, hogy hol és miként tudom szolgálni az ügyet. Csu­pán nosztalgiából és emlékekből sehol nem épült még fel a szo­cializmus. Azért tenni kell, ott és annyit', amennyire lehetősége és képessége van az embernek. Most a körzetben adódik ez szá­momra. Sokan úgy gondolják, hogy a körzeti pártszervezet csupán az öregek, a nyugdíjasok találkozó- helye. Ez nem így van. Igen sok emberi érték, mozgalmi és élet- tapasztalat halmozódik fel itt. Ezt az • energiát vétek lenne fel­használatlanul hagyni. A körze­tekbe az élet különböző terüle­teiről jönnek az elvtársak. És mindig jönnek újak. Mi nem tu­dunk elöregedni. Nálunk nincs — politikai értelemben — nyug-” díjazás, mi aktív harcosai va­gyunk pártunknak, amíg élünk. Az átlagos életkor meghosz- szabbodásával, a szabad ic(ő és a gyermekgondozási segélyen le­vő kisiriamák számának növeke­désével egyre szaporodik azok száma, akikhez nekünk kell' el­juttatnunk a párt szavát. Ott élünk a lakosság között, kiállunk • Andrásfi Gyula látogatása a Petőfi Népe szerkesztőségében. Önkritikusan meg kell mon- a párt 800 000 tagján is múlik, dani, hogy a lakóterület egészét Állítom, hogy őszinte, nyílt be- nem tudjuk átfogni, befolyásol- szédre, bizalomra az ifjúság is ni. Sokat segítene, ha a terüle- bizalommal, és nyílt közeledés­ien lakó nem nyugdíjas párttá- sei válaszol, gok néha meglátogatnák a kör- Nem lehet azonban szemet zeteket, akár úgy, hogy részt hunyni afölött, hogy a nevelés vennének rendezvényeinken, de terén vannak még hibák. Nem még jobb lenne, ha akár mun- ritka egyeseknél, még a kommu­kahelyi témáról is tartanának nista szülőknél sem, hogy féltik tájékoztatást. Különösen hasz- gyermekeiket az ipari munkától, nos lenne, ha a választások ide- pedig ennek is megvan a maga' jén vállalnának a körzet terüle- ■ szépsége. A szülőknek és az is­tén pártmunkát. Nem azért, mert kóláknak nagyobb gonddal és a körzet nem tudja a választó- főleg másképpen kellene a gye­sokat enélkül lebonyolítani, ha- rekek pályára irányítását befő­ném azért, hogy hadd lássák az lyásolni. Most a megítélés mér­ott lakók, hogy a választás mind- céje sok tekintetben olyan, hogy annyiunk szívügye. már az indulásnál hátrányos Az országgyűlési és a tanács- helyzetbe hozza az egyszerűbb tagi jelölőgyűléseken való rész- családokból érkező gyerekeket, s vétel fontos politikai kérdés. A ha a gyerek az iskolában nem körzet tagsága mindig szeretet- tudja jól megállni a helyét, az­tel várja a területen lakó kom- zal fenyegetik: elmehetsz mun­munistákat, hiszen a választás kasnak. Az ilyen felfogás ellen mindannyiunk közös ügye. fel kell lépni, mert ez sérti a Kedves elvtársak! Jólesik hal- felnövekvő nemzedék többségét, lani itt, a kongresszuson is a kö- A mi pártunk, a Magyar Szocia- zépkorúak és a fiatalok, felelős- lista Munkáspárt nevében vise- ségteljes, felkészült és az ügyet li a munkás szót. Mindenki ta­szolgálni akaró felszólalásait. A pasztalhatja, hogy jövedelmük­kómmunisták idősebb generáció- ben, életmódjukban és. nem utol­ja számára nincs nagyobb öröm, sósorban politikai érettségükben mint látni, érezni, hogy vannak, 1 nemcsak utolérik, hanem eseten­akik továbbviszik azt, amit mi, ként maguk mögött is hagyják nagyapák elkezdtünk. Az ügy, a munkásfiatalok az ifjúság más amiért harcoltunk, meggyőződé- rétegeik sem szerint jó kezekben van, ■ A mai ifjúság egészében jóval összeforrottak a pártban levő ge- műveltebb, képzettebb, mint az nerációk. én ifjúságom volt. Ehhez a kép­Sokan szóltak itt a kongresz- zettséghez, műveltséghez a ma- szuson is az ifjúságról. Hogy mi- gam generációja legszívesebben a lyen az ifjúság, az nem csupán kommunista hitet adná át szá­rajta, hanem rajtunk, felnőtte- mukra, mert úgy érzem, ebből ken, a szülőkön, és nem kevésbé a hitből nekünk több van.” pártunk politikája mellett, for­máljuk, csiszoljuk a szocialista közgondolkodást, politizálunk, agitálunk. A mi .üzemünk’' a lakóterület. Nem térhetünk ki a felvetett kérdések elől, akár po­litikai, akár gazdasági kérdések­kel vagy egyéb gondokkal for­dulnak hozzánk. Egyre nagyobb a körzetek sze­repe a várospolitikai kérdések­ben is. Széles körű kapcsolataink vannak a népfronttal, a tanács­csal, a tanácstagokkal, a lakóbi­zottságokkal, a .vöröskereszttel, a népi ellenőrökkel, az önkéntes rendőrökkel, a munkásőrökkel, az iskolákkal, a szülői munkakö-. zösségekkel. Törekvésünk, hogy a szervezetekben és mozgalmak­ban is következetesen' érvénye­sítsük pártunk politikáját. Amennyire sikerül javítani a körzeti pártmunkát, annyira nő a körzet tekintélye. Es ez is fon­tos. Mi is találkozunk a nyugdíjba kerülő párttagok egyik-másiká- n'ál olyan felfogással, hogy mi­nek ez a körzet, hagyjuk őket nyugodtan, ők már mindent meg­tettek! Ezekkel az elvtársakkal szépen, nyugodtan elbeszélge­tünk, és bemutatjuk nekik a kör­zeti élet szépségét és hasznossá­gát. Ha nem is minden esetben, de többnyire sikerül őket meg­győzni. A mi' körzetünkben 210 tag van. Igaz, sok a beteg közöt­tünk. De érdekes módon, ha nagy munka következik — mint pél­dául most a közelgő választások —; a többség rögtön meggyógyul és részt kér a munkából. • Bács-Kiskun Budapesten 1972. Találkozó a régi megyei pártmunkásokkal. Balról jobbra: Vadász Fe- renc, Andrásfi Gyula, Romány Fái, Weither Dániel. • A volt népikollégisták találkozója Kecskeméten, 1977. Balról a második And­rásfi Gyula. ^ • Mongólia magyarországi nagykövete Kecskeméten 1966. Bal oldalon: Lézert Mária Anna, jobb oldalon And­rásfi Gyula. 1, MIKOR LESZ VÍZ? Tanácsülés előtt Jánoshalmán Készülnek a decemberi tanács­ülésre Jánoshalmán. Miklós Sán­dor vb-titkár mindenekelőtt vá­laszolt két — a testület legutób­bi ülésén, elhangzott — interpel­lációra. Farkas Sándor tanácstag kérte, hogy a tanács a Budai,Nagy An­tal utcában építsen járdát, és az utat homokkal töltse föl, mert igen néhéz ott közlekedni. ,;A tanács az utat időközben rendbehozatta — írta levelében a vb-titkár a címzettnek. A göd­röket homokkal feltöltötte. Jár­daépítés viszont a Budai Nagy Antal utcában nem szerepel ■ a tervünkben, mivel más utcákban még rosszabb a helyzet. Járdát azokban építünk. De ha a lakók társadalmi munkában megcsinál­nák a járdát, a kijelölést meg a szintezést a tanács vállalja”. Molnár Margit tanácstag azért szólalt fel, hogy a Csokonai ut­cai kútból a lakosok kapjanak to­vábbra is vizet. Azaz, a tanács állíttassa vissza a közkifolyót! A válasz: „A kézi nyomású ku­tat hat-hét személynél többen nem használták. Egy nap 150— 200 liter vizet hordtak onnét. A kút fenntartása ezért gazdaság­talanná vált. A vízmű a kutat el­vitte olyan faluba, ahol nagyobb szükség van rá. A Csokonai utcá­ban ennek ellenére megoldott a vízellátás, mivel 150 méterrel ar­rébb ott a következő kút”. A vb-titkári válasz jóllehet nem tartalmazza, idekívánkozik, hogy a leszerelt kúthoz legközelebb la­kó nagycsaládos házaspár udva­rába a tanács soron kívül bevezeti a vizet. Viszmegné kannával A kút — főként faluhelyen — ma is a társas érintkezés egy formája. „Elmegyeik a kútra". Hasonlít ez a piacramenetelhez. S ha ráadásul a kúthál sikerül •beszélgetni, ez egy külön jó do­log. •Embere, esete válogatja, persze, ezt a fajta ingajáratot. Viszmeg Sándomé a Kélesi út 77-ből nem jószántából térül-for- dul, egymás után többször is, fe­hér kannájával és kék vödrével. Míg kerülgeti a kiásott vízve­zetékárkot, elmondja: _ — A szomdszédunktól, Szerez- la László ásott kútjából húzom a vizet. így muszáj, mert a köz- vezetékből még nem szabad fo­gyasztani. Abban a szürke mű­anyag csőben odalent — látják? — ott a víz, a vezetékes, de addig nem köthetjük be semelyik ház­hoz, amíg a KÖJÁL-tól a papír meg nem jön, hogy iható. Dél­előtt beszéltem a „vizesekkel”, de még semmi biztosat nem tudnak. ■ Egyelőre várnák. De meddig? Hiába dolgoztak? Sok lakás fürdőszobája kész. A főbb alkatrészeket a belső víz- használathoz felszerelték. Vísz- megné itt, a Kélesi úton, Kiss Károlyné a Pacsirta utca 23. szám alatt, és mások okkal . tartanak a téltől. Nem tudni, ma, vagy •holnap süllyed-e a hőmérséklet mínusz 5 Celsius-fok alá, amikor a további vízvezetésnek fuccs! Hiába dolgozott a jánoshalmi lakosság és a tanács, hogy 1981- ben nyolé utcába bevezetve a vi­zet, majd jobb, kedvezőbb körül­mények között élhessenek az em­berek? A tanácsnál Radnai Péter terv­fejlesztési főelőadó a tények pon­tos ismerője. Méterre,, szinte cen­timéterré tudja, mennyit halad­ták az utcai vízvezetéssel az év eleje óta. Tőle halljuk: — A Kélesi úton 827, a Kórház utcában 293, a Tópart utcában 129, a Berzsenyi utcában 222, az Alkotmány és a Gábor Áron ut­cában 135—135, a Pacsirta utcá­ban 255, a Kilián György utcá­ban 70 és a MÁV-állomás előtt 73 méteren megépítettük az új vezetéket. Az idei vízvezeték-fektetés számlájának a végösszege.— min­denestül — 499 ezer forint. A legtöbben — ötvenhármán — egy összegben befizették a közműfej­lesztési hozzájárulást. Lakóhá­zanként, vagy telkenként 5300 fo­rintot. A többiek részletet vállal­tak, ötszáz forintjával. Mit szól a KÖJÁL? Az elsők közt fizetett Szabó Lajos, Binszki Ferenc és Fabrik György az Alkotmány utcából! A legállhatatosabb segítőnek pedig Szerezla László bizonyult, aki a Kélesi úton egymaga szervezte meg a munkát! Százharminckét háznál számí­tanak a bekötésre novemberben Jánoshalmán, ahol a napi kérdés ez: „Mikor lesz vizünk?" A megyei KÖJÁL település; egészségügyi szakemberei és a kiskunhalasi felügyelőség mun­katársai ismerik a nagyközség problémáját. Október 6-án vették az első vízmintát, amelyben a meg­engedettnél több baktériumot találtak.' A víz ennélfogva az egészségre káros. Csak, ha újabb tisztítással a Dél-Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalat ihatóvá teszi, akkor adnak rá engedélyt, hogy a házakhoz is bevezethes­sék. — Jobban fertőtleníteni, s nyo­mással, szívással keringésben tartani a vizet, hogy■ tisztuljon! Ezt javasolta dr. Tempfli Ág­nes, a KÖJÁL megyei igazgatója, aki megígérte: mihelyt a bakte­riológiai vizsgálatok lehetővé te­szik, a KÖJÁL nyomban hozzá­járul, hogy a vizet a nyolc utcá­ban fogyaszthassák. A végszámla kötelez Radnai Péter tanácsi főelőadó — a helyzet magyarázatául — elmondta: — Kiveszik a vizet (mármint a vízmű) a földből, belenyomják a glóbuszba, s - onnét továbbítják közvetlenül a hálózatba. Nincs vastalanítás. A glóbuszt, emléke­zetem szerint, tíz éve nem festet­ték belülről. Ez bizony baj! Egy ideje mindenesetre a Dél- Bács-Kiskun megyei Vízmű Vál­lalat dolgozói serényebbek a nagyközségben. Amire eddig nem volt példa: az ez évi klórozást a szokottnál korábban elvégezték. Megfagy-e a víz a csövekben', mielőtt a nyolc utca udvaraiba, konyháiba és fürdőszobáiba be­vezetnék, erről ma még semmi biztosat nem tudunk. Ami viszont egy percig se kétséges: a nyolc utca- 'lakóinak dolgos igyekezete nem lehet hiábavaló! A 499 ezer forintos végszámláért elvárják, hogy vödreiket és kannáikat ne sokáig „sétáltassák” égyik udvar­ból a másikba, egyik ásott kút­fői a másikig. A következő, decemberi ta­nácsülésen minderről még szó •lesz. Kohl Antal Vásárok, kiállítások 1982-ben Elkészült a Budapesti Nemzet­közi Vásárközpont 1982. évi prog­ramja. A HUNGEXPÓ, a Ma­gyar Külkereskedelmi Vásár és Propaganda Iroda Nemzetközi Vásárok és Kiállítások Igazgatósá­ga nyilvánosságra hozta a BNV területén a következő évben le­zajló nemzetközi .vásárok és ki­állítások teljes programját. Esze­rint a két hagyományos és egyben legjelentősebb kiállításra május­ban, illetve szeptemberben kerül sor. A tavaszi BNV, a .beruházá­si javak seregszemléje lesz, en­nek időpontja május 19—27.. Az őszi BNV, a fogyasztási cikkek szakvására pedig szeptember 17— 26-a között^ várja a látogatók száz­ezreit. A Nemzetközi Vásárközpont a következő évben is több nagy, érdeklődésre számot tartó kiállí­tás színhelye lesz. Az év első jelentős eseménye lesz az a há­rom kiállítás, amely négy napon át várja a szakembereket április 20. és 23-a közötti napokban. A CONSTRUMA nevet viselő kiállí­táson éppen úgy, mint a többi szakkiállításon a legjelentősebb szocialista, valamint tőkés orszá­gok vállalatainak bemutatójára kerül sor. A CONSTRUMA Nem­zetközi Építőipari kiállítás, aa AUTOSERVICE Nemzetközi Gép­járműfenntartó- és Javítóipari Kiállítás, valamint a NEMZET­KÖZI TÖMlTÉSTECHNIKAI KI-' ÁLLÍTÁS megrendezésére ha­zánkban első ízben kerül sör, Az őszi BNV idején, tehát szep­tember 17. és 26-a között rendezik meg a vásárközpont pavilonjaiban a HOVENTA Nemzetközi Keres­kedelem-technikai és Vendéglá­tóipari Kiállítást, a STUDEXPO . Oktatási Eszközök Nemzetközi Kiállítását, valamint a PROTEN- VITA Nemzetközi 'Környezetvé­delmi Kiállítást. Ez utóbbinak nagy jelentőségére nem kell kü­lön felhívni a figyelmet. Az 1982-es év utolsó két kiállí­tása október 19. és 22. között — a BUDATRANSPACK Nemzet­közi Anyagmozgatási és Csoma­golási Kiállítás és a HUNGARO- KORR Nemzetközi Korrózióvé­delmi Kiállítás — ugyancsak vonzza majd az e területen tevé­kenykedőket. M. I.

Next

/
Thumbnails
Contents