Petőfi Népe, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-21 / 273. szám
1981. november 21. 9 PETŐFI NÉPE • Fiatalok az idősekért, idősek a fiatalokért Két férfi egy-egy „Hogy vagy?”.gyal elrohan egymás mellett az utcán. Amint távolodnak, még rezeg a levegő a konvencionális kérdéstől, amelyre láthatóan nem is várnak választ. A jelenséget karikatúraként tárta elénk szatirikus hetilapunk egyik számában. Szerencsére, találunk ellenpéldát is. Kedvünkre valóbb az a helyzetkép, amely a kecskeméti Széchenyivárosbari azt mutatja: ott egy ideje mérséklődik ez a fajta rohanás (közömbösség). A népfrontbizottság tagjai százhuszonkilenc, 70 év feletti állampolgárt kerestek meg, és beszélgettek velük otthonukban. Amikor arról hallok: Tompos Sándor a felszabadulás után milyen állhatatosan dolgozott az új rendért, mint kommunista ma is fejből tudja: milyen siker volt, amikor Lakiteleken — az első ízben megalakuló — községi pártalapszervezetbe ötvennégyen kérték a felvételüket, mint népbírónak, majd később, a Ceglédi úti növényolajipari üzem első munkásigazgatójának mit jelen-, tett a hatalom gyakorlása, arra gondolok: milyen jó, hogy ők még köztünk élnek! Nemrég egy fiatal szakmunkás azt „vetette” Tompos Sándor szemére: — A bácsinak könnyű volt forradalmárnak lenni, mert volt elnyomás, volt ki'ellen harcolnia. Hogyan harcoljak én ma? Azt felelte neki: — Édes fiam! Az esztergapadnál, a munkáddal legyél forradalmár. ' A szervezők nyilván helyesen teszik, ha megalakulás után a széchenyivárosi idősek klubjába meghívnak fiatalokat is. Vendégként. Kohl Antal Opauszki néni, aki 1895-ben született, Szarvason árendásként dolgozott. Életeléme mindig a mozgás volt. Amióta, 1978-tól, egyik lányával és unokájával itt lakik a Pákozdi csata utcában, naponta 3—4 órát a szabadban töltött. Egyszer, amikor a buszt lekéste, autóstoppal utazott a piaccsarnokig. — Eltipegtem, eltopogtam. Most meg? Itt ülök az ágyon... Szomorkás Opauszki néni. Menne a napi kőrútjára, de combnyaktörése miatt nem bír. Dr. Kovács László körzeti orvosnak a tudomására hozták: van egy 86 éves asszony, aki nagyon unatkozik, mert nem mozoghat. Meglátogatta. — Olyan jól elbeszélgettek tótul, mivel Kovács doktor békéscsabai, hogy édesanyám egészen felvidult — emlékszik vissza a lánya. Az orvos nemcsak az egykor használt közös nyelvvel tett jót Opauszki Mihálynénak. Mint népfrontos, aki javítani akar a lakóhely időseinek a helyzetén, rövidesen tolókocsit szerez a néninek, hogy azzal ismét kimehessen az utcára. Vasárnap Dormány György kopogtatott be, a népfrontbizottság megbízásából. — Szeretettel .várjuk péntek estére, .a széchenyivárosi pártházba egy kis összejövetelre — mondta Opauszki néninek. Csak a tolókocsi meglegyen akkorára! • — Eltipegtem eltopogtam. Most meg?... Opauszki néni Dormány Györggyel beszélget. • A bölcsődei gondozónő Margitka • néninél. • Szabó Józsefné, aki végigélt két világháborút. Stádium utca 3. Szabó Józsefné, amikor meghallja Retkes László népfrontostól, hogy meg akarja őt hívni egy kellemes estére, a közeledést szívesen fogadja. Életéről beszél. — Végigéltem két világháborút. Kétszer mentem férjhez. A második férjem 1948-ig élt. Sok mindenben volt részem, mire széchenyivárosi lakos lettem — sorolja Szabó Józsefné. Retkes László kérdezi: — Milyen most a világ Ida néni körül? — Ilyen is, olyan is. Aminek örülök: figyelmesek velem a házbeliek. Amikor a legfelső emeletről egy fiatalasszony ismerősöm vásárolni indul, előtte bejön hozzám, és megkérdi: „Mit hozzak a piacról, Ida néni?” Hegedűsék pedig reggel fél 9-kor vész- pék nekem élelmiszert az ABC- ben. — Amivel riem vagyok kibékülve? Az a szemetelés. Az a sok hulladék, amit nálunk, főleg a gyerekek elszórnak ... Látom, milyen könnyen eldobálják a papírzsebkendőt, a süteményespapírt és, a zacskókat. Ha már így csinálják: a szülők miért nem szedetik föl velük legalább egy hé• Tompos Sándoréknál. ten egyszer-kétszer a ház környékét csúfító szemetet? Ezt is elmondom majd az összejövetelen. Meg azt, hogy délutánonként jobban esne a pihenés, ha a hinták csikorgó forgórészeit évente többször megolajoznák. KI Az Akadémia körút 17-ben TomposI Sándor arra a kérdésre, hogy „Szívesen eljárna-e feleségével egy olyan klubba, ahol az érettebb korosztálybeliek feltalálnák magukat?, habozás nélkül feleli: ■ — Ahová szeretettel, kedvvel mennek a nyugdíjasok, én olyan klubra gondolok. Ne legyen tagdíj, ne legyen igazolvány! Hetente hárotnszor-hégyszer el lehessen menni, ez a lényeg. És legyen olvasnivaló. Sok, korunkbéli emberhez el se jutnak az újságok ... Mennyi gazdag, értékes élet- utat, s mennyi termékenyítő gondolatot . tulajdoníthatunk a Szé- chenyiváros mai, idős lakóinak! Szénási Antalné, Lánchíd utcai bölcsődei gondozónő — ugyancsak népfrontfeladatát teljesítve — özvegy Szelepcsényi Lajosáéhoz csenget a Néphadsereg útja 12. alatt. Ez a huszadik címe a gondozónőnek, ahová most betér. Mindenütt boldogan fogadták. Alig akarták elengedni. Szelepcsényi néni is marasztalja : — Tudja, kedvesem, a 85 évemmel már beosztom magamnak a háztartási munkát. 8—9 órakor kelek. Egyik nap az egyik szobát, másik nap a másikat porszívózom. A harmadikon a fürdőszobában rakok rendet. Margitka nénit szeretik közvetlenségéért. Nem természete a harag. Élvezi a művészeteket. A Megyei Művelődési Központban legutóbb megnézte a Toscát. Az irodalmi estekre is el Szokott járni, de ezek — mint mondja — ritkák. örül a meghívásnak, amivel Szénásiné az időskorúak összejövetelére invitálja. Megígéri: ott lesz! , Mutatja j a családi fényképet. Szelepcsényi néni hozzátartozói. Tizenhatan. Közülük ő él egyedül. . Egyedül, de nem magáraha- gyottan. I . A csengődi példa ÍRÓ-OLVASÓ TALÁLKOZÓK, KIÁLLÍTÁSOK A téli politikai könyvnapok eseményei A téli politikái könyvnapok megyei megnyitóján, melyre Kecskeméten, a Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolán került sor november tizedikén, nagyszabású könyvkiállítást rendezett a Kossuth Könyvkiadó megyei kirendeltsége. Néhány nappal később az MMG Automatika Művek kecskeméti gyáregységében mutattak be Kossuth-könyve- ket. A kiállítás megnyitását v politikai vetélkedővel kötötte egybe az üzem KlSZ-szerveze- te. Hagyomány már, hogy a politikai könyvnapok megyei megnyitóját helyi rendezvények követik. Baján a pártszékházban került sor a járási-városi könyvnapi eseményre, amelyen Földvári István, a járási-városi pártbizottság munkatársa méltatta a politikai könyvkiadás . és -terjesztés eredményeit. Baján- két kiállítás nyílt a Kossuth-ki- adványokból: az egyik a párt- székházban, a másik a Kismotor- és Gépgyárban. A dunavecsei művelődési házban rendezték a napokban a könyvnapok kalocsai járási megnyitóünnepségét. Itt Mis- kolczi János, a kalocsai járási pártbizottság első' titkára mondott beszédet. Csütörtökön dr. Karsai Elek író-történésszel találkoztak a dunave- cseiek. Kalocsán november húszadikán nyitják meg a politikai könyvnapokat. Ide ugyancsak dr. Karsai Eleket várják író—olvasó találkozóra. A kecskeméti járási megnyitóra november 23-án Izsákon, a kiskunhalasi városi-járási rendezvényre pedig harminca- dikán kerül majd sor a pártszékházban. Valamennyi helyen kiállítást rendeznek a Kossuth-kiadványokból. R. M. Mostanában sokat beszélünk a közművelődés komplexitásáról. Napjainkban ez mindenfelé szinte kötelező téma szakmai berkekben; sőt kis túlzással talán divatos is. Nem így a két- ezer-hétszáz lakosú kisközségben, Csengődön, ahol tucatnyi hozzáértő emberrel beszéltem a napokban, s közülük senki nem használta a komplexitás szót, amikor a falu embereinek a mű-, vetődéséről folytattunk eszmecserét. Érthető, hogy ez feltűnt nekem. Ugyanis azt tapasztaltam, ha nem is beszélnek róla, de aszerint cselekszenek. És ez, akárhogyan is nézzük, nem akármi. Több más dolog mellett egy nagyszerű rendezvénysorozat kapcsán foglalkoztatott a csengődlek példája. Alapos és sokoldalú munkával, remek összefogással megszervezték, előkészítették. az idei — immár náluk hagyományos — egészségügyi hetet. Ez önmagában nem késztetett volna írásra; hiszen amint valaki mondta nekem, ilyesmit másutt is, sok helyen szerveznek. Ez tényleg így van. Ám sietek leírni, hogy szerintem cseppet sem' mindegy, hogy azt miként csinálják. Az előkészítést is, a kivitelezést is. HOGYAN csinálják hát Csengődön? Miért írtam e cikk elé azt a címet, hogy a csengődi példa? Hiszem, hogy az alábbiakból ez világosán kiderül. Kezdem a legfontosabbal. A gazdag programok idején telt ház van a művelődés helyi „palotájában”. És nem is akármilyen közönség tölti meg a színháztermet zsúfolásig; ' hanem az igazán érdeklődő, - fokozott kíváncsiságé, művelődni vágyó hallgatósereg. Méghozzá a felnőtt lakosságból toborzódva. Ez. szerintem különösen fontos, mert — hiába a sok bíráló megjegyzés, elítélő vélemény —, sok helyen gyerekekkel és „kivezényelt” csoportokkal igyekeznek megtölteni a termet. Ez elítélendő, hiszen nem az érdeklődés viszi az embereket az intézménybe, hanem az alkalmazkodás, a terhes sürgetés stb. CSENGŐDÖN rendre elkerülik a másik hibát is. Nem „vasvillával hányják össze” a tervezett programokat; nem bízzák a véletlenre: nemcsak úgy lelketlenül, sablonosán készítik a tervet; hanem nagyon is átgondoltan, mindig a helyiek érdeklődését tartva szem előtt. És a számukra egyáltalán nem közömbös színvonalat. ök nem unalmas előadásokkal, szürkeségbe hajló rendezvényekkel untatják a közönséget, hanem igyekeznek megfontoltan az érdeklődők kedvében járni. S ez a jelek szerint sikerül is. Persze ’ az- olyan kitűnő előadók, mint — a mostani programban szereplő — Ranschburg Jenő pszichológus, Czeizel Endre genetikus, és mások, nagyban hozzájárulnak a sikerhez. De ezt ki is vethetné a szemükre? Nem inkább dicséret illeti ezért is őket? Van természetesen más magyarázata is a csengődi sikernek. Az például, amit dr. Major Imre, a megyei tanács elnökhelyettese oly szép szavakkal kiemelt az egészségügyi hét ünnepélyes megnyitásakor. Ez pedig az, hogy •ebben a kicsi községben szinte példátlan az összefogás, az együttműködés. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a kulturális rendezvényeken ott van a tanácselnök és a párttitkár mellett az iskolaigazgató, a gyógyszerész, a körzeti orvos, az ápolónő, az óvónő, a kisiparos, a szakmunkás. És ott van az áfész-elnök is, a szakszövetkezet elnöke és agro- nómusa is — nem sorolom tovább. Talán ebből is kiderült már, hogy ténylegesen olyasminek lehetünk a tanúi Csengődön, amire ritkán akad példa. A KOMPLEXITÁSSAL kezdtem. Ez a falu erre is példát ad. Elég arra utalni — á megyei tanács elnökhelyettese ezt külön is kiemelte —. hogy az ismeretterjesztő előadást egybekötik gyer- mekrajz-kiállítással, helyszíni kónyvárusítással, jól megszervezett dedikálással stb. Sok egyéb mellett bebizonyítják, hogy az egészségügyi előadás jól megfér a kiskőrösi zeneiskola növendékeinek hangversenyével. A csengődi példa követendő. Varga Mihály Társadalmi és állami feladatok a cigánylakosság megsegítésére A cigánylakosság helyzetének javítása megyénkben is fontos társadalmi és állami feladat. Sokrétű munka ez, amely a szociális és egészségügyi vonatkozások mellett' a különböző intézményekre, vállalatokra is számos tennivalót hárít. Ennek összehangolását, időről időre történő megvizsgálását végzi a megyei tanács cigányügyi koordinációs bizottsága, amely tegnapi ülésén is fontos kérdéseket tűzött napirendre. Ezúttal két vállalat számolt be a cigány munkavállalók foglalkoztatásának tapasztalatairól. Az egyik jelentést a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalatnál készítették, ahol tudvalevőleg régóta és nagyobb számban foglalkoztatnak cigány dolgozókat a legkülönbözőbb munkahelyeken. A fizikai munkások számottevő része közülük kerül ki, de tíztől huszonöt évesig terjedő munkaviszonnyal rendelkező törzsgárda- tag is van mintegy másfélszáz, akik teljes jogú és elismert tagjai a kollektívának. Közülük 34 fő a vállalat kiváló dolgozója, 15 fő szakmunkás-bizonyítványt szerzett, számosán csoportvezető vagy más hasonló beosztásban dolgoznak, s a szükséges iskolai végzettséget is megszerezték. Sajnos, az iskolázottság szintje még ennél a munkahelyhez kötődő rétegnél is alacsony. Legnagyobb gond azonban az úgynevezett időszakos, más helységekből idénymunkára érkezett munkásokkal van, akik nehezen viselik el a kötöttséget és az állandó egyhelyben lakást. Másik ilyen nagyobb létszámú cigány dolgozót foglalkoztató munkahely a megyében a Textilhasznosító Vállalat kunszentmik- lósi üzeme, ahol szinte állandó a százhúsz főnyi létszámuk. Kilépő az idén csak négy fő akadt közülük. Zömük segéd- és betanított munkás, három—három és félezer forintot elérő havi keresettel. Többségük megállja a helyét, s a vállalat itt is csakis a munka alapján tesz különbséget a dolgozók között.. Szinte szociográfiai felmérésnek is beillett a bizottság elé kerülő két jelentés, amely szólt a cigány dolgozók rétegződéséről, elég változatos képet mutató iskolai és műveltségi szintjéről, a beilleszkedés, s a társadalom egyes rétegeiben még ma is tapasztalható előítéletek leküzdésének nehézségeiről. Az üzemi tapasztalatoknál — éppen a megadott témájánál fogva — jóval sivárabb képet festett és sokkal több feladatot jelentő helyzetet tárt fel a megyei KÖJÁL igazgató főorvosának beszámoló jelentése. Elsősorban a szociális követelményeknek meg nem felelő telepek közegészség- ügyi viszonyairól szólt, de egyúttal megmutatta a telepeken élők általános körülményeit is. Mind a három előterjesztés megérdemli a nagyobb figyelmet kiváltó és a tapasztalatokat köz.- readó nyilvánosságot, s ezekre még alkalomadtán vissza is térünk. Bár mindegyik bizonyos fejlődésről adott számot, különösen a közegészségügyi helyzetről készített értékelés 1 arra hívja fel a figyelmet, hogy nagyon sok még a tennivaló' mind társadalmi vo- natkozásbaii, mind pedig állami, hatósági területen a megyében élő mintegy nyolc és félezer főnyi cigánylakosság anyagi, kulturális és egészségügyi helyzetének további javításában. T. P. TERVTELJESÍTÉS A KUNÉP-NÉL A szakszervezet is segíti a termelést A szakszervezetek megyebizottsági ülésein nem ritkán szerepel napirenden az egyes vállalatok tervteljesítése, és az azt segítő mozgalmi munka értékelése. E héten az Építő-, Fa- és Építő- anyagipari Dolgozók Szakszervezetének megyei vezetőtestülete előtt a Kiskunhalasi Építőipari Vállalat igazgatója, Csapó István, és szakszervezeti titkára, Nagy Kálózi József számolt be az idei gazdasági és szakszervezeti tevékenységről. Az értekezleten az ÉFÉDOSZ Központi Vezetőségét dr. Peterec János képviselte, s eljött Kecskemétre Kiskunhalas tanácselnök-helyettese, Somogyi Antal is. A t csaknem ezer dolgozót foglalkoztató KUNÉP az előző tervidőszakban évi 17,5 százalékkal növelte termelését, az ágazati 2,5—3 százalékos átlaggal szemben. A beszámolóból kitűnt, hogy a tanácsi irányítású vállalat helyes intézkedéseket tett az új gazdasági szabályozók szigorának ellensúlyozására, s így teljesíteni tudta tavalyi tervét. Ebben az esztendőben 300 millió forintos termelési érték elérésén dolgozik a kollektíva. Az első három negyedévben a terv időarányos részét megvalósították, s fokozták a hatékonyságot: 38,8 százalékkal lett több nyereségük^ mint tavaly az első kilenc hónapban. A béreket terv szerint növelték. A gazdálkodás új körülményeinek hatására folytatták az új vállalati szervezet kiépítését, a termelési szerkezet módosítását. Várhatóan sikerrel fejezik be az évet a KUNÉP dolgozói. Az eredmények elérésében jelentős szerepet játszott a szak- szervezet termelést segítő tevékenysége. Ez kezdődött az éves terv véleményezésével, a munka szerinti bérezés szorgalmazásával, a munkaversenyben részt vevő kollektívák hatékonyságnövelő vállalásainak támogatásával, s a termelésben való helytállással zárult. A munkát hátráltató anyaghiányra és más tényezőkre év közben felhívta a szakszervezet a gazdasági vezetők figyelmet. A vállalat vezetőitől kellő időben kaptak információt mindén lényeges döntés előtt, így a szakszervezet könnyebben alakíthatta ki a maga álláspontját. Laczy Endre, az ÉFÉDOSZ megyebizottságának titkára a jó eredmények elismerése mellett arra hívta fel a figyelmet értékelésében, hogy a KUNEP-nél előbbre kell lépni az üzemi demokrácia' terén. Oda kell hatni, hogy a termelést közvetlenül irányító vezetők jobban támaszkodjanak a bizalmiak véleményére, fogadják el őket partnerként. A megyebizottság ülésén tájékoztató hangzott el az építőipari vállalatok jóléti alapjainak fel- használásáról is. A. T. S.
