Petőfi Népe, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-20 / 272. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1981. november 20. / Halászlé - sorozatban • A gyomai Viharsarok Halászati Termelőszövetkezet nyolcvankétmillió forintos költséggel, ezerötszáz négyzetméter alapterületű, kétszintes, új halfeldolgozó üzemet létesített, ahol a próbaüzemelést már megkezdék. A két gyártóvonal közül az egyiken az exportra kerülő fagyasztott halat dolgozzák fel, a másikon pedig a körösi halászlét, valamint a fél- és konyhakész halszeleteket készítik. CÉL: AZ ORSZÁGOS ÁTLAGNÁL 50 SZÁZALÉKKAL MAGASABB TERMÉSÁTLAG A bajai búzaprogram A VÁLLALKOZÁS ÚJ FORMÁI: A mezőgazdasági szakcsoportok A magyarországi termőhelyi adottságok — talaj, éghajlat — kedvezőek a gabonanövények szélles skálájának, nagy területen történő termesztésére. A gabona alapja a népélelmezésnek, az állati takarmányozásnak és az export lehetőségei is kedvezőek. A Bajai Kukoricatermelési Rendszer elsődlegesen a búza és a tengeritermelési feltételeinek minél magasabb szintű megteremtését tartja szem előtt. Feladatunk, hogy partnergazdaságaink részére a legújabb ismereteket, a gazdaságosság figyelembevételé* vei, a lehető leggyorsabban átadjuk. A fajták potenciális térmő-' képessége még sok tartalékot jelent. Ez év őszén kezdeményeztük búzaprogramunkat, amelynek elsődleges célja, hogy egységnyi területről a lehető legmagasabb termésmennyiséget érjük él, az ágazat nyeresége javuljon, és az országos átlagot legalább 50 százalékkal meghaladjuk. A magas * hozamokat a búzafajtákban rejlő biológiai termőképesség maximális kihasználásával igyekszünk elérni. A program megvalósításának feltétele — a fajtákon kívül — a megfelelő termőhelyi adottság, a termelést elősegítő anyag- és eszközháttér, a táblára és a fajtára adaptált technológia pontos végrehajtása, a szakmai igényesség és a termelés folyamatában résztvevők közös érdekeltsége. A Bajai Mezőgazdasági Kombinát kezdeményezésére a BKR keretein belül a hazai és a külföldi mezőgazdasági kutatólntéA kiskerttulajdonosok a megmondhatói, hogy nincs az évnek olyan szaka, amikor ne lenne valamilyen munka a hobbin. Egyszer több, máskor kevesebb. Most ezekben a hetekben a kevesebb munka időszaka járja, mindez természetesén nem jelenti azt, hogy a Teendők kevésbé fontosak lennének. A zöldségeskertben még időben vagyunk, ha korai termesztésre szánt, zöldborsót akarunk vetni. Segíti a növény fejlődését, ha fordítás ellőtt pétisót, szuperfoszfátot, valamint kálisót szórunk a talajra. Előnyben részesítjük a korai fajtákat, úgy mint az Expresszi, a Qloiret, a Quimpert, a Chrestensenst. Az október végén elvetett sárzctek bevonásával tervezzük közös programunk minél magasabb szinten történő megvalósítását. Kérjük a martonvásári, a szegedi, az újvidéki és a zágrábi kutatóintézetek segítségét. Ez év őszén már kísérleti jelleggel 20 gazdaságban —, ebből 10 Bács-Kiskun megyei —, összesen 4 ezer hektárnyi területen alkalmazzuk az új technológiát. Tíz búzafajta szerepel a programban, ezek potenciálisan hektáronként 9—10 tonna termésre is képesek. Megyénkben legnagyobb területtel a Bajai Mező- gazdasági Kombináton kívül a Kiskunhalasi Állami Gazdaság, a mélykúti Lenin, a hartai Erdei Feienc, a tataházi Petőfi és a du- napataji Petőfi Termelőszövetkezet csatlakozott a kezdeményezéshez. A partnergazdaságok megfelelő színvonalon igyekeztek elvégezni a vetést. Optimális időben került földbe a mag. Az újvidéki fajtáknál volt némi elhúzódás, az importból történő beszerzés miatt. A nagyobb termés feltétele a harmonikus, a növény igényeinek megfelelő tápanyagellátás. A magasabb műtrágyadózisokat programozottan, a vegetációs időszak alatt többször juttatjuk ki. Rendszeresen konzultálunk a nemesitekkel és a kutatóintézetek munkatársaival. A nagyüzemi viszonyok között csakném azonos feltételekkel vizsgázhatnak a fajták és a technológiák. Sztriklnácz Sándor a BKR technológiai osztályvezetője garépa, ha csak egy-két lombleveles állapotban van, akkor még kíván némi fagyvédelmet ezekben a napokban. A fólia, vagy a me- legágyi ablak erre a célra alkalmas. A fokhagyma ültetését is megkezdhetjük. A szőlőben is fel kell készülnünk a fagyra. A távprognózis szerint nagy a valószínűsége annak, hogy a következő hónapokban gyakran előfordul majd mínusz húsz fok alatti külső hőmérséklet is. Az alacsony tőkeművelésű szőlőkben legjobb megoldás a tőkék termőrügyeinek földdel történő betakarása. Itt, ügyelni kell arra, hogy kapával a sorokból előbb az egyik, aztán a másik oldalra annyi földet rakjunk a tőkékre, hogy azokon a követPénz a faluban Megyénkben — mint lapunkban már hírt adtunk róla — 24 éve működnek takarékszövetkezetek, amelyeknek a taglétszáma jelenleg 100 ezer fő. A 83 üzletegységet magában foglaló 22 szövetkezet munkája és fejlődése figyelemre méltóan alakult az eltelt csaknem negyedszázadban. Ahogy a takarékszövetkezetek ügyvezetői és választmányi tagjai legutóbbi tanácskozásukon hangsúlyozták: a lakosság nagyfokú szorgalma, értéket teremtő munkája tette és teszi lehetővé, hogy a falusi pénzintézetek a VI. ötéves tervben várhatóan 4 millió 400 ezer forint közös alapot képeznek elemi csapásra és más rendkívüli esetekre, ami okos előrelátásról tanúskodik. A falvak lakossága megváltozott életkörülményeiről is sok mindent megtudhatunk, vagy következtethetünk rá, ha alaposabban szemügyre vesszük a takarék- szövetkezetek jelenét. Az idei háromnegyed évi 20,2 százalékos nyereségnövekedéssel a tagság jogosan lehet elégedett. Amire jó oka van, hiszen az egy szövetkezetre számított 595 ezer forint nyereség „csupán átlagérték: létezik olyan takarékszövetkezet is, amelynek a nyeresége már 1 millió 804 ezer forintot tesz ki. Hogyan fejlődhettek idáig? Ismét és ismét a munka — a háztáji és a kisgazdaságok árutermelése legelsősorban ,— az a biztos alap, amelynek révén a takarék- ■ szövetkezetek és tagjai gyarapodása, végbemegy. Az, hogy á lakosok bizalommal vannak-e szövetkezeti pénzintézetek iránt és választott képviselőjük által mind jobban élnek tulajdonosi, ellen-' Őrzési jogukkal, megerősítik - a takarékszövetkezetek létjogo-' sultságát. Hiszen a 100 ezer fős tagságnak az érdérije — vagy inkább munkájának a gyümölcse —, hogy a betétek összege 1981- ben, októberig 100 millió forinttal növekedett, s a betétek után járó kamat most minden 100 forint után 4 forint 56 fillér. Beszédes szám az is — feltétlenül idekívánkozik —, hogy mióta 1957-től, az elsőként létrejött soltvadkerti után sorra megala- ; kultak a „falusi bankok”, nem kevesebb, mint 380 ezer esetben adtak kölcsön valamilyen formában, 2,9 milliárd forint összegben. S hogy mi mindennel gyarapodott, fejlődött ezzel a falvak lakossága, bővült a háztáji árutermelés, ezt könnyűszerrel ki-ki lemérheti saját környezetében. A közel negyedszázados számvetést az élet; a hétköznapok teendői váltják fel. A hogyan tovább? kérdései természetesen már nem ugyanazok, mint az alakulás éveiben voltak. A kölcsönzési tevékenység továbbfejlesztése, a népgazdaság érdekeit is figyelembe vévő pénzgazdálkodás, egyes ma még meglévő — bürokratikus kötöttségek megszüntetése, az OTP-kölcsönök helybeni elbírálása a tanácsi szakigazgatási szervek bevonásával, és még több fontos, időszerű kérdés megoldása ad újabb feladatokat a jövőben takarék- szövetkezeteinknek. K—I kező évi terméshez szükségescsapok rügyei takarva legyenek. Nem árt, ha számolunk a későbbi ülepedéssel és, a vesszőket két rügy- gyel magasabban takarjuk, mint ahogy később metszeni kívánjuk. A fedés ideje akkor érkezik el, amikor a vesszők, a rügyek beértek, és lehullott a szőlő levele. Az időjárás ezt az időpontot alaposan befolyásolhatja. A kordon- és magasművelésű, valamint a lugasszőlőket nem tudjuk betakarni földdel télire. Ezért A SZAKCSOPORTOKAT mindeddig, elsősorban mint a legkezdetlegesebb szövetkezeti vállalkozást ismerték. A kisvállalatokról közelmúltban napvilágot látott kormányrendelet azonban bővítette a szakcsoportok profilját és a szakcsoportot szervező vállalkozások számát. A. mezőgazdasági szakcsoport nagyobbrészt szövetkezet keretében működő, önkormányzattal és meghatározott gazdasági önállósággal rendelkező önálló elszámoló szervezet. Nem jogi személy, így az őt működtető gazdálkodó szervezet útján vesz részt a gazdasági folyamatokban. Tagjai általában másutt vannak alkalmazásban vagy nyugdíjasok, akik a szakcsoportban jövedelemkiegészítés miatt dolgoznak. Munkájukat nem közös munkaszervezetben, hanem saját gazdaságukban folytatják. A szakcsoportok legfőbb vezető szervei a tagértekezlet, az intéző bizottság és az ellenőrző bizottság. A MINISZTERTANÁCS első ízben 1972-ben rendelkezett a- mezőgazdasági szakcsoportokról és szabályozta ezek működését. A most megjelent 27/1981. (IX. 5. ) Mt. sz. rendelet tulajdonképpen a már korábban egyszer módosított rerideletet módosítja úgy, hogy a jól bevált rendelkezéseket vájtozatlanul hagyja, s azokat kiegészíti új, a korábbinál szélesebb távlatokat nyitó szabályokkal. A több mint 2700 szakcsoport kb. 250 ezer tag, és ezek családtagjainak termelőtevékenységét fogja össze. Legtöbben nyúlte- nyésztéssel, kertészettel és méhészettel foglalkoznak. A szakcsoportok termeléséből származó köCsutkaenergia a vetőmag- üzemben Üj fnűszaki eljárást vezettek be a bólyi kombinátban: a vetőmagüzem szárítóberendezését a kukorica feldolgozása. során keletkezett melléktermékkel fűtik. Az eddig használt olaj helyett nem valamilyen más tüzelőanyagot — gázt, szenet vagy pakurát — égetnek el, hanem csutkát, és egyéb szemetet, s ezáltal már a mostani feldolgozási idényben körülbelül félezer tonna jó minőségű tüzelőolajat takaríthatnak meg. A kukoricacsutka olyan tökéletesen elég, és akkora hőenergiát ad, hogy nem kell kiegészítő olajtüzelést alkalmazni. Az új tüzelő- berendezés nem volt olcsó: tizennégy és fél millió forintba került, de költsége öt év alatt megtérül az energiatakarékosság révén. a fagyveszélynek jobban ki vannak téve. Ezeken a területeken csökkenthetjük á fagyveszélyt, ha elősegítjük a vesszők és rügyek tökéletes beérését, ezáltal növeljük azok fagyállóságát. Fontos a harmonikus tápanyagellátás, jó tudnunk, hogy a túlzott nitrogénadagolás növekedésre serkenti a hajtásokat, ezáltal a vesszők rostjai lazábbak lesznek, tehát kevésbé állnak ellen a fagynak is. Sz. F. M. zös értékesítés meghaladja az évi 4,5 milliárd forintot. Termelésük — több mezőgazdasági termékből — meghatáro- za a kínálati viszonyokat, hiszen tőlük származik például a forgalomba kerülő méz csaknem száz százaléka, kb. 10 ezer tonna hízott liba, a házigalamb és a házinyúl többsége, több mint 250 ezer hízott sertés és nagy mennyiségű zöldség és gyümölcs is. AZ ÜJ SZABÁLYOZÓ bevezei tésének két oka. van: az egyik, hogy a szakcsoportforma erősen kötődik a mezőgazdasághoz, holott előnyei az ipari terfnelésben és a fogyasztási szférában is ki- használhatók. Indokolt volt, hogy ezt a formát kiterjesszék az iparra, főleg a lakossági szolgáltató- ipar körére is. Ezt teremtette meg az ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoportokról szóló új, minisztertanácsi rendelet, amely csak szövetkezetek körében ad lehetőséget e szervezet működésére. A mezőgazdasági szakcsoportokra vonatkozó új szabályozást az indokolja, hogy a korábbi rendelet alapkoncepciója és egyes szabályai akadályozták a szélesebb körű kibontakozást. Az új rendelet lehetővé teszi, hogy mezőgazdasági szakcsoportot az áfászeken és a mezőgazdasági szövetkezeteken kívül állami gaz- daságokí^ állami erdőgazdaságok és a mezőgazdasági jövedelemszabályozás rendszerébe tartozó gazdasági társulások is működtethetnek. ■ Ennek á rendelkezésnek nemcsak az a célja, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek (szövetkezetek és vállalatok) rendszerét közelítse egymáshoz, hanem az is, hogy a feldolgozással foglalkozó AA ind járt elöljáróban leszö■ 1 gezem: nem a forint konvertibilitásáról akarok beszélni. Már csak azért sem, mert a történeteket sem illik a sztori végével kezdeni. Kezdem tehát az elején: a munkával! Egészen pontosan képességeink konvertibilissá, átválthatóvá tételének lehetőségeivel, szükr ségességével. S mindjárt egy meghökkentőnek tűnő megállapítással : az ipari társadalomban az emberi képesség konvertálhatósága a fejlődéssel párhuzamosan beszűkült. Gondoljuk Csak végig: a földműveléssel foglalkozó embert a megélhetésért vívott örök harca rákényszerítette a maga szakterületének átfogó-ismeretére. Szántott, vetett, aratott, s a maga kárán megtanulta a vetésforgók rendjét, a biológiai kártevők elleni védkezés módszereit, s szelektálással a növénynemesítés nagy feladatsorába is belekóstolt. Kényszerűségből „konyított” a bognár-, a kovácsszakmához, s az állattenyésztésben sem maradhatott járatlan. Ha élni akart. Ha emellett jól is akart élni, akkor az átlagosnál nagyobb erőfeszítéssel bővítette sokoldalúságát, konvertálhatóságát. T Tgyanez az ember két-három ^ évtizeddel ezelőtt bekerült az ipari üzembe, s odaállt fémforgácsot hordani az esztergályosoktól. És hordta, hordta a fémforgácsot, mindaddig, amíg el nem érkezett a nyugdíjkorhatár. Szerencsésebb esetben — élvé az átképzési lehetőséggel — kitanulta az esztergályos szakmát — teljesen mindegy, hogy géplakatos, marós, gépszerelő szakmát írunk-e az esztergályos helyébe —, s odaállt a gép mellé, hogy heteken, hónapokon, esetleg éveken át fúróperselyt, szakítócsapot, tengelycsonkot vagy körgyűrűt esztergáljon. Természtesen volt és van néhány esztergályos, akire bonyolultabb feladatok várnak, akik egyedi darabokat készítenek a szerszámüzemnek, a tmk-nak. Az optimális sorozatnagyságra törekvő gyártóiparban azonban a többség nagy sorozatú munkadarabokat esztergál. És semmi mást! S ha valaki valaha még kis műhelyben sajátította el a szakma titkait, s egykoron még az esztergakést, is maga kovácsolta, forrasztotta és köszörülte, a termelékenység fokozásának igénye ettől az ismeretanyagtól, illetve ennek gyakorlási lehetőségétől is megfosztja. ps mindennek a fonákjára ■Lj akkor döbbentünk rá, amikor az élet — rendelések hiánya, más szakmai összetételű munkásgárdát követelő feladatok jelentkezése — rákényszerített bennünket a változtatásra.' Másképpen, amikor kiderül, hogy átváltható, konvertálható képességű munkásüzemekhez közelebb kerüljenek a kistermelők. Például a borfeldolgozó társulás és a szőlőtermelő szakcsoport közé ne ékelődjön be az áfész vagy a termelőszövetke- zst. AZ ÜJ RENDELKEZÉSEK korszerűsítették a szakcsoport tevékenységi körére vonatkozó rendelkezéseket is; ennek alapján a szakcsoport folytathat mezőgazdasági termelést, erdőgazdálkodást, elsődleges fafeldolgozást; továbbá mezőgazdasági üzemek és kistermelők ! mezőgazdasági szükségletéit szolgáló anyagok, eszközök, berendezések' beszerzését, előállítását, felújítását, karbantartását végezheti. Ezen kívül a mezőgazdasági termékek, termények feldolgozásához kapcsolódó tevékenységként építőipari anyagok előállítását, felszíni kitermelését a gazdaság és a tagök részére építőipari tevékenységet, parképítő és egyéb szolgáltató tevékenységet végezhet. Ez a tevékenységi kör — főleg a lakossági és mezőgazdasági szolgáltatásokban — a szakcsoportoknak a korábbiaknál jóval nagyobb lehetőséget teremt. KEVÉSBÉ LÁTVÁNYOS, de igen jelentős a tulajdonviszonyokat rendező új megoldás. Míg a- korábbi rendelkezés megszabta, hogy hogyan alakuljon a szakcsoport tevékenységéből származó anyagi javak tulajdonjogi helyzete, addig az új jogszabály a vagyonelszámolás módját is az üzem és a szakcsoport megállapodására bízza. Nem kell attól tartani, hogy a szabad megállapodás kárt okoz a közös nagyüzemi vagy az állami tulajdonnak; ezt ugyanis a társadalmi tulajdonvédelmet szolgáló szabályok megnyugtató módon kizárják. gárdával maradhatunk csak versenyben. Mindez természetesen ■ nem mostani felfedezés. Jó néhány éve már, hogy a népgazdaság minden ágában ösztönözzük a két- , és többszakmásítást, hogy megfogalmazódott " az igény:' olyan esztergályosra van szükségünk, aki ha kell, marós feladatokat is elvégez, s nem kisebb hatásfokkal mint az esztergályo- zást. És olyan lakatosra van szükségünk, aki ha kell, nagy hatékonysággal és jól hegeszt, vagy odaáll a végszerelde egy-egy ütemhelyére, össztársadalmi érdekből csakúgy, mint csoport- és egyéni érdekből minél többünknek el kgll sajátítania a második, s ha lehet a harmadik szakma ismeretét is, s ezáltal tenni konvertálhatóvá képességeinket. És eszközeinket is. Mert sok esetben hiába a több szakmához értő munkásközösség, ha gépeik, szerszámaik jószerével csak egyetlen feladat teljesítésére alkalmasak. Egyik gazdaságpolitikai lapunkban olvastam, hogy egy' műszer szerelvényfalán egyetlen furat áthelyezésének igényét több hónapon át nem tudta vállalni a gyártó cég, mondván, hogy célgépei nem teszik lehetővé az átállást. Nevetségesen bosszantó helyzet, hiszen a külső szemlélő joggal hihetné, hogy a technika jelenlegi fejlettsége mellett csak néhány mozdulat a beállítólakatos részéről. Szerencsére így is történt. Mert a gépbeállító lakatos jól ismerte a gondjaira bízott gép lehetőségeit, konvertálhatóságát. Jobban, mint a gyártmány- és gyártásfejlesztők. A példákat lehetne sorolni to- vább, hogy mennyire fontos az emberi-sokoldalúig és az eszközök többcélúságának ismerete, a£ élő- és holtmunkának a konvertálhatósága. S egyre fontosabb lesz, legalábbis a termelőmunka legtöbb területén. Ahhoz nélkülözhetetlen, hogy rugalmasan igazodhassunk a hazai és külföldi piac igényeihez. Mert bármennyire is szeretnénk, hogy a világ a szocialista tervgazdálkodás hosszú távra, beállítható feladatsorai szerint éljen, rendeléseit eszerint adja fel, a valóság az, hogy nekünk kell megrendeléseket keresnünk, s ezekhez igazítani lépéseinket. Példák igazolják — persze korántsem tömegével — hogy tu- "dunk igazodni már a gyorsan változó- igényekhez. Például fel tudunk 1 építeni egy iskolát Irakban öt hónap alatt, egy konzervgyárat Spanyolországban fél ‘év alatt, I tudtunk fél éven belül olyan autóbuszokat szállítani Törökországnak, amilyet rendeltek, noha nem olyan buszok gyártására készültünk fel éppen akkor. Mert volt konvertálható vezetői képesség, konvertálható szak1- munkásgárda. Kátay Antal HÁZUNK TÁJA Megjött a fagy... Mindent rá lehet fogni a mostani őszre, csak azt nem, hogy az időjárás nem volt kedvező a mezőgazdaságban dolgozók számára. Augusztus közepe óta menetrendszerű pontossággal érkezett a jó idő, amikor arra volt szükség, néhányszor beborult, s csendes eső is verte a kiskerteket, hogy az őszi vetésű magvak minél előbb csírázásnak indulhassanak. Októberben volt még cukorfokot érlelő langyos őszi napsugár, november elején aztán megjött a lombot hullajtó fagy is, hogy most már a hosszú ősz után időszakos pihenőre vonulhassanak a fák... • A mezőn betakarított széna gyűjtése befejeződött. Nincs más hátra, hogy az állatok téli táplálékát megfelelő módon tároljuk, felhasználásig. (Tóth Sándor felvétele.) S' Átválthatóság £
