Petőfi Népe, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-17 / 269. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1981. november 17. • A munkásnők keze nyomán összeáll az ágyneműtartó FODRÁSZATTÓL AZ ÜZEMCSARNOKIG Solton jó irányba léptek Amikor örsi Bálint 1975- ben a Solti Vegyesipari Szövetkezet elnöki tisztét átvette, nem lehetett oka panaszra amiatt, hogjt unalmasan, egyhangúan telnek a napjai. A szövetkezet sikertelen . éveket zárt akkoriban, s a dolgozók egy része — mivel nem találta meg számításait — másutt keresett boldogulást. Mit tehet ilyen körülmények között egy újonnan megválasztott szövetkezeti elnök? A kérdésre az elmúlt hat esztendő adta meg a választ: sokat. Persze nem egyedül, a vezetőséggel és a tagsággal együtt. A gondok adottak voltak, az idő sürgetett. Lépni kellett. De mér-’ re? örsi Bálinté^ , feltérképezték saját adottságaikat és a kiháíkó-' zó lehetőségeket. Azután kijelölték az utat. A navigáció jól sikerült. A szövetkezet elé kitűzött irány helyesnek bizonyult. — Mi akkor a kooperációs tevékenységben láttuk a kiutat. Úgy gondoltuk, ha nálunk műszakilag fejlettebb, -termelési tapasztalatokban bővelkedő vállalatokkal lépünk együttműködésre, ezzel napi és távlati céljaink eléréséhez is közelebb jutunk. Napi és távlati célok. Jelen és jövő. Az eredményesség egyik titka bizonyára az, hogy egyiket sem tévesztették szem elől. Így alakultak ki a helyes arányok, így jött létre az összhang. — Nézze — hárítja el a dicséretet örsi Bálint —, nekünk munka kellett és kereset. De ném volt jnindegy, hogy mit csinálunk. Mert mire is jutottunk volna, ha a gépparkunk ma is olyan elavult, mint akkor, ha nem szorgalmazzuk a szakmunkásképzést és átképzést, ha nem igyekszünk egykor igen sokrétű tevékenységünket fő profilokra leszűkíteni. Mindezt csak a magunk erejéből nem tehettük volna meg. A szövetkezet tehát partnereket keresett. Az elsők egyike a Duna Cipőgyár dunaújvárosi gyáregysége. Ott munkaerőhiány, itt hagyományos cipészipari múlt és alacsony műszaki színvonal. A cipőgyár gépeket és szakinai segítségét adott. Ma ötven solti munkásnő mintegy évi 30. millió forint értékben készít cipőtalpakat, talpbetéteket Dunaújváros részére. Azután munkát adott a Soltiaknak a kalocsai és kecskeméti Asztalos Szövetkezet, a Kispesti Vas- és Fémipari Szövetkezet az Mt» • Orsi Bálint: — Nekünk munka kellett és kereset. • Jobbra: Androvics Mihály festi a líbiai üzemcsarnok acél- szerkezeteit. 0 Joó Sándor asztalos marógépén végleges formát nyernek a Kalocsai Asztalosipari Szövetkezetnek készülő bútorkeretek Erdészeti Faipari- Vállalat, a BÁCSÉPSZER és mások. A TANÉRT számára pedig iskolafelszerelési cikkeket gyártanak. — Tevékenységük meglehetősen szerteágazó. — De még mennyire az volt! A fodrásztól a bádogosig mindenki megtalálható volt nálunk. Fodrászok, bádogosok már nincsenek. Az udvaron tekintélyes méretű i vasszerkezeteket állítanak össze a lakatosok és a hegesztők. A három acélszerkezetű üzemcsarnok Líbiába készül. November közepére satupadokkal és más felszerelési tárgyakkal ellátva szállítható lesz mindegyik. örsi Bálint elgondolkodva szemléli a munkálkodókat. — Az ötödik ötéves terv idején 42 százalékkal emeltük a béreket. A jövőt a faiparban és a vasiparban látjuk. Szerencsére az asztalosság afféle slágerszakma itt Solton. Vasipari szakmunkástanulókat azonban sajnos hiába keresünk: nincs jelentkező. A megoldást ezért a felnőtt szakmunkásképzésben reméljük megtalálni. De amint látja, van más gondunk . is. Kicsik a műhelyek, nagy a zsúfoltság. — És a bőripar? — Vasipart és faipart mondtam ugyan, de a bőripart sem írtuk le, sőt! A Bőripari Kutató- intézet segítségével keressük a jelenlegi termékszerkezet megváltoztatásának lehetőségét. Tetszetősebb, divatosabb cipőtalpa- kat szeretnénk gyártani szövetkezetünkben, amely az idén harminc éves. Sitkéi Béla 0 A cipősarok kiszabása... Hl | | mm 0 ... és a talpak csiszolása termelékeny gépeken történik. (Méhe- si Éva felvételei) A szovjet elektronikai ipar fejlesztésének távlata SZOCIALISTA EGYÜTTMŰKÖDÉS A tudományos-műszaki haladásra közvetlen hatást gyakorló tudományos-műszaki ágazatok között az egyik vezető helyet az elektronikai ipar foglalja el. A mikroelektronikus technológia tökéletesítése lehetővé teszi, hogy már most egyetlen kristályban egy gyufásdoboznál is kevesebb mikroelektronikus számítógépet hozzunk létre. — A szovjet elektronikai ipar jelenleg több ezer elektronikai terméket gyárt. A termelés volumene évente több százmillió darabra tehető — jelenti ki Sz. Iljusin, a Szovjetunió elektronikai ipari miniszterhelyettese. Az elmúlt években került sor a legjelentősebb előrelépésre a mikror elektronikában. A mikrosémák integrációjának magas fokát értük el a korszerű csoporttechnológia, a megfelelő elektrofizikai tulajdonságokkal rendelkező új anyagok, a sémaszerű, technikai megoldások, a gépi tervezési módszerek és a nagyteljesítményű mérőeszközök alapján. Ezt bizonyítják azok a mutatók is, amelyeket az ágazat az elmúlt években ért el. Milyen módon fog fejlődni az elektronikai ipar a következő évtizedben? Erre nem egyszerű válaszolni. Elsősorban az alapkutatások területén tett felfedezésektől, a jobb műszaki-gazdasági mutatókkal rendelkező elektronikus műszerek kifejlesztésének idejétől, a technológia tökéletesítésétől és a termelés alapos felújításától függ. A testvéri szocialista országok többsége már néhány éve többfajta mini elektronikus számítógépet gyárt. De magas színvonaluk ellenére a konstrukciós megoldásokban, az elembázisban és a programellátásban mutatkozó eltérések lényegesen gátolták a. tagországok e téren folytatott hatékony együttműködését. Ezért körülbelül hét évvel ezelőtt határozatot hoztak a kis elektronikus számítógépek nemzetközi rendszerének kiépítéséről, amelynek kidolgozásával Bulgária, Magyarország, az NDK, Kuba, Lengyelország, Románia, Csehszlovákia és a Szovjetunió . vezető tudományos-kutató központjai és szakemberei foglalkoztak. A rendszer alapját az úgynevezett modulelv képezte. Az egyes országok szakemberei önállóan dolgozták ki az egyes elektronikai részeket, de kötelezően figyelembe vették, hogy egymáshoz kell őket kapcsolni a számítástechnikai komplexumok részeiként való együttes felhasználásuk során. Ezzel összefüggésben világgyakorlatban rekordidő alatt kidolgozták a berendezéseket és a programellátás kompetibilitásának elveit. Mindössze négy év telt el a kis elektronikus számítógépek rendszere kidolgozásának kezdete óta, s megkezdődött a gépi rendezések alapvető nómenklatúrájának sorozatgyártása. Az idő lerövidítésében nagy szerepet játszott, hogy közös erővel létrehozták a világszínvonalon álló új perspektivikus mikroelektronikus komponenseket. Az utóbbi években a KGST- ben sikeres együttműködés folyik a kis elektronikus számítógépek nemzetközi rendszerének további fejlesztése, ipari, népgazdasági és háztartási alkalmazásuk szférájának bővítése terén. A testvéri országok tudósai és szakémberei a korábbi minikomputerek bevált konstruktív megoldásait megtartva, erőfeszítéseiket a többgépes komplexumok és elektronikus számítógép-hálóza- 'tok kiépítésére fordítják. Az együttes kutatásokban fontos szerepet játszik , a mikroprocesszorok alkalmazása, a különböző műszerekben és automatizált eszközökben való. hasznosítások, ahol gyakorlatilag megvalósul ezeknek az eszközöknek a teljes integrációja az automatizálási eszközökkel. Ez az együttműködési irány teljes egészében megfelel annak az általános irányvonalnak, amelyet az SZKP XXVI. kongresszusa a tudományos-műszaki haladás területén kijelölt. 'Ezt az időszerű problémát vizsgálta a KGST-tagországok sokrétű fejlődéséből adódó más igen fontos feladatok mellett idén Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke is a szocialista országok több testvér- pártjának vezetőivel tartott krími találkozóin. A-z Erich Honec* kerrel, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának főtitkárával, az NDK Államtanácsának elnökével lezajlott találkozón hangsúlyozták, hogy a folyó ötéves tervidőszakban, lényegesen bővíteni kell a termelési kooperációt elsősorban a tudományos-műszaki haladást meghatározó ágazatokban. Ennek során különleges figyelmet fognak fordítani a mikroelektronika és a robotgyártás fejlesztése terén •folytatott együttes munkára. (APN—MTI) J. S. Új í ts!. ÚJÍTS! — olvasom a műhely falán fakuló feliratot és kedvem volna közvéleménykutatást tartani. Ugyan hányán álltak meg e színes filctollal vastagított felirat előtt és hányán határozták el, hogy ezután újítani fognak?! De közvéleménykü- tatás nélkül is tudhatom: se'hányan. Ezek a felszólító módban fogalmazott lelkesítő feliratok legfeljebb az újítási előadó és a vállalatvezetés tenni- akarását, korszerű gondolkodását hivatottak igazolni, másra nemigen jók. A táblák nem hozzák működésbe a berozsdásodott rugókat; a táblák nem helyettesíthetik az egyéni érdekeltséget. □ □ □ ÚJÍTS! Beszélgettem már néhány újítási szakemberrel az elmúlt évek során, csak úgy dőli belőlük a panasz: kevés az újítás. Ezt az országot valamikor a pirospozsgás arcú újítók országának is hittük, láttattuk; s hihetetlen, de még ma is kétszázezresre tehető az újítómozgalom tábora. De ez a tábor mostanában mélyen hallgat. Az utóbbi két- három évben alaposan megcsappant az újítási irodákba benyújtott javaslatok száma, évenként körülbelül ötezerrel kevesebb. Azt, hogy mit jelenthet ez a szám az országnak, jól érzékelteti egy adat: e sivár esztendőkben is évenként csaknem négy- milliárd forintot hoztak az újítások a vállalatoknak. Kellene tehát a sok, újítás — nagyon. A megcsappant újítókedvre évek óta keresik a választ a szakemberek. S mert a választ hivatali szervek, intézmények is keresik, muszáj egy idő után meg is találni. A válasz meg is van: az újítómozgalom átmeneti visszaesése (mert nálunk minden visszaesés átmeneti), a vállalati érdekeltség és az újítómozgalom ellentmondásos kapcsolatából. fakad. A vállalatok ugyan hosszú távon érdekeltek az újítások hasznosításában, rövid távon azonban nem. Az újításokért ugyanis fizetni kell, viszont az újítási díjakat a bér- és a részesedési alap terhére fizetik ki, így aztán egy újítás elismerése voltaképp a dolgozók zsebéből veszi ki a pénzt. Azaz: a dolgozók bér- és jövedelemforrásait szűkíti. Ne is csodálkozzunk, ha ezek után megcsappan az újítási kedv: a dolgozó nem ellensége saját magának .és társának sem. Majd akkor várhatjuk az újítómozgalom fellendülését, ha nem az R-alapból, hanem mondjuk a fejlesztési alapból fizetik meg az újítót. □ □ □ így a szakemberek. Megvan ennek a magyarázatnak a | logikája, világos a gondolatmenete, az ember mégis valami bukfencet sejt a válaszban. Ilyen egyszerű volna az egész? Nem is olyan rége» egy iparvállalatnál jártam, ahol az utóbbi két évben több mint a felére csökkent az újítások száma. A hivatalos válasz ott is az R-alapra hivatkozott, s szidta a mai kifizetési rendszert. Aztán néhány nap ütán elmesélte nekem áz újítási előadó, hogy bizony, az újítások felét nem az R-alapból fizették ki, hanem ügyes könyvelői műveletek nyomán, egészen máshonnan. Szüksége volt a vállalatnak az újításra, hát „könyvelt”'. Az egyik legnagyobb gépipari vállalatunknál, ahol egy év alatt harminc százalékkal csökkentek az újítások, ugyanezt a könyvelési módszert . alkalmazzák. Nem akartam hinni a fülemnek, amikor megsúgta az egyik vállalatvezető, hagy volt eset, amikor a reprezentációs alap terhére fizették az újítási díjat! A dologban azonban nem is a könyvelési művelet a lényeges, hanem az, hogy mindezek ellenére sem nőtt az újítások száma. Gyanítom, hogy az újitómozgalmat nem az R-alap kontra F-alap vita fogja megváltani. Őszintén szólva erősen kételkedem az érdekeltségi rendszer dolgozóra vetítésében; a kollektív és az egyéni érdekeltség erőszakolt összeházasításában. A műhely szakmunkását vagy épp a gépészeti osztály mérnökét nem érinti közvetlenül az a tény, hogy esetleges újítását az R-alapból, vagy más alapból fizetik. Az újító ember újítási hajlandóságát egyes- egyedül az befolyásolja, hogy értékén becsülik-e kezdeményezését. Időben és pénzben is. Ami a pénzt illeti, a mai adatok szerint a vállalatoknál úgynevezett eszmei díjjal jutalmazzák az újítót. Száz újítás közül hetvenhétnek az. aktájára írják: eszmeileg díjazott. Némi túlzással: a hasukra ütnek a vállalati bírálók, és kifizetik az újítót. Azaz: alulfizetik. Mert az esetek többségében az újítások sokkal többet érnek, mint amennyi hasznot a vállalati bírálók becsülnek. Mindenesetre a gazdaságossági számítások alapján kimutatott haszon és az annak alapján kifizetett újítási díj megnyugtatná az újítót, és talán kedvet teremtene másoknak is az újításhoz; hiszen megközelítőleg az értékén mérné az ötleteket. De gazdaságossági számításokat végezni elég kényelmetlen munka, időbe telik, és az erre kijelölt szakembernek haszontalan munka. Mert nem az ő pénzéről van szó. Ha pedig semmi haszna nincs a szakértői vélemény elkészítéséből, miért ne ülne hónapokig az újítási aktán? Az érdekeltség hiánya is nagy erő, mégpedig visszahúzó. De ugyanígy nem érdekelt- beosztottjai újítási kedvének fellendítésében a csoportvezető, a művezető, az üzemvezető, legfeljebb csak akkor, ha föntről papírt kapnak, hogy támogassák az újításokat, különben -kevesebb lesz a prémium. Márpedig a műhely szakmunkása a csoportvezetővel, a művezetővel, az üzemvezetővel áll állandó kapcsolatban, nap nap után tőlük 'kapja az utasításokat, mozgóbérrel, prémiummal ők ösztönzik a többletmunkára. Az ésszerűség azt diktálná, hogy újítási ötletével is hozzájuk menjen a szakmunkás, segédmunkás. — Van egy ötletem, megveszitek ? i Külföldi kiküldetésen járt vállalati szakemberek mesélnek hasonlókat. Az újításokat zsebből fizeti a főnök. Nem egy esetben azonnal. Pedig a tőkés vállalatoknál is bizonyára szigorú belső pénzügyi, könyvelési fegyelem van, ott is el kell Számolni az utolsó fillérrel is. Csak míg ott az érdekeltséghez, a várható haszonhoz igazítják a szabályozókat, nálunk nem egy területen a fordítottja történik. □ □ □ Pedig az újítások döntő többsége nem milliós újítás, hanem „ezerforintos” ötlet. Amelynek azonnali megvalósítása épp a vállalatvezetők érdeke volna. De annyira bonyolult és nehézkes egy újítás elismerésének, bevezetésének útja vállalatajnknál, hogy nem is csoda, ha ez az érdek ködbe vész. M. G.
