Petőfi Népe, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-17 / 269. szám

1981. november 17. • PETŐFI NÉPE • 5 BEMUTATJUK A BAJOR GIZI SZÍNÉSZMÜZEUMOT „Ami a színészből megmaradt” A Bajor Gici Színészmúzeum épülete • Az Ódry-fal Gazdag program a Nemzeti Galériában A képzőművészet iránt komolyan érdeklődők nem mulaszthatják, el, hogy — á fővárosban járva — fel­keressék a Magyar Nem­zeti Galériát. Központi mű­vészeti intézményünk él­ménydús művészeti prog­ramokat kínál, melyekben másutt aligha részesülhe­tünk. A Galériában az állandó tárlatok mellett jelenleg is több — a következő he­tekben is nyitva tartó — új időszaki kiállítás várja az érdeklődőket. Elsőként em­lítjük a Bartók Béla emlé­kére rendezett kiállítást, amely történeti-kronológi- kus sorrendben követi nyo­mon a zeneszerző életmű­vének születését filmek, ~ képzőművészeti alkotások és egyéb dokumentumok segítségével. Figyelmet ér­demel a magángyűjtemé­nyekből összeállított, va­lamint a múlt század máso­dik felének népéletét raj­zókkal és vízfestményekkel szemléltető tárlat. Strobl Alajos szobrászművész al­kotásait láthatjuk egy má­sik emlékkiállításon. No­vember tizenhetedikén az ezeréves feldebrői műem­léktemplom feltárt doku­mentumainak bemutatásá­val bővül a sorozat. A Galéria kiállításait hangversenyek, filmvetíté­sek, klubrendezvények, tár­latvezetések egészítik ki. Nem soroljuk fel részlete­sen a napi programokat.. Egy Kecskeméttel is kap­csolatos érdekességet em­lítünk meg csupán. Azt a filmbemutatót, melyre no­vember 21-én, szombaton délután három órakor ke­rül majd sor a Galériában. Ez alkalommal nyolc port­réfilmet láthatnak az érdek­lődők a magyar naiv mű­vészekről, Benedek Péter­ről, ‘Bakos Lajosról, Balázs Jánosról, Gajdos Jánosról, Gyovai Pálról, Süli And­rásról, Török Sándorról és Győri Elekről. Közülük ugyanis néhánynak az alko­tásait bemutatták már időközi, illetve állandó ki­állításokon Kecskeméten, a Magyar Naiv Művészek Múzeumában is. R. M. KÖNYVESPOLC Lackó Miklós: Szerep és mű Lackó Miklóst — akinek nagy visszhangot kiváltó Válságok — választások című könyve után most újabb munkáját olvashat­juk —, régen foglalkoztatja az alkotó értelmiség két világhá­ború közötti szerepe. írásaiban, nyilatkozataiban többször hang­súlyozta, hogy e pozitív változá­sok ellenére, még ma sem méltá­nyolt az a • teljesítmény, amit a magyar társadalomban kifejtettek a szellemi munkások legjobbjai. Mostani kötete Osvát Ernővel, lukács Györggyel, Illyés Gyulá­val, Németh Lászlóval, Kerényi Károllyal is foglalkozik. Olyan művészekkel, tudósokkal, akik a szerző véleménye szerint, Ma­gyarországon és általában Közép- Kelet-Európában, különböző tár­sadalmi-közéleti szerepek alakí­tói voltak. Innen a kötet címe is:, Szérep és mű. Közel harminc év kultúrtörté­netét tanulmányozta a szerző. Elemzéseinek középpontjában az irodalmi élet áll. Azonnal fölve­tődhet a kérdés: miért éppen az irodalom a vizsgált terület? Az írások egyértelműen megvilágít­ják, hogy a szellemi élet, a politi­kai mozgások, de az ideológia­történet szempontjából az iroda­lomnak is központi jelentőségű szerep jutott. Az ott folyó viták szinte kivétel nélkül magukban 'hordozták a művészetek más te­rületeinek feszítő gondjait, de jó néhány általános társadalmi prob­lémát is. A Tanácsköztársaság leverése után az egész haladó magyar kultúra üldözötté vált. A hazai helyzet sanyarúságán csak keve­set változtatott az ország határa­in kívülre kényszerült polgári ra­dikálisok, szociáldemokraták, kommunisták — hazainál kedve­zőbb körülmények között folyta­tott — kulturális tevékenysége. Az itthoni szellemi és irodalmi művészeti csoportosulások ugyan­csak tarka képet mutattak. Vol­tak, akik a megegyezést keresték az uralkodó körökkel, mások a radikális politikai cselekvés hí­vei lettek. Egyes csoportok — a humanizmus védelmére hivat­kozva — elzárkóztak a politiká­tól, de dolgoztak olyanok is, akik az író feladatának a napi politi­kai harc szolgálatát tartották. Az esztétikai elvekben jelen volt a művészi öncélúság éppen úgy, mint a valósággal való,szoros al­kotói kapcsolat vállalásé. Volt népies-urbánus vita, létez­tek áltudományos áramlatok, elő­retört a szellemtörténeti áramlat, de Lukács György itthon is ol­vasható írásaiban „a magyar kommunista ideológia lényeges és tartós összetevőinek” születését kísérhetjük nyomon. Ebben a lát­szólagos kuszaságban biztoskezű „kormányosként” irányítja olva­sóit Lackó Miklós. Első tanulmánya Osvát Ernő­vel — a legendás hírű Nyugat szerkesztőjével — foglalkozik. (Csak zárójeles megjegyzés, de az akkori kulturális közállapotok fontos jelzője, hogy ennek a fo­lyóiratnak a tárgyalt időben mindössze hatszáz előfizetője volt, a Forrásnak pedig már évek óta ezer körüli az előfizetők száma.) Alakjának plasztikus megrajzolá­sával remélhetően kiemelte ezt a nagyformátumú szervezőt, kriti­kust, a már korábban is élő le­gendát a feledés homályából. Lukács Györgynek az 1920-as évek második felében kifejtett publicisztikai tevékenységét is elemzi a szerző. Szól arról, hogy, a jeles filozófus írásai a korabeli európai marxizmus valóban szín­vonalas alkotásai közé tartoztak. Nemcsak filológiai érdekesség, hanem a Lukács-életmű tanulmá­nyozásának fontos adaléka, hogy több, eddig másnak tulajdonított írásról is kimutatja, hogy Lukács Györgytől származnak. A megrendítő rögeszme címet adta a szerző Illyés Gyuláról szóló tanulmányának. Ebben azokról a két világháború közötti ' prózai írásokról és esszékről ír, amelyek „vitákat, közéleti mozgalmakat ébresztettek akkor, ami'k9r meg­születtek, s e közegből ma sem vonhatják ki- magukat”. Elemzi a vállalt szerep és hivatás belső el­lentmondásait, meggyőzően ír ar­ról az illyési magatartásról, amelyre jellemző az őszinteség a néppel és önmagával szemben. Arról a szemléletről, „amely egy­ezerre képes a népet belülről és kívülről ellátni; néppé válni, de megmaradni értelmiséginek is”. A Németh Lászlóról írt tanul­mány minden bizonnyal vitát vált ki a szakemberek körében. A Kerényi Károlyról írt dolgozat az eddig többnyire leegyszerűsí­tetten egyoldalú 'képet igyekszik árnyaltabbá tenni erről a jeles ókorkutatóról. A zárótanulmány — a szerző megjelölésével is — vázlat. így magán hordozza az áttekintés fe­lületességének a veszélyét éppen úgy, mint a rövidségre törekvő pontos megfogalmazás erényét. A címe: A társadalomtudományok szerepe a magyar szellemi életben a két világháború között. A kötet a Gondolat Könyvki­adónál jelent meg. Egy újabb olyan munka, amely segíti leg- újabbkori történelmi ismeretünk bővítését, a nemzeti önismeret parancsoló szükségletének meg­valósulását. Komáromi Attila EMLÉKMÜSOR SOLTON Bartók Béla születésének 100. évfordulójára Fafaragók az asztalosüzemben „A múzeum létreho- . zásában az vezérelt ben­nünket, hogy pályatár­sainkkal, akik előttünk jártak, a maguk idejében fénylő csillagok, néha sarkcsillagok voltak a nemzeti kultúra egén, ne menjen el nyomtalan az idő hajója” — így ír Gobbi Hilda a színészr múzeumról most megje­lent- útikalauz előszavá­ban. A „szép, nagy ház”, amelyről egykoron Dé­ryné álmodozott, ma ott áll Budapesten, a XII. kerületben, a Strom­feld Aurél utca 12. szám alatt, egy szép nagy parkban. Színészmú­zeum hangulatos kör­nyezetben, gyönyörű he­lyen. — Ez a villa valamikor a tra­gikus körülmények között elhunyt nagy színésznőnek, Bajor Gizi­nek adott otthont — mutatja be a múzeumot dr. Cenner Mihály színháztörténész, aki maga is ré­szese volt az itt kialakított „szín­háztörténet"-'! világ megszületé­sének — Gobbi Hilda, aki rend­kívüli módon rajongott Bajor Gi­ziért, szorgalmazta szívvel, lélek­kel ennek a múzeumnak a meg- téremtését. ö mondta: „Ne en­gedjük elveszni azt, ami a szí­nészből megmaradt”. A múzeum több szakaszban nyílt meg. Az első megnyitóra 1952-ben került sor. Az akkori múzeum még mindössze négy szobából állt. A többi részben még a haj­dani Beyer-család — a művésznő testvérének rokonai — laktak. Bajor Gizi ebédlőjét és nappali szobáját rendezték be -művész- szobának eredeti bútorokkal és az utolsó szerepéből származó, az Ármány és szerelem Lady Mill- /fordjának jelmezével. Ma itt még egy jelmez látható: Cieopátráé. A földszinten levő másik két szobában, miután Bajor Gizi min­dig is nagyon szerette a társasá­got, még két nagy nevű művész, Márkus Emília és Jászai Mari re­likviái láthatók. Azóta ezt a földszinti részt to­vább bővítették újabb három szo­bával és a loggiás folyosóval, mert a hajdani barátnő, Baráth Irén, aki ugyancsak itt élt a vil­lában, váratlanul meghalt. A négy szoba berendezését meghagyták az felső elképzelések alapján, az újonnan megnyitott múzeumi he­lyiségeken viszont huszonnyolc színész és színésznő osztozik ma. Olyan rangos egyéniségek, remek művészek, mint Somlay Arthur, Tímár József, Uray Tivadar, Tő­kés Anna, Gombaszögi Frida, Törzs Jenő, Rátkay Márton, Ödry Árpád, Sugár Károly. Folytathat­nánk a rendkívül előkelő nevek' sorolását... Fotók, szerepek, relikviák! Hu­szonnyolc színészcsaládot mozgó­sítottak az ügy érdekében. De nemcsak fényképeket láthatnak a betérők. ’— Igyekeztünk lehetőleg minél több emléket idehozni a régen le­bontott Nemzeti Színház megmen­tett darabjaiból: díszítőeleme­ket, konzolokat, csillárokat. Más színházak is adtak, amit tudtak. Főleg a Madách Színház és a Víg­színház — mondja dr. Cenner Mihály. Az összegyűjtött színészemlékek között jó néhány érdekesség is található. így például Jávor Pál özvegyétől egy festményt kapott a múzeum. A festő a színészt Pet- ruchió szerepében ábrázolja, de egyúttal egy forradalmár szere­pében is. A képet ugyanis néhány perccel a németek megérkezte előtt, a második világháború ide­je alatt, átfestették... De nem egészen, mert arra már nem volt idő. Így a festmény történelem lett! Végezetül mutassuk be a láto­gatóknak az emeleti részt, ahol sokáig diplomaták laktak, s ezért késett az egész épület birtokbavé­tele. Uj fejezet kezdődött a színész­múzeum életében. A televízióban beolvasott kérelem nyomán fan­tasztikus mennyiségben érkeztek a legkülönbözőbb küldemények, ajándékok, képek, relikviák, füg­gönyök, képkeretek és ki győzné felsorolni, mi minden. Megszületett a múzeumi eme­let. A földszinten főleg személyi emlékek halmozódtak fel szép számmal, fent műfajok szerint el­rendezett szobákba nézhetnek ma be a látogatók. Az első a rende­zők, a tervezők és a színigazga­tók szentélye: a második azoké a „kortárs művészeké”, akik 1949- től napjainkig játszottak a szín­padon. Itt található Várkonyi Zoltán, Latinovits Zoltán, Básti Lajos, Kiss Manyi, Dómján Edit, Darvas Lili és több más jól^ is­mert, nemrégen elhunyt művész képe. Az „operett-terem” a ma­gyar operett történetét kíséri fi­gyelemmel Blaha Lujzától Hon- thy Hannáig... Es itt található a „félmúlt” szoba azon művészek számára, akik a századfordulótól kezdve a második világháborúig játszottak színházainkban, mint például Prielle Kornélia, Petőfi Sándor egykori jegyese, aki szá­zadunk elején még élt...' S ott van közöttük néhány nagy név, mint Rákosi Szidi, Lehotay Ár­pád vagy a híres Góth-házaspár. Aztán két kis szobába toppa­nunk be. Az egyikben a magyar kabaré történetének híres alak­jaival találkozhatiínk, kezdve Kondor Ernőtől egészen Komlós Jánosig ... A másik szobácskábán a magyar politikai színház fejeze­tei kelnek életre: a régi Thália Társulattól egészen a „száműzöt- tek színházáig”, az OMIKE-ig. — S végezetül van még egy be­épített folyosó, ugyancsak kiállí­tási'tárgyakkal. És egy előadóte­rem is — fejezi be tárlatvezetését dr. Cenner Mihály. A Bajor Giziről elnevezett mú­zeumot 1981-ben nyitották meg a nagyközönség számára. Sz. B. Csivitelő gyerekkacagás töl­tötte meg a sok-sok társadalmi munkával újjáépített solti műve­lődési ház nagytermét. Bartók Béla születésének 100. évforduló­jára emlékeztek a belterületi ál­talános iskola tanulói és tanárai. Az ünnepi műsorra a tanulók és tanárok már hosszú hetekkel ko­rábban készültek. Az iskola egye­sített kórusának előadásában fel­csendülő Viva la Musica kezdetű kórusmű első akkordjainak hal­latán elcsitult a zsibongó közön­ség. Mély megilletődéssel hall­gatták társaik . tolmácsolásában az előadott műsorszámokat. Az iskolások műsora az UNES­CO Nemzetközi Tanácsának azon határozatát igyekezett sajátos eszközeivel megvalósítani, hogy október elseje legyen a zenei vi­lágnap. Hiszen ekkof az egész vi­lág figyelme még fokozottabban fordul a muzsika felé, amely szebbé, derűsebbé teheti az éle­tet. Közös nyelvével összekötheti a Föld minden lakóját, híven szolgálva ezzel is a béke magasz­tos ügyét.- E gondolatokat fejezte ki az a műgonddal összeállított zenés irodalmi műsor, amelyet a solti iskola tanulói Madár Ist­vánná énektanár vezetésével ké­szítettek. A kórus mellett egymás után dobogóra lépő fiúk és lányok mély megilletődéssel, igen nagy lelke­sedéssel mutatták be azt a mű­sort, melyet sajás maguk és tár­saik szórakoztatására készítettek. Ebből is nyilvánvalóvá vált, hogy mi magyarok különösen büszkék és boldogok vagyunk, hogy olyan nagy zenei egyéniségeink vannak, mint Bartók Béla és Kodály Zol­tán. Az irodalmi és zenei betétek teljes keresztmetszetét adták a bartóki életműnek. Az előadás minden mozzanata, minden szá­ma szuggesztíven hirdette a bar­tóki ars poeticát: „Az én igazi vezéreszmém: A népek testvérré válásának esz­méje; testvérré válás minden há­borúság é% minden viszály ellené­re. Ezt az eszmét igyekeztem szolgálni zenével, ezért nem vo­nom ki magam semmiféle hatás alól, eredjen az szlovák, román, arab vagy bármiféle forrásból. Csak tiszta, friss és egészséges le­gyen az a forrás.” A műsorban ötletesen, jó arány­ban követték egymást a prózai és zenés beszédek. A 14. zongo­radarab az első kvartettből épp­úgy felelevenítettek egy-egy kis részt, mint a Hej Vargáné, Érik a szőlő, hajlik a vessző, a Cantata profana című alkotásokból. A gyorsan pergő műsor zárószámá­nak, a Rapszódia utolsó akkord­jainak . elhangzása után mély megilletődéssel, viruló arccal hagyták el a termet a fiatalok, s a tanárok egyaránt. Ügy érzem, hogy ez a műsor is a maga eszközeivel hozzájárult ahhoz, hogy a mai fiatalok meg­nyissák az utat művei előtt: hadd jussanak ezek az alkotások oda, ahová szánták őket: az emberek szívébe. E szándék maradéktala­nabb teljesítését mindenképpen jobban szolgálta volna, ha e rit­kán látott értékes műsorban nem­csak az iskolások és pedagógusaik részesülhettek volna, hanem a solti lakosság egyéb rétegei is. F. Gy. 9 A Kisalföldi Állami Gazdaság asztalosüzemében a napi mun­kán kívül az ügyeskezű mester­emberek faragott bútorokat ké­szítenek. Munkájukban a táj népművészetét elevenítik meg, termékeiket a szövetkezeti ke­reskedelem hozza forgalomba. (MTI-fotó — Matusz Károly fel­vételé — KS) Grafikai tárlat Kun-Sebestyén Géza textilmű­vész, a dunavecsei konfekciógyár igazgatója nyitotta meg a napok­ban Klossy Irén grafikusművész kiállítását, a Dunavecsei Petőfi Sándor Művelődési Házban. A reprezentatív tárlaton az alkotó 32 grafikai alkotása látható. Az érdeklődő közönség megismer­kedhet a különböző grafikai tech­nikákkal és az alkotó egyéni stí­lusával, művészi világával. A megnyitó óta több alkalommal tartott rendhagyó órát a kiállítá­son a helyi általános iskola. • Részlet az ..operett-teremből”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents