Petőfi Népe, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-15 / 242. szám
1981. október 15. • PETŐFI NÉPE • 8 Szocialista államunk fejlődésének negyedszázada írta: dr. Árvay Árpád, a Bács-Kiskun megyei Tanács V. B. titkára U A párt politikai döntései államéletünk minden terü- • letére kiterjednek. Ennek eredményeként jogalkotásunk időben követhette a gazdasági, társadalmi életünkben jelentkező mélyreható változásokat. Mindenekelőtt alaptörvényünk, az Alkotmány 1972-es módosításáról kell szólni. Az időközben bekövetkezett társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális fejlődést tartalmazza a módosított Alkotmány, így például az 1949-ben fennállott osztály viszonyoknak megfelelően a korábbi fogalmazás még számolt a kizsákmányoló osztályok jelenlétével, és feladatként jelölte ki a megszüntetésüket. A módosított szöveg már leszögezi, hogy a Magyar Népköztársaságban nincsenek kizsákmányoló osztályok. A politikai rendszerünket illetően pedig történelmi távlatokra szólóan kimondja, hogy a munkásosztály marxista—leninista pártja a társadalom vezető ereje. Törvény a tanácsokról Az MSZMP X. kongresszusának értékelése politikai alapul szolgált a tanácstörvény megalkotásához. A tanácsok politikai rendszerünk alapintézményei, a róluk szóló törvény politikai törvény. Azt a célt szolgálja, hogy maradéktalanul feleljenek meg a szocializmus építésében rájuk háruló és egyre bonyolultabbá váló feladatoknak. A szakigazgatási szervek ugyanakkor elhivatottan tegyenek eleget a népképviseleti testületek és a lakosság iránti kötelezettségüknek. Az új törvény a tanácsokat alapvető funkcióik és rendeltetésük szerint helyezte el az állami szervek rendszerében. A tanácsok jellegének meghatározása ezt így fejezi ki: „a tanácsok a nép hatalmát megvalósító szocialista államnak a demokratikus centralizmus alapján működő népképviseleti, önkormányzati és államigazgatási szervei”. Ezek a sorok magukban foglalják a hazai tanácsok működésének két évtizedes tapasztalatait, de tartalmazzák a történelmi sajátosságainknak megfelelően magyar viszonyokra alkalmazott marxista —leninista államelméleti tanításokat is. Ekkor került sor választási rendszerünk módosítására, valamint az egyéb állami szerveket érintő jogszabályi változtatásokra is. A tanácsok átfögják tevékenységükkel az élet valamennyi területét. A működésüket szabályozó törvény érvényesülése jelentősen kihat az állami funkciók gyakorlására. Nem véletlen, hogy a párt központi és területi szervei, az irányító állami szervek rendszeresen megtárgyalják a tanács- törvény végrehajtásának tapasztalatait. A következtetések értékes iránymutatást adnak a területi él' lami munka továbbfejlesztéséhez. A rendelkezések beváltak, helyességüket a gyakorlat igazolja. Közösségi önkormányzat A tanácsok eredményesen já- tulnak hozzá a központi állami és a helyi feladatok végrehajtásához. Ez a megállapítás a minősítés mellett hozzájárul az önkormányzati jelleg helyes felfogásához Is. Hiszen önkormányzat csak az össztársadalmi céldk keretében, a népgazdasági érdekek szem előtt tartásával valósulhat meg. Napjainkban különösen fontos a helyes értelmezése és az \ ennek megfelelő cselekvés. Röviden szólva: öntevékenységet, fokozott önerőre támaszkodást, a helyi szellemi és anyagi értékek felkutatását jelenti. De nem a helyi érdekek túlzott, netán a magasabb társadalmi érdekekkel szembeni előtérbe kerüléséről van szó. A szocialista törvényesség maradéktalan érvényesülése nélkülözhetetlen feltétele az önkormányzatnak. A megyei tanácsokon nyugszik viszont a felelősség: az adott lehetőségeken belül, arányosan, hátrányos megkülönböztetés nélkül határozza meg a közösségi önkormányzat gazdasági .megalapozottságához szükséges anyagi eszközöket. E munkában fontos közreműködő szerepet játszanak a községekkel közvetlenül érintkező járási hivatalok. Erősödött a tanácstestületek irányító tevékenysége. Elsősorban a terület-, település- fejlesztés tennivalóit, az egyes ágazatok fejlesztésének feladatait határozzák meg, és rendszeresen beszámoltatják saját szerveiket, illetve a fontosabb nem tanácsi szervek vezetőit. A tanácsok gazdálkodását általában a tervszerűség, a népgazdasági tervhez és a lehetőségekhez való igazodás, az ágazati és a területi célkitűzések összehangoltabb érvényesítése, a kötelező előirányzatok betartása jellemzi. Munkájukat a társadalompolitikai szempontok — lakásépítés, gyermekintézmények stb. — vezérlik. Kulcsszerepe van.a tanácstörvény végrehajtásában a szakigazgatási szerveknek, ‘amelyek közvetlenül a végrehajtó bizottságoknak alárendelve működnek. Tevékenységük rendkívül szerteágazó, igen fontos politikai, állami furikciót töltenek be. Kiemelkedik közülük a testületi döntések előkészítése, illetve a határozatok vagy tanácsrendeletek formájában megjelenő testületi döntések végrehajtásában való aktív közreműködés. A választott testületek és az apparátus viszonyában az Alkotmány és a tanácstörvény rendelkezéseinek megfelelően maradéktalanul érvényesülnie kell a testületek irányító, ellenőrző szerepének. Az MSZMP XI. kongresszusán elfogadott programnyilatkozat történelmi horderejű megállapításokkal járult hozzá államéletünk fejlődéséhez. Objektív történelemszemlélet, társadalmi valóságunk reális értékelése jut kifejezésre annak leszögezésében, hogy a Magyar Népköztársaság szocialista állam, amely osztálytartalmát tekintve proletárdiktatúra. „A következő IS—20 évben az a feladat áll előttünk, hogy tovább haladjunk a szocializmus építésének útján, fejlett szocialista társadabnat teremtsünk hazánkban, s így közelebb jussuruk történelmi célunkhoz, a kommunizmushoz" — körvonalazódik a jövő. A társadalmi folyamat vezető ereje a munkásosztály, küldetésének betöltésében a saját állam- hatalmára támaszkodik, amelynek legfőbb politikai alapja a munkás —paraszt szövetség, ebben pedig az egész dolgozó nép hatalma valósul meg. A fejlett szocializmus építésében egyre .bonyolultabb feladatok hárulnak az államra. Váltakoznak a belső funkciói, tovább növekszik szerepe a népgazdaság irányításában, a kulturális nevelő tevékenységben, a szocializmus eredményeinek védelmében. Tömegekre támaszkodik 'Mindezzel és az államigazgatás szolgáltató jellegének fokozódásával együtt változtatni kell a még itt-ott jelentkező helytelen felfogáson. A mai napig találkozunk olyan nézettel, amely az államot főleg negatív előjelű közbeavatkozással, tiltással, büntetéssel azonosítja. Nehéz évszázadok maradványa ez a tudatban, s hozzájárulnak a nemkívánatos bürokratikus jelenségek, állami hivatalnokhoz méltatlan magatartásjegyek is. Helyes kiindulópontul mindig az szolgál, hogy a szocialista állam helyét és szerepét a feladatai határozzák meg. Lényege a közfeladatok ellátása, az össztársadalmi érdekek érvényre, juttatása. A szocialista állam tevékenységének értékelésénél ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az utóbbi években lényegesen megváltoztak az igazgatás feltételei. Az ügyfél- szolgálati irodák elterjedése, a modern technika alkalmazása, a szakigazgatási apparátus tudásszintjének emelkedése mind azt mutatja, hogy nemcsak tartalmában, de formájában is változott a közigazgatás. A pártdokumentumok kijelölik a szocialista állam fejlődésének útját. Az MSZMP XII. kongresz- szusa ezt az utat megerősítette. A korszerűsödésnek, a programnyilatkozatban megjelölt össznépi állammá fejlődésnek változatlanul és egyre inkább központi kérdése a szocialista demokrácia szélesedése, megvalósulási területeinek tökéletesedése. A szocialista állam szilárdsága a dolgozó tömegekben rejlik. Szocialista rendszerünknek ez az intézménye akkor erős, ha a társadalmi feladatok megoldásában széles tömegekre támaszkodik, s ha az apparátus folyamatosan képes fölzárkózni a változó igényekhez. Ennek érdekében fokozni kell a társadalmi ellenőrzést, fejleszteni a népi ellenőrzés munkáját, és nem utolsósorban az önkontrollt. Az utóbbi években figyelemre méltó lépések járultak hozzá mind a jogi feltételek megteremtéséhez, mind a gyakorlati munkához — összhangban azzal, hogy a szocialista társadalom építése, a nemzetközi küzdőtéren dúló osztályharc sikeres megvívása a szocialista államhatalom történelmi hivatása. E hivatása teljesítésében nem nélkülözheti a fegyelmezett, törvény- tisztelő, öntudatos tömegeket. (Vége) így kellene A Széchenyi István Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Intézet gasztronómiai, valamint a névadó életművét bemutató, a Számítástechnikai és Ugyvitelszervezői Vállalat Irinyi utcai megyei központja pedig képzőművészeti kiállítást rendezett. A szándékok hasonlósága és a megvalósítás minősége kapcsolja össze e rendezvényeket. A két intézmény nyitott kapukkal várja a széchenyivárosiakat. Mondani sem kell: mindkét helyen már azon törik a fejüket, hogy,miként lehetne még eredményesebb köz- művelődési tevékenységük.. Olyan körültekintő figyelemmel, olyan leleményesen,, olyan fáradhatatlanul dolgozva, olyan felelősségtudattal készítették elő hittel és lelkesedéssel kulturális akcióikat, amilyennel nagy létszámú, függetlenített közínűvelődési intézményekben egyre ritkábban találkozunk. Bizonyítják: igenis elmeh- nek az emberek tárlatra, előadásra, ha okosan, a személyes érdeklődésre hivatkozva hívják őket. Mi is történt a. Széchenyiyáros peremén? A szakmunkásképző iskola ismét1 intézeti napokat rendezett. , Idán a Bánk bán szerzőjének munkásságát idézték. Katona József életművét Orosz László, a kritikai kiadás szerkesztője, a reformkori színjátszást Kerényi Ferenc .kandidátus ismertette. A színház művészei a drámaíró műveiből mutattak be szemelvényeket. A szakmai rendezvények keretében került sor egyebek között az említett gasztronómiai kiállításra és dr. Weither Dánielné politikai tájékoztatójára. A h^t végén zá(Tóth Sándor felvétele) I v", f, \ 5 ' rulo intézeti napokat megértőén támogatta a Katona József Társaság, több niás kulturális és gazdásági szervezet. A SZÜV-ben rendezett tárlaton is számos művészeti intézmén'v képviselői vettek részt, mert szívesen mennek oda az emberek, ahol tartalmasán tölthetik el idejüket, ahol valóban számítanak tevékeny együttműködésükre. ígv kellene másutt is népművelni. H. N. A magánoktatói tevékenység új szabályozása A magánjellegű, iskolán kívüli oktatás új szabályozásával évtizedek óta érvényben levő rendelkezés korszerűsítéséről határozott a napokban közzétett rendeletében a művelődési miniszter. Az oktatási- rendszer államosításával, 1948-ban megszűntek Magyarországon a magániskolák, ám ezt követően is indokoltnak vélte a kormányzat, hogy bizonyos területeken magánszemélyek is folytathassanak oktatói tevékenységet. ‘ Az ezzel kapcsolatos korábbi jogszabály viszont az illetékes miniszter engedélyéhez — tehát igen magas szintű jóváhagyáshoz — kötötte ezt a munkát. Az új rendelkezés • lényege az, hogy a jövőben a fővárosi, illetve a megyei tanácsok szakigazgatási szervei engedélyezhetik a hozzájuk fordulóknak az iskolán kívüli oktatómunka megkezdését. Ig-y a módosított szabályozás egyben * része az államigazgatási munka korszerűsítését, a feladatok ésszerűbb elosztását célzó törekvéseknek is, hiszen a tanácsok — egy- egy terület gazdáiként — képesek a legjobban felmérni a‘z ott élő lakosság művelődési, képzési igényeit, s ennek nyomán dönthetnek arról, hogy lehetőséget nyújtanak-e a magánoktatóknak ismeretanyaguk átadására. A rendelkezés részletesen szabályozza az oktatási engedélyekkel kapcsolatos kérdéseket .is. Eszerint a fővárosi, illetve megyei tanács művelődésügyi osztályához intézett kérvényekben a többi között szerepelnie kell az oktató iskolai végzettségének, foglalkozásának és a tanítani kívánt ismeretanyag leírásának is, hogy az illetékesek megalapozottan dönthessenek arról : megfelelő-e a kérelmezők képzettsége, szaktudása a tevékenység gyakorlásához. A magánjellegű képzési formák fenntartásához társadalmi érdek is fűződik: szárhos szakterület elismert művelője vállal olyan tanítványokat, akik az állami oktatási formák között csak nehezen találnának speciális érdeklődési körüknek megfelelőt. E körbe tartozik például az ének-, zene- vagy tánctanárok, illetve más művé* szetpedagógusok magánoktatói munkája.' Emellett az általános iskolákban, valamint a közép- és a felsőfokú tanintézetekben folyó oktató-nevelő munkát segítik azok. akik rendszeres korrepetálással, a tananyag ismételt átvételével igyekeznek felzárkóztatni a gyengébb képességű tanulókat társaikhoz. Éppen a két leggyakrabban előforduló magánoktatói tevékenységet — a nyelvoktatást, valamint a különböző tantárgyak vizsgáira való felkészítést — az új jogszabály nem köti engedélyhez, amennyiben egyidejűleg öt tanítványnál többet nem vállal a magántanár. Oktatói munkáját azonban ez esetben is köteles bejelenteni az elsőfokú adóhatóságnak. A magántanfolyamok elvégzéséről esetlegesen kiállított igazolások egyébként állami végzettségként, szakképzettségként nem ismerhetők el — mondja ki a rendelet. A vállalatok, a szövetkezetek, az állami intézmények, illetve a társadalmi szervek, által szervezett, tanfolyamokat, képzési formákat továbbra sem köti engedélyhez a szabályozás. (MTI) Országvesztok — 1944. október 15. 1944 ŐSZÉN Magyarország katonai helyzete kritikus. A felszabadító szovjet csapatok már szeptember befejező harmadában az ország területén tartózkodnak, és 'naponta olvasható, vagy a rádióból hallható hadig elentések semmi kétséget nem hagynak afelől, hogy az ország teljes felszabadulása, a német fasiszta megszállók kitakarodása hazánkból, a háborúban gátlástalanul részt vevő magyar uralkodó Osztályok hatalmának megsemmisülése már nem sokat várat magára. Az október közepe táján már szabad Békés, Csongrád megye nagy része, Bács-Kiskun déli csücske, és a szovjet hadsereg nagy szélességben átlépte a Tiszát. Horthy is kénytelen tudomásul venni a tények semmivel sem megmásítható kényszerét. A front egyidöben északra és nyugatra vonul, és ereje már szinte senkiben sem támaszt kételyt. Hitler szerepe csupán a hátrálás, a katonái vereségek sorozatának megállapítása. Horthy közismert makacssága és a fasiszta horda iránt tanúsított engedékenysége is csillapodik. Rájött, hogy az angolszász orientáció csupán illúzió. A valóság arra kényszeríti, hogy szeptember végén fegyverszüneti delegációt küldjön Moszkvába. Ezzel megkezdődött a kiugrás kísérlete. Az előzetes fegyverszünet október 11-én már aláíródótt, anélkül, hogy erről a szűkebb kormányzatból bárki is tudott volna. Ugyan milyen szorongatott helyzetben lehetett „őföméltósá- ga”, amikor kész volt tárgyalni a Magyar Front, a munkásmozgalom vezetőivel is. Felesleges említeni, hogy mindennek semmiféle hasznos következménye nem ■ lett, minden bizonnyal csak mérni akarta azt, hogy „balról” mire Számíthat. A KIUGRÁS kísérlete napok alatt formát öltött. Október 15- én a déli órákban elhangzott a kormányzó proklamációja, amely váratlanságával, az érte harcolókat és az akadályozókat egyaránt meglepte. A nyilatkozatnak az erők szervezettségének oldaláról nem volt semmiféle garanciája. Ha csak az nem, hogy a magyar nép kezdettől fogva ellenezte az esztelen .háborút és naponta óhajtotta a békét. Kétségbe kell vonni Horthy lépésének őszinteségét, akit még mindig a „vörös rém”- töl való rettegés, vagy éppen a rossz lelkiiiismeret motivált. Nincs felmentés annak, aki negyedszázados politikájával szüntelenül az országvesztés útját járta. Horthy hazardírozása megvádoltként ítéltetik meg, lettlégyen az akármilyen körmönfont demagógiával körítve. Az ország nagy részéneik pusztulása, megannyi emberélet- aldozat és anyagi javainktól való megfosztottság október 15-én kapott jóváhagyó aláírást. DRÁMAI' feszültség telepedett a rádióban elhangzott „szózat” köré. „Ma már minden józanul gondolkodó előtt kétségtelen, hogy a Német Birodalom ezt a háborút elvesztette. Olyan nép, amely egy már elvesztett háborúban szolgalelkűséggel, idegen érdekék védelmében utóvédharcok színterévé engedné tenni apáitól örökölt' földjét, elvesztené a világ közvéleménye előtt megbecsülését.” Ez a tulajdonképpeni igazmondás azonban csupán pusztába kiáltó szavak sokasága maradt, hiszen a béklyókba lincselt ellenzék fegyvertelen volt. Arra viszont alkalmasnak bizonyult, hogy további drasztikus lépésekre provokálja az állig felfegyverzett magyar és német — a vesztesre álló „játszimától” irtózatosan félő — hatalmonülcket. A nácik Pest környékén voltak, Szálasi ugyancsak. A mögötte álló vérszomjas gvülevész csupán KECSKEMÉTI KÖZLŐIK Felhívás Kecskemét népéhez! JatuOIMam KmOmM vZnM Iztnntjál. hofly Ariin nag ryugilm«. mlnámkL nya. «dun M MkltMMntOTWi napi munka!#«. Iimwilfa rendetteneesAget, •rAua.mkodist nőm «uruk. mmiti ■ laguigantbban Ikrátok «II HgyaklMZtmak mindankK, aktnak lolayyvar >*n btriakaban, hoy* •knatkuK UriWMMAI tarlorkodlkk, mari ankra ia a tagastgetúkban aultok le. Mindenki engedetmeaan kkaaeea a katonai éa polgári haweagok utaaMeaH, parancean ee min. lan eavAnl erdőket lelret黫, Hl|»eltee a mai Mák kkyataNa kazaHas ee aktontos kateiaeeagakei. tirendelem, hogy ax öaazaa «Mmianr *« hönrukekgletl cikkel eruelie űrietek ereimet nymen .ék ki. Akik nem nyitnék, erők IperengedelyAI vtneneonom. Valamennyi uiem munkáén áronnál kUJon munkába, aki nem lakatja el munkohelyel, min,. tsHelom. Kecskemet, 1044. október W. '... . ^ ^ Vitéz Ormenvi alczrodo'» az intésre várt. A „nemzetvezető" néhány óra múltain már nyilatkozott is, és a „legteljesebb erőkifejtést” 'helyezte kilátásba egy vesztett ügy oldalán. „Harcunk alapelve: vagy megsemmisítsünk, vagy megsemmisülünk. Más alapelvet nem ismerek el se józannak, se tárgyilagosnak.” A BÉKE REMÉNYE órák múlva szertefoszlott. A hadseregben zavar támadt, amit a végletesen jobboldali tisztikar (ezek voltak többségben) könnyedén a maga javára használt ki. Az ország — a még fel nem szabadult területek kivételével — a teljes kiszolgáltatottság állapotába került. A Szálasi-puccs hideg zuhanya véget vetett minden optimizmusnak. Megélénkültek az addig szunnyadó, de már régóta készülődő horogkeresztes, halálfejes nyilas erők. A Duna—Tisza közének szerencséjére a remén> vesztettség nem tartott sokáig. A félelem légkörében megnyugtató volt hallani a délkeleti irányból szakadatlanul közeledő ágyúmorajlást. A nyilasok számára azonban ez a néhány nap sem múlt el tét-, lenül. Kecskeméten másnap (október 16.) reggel, a nyilasok egy .küldöttsége felkereste a főispánt, ahol jelen volt vitéz örményi Zoltán alezredes, katonai állomásparancsnok és dr. Liszka Béla polgármester. A küldöttség bejelentette, hogy központi utasítás értőimében a nyilasok kecskeméti szervezete megkezdte működését. Beke Ferenc és az Illés „testvérek” elmondták, hogy legfőbb feladatuk az ellenőrzés. Az utána következő napokban a nyilasok gyakran tanácskoztak, őrjáratokat szerveztek, megjelentek a hivatalokban, és egyre hangosabbak, követelőzőbbek lettek. A városházára és bíróság épületére kitűzték a nyilaskeresztes zászlót és lépten-nyomon hallható volt a köszöntés: Kitartás! Éljen Szálasi! Napokkal később valamennyi köztisztviselő és a hadsereg esk-üt tett a hungarista hatalomra.' A SZÁLASI-PER folyamán, amely 1946. február 5-én kezdődött, Jankó Péter tanácselnök az említett időszak eseményeivel kapcsolatosan megkérdezte: Hogyan ítélte ön meg a helyzetet? Voltak aggályai a hatalom átvétele tekintetében, vagy biztos volt, hogy hatalomra kerül? Szálasi: Nekem 1937 óta, mikor először kijelentettem, hogy célunk a hatalom átvétele, egyáltalán semmiféle aggályom nem volt. Elnök: Miféle utasítás szerepelt a Kov^rcz-féle tervben a kormányzó személyére nézve, ha a kormányzó önök szerint nyílt al- kotmányszegést követ el? Szálasi: Erre nézve nem emlékszem, hogy ment volna ki utasítás, de ha ö puccsot csinál, a nemzetnek megvan a joga védekezésre. Ugyanúgy cselekedtem volna, mint ahogyan cselekedtem 15-én és 16-án. Elnök: ön még mindig úgy fogja fel, hogy a kormányzó a nemzet ejlenére követte el azt, amit ekkor tett? A kormányzó követéit el. a nemzet ellen előzőleg sok mindent, ez volt azon nagyon kevés tettei közül az együk, amikor a nemzet érdekében kívánt volna cselekedni. Szálas i: Nekem más a felfogásom. Elnök: önnek a felfogása az volt, hogy pusztuljon el akár egymillió ember, esaík Szálasi Ferenc és zagyva hungarizmusa uralomra kerüljön. (Nagy taps.) Szálasi „más. felfogása” kis híján a nemzet temetésévé lett.
