Petőfi Népe, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-15 / 242. szám

4 & PETŐFI NÉPE § 1981. október 15.

v-»

Műanyag tartályóriások

A vegyszerek, agresszív kémiai # Képünkön! hazai gyártmányú,

anyagok, oldatok, őrlemények, 50 köbméter űrtortalmú üvegszálporok kezelése egyre nagyobb lat erősített poliészter bortartágondosságot és biztonságot köve- lyokat láthatunk, tel. A hagyományos szerkezeti

agyagok sok szempontból nem elő- amellyel 300 és 2500 milliméter

riyösek az ilyen anyagok tárolásé- közötti átmérőjű csöveket lehet

ra, szállítására. Annál inkább az gooo milliméter hosszúságban előüvegsz álvázas poliészter tartályok, állítani. Gyantával előimpregnált,

amelyeket normál, élelmiszeripa- kötegelt üvegszálakat tekercsel

n, vegyipari és nehezen éghető fel a gép egy lassan forgó fémminőségben ma már a hazai ipar magszerszámra, -és irányváltott

is előállít (0,2—90,0 köbméter űr- folyamattal érik el a csövek kitartalommal). vánt falvastagságát. HőbesugárVilágszerte sokféle eljárással zás után néhány óra alatt meg-'

készülnek az üvegszállal erősített történik az átkeményedés, és a

poliészter áruk, így például a re- termék a szerszámról lehúzható,

tegeléssel, centrifugálással, szórás- Ha a száltekercselt és készre

sál, tekercseléssel, préseléssel st'b. gyártott hengeres test egyik vagy

A kézi rétegelés lényege, hogy mindkét végéhez"zárófedelet ráadott előkezelt formára, kívánt gasztanak, kész a nagyméretű tarvastagságban előimpregnált üveg- tály. amelynek szilárdsági érté"

szalból készített erősítő anyagot ke jól megközelíti az acéltartályohordanak fel. A megszilárdulás két. A tekercselt eljárás alkalmanéhány órát vesz igénybe, amit zásával a termékben sokkal nahőkezeléssel lehet gyorsítani. Sok- gyobb — 60—80 százalékos —

kai nagyobb jelentősége van azon- üvegtartalom érhető el, mint a

ban a tekercselt eljárásnak, kézi rétegelésnél.

Ganz Ábrahám, a svájci magyar

1841-ben érkezett Bécsből postakocsin Pestre Ganz Abrahám- Olyan híreket hallott, hogy a magyar fővárosban keresik az iparos szakembereket A hír igaz volt.

Ganz Ábrahámra nagyszerű feladatok vártak az iparosodó Magyarországon. Ez idő tájt Széchenyi reformeszméi már elterjedtek, Kossuth Védegylete pedig szervezetileg készen állt. Ganz nagyratörő terveihez tehát megvolt a gazdasági, politikai lehetőség, amellyel ez a zseniális svájci öntőmester élt is.

1841 szeptemberében kezdte meg a Széchenyi István által alaoított Pesti Heneer-Malom a működését. Ide szerződött Ganz 1342. augusztus végén, ahol az öntöde és a szerelőműhely vezetésével bízták meg. Ganz irányításával itt készültek a Lánchíd öntöttvas kereszttartói is. Ganz vezetésével az öntöde rövidesen Pest város egyik legjelentősebb üzeme lett, amelyet elhalmoztak megrendelésekkel. Az 1842. évi első országos 'iparmű kiállításon a Henger-Malom öntödéjének termékei országos hírnévre tettek szert, és a nagy ezüstérem kitüntetést nyerték el.

1844 őszén a takarékos svájci megvásárolta Budán — a mai Ganz utca mellett — az egyik nagy telket házzal, és 1845 ‘elején 270 négyzetméteres műhelyt nyitott hét segéddel és egy tégelykemencével. Csatornacsöveket, kályhákat, rostélyokat gyártott kiváló minőségben. A közhasználati cikkek gyártásába azonban beleszólt a magyar szabadság- harc. Ganz azonnal az iparpártoló Kossuth Lajos mellé állt, és üzemét hadiüzemmé fejlesztette, és csatornacsövek helyett ágyúcsöveket gyártott. Ekkor már hatvan munkást foglalkoztatott. Az 1848—49-es szabadságharc leverése után hadiszállításai miatt hadbíróság elé állították, s csupán svájci közbenjárásnak köszönhető, hogy csak hatheti várfogságra ítélték (ezt azonban sohasem töl- iött'e lp! Az állandó fejfájással küszködő Ganz most már végleg hazát választ. 1849 október végén feleségül vette egy pesti késesmester leányát, és budai polgárrá vált. 1850-ben Ganz üzemében már százhúsz munkás dolgozott. Ez idő tájt lendült fel Magyarországon a vasútépítés. Európában a vasút küllős kerekeit kovácsolt vasból készítették, de ezek a kerekek gyorsan koptak, ezért védőburkolatként keményebb kovácsoltvas abronccsal ..patkolták” mes őket. Ganz — hosszas kísérletezés után —; Európában első• Ganz Abrahám (1814—1867).

ként megoldotta a vasúti kerekek kéregöntését s néhány év alatt kiszorította Európából az amerikai vasúti kerekeket. 1853-ban tizenhat darabot készített próbára, 1867 novemberében pedig elkészült a százezredik kéregöntésű vasúti kerék.

Az 1867. évi párizsi kiállításon bemutatott Ganz-féle kéregöntésű kerék nagy elismerést szerzett. Ganz tevékenységét nemcsak anyagi eredmények, hanem erkölcsi elismerések is kísérték. Buda díszpolgárává választotta, képviselőtestületi taggá nevezték ki, az, uralkodó, I. Ferenc József pedig koronás arany érdemkereszttel tüntette ki.

A jólét és a siker nem- szédítették meg Ganzot. Jövedelmének egy részét jótékony célra fordította, s ami akkoriban ritkaságszámba ment, életre hívta üzemében a nyugdíj- és betegsegély-pénztárt.

A túlfeszített munka áz amúgy is gyenge idegzetű Ganz idegeit felőrölte, és 1867. december 15-én — egy zavart pillanatában — masa vetett véget életének. Üzemében ekkor már hét olvasztókemence. százötven munkagép és hétszáz munkás, dolgozott.

F. J.

A közelmúltban a hartai Lenin Termelőszövetkezetben tapasztalatcserére került sor, amelyen a szakemberek tanulmányozhatták a folyékony műtrágya alkalmazásának tecnológiá- ját és géprendszerét. Az új módszer gazdasági haszna ma még szinte felbecsülhetetlen. Szerény számítások szerint jelenleg mintegé 5 millió tonna műtrágyát Igényel a magyar mezőgazdaság. 1985-re már várhatóan eléri a 7 millió tonnát a műtrágya- ' felhasználás. A tárolás, kezelés, forgalmazás és a szántóföldre való kijuttatás gondokat jelent. A folyékony. oldott műtrágyázás bevezetését gazdasági tényezők sürgetik, mert az ilyen vegyszer gyártása során kevesebb anyagra, munkára és energiára van szükség. Ez is csökkenti a költségeket, de a forgalmazás, anyagmozgatás és a , kijuttatás gépesítésével a megtakarítás tovább növelhető,

Üj technológia,

A MEZŐGÉP Fejl^pztö Intézetben szerkesztett SPI sorpermetező- és adagológép a nitrogén vizes oldatát közvetlenül a növény gyökérzetéhez juttatja, más szóval, injektálja. A talaj mindenkori nedvességtartalma határozza meg a kiadagolt oldat töménységét. Előnye, hogy közvetlenül a gyökérzónába juttatja a tápanyagot, a termesztett kultúra tehát a leghatékonyabban tudja felhasználni.

Az új gép alkalmazható: kukorica, cukorrépa, fűszerpaprika, búza műtrágya-adagolására, ezzel egyidőben sorközi permetezésre, lombtrágyázásra úgy, hogy a szükséges sorközművelés is elvégezhető. A művelőelemekkel gyomirtás, a talajjavítás, porhanyítás is megtörténhet. A kétrészes osztott 2800 literes tartály külön-külön is üzemeltethető egy munkafolyamat végzésekor. A gép egyszerre 12 sor kukorica gyökérzetéhez képes adagolni a folyékony műtrágyát, 6 kilométeres óránkénti sebességgel. Ez tízórás műszak esetén 40 hektár teljesítményt jelent.

Az SPI sorpermetezővel és injelentős energiamegtakarítás

NÖVELI A TERMÉSÁTLAGOT

• A címképen:

Munkában az SPI

sorpermetező- és adagológép.

• A jobb oldali képen látható: az injektáló %lemek a sortávolságnak megfelelően

. állíthatók.

jektálóval a gyakorlatban is megismerkedhettek az érdeklődők.

■A tanácskozáson a folyékony, programozott műtrágyázás előnyeit bizonyította ' felszólalásában dr. Lazkovics Györgyné, a Magyar Tudományos Akadémia Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézetének nyugalmazott. igazgatóhelyettese,

a téma jó ismerője. Többek között azt is elmondta^, hogy további jó eredményeket ígér á folyékony nitrogént felváltó NITROSOL— 28 elnevezésű új hatóanyag alkalmazása. Az izotópos vizsgálatokkal igazolást nyert, hogy az új szer 24 órán belül jelentősen megnöveli a talaj nitrogéntartalmát. 48 órán belül pedig már kimutatható a növény szárában,és leveleidben is.

Az új technológia már megérett a nagyüzemi bevezetésre. A hartai- eredmények mindenesetre ezt bizo- nyítjákr-A kezelt területen az őszi búzánál 8—10 százalékos, a kukoricánál pedig 20—25 százalékos

ierméshozam-növekedést értek el. Ráadásul ezek a bizonyítható eredmények nemcsak mennyiségi, de minőségi javulást is takarnak. Hozzátesszük: a magasabb terméshozamok érvényesek az egyébként jó átlagokat elérő gazdaságokra is. G. I.

SZALKSZENTMÁRTONI SZÁMVETÉS Öt tonnánál több búza hektáronként

Jó alap 1982-re

Milyen a gazdasági közérzetünk?

Mi a véleménye az embereknek az életszínvonal mindenkori alakulásáról? Miként vélekednek az ország gazdasági helyzetéről, s az ehhez kapcsolódó konkrét kormányzati és egyéb intézkedésekről? Végül is: milyen véleményekkel jel- lemézKető az ország gazdasági közérzete ? Választ ad é kérdésekre a Szakszervezetek Elméleti Kutatóintézetének negyedévenként ismétlődő reprezentatív vizsgálata.

Még javában tart az őszi termény szedése, gyűjtése, de a talajmunkával, a tápanyag visszapótlásával, s a gabona vetésével megyeszerte már a következő év gazdagabb termését készítik elő. Milyen tapasztalatot szerzett az idén Koszta Flórián, a szalkszent- mártoni Petőfi Termelőszövetkezet, elnöke?

— 1981-ben újból bebizonyosodott, hogy milyen „nyitott műhely” a mezőgazdaság. Itt, Szalk- szentmártonbap igyekeztünk mi is tőlünk telhetőén a legtöbbet, legjobban tenni.

Tavaly ősszel jó magágyba, gondos munkával vetettük a búzát. Nem a legkedvezőbben telelt át, de azért különösebb panaszra aligha volt okunk. A májusi csapadék viszont nagyon hiányzott. Mégis sokat tudtunk segíteni a gabonának azzal, hogy virágzása után, amikor leginkább szüksége volt a növényzetnek a nedvességre, lombtrágyázást végeztünk. Ekének is köszönhető, hogy a súlyos aszály ellenére a hektáronkénti termés 5170 kilogramm lett. Tény, hogy az utóbbi öt esztendő .alatt háromszor sikerült betakarítanunk hektáronként 5,1 tonnánál magasabb búzatermést. 1978-ban

5,3 tonna, tavaly 5,9 tonna volt az átlaghozam, csak a rendkívül kedvezőtlen 1979-es évben süllyedt 5 . tonna alá. A termesztési tapasztalatokat viszont jól hasznosíthattuk. A kenyérgabona az becsületbeli dolog.

— A gyümölcsös miként fizetett? ' . \

— A tavaszi fagy ellen nem tudtunk mit kezdeni. Kajszitermésünk a nullával lett egyenlő, és 1,7 milliós bevételkiesést idézett elő. A másik két csonthéjas, a cseresznye, valamint a meggy viszont sikeres ‘volt, értékesítéséből 600 ezer forint bevételi többlet származott. Az első félévet végeredményben 4,2 milliós árbevétellel zártuk.

■Üj növényt .próbálunk meghonosítani á szántóföldi termesztésben, a lóbabot. Tavaly kísérleteztünk vele először, 30 hektáron. Az idén már 70-et vetettünk. A súlyos szárazság ellenére 3,3 tonnás átlagtermést .hozott, A lóbabnak, mint takarmánynövénynek, 770 forint a száz kilogrammonkénti ára. Hét tonna kukoricát kellene termesztenünk hektáronként, hogy egységnyi területről azonos értéket kapjunk.

Az, idén 1600 hektár takarmány- és 200 /hektár hibridkukoricát, 200 hektár cukorrépát, 600 hektár napraforgót vetettünk.. Az olajosmagot teljes egészében betakarítottuk, a többi még hátra van, bár hozzáfogtunk. Sajnos, ha ilyerí . ütemben növekszik a kukorica költsége, amint eddig tapasztaltuk, akkor kétségessé válik a termesztése. Ez egyáltalán nem lehet érdeke a népgazdaságnak.

Az országgyűlés legutóbbi ülésszakán újból megfogalmazódott az, hogy a jövőben is a sertés és a baromfi, e két a'brakfogyasztó állattenyésztési ág termelése lesz a meghatározó. Ehhez pedig szemestermény is kell.

Akad olyan megoldás, amivel csökkenthető az önköltsége, de ha a közös érdeket szolgáló beruházást szeretnénk megvalósítani, ezer akadály merül fel. Féltucat, vagy ennél is több szerv, hatóság engedélyét kell megszereznünk. Valahánynak a kérelmezése, jóváhagyása hónapokba kerül. Mire ezekkel végigjárjuk a hosszú utat, s kezdhetnénk a beruházás kivitelezését, a termék, a termény addigra már odalett. Tönkrement.

Talán a mezőgazdasági szövetkezeteknek a közeljövőben összeülő, negyedik országos kongresz-1 szusa képes lesei kiutat találni ebből a helyzetből. A mai viszonyok között ez az egyetemes érdek.

K. Gy.

Az első kérdéscsoport minden esetben az életszínvonallal. kapcsolatos, s ez ügyben érdemes visszalapozni a régebbi elemzésekre. 1976-ban például a megkérdezettek 92 százaléka az élet- színvonal emelkedésére számított; az elmúlt év ■ első felében már csak 16 százaléka, s a második félévben száz ember közül csupán ihat. (Az említett időszakban a megkérdezettek 36 százaléka‘remélte a változatlanságot, 51 százaléka pedig az életszínvonal csökkenésére számított.)

Mondhatnánk most, bogy a közvélemény érzékenyen reagál a gazdasági helyzet változásaira. Mi több,„fölismerte, — s úgy tűnik, hogy megértette és elfogadta — a gazdasági .változások éíetszínvo- nal-lbefolyásoló hatásait. Csakhogy a jelek — pontosabban: a toyá'bbi adatok — szerint nem egyszerűen * mechanikus tudati reakcióról van szó.

Amikor még az újságok, a rádió és a televízió, a politikai beszédek és egyéb megnyilatkozások az anyag- és energiaárak „begyűrűzését” jelölték meg gazdasági problémáink fő okaként, a közvélemény már akkor is másként reagált és értékelt. A megkérdezettek többsége (1979 harmadik negyedében 57 százaléka) elsőként a munkaszervezési /hiányosságokat, a fegyelmezetlen munkát és a rossz termékminőséget kifogásolta. S csak ezután következtek a „külföldi árhatások” (a jelzett időpontban 24, egy óv.vel később pedig csak 19 százalékuk.)

'Nincs mit tenni, mint elismerni: a közvélemény értékítélete — amely az emberek mindennapi és gyakorlati tapasztalatait összegzi — végül is nem minősíthető irreális melléfogásként.' S persze nem intézhető el egyetlen kézlegyintéssel, mondván, hogy „'hja, kérem, az összefüggések sokkal bonyolultabbak annál, minthogy .ilyen egyszerű következtetéseket lehetne belőlük levonni”.

Sokan így reagáltak még másfél, két éve is, a takarékosságról kialakult ■ mellesleg a .tömegkommunikációs eszközök által is képviselt — közvéleményre, amely ez esetben is kritikus volt. Mert 1979-ben a megkérdezettek 25 százaléka úgy /yélte, hogy a takarékossági 'intézkedések formálisak. További 22 százaléka

Iszerint ezek az intézkedések nem haszontalanok, de végrehajtásuk közben más értékek mennek tönkre; 31 százalék csekélynek minősítette a kampány eredményeit és csak 15 százalékuk nyi lat/kozott egyetértőén az akkoriban propagált takarékoskodás! ötletekről és célok rólr

Az elmúlt évben összesen. 93 százalékra emelkedett azok aránya, akik úgy tartották,' hogy a takarékoskodási intézkedések változatlanul formálisak és csekély eredménnyel járnak. Talán azért is, mert e propaganda elsőszámú célpontja változatlanul az állampolgár. Aki gyorsan gyorsítja az autóját, és eléggé el nem ítélhető módon 100 wattos villanyégővel világít 60 wattos helyett; s aki nem kapcsolja ki a hűtőszekrényét, miközben a porszívót használja — pedig tudnia kell, hisz annyit magyarázzák neiki —. hogy az energiával takarékoskodni kell.

■ Tudja. Annyira, hogy szóvá is teszi — például az ilyen közvéle- ménykutatások alkalmával —| hogy szigorúbban kellene kezelni az anyagnormákat, és jobban kellene ösztönözni a hulladék hasznosítására. A megkérdezettek 70 százaléka szerint a gyárakban olyan .nagyfokú az anyagpazarlás, hogy a.hulladék értéke gyakorta majdnem annyi, mint a készterméké. Az ilyesfajta takarékdsság híveinek becslése szerint csak a racionálisabb anyagfelhásználás- sal 5—25 százalékkal csökkenthetnék a termelési költségeket.'

A megkérdezettek közül szinte mindenki (1980 végén 82 százalékuk) úgy véli, hogy olcsóbbak lehetnének a termékek,'ha á termelőmunkában . .hasznosítanák végre az úgynevezett „belső tartalékokat”. ■ E tartalékok hasznosításának gyakorlati lehetőségeit illetően viszont már erősen megoszlik- a közvélemény. Csak egy kisebbség hiszi, hogy, mindez elsősorban 'elhatározás kérdése. A többség — gazdálkodási körülményeinket mérlegelve — úgy véli, hogy a racionalizálással feltárható tartalékok hasznosítása korántsem olyan egyszerű, mint ahogy azt sokan hiszik. S ha ezzel kapcsolatban semmi másra, csak a szigorú — s a .teljesítmé- nyfek visszafogására ösztönző — bérszabályozásra gondolunk, megint csak azt mondhatjuk, hogy a közvélemény értékítélete aligha - minősíthető meggondolatlan melléfogásnak. , V. Cs.

• Gyümölcsszüret rázógéppel a Petőfi Tsz-ben.

w*