Petőfi Népe, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-11 / 239. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1981. október 11. Együttműködő termelőszövetkezetek ] Szövetkezeti tanácsot alakítottak Kiskunfélegyházán ARCOK ÉS VALLOMÁSOK Dr. Domokos Zoltán, a közgazdasági tudományok kandidátusa Agronómus, főagronómus, elnökhelyettes volt dr. Domokos Zoltán a legelső munkahe_ lyén, a kecskeméti Alföld Szakszövetkezetben, amelynek immár négy esztendő óta ő az elnöke. Kecskeméti, itt végezte tanulmányait, utoljára a kertészeti főiskolán, ahol azóta jó ideig tanított is már. Harminchat esztendős, a közgazdasági tudományok kandidátusa. Életéről, eddigi tevékenységéről, elképzeléseiről beszélgetünk. A közelmúltban nyolc kiskunfélegyházi. illetve környékbeli termelőszövetkezet újszerű gazdasági társulást: szövetkezeti együttműködési tanácsot hozott létre. A mezőgazdasági üzemek együttműködésének sokféle formájával találkozhatunk. Az egyszerű társulásoktól kezdve a közösen alapított, önálló vállalatokig. A társulások száma nő, ezzel együtt szerepük is egyre fontosabb. A szerényebb pénzügyi lehetőségek időszakában a különféle fejlesztések megvalósítása gyakorta meghaladja az egyedül vállalkozó üzemek erejét, teherbíró képességét. Ezért az előrehaladás sok esetben csak közösségi alapon képzelhető el. A7 együttműködés előnyei természetesen nemcsak a beruházásoknál mutathatók ki, hanem a termelési kooperáció, tapasztalatátadás stb. szempontjából is. Ilyen esetekben különösebb befektetés nélkül nyújtanak segítséget egymásnak az üzemek. A kiskunfélegyházi szövetkezeti tanács célja, hogy a7 alapító taggazdaságok összehangolják termelési, pénzügyi terveiket, a felesleges párhuzamosságok elkerülése érdekében egyeztessék fejlesztési elgondolásaikat, átadják egymásnak a korszerű, eredményes eljárásokat, üzemszervezési megoldásokat. Tervbe vették, hogy a mező- gazdasági termeléshez nélkülözhetetlen növényvédő szerek, műtrágyák beszerzését közösen végzik, az építési-szerelési munkák ellátására külön szervezetet hoznak létre. Az alkatrész- és egyéb raktárkészleteket együtt tartják nyilván, a háztáji és kisegítő gazdaságok termelését közösen segítik. Az együttműködés alapgondolatai közül csak a legfontosabbakat említettük. Szó van még a számviteli, az információs rendszer korszerűsítéséről, a már meglévő szolgáltatóüzemek — szárítók, takarmánykeverők stb. — gazdaságosabb kihasználásáról. Természetes, hogy a szövetkezetek közötti együttműködés Kiskunfélegyházán sem az említett együttműködési tanács megalapításával kezdődött. Már korábban létrehozták az agrokémiai társaságot, a lúdtársulást, a közös tejüzemet, hogy csak a fontosabbakat említsük. A lúdtartásnak Kiskunfélegyházán és környékén régi hagyományai vannak. A nagyüzemek, a háztáji és a magántermelők évente nyolcszázezer libát nevelnek. A nagygazdaságok és a kistermelők egymás között előnyös munkamegosztást alakítottak ki. Az előbbiek a törzsállomány nevelésével, a tojástermeléssel, a keltetéssel, a napos- és a pecsenyelibával foglalkoznak. A kisgazdaságban viszont a sok kézi munkát igénylő hizlalást végzik. Nem kevés részük van abban, hogy az utóbbi időben a máj átlagsúlya 43—45 dekagramm között mozog. A szövetkeztek többsége és a helyi áfész szakcsoportot szervezett, amelyek a kistermelők számára előteremtik a napos állatot, a húslibát, tehát a hízóalapanyagot Mindezekből az is kitűnik, hogy a szakosodás — számos előnye mellett — bonyolult kapcsolati és érdekeltségi rendszert teremt a termelésben, a felvásárlásban és a feldolgozásban részt vevők között. A libamáj is olyan termék, amelynek exportképességét nemcsak megtartani, hanem fokozni kell. A piac igénye itt is változik. Jelenleg a tömör, tartalmas májat keresik. Ilyen terméket viszont csak megfelelő fajtával, tartási viszonyokkal lehet előállítani.' Szükség van tehát a termelés és a lúdtartás irányított szervezésére. A résztvevők egymás között határozzák meg, hogy ki mire szakosodik, milyen fajtát tart, egyúttal meghatározzák a fejlesztési elgondolásokat is. Énnek koordinálására a Lenin, a Petőfi, a Vörös Csillag Termelőszövetkezet, a helyi áfész és a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat egyszerű gazdasági együttműködést hozott létre. A lúdtársulás ügyintézője az áfész, amely fontos beruházásba kezdett. Az elavult, korszerűtlenné vált libavágóhíd helyére újat, korszerűt létesít,' amely a korábbinál nagyobb teljesítményre képes. A 5 millió forint befektetéssel tervezett beruházás érdekessége, hogy megvalósításához a szakcsoportok, azaz a kistermelők 6 millió forinttal járultak hozzá. A lúdtársulás is része az újonnan megalakított szövetkezeti tanács tevékenységének. Az együttműködés a jövőben megteremti a lehetőségét annak, hogy a szövetkezetek szervezetten,' tudatosan, megfelelő jogi feltételek mellett még szorosabbra fűzzék a közös érdekeltségen nyugvó kapcsolataikat. Máshonnan is érkeznek hírek a gazdasági társulások alakításáról. A kiskunfélegyházi, mint horizontális együttműködés jó kezdeményezésnek számít. H. Gy. — Nézegetem a meglehetősen vaskos disszertációját. A címe: A szakszövetkezetek jellemzői és fejlődésük tendenciái a szocialista mezőgazdaságban. Közben akaratlanul is felmerül bennem a kérdés: szükséges-e, hogy egy szakszövetkezeti elnök tudományos fokozattal rendelkezzen? — Természetesen ez nem feltétlenül fontos. Enélkül is lehet valaki jó vagy akár kitűnő vezető. Am az is igaz, hogy nincsen hátrányomra. Ügy érzem, hogy mindennapi munkámban hasznát vehetem mindannak, amit közben magamba szívtam, megemésztettem. Ügy is mondhatnám, hogy tudományos fokozattal Rendelkezni az nem cél, hanem eszköz. Jó eszköz a joibb, a tökéletesebb munkához. — Hogyan, miért rugaszkodott neki ennek a meglehetősen nagy munkának? Eredetileg is ez volt az elképzelése, régóta készült rá? — Kezdetben nem ezt akartam. Volt egy dédelgetett témám. Az érdekelt, hogy a modern tőkés viszonyok között a tőkés-valutá- ris rendszer egyik komponensének, a pénzügyi viszonyok részleges elkülönülésének a megszűnését milyen okok idézik elő. Erről a tervemről akkor lebeszéltek, mondván, hogy van hozzám közelebbi téma is. Így kaptam feladatul a szakszövetkezetek helyének, szerepének a kutatását. Mellesleg, akkoriban ez amolyan igazi fehér folt volt a kutatásban, szükség volt tehát rá nagyon. — Végül is a jelek szerint nem bánta meg ... Sőt, minden bizonnyal meg is szerette ezt a területet. — Tudomásul vettem, dolgozni kezdtem nagy ütemben, kedvvel, Korábban is vallottam, hogy minden termelési-gazdasági területen dolgozó vezetőnek szüksége van közgazdasági szemléletre és is- . pneretekre; Többek között ez is inspirált. A másik az, hogy a gyakorlati munkám során láttam: rendszeresen visszatérő kérdések, problémák jelentkeznek, melyek megoldására elméleti feltárás, kutatás szükséges. — Egy ilyen, háromszáz oldalas tanulmányt felelősséggel és elmélyülten megírni nem éppen kis dolog. Nagyon nehéz volt? — Nem tagadom: igen. Sok utánajárást igényelt az anyag- gyűjtés, a dokumentumok beszel zése, feldolgozása. Nem volt szombatom, vasárnapom, és sokszor éjszaka kellett dolgoznom. Nem mehettem nyaralni sem. Azt akartam, hogy ne menjen a munkám, a vezetés rovására ez a külön elfoglaltságom. — Milyen szakos volt a fois- kolán? S hű maradt-e később ahhoz? _ A közgazdasági technikum elvégz ése után a főiskolán szőlészborász szakon végeztem. Később a szamóca- és a spárgatermesztés lett egyik fő érdeklődési területem. Kísérleteimről több cikket is írtam. A fólia alatti hasznosítás izgatott. Kikísérletezett módszereimet másutt is elfogadták, eléggé elterjedtek. A szőlész-borász szakma? Ahhoz sem lettem teljesen hűtlen: kis családi „birtokomon”. alkalmam van ezt is gyakorolni. — Űjabban milyen kérdések foglalkoztatják ? — A matematikái vizsgálati módszerek izgatnak. Közismert, hogy az elméleti megállapításokat, összefüggéseket a gyakorlatban forintra lehet váltani. Arra vagyok kíváncsi, hogy miként valósulnak meg ezek a gazdálkodás mindennapjaiban. A matematikaistatisztikai ellenőrzésekre annál is inkább szükség van, mert az elméleti összefüggések a valóságban korántsem olyan tisztán érvényesülnek, mint ahogyan azt gondolnánk. Több olyan tényező jelentkezik, játszik szerepet, melyet nem tudunk számszerűsíteni; vagy pedig elfelejtjük, m'ert jelentéktelennek véljük. — Mondana valamit konkrétabban, a laikus számára is érthetően erről? — A szövetkezet termelési szerkezete megköveteli a sokoldalú ellenőrzést, és visszajelzést a termelékenység és az eszközhatékonyság közötti összefüggések vonatkozásában. Azt hiszem, ezek termelési-gyakorlati fontosságát a. mai viszonyok között aligha kell hangsúlyozni. Közelebbről nézve: korrelációs számítások kellenek, méghozzá a szövetkezet tevékenységi köreiként megbontva. Az így kapott számértékekből pontosabb képet kapunk az ágazatok mun- . kavégzésének hatékonyságáról. Tervezem, hogy ilyen irányú, tapasztalataimról cikket írok majd. — Szó esett eddig tanulmányírásról, kísérletező kutatásról, s egyebekről, ön ózonban bárhogyan is közelítjük: elsősorban szakszövetkezeti elnök. Szívesen végzi ezt a munkát? — Egész embert kívánó, nem éppen könnyű munka. Minden idpm rámegy, ha jól akarom csinálni. Sok mindennel kell foglalkoznom. A sokféle gazdasági tevékenység koordinálása képezi a legfőbb feladatomat. De legalább ennyire fontos a fejlesztés fő irányainak közgazdasági megalapozása és célszerű megválasztása, különös tekintettel a gyorsan változó közgazdasági környezetre. Ez egyúttal tudományos szemléletet is követel. — Milyenek a munkatársai? Vannak elegendő számban képzett, lelkesen dolgozó segítői? — Aktívak, lelkesek, fiatalok, és önállóak, ezt nyugodt szívvel mondhatom. Ezáltal sikerült elérnünk közösen, hogy évek óta országosan a legelsők között vagyunk a hatékonyság, termelékenység és az árbevétel vonatkozásában. — ön harminckét esztendős korában lett elnök. Nem érezte a hátrányát ennek? — Nem. Elfogadtak kezdettől. S ez erőt, kedvet adott. — Milyen egyéb elfoglaltsága van még általában? Van-e valamilyen társadalmi megbízatása? — Tagja vagyok a Magyar Tudományos Akadémia szegedi bizottságának, s a Tudományos Minősítő Bizottság Agrárökonómiai Szakbizottságának. Mint opponens, időnként részt veszek a minősítő bizottság munkájában. Közben tanítók ,ís rendszeresen,11 oktatási1 intézményekben. Ha idom engedi, tanulmányt, cikket írok. Ennél többre az elnöki munka mellett nem futná, úgy érzem. — Mit írt, mit publikált legutoljára? — A Politikai Gazdaságtani Füzetekben jelent meg egy tanulmányom, az alábbi címmel: A fokozatosság elvi kérdései és érvényesülése a mezőgazdaság szocialista átszervezésének időszakában. — A magánélete? — Restel'lkedve mondjam, vagy megértésre várva? Sajnos, szinte semmi az egyes időszakokban. Kora estétől késő estig bent, azután otthon a szőlészkedés, írás, mikor mi következik... — A termelés, a gazdaság irányítása követeli meg, hogy az átlagosnál többet legyen a munkahelyén? — A benti elfoglaltságaim nem merülnek ki a termelés irányításában. Számos egyéb feladatnak kell eleget tennem. Gyűlések, öregek napja, különféle ünnepségek, nőnap, hazai és külföldi küldöttségek, tapasztalatcserén lévők fogadása, kalauzolása, mit mondjak még. — Milyen a kapcsolata a dolgozókkal? — Ez kétoldalú dolog. Őket is meg kellene kérdezni. Szerintem jó. — Mi kell ehhez? — Többek között mások becsülése. Nem mutatni külső jelekkel, hogy vezető vagyok, az ne az ilyesmiből derüljön ki. Éreztetni kell mindenkivel, hogy őrá is szükség van, az ő munkájára, beosztásától függetlenül. És szerénység is kell; másképpen nem megy hosszú távon. — Sokat emlegetett szó mostanában: szakbarbár, önt nem fenyegeti ilyen veszedelem? — Sajnos, igen. És méginkább sajnos, hogy a jócskán felgyorsult élettempó szinte kikényszeríti belőlünk ezt. — Van ellene orvosság?-ra Ha az ember, saját .magát szinte • megerőszakolja. Vagyis nagy elhatározással és még . na*, gyobb akarattal le kell mondani a nagyon csábító szakosodott — és egyoldalú — elmélyülésről. Mert hiszen jómagam is vallom: nem lehetünk teljes emberek, nem élhetünk teljes életet humán műveltség, ismeretek nélkül. Nekem a zene sokat jelent az életemben. Am a színház, képzőművészet, az irodalom gyakran hiányzik. Varga Mihály Juhászat felsőfokon Üi? Néhány évvel ezelőtt egy dunántúli tsz juhászával beszélgettem, aki azt mondta, hogy a birka az egyik legigénytelenebb jószág. Megél a legsoványabb legelőn is, évente egyszer kell nyírni és a hodályra sem kényes. A napokban Sükösdön jártam egy maszek juhásznál, akinek 70 kilós birkái vannak, 100 kilón felüli kosai, melyekről 17—20 kilogramm gyapjút' nyírnak. Juhtartási körülményei azonban korántsem hasonlítanak az előbbihez. megszeretett, mert látta, hogy a gondjaimra bízott birkák szépen fejlődnek. Meg is engedte, hogy a tsz juhai mellett magam is tarthassak 50 darabot. Igen ám, de közben a saját birkaállományom 10p-ra gyarapodott, s ezt a tsz már nem engedélyezte. Ekkor határoztam el, hogy megélek a magam lábán is, az addig szerzett tapasztalataim alapján bíztam magamban, hogy egyedül is képes vagyok egy birkanyáj eltartására. Azóta volt nyájam Szegeden, Bugacon, Dunántúlon, most pedig itt Sükösdön. 400 anyajuh,. 300 nősténybárány és 20 kos az állományom. Ezt ellátni nem könnyű feladat. Nyáron figyeltem a tsz-juhá- szokat, legtöbbjük délután 4—5 órakor behajtja a juhokat a ho- dályba, mondván, hogy letelt a műszak. Mi déltől este 7-ig pihentettük a birkákat, este 7—10- ig még egyszer legeltettünk, s aztán térhetnek pihenőre. Az sem mindegy, hogy télen-nyáron a szabadban tartjuk a juhokat, s így már kisbárány koruktól edzettek. A gondos legeltetés mindennél fontosabb a birkának. Ennek köszönhetem, hgoy nálam 70 kiló egy-égy birka, á kosok között pedig nem egy meghaladja a 100 kilogrammot. A jóltartás szorosan ös’szefügg a gyapjúhozammal. Míg a tsz-juhászok 4—5 kilogramm gyapjút nyernek egy nyírásnál, nálam 7—8 kilogramm az átlag. A kosoknál pedig ... „De erről hadd mondjak el egy ért Erről a kosról 21 kiló gyapjút nyírtunk le — mondja Erdélyi Zoltán juhász. Erdélyi Zoltán juhász reggel fél 6-kor már legtöbbször a ho- dálynál található és este 9—10 óra, mire hazaér. Önmagáról így vall: — ötéves voltam, amikor édesapámnak már voltak birkái. Égy este magamhoz vettem apám zseblámpáját és kimentem a birkaólba, hogy meglessem, hogyan születik a kisbárány. Apámék ösz- szevissza kerestek. Végül, az újszülöttel a karomban beállítottam, mondván: nézze édesapám megszületett a kisbárány. Apám szigorúan megfenyített, én pedig elhatároztam, hogy juhász leszek. Kijártam a juhászokhoz, ellestem hogyan legeltetnek, megtanultam milyen betegségei vannak a birkának, és hogyan gyógyítják azokat. Megtanultam a nyírást is csattogós ollóval, pedig akkor még csak hetedik általános iskolás voltam. 1960-tól 1964-ig a kunfehértói tsz-nél ju- hászkodtam. Az elnök nagyon (jekes történetet. Az idei nyírás idején felkeresett az egyik tsz elnöke, hogy kost szeretne tőlem vásárolni. Ki is választott egyet, éppen a kedvencemet. Megkérdezte, hogy mi az ára. Mondom 20 ezer forint. Rám néz, aztán megkérdezi: viccből mondja, vagy komolyan? Én mondtam, hogy a legkomolyabban. Ilyesmivel nem szoktam tréfálni. — Ugyan mi kerül ebben 20 ezer forintba — kérdi megrökönyödve. — fiát a gyapjú, amit évről évre ad, az a 17—20 kiló. — Ugyan ne vicceljen mai — háborodik fel — hiszen ilyen kos nem létezik. — Hát akkor próbáljuk ki — mondom. — Ha. 17 kilón alul van a gyapjú súlya, ingyen a magáé a juh. De ha felül van, kifizeti a dupla árát. Az elnök gondolkodott egy kicsit, mert látta, hogy komolyan beszélek, majd így szólt: a fogadástól elállók, de azért nyírja meg. Majdnem 18 kiló volt. De nyírtunk már 21 kilót is egy kosról1. . A mostani nyáj aszkániai— szovjet fajta. Igen jó legelő és gyapjúhozó. Csak rá .kell figyelni. v Régen mondogatták már, hogy miért nem viszek belőlük kiállításra. 1977-ben . vittem egyet Szarvasra, és elhoztam az első díjat. A TERIMPEX idei jár hozzám az első. osztályú pecsenyebárányokért. Szívesen veszik tőlem, mer.t jó minőségű. Hát így él Erdélyi Zoltán juhász Sükösdön. Ja, hogy menynyit keres? Napi 14—15 éra munkával birkánként 100 forint tiszta haszon, meg a gyapjú. Szabó Ferenc I
