Petőfi Népe, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-09 / 237. szám

IDŐJÁRÁS Várható idójárás ma estig: időnként kissé megnövekvő felhőzet, eső nélkül. Mérsékelt, helyenként megélénkülő, eleinte északi, északkeleti, majd változó irányú szél. Legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet: 5—10 fok között, legmagasabb nappali bő­mérséklet: 20 fok .körül. (MTI) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BÄCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXVI. évf. 237. szám Ára: 1,40 Ft 1981. október 9. péntek; Fejér megyébe látogatott az angolai elnök Jósé Eduardo dos Santos, az MPLA-Munkapárt és az Ango­lai Népi Köztársaság elnöke — a hivatalos baráti látogatáson ha­zánkban tartózkodó angolai párt­ós állami küldöttség élén — csü­törtökön Fejér megye vendége volt. Útjára elkísérte Losonczi Pál, • az MSZMP Politikai bizott­ságának tagja, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Nagy Gáb'or, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője, Garai Róbert külügyminiszter-he­lyettes és Kolesza Sándor, hazánk angolai nagykövete. A „ program Székesfehérvárott, a Vörösmarty Tsz-ben kezdődött, ahol a vendégek tájékozódtak a hatszoros kiváló termelőszövetke­zet munkájáról. Tőke Ferenc, a tsz elnöke elmondta, hogy a 480 tagot számláló tsz 3300 hektáron gazdálkodik, s az idén búzából hektáronként 5,1 tonna, naprafor­góból 2,4 tonna átlagtermést ta­karítottak be, s megkezdődött a kukorica törése is. A gazdaság — amelynek éves termelési értéke meghaladja a 160 millió forintot — jelentős ál­latállománnyal is büszkélkedhet. Jósé Eduardo dos Santos ér­deklődésére, hogy a tsz-ek milyen állami támogatásban részesülnek, a válaszadó elmondta: míg a megalakuláskor a közös gazdasá­gok megszilárdítása jelentős ál­lami támogatást igényelt, ma már önállóságuk folytán jórészt ma­guk teremtik meg a .fejlődés anyagi feltételeit. Ezután a vendé­gek megtekintették a tsz barom­fikeltetőjét, ahonnan évente 2 millió naposcsibe kerül. ki, egy részük az afrikai országok pia­caira. „Jó munkát, töretlen fejlődést!” írta be Angola elnöke látogatási­nak emlékére a Március 8. szocia­lista brigád naplójába. Ezután a 800 férőhelyes szarvasmarha-tele­pet tekintette sjnég. A házigazdák kalauzolásával megszemlélte a zöldségválogató gépsort és a ter­ményszárító berendezést is. bú­csúzóul elismeréssel nyilakozott a látottakról. Ezután Jósé Eduardo dos San­tos és kísérete felkereste az Ikarus Karosszéria és Járműgyár székesfehérvári gyárát, ahol Ju­hász Ádám ipari államtitkár és Bállá Károly, a nagyüzem igaz­gatója fogadta őket. A magas rangú vendégek megnézték azt a korszerű szerelősort, amelyről 20 percenként gördül le egy kész autóbusz! A nagy érdeklődéssel kísért üzemlátogatás után a "ven­dégek megtekintették az Ikarus autóbuszokat, majd az egyikbe szállva ők maguk is meggyőződ­tek a világpiacon jegyzett ké­nyelmes buszok jó tulajdonsá­gairól: rövid utazást tettek a Gárdonyi Géza művelődési házig. Az angolai párt- és állami küldöttség Fejér megyei prog­ramja az Ikarus gyár kísérleti üzemcsarnokában rendezett for­ró hangulatú magvar—angolai barátsági nagygyűléssel zárult. A nagygyűlésen felszólalt Losonczi Pál és Jósé Eduardo dos Santos. KONfERENCIA KECSKÉMÉ Városok a tájban Az alföldi városoknak szegé­nyesek a természeti adottságaik. Már ami a tájrendezési, város- építészeti szempontokat illeti. Azon tv\l, hogy valamennyi sík területen fekszik, aliig-alig van­nak olyan sajátosságok: folyó, tó, erdőség, régi várfal, árok, ame­lyek a város arculatát egyénivé, az i Összes többitől különbözővé formálnák. A táj és kertépítészet az alföldi városokban címmel teg­nap, Kecskeméten, a Tudomány és Technika Házában megnyitott kétnapos konferencián a szak­emberek arra keresik a választ, hogyan lehet mégis, a rendelke­zésre álló módszerekkel a pánkok és erdők zöldfelületének tudatos felhasználásával karaktert adni a településeknek,' megjeleníteni a környező tájaiba városban. A tanácskozáson Borbély Lajos megyei főépítész bevezetője után Tokai László, a megyei tanács ál­talános elnökhelyettese köszöntöt­te a résztvevőket, köztük Németh Ferencet, a városi pártbizottság titkárát,, s elmondta, Bács-Kiskun megye és Kecskemét mennyire fontosnak érzi a városfommálást, s ezért iS vállalja nem egy alka­lommal a 'házigazda szerepét Leg­utóbb a műemléki albizottságok képviselői jöttek Kecskemétre, most pedig ^ tájépítés szakember réi. Noha a téma elsősorban Bács- Kiskun és Kecskemét, mégis .bíz­hatunk abban, íhogy a példák kapcsán általános törvényszerűsé­geket is meg lehet állapítani. ' • A várakozást -megalapozza, hogy az eredeti elképzelésektől eltérő­en neopcsak az Alföldről, hanem az ország minden részéről érkez­tek résztvevők, ezzel is jelezve: a város és a táj kapcsolata a szak­emberek figyelmének középpont­jában áll. Az ankét több kérdés tisztázá­sához kíván segítséget nyújtani. Először is arra keres választ, hogy a különféle zöldterületekre — la­kókért, lakókörzeti park, városi közpark, parkerdő — megszabott nonmákat meg lehet-e valósítani. Ha igen, akkor az elképzeléseket már az általános településrende­zési tervnek is tartalmaznia kell. Ehhez pedig sokak szerint szük­ség van az optimálishoz közei ál­ló, ónálló zöldterületrendszer' tervre. Egységesebbé kell tenni az irá­nyítást is, mert jelenleg a gya­korlati munkának és az elméleti oktatásnak, szakemberképzésnek is legkevesebb két gazdája van. Ugyancsak fontos, hogy a szak­ma művelői: mezőgazdászok, er­dészek, kertészek, városrendezők a kölcsönös érdekek alapján job­ban együttműködjenek. Az ankéton előadást tart egye­bek közt dr. Mőcsényi Mihály, a Kertészeti Egyetem nyugalmazott tanára, aki a táj- és kertépítészet, valamint a városépítés kapcsoló­dását szemlélteti hazai és külföl­di példákon keresztül. Dr. Ralph Gälzer, a bécsi műszaki egyetem professzora az osztrák elképzelé­seket ismerteti Klagenfurt zöld- területrendszer-tervének bemu­tatásával. A tanácskozás résztvevői az előadások, a referátumok és a szakmai vita után a helyszínen is ■ megismerkednek a környék táji viszonyaival, megnézik a Kiskun­sági Nemzeti Park érdekes, rit­kaságszámba menő részeit, s Kecskemét műemlékeit, megvaló­sult és építkezés alatt levő parkjait és szabadidő-központjait. A konferencia a mai napon folytatja munkáját. , V. T. MÉRLEGEN A MEZŐGAZDASÁG EGY ÉVTIZEDE Megkezdődött az országgyűlés őszi ülésszaka Csütörtökön délelőtt 11 órakor ismét megteltek a Par­lament üléstermének széksorai: megkezdődött az őszi ülés­szak. Törvényhozó testületünk fórumán megjelent Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és Lázár György, a Minisztertanács elnöke. Ott voltak a Poli­tikai Bizottság más tagjai, a Központi Bizottság titkárai. Jelen voltak* a kormány tagjai, s az emeleti páholyokban a buda­pesti diplomáciai testület képviselői. Apró Antal, az országgyűlés el­nöke nyitotta meg a tanácskozást, megemlékezve a. legutóbbi nyári ülésszak óta elhunyt Bondor Jó­zsef képviselő, nyugalmazott mi­niszter. a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa elnökségi tagja munkásságáról. Az elhunyt képviselő emlékét az országgyűlés jegyzőkönyvben örökítette meg, s az ülésszak részvevői egyperces néma felál­lással rótták le kegyeletüket. Ezt követően az országgyűlés tudomásul vette a Népköztársaság Elnöki Tanácsának jelentését a nyári ülésszak óta végzett munká­ról, s döntött a mostani tanács­kozás napirendjéről: 1. A mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter beszámoló­ja a mezőgazdaság és élelmi­szeripar helyzetéről, valamint a földtulajdont, a földhaszná­;/ latot és a földvédelmet sza­bályozó törvények végrehajtá­sáról. 2. Az Országos Környezet­és Természetvédelmi Hivatal elnökének beszámolója az em­beri környezet védelméről szó­ló, 1976. évi H. törvény végre­hajtásának tapasztalatairól. Ezután — az elfogadott napi­rendnek megfelelően — Vánesa Jenő mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter tett eleget az Al­kotmányban rögzített kötelessé­gének, s tartotta meg beszámoló­ját. A mezőgazdaság és élelmiszer- ipar helyzetéről, valamint a föld- tulajdont, a földhasználatot és a földvédelmet szabályozó törvé­nyek végrehajtásáról szóló beszá­molójának bevezetőjében Vánesa Jqnő emlékeztetett arra, hogy a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter utoljára 1972 őszén — csaknem egy évtizede — számolt be az országgyűlésnek. Az ag­rárágazatokban olyan évtizedre tekinthetünk vissza, amely egya­ránt bővelkedik eredményekben és tanulságokban — mondotta. Ez idő alatt folytatódott mező- gazdaságunkban; élelmiszeripa­runkban az a lendületes fejlődés, amely két évtizeddel ezelőtt, a szocialista átszervezés után kez­dődött. 1980-ban több mint más­félszer annyit termeltek ágazataink, mint 1970-ben. Az egy lakosra jutó gabonatermelés 1980-ban meghaladta az 1300 kilogrammot, a húster­melés pedig a 140 kilogrammot, s nagymértékben bővült a sokrétű, valós társadalmi igényt kielégítő ipari termékelőállító és szolgáltató tevékenység. A termelés növekedése meghaladta a nemzetközi átlagot Az élelmiszeripar fejlesztése — különösen az utóbbi öt évben — egyre jobban igazodott a nyers­anyagtermeléshez. Mindenekelőtt a hús-, a tej-, a baromfi- a nö­vényolaj-ipar növelte dinamiku; san a termelését. Ágazataink adják a népgazda­ság bruttó termelésének több mint egynegyedét, nettó termelésének pedig egyötödét. A lakosság fo­gyasztásának 45 százaléka élelmi­szer és élvezeti cikk, amit — mint ismeretes — zömmel hazai forrás­ból elégítünk 'ki. Az alapvető élel­• A táj- és városépítészet eredményeit tablókon, maketteken Is be­mutatják. miszerekből sikerült évről évre javuló színvonalú ellátást terem­teni. A fogyasztás szerkezete is az egészségesebb táplálkozás irá­nyába fejlődött. 1980-iban a lakos­ság 23 százalékkal több húst, 48 százalékkal több tej- és tejtermé­ket fogyasztott az 1970. évinél. A hazai élelmiszerfogyasztás színvo­nala nemcsak az előző évtizedek itthoni színvonalához hasonlítva minősíthető jónak, hanem nemzet­közi mércével mérve is. A leg­frissebb nemzetközi adatok tanú­sága szerint Európa 17 országának összevetésében a negyedik helyet foglaljuk el az egy főre jutó élel­miszer-kalória és összes fehérje­fogyasztás alapján. Magyarország összes kivitelé­nek 23—25 százaléka élelmiszer. 1980-ban két és félszer annyi me­zőgazdasági és élelmiszeripari ter­méket exportáltunk, mint 1970- ben. A változás úgy jellemezhe­tő, hogy az agrártermelés mind magasabb követelményéhez iga­zodva teljesítette kettős feladatát. Előteremtette az egyre kiegyensú­lyozottabb belföldi élelmiszerel­látáshoz szükséges árualapot, ugyanakkor évről évre mind több terméket állított elő exportra, s ezzel hozzájárult az ország gazda­sági egyensúlyának javításához. Ha a fejlesztés eredményeit ösz- szevetjük a nemzetközi mezőny­nyel, megállapíthatjuk: a terme­lés növekedése meghaladta a nemzetközi átlagot. A gazdálkodás korszerűsítése lépést tartott a fej­lett mezőgazdasággal rendelkező országokéval. A termelésben to­vább csökkent a nemzetközi él­mezőny és a köztünk levő távol­ság. A termőföld védelme és hasznosítása A mezőgazdaságtól elválasztha­tatlan a termőföld védelme és hasznosítása E munka jelentősé­gét mutatja, hogy a termőföld be­csült értéke a nemzeti vagyon­nak mintegy 20 százalékát kép­viseli. Agrárpolitikánk alapvető feladata a földtulajdoni és föld- használati viszonyok szocialista jellegének erősítése. Ezért al­kotta az országgyűlés az 1961. évi VI. és az 1967. évi IV. törvényt, amelyek a me­zőgazdasági rendeltetésű" földek védelmét, valamint a földtulaj­don és földhasználat továbbfej­lesztését szolgálják. Ezért hozott az Elnöki Tanács több törvényere­jű rendeletet, tovább erősítve a törvények egyes elemeit, igazítva azokat a megváltozott viszonyok­hoz. Jelenleg az ország összes terü­letének csaknem 72 százaléka a mezőgazdaságilag művelt terület, 58 százaléka pedig szántóföld és intenzív kertkultúrákkal 'haszno­sított. Ezek az adatok azt jelentik, hogy hazánk területéhez képest magas, európai és világviszonylat­ban is magás a mezőgazdaságilag hasznosítható terület aránya. Olyan természeti adottságunk ez, amelyet nagyra kell értékelni, nagyon meg kell becsülni, s amely- lyel elemi kötelességünk az or­szág javára jól sáfárkodni. E kö­vetelményekhez igazodva az el­múlt évtizedben jélentős anyagi erőt fordítottunk a föld termé­kenységének növelésére Tíz év alatt 1,2 millió hektárnyi terüle- leten történt meg a melioráció, amire kereken 12 milliárd forin­tot fordítottunk. A műtrágya­felhasználás csaknem megkétsze­reződött. Mindez lehetővé tette az átlagtermések növelését. A teljes képhez hozzátartozik, hogy a műtrágya-felhasználás növekedé­si üteme az utóbbi években meg­torpant, ami — figyelembe véve terveinket — egyértelműen hát­ráltató jelenség. A földtulajdon és -használat szocialista jellege tovább erősö­dött. A szövetkezeti földtulajdon aránya ma már meghaladja az 50 százalékot.. Rendeztük az állami, a szövetkezeti és személyi földtu­lajdon kapcsolatát.. Ezek, vala­mint más intézkedéseink hozzájá­rultak ahhoz, hogy a termőföld­nek nagyobb becsülete legyen. Minden szektorban erősödött a tulajdon- és földhasználati bizton­ság, ami jó hatással van a ter­melésre. Gazdasági és társadalmi változások Az agrárágazatokban elért gaz­dasági, társadalmi változások szembeszökőek. Mindennapos gyakorlatunk bizonyítja a párt ’és a kormány agrárpolitikájának helyességét. Agrárpolitikánk útmutatásait követve szilárdultak meg szerve­zetileg, gazdaságilag a szocialista mezőgazdasági nagyüzemeink. Ezek alkalmasak arra, hogy befo­gadják korunknak; a tudományos­technikai forradalom korának az agrártevékenységhez nyújtott vív­mányait. Szocialista nagyüzemeink .— amelyek fejlesztése mindig is el­sődleges feladat volt, és az is ma­rad — szellemi, anyagi erőikkel képesek a háztáji, ház körüli kis­termelés szervezésére, összefogá­sára. Ezzel követjük az agrárpoli­tika útmutatását, amely nagyon lényegesnek tartja a kistermelés­ben levő lehetőségek rendszeres hasznosítását. E téren — egy-egy megtorpanás után — különösen az utóbbi években tudunk szép ered­ményeket felmutatni. Miként az közismert: a háztáji­val, a kistermeléssel 'kapcsolatos politikánk hosszú távú politika. Tehát a nagyüzemek elsődleges fejlesztése mellett — ez egyben feltétele : a kistermelésben rejlő lehetőségek jobb hasznosításának is — folyamatosan törődünk az­zal, hogy a háztáji, a mezőgazda- sági kistermelésben érdekelt száz­ezrek szívesen vállalják ezt a munkát. Kevesebb gép — nagyobb teljesítmény Az -utóbbi két ötéves tervidő­szakban kereken 300 milliárd fo­rintot fordíthattunk az élelmi­szer-gazdasági ágazatok fejleszté­sére. Gépvásárlásra 110 milliárd forintot költöttek a mezőgazdasá­gi üzemek. A gépi vonóerő — miközben teljes minőségi váltás következett be — megkétszerező­dött. Erre jellemző, hogy ma az 1970, évinél 20 százalékkal keve­(Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents