Petőfi Népe, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-09 / 237. szám

* • PETŐFI NÉPE • 1981. október 9. MEGKEZDŐDÖTT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKA (Folytatás az 1. oldalról.) sebb traktor 30 százalékkal na­gyobb vonóerőt képvisel. A gabo­nakombájnok száma sem nőtt, de teljesítőképességük megduplázó­dott. A műtrágya-felhasználás — hatóanyagban számolva — a mintegy 800 ezer tonnáról 1,4 millió tonnára növekedett. A felhasznált növényvédő szerek és gyomirtó vegyszerek mennyisége háromszorosa az 1970. évinek. Je­lentősen bővült az épületállo­mány is: tíz év alatt kereken 1000 szakosított állattartó telep épült. Ezekből kerül ki ma az állati ter­mékek több mint harmada. Mindezek az eredmények nem lennének az ipar hozzájárulása nélkül. A gépek és eszközök 42 százalékát a hazai ipar állítja elő; 43 százalékát a KGST-orszá- gokból, 15 százalékát tőkés piacon szerezzük 'be. A forgalmazott nö­vényvédő szerekből kereken 52 százalékban részesedik a hazai ipair, a többit importáljuk. Szocialista partnereink is jelen­tősen hozzájárulnak a mezőgaz­daság gép- és eszközellátásához. A traktorok döntő többségét a- Szovjetunióból szerezzük be. Az NDK ipara tehergépkocsikat, ga­bonakombájnokat és egyéb beta­karító gépeket szállít egyre nö­vekvő mennyiségben. Az elmúlt tíz évben megkétszereződött a szocialista országokból származó növényvédő szerek behozatala is. Több nemzetközileg elismert tő­kés céggel kooperáció alakult ki gépek és vegyianyagok gyártásá­ra. ' A termelés biológiai alapjait is sikerült megteremteni, amihez je­lentősen hozzájárultak a magyar kutatók, genetikusok. Az utóbbi tíz esztendőben 633 hazai és 442 külföldi új növényfajtát miinősí­tettünk, 40 hazai és 28 külföldi új állatfajtát, hibridet vettünk közte­nyésztésbe. Teljes fajtaváltás kö­vetkezett be a búzánál, s a kuko­ricából pedig a teljes hiibridvá- lasztéköt kétszer cseréltük. Miközben a termelés jelentősen bővült, a mezőgazdaságban dolgo­zók száma tíz év alatt több mint 200 ezerrel csökkent. A munka termelékenysége ez idő alatt több inint kétszeresére nőtt. A szakmai műveltség jelentősége *ucz.u6<u1'Uíl'3dS Üdül aOigC képzettsége jelentősen váltós A szocialista nagyüzem ékben lenleg 23 000 egyetemi és főn lai képzettségű ember tévéké kedik. Számuk a termelőszövei zetekben csaknem meghárom: rozódott. A középfokú végzet gűek szarna kis híján kétszeí a tíz évvél ezelőttinek, s eléri 40 ezret. Sokat javultak az anyagi, dekeltségi viszonyok is. A m< gazdasági tarmelőszövetke» dolgozóinak jövedelme az évti első felében erőteljesebben, a i sodik felelően mérsékeltebben vekedett. A IV.. ötéves terv so a közös gazdaságokban az át kereset éves növekedési üti meghaladta a 8 százalékot, s tervidőszak végén keresetük e te a munkásokét. A fejlődés a; gyakorlatilag azonos ütemű. Bármilyen látványosak, elisr resre méltóak is eredményei nem mondható el, hogy az elrr évtizedben minden magunk tűzött célt elértünk. Mezőgaz Ságunk, élelmiszeriparunk, az dészet és a fafeldolgozás h nyosságai sok tekintetben öss függésben vannak a szakmai n veltség hiányosságaival, a sz vezettség gyengeségeivel, a j használásra kerülő termelőes# zök ^fogyatékosságaival, a n kellő hatékonysággal. Többet, de gazdaságosan Hozzájárulásunk a nemzeti jö­vedelemhez elmaradt a kívánttól. A nettó termelés növekedési üte­me alacsony. A termelés anyagi ráfordításai egyes ágazatokban jobban emelkedtek, mint a hoza­mok. A termelés növekedésével nem tartott lépést a gazdaságos­ság, a versenyképesség. Még mindig él bennünk az egyoldalú mennyiségi szemlélet. Ez abból az időből származik, amikor még egyetlen feladat állt előttünk, nevezetesen az, hogy legyen ele­gendő élelmiszer. Ma minőségileg más a helyzet. y Most azt mondjuk, hogy ter­meljünk az eddiginél több élel­met, de gazdaságosan, nemzetkö­zi mércével mérve is versenyké­pesen. A gabonatermelés kivételével, a növénytermelés többi ágazata a kívánatosnál lassabban fejlődött. Különösen a szálastakarmány- iermelés és a gyepgazdálkodás maradt el lehetőségeinktől. Az állattenyésztő ágazatok ráfordí­tásai még mindig magasak. A termelő üzemek és tájkörzetek, a megyék közötti különbségek nem csökkentek, hanem növekedtek. A mezőgazdasági üzemeknek mint­egy 40 százaléka magas színvo­nalon, hatékonyan termel. Ez a kör adja az összes termelésnek több mint a felét. Az üzemeknek 30 százaléka az átlagos színvo­nalat képviseli, arányukkal hoz­závetőlegesen azonos mértékben — tehát 30 százalék körül — ré­szesednek a termőterületből, az eszközökből és a termelésből. A gazdaságok további 30 százaléka jóval az átlagos színvonal alatt tevékenykedik. Termelési színvo­naluk — a tagadhatatlan fejlő­dés ellenére — a természeti adott­ságaikhoz képest is alacsony. Az üzemek közötti differenciálódás a fejlődés velejárója, de a kialakult helyzet azt mutatja, hogy a kü­lönbségek nagyobbak, mint amek­korát a természeti adottságok kü­lönbözősége indokol. Az okok sok­rétűek, összetettek, éppen ezért hoztunk átfogó intézkedéseket az átlag alatt termelők gazdálkodá­sának javítására, a differenciált­ság mérséklésére. A földvédelemnek és hasznosí­tásnak is több gondjával küszkö­dünk. Az utóbbi tíz évben 103 ezer hektárral csökkent a termő­föld területe — zömében a szán­tóterületek rovására. A hetvenes esztendők első felében évente. 40—50 000 hektár föld hevert par-"' lágón. Ezt az utóbbi néhány év­ben sikerült 10 ezer hektár alá szorítani. A beruházások nem egyszer a legjobb termőföldeket kapcsolták ki a mezőgazdasági termelésből. A földvédelmi törvény végre­hajtásáért felelős hatóságok nem minden esetben következetesek: sokszor tettek és tesznek enged­ményeket. Lassan, vontatottan ha­lad a racionálisabb gazdálkodást segítő földcsere. E hibák, gyengeségek, fogyaté­kosságok felhívják a figyelmet az alaposabb, átgondoltabb munka fontosságára az irányításban is, a termelő üzemekben is. A vi­lággazdaság — amellyel ezernyi szál köt össze bennünket — az alaposság, átgondoltság mellett nagyobb rugalmasságot, gyorsa­ságot is követel tőlünk a terme­léssel kapcsolatos cselekvéseink­ben. A megváltozott viszonyokat jól érzékelteti á világpiaci árak ala­kulása. Míg 1 tonna kőolajért 1970-ben 15 kilogramm vágómar­hát kértek, addig 1980-ban 150 kilogrammot. Egy évtizeddel ez­előtt 200 kilogramm búzát, most 1000 kilogrammot kell értékesí­tenünk azért, hogy hozzá lehes­sen jutni: ugyancsak egy tonna kőolajhoz. A tőkés * piaco­kon lépteninyomon szembe­találjuk magunkat a korlátozó intézkedéseknél, a bizalmatlan­sággal, a protekcionizmussal. Szo­cialista barátaink sem mentesek a gazdasági problémáktól. Elérkezett az ideje annak, hogy most már ne csak hangoztassuk, hogy az élelmiszer-termelés stra­tégiai tényező, hanem ehhez iga­zodva cselekedjünk a kutató munkában, a termelésben és — az ipari eszközök, anyagok ré­vén — a feltételek megteremtésé­jjen is. Javuló hazai ellátás, növekvő kivitel Az előttünk álló években vál­tozatlanul gondoskodnunk kell a lakosság javuló élelmiszer-ellátá­sáról, s dinamikusan tovább kell növelnünk a gazdaságos élelmi­szer-kivitelt. A belső ellátásban a növekvő igényeknek az eddi­gieknél jobban meg kell felelni — ideértve az olcsó termékek kí­vánatos arányát is. Tovább szán­dékozunk bővíteni p választékot és javítani a minőséget. Exportfeladataihk is jelentő­sek: a következő öt esztendőben a kivitelt — javuló versenyké­pesség mellett — mintegy har­madával kell növelnünk. Foko­zatosan érvényt kell szereznünk annak az elvnek,"nmely kimond­ja: az export növelése és a gaz­daságosság javítása egyidejűleg megoldandó feladat. A2 élelmiszer-termelésnek a nö­vénytermesztés az alapja. Elen­gedhetetlen követelmény a ter­mőföld hozamának növelése. A növénytermesztésen belül az első helyen a gabonatermelés fej­lesztése áll. Nagyon lényeges, hogy a következő években a ga­bonafélék vetésterülete — miköz­ben a hozam nagyobb lesz — ne csökkenjen, hanem növekedjen. A termelés növelése megkö­veteli mindannak az újnak, kor­szerűnek a hasznosítását, ame­lyet a tudomány, a műszaki ha­ladás az utóbbi években ajánlott a gyakorlatnak. Ezért hagyta jó­vá a kormány a nádudvari KITE és a bábolnai IKR termelési rend­szerek intenzív gabonafejlesztési programját. Az idén országosan 4 tonna bú­zát takarítottunk be hektáron­ként. A legeredményesebb három gazdaságban, a tiszaföldvári Le­nin Tsz-bep 6,8, a. telekgerendási Vörös; Csillagban 6,6, a kábái Vörr. rös Csillagban 6,6 tonna volt áz átlagtermés. Az élelmiszer-előállítás másik alappillére a hústermelés. A ga­bonatermelés mellett ez az a te­rület, amelyen — lehetőségeink határáig — túlteljesíthetjük ter­veinket. Vágóállatból a termelési előirányzataink meghaladják a 2,2 millió tonnát, aminek 80 szá­zalékát a sertés és baromfi jelen­ti. Á jövőben is e két abrakfo­gyasztó állattenyésztési ág terme­lése lesz a meghatározó. Ugyan­akkor bővíteni kívánjuk a vágó­marha és juhhús termelését is. A gazdaságos hústermelés min­den állatfaj esetén hasznos az ország számára. Az állattenyésztés úgynevezett minőségi mutatóin sok a javítani valónk. Különösen fontos a ta­karmánygazdálkodás új alapokra helyezése. Az üzemek nagy több­sége a tömegtakarmány-terme- lésben nem igazodik kellően le­hetőségeihez, s a szántóföldön termeli a szálastakarmány nagy részét. Ezen a helyzeten a hoza­mok növelésével, a gyepterületek jobb hasznosításával lehet változ­tatni. Javításra vár a hazai ipari fe­hérjék minősége, s mennél ki- terjedtebb hasznosítást igényel­nek a különböző takarmányki- egészítők, hozamfokozók is. Az említett követelményeknek több élenjáró üzem már megfelel. A bábolnai baromfi- és sertéshús- termelési integráció ezen ágaza­tok teljes vertikumát átfogja. Élelmiszer-ipari feladatok Az éle.lmiszeripar közvetlenül kapcsolódik a nyersanyagterme­léshez. Az országban működő élelmiszerüzemek 4500-féle ter­méket állítanak elő. A választé­kot évente mindössze 100 új ha­zai termék bővíti. E téren a kez­deményezőkészséget és az újra való törekvést szorgalmazzuk. Ma az élelmiszer-feldolgozásból a mezőgazdasági nagyüzemek és áfészek rriindössze 14 százalékkal részesednek, holott sok előnye van a nyersanyagtermeléshez közvetlenül kapcsolódó feldolgo­zásnak. Ezért" az ilyen megoldá­sokat — a teljesebb, sikeresebb kibontakozás érdekében — min­den lehetséges eszközzel támo-r gátjuk. A belföldi ellátás javításában különösen nagy a jelentősége az élelmiszeripari gyártmányfejlesz­tésnek, az új termékek gyártásá­nak.- Annak ellenére, hogy nem va­gyunk megelégedve az élelmi­szer-ellátás minden részletével, megállapíthatjuk, hogy az utób­bi években e téren is jelentős ja­vulás tapasztalható. Törekvéseink lényege: javuljon az áru minő­sége, nőjön a választéka, s le­gyen egyenletesen jó a zöldség— gyümölcs-ellátás is. A termőföld védelmében és hasznosításában is bőven adód­nak feladatok. A termőföld csök­kenésének jelenlegi ütemét min­den rendelkezésünkre álló esz­közzel mérsékelnünk kell. Min­denekelőtt a nagyüzemi gazdasá­gok vezetőitől várunk fegyelme­zett magatartást. A kulturált földhasználatról elsősorban a föld művelőinek kell gondoskodniok. Az állami szerveknek pedig kö­vetkezetes fel, kell lépniök min­den olyan törekvéssel szem­ben, amely — akár ha­nyagságból, akár vélt vállalati érdekből — sérti a termőföld vé­delmének és kellő hasznosításá­nak követelményeit. A VI. ötéves terv az előző öt évinél mintegy 30 százalékkal na­gyobb lehetőséget teremt a me­liorációra, amely több mint 1 mil­lió' hektár földet érint. Ä közel­jövőben. válnak ismertté az ala­csony színvonalon gazdálkodó, gyenge adottságú üzemek külön ösztönzésének módjai, az ösztön­zés egyebek között a terAiőföld jobb hasznosítását is segiti. Az üzemi termőterületek gaz­daságosabb kialakítása érdeké­ben élénkítésre vár a gazdaságok közötti földcsere. Ehhez minden törvényes eszköz rendelkezésre áll. Elvárjuk minden vállalat és hatóság vezetőjétől, hogy az új létesítmények helyének kijelölé­sékor következetesen érvénye­sítsék a földtakarékos megoldá­sokat. Mindezek együtt jelentik a* földvédelem és -hasznosítás komplex programját, amelynek teljesítése elengedhetetlen ré­sze a növénytermelés fejlesztésé­nek. Energiagazdálkodás új alapokon Mezőgazdaságunkban nagy a jelentősége az energiagazdálko­dás új alapokra helyezésének. Intézkedési programunk elkészült, s a tennivalók három csoportba sorolhatók. Ezek: általános ener­giatakarékosság minden terüle­ten; új energiatakarékos termelé­si eljárások kipróbálása és széles körű elterjesztése minden ága­zatban; valamint a kívülről ér­kező energiák egy részének he­lyettesítése melléktermékekkel, tehát új energiaforrások feltárása és hasznosítása. Igen hasznosnak tartjuk azokat a próbálkozásokat, amelyeket több üzem már elkez­dett a szalma, a kukoricaszár hő­energiaként történő hasznosításá­ra. Szeretnénk ugyanis elérni, hogy az 1980-as évek közepére a ter­mények jelentős hányadát hulla­dékenergiák felhasználásával szá­rítsuk, tartósítsuk. A gazdaságok-, ban általánossá kívánjuk tenni a felhasználásra kerülő termények nedves tárolását. Mindebből bizonyára kitetszik, hogy a jó energiagazdálkodás le­galább / olyan komplex feladat, mint a föld védelme és hasznosí­tása. El kell érnünk, hogy az üzemek vezetői a vállalati gaz­dálkodás szerves részeként fog­ják fel ezt a munkát. A technikai-műszaki feltéte­lek kapcsán rendszeresen vissza­térő téma az alkatrész-ellátás. A gépek karbantartása, az üzem közbeni hibaelhárítás, valamint a téli nagyjavítás tetemes része a termelő üzemek feladata. Ezért helyeseljük — saját, vagy társu­lásos alapon — újabb javítóműhe­lyek építését. A sikeres javítás­nak természetesen elemi feltétele a megfelelő alkatrész-ellátás, ami a gépeket szállító vállalatok fel­adata. Azt is világosan kell azon­ban látnunk, hogy a mai helyze­ten, csak alkatrészre várva, nem tudunk változtatni. Ezért "Szór/ galmazzuk: a mezőgazdasági nagy­üzemek és termelési rendszerek szervezzék meg a pótalkatrészek gyártását. Ilyen jellegű munká- • juk jól beleillik az úgynevezett kisegítő ágazatba, és gazdaságos­sá is tehető. Együttműködés» kockázatvállalás, ösztönzés Nagy szükségünk van az üze­mi szervező erő gyarapítására, a vállalati dinamizmus növelésére. A vállalkozás azonban nemcsak vállalati katégória. Az irányítás különböző posztjain dolgozóknak is vállalkozniok kell. Nekünk is vállalnunk kell az „új” kockáza­tát, ha afct akarjuk, hogy a gaz­daságok a kezdeményezések szín­terei legyenek. Tovább kívánjuk erősíteni a termelő üzemek önál­lóságát, felelősségét, csökkentve a hatósági előírásokat, a felesleges beavatkozásokat. Az utóbb; hetekben döntések születtek, amelyek a kedvezőtlen természeti adottságok között dol­gozó nagyüzemek fejlesztését szolgálják. Széles teret kívánunk adni a jól gazdálkodó üzemek és a gyengék együttműködésének. Ehhez megfelelő érdekeltséget dolgoztunk ki. A meglévő terme- ■lési lehetőségek jobb hasznosítá­sára tovább bővítjük a nagy­üzem és a háztáji gazdaság kap­csolatait. A közgazdasági szabá­lyozás eszközeivel is ösztönözzük a megfelelő termelésszerkezet ki­alakítását, különösen a gabona- termelés fokozását. A szakembe­rek csoportos kihelyezését szor­galmazzuk, ezért megkétszerezzük az e célra nyújtható állami tá­mogatást. Mindebben kérjük az érdekelt megyék vezetőinek ak­tív közreműködését. Az idei hosszú és kemény te­let, a tavaszi és nyári aszályt, az 1981-es növénytermelés eléggé megérezte. A kalászos gabona termőterülete és hozama mintegy 15 százalékkal elmaradt a ter­vezettől. A szemeskukorica ve­tésterülete is valamivel ki­sebb az előirányzottnál, így az összes gabonatermés várha­tóan alatta marad a terve­zettnek. A növénytermelés töb­bi ágazata várakozásainknak összességében megfelel. Az állat- tenyésztők ez idáig teljesítették időarányos termelési előirányza­taikat. Az előttünk álló télre mindén fontos termékből megfelelő áru­alapokkal rendelkezünk. Ágaza­taink. időarányosan teljesítik, sőt néhány termékből túl is teljesítik export-előirányzataikat. Az őszi munkák kedvező természeti fel­tételek között, jó ütemben halad­nak. A betakarításban ehhez — lévén az őszi időszak nagy mun­kacsúcs a mezőgazdaságban — szorgalmas munkájukkal a diá­kok és a katonák is számottevően hozzájárulnak. Az utóbbi napokban tájékoztat­tuk vállalataink, gazdaságaink vezetőit az 1982-re szóló ár- és pénzügyi szabályozó rendszer mó­dosításáról. Tettük ezt azért, Jiogy minden üzem időben felkészül­hessen, számba vehesse lehetősé­geit, és megfogalmazhassa . új tennivalóit. Az intézkedések egy­aránt magukban foglalják az ösz­tönzés és a gazdálkodás szigorí­tásának elemeit. Az idevágó jog­szabályok a közeli hetekben je­lennek meg. Ezekkel ösztönzünk a gabonatermelésre, az elmaradt üzemek fejlesztésére, a vágómar­ha-előállítás növelésére, a melio­rációs beruházásokra, a gabona­tárházak építésére — hogy csak a legfontosabbakat említsem. Intézkedéseink kapcsán né­hány területen a gazdálkodás feltételei nehezebbé válnak. Nagy szükség van tehát a meglévő tar­talékok feltárására, a racionális termelésszervezésre. A háztáji és kisegítő gazdálkodás feltételei nem változnak 1982-ben. Elért eredményeink sora, az agrártermelés mai színvonala al­kalmassá teszik mezőgazdaságun­kat. élelmiszeriparunkat, erdő- és fagazdaságunkat az újabb feladatok megoldására. Most a munka hatékonyságának növelése á legfőbb feladat, ami feltétele és egyben garanciája annak, hogy mezőgazdaságunk, élelmiszeripa­runk, erdészetünk a jövőben is eredményesen szolgálja szocialis­ta céljaink elérését — mondotta befejezésül Váncsa Jenő. VITA A mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter beszámolóját kö­vetően megkezdődött a vita, melyben elsőként Cselőtei László akadémikus, az országgyűlés me­zőgazdasági bizottságának elnöke összegezte a miniszteri beszámo­lóról kialakított bizottsági, véle­ményt. Ezután Csókási Zoltánné, Csongrád megyei képviselő, majd dr. Molnár Frigyes, a Hazafias Népfront Országos Titkárságának tagja, Kecskemét képviselője ka­pott szót. DR. MOLNÁR FRIGYES FELSZÓLALÁSA Hasznosítsuk a homoki gazdálkodás tapasztalatait Felszólalásomban három kér­dést kívánok vázlatosan érinteni — mondotta a képviselő. Ennek során törekszém hasznosítani kép­viselői körzetem és a Hazafias Népfront országos testületi szer­veiben szerzett tapasztalataimat, valamint képviselőcsoportunk­nak a napirend egyes kérdéseivel kapcsolatban kialakult vélemé­nyét. Váncsa Jenő elvtárssal egyetértve, magam is a korsza­kos fejlődés meghatározó erőfor­rásának tartom azt a tényt, hogy hazánkban az élelmiszer-gazda­ság elsőrendű közügy. Ezért foglalkozik a Hazafias Népfront-mozgalom is a tényle­ges társadalmi, gazdasági súlyá­nak rpegfelelően a mezőgazdasági és élelmiszeripari termelés ak­tuális és távlati kérdéseivel. A Hazafias Népfront különböző szintű szervei tevékenységük so­rán jól hasznosítják széles körű társadalmi kapcsolataikat, a kü­lönböző fórum- és információs rendszerüket. A mozgalom kere­tében működő Kertbarátok és Kistermelők Társadalmi Szövetsé­ge, valamint a kertbarát körök sokoldalú munkával törekszenek elősegíteni a kertészkedés és kis­állattenyésztés széles körű meg- kedveltetését. Népfrontmozgalmunk tervsze­rű és szoros együttműködést va­lósít meg az érdekelt szervekkel. Igen jó,, operatív és kölcsönös a kapcsolatunk a MÉM-mel, a szö­vetkezetek érdekképviseleti szer­veivel. Ugyancsak eredményesen működünk együtt az érdekelt fő­hatóságokkal, valamint a külön­böző társadalmi és tudományos szervekkel. A Hazafias Népfront tehát !sok-‘ oldalú munkával segíti elő pár­tunk szövetségi politikáját, erő­sítve népünk egységét. Általános tapasztalatként mondhatjuk: né­pünk nagyra értékeli é téren is a párt sikeres politikáját, s joggal fejezi ki elismerését és megbecsü­lését a mezőgazdaság és az élel­miszeripar ' dolgozóinak. Egyide­jűleg megalapozott nemzeti ön­érzettel vallja magáénak az elért nagyszerű eredményeket. Meggyőződésem szerint az élel­miszer-termelés, a parasztságnak és a falu impozáns fejlődésének összegezésekor szólnunk kell ar­ról a fontos szerepről, amelyet e téren a párt és a kormány szö­vetkezetpolitikája betölt. Ismere­tes, hogy a politika fő elvei — a gazdaságirányítási rendszernek megfelelően — első alkalommal az országgyűlés által megalkotott 1971. évi III., a szövetkezetekről szóló törvényben öltött testet. E törvény alapján került sor a me­zőgazdasági szövetkezeti törvény korszerűsítésére, ,valamint .az egyes szövetkezeti ágazatok: az áfészek, az ipari, a takarék- és lakásszövetkezetek tevékenysé­gének magas szintű jogi szabá­lyozására. A mezőgazdsági szövetkezetek mellett, e szövetkezetek is ott vannak minden községünkben, és az ismert, igen fontos teendőiket látják el. összességükben meg­határozói a lakosság korszerűsödő életviszonyainak, szociális és kul­iüb U. /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents