Petőfi Népe, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-08 / 236. szám
1981. október 8. • PETŐFI NEPE • 3 A községért — társadalmi munkában NÉPFRONTMOZGALOM Lételemünk az alkotó vita... Beszélgetés dr. Molnár Bélával, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkárával Fél év telt el a Hazafias Népfront VII. kongresszusa óta. Az esemény igazolta: a népfront a szocialista nemzeti egység megvalósulásának, a szövetségi politikának nemcsak kerete, de pótolhatatlan színtere is. Dr. Molnár Bélával, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkárával a mozgalom céljairól, terveiről beszélgettünk. TANYA VILLAMOSÍTÁS, külterületi iskolák világításának korszerűsítése, tanyai kollégiumok építése példázza megyeszerte a társadalmimunka-akciók fontosságát, értéket teremtő erejét. Nemrégiben, amikor a kecskeméti járásban az elmúlt öt évben végzett önkéntes munkavállalásokat vették számba, megállapították, hogy a lakosság a munkaidején túl 502 millió forintnyi értéket hozott létre. Olyan értéket, amely a' társadalmi munka hiányában nem született volna meg, vagy csak később, esetleg máshormét elvont pénzből. Az összefogásból valósultak meg községi vízművek, óvodák, tornatermek, a dolgozók vagy a két kezük munkájával kövezték ki az utakat, betonoztak járdákat, parkosítottak, vagy a szabad idejükben végzett munkájukért járó keresetet ajánlották fel például a Társadalom az idősekért mozgalom keretében létesült la- josmizsei szociális otthon építésére, meg a bükkszéki úttörőtáborra. A KÖZSÉGEK szépítése, gazdagítása, arculatának formálása, vagyis a településfejlesztéshez kapcsolódó önkéntes munkavégzés értéke a kecskeméti járásban háromszorosa az országos átlagnak, a Bács-Kiskun megyei teljesítés egyhatoda, s az öt járás közül a legmagasabb. Az égy lakosra számított társa- dalmimunka-érték esetenkénti szerényebb összegei mellett — amelyek nem szükségszerűen a kevésbé aktív részvételt tükrözik — egy-egy esztendőben találhatók a viszonylag magas átlagból is kiugró teljesítmények. Volt év, hogy a kisközségek között Kun- adacson 3311, Kunbaracson 3740, Ágasegyházán 4405 forinttal járult hozzá minden helybéli a lakóhely fejlesztéséhez. A másik kategóriában, a nagyközségek között kiemelkedik Tiszakécske 2208 forintos átlagával, xamely nem kevesebb. mint 26 millió 780 ezer forintot jelentett 1980-ban. A számok, és a mögöttük lévő munka alapján nem véletlen, hogy két járásbeli település: Ágasegyháza és Tiszakécske kapott kimagasló munkájának jutalmaképpen a Hazafias Népfront Országos Tanácsától nemzeti zászlót. AZ ELMŰLT fél évtized tár- sadalmimunka-akcióinak kézzelfogható, szemmel látható eredményei bizonyítják a közösségért végzett önzetlen munkálkodás szükségességét, a nehezebb gazdasági körülmények pedig indokolják a mozgalom kiszélesítését, sőt a jelenlegi módszerek, megmozdulások továbbfejlesztését is. Meg kell találni a gazdasági és politikai célok összhangját. Ennek keretében megvan a lehetőség a lakosság egyéni kezdeményezéseinek felkarolására, a legfontosabb feladatok rangsorolására, a különösen jól dolgozó kollektívák fokozottabb támogatására. Megfelelő szervezéssel, a tapasztalatok cseréjével, a fizikai munka mellett eddig kellően ki nem használt szellemi tevékenységben rejlő lehetőségek kiaknázásával újabb tartalékenergiákat lehet mozgósítani. Tanterem építésére, a lakáshelyzet javítására. Az idősekről, a rászorulókról való gondoskodás, a település, a környezet szépítése, rendezése, az utak, járdák építése sem kerül le a napirendről. A FELADATOK szerteágazóak, s a kecskeméti járás községeinek lakosai az elmúlt ötesztendei lelkes társadalmi munkájukkal nagyon magasra tették a „lécet”. Olyan magasra, hogy egyelőre kérdés, tudják-e följebb emelni. Lehet, hogy nem, de abban joggal bíznak, hogy a tervszerű, ösz- szehangolt munka eredményeként a VI. ötéves terv számadásakor sem verik le azt. Váczi Tamás Pódium-sorozat Bácsalmáson • Szabó Gyula verset mond. (Tudósítónktól) A bácsalmási művelődési ház rendezvényei hozott új programként indult októberben a pódium- ^ színház. Az értékes, szép művé- szí élményeket ígérő sorozatot Szabó Gyula érdemes és kiváló művész nyitotta tneg Színészdal című összeállításával. Az est vendégeként Prokopius Imre zongoraművész és Nyerges Ferenc műsorvezető működött közre. Sajnos, az ízlésesen berendezett terembe inkább csak szállingózott a közönség. Akik voltunk, feszengtünk a székeinken. Vártuk, hogy legalább ia bérletes helyek ne maradjanak üresen. Szabó Gyula is vegyes érzelmekkel lépett pódiumra, de rövid idő múlva már nem törődött azzal, hogy kevés m nézője, hallgatója. Arany János, Petőfi Sándor, Erdélyi József verseit |értő és érdeklődő embereknek tolmácsolta, s mikor Radnóti Miklós, Váci Mihály és Juhász Ferenc költeményeit mondta, előadó és közönsége szinte egyformán azonosult a műalkotásokkal. Az est oldott és vidám percei közé tartozott Szilágyi György Puskaporos monológja, egy kedves sanzon, Szilágyi—Mózner szerzeménye, no \meg a műsorvezetővel folytatott beszélgetés, amely az életpályát mutatta be a gyermekkortól a színésszé válásig. Oszter Sándor előadóestje lesz a pódiumszínház következő rendezvénye. Addigra már talán az érdeklődés is nagyobb lesz Bácsalmáson. Sz-ni — A kongresszus állásfoglalása nyomán elkészült a mozgalom öt esztendőre szóló feladatterve. Melyek az új program fő vonásai? — Előtérbe kerültek a gazdasági feladatok, hiszen a VI. ötéves terv teljesítése meghatározó az ország, a nép boldogulása szempontjából. ' Hasonlóan fontosnak tartjuk a szocialista demokrácia erősítését. Minden eszközt megragadunk, hogy az állampolgárokat széles körben bevonjuk a közügyek intézésébe. A tervezetben újdonság, hogy külön fejezet foglalkozik a szocialista életmód és közgondolkozás alakításával. — A lakosság és az államhatalmi szervek közötti kapcsolat szervezése korábban is a népfront feladatai közé tartozott. Mit tesznek azért, hogy ez a kapcsolat a jövőben még tartalmasabb legyen? — Továbbfejlesztjük együttműködésünket az országgyűléssel és a . tanácsokkal. Fórumok egész sorát hoztuk létre azért, hogy a választók és választottak rendszeresen találkozhassanak egymással, a képviselők és a tanácstagok ismerjék az országos és helyi tennivalókat. Ilyen fórumok például a fogadóórák, a választott tisztségviselők részvétele a népfront-tanácskozásokon, vagy a képviselőcsoportok ülései. A közvetlen demokráciát pedig olyan alkalmak szolgálják,, mint a lakossági gyűlések, amelyeken a nyilvánosság -erőteljesebben készteti válaszadásra és intézkedésre a helyi vezetőket. — Igazi demokrácia elképzelhetetlen megfelelő, színvonalú tájékoztatás nélkül. Csak az szólhat bele sorsának alakításába, akinek ehhez a szükséges információk is a birtokában vannak... — A lakosság tájékoztatására a jövőben az eddiginél is nagyobb gondot kell fordítanunk. Arról is többet kell beszélnünk, hogy mit tett a népfront a politika alakítása során. Eddig ebben kissé szemérmesek voltunk. Pedig nem egyszer kezdeményezünk országos jelentőségű kérdésben vitát, vagy munkabizottságaink révén javaslatokkal egészítjük ki a készülő tervezeteket. Csak egy példát erre: a törvénytervezetek társadalmi vitái ma már mindenki előtt ismertek, ám azt talán kevesebben tudják, hogy nem születik olyan jelentős törvény hazánkban, amit előzőleg a Hazafias Népfront szervezésében meg ne vitattak volna. Észrevételeink jelentős mértékben hatottak például a családjogi törvény módosítására, vagy a belkereskedelmi törvényre. Most szeretnénk általánossá tenni, hogy a helyi tanácsok rendeletalkotását is hasonló kollektív viták előzzék meg. — A jogalkotás mellett más, nem kevésbé fontos társadalompolitikai döntések előkészítéséből is részt vállal a népfront. A készülő új település- fejlesztési koncepcióról mi az álláspontjuk? — Tíz esztendővel ezelőtt, az első átfogó településfejlesztési terv Európa-szerte korszerűnek számított. A gyakorlat mégis azt mutatta, hogy egy sor gondot nem old meg, néhány hibája pedig a településszerkezet torzulásához vezet. Elég csak a „szerep nélküli községek” kategóriáját említeni. A népfront felhívta az állami szervek figyelmét arra, hogy az aprófalvak és a társközségek sok helyütt lassú sorvadásra ítéltettek. Ezért a következő években minden eszközzel arra törekszünk, hogy növeljük a kisközségek népességmegtartó erejét, enyhítsük hátrányos helyzetüket. — A program sokat foglalkozik a szocialista életmód elterjesztésével, gazdagításával. Mire összpontosítanak, hogy ne essenek a túlságosan sokat markolók hibájába? — Mozgalmunk sokoldalúan foglalkozik a szocialista erkölcs, az állampolgári magatartás, az általános műveltség kérdésével, a család, a munkahely, a sokféle kisközösség, az emberi kapcsolatok erősítésével. Ebben rendkívül fontosnak tartjuk a népfront közművelődést segítő tevékenységét. Elsősorban a lakótelepek és a kistelepülések szorulnak segítségre, nagyobb figyelemre, hagyományteremtő kezdeményezésekre. — A honszeretetre való nevelés kezdettől fogva vezérelve a mozgalomnak. Mit tesznek azért, hogy ne szakadjon meg ez a nemes hagyomány? — Egész tevékenységünket áthatja a szocialista hazafiság és a nemzetköziség tudata. Ezt plántáljuk a fiatalokba, ápoljuk mindenkiben. Nemcsak akkor cselekszünk így, amikor honismereti szakkört szervezünk, vagy emlékhelyek ápolására, üzemtör- ténet-kutatásra buzdítjuk az embereket. Áttételesen bár, de még a kertbarátok összejövetele is ezt a célt szolgálja. A hazafias nevelésnek azonban a családban kell elkezdődnie. Hiszen aki a családjához nem kötődik, azt nagyobb közösséghez aligha fűzhetik erős szálak. Megtaláltuk a kapcsolatot a családokhoz. A szülői munkaközösségeken keresztül szülők százezreivel értünk szót. Ez az a bázis, amire a jövőben is támaszkodunk. — Hogyan jellemezné a népfrontmozgalom munkastílusát? — Meghatározó a számunkra, hogy a mozgalom demokratikus jellegét erősítsük. Akárcsak eddig, arra törekszünk, hogy a választott testületek vezessenek, az apparátus pedig ezt segítse. Lételemünk az alkotó viták sorozata. Valamennyi fórumunk lehetőség erre. Egyre vigyázunk mi is: a viták ne helyettesítsék, hanem ösztönözzék a cselekvést. G, F. Ä barátság internacionalista Ragyogó napsugár, roskadozó tőkék, igazi szüreti hangulat a tiszakécskei zártkertben, ahol végül megtalálom Tímár Józsefet. Munkatársának, Tekes Sándornak segít a termés betakarításában. Miért ne tenné, hisz a kollégák errefelé nem méricskélik, kinek, miiben, mennyit dolgoztak, no meg idejéből is futja, lévén már nyugdíjas. Társadalmi tisztét, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság helyi csoportjának ügyvezető elnökségét azonban továbbra is betölti. Ez is természetes, a barátság ápolása sohasem lehet „kimért”, mondjuk csak nyugdíjazásig tartó... (— A háború évei alatt Budapesten, a repülőgépgyárban dolgoztam. Abból a megfohtolásból, hogy így nem kell katonának bevonulni. Azután kénytelen voltam mégis visszamenni Szolnokra, mert bujkáltam a behívó elől. 1944. november 3-án a kórház udvarán találkoztam a szovjet katonákkal. Kánpátukrajnai gyerekek voltak, beszélgetni is tudtunk. — Drasztutye, pan! — üdvözöltem a parancsnokot. Mire ő megmagyarázta, hogy a Vörös Hadseregben nincsenek urak. Elvtársak vannak. Tovaris. Elvtárs. Érted? Azután rögtön munkáit is adott: telefonkábeleket kellett lefektetni. így kaptam beosztást, meg az első szemináriumi leckét is... Dolgoztunk azután a hidak helyreállításán, élelmet és fizetést kaptunk. Fontos volt a munka, hisz a hadseregnek át kellett jutni a Tiszán, az előretörésben szükség volt anyagra, deszkákra stb. Reggel hattól este hatig volt a munkaidő. Csakhogy a parancsnok kevesellte. Azt mondta: a reggeli hat órai munkakezdés neki is megfelel, de moszkvai idő szerint r . az pedig Magyarországon 4 órának felelt meg... Az ország felszabadulása után megkezdődött a helyreállítás,, majd a békés termelő .munka. Dunaújvárosban, a cellulózgyár építésében is részt vettem. 1951-bein megnősültem, ide, Kécskére. Egy darabig feljártam Budapestre, de azután végképp hazajöttem, 1955- ben. A permetezőgyárba. — A kézügyességemmel már a gimnáziumban is kitűntem, Benedek Jenő, a rajztanárom a művészi pálya felé egyengette volna az utamat. De hát az élet mást hozott. Aztán mégis kamatoztathattam a tehetségem, pártfeladatként én lettem a dekorációs. Már .megint vissza kell kanyarodnom az időben! Amikor negyvennégyben közelgett a november 7-e, állt a front,' de a szovjet katonák úgy készültek az ünnepre, mintha béke lenne. Dekorációkat, feliratokat készítettek, hisz az ünnep ünnep minden körülmények között. Nekem ez annyira megtetszett, hogy később én is igyekeztem a rendezvényeket így emlékezetessé tenni. Amikor a Magyar—Szovjet Baráti Társaság megalakult Tisza- kécskén, első dolgunk az volt, hogy az úttörőkkel közösen tablókat készítettünk . Magyarország felszabadításáról. A korabeli újságcikkek nyomán felkerestük az egykori színhelyeket, szereplőket. Érdekes volt végigkísérni sorsukat, mii történt velük húsz év alatt. 1976. április 4-én Kecskeméten is bemutatták a kiállítást. Egyébként a Dimitrov nevét viselő szocialista brigádnak alapító tagja vagyok. A bolgár—magyar barátság ápolásának is hagyományai vannak Kéoskén. Ha lehet így fogalmazni: én internacionalista vagyok! Tímár József számára a népek közötti barátságot nem a nagy szavak hangoztatása jelenti. Amikor életéről, élményeiről beszél, a legegyszerűbb vonalakkal rajzolódik a portréja: szereti az embereket, akik a jó szándékot, a békét, a barátságot testesítik meg. Méltán vesz részt küldöttként az MSZBT VII. országos értekezletén. Nagy Mária Pankasz, Szalafő irodalmi értékű pályázatokat irt olyan ízes magyarsággal, hogy sokan' megirigyelhetik, öt jelentősebb pályaműve közül nem egy díjat is nyert. A többi között megírta Pankasz krónikáját 1890-től. — Engem meghódított a mesék álamvilága. Az én életem gyönyörűsége ez a romantikus szépségű őrségi táj. Izgat a múltja, a jele9 A pankaszi szoknyás harangláb. Országjáró kirándulás során vetődtem el hazánk legnyugatibb vidékére, az őrségbe. Ez alkalommal két településről, helyesebben az. ott élő két krónikásról szólnék, akik életüket annak szentelik, hogy a nép ajkán élő meséket, mondákat, legendákat, dalokat összegyűjtsék. Pankasz. Lakosainak száma nem éri el| a hétszázat. Azt mondják a prospektusok, hogy az 1730 körül épült, alul széles, sátorszerű kiképzésű, fából ácsolt faharanglábja — az úgynevezett szoknyás harangláb — egyike a Dunántúl legszebb, legrégibb népi műemlékeinek. Én is megcsodáltam, s ahogy visszafelé jöttem a község központja felé, megszólított egy idősebb bácsi. — Látom, maga idegen mifelénk. Csak azért szólok, mert nálunk nemcsak a harangláb az érdekes, hanem az Irén néni is. Asszonynevén Avas Kálim énné. Itt lakik a Fő utca 50. szám alatt. Most éppen a könyvtárban találja meg. Már oda is értünk. Egy kedves, kendős asszony éppen olvasnivalót ajánlott egy kislánynak. Kiderül, hogy ő az, akit keresek. Mivel el volt foglalva, megbeszéltem egy találkozót másnapra. Az egyszerűen berendezett, tiszta konyhában beszélgettünk. Helyesebben ő mesélt. Csodálatos történeteket, amelyeket a szájhagyományok alapján gyűjtött. Én meg órákig hallgattam, majdnem elkéstem az utolsó buszt. A hat elemit végzett, hetvenéves asszony vasi népdalokat. Felkeresik őt a kutatók, a néprajztudósok, szerepelt már a rádióban is. Élvezet hallani, ámint tiszta, csengő hangján életre kelnek a dallamok. Köztük Csali Pista balladája, amely azzal végződik, hogy levelet ir nejének, hogy viselje gondját két szép gyermekének, ne tanítsa se kocsisnak, gulyásnak, nevelje fel erdőn lakó betyárnak. Bizony, Netti néni nagyapja még a híres betyárnak, Sob- ri Jóskának is muzsikált a lúgosi csárdában. Az ő idejében még sok volt a szegénylegény. A muzsikának akkor lett vége, amikor Sobri a csárda gerendájába vágta a baltát. Ez volt a jeladás és a betyárok nyugovóra tértek. Búcsúzóul elénekelte kedvenc dalát, amelynek címe: A Szala- parton lakom. A Zala folyót ugyanis itt még Szálának hívják. K. S. • Avas Kálmánná a könyvtárban. • Balra: Netti néni, aki gyermekkora éta énekli a vasi dalokat. ne és természetesen a jövője is — vallja. Búcsúzóul elmondja, hogy még sokáig szeretne élni, hiszen rengeteg a feldolgozatlan anyaga. Még élnek az idős emberek, akik megőrizték a régi történeteket. Szalafőn, Alsószer 7. alatt lakik Fórján Kálmánné, Netti néni. Már gyermekkora óta gyűjti a régi őrségi dalokat. Mintegy négyszázat jegyzett fel, igazi őstehetség. Tehénőrzés körben, kislány korában már énekelte a szép dallamokat. Akkoriban még divat volt, hogy ősszel és télen összejöttek a szomszédok, a lányok, a legények és késő éjszakáig fosztották a kukoricát, a tollat, fejtették a tökmagot. Ilyenkor Netti néni volt az élőének es. A világ azóta nagyot változott Ma már gépek végzik ezeket á munkákat. Esténként a televíziót nézik Szalaifőn is. Netti néni azonban fáradhataitlanul gyűjti a
