Petőfi Népe, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-29 / 254. szám

1981. október 29. • PETŐFI NEPE • 3 A szellemi munka megbecsülése A Sóstó nem hal meg... A társadalmi változások igen hű tükörképét adják a szocialista forradalom eredmé­nyeinek. Ahogy országunkban, úgy megyénkben is — különö­sen az utolsó negyedszázadban — döntő átalakulások mentek vég­be a gazdaság, a kultúra terü­letén és az egész társadalomban. Megyénkben is szembetűnő a dolgozó osztályok és rétegek számszerű növekedése és művelt­ségi színvonalának előre mutató fejlődése. Megnőtt a munkások és értelmiségiek számaránya, s növekedett — ugyanez mondha­tó el a csökkenő számú paraszt­ságról is — a szakmai és poli­tikai műveltségük. Az értelmiségiek száma 1960 és 1970 között megkétszereződött, ötezerről tízezerre növekedett. Az újabb tíz esztendő szintén jelen­tős fejlődését bizonyítja, hogy mintegy tizenhétezer az értelmi­ségi dolgozó a megyében. Különö­sen szembetűnő — és korössze­tételüket tekintve igen szeren­csés jelenség —, hogy kétharma­duk negyven év alatti. A legnagyobb fejlődés az ag- rái értelmiség körében követke­zett be — ami a megye jellegé­re és lehetőségeire is utal. Ugyancsak a fejlődés egyik fon­tos mutatója az egészségügy te­rületén dolgozók számának lé­nyeges emelkedése. Sok lehető­ség kínálkozik még a műszaki, kereskedelmi és közgazdasági ér­telmiség számának növelésében, amire szükség is van az adott területen. Fontos felismerés az is, hogy a számszerű növekedés mellett a kvalifikált emberek helyhez kötése nagyon sok tar­talékot jelent a területfejlesztés­ben, a szellemi élet előbbrevite- lében. politikai életünk vezető és meghatározó ereje a mun­kásosztály, s hazánkban is érvé- * nyesül történelmi hivatásválla- lalása. Pártunk elkötelezettség­gel tölti be szerepét, vallva és vállalva a hatalomból eredő fe­lelősséget, miközben a szocia­lista társadalom építésébe mind­inkább bevonja szövetségeseit. Sikereink egyik forrása, hogy az értelmiséget is mind hatásosab­ban és nagyobb bizalommal kap­csoljuk a mindennapi politikai tevékenység gyakorlatához. Na­gyobb bizalommal és közvetle­nebb kapcsolatokat teremtve szá­mítunk erre az erőre a politika tervezésénél és megvalósításá­nál egyaránt. A párt szövetségi politikájának mindig szerves részét jelentette az értelmiséggel való szoros együttműködés. További .fejlő­désünknek is egyik nélkülözhe­tetlen forrása az, hogy az értelmi­ség teljes tudását a szocializ­mus építésének szolgálatába ál­lítsuk. Az a célunk, hogy felold­juk a megkötő és visszatartó gát­lásokat, teljes bizalmat adva oly­módon, hogy magáénak tudja és érezze elért eredményeinket. Mindezt a szocialista demokrá­cia teljes kibontakozása révén tudjuk elérni. Különösen fontos, hogy a la­kóhelyen, üzemben, intézmény­ben, mozgalomban teremtsünk olyan légkört, amely az ott je­lenlevő szellemi energia teljes felszabadítását lehetővé teszi. Azért beszélünk mindig kiemel­ten a munkahelyi demokrácia és légkör fontosságáról, mert hiá­ba születnek jobbnál-jobb hatá­rozatok, ha ezek nem lesznek a mindennapi cselekvés részesei, s nem ezek határozzák meg a ve­zetők magatartását. Mint ahogy a politikai tevékenységet egészé­ben, úgy ezt a feladatot sem le­het általában végezni. Konkrét viszonylatban, az ott dolgozók­nak kell megteremteni a felté­teleket ahhoz, hogy az értelmi­ségi dolgozókat megnyerjék a párt politikájának eredményes megvalósítására. ^Minden lakó­helynek — városnak, községnek — építenie kell az ott élő értel­miségeik munkájára, kialakítva . az alkotó munka feltételeit, és kedvező életfeltételeket — lehe­tőleg gondmentes viszonyokat — teremtve. orunkat a tudományos is- meretek gyors sokszorozó- dása jellemzi. Ma már lehetet­len, hogy egy ember mindenhez értsen. Az értelmiséggel kapcso­latban ezt úgy is megfogalmaz­zák, hogy szakmán belüli szako­sodása törvényszerű folyamat. A valóság azonban nem ilyen egy­szerű*. A szocialista társadalom­ban minden tevékenység közvet­lenül, vagy közvetve az össztár­sadalmi célok megvalósítását szol­gálja. ,Az egész társadalomnak érdekei fűződnek ahhoz, hogy értelmisége a szakosodással ne váljon „szakbarbárrá”. Széles lá­tókörrel rendelkezzen, az egész közösség érdekében cselekedjen, és érezze felelősnek magát a szo­cialista fejlődés egészéért. Ez ná­lunk nem az értelmiség kiváltsá­ga, de az értelmiség szaktudása, elemző és szintetizáló készsége ^ társadalmi folyamatok alakítá­sában elengedhetetlen. Irta: Katanics Sándor, a megyei pártbizottság titkára A közéleti szerep vállalása, szé­lesedése és mélyülése azt Igazol­ja, hogy megyénk értelmisége megtisztelőnek tartja, és tudato­san vállalja a közösségért vég­zett munkát. Ez , a vállalás, a párt- és társadalmi szervezetek munkájában való aktív részvé­tel, elsődleges és döntő jelentő­ségű. Szocialista társadalmunk­ban közvetett módon ugyan, de az értelmiség szakmai munkáját is át- meg átszövi a közéletiség. Ennek mértékét a politikai fe­lelősségtudat, a világnézeti tu­datosság mélysége határozza meg. Az értelmiség döntő szerepet játszik abban, hogy társádalmi és gazdasági viszonyaink össze­tettebbé és bonyolultabbá válnak. A gazdasági fejlődés intenzív szakaszába léptünk. A termelés mindennapi folyamatában is egy­re nagyobb arányt képvisel a „szellemi hányad”. Minden terü­leten előtérbe kerül a szellemi energiák célszerű és ésszerű hasz­nosítása. Erre ösztönöz a külső gazdasági viszonyok számunkra kedvezőtlen megváltozása is. Ezeknek a hatásoknak a csök­kentésére, vagy ellensúlyozására csak a tudomány eredményeit felhasználó tudatos gazdaságpo­litika képes. A decentralizálás következményeként ezekkel a fel­adatokkal az értelmiség egyre szélesebb körei találkoznak, szük­séges, hogy a helyi viszonyok pontos elemzése után az eddigi­nél nagyobb önállósággal tudja­nak dönteni és cselekedni. Mindinkább előtérbe kerül az önálló helyzetelemzés állapján ho­zott döntés, és a cselekvés meg­szervezése. Ezek a folyamatok erősítik az értelmiség társadal­mi, politikai felelősségét. Társa­dalmi, gazdasági fejlődésünk egy­re inkább megköveteli a szak­tudás mellett a közéleti, politikai felelősségvállalást. 1VA inden vezető kötelessége, a korszerű igények tá­masztása. A látszatcselekvések helyett az értelmes szakszerűség igényét kell felszínre hozni. 'Me­gyénk műszaki elmaradásának vannak személyi okai is, de nyil­vánvaló az összefüggés a gyár­egységi szervezet uralkodó jel­lege és a szemlélet között. A me­zőgazdaság szocialista átszerve­zésével, a mezőgazdasági értel­miség gyors iramú fejlődésével eredményeiben mérhető: megvál­tozott a falu termelési kultúrája, szemlélete. De itt is szükség van a megújulásra, mert a magyar falu szellemi életének, egész jel­legének megváltozásáról kell dön­teni ma, hogy vonzóbb legyen a letelepülőnek, s a falut az értel­miség egy része ne csak átszálló állomásnak tekintse. Külön figyelmet érdemel me­gyénkben az úgynevezett kisvá­rosok értelmiségi dolgozóinak helyzete. Méginkább, ha ideszá­molom a közel 'tucatnyi városia- , sodó nagyközségünket is. A kis­város a maga keretein belül sok­kal több kedvező lehetőséget tud nyújtani a szocialista fejlődés ér­dekében — közösségteremtő ere­jénél fogva —, mint az úgyne­vezett nagyvárosok. Az értelmiség és a városok vezetése között érdekazonosságot kell teremteni a várospolitiká­ban az egészséges lokálpatriotiz­mus segítségével. Mindez a veze­tés legnehezebb munkája, össz­hangba hozni az» országos és re­gionális lehetőségeket és érde­keket, felszínre hozni az összes helyi erőt és lehetőséget. Hiba, ha kevesebb történik, mert az értelmiségiek tétlenségét jelenti; súlyos hiba, ha az értelmiség nél­kül és ellenére történik bármi; és kiábrándító, ha illúziók te- • rém tődnek, mert ez végül is a tenniakfcrók kedvét szegi. Nagyon fontos a gazdasági és más területek önállóságának meg­teremtése, hiszen minden értel­mes, felkészült ember vágya, hogy bizonyítsa: képes megállni a ma­ga lábán — gyámkodás nélkül. A mezőgazdasági termelőszövet­kezeteink döntő többsége is bi­zonyítja, hogy mire képesek az önálló felelősséggel. Bizonyítják, hogy gyorsan és eredményesen tudnak reagálni a változó jelen­ségekre. Alkotó módon képesek cselekedni. "M’álupk is felvetődő kérdés ' Budapest és a vidék vi­szonya. Az úgynevezett alkotó értelmiség Pestre, vágyik, mert ott biztosított számára az a kö­zeg, ahol képességeit ki tudja fejleszteni. Ebben sok az igaz­ság, mégsem az a megoldás, hogy tétlenül várjunk. Különösen sok tennivalónk van a megyében azért, hogy a sajátos viszonyaink­nak megfelelő vonzó közeget te­remtsünk. Az elmúlt évtized szá­mos sikert hozott. Továbbra is azt valljuk, hogy előre kell ha­ladni itt is, mert a megállás szükségszerű elszegényedést te­remt. Különösen fontos, hogy a kü­lönböző művészetek és az iroda­lom alkotói találjanak otthont megyénk városaiban, hogy főis­koláinkon és kutatóbázisainkon kiemelkedő üzemekben, gazda­ságokban, valamint vezető egész­ségügyi intézményeinkben növe­kedjék a kvalifikált értelmisé­giek száma. Mindennek csákók­kor tudunk megfelelni, ha jobb életfeltételeket és alkotói körül­ményeket teremtünk, ha biztosít­juk a megfelelő publicitást, és olyan fórumokat, amelyek a szel­lemi élet továbbfejlesztését előse- , gítik. Bizonyos, hogy így halványul az a különbség, amely most Bu­dapest és vidék között fennáll. Nem szükséges Budapest vezető helyét elvitatnunk, de amiben jobbat tudunk létrehozni, azt te­remtsük meg, hiszen rendelke­zünk sok olyan lehetőséggel, ami­vel a főváros természeténél fog­va nem rendelkezhet. A megyénkben élő és dolgo- zó értelmiség zöme fiatal, és a jpvőben is az utánpótlás leg­nagyobb forrása a fiatal, újon­nan végzettek munkába állása. Fontos tehát, hogyan fogadjuk a megyébe érkező, vagy ide vissza­térő és a főiskolai végzettség megszerzése után nem kis szám­ban ittmaradó fiatal diplomáso­kat. Az értelmiségi fiatalok vi­szonylag magasabb életkorban állnak munkába, és így egyszer­re kerülnek szembe az első mun­kahelyi feladatokkal, az egzisz­tencia megteremtésének kérdé­seivel, amelyhez a párválasztás­sal, a családalapítással szoros kapcsolatban az önálló lakás megteremtésének gondja is járul. Természetesen ezekkel találkoz­nak a munkás- és a parasztfia­talok is, azonban a hasonló korú fizikai dolgozó fiatalok önálló éle­tük megalapozásában már előbb­re járnak. Tudni kell azt, hogy a fiatal diplomás képzése az egyetemen nem fejeződött be. Előtte áll a szakosodás és a ta­nultak gyakorlati alkalmazásá­nak, sok személyes tapasztalatá­nak megszerzése. Nyilvánvaló, nemcsak a fiatal diplomások személyes vesztesége az, hogy legtermékenyebb éveik­ben az energiák javát tétlenség­re, vagy haszontalan időtöltésre kénytelenek fordítani, amit itt— ott szóvá is tesznek. Nagyon fon­tos kialakítani az értelmiségi élet­vitel igényességét, a szakiroda- lom és a szépirodalom olvasását, az idegen nyelvek tanulását. Meghatározóak ezek az évek az általunk igen fontosnak tar­tott szocialista életmóddal kap-» csolatos szokások kialakításában, s a közéleti szerepvállalás for­málódása szempontjából is. Nyug­talanító tény, hogy a fiatal dip­lomások egy része, miután kez­detben különböző túlmunkák vál­lalására kényszerült, később ezt az életformát állandósítja. Ez hátrányos abból a szempontból is, hogy az értelmiségiek életvi­tele a társadalom szűkebb, |tá- gabb Csoportjai számára mintát, követendő példát is jelent. Ezek a tények azt erősítik, hogy a fiatal pályakezdő szak­emberekkel való törődés nem fejeződhet be munkába állásuk­kal, hanem élet- és munkakö­rülményeiket folyamatosan fi­gyelemmel kell kísérni, és ezen, a lehetőség szerint, javítani is szükséges. A megye társadalmi, gazdasági életében helytálló ér­telmiség többségét az 1960. óta munkába lépők teszik ki, közü­lük sokan kerültek vezető ál­lásba, s megállják helyüket. Az ő példájuk igazolja, hogy értel­miségünk ma szorosan kapcso­lódik a munkássághoz, és a pa­rasztsághoz, mindennapi felada­tainkhoz. A fiatal diplomásokkal való törődés ezt az egységet erő­síti, szilárdítja. Megyénk értelmiségének gya­rapodásában jelentős az itt mű­ködő főiskolák szerepe. Fontosak, az agrár-, műszaki- és a peda­gógus szakemberek képzésében. Természetesen nemcsak^ az itt dolgozó főiskolákból kívánjuk az utánpótlást biztosítani. Arra tö­rekszünk tehát, hogy középisko­láink — mint eddig —mind job­ban feleljenek meg az egyetemi, főiskolai képzésre való felkészí­tés feladatainak. F elszabadulásunk óta pár­tunk vezetésével a magyar nép hatalmas eredményeket ért el. Harminchat év kevés arra, hogy a műveltség szintjét a so­kak által megálmodott mérték­ben növeljük, mégis soha nem látott mértékben bővült az ok­tatás és művelődés, a tudomá­nyos intézmények hálózata. Csök­kentek á társadalmi távolságok, és ezt úgy sikerült megvalósíta­ni, hogy fokozatosan növeltük az’ elmaradott rétegek műveltsé­gét. "Mindenekelőtt felszámoltuk az írástudatlanságot, majd álta­lánossá tettük az alapfokú isko­lázottságot, napjaink feladata pe­dig a középfokú iskolázottság tel­jes körűvé tétele. A szocialista átalakulás ha­zánkban folytatódik, a fejlett szo­cialista társadalom építése van napirenden. Üj távlatok nyílnak az értelmiség előtt, szélesedik cselekvési tere, és lehetősége a társadalmi átalakulás új fázisá­ban. Mindenekelőtt a termelés­ben, ahol“ kulcsszerepet játszik a műszaki fejlesztés, a tudomány újabb és újabb vívmányainak al­kalmazásában. Mindez egyre több és jobban képzett diplomás szak­ember beállítását teszi szüksé- , gessé az országban és a megyé­ben. Egyre fontosabbá válik a meglevő szellemi kapacitás célsze­rű és ésszerű hasznosítása, s az a követelmény, hogy minél job­ban, s egyre inkább valóban gaz­dálkodjunk szellemi javainkkal. Szakszeminárium az útépítés szervezésének fejlesztéséről A Közlekedéstudományi Egye­sület Epítésszervezési és Gépe­sítési Szakosztálya, valamint te­rületi szervezete kétnapos szak- szemináriumot szervezett Kecs­keméten á Technika Házában a közlekedésépítés szervezésének fejlesztéséről. Az ország minden részéből érkező szakembereket, illetve a Budapesti Műszaki Egye­tem és a KPM vezetőit Sándor Béla, a megyei tanács osztályve­zetője köszöntötte.. Szerdán két igen jelentős előadás hangzott el. Az egyiket Keleti Imre, a KPM főosztályvezetője tartotta a közlekedésépítés feladatairól - a VI. ötéves tervben, majd Tö- rőcsik Frigyes, a KPM osztályve­zetője ismertette az útfenntartás szervezésének helyzetét és fej­lesztésének irányait. E rendezvény időszerűségét a VI. ötéves terv új ágazatpolitikai célkitűzéseinek megtárgyalása adja. Ezen belül is az útépítés és útfenntartás szervezetét, illetve azon belül a munkaszervezés kér­déseit érinti. Célja, hogy tájékoz­tatást adjon a közúti építő válla­latoknak, a beton- és aszfaltút­építő vállalatoknak, és a közúti igazgatóságok szakembereinek a VI. ötéves terv időszakában a fejlesztés irányairól, ezen belül a tröszt megszüntetésével előál­lott új helyzetről, amely elsősor­ban a közúti építő vállalatok működése szemppntjából jelentős. Előadások hangzanak el a vál­lalati gazdálkodásról, a termelés- irányítás tapasztalatairól, a köz­lekedési beruházások szervezési kérdéseiről, a vállalati ügyvitel- szervezésről. Az állami útháló­zat fejlesztése és fenntartása kö-. zötti helyes arány kialakításával egyidőben az említett vállalatok­nak olyan építésszervezési kér­déseket is meg kell oldaniok, amelyek összhangban vannak fő célkitűzéseinkkel, kevesebb építési és több állagmegóvási fel­adatokkal. Ezért mind az építő- vállalatoknál, mind a közúti igaz­gatóságoknál a munkaszervezést ennek kell alárendelni. Ezzel együtt igiény a vállalati önálló­ság növekedése, a vállalkozókész­ségen belül a vállalatok profil­jának bővítése, az eredményesebb tevékenység. Az utak állagmegóvásában a technológiák korszerűsítésével, a helyi anyagok felhasználásával és a teljes gépesítés kialakításá­val, és e munkálatok magas fo­kú szervezésével kell a tevékeny­séget továbbfejleszteni. A vál­lalatok belső irányítása, szerveze­ti kialakítása olyan legyen, hogy a rugalmas vállalati politikát és a munkaszervezést is jól szolgál­ja. A kétnapos ) tanácskozás felte­hetően jól szolgálja majd az or­szág úthálózatának további kor­szerűsítését, állagának megóvá­sát. G. G. A vízi madarak jól megfértek a ladikokon sikló, hallgatag hor­gászokkal a kiskunhalasi Sóstón. A szárcsák, vízicsibék eddig min­den tavasszal örvendezhettek, több a nádas búvóhely. A ma­dáremlékezet rövid, már régen elfelejtették a legöregebbek is, hogy hajdanán viháncoló fürdő- zők zavarták a vízi nyugodal­mat. A halasiak azonban emlékez­tek azokra az időkre, amikor a simogató vizű tavon vidám für­dőélet folyt. A parton fürdőház állott, s a hétvégeken az árnyas fák alatt á hangulatos filagóriá- ból zenekar szórakoztatta a pi­henni vágyókat. A nosztalgia azonban mit sem változtatott az enyészetnek indult tó állapotán. De ébren tartotta a vágyat, hogy meg kell menteni a tavat! A város lokálpatrióta vezetői — talán a 24. órában — „kézbe vették a tó ügyét”. Tudakozód­tak, miként lehetne megkezdeni a rekonstrukciót? Az első pró­bálkozás után sem törtek le, pe­dig 100 millió forintos költség- vetést kaptak. Ennyit áldozni er­re a célra nem lehet. Hiszen a városnak annyi mindenre kell költenie a pénzét! De azért nem hagyták ennyiben. Ha valamit nagyon akarnak, annak sikerül­nie kell! Ha hivatalosan 100 mil­lió, akkor házilagosan olcsóbb. Kapóra jött, hogy az ÉVIZIG a csatornák, tavak kotrására hajót szerkesztett, s ennek mintadarab­jából jutott egy a Sóstóra is. Egyszóval kísérleti terület lett a tó. A vízmű vállalat igazgató­ja, Nemere Péter, s szakember- gárdája komolyan vette a fel­adatot. A Nyírség kotróhajót ad­dig alakítgatták, reparálgatták, amíg tényleg képes lett a kot­rásra. Ezenkívül kompra raktak egy Warinski kotrógépet is, ez irtja most a nádat. A szántóföl­deken szolgálatot teljesítő ba- rázdabehúzót összebütykölték egy dereglyével, az is az iszap eltá­volításán dolgozik. Az 53-as útról ha a járókelő a tóra pillant, párosával sorakozó kék műanyag hordókat lát a ví­zen. Ezek tartják a tömlővezeté­ket, melyen át a kikotrott szeny- nyeződést a partot övező töltés mögé szivattyúzzák. Ott az agy­ból. a szilárd részek leülepednek. A víznek pedig utat engednek vissza a tóba. Minden csöppjé- re vigyáznak, szinte, mert a hor­gászok éber szemmel figyelik a tó vízszintjét. Nem lévén ugyan­is vízforrás, ami táplálná, szük­ség van a takarékosságra ... • A megtisztított vízfelületen már szabadon táncolhat a nap­sugár. A kotrógépek dolgoznak, amíg az idő engedi. Aztán, ha kitava­szodik, tovább folytatódik a munka. Már kijelölték azt a he­lyet is, ahol a szabadstrand lesz. A nyitását 1983-ra tervezik. A lelkes lokálpatrióták álma valóra válik. Halas újra fölkel rülhet a fürdőhelyek listájára! A csöndes enyészet helyett új élet kezdődik a Sóstón... Nagy Mária • Munkában a kotróhajó. (Pásztor Zoltán felvételei) • Keményen meg kell küzdeni az előretört nádrengeteggel. I \

Next

/
Thumbnails
Contents