Petőfi Népe, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-27 / 252. szám

r 1981. október 27 # PETŐFI NÉPE • 1 Ifjúsági parlament Baján, a tanítóképző főiskolán A Bajai Tanítóképző Főiskola ifjúsági parlamentjét — a részt­vevők nagy száma miatt is — a Központi filmszínházban rendez­ték. Dr. Gaszner Istvánnak, a főiskola főigazgatójának vitain­dítójával kezdődött az érdemi tanácskozás. Elöljáróban értékel­te az 1978. évi ifjúsági parlamen­ten elfogadott intézkedési terv végrehajtásának tapasztalatait. A beszámolási időszak jelentős eredményei között említette a 17 millió forintos költséggel elké­szült új sportcsarnokot, a 900 ezer forintért felújított díszter­met. Jelentős anyagi ráfordítás­sal továbbfej lésztették a zárt tv- rendszert, a tanszéki kabinetek, a laboratóriumok műszeres el­látását. Korszerűsítették a kony­hát. A tanulmányi kirándulások és országjárások céljára 47 sze­mélyes Ikarusz autóbuszt vásárol­tak. Több milliót költöttek a gya­korlóiskola felújítására és fenn­tartására. Teljesítették a nevelé­si program főiskolai feladatait. A beszámolási időszakban meg­valósult az előző parlament több hasznos javaslata. A továbbiak­ban az ösztöndíjrendszerről, az előadók és hallgatók kapcsolatá­ról, az egyéni művelődés lehető­ségeiről, majd a feladatokról szólt a főigazgató. Ezt követően Csirkovits Erzsé­bet, a főiskola KISZ-titkára kért szót, aki a hallgatók munkájáról beszélt. Mint mondotta: ebben az évben 5 fős munkabizottsá- gbt szerveztek, amellyel hatéko­nyabb az irányítás és a feladatok megoldása. Problémaként emlí­tette, hogy nem kielégítő a moz­galmi munka propagálása. So­kan nem tudják, hogy mivel fog­lalkozik a főiskolai KISZ. Ezért hangsúlyozta az új politikai kép­zési rendszer fontosságát. Fel­adatként jelölte még, hogy to­vábbra is meghirdetik a tanul­mányi versenyeket, részt vesz­nek a tudományos diákkörök és a fakultatív nyelvoktatás szerve­zésében. Ugyancsak kiveszik ré­szüket az oktatáskorszerűsítési feladatokból is. A vitában tizenhármán szólal­tak fel. Szappanos Katalin java­solta, hogy az elméleti képzést csökkentve több időt fordítsanak a gyakorlati képzésre. Horváth Julianna az ösztöndíjrendszer .módosítását indítványozta. Fe­lül kellene vizsgálni a kereset- igazolások rendszerét is. A fel­szólalók között voltak, akik ja­vasolták, hogy a nehezebb tan­tárgyak óráit ne tegyék közvet­len egymás után. Szó esett a ma­gas albérletekről is. Szegeden működik egy albérletközvetítő iroda, hasonló Baján is igen kí­vánatos lenne. Feladatként hang­zott el az oktatás és tanulás jobb összhangjának megteremtése. Az ifjúsági parlament 2 szek­cióülésre oszlott, ahol megvitat­ták a főiskola felsőoktatási fej­lesztési intézkedési tervet, és a felsőoktatási ösztöndíjrendszer bevezetését. Végül megválasztot­ták a megyei parlament küldöt­teit. Szabó Ferenc CHARLIE ANGYALAI ÉS A KECSKEMÉTI BARACKPÁLINKA Komoly tanulságú vidám hűhó Szombat kora délután a kecs­keméti Gépipari és Automatizá­lási Műszaki Főiskola kollégiu­ma. Szokatlanul népesek a tanu­lószobák, nyüzsgés a folyosókon. Kezdődik a nemistudom há­nyadik szuperhűhó. Az előtérben ráúszik egy ka­mera Csőszi Sándor tanárra. Já­tékvezetői minőségében egy levél- részletet olvas föl. „Becses fel­szólítására bátor vagyok a város­háza díszterme falfestményeire vonatkozó nézeteimet előterjesz­teni”. . Kérdése: ki írta, kinek? A bejáratnál elhelyezkedő zsűri előtti monitoron pillanatok múl­va föltűnik az első évfolyam fő- I hadiszállása és már hallatszik is a válasz: „Székely Bertalan, a kecskeméti polgármesternekí” Jól indult és apróbb zökkenők.- től eltekintve jól folytatódott a főiskolások évfolyamok közötti vetélkedője. Mit említsünk a húsz, ötletes, sokirányú tájékozottságot, lele­ményességet feltételező feladat közül? Kiderült, hogy ismerik a Ka­tona József Színház , idei műsor­tervét, mert valamennyien sorol­ták a közelgő bemutatók címét. Az esős idő ellenére jó néhány üzemi vezetőt, művészt és óvónő­képzőst sikerült rábeszélniük, hogy személyesen is segítsék va­lamelyik évfolyamot. Szabó Lajos nyugalmazott főmérnök egy múlt században kézzel festett1 város­térképpel értékes ponthoz juttat­ta „csapatát”, lévén helytörténe­ti érdekességek, műalkotások be­mutatása a teendő. Kerényi Jó­zsefet országgyűlési képviselőként is üdvözölték azzal a — nemes — hátsó szándékkal, hogy szól itt- ott az óhajtott új diákotthon ér­dekében. Az Ybl-díjas építész egyébként arról a Schaár Erzsé­bet „szoborTutca” tervről hozott figyelemre méltó dokumentumot, amely végül is mégsem került a megyeszékhelyre. Láng László, a városi pártbizottság munkatársa egy Szappanos István-metszetet • Szemét­továbbító szerkezetek. Lent: Csehi tanár úr „mechanikus, pneumatikus, automatikus, csehikus” masinája, a bedobált hulladékot konyakká alakító szenzációs kuka-autó. (Dr. Katkics András felvételei) hozott magával és segített az ipa­fai fapipa keletkezési titkainak megfejtésében. Túri Endre, Sza­bó Zsuzsa, a Pannónia filmstúdió egyik rajzolója és mások köny- nyítették a képzőművészeti jelle­gű feladatok megoldását, teljesí­tését. lA bírálóbizottságban működő dr. Szabó Béla főigazgatóhelyet­tes is elismerően bólogatott a tv- kamerák által bemutatott svéd­asztalok láttán. A sült malacban megtestesülő fődíjat a harmadik évfolyam nyerte. Mindenki kapott egy-két- három jó falatot a közös vacso­rán, még a Charlie angyalainak öltözött fiúk is, noha (sokak bá­natára) ha küllemben nem is, de szakmai tudásban elmaradtak az „igaziak mögött”. Ha igaz, még most is nyomoznak az eldugott barackpálinkás üvegek után. H. N. ^ENERGIA- TAKARÉKOS, hordozható, tranzisztorízált JUNOSZTYtele viiio fogyasztása fsak 33 W! Autóakkumulátorról is yzomoltothotö, ^cdauii Allomásboállítása programozható. KERAVILL* Ara: 3770 Ft. ÖN MEGRENDELI, CSOMAGKÜLDŐ SZOLGALATUNK PEDIG UTÁNVÉTTEL SZÁLLÍTJA ÖNNEK. Várjuk a megrendelését: KERAVILL, Budapest III., Flórián tér 6—9. 1033 1954 Gabonatárolók építése állami támogatással •Pályázat útján állami támoga­tást kaphatnak mezőgazdasági nagyüzemek, gabonaforgalmi és malomipari vállalatok, illetve társulások gabonatárolók építé­sére, az állami .tervbizottság most megjelent határozata alapján. Az építéshez általában 30—50 száza­lékos hozzájárulást ad az állam, a. további költségeket a beruhá­zok bankhitelből vagy saját alap­ból fedezik. A VI. ötéves tervidőszakban központi forrásból jelentős össze­get, csaknem hárommilliárd fo­rintot fordítanak raktárfejlesztés­re. Ennek egy részét nyerhetik el azok az üzemek, amelyek maguk is hajlandók áldozni a beruhá­zásra. Így előreláthatóan továb­bi 1,3—1,4 milliárd forinttal bő­vül a raktárépítést szolgáló ke­ret, s 1985-ig hozzávetőleg 1 mil­lió tonnával nő a korszerű gabo- naraktártér. Eszerint a tervidő­szak végére a gabonának több mint 80 százalékát a csúcsidény­ben is korszerű körülmények kö­zött tárolják. „Kulcsos” gyermekek Tanácskozás a közlekedés biztonságáról Hazánkban az 1000 gépkocsira jutó balesetek aránya az utóbbi tíz évben 50—60 százalékkal csökkent, évente így is mintegy 20 ezren sérülnek meg közleke­dési baleset következtében. Te­hát a relatív javulás nem ad elé­gedettségre okot, hiszen számos fejlettebb motorizációjú ország­ban jobb eredményeket értek el. A közlekedés szervezése, terve­zése és biztonságos lebonyolítása nva már nem oldható meg a nem­zetközi tapasztalatok rendszeres kicserélése és hasznosítása nél­kül. E gondolatok jegyében kezd­te meg munkáját hétfőn, a buda­pesti technika házában az ötö­dik városi forgalombiztonsági és forgalomszabályozási szimpozion. A háromnapos tanácskozás mintegy 400 magyar és külföldi résztvevője három szekcióban vi­tatja meg a közlekedéstervezés és városfejlesztés összefüggéseit, a forgalomtechnika és -irányítás, va­lamint a balesetmegelőzés idő­szerű kérdéseit. Etiópiái szakemberek tanulmányúton Tíz etiópiai mezőgazdasági szakember, akik hazájukban a mezőgazdasági szövetkezetek szervezésével foglalkoznak, két hetet töltött a Nógrád megyei Palotáson. Az ENSZ élelmezési és mezőgazdasági szervezete, a FAO közvetítésével szervezett lá­togatás során az etióp szakembe­rek a magyar szövetkezeti moz­galom gyakorlati tapasztalatait tanulmányozták a palotási Má­jus 2. Tsz-ben. További nyolc hetet Gödöllőn töltenek, ahol az Agrártudományi Egyetemen el­méleti továbbképzésben vesznek részt. Űj festékcsalád Korszerű, vízzel hígítható diszperziós festékek gyártását kezdte meg Leninvárosban a Ti­szai Vegyikombinát. Az elsősor­ban lakossági felhasználásra szánt tikro-festékcsaládnak egye­lőre három tagja van, de rövide­sen újabb hárommal bővül. A Tikro-esalád tagjai kitt} és lakk minőségben készülnek, és nagyon széleskörűen — kor­róziógátló alapozónak, matt ala­pozónak és selyemfényű fedőfes­téknek egyaránt — alkalmazha­tók. Az újfajta festékek nem tartalmaznak szerves oldószere­ket, ecsettel vagy más módon könnyen felvihetők a festendő felületre, a száradásuk közben keletkező gőzök nem mérgezők. Az új festékcsalád első három tagjának gyártását már megkezd­ték. ŰJ JELENSÉGKÉNT említette nemrég az úgynevezett „kulcsos” gyermekeket egy jelentés, vagyis azokat a lakótelepi — legnagyobb­részt általános iskolába járó — fiatalokat, akiknek már nem ju­tott hely a napköziben, ezért ma­guk rendelkeznek az idejükkel, otthon tanulnak vagy éppen az utcán kószálnak, játszanak. Azon a tanácskozáson, ahol — a veszélyeztetett gyermekek hely­zetéről tárgyalva — erről is szó volt, időhúzásnak tűnt volna, ha elmondom, hogy egyáltalán nem új dolog ez, kulcsos gyermekek már nagyon régóta léteznek. Még a lakótelepi életforma térhódítá­sa előtt is volt ilyen kényszerű megoldás — negyven-ötven évvel ezelőtt is —, amikor az iskolai napközi otthonnak híre-hamva sem volt-. Az akkori gyermekek, mint jómagam is, kicsik lévén, a kapufélfára felmászva vagy fel­ugorva, egy erre a célra kivágott nyíláson nyúltak be és szedték elő a kulcsot, amit csodák-csodája, senki nem vitt el napközben pe­dig minden szomszéd tudta, ki hol tartja a kulcsát. A szülők munkában voltak, késő este ve­tődtek haza, az előző nap vagy korán reggel megfőzött ételt csak meg kellett melegíteni, aztán legfeljebb a ház körüli munka, a jószág etetése, itatása volt a gyermek dolga. A becsületére volt bízva, mennyi időt tölt a lecke­írással vagy az utcán, a kinti gyepen, netán a vasútoldalban a többiekkel. Akkor is felnőtt kö­zülük sok derék, becsületes em­ber, s akadt olyan is, aki elkalló­dott, rossz útra tért. A többségé­re azonban vigyázott a környék­beliek ellenőrző szeme, mivel mindenki ismert mindenkit, s a szabálytalan, rendbontó életmód­nak hamar híre szaladt. VOLTAK „KULCSOSOK” ké­sőbb is, ‘húsz-huszonöt évvel ez­előtt, a mi fiaink, leányaink, a mai ifjú családapák és család­anyák és fiatal házasok, akik ta­lán még emlékeznek, ha akarnak, minderre. A bérházakban néhol a lábtörlő alatt volt a kulcs — tudta a szomszéd is, de nem nyúlt hozzá —, másutt a levélszekrény­ben, amiből pálcikával lehetett kikotorni. Hordták a gyermekek cipőpertlire akasztva a nyakban, tolltartóban, táska alján, ahogy mostanság is. („Előkelőbb” vál­tozatát látom, amikor kislányok ügyes kis börtasakban viselik díszként a nyakukban.) Az első új lakónegyedek korszaka volt ez, s a napközi otthonban akkor még kevesebb gyermeknek jutott hely. Tapasztalatom szerint a „veszé­lyeztetettség” semmivel sem volt nagyobb ezek között a fiatalok között, mint bárhol másutt a fal­vakban, városokban. Sőt, jobban érződött az iskola, a környezet hatása. Lelkes szülői munkakö­zösségek működtek abban az időben, s igyekeztek megterem­teni a közösségi érzés alapjait, együtt a pedagógusokkal, akik rendszeres sportolással, kirándu­lásokkal, nyári táborozással kö­tötték le a csellengeni vágyók idejét. Az ilyen légkör kialakulá­sához természetesen idő kell és sok önzetlen, áldozatkész ember, tenniakarás, az iskola falán is .túltekintő igazgató és tanári kar. Mintha mostanában a nagy túl­terheltség és a jellegtelen környe­zet nem tenné lehetővé az ilyen kisugárzó tevékenységet. TAGADHATATLAN, hogy a gyermek számára is az volna az előnyösebb, ha napközi otthonban kaphatna helyet, de csak akkor, ha a napközi nem a „gyermek- megőrző” szerepét tölti be a ma­ga zsúfoltságával, ahoi kókadozik tanár és növendék egyaránt. Tény, hogy a megyében az általánoís is­kolások alig egyharmada jut ilyen ellátáshoz, s közülük is jóval ke­vesebb felső tagozatos. A kérdés csak az, ráfoghatjuk-e erre a helyzetre, mármint a lakótelepek rendezetlenségére és a szabad­idős tevékenység hiányára, hogy a veszélyeztetettek száma e miatt nőtt az utóbbi időben a lakóne­gyedek környékén. (A védő-óvó pártfogás alatt álló veszélyezte­tettek hatvan százaléka lakótele­pi gyermek és fiatal — mondja a rideg statisztika.) Kérdés az is, kik ezek valójában? Van-e közük egyáltalán az úgynevezett „kul­csos” gyermekekhez? Lehet, hogy ez az állapot is közrejátszik a veszélyeztetettség növekedésében, de az is lehet, hogy a „felderítés” javult ennyi­re. Fény derül rá, hogy a szülő „kicsapja” a gyermeket, s nem kéri számon, miért vetődik későn haza, vagy az apa — néhol sajnos az anya is — alkoholista, ki­sebb „galerik” is összeverődnek unatkozó fiatalokból. Az is igaz, hogy a mostani lakótelepek több­ségében még nincsenek ifjúsági és felnőtt közösségi helyiségek, nincs egy klubszoba, az ifjú erők levezetésére alkalmas „dühöngő”, a kis lépcsőházakban nem fér el egy pingpongasztal, hát ülnek a lépcsőn a gyermekek. Az iskolák sem vonzzák szabad időben ma­gukhoz az egyébként is oda járó­kat. Egyszóval rengeteg tennivaló lenne ebben az irányban, amire különböző ifjúságvédelmi hatá­rozatok is utalnak, különösen a közelgő ötnapos munkahét kap­csán. LEGYEN TÖBB napközis^ hely, válóban, éz fontos követelmény,' kapjon ilyet mindenki, aki igény­li, tehát szüksége van' rá, ez alapkövetelmény. De addig is: azért tegyünk még többet, hogy legyen minden lakóhely igazi kö­zösséggé, s ennek igyekezzünk megteremteni az elvárható, nél­külözhetetlen feltételeit. A „kul­csos” gyermekek — és valameny- nyi ott lakó ember érdekében. F. Tóth Pál FILMJEGYZET Borzongató törté­net a Vérvonal. A főszerepet alakító Audrey Hepburn színészi egyéniségé­ről pedig alaposan át kell formálnia vé­leményét annak a nézőnek, aki akár­csak egy évtizeddel • korábbi filmjei alap­ján akarna róla jel­lemzést adni. Egy hidegen cél­tudatos, nagyon von­zó, de minden nőies lágyságot, humort nélkülöző hölgy néz farkasszemet ebben a filmalkotásban a mozilátogatóval. Hep­burn mint mindig, ebben a szerepkörben is pompásan helyt­áll. A főszereplő ma­gatartása egyáltalán nem hasonlít ahhoz, mintha az esemé­nyeknek áldozata lenne. Audrey Hep­burn egy befeléfor- dulásra hajlamos okos és túlérzékeny asszonyt ját­szik, aki az üzleti és a magán­életben is határozott és tud vé­dekezni a'z ellene irányuló gonosz indulatok ellen. A gyilkos szándékok megszemé­lyesítői, mozgatói a gyógyszer- gyárak hatalmas profitját gátlás­talanul élvezni akaró rokonok, akik az apa halála után szeret­nének pénzzé tenni mindent és csak a kedvteléseiknek élni. ök szeretnék valahogy rávenni a fő- részvényessé előlépett Elizabeth- et, hogy tegye pénzzé a svájci mammutcég teljes hálózatát, és a pénzt ossza el közöttük. A megfélemlítés legrafináltabb módszereit próbálják alkalmaz­ni, hiszen mindenik nyakig , ül az adósságban. Amellett, hogy szinte teljesíthetetlenül nagyok az igényeik. Vérvonal Hogyan jön el a kibontakozás, hogyan Iából ki az életveszélyes kalandokból Elizabeth Roffe, er­ről szól a film második része, mely bővelkedik kegyetlen je­lenetekben. Szerepel a történet­ben egy rendkívül érdekes detek­tív^ aki az Interpol óriási adat­anyagát tartalmazó komputer- rendszerek segítségével • próbál­ja körülhatárolni, ki lehet a véres merényletek tettese. A gép min­denik rokonról azt mondja, hogy potenciálisan tettes lehetne. A bőven adagolt izgalmak sok helyszínen játszódnak. Róma, Szardínia-szigete, München, Len­gyelország és más országok egy- egy érdekes részlete ad látvá­nyos keretet a történethez. Válo­gatott színészgárda lép a színre az egymást kergető kalandok­ban. Hepburn mellett Omar Sha­rif, Romy Schneider, Irene Pa-r pas, James Mason is szerepet vállalt a sikerben. Kitűnő a má­sik főszereplő Ben Gazzara is, aki színpadi pályafutás után ke­rült a filmhez. Ö a történetben az egyetlen olyan alak, aki mel­lé áll a minden oldalról táma­dott Elizabethnek. Persze, á kri­mik törvényei szerint p is gya­núba keveredik az elején, csak az utolsó filmkockákon lesz nyil­vánvaló, kinek az oldalán áll valójában. A filmnek még két érdekessé­ge említésre méltó. Az egyik: az operatőr Freddie Young ebben a produkcióban ünnepelte 75. szü­letésnapját, a másik: a nyugati kritikák kiemelik, hogy a luxus­produkció előállítása dollármil- liárdokat emésztett fel, sokkal, de sokkal többet, mint egy szok­ványos krimi. Biztosan megérte a gyártó cég, a Paramount rész­vényeseinek. Cs. L.

Next

/
Thumbnails
Contents