Petőfi Népe, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-25 / 251. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1981. október 25. A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Az örege II bér és a fiú A FIÚ TIZENKILENC éves volt, amikor 1981 júniusában a bűncselekményt elkövette, így tehát nem is fiúnak kellene ne-, vezni, hiszen felnőtt emberről van szó. Méghozzá nem is akármilyen emberről — ha anyagi, szociális körülményeit nézzük. Barta László (Madaras, Széchenyi utca 4.) ugyanis elvégezte az általános iskola nyolc osztályát, majd szakközépiskolába járt, ahol 1979-ben víz—gázvezeték- és készülékszerelő szakmunkás bizonyítványt kapott, ezután a ma- darasi Béke Termelőszövetkezetben helyezkedett el szakmájának megfelelő munkakörben. Szüleivel együtt lakott az új, három szoba, összkomfortos családi házban, ahol neki külön szobája volt. A családnak egy személy- gépkocsija, s két' motorkerékpárja is vhn. Amikor Barta László dolgozni kezdett, pár hónap eltelte után hozzáfogott az italozáshoz. Pontosan nem lehet tudni, mi indította erre, de bizonyára az a tévhit, hogy ha valaki önálló kereső, annak illik naponta alaposan felönteni a garatra. így aztán előfordult, hogy ittasan jelent meg a munkahelyén, s a szóbeli figyelmeztetéseket újabb fegyelmi határozatok követték, egészen az „utolsó figyelmeztetésig”. Ekkor — 1981. március 31-én — mivel tudta, hogy ezután csakis a kizárás következhet, inkább felmondott, s a bajai építőanyagipari vállalatnál helyezkedett el, ahol letartóztatásáig fűtésszerelőként dolgozott. Naponta autóbusszal járt Madarasról Bajára és vissza. Általában sört ivott, esetenként nagyobb mennyiséget is. Előfordult, hogy ittas állapotban száguldozott a motorkerékpárral, s mivel egyszer sem karambolozott, ittas vezetés miatt sem indult ellene eljárás, ez bátrabbá, gátlástalanabbá tette. Munkatársai tudták róla — s a tárgyaláson is elmondták —, ha ivott, kötekedő, agresszív emberré vált. Ezt a véleményt megerősítették a munkahelyről, illetve az ipari- . tanuló-intézettől kapott nyilatkozatok is. Az eset napján, 1981. június 26-án délután négy órakor fejezte, be a munkát Barta László, bajai munkahelyén. Munkatársaival együtt betért a Zsuzsi presszóba, anol több üveg sört megivott, s felült a munkásokat szállító autóbuszra. Ez a busz Bácsborsó- don megállt, s kitérővel egy személyt a közeli községbe vitt el. A többiek, közöttük Barta László is, megvárták, amíg visszaérkezik az autóbusz, közben a főtéren lévő presszóba mentek, természetesen inni. Barta László azonban mégsem a busszal utazott Madarasra, hanem találkozott egyik ismerősével, aki személygépkocsival hazavitte. Persze nem a lakásra, hanem a Klub nevű cukrászdába tartott a fiatalember, ahol folytatta az ivást. Este tíz óráig ismét több üveg sört ivott meg, részeg volt... AZ ÖREGEMBERT mindenki ismerte Madarason. Pénze általában nem volt, de mert szerette az italt, mindenkitől kéregetett. A község lakói, de főleg a fiatalok „főqsövesnek” csúfolták az öreg Nádai Istvánt, aki már egy évvel korábban megszökött a bácsborsódi szociális otthonból, ott aludt, ahol ráköszöntött az éjszaka. Meg kell mondani, hogy, az öreg nem volt valami békés természetű, jámbor kéregető. Gyakran agresszív követelőzőként lépett fel, s ha valaki nem volt hajlandó fizetni neki, vágy pénzt „kölcsönözni”, azt szidta, sértegette, pocskondiázta. A fiatalok „elszórakozták” a főcsövessel, ismerte Barta László is, de az eset napjáig kapcsolata nem volt vele, nem beszéltek, nem találkoztak, ami pusztán a véletlen műve, hiszen mindketten azokon a helyeken fordultak meg legtöbbször, ahol italt lehetett fogyasztani. Nádai István sem volt angyal: családját elhagyta az italozás miatt, s a gyerekeket az édesanya egyedül nevelte fel' — méghozzá tisztességgel és becsületesen ... Amikor Barta László — este tíz óra után — kilépett a Klub nevű cukrászdából, elhatározta, hogy a kultúrház melletti kis utcában lévő magnós-klubba megy. Amint az utca sarkához ért, elébe toppant Nádai István, és pénzt kért tőle. Barta kijelentette, hogy nem ad pénzt, és elküldte. Az öreg azonban nem hagyott fel a kéregetéssel, utána ment a fiatalembernek, és most már követelte a pénzt. Barta ismét elutasította, de az öreg kitartónak bizonyult: újból kért, és az újabb elutasító válaszra szidalmazni kezdte Barta Lászlót, aki türelmét vesztve szembe fordult az öreggel és ököllel 3—4 alkalommal Nádai István arcába csapott Természetesen az öregember az ütésektől a földre esett, vérzett az orra, de Barta még a vérző embert is ütötte, a vér ráfröccsent a támadó arcára, kezére is. A földön fekvő nyöszörgő embert sem kímélte, hanem néhány méterrel arrébb húzta, és kegyetlen brutalitással rugdosni kezdte, rátaposott a mellkasára. Ezt az iszonyú verést, rugdosást, taposást körülbelül négy percig folytatta Barta László, azután — mert már elszállt a mérge — otthagyta a vérben fekvő embert, s visszament a Klub presszóba. AZ AJTÖBAN találkozott egyik ismerősével, aki látva a véres Bartát, azt gondolta, talán megverték. Kérdésére Barta László annyit mondott, hogy belekötöttek és verekedett. A közeli kis utca felé mutatott, hogy ott történt a verekedés. A meglepődött ismerős először egyedül ment el a kis utcába megnézni, hogy mi van ott; Meglátta Nádai Istvánt féloldalt fekve a földön, feje csupa vér. Visszament a cukrászdához és mondta Bertának, hogy segítséget kell kérni. Miután immár hárman visszamentek a helyszínre, s egy motorkerékpár lámpájával megvilágították az áldozatot, Barta sem ellenezte, hogy orvost hívjanak. Az orvos azonban már csak azt tudta megállapítani, hogy Nádai István halott... Később derült ki — az orvos- szakértő vizsgálatai alapján hogy Nádai István halálát ko- ponyacsont-törés, agyzúződás okozta. Az áldozatnak úgyszólván mindén bordája eltört. Ezek a sérülések olyan súlyosak voltak, hogy azonnali orvosi beavatkozással sem tudták volna megmenteni az idős embert, de egy egészséges, fiatal ember is belehalt volna azokba. A bántalmazás után körülbelül öt perc múlva halt meg Nádai István. 'Barta László a tárgyaláson bűnösnek érezte magát. Azzal védekezett, hogy a sértett provokálta ki a verekedést, mert kitartóan követelte tőle a pénzt, sőt szidalmazta is őt. Végig azt hangoztatta, hogy nem bántotta volna az öreget, ha nem követeli tőle olyan kitartóan a pénzt, ha nem köt bele, ha nem szidalmazza. Tény, hogy Nádai István magatartása nem tekinthető mindennapinak, természetesnek, de a faluban, Madarason, ahol mindenki ismerte, tudták róla, milyen természetű, ilyen féktelen indulat kirobbanására mégsem szolgáltatott alapot, ez nem indokolja a brutális támadást és verést, hiszen — amint a szakértő megállapította — a földön fekvő öregember testét Barta még meg is taposta. A megyei bíróság Barta Lászlót különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés miatt tizenegy évi szabadságvesztésre ítélte és öt esztendőre eltiltotta a közügyektől. A szabadságvesztést börtönben kell végrehajtani. Ugyanakkor elrendelte a bíróság Barta László kényszer-gyógykezelését is. Az ítélet még nem jogerős. Az ítélet kiszabásánál a büntetőtanács, súlyosbító tényezőként vette figyelembe, hogy a vádlott italozó életmódjával ösz- szefüggően, ittas állapotban követte el a bűncselekményt, és azt szándékosan hajtotta végre. Enyhítő körülmény volt a beismerő vallomás, a megbánás, és az, hogy a vádlott az elkövetéskor mindössze pár hónappal haladta túl a fiatalkor határát. ! G. S. A DOHÁNYZÁS ELLEN A 14—16 éves dohányosok kétharmada a környezet „nyomására" szokott rá a dohányzásra — állapította meg egy egészségügyi vizsgálat az NDK-ban. A Tüdő- betegségek Berlini Kutatóintézetének orvosai ezért újfajta módszerrel kísérleteznek a serdülőkori dohányzás csökkentésére. Eljárásuk lényege, hogy a veszélyeztetett fiatalok környezetét is absztinenciára mozgósítják. Kezdeményezésükre a dohányzást a korábbinál gyakrabban tárgyalják az iskolákban, a gyermek- és ifjúsági intézményekben. Felhívják a serdülők figyelmét a dohányzás okozta megbetegedésekre és — következményeikre, valamint arra, hogy a gyermekkorban kezdett nikotinélvezet felnőttkorban tovább fokozódik, s nagyobb a veszélyeztetettség. Jelenleg az NDK felnőtt lakosságának 40 százaléka dohányzik. Neve: CONTROLL FLEX Akik polgári jogi társaságot alakítottak Három fiatalember elindult szerencsét próbálni. Az útra nem mentek üres kézzel: fegyverük a mérnöki tudásuk. Tarisznyájukban hamuba sült pogácsa helyett minden vagyonuk, vagy még annál is több. Rajtuk múlik — e percben úgy tűnik, csakis rajtuk —, hogy találkoznak-e a szerencsével, vagy pedig a gazdasági élet erdejében járva-kelve megeszik a pogácsájukat, s üres kézzel kell hazatérniük. £let-adta ötlet Scholz Jochen élelmiszeripari gépészmérnök, Gyöngyösi Mátyás villamosmérnök és Kiss-Máté Zoltán épületgépész üzemmérnök a Bács-Kiskun megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatnál dolgozik, osztályvezető-helyettesi, létesítményfelelőst, illetve üzemvezetői munkakörben. — A vállalat Kecskeméten korszerű koncentrátumgyárat épít — kezd a sztorijuk elbeszélésébe Kiss-Máté Zoltán. — A beruházás épületgépészeti része különösen magas színvonalú. Számító- gépes vezérlés, sok tőkés import berendezés, megfelelő hazai, illetve szocialista gyártmány híján. Menet közben azt tapasztaltuk, hogy a megvásárolt nyugati műszerekről a tervezők sem rendelkeznek megfelelő mélységű ismerettel. A kivitelezésnél, a technika beépítésénél és beüzemelésénél sincs kihez fordulni szakmai tanácsért az országhatáron belül. Ez általánosságban elmondható azokkal a berendezésekkel kapcsolatosan, amelyeket hőenergiát termelő, azt. átalakító, felhasználó létesítményekben alkalmaznak hazánkban. A garanciális és azon túli szervizt is csak külföldi szakemberektől várhatják a vállalatok. — Ennek alapján vetődött föl bennünk: mért ne, vállalkozhatnának vevőszolgálati teendőkre magyar szakemberek, például mi? — veszi át a szót a beszélgetésben részt vevő másik mérnök, Gyöngyösi Mátyás. — Mért ne kísérhetnénk mi figyelemmel, kellő szakmai ismeretek birtokában, ezeknek a műszereknek a sorsát a betervezésüktől a működésükig? Ezen elgondolkodtunk, aztán megalapítottuk a polgári jogi társaságot. Sorsuk egymás kezében A’ polgári jogi társaság elnevezés kissé félrevezető, hiszen semmiféle gazdasági . tevékenységre nem utak Akik élnek az 1978. 4. számú törvényerejű rendelet nyújtotta lehetőséggel, és társülnak, például szolgáltatásra, .azok együttesét polgári jogi társaságként jegyzi be á cégbíróság. — Esetünkben ez a megyei bíróság volt — mondja Kiss-Máté Zoltán. — Persze, ezt megelőzte egy és más. Először is, mivel a megyében mi vagyunk az elsők, Pestre kellett elmennünk ottani társaságokhoz érdeklődni: mik a feltételek, hogyan kell intézni az ügyet? Aztán jogtanácsost kerestünk, s tisztáztuk a jogi vonatkozásokat. Megtudtuk, milyen, vállalkozási formáról van szó. A társaság nem önálló jogi személy, nincs felügyeleti szerve, a végzett tevékenységért minden tagja egyenlő mértékben felelős anyagilag és erkölcsileg. — Van-e a /vállalkozásban anyagi kockázat? — Van bizony! A jogszabály kimondja, hogy amennyiben kárt lokozunk tevékenységünk során, azt a magánvagypnunkkal kell megtéríteni — hallom Gyöngyösi Mátyástól. — Közösen felelünk az esetleges kárért. Ilyen társulást csak egymásban feltétlenül megbízó emberek hozhatnak létre. Egymás, kezébe tettük a sorsunkat. — Sokáig tartott, míg a cégbejegyzésig el jutottak? — A jogtanácsosunk szakértelmének és a cégbíróság rugalmasságának köszönhető, hogy mindössze egy hónap kellett hozzá. Ez év július 8-án jegyeztek be bennünket. A munkahelytől engedélyt nem kell ugyan kérni, de mi beszéltünk a tervünkről a főnökeinkkel, és azok jóindulattal drukkoltak nekünk. a Rugalmasság Megtudom, hogy a három mérnök a CONTROLL FLEX . cégnévvel a végzendő munka lényegére és annak vállalási módjára, a rugalmasságra akart célozni. Idegen nyelv szavait azért vették igénybe, mert külföldi kapcsolatokra számították, nem is hiába. Egyébként Jochen, aki az NDK- ból származott hozzánk, németül, Mátyás franciául, Zoltán angolul beszél és olvas szakirodalmat. — Hozzátartozik a történethez, hogy - ötletünket kedvezően fogadta a NIKEX Külkereskedelmi Vállalat — folytatja Kiss-Máté Zoltán —, amely régebben kapcsolatban van már a Magyarországra kalorikus berendezéseket széllttA,,. NBZK'bóll... Hanemann céggel: A N.IKÉX vezette velük a! tárgyalásinkat-is. A -,tőkés cége-, két hazánkban képviselő HUN- GAGBNT RT szintén egyengette az utunkat, s így jöhetett létre megállapodásunk a Hanemann céggel. — Vállalkozásuknak mi képezi a népgazdasági |hátterét? — Az-energiaárak drágulása- arra késztette a vállalatokat, holy az energiát termelő és átalakító berendezéseiket szabályozzák a túltermelés, a pocsékolós elkerülése végett, hogy a létesítményeik energiaháztartását ésszerűsítsék. Behoztak az országba elég sok tőkés gyártmányú műszert, auto- matikát e célból. Viszont hazai • Kiss-Máté Zoltán: Csak körülbelül 200 ezer forint saját tőke kellett az Induláshoz. műszaki bázis híján többnyire nem tudják ezeket a rendeltetésüknek megfelelően működtetni. A mi társaságunk ezt a szakmai hiányt igyekszik pótolni. Kazánokat, légtechnikai eszközöket, gőznyomáscsökkentőket, szabályozástechnikai berendezéseket, vízszintszabályozókat, pneumatikus szabályozó köröket, szak- nyelven kalorikus berendezéseket, segítünk mi kiválasztani a beruházások tervezőivel együttműködve. A választott technikai eszközök beépítésénél és üzembe helyezésénél pedig szakmai tanácsadással állunk rendelkezésre. A Hanemann cég gyártmányai esetében ez pénzébe sem kerül a magyar vállalatnak. Márka helyett forintért — Miért? — Megállapodásunk értelmében ml végezzük majd a garanciális és a garancián túli szerviz- munkát az ő szakembereik helyett, és az említett szolgáltatásokkal is rendelkezésükre állunk a hazai partnereknek — válaszol ezúttal is Kiss-Máté Zoltán. — Ehhez alkatrész-kontingest biztosított számunkra a NIKEX. Csak körülbelül 200 ezer forint saját tőke kellett az induláshoz. Mi és így a megrendelőink is forintért kapjuk az alkatrészeket. Egyébként most tárgyalunk más nyugati cégekkel is hasonló megállapodásról. — Társaságuk hasznot hajt a népgazdaságnak ? — Feltétlenül. Egy NSZK-beli szerelő 3—5 ezer márkáért jön el beszabályozni egy berendezést, de emellett szállodai és egyéb költségeket is téríteni kell neki. Ráadásul ő választja meg idejövetele időpontját is. Általában ösz- szevárnak egy tucatnyi hívást Magyarországról és akkor átjönnek. Ez a beruházások üzem be- helyezési határidejét gyakran negatívan befolyásolja. Ilyenkor civakodik a béruházó és a kivitelező. Mi forintért dolgozunk és két napon beliül a helyszínen vagyunk. Említésre érdemes gz is, hogy • Gyöngyösi Mátyás: Miért ne vállalkozhatnánk mi? (Pásztor Zoltán felvételei) nyugati partnerünk az országnak márkában utalja át a mi vevő- szolgálati munkánkért járó fizetséget. Ami szintén lényeges: tevékenységünkkel hozzájárulunk, hogy a vállalatok takarékosan gazdálkodhassanak az energiával. A sarkadi cukorgyárban például egy éven át, amíg a nyugati szerelőt várták, kézi beavatkozással működtettek, gazdaságtalanul egy automata szabályozó berendezést. Mi tizennégy óra alatt beállítottuk a műszereket és felszabadult. egy ember, tökéletes lett a szabályozás. Még egyszer a fizetést — Tehát a vállalatok örülnek önöknek? — Igen. Nagy gondjaik megszüntetését várják tőlünk, és mi azon leszünk, hogy ne okozzunk csalódást — állítja Gyöngyösi Mátyás. — Mi késztette önöket u társaság megalakítására, a pluszmunka vállalására? — Szakmai ambíciók, a vállalkozás kockázata, és persze anyagi lehetőségeket is várunk tőle. Szeretnénk a vállalati fizetésünket még egyszer megkeresni. — Adózás? — Kettős. A társasági adó fejében a bevétel negyven százalékát kell befizetnünk — tájékoztat Kiss-Máté Zoltán. — Emellett személyi progresszív jövedelemadót is kivetnek ránk. A jövő év 'januárjában várhatóan gazdasági munkaközösséggé alakulhatunk, s ez a forma kedvezőbb lesz ilyen szempontból. Viszont növekszik általa az adminisztráció, bizonylati rendet kell kidolgozni és felügyeleti szervünk is lesz, a helyi tanács. — A rugalmasság jegyében megkezdett 'háttérgazdasági tevékenységük milyen felfutásra számíthat? — Reméljük, lesz elég munkánk, de még fél év kell a pontos válaszadáshoz — mondja' a két mérnök, cseppet sem pesszimistán. A. Tóth Sándor FÉL ÉVVEL A GYÁRAVATÁS UTÁN Üzemi körúton a párttitkárral Fémmunkás Vállalat kiskun- halasi gyára, 1981. október. Fél esztendő telt el az áprilisi gyáravató óta. Mi történt, mi változott időközben? Akivel üzemi körsétára indulunk: Király Lajos, a gyári pártvezetőség titkára, üzemvezető. □ □ □ Ami a látogatót a gyárudvarra lépve az első pillanatban megragadja: a kontraszt. Az egyik oldalon elaggott, füstös, romantikus hangulatot árasztó műhelyek, s kevéssel távolabb a négy éve kezdődött rekonstrukció révén felépült hatalmas gyártócsarnokok. — Ezek itt — mutat a gyárudvaron magasra tornyozott vas állványszerkezetekre a párttitkár — a hagyományos termékeink. A keretes csőállványok, s más régebbi —. többségükben ugyancsak az építőiparban használatos — gyártmányféleségek tették ki a gyár által az első félévben megtermelt 120 millió forint értékű terméktömeg nagyobbik hányadát. Ám a helyzet augusztus óta, s jelenleg is szinte napról napra változik. — Az igazság az — közli kertelés nélkül Király Lajos —, hogy már az első félévben számítottunk az új termékek előretörésére, esetleg túlsúlyba kerülésére. Hogy ez nem következett • Megbeszélés munka közben. Felül: Király Lajos párttitkár. (Méhes! Éva felvétele) be, annak különböző okai van- nak.N1,':;/^ |gu| : Egyik ilyen ok volt egyes tőkés importból származó gépek későbbi beérkezése. A másik a saját tervezésű gépekhez szükséges anyagok és alkatrészek beszerzési nehézségei. A harmadik: a próbagyártáshoz szükséges habanyagok (NDK-beli és holland import) ugyancsak a vártnál későbbi szállítása. E gondok ellenére áprilistól július végéig lezajlott a próba- és prototípusgyártás, s augusztusban megindult az új termékek üzemszerű termelése. A kiskunhalasi Fémmunkás gyár FILLOD rendszerű egy- és többszintes könnyűszerkezetes épületekhez készít az igényeknek . megfelelő különféle elemeket. Ezek a fémlemezből, alumíniumból készült, habosítással hő- és hangszigetelővé tett. fal-, ajtó-, ablak- és tetőélemek változatos rendeltetésű épületek igen gyors elkészítését teszik lehfetővé. Épülhetnek ilyen módon üzemépületek, irodák, de óvodák, iskolák és kórházak is. A francia licenc megvásárlása azonban csak a kezdeti lépés volt. A kiskunhalasiak- nak/— élen az üzem százhuszonöt kommunistájával — meg kellett teremteniük a gyártás ob-' jektív és szubjektív feltételeit. — Nagyon komoly feladatokat kellett és kell megoldanunk — mondja a párttitkár, miközben az új, tágas, világos üzemcsarnokok felé haladunk. — Íme az épületek, bennük a gépekkel, itt magasodnak előttünk. Csakhogy a csarnokokat munkásokkal — méghozzá értő szakemberekkel — is be kellett népesítenünk. □ □ □ A gyártócsarnokban a FILLOD rendszerű paneleken és barakkokon kívül monumentális méretű daruoszlopok is készülnek a Magyar Hajó- és Darugyár részére. — Nézze meg ezeket a hegesztéseket — int közelebb Király Lajos. — Minden varrat kiváló minőségű kell, hogy legyen. Ezt így csak magasan kvalifikált szakemberek képesek elkészíteni. — Egyébként higyje el, nem veit könnyű. Az emberek1 ragaszkodnak a megszokott környezetükhöz, és sokan tartanak az új technológiától, az. addig ismeretlen feladatoktól. A gyári pártvezetőség tagjai és a három alapszervezeti titkár személyesen beszélgettünk erről minden érintett dolgozóval. S a többség megértette, amikor azt mondtuk: Elvtársak, most itt van rátok szükség! A FILLOD-barakkok Líbiába, a festősoron lassan tovakúszó trapézlemezek Irakba készülnek. Amott a KRAMER típusú programvezérlésű élhajlítógép, itt a svájci LÜEM konvejorpályás festőberendezés a sláger. — Beálltak, jól működnek ezek a berendezések. És megszokták, begyakorolták az újszerű tevékenységet az emberek is. Pártvezetőségünk a napokban adott számot kihelyezett vállalati VB-ülésen a termelési agitáció helyzetéről és a feladatokról. Arra a megállapításra jutottunk, hogy 800 főt foglalkoztató gyárunkban továbbra is a legfontosabb politikai tevékenység a munkássá nevelés. □ □ □ Műszakváltás van; rövid időre elcsendesednek a műhelyek. A festőüzem előtt ( a LÜEM cég szervizkocsija áll: a svájci szerelők a berendezés átvizsgálását, karbantartását végzik. Király Lajos párttitkárral üzemi kőrútunk végéhez értünk. — Nézze, a következő a lényeg: itt Halason 1977-ben megkezdődött, s az idén befejeződött egy 317 milliós beruházás. A rekonstrukció, mint minden ilyen, konkrét célra irányult. Ezt a célt a gyári közösségnek minden nehézség dacára el kell érnie. A művezetők, középvezetők részvételével megtartott aktívaértekezlet úgy foglalt állást, hogy ehhez minden feltétel adott, illetve megteremthető. Sitkéi Béla
