Petőfi Népe, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-21 / 247. szám

2 • -PETŐFI NÉPE • 1981. oktéber 21. szerda / EZ TÖRTÉNT A moszkvai látogatáson levő Arafatot. a PFSZ vezetőjét fo­gadta Leonyid Brezsnyev. Moszkvai hír az is, hogy sajtó- konferencián mutatták be a jö­vőre tervezett szovjet—francia űrkísérlet résztvevőit. — Kö­szöntötték Jurij Levitánt, a moszkvai rádió főbemondóját. — Kekkonen állapotának sú­lyossága miatt november 10-ig meghosszabbították a finn mi­niszterelnök államelnöki meg­bízatását. — Zsidóellenes me­rénylet történt Antwerpenben. — Dusán Dragoszavac lett egy évre a JKSZ KB elnöke. —I Megnyílt a NATO nukleáris tervezőcsoportjának ülése. — Jó hír autósoknak: még az idén i megkezdik a román Citroen, az Oltcit gyártását. A 650 köbcen­tis változata 5,4 liter benzint fogyaszt 100 kilométeren. — Lengyelországból arról kaptunk hírt, hogy a szövetséges pártok üdvözölték Jaruzelskit. a LEMP jíj első titkárát. események sorokban helsinki ______________ A z STT—FNB finn távirati iroda jelentése szerint Urho Ka­iévá Kekkonen finn köztársasági elnök betegsége miatt az állam­tanács Mauno Koivisto minisz­terelnököt megbízta az elnöki teendők november 10-ig való el­látásával. MOSZKVA Jurij Levitánt, a moszkvai rá­dió világszerte ismert főbemon­dóját köszöntötték kedden a moszkvai magyar nagykövetsé­gen, abból az alkalomból, hogy fél évszázadot töltött a rádió mikrofonja előtt. Hangját a Nagy Honvédő Háború napjaiban is­merték meg országszerte: ő ol­vasta fel mindennap a rádióban a Szovinformbüro jelentéseit, a hadijelentéseket. Levitán olvas­ta fel a sztálingrádi győzelem­ről, a szovjet városok felszabadí­tásáról, a Berlin elestéről szóló jelentéseket, tőle hallották meg' a szovjet emberek, hogy vége a háborúnak. GLENEAGLES Kedden a skóciai Gleneagles- ben, Joseph Luns NATO-főtit- kár elnökletével megnyílt az at­lanti szerződés nukleáris terve­ző csoportjának harmincadik ülése. Az ülés hivatalos főtémá­ja annak a stratégiának a meg­határozása, amelyet Washington a november 30-án kezdődő genfi szovjet—amerikai fegyverzet- csökkentési tárgyalásokon követ, ni kíván. Az amerikai hadügy­miniszter tájékoztatta az ülés résztvevőit a telepítésre kiszemelt Crusie és Pershing—2 amerikai rakéták kipróbálásának eredmé­nyeiről. ANTWERPEN Robbantásos merénylet történt kedden reggel Antwerpenben, a híres gyémántcsiszoló negyed­ben, a Hovenierstraaton. A rob­banószerkezetet egy parkoló gép­kocsiban helyezték el. A robba­nás tetemes rombolást, anyagi károkat okozott, és megsebesí­tett mintegy harminc járókelőt. Egy fiatal nő belehalt sérülései­be, többen súlyos állapotban ke­rültek kórházba. Minthogy a po­kolgépes gépkocsit a merénylők a gyémántcsiszolók klubja, a zsi­dó imaház közvetlen közelébe állították, s kedden és szerdán zsidó vallási ünnep volt, a ha­tóságok zsidóellenes faji me­rényletre gyanakodtak. Négy órá­val később ismeretlen telefonáló a belga hírügynökséget híva egy | bizonyos „közvetlen akciócso­port” nevű terrorszervezet nevé­ben' ■ vállalata a robbantást, amelyet — közölte — „jelzésnek szántak”. BUDAPEST Kedden megkezdődött Buda­pesten a KGST-tagállamok ár­hivatali vezetői értekezletének 14. ülése. A tagállamok tájékoztat­ják egymást nemzeti árrendsze­reikben idén végrehajtott, és jö­vőre tervezett változtatásokról. Megvitatják a tüzelőanyag- és nyersanyag-erőforrások racionális felhasználására tett intézkedései­ket. Eszmecserét folytatnak a me­zőgazdasági termékek előállítá­sának a felvásárlási árak segít­ségével történő ösztönzéséről, va­lamint a másodlagos nyersanya­goknak a jelenleginél teljesebb körű ipari felhasználásáról. FELEDÉKENY RABLÓ ^Cülönös rabiáskísérlet történt az amerikai Denverben. — Fel, a kezekkel, ide min­den pénzt!. — mondta a rabló az egyik fotóüzlet, elárusítójá­nak. 1 Aztán idegesen kutatni kezdett a zsebében: — Elfelejtettem magammal hozni a pisztolyt, azonnal visz- , szajfivök — kiáltott fel és kiro­hant az ajtón.. Pár perc múlva visszatért, hozta az üres pénzeszsákot, ám fegyvere még mindig nem volt. Az elárusítónőt nem hagyta el lélekjelenléte, nem nyitotta ki a pénztárt. így a feledékeny rabló kénytelen vólt üres kéz­zel távozni... Brezsnyev és Arafat megbeszélései A JKSZ KB új elnöke A Szovjetunió és a Palesztinái Felszabadítás! - Szervezet folytatja erőfeszítéseit az átfogó közel-ke­leti rendezés érdekében — han­goztatta Leonyid Brezsnyev és Jasszer Arafat keddi megbeszé­lésén. Az SZKP KB 'főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke, kedden a Kremlben fo­gadta a PFSZ Végrehajtó Bizott­ságának elnökét, s tájékoztatta őt árról, hogy a PFSZ moszkvai képviselete 'hivatalos diplomáciai státust kapott a Szovjetunióban. 'Brezsnyev és Arafat a politikai kérdések széles körét tekintette át, elsősorban a közel-keleti hely­zetet. Kifejezésre juttatták aggo­dalmukat amiatt, hogy az Egye­sült Államok militarista törekvé­seinek és Izrael növekvő agresz- szivitásának következményeként tovább éleződik a feszültség a térségben. Az Egyesült Államok nyíltan meghirdetve a Washing­ton és Tel Aviv közötti stratégiai .szövetséget, tervei megvalósításá­nak fő eszközévé változtatta Iz­raelt. Az Egyesült Államok arra törekszik, hogy politikai, katonai és gazdasági téren uralma alá hajtsa a közel-keleti népeket. Ar-. ra ösztönzi Izraelt, hogy folytas­sa az arab népek elleni terjeszke­dő politikáját, tegye véglegessé az arab területek megszállását, agresszív akciókat hajtson végre Libanon déli részén, lábbal ti­porja a palesztin nép nemzeti jo­gait, és nyomja el a palesztin' el­lenállási mozgalmat. Leonyid Brezsnyev és Jasszer Arafat a megbeszélésen hangoz­tatta: a Szovjetunió és a PFSZ elítéli a Földközi-tenger térségé­ben veszélyes feszültséggóc létre­hozására irányuló amerikai tö­rekvéseket, az ott - tartózkodó amerikai flotta és az úgynevezett gyorshadtest fokozott katonai ké­szültségbe helyezését. E lépé­seket úgy tekintik, mint az Egyesült Államok próbálkozását arra, hogy beavatkozzék Egyip­tom és más arab országok népei­nek belügyeibe, nyomást gyako­roljon rájuk. A megbeszélés résztvevői meg­állapították, hogy nyugtalanságot kelt az Egyesült 'Államoknak és csatlósaiknak Líbia ellen irányuló tevékenysége. A háborús pszichó­zist szító, Líbiát nyíltan fenyege­tő Egyesült Államok és szövetsé­gesei provokációt terveznek ez ellen az arab ország ellen, arra akarják rákényszeríteni, hogy mondjon le imperialistaellenes po­litikájáról. iLeonyid Brezsnyev és Jasszer Arafat határozottan elítélte a Camp David-i megállapodás részt­vevőinek azt a próbálkozását, hogy az úgynevezett palesztin autonómiáról folytatott tárgyalá­sokkal helyettesítsék ■ az alapvető kérdés megoldását, a palesztin nép önrendelkezési és államalapí­tási jogának biztosítását. Az SZKP KB főtitkára hangsú­lyozta, hogy a Szovjetunió követ­kezetesen támogatja a palesztin nép igazságos ügyét. E harc ered­ményeként a palesztin nép nem ki§ sikereket ért el, kiemelkedő helyet vívott ki magának az arab nemzeti felszabadító mozgalom­ban. Politikai élcsapata, a Palesz­tinái Feiszabadítási Szervezet pe­dig elérte, hogy széles körben a palesztin nép egyetlen törvényes képviselőjeként ismerjék el. A megbeszélés résztvevői külön felhívták a figyelmet arra, hogy igen nagy jelentőségű az arab ál­lamok és az arab világ valameny- nyi hazafias erői akcióegységének megszilárdítása és összeforrottsá- ga az imperializmus és a cioniz­mus ellen, az igazi közel-keleti békéért vívott ha.rc sikere szem­pontjából. Leonyid Brezsnyev és Jasszer Arafat megerősítette, hogy a Szovjetunió és a PFSZ továbbra is- közös erőfeszítéseket kíván ten­ni az átfogó közel-keleti rendezés megoldása érdekében. Mindkét fél véleménye szerint ennek reá­lis lehetőséget biztosítana/ha az SZKP XXVI. kongresszusán el­hangzott. javaslattal összhangban minden érdekelt fél, köztük a PFSZ, részvételével összeülne a közel-keleti problémákról tár­gyaló nemzetközi konferencia. A szövetséges lengyel pártok támogatják Wojciech Jaruzelskit A LEMP-pel szövetséges pár­tok vezetői táviratban üdvözölték Wojciech Jaruzelskit, a Közpon­ti Bizottság első titkárává történt megválasztása alkalmából. Az Egyesült Parasztpárt nevé­ben Stefan Ignar, a -párt elnöke fejezte ki jókívánságait és -továb­bi együttműködési készségét, a Demokrata Párt nevében annak elnöke, Edward Kowalczyk kü!-' dött üdvözlő táviratot. Jaruzels­ki fogadta a Szocialista Ifjúsági Szövetség képviselőit, élükön Jerzy Jaskiemiával, az országos tanács elnökével. A párt eszmei-nevelő munká­jának feladatairól volt szó a LEMP radomi vajdasági bizottsá­gának plénumán, amelyen részt,, vett és felszólalt Stefán Olszows“! ki, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára is. Igen nagy jelentőségűnek mon­dotta a Központi Bizottság va­sárnap véget ért negyedik plé­numát, amely megerősítette a IX. pártkongresszuson elfogadott irányvonalat. Ennek lényege — mutatott rá Olszowski — a meg­egyezés és az együttműködés út­ján haladni, egyidejűleg követke­zetes harcot folytatni a szocializ­mus ellenségeivel. A Szolidaritás országos bizott­ságának sajtószóvivője, Mark Brunne,, a LEMP-p-lénum határo­zatában foglaltakkal kapcsolat­ban - cáfolta, hogy a szervezet megsértette volna a gdanski,, a szczecini és a jastrzebiei megál­lapodásokat. A szóvivő azt állí­totta, hogy a Szolidaritás „a len­gyel dolgozók javára” tevékeny­kedik, és hozzátette, hogy a szervezet elméletben és gyakor­latban egyaránt tiszteletben tart­ja Lengyelország szövetségesi kapcsolatait. Az országos bizott­ság — mondotta — egyetért az­zal,/ hpgy nem- engedhetők megj á^-bíÉí®él'küli sztsájkakciók, egy-n ben //megelégedéssel fogadja”, hogy a KB-plénum által az or­szág dolgozóihoz intézett felhí­vásban a tiltakozó akciók okai­nak megszüntetéséről van szó., Varsóban Mieczyslaw Rakows- ki és Janusz Obodowski minisz­terelnök-helyettesek találkoztak azzal a népes amerikai küldött­séggel, amely az Egyesült Álla­mok legnagyobb vállalatait kép­viselve folytat tárgyalásokat a lengyel fővárosban. A lengyel újságíró szövetség varsói tagozata tiltakozott, és az államtanácshoz, a szejmhez, va­lamennyi újságíróhoz és szak- szervezethez fordult amiatt, hogy leváltották a Sztandar Mlodych című ifjúsági lap főszerkesztőjét. Erre azért került sor, mert a lap terjedelmes interjú? közölt a KOR elnevezésű szocialistaelle­nes szervezet vezetőjével. Lengyel—NDK gazdasági tár­gyalások folynak Varsóban Andr­zej Jedynak, illetve Gerhard Weiss miniszterelnök-helyettesek vezetésével. A megbeszéléseken ,a fű téma a két ország jövő évi árucseréje és gazdasági együtt­működése. Szó van arról is, hogy Lengyelország fokozza a szomszédos országban végzett építőipari tevékenységet, az NDK pedig gépeket, berendezéseket, fogyasztási cikkeket szállít. Át­tekintik annak lehetőségét is, ho­gyan tudná az NDK hasznosítani a lengyel ipar szabad kapacitásá­nak egy részét. ÉSZAK—DÉL KONFERENCIA A cancuni csúcs A világsajtóban mind sűrűbben bukkan fel egy mexikói kisváros, Cancum neve. Október utolsó hetében itt tartják meg az úgynevezett Észak—Dél csúcstalálkozót, az iparilag fejlett tőkés országok és a fejlődő államok képviselőinek ma­gas szintű eszmecseréjét. A téma: a világgazdaság c két nagy csoportjának egymáshoz való viszonya, pontosabban a fej­lett tőkés világ és a fejlődő országok kapcsolatait jellemző egyenlőtlenség. Sem a csúcs, sem a párbeszéd nem újkeletű, hisz a Nyugat ipa­rosodott Országai és a fejlődő vi­lág közti konfliktus voltaképpen a világgazdaság krónikus beteg­sége. Az ellentét az 1970-es évek­ben vált olyan élessé, hogy mind Észak, mind Del (ezek politikai keretfogalmak a fejlett tőkés, illetve a fejlődő országokra) úgy vélte: a párbeszéd, a megoldás keresése elkerülhetetlen. A fej­lődök sajátos problémáit a leg­élesebb formában az ENSZ-köz- gyűlés 1974-es hatodik, rendkívü­li ülésszaka fogalmazta meg. Ekkor született az a mindmáig alapvető jelentőségű program, amelyet tömören új nemzetközi gazdasági rendnek neveznek. E ■ határkőnek tekintett ENSZ-ta-' nácskozás cselekvési prográmot fogadott el á nemzetközi gazda­sági kapcsolatok jövőjéről, hang­súlyozva, hogy valamennyi v or­szágnak részt kell kapnia a vi­lággazdasági problémák megol­dásából, minden államnak bizto­sítani kell teljes és állandó szu­verenitását, nyersanyagforrásaik, gazdaságuk felett. Észak—Dél konferenciát tartott. Az 1975-ben, Párizsiban tartott tanácskozás azonban — az egyik ismert résztvevő, Heath, volt •brit miniszterelnök kijelentése szerint — a szavak tengerébé fulladt. Av kudarc kétirányú fo­lyamatot indított el! A Világbank és a fejlődő országok segélyezé­sével foglalkozó más nemzetközi szervezetek vezetőit, a tőkés vi­lág több konhányát arra ösztö­kélte, hogy állandó, szakértői csoportot hozzanak létre. (E fei| zottság vezetője Willy Brandt, a nyugatnémet Szociáldemokrata Párt elnöke lett.)- Egyidejűleg azonban egyre erőteljesebb igény mutatkozott arra is, hogy a pár­beszédet tereljék ismét vissza a' világszervezet csatornáiba. A ter­méketlennek bizonyult párizsi konferenciával párhuzamosan ugyanis a fejlődő országok nagy többségének helyzeté viszonyla­gos és abszolút értékben egyaránt romlott. A fejlődő világ idővel és, a halmozódó gondokkal foly­tatott versenyfutása ma sem ad­hat semmiféle optimizmusra okot. Ettől kezdve azonban a párbe­széd útja kettévált. Noha az ENSZ megfelelő fórum lehetett volna a globális problémák meg­vitatására hosszabb távon is, az 1970-es évek második felében a világszervezettől függetlenül több fejlett tőkés ország és néhány fejlődő ország külön, úgynevezett Mindezt egyébként többé-ke- vésbé. tükrözte a Brandt-bizott- ság tavaly kiadott jelentése, amelynek már a címe is igyeke­zett érzékeltetni a helyzet drá­maiságát: „Észak—Dél: A túlélés programja”. A tanulmány vitat­hatatlan érdemei, alapossága el­lenére is — az Észak—Dél dia­/ lógus egész jellegének megfele­lően — megkísérelte’ az imperia­lista hatalmak és a fejlődő or­szágok közötti ellentéteket az utóbbiak gazdasági 'helyzetének megjavításáért folytatott harc általános, sokszor ködös jelszavá­val elmosni. Megmaradt a glo­bális eszmecsere alapvető prob­lémája, nevezetesen a* fejlett tő­kés világ elzárkózása attól, hogy az új nemzetközi gazdasági rend kialakításában, a fejlődő világ jogos igényeinek kielégítésében a szavakról a tettek síkjára lép­jen. Hiszen a harmadik világ a szerepek újrafelosztását akarja a Nemzetközi Valutaalapban, a Világbankban, a GATT-ban, az­az hatalommegosztást ott, ahol mostanáig csorbítatlanul érvé­nyesültek a fejlettek érdekei. Ami a küszöbönálló cancuni csúcsértekezletet illeti, az Egye­sült Államok állásfoglalása több szempontból is meghatározó je­lentőségű. A korábbi amerikai kormányzatok meglehetős-jnerev- séggel utasították el a fejlődő vi­lág alapköveteléseit, • többek közt azt, hogy 1984-ig növeljék pénz­ügyi segélyeiket bruttó társadal­mi termékük 0,7 százalékára, Reagan kormányzatával az Egye­sült Államok viszonya a fejlődő világhoz, a gazdasági kérdések megközelítése még erősebben „politikaivá” vált. Miként a Time című lap. fogalmazott: „a segély nem adomány, hanem az ameri­kai politika eszköze”. Emlékez­tetni kell ennek kapcsán a Szov­jetunió álláspontjára is. Moszk­vai vélemény szerint az Észak— Dél-probléma oka jórészt a gyar­mati múlt és a nebkolonialista politika — ezért pedig a'szocia­lista országok nem tehetők fele­lőssé. A Szovjetunió | nem vesz .részt a cancuni csúcson sem, rá­mutatva, hogy ilyen tárgyalások­kal nem lehet alapvető javulást elérni, ráadásul — amerikai nyo­másra — most a résztvevők kö­rét is önkényesen szabták meg. Győri Sándor A JKSZ KB elnöksége Lazar Mojszov elnökletével kedden, Belgrádban megtartott ülésén a következő egyéves időszakra Du­sán Dragoszavacot - választotta meg elmöjtévé. Az elnökség elismerését és kö­szönetét fejezte ki Lazar Moj- szovnak a pártelnökség elnöke­ként ' kifejtett egyéves eredmé­nyes tevékenységéért. Dusán Dragoszavac 62 éves. A Horvát Kommunisták Szövetségé­nek egyik képviselője a JKSZ KB 23 tagú elnökségében. Kez­dettől fogva részt vett a jugoszláv antifasiszta népffelszabadító há­borúban, és 1942 óta tagja a párt­nak. A felszabadulás után az öt­venes évek elejéig pártmunkás­ként dolgozott, majd 1958-ig a horvát köztársasági kormány tag­ja-volt. Ezután négy éven át a szövetségi külkereskedelmi kama­ra titkári, illetve elnöki teendőit látta el. Ezt követően a Horvát Kommunisták Szövetsége KB tit­kárhelyettese, azután titkára lett. 1979. május 15-től két éven át a JKSZ KB elnökség titkáraként tevékenykedett. Már együtt gyakorolnak a szovjet—francia űrkísérlet kijelölt résztvevői Tapasztalt szovjet űrhajósokkal indulhatnak majd a világűrbe az első szovjet—francia közös űr­expedíció résztvevői. A Csillag- városban megtartott sajtókonfe­rencián bemutatták a két francia űrhajósjelölt szovjet partnereit. Az első személyzet parancsnoka, a Szojuz—T típusú űrhajók egyik kiváló ismerője, Jurij Ma- lisev. A francia űrhajós ebben a csapatban Jean-Loup Chretien alezredes, az idősebbik francia űrhajósjelölt. Az 1938-ban szüle­tett repülőtiszt 1962-ben végezte el a repülőakadémiát, a francia légierőnél teljesített szolgálatot, berepülő pilóta képesítést szer­zett, és eddig már mintegy ötezer órát töltött a levegőben. A második számú személyzet élére is olyan parancsnokot je­löltek ki, aki rendkívül jól isme­ri az új típusú szovjet kozmikus járművet: Leonyid Kizimet. A francia társ Patrick Baudry, ő a fiatalabb a két jelölt közül, 1946-ban született. Ugyancsak va­dászrepülő és. berepülő pilóta, már több mint háromezer órát repült. Mint emlékezetes, a két fran­cia űrhajósjelölt a múlt év őszén kezdte meg felkészülését a szov­jet űrhajósok Jurij Gagarinról el­nevezett kiképzőközpontjában, Csillagvárosban. Előbb az orosz nyelvet kellett alaposan elsajátí­tanak, de ezzel együtt jól meg­ismerkedtek az eljövendő felada­tok színhelyével, a Szojuz—T tí­pusú űrhajóval és az űrállomás makettjével. Az első kiképzési szakasz végén a két jelölt sikeres vizsgát tett, és a nyári szabadság után visszatért a kiképzőköz­pontba. Most indul meg felké­szülésük második szakasza: im­már szovjet űrhajósokkal együtt, az űrhajó személyzetének tagja­ként gyakorolják az űrrepüléssel és a számukra előírt kísérletek­kel kapcsolatos feladatokat. Bár az űrutazás időpontját még nem állapították meg véglegesen, ar­ra számítanak, hogy arra a jövő év első felében kerülhet sor. f ............ j É ^ÜeleDté$ jiQ0i Nyugat-Európa biztonsági érde­kei nem feltétlenül esnek egybe az Egyesült Államokéval — ezzel a tényezővel Washingtonnak már csak taktikai iszempontból is egyre inkább számolnia kellene. Miközben azonban számos nyu­gat-európai, sóit NATO-ország még kormányszinten is érzékelte­ti azt az aggályát, amely szerint Washington „adott esetben" kész nukleáris hadszíntérré tenni Euró­pát; Ronald Reagan kijelentette, hogy a maga részéről elképzelhe- I tőnek tartja „korlátozott" nukleá­ris összecsapás bekövetkezését Európában — anélkül, hogy ez ál­talános atomháborúhoz vezetne. Magyarul, pontosabban a húsba­vágóan érintett nyugat-európai érdekeltek nyelvén ez annyit je­lent: — az amerikai elnök szerint —, hogy Amerika „megúszhatja” a. saját földjén bekövetkező pusz­tulást „csak" Európa jelentős ré­sze pusztulna el. Nem kell nagy fantázia annak megértéséhez, miért keltett konti­nensünk nyugati felében la szoká­sosnál is nagyobb vihart ez a meglehetősen felelőtlen elnöki nyilatkozat. Csak egy a számtalan riadt visszhang közül: Hans Koschnick, a nyugatnémet kor­mánypárt, az SPD egyik legilleté- kesebbje, biztonságpolitikai szó­vivője (egyébként Bréma polgár- mestere) például felszólította az amerikai kabinetet: foglaljon ál­lást az elnök■ kijelentésével kap­csolatban! A riadalom több szem­pontból is megalapozott. Reagan, oldalán azzal a Weinberger had­ügyminiszterrel, aki éppen most próbálta számos nyugat-európai országban megmagyarázni kor­mánya bizonyítványát, olyan új fegyverkezési programot jelentett be, ami 180 milliárd (!) dollárjá­ba kerül az amerikai adófizetők­nek és — ami még ennél is na­gyobb baj —, az életveszélyes fegyverkezési hajsza folytatását jelenti. Amíg tartott az amerikai atom­monopólium, az USA alapdoktrí­nája a helyi atomháborúk lehető­ségének tagadása, az „általános el­rettentés" koncepciója volt. Az odaát is elismert egyensúly idején (és aligha véletlen, hogy erre az időszakra esett az enyhülési po­litika sikersorozata. Helsinkivel megkoronázva) Washingtonban — joggal — „a kölcsönös meg­semmisítés lehetőségéről" beszél­tek, közvetve elismerve ezzel a nukleáris háború teljes értel­metlenségét. Amióta a Fehér Ház­ban és környékén az erőpolitika, a iszovjetellenesség „héjái" jutot­tak fiatalomra, ez az egyedül jó­zan — |mert tényeken alapuló — doktrína is megváltozott és át­adta helyét a „megnyerhető”, a „korlátozható” atomháború elké­pesztően cinikus és embertelen alapállásának. Amire eddig Wa­shingtonban „csak” célozgattak, azt az Egyesült Államok elnöke most kimondta. Az első visszhan­gokból kiderül, hogy ma is érvé­nyes a régi igazság: aki szelet vet, ne csodálkozzék, ha vihart arat. Harmat Endre AZ IDÉN 1, JÖVŐRE 1500 Itt az Oltcit! Szép kivitel, kis fogyasztás A bukaresti nemzetközi vásá­ron mutatták be a román—fran­cia/ együttműködéssel készülő új személyautót, a sokak által várt Oltcitet, a Citroen Visa (Spe­cial) és Club modelljének válto­zatát. Bejelentették: az idén meg­kezdik az Oltcit Special és az Oltcit Club sorozatgyártását. Milyenek az Oltcitek? A Special 34 lóerős, 652 köb­centis, 835 kilós. 28 másodperc alatt gyorsul fel 100 km/h-ra, végsebessége 121 km/h. Fo­gyasztása: normális menettempó­nál 5,4, városban 7,3 liter 98-as oktánszámú benzin. A Club változat 58 lóerős, 1129 [köbcentis, 875 kilós. 100-ra 15,2 másodperc alatt gyorsul, végse­bessége 149 km/h. Fogyasztása normális menettempónál (90 km/h) 6,7, városban pedig 9,7 liter. A szép kivitelű, kis fogyasztá­sú kocsik iránt rendkívüli az érdeklődés. Ismeretes, hogy ter­veink szerint hazánk is impor­tál az Oltcitből. Az idén egy tesztkocsi, jövőre pedig jnár 1500 autó, érkezik a piacra. A nagy kérdés: mennyiért? Előzetes értesülések szerint a Special 58 000, a Club 69 000 lej körült áron vehető meg, de ez még Romániában sem biztos. A magyar kereskedelmi árat ké­sőbb állapítják meg.

Next

/
Thumbnails
Contents