Petőfi Népe, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-18 / 245. szám

4 © PETŐFI NÉPE © 1981. október 18. £ Észrevételek, j avaslatok a bácskai és Duna melléki szövetkezetekben a kongresszusi irányelvekről Belpolitikai életünk jelentős eseménye lesz a mezőgazdasági .szövetkezetek decemberben összeülő IV. kongresszusa. Társadalmunk egyik alapvető osztályát képező szövetkezeti parasztság, egységes állásfoglalást alakít ki a kongresszuson a mozgalmat érintő vala­mennyi fontos kérdésben. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa fél évvel az esemény előtt közzétette a kong­resszus irányelveit, hogy a tagság megvitat­hassa, és véleményt nyilváníthasson azokról. A kiskunsági tsz-szövetség körzetében az október 2-i küldöttközgyűléssel lezárult az irányelvek vitája. A Bácskai és a Dunáméi- léki TESZÖV-nél ez az esemény még hátra van. A szövetkezeti vezetőségi üléseken, küldött- és közgyűléseken, munkahelyi ta­nácskozásokon elhangzott véleményeket azonban itt is összegezték. • A nagyüzemi állattartásban viszont megjavultak a munka feltéte­lei. Képünk a garai Vörös Csillag Tsz szakosított sertéstelepén ké­szült. (Tóth Sándor felvétele) A tagság a bajai tsz-szövetség területén is egyetért azzal az ér­tékeléssel, amelyet a két kong­resszus közötti fejlődésről meg­fogalmazott a TOT irányelve. Egyetért a feladatok meghatáro­zásával is. A javaslatot tevőket éppen az vezérelte, hogy a moz­galom céljának megvalósítását nehezítő okokat feltárják. Így például több helyen javasolták, hogy a szövetkezetek tevékenysé­gi körének a bővítésére, módosí­tására teremtsenek rugalmasabb lehetőségeket. A racionális föld- használatot gátolja, hogy rendkí­vüli mértékben . megemelkedtek az öntözési költségek. Általános igény a mezőgazda­ság jobb anyagi-műszaki ellátá­sa. A termeléshez szükséges nagyértékű gépeket, anyagokat forgalmazó vállalatokkal éppen ezért anyagi következményekkel is megerősített szerződéseket akarnak kötni a szövetkezetek. A jelenlegi szerződéses gyakorlat csak igényfelmérés, mert hiá­nyoznak az érdémi, az anyagi garanciák. A termelési rendszerekkel fennálló kapcsolatukban a közös érdekeltség érvényesítését .köve­telik a szövetkezetek. Úgyszintén elvárják, hogy a felvásárló, for­galmazó vállalatok és a szövetke­zetek között legyen nyoma a köl­csönös előnyökre való törekvés­nek. A szerződéses feltételek gyakran csak a vállalati érdeke­ket tartalmazzák, és ismételten a tsz-ekre hárítják át a különbö­ző költségeket. Több javaslat szorgalmazza a közvetlen expor­tot előmozdító szerződéskötést. Hívei annak a szövetkezetek, hogy a felvásárlási és fogyasztói ár között ne legyen akkora kü­lönbség a termelő és fogyasztó kárára. A személyi jövedelem szabályozásával kapcsolatban a felszólalók kifejtették: az nem elég rugalmas, nem ad lehetősé­get az ösztönző munkadíjazás­ra. Lényeges az az észrevétel is, hogy a földjáradék összege ne számítson be a személyes jöve­delembe, hiszen annak 80 száza­lékát a közös munkában részt venni már . nem tudó, szerény jövedelmű nyugdíjas szövetkezeti tagok és járadékosok kapják. A tsz-ek egyre nagyobb szociá­lis kötelezettségeket vállalnak tagjaik élet- és munkakörülmé­nyeinek javításában. Javult a foglalkoztatás és annak színvo­nala, növekedtek a munkáihoz kapcsolódó szociális és egyéb jut­tatások. A tsz-tagságnak már csak tíz százaléka sorolható a szövetke­zetalapítók nemzedékéhez. A nemzedékváltásból eredő, és va­lós igényeket feltáró észrevéte­lek ezért szinte valamennyi szö­vetkezetnél szóba kerültek. Ilyen javaslat például a lakás- építési támogatás különbségei­nek megszüntetése, és az, hogy a lakásépítéshez adott, vissza nem térítendő szövetkezeti hozzájá­rulás ne terhelje a tsz-tagok jö­vedelem-színvonalát. Jelentős összegeket fordítanak a közös gazdaságok a gyermekin­tézmények, kulturális és sport- létesítmények támogatására, fenntartására. Ezek az egyre szű­külő fejlesztési alapokat megter­helik. Ezért kérik a szövetkeze­tek, hogy az ilyen jellegű hoz­zájárulásokat termelési költség­ként számolhassák el. Az alapító tsz-tagok önhibáju­kon kívül, általában alacsony nyugdíjban részesülnek. A szö­vetkezeti mozgalom megalapo­zása érdekében kifejtett tevé­kenységük, és többségük szociá­lis helyzete felveti azt a kérdést, hogy — az üzemi támogatáson kívül — miként lőhetne közpon­ti intézkedésekkel is javítani helyzetükön. A nyugdíjasokat sújtja az, hogy a fizikai dolgo­zók teljesítménye a nyugdíjkor­határhoz közeledve, általában csökken, és ez kedvezőtlen a nyugdíjalapra. Kérik a kedvezőt­len hatás elhárítását. Visszatérő • A halászszövetkezetek dolgo­zóit eléggé megviseli a vízi élet. Hamarabb megrokkannak az egészségre ártalmas munkában. igény, hogy az egészségre ártal­mas munkakörben dolgozó — traktorvezető, növényvédelmi szak- és betanított munkás, nyílt­vízi halász ’— a szövetkezeti ta­gokra is terjesszék ki a korked­vezményes nyugdíjat. Olyan javaslatok is elhangzot­tak, hogy a tsz-tagok kapjanak több gyógyüdülési lehetőséget, a jelenleginél több egyhetes be­utalót. Az üdülési igények kielé­gítését — természetesen szövet­kezeti támogatás mellett — meg­gyorsítaná, ha az üdültetés, min­denekelőtt az üdülőtársulások más területekkel azonos, támoga­tásban részesülnének, például ingyenes telekjuttatás, építési hozzájárulás. . A szövetkezeti ■ önkormányzat jelenlegi- rendszere jól szolgálja a tsz-ek kollektív és egyéni ér­dekvédelmét. Ennek intézményes ellátásához kapcsolódik a terme­lőszövetkezeti jogsegélyszolgálat. Az önkormányzat továbbfejlesz­téséről az a tagság véleménye, hogy a meglevő fórumok tartal­mi gazdagítására célszerű törer kedni. Lényeges követelmény, hogy a működésüket kísérő jog­szabály, adminisztráció egysze­rűsödjön. A szövetkezeti rendezvényen felszólalók az érdekképviseleti szervek munkáját is megemlítet­ték. Hangsúlyozták, hogy azok a szövetkezeti mozgalom szerves részét képezik, és osztoznak a közös gazdaságok eredményei­ben, az előforduló hibákban, és a megoldásra váró feladatokban egyaránt. Elismeréssel szóltak a szövetség munkájáról, és kinyil­vánították, hogy továbbra is igényt tartanak közreműködé­sükre mind a gazdasági, mind a társadalmi feladataik megoldásá­ban. B. Nagy Éva Fabrizio Tosi, az olasz CNA egyik vezetője Mindennapos dolog, hogy a vi­lág közlebbi és távoli országai­ból vendégek érkeznek hozzánk, s a mi politikai, társadalmi, gaz­dasági szervezeteink képviselői, a tudomány és a művészet szak­emberei viszonozzák a_ látogatást. A külföldiek nemcsak Budapes­tet, hanem vidéki településeket is fölkeresnek, s igen gyakran jönnek el Bács-Kiskunba. Ez an­nak a jele, hogy szűkebb hazánk­ban az élet számos területén van mit mutatnunk. A napokban az olasz kisiparosok négy szerveze­te közül az egyiknek, a CNA- nak a delegációja fordult meg Kecskeméten. A Kisiparosok Or­szágos Szervezete hívta meg a küldöttséget, az 1978-ban kötött együttműködési megállapodás alapján. A delegáció vezetőjével, a CNA Országos Titkárságának tagjával, Fabrizio Tosival beszél­gettünk a KIOSZ megyei titkár­ságán. Megkértem, mutassa be röviden a szervezetüket. — A CNA, amelynék a központ­ja Rómában működik, az olasz kisiparosok legerősebb szerveze­te — mondta el. — Itáliában 1 millió 300 fezer kisipari műhely található. A CNA-nak 300 ezer tagja van, de ehhez hozzá kell tennem, hogy a mi kisiparosaink közül csak 500 ezren tartoznak valamilyen szervezethez. A töb­biek sehová, illetve egyesek, akik nem kisiparosnak érzik magu­kat, hanem vállalkozóknak, azok a nagyiparosok szövetségébe’igye- keznek fölvetetni magukat. — Hivatalosan ki számít önök­nél kisiparosnak? — Ez szakmai kategóriánként változó. Jelenleg a jól gépesíthe­tő szakmákban az a kisiparos, aki nem foglalkoztat hatnál-több alkalmazottat. Ahol sok kézi munkát kell végezni, mint pél­dául az építőiparosoknál, ott az iparos tíz alkalmazottat és tíz tanulót tarthat. A rövidesen meg­születő új rendelet, várhatóan 25- re emeli majd a létszámhatárt. A CNA-ról elmondanám még, hogy fő feladata az érdekvédelem. A szövetkezés közös beszerzések­re, értékesítésre, munkaválalásra, a munka szétosztására, nagyobb munkák közös elvégzésére irá­nyul. A tagok termékeinek rek­lámozásával is foglalkozunk és a . hitelügyeikben . mögöttük álj lünk. Amihez ‘‘egy ipafos '’kévés, miiidéhberir’Szövetkézüh'K.' Egyéb­ként a CNA politizál is, saját parlamenti képviselőink vannak. — Mi jellemző e szervezet po­litikai arculatára? — Eredetileg a kommunista és a szocialista párt közös kisipari szervezete volt a CNA. Ma már mindenféle pártállású emberek megtalálhatók benne. De a több­ség a haladó pártokkal szimpa­tizál, vagy tagja is azoknak. — Olaszországban támogatja-e az állam a kisipart? — Nem. Nálunk ez a .tevékeny­ség a munkavégzés egy formájá­nak számít csupán. Ha egy kis­iparos tőkéje növekszik, kisvál­lalkozássá alakítja át a műhelyét. Van egy bank, amely kizárólag a kisiparosoknak folyósít hitele­ket, ez minden, ami előnyről be­szélhetünk. — Országukban mekkora jelen­tősége van a kisiparnak? — A foglalkoztatottak 35 szá­zaléka a kisipari műhelyekben dolgozik. A nemzeti tiszta termé­kek nem kevesebb, mint 40 szá­zalékát állítja elő az. 1 millió 300 ezer kis műhely. A lakossági szolgáltatásoknak 90 százalékát kisiparosok végzik el. Egyébként a kisipar tevékenységében 40 szá­zalék árutermelés, a többi a la­kosságnak, illetve más termelők­nek végzett szolgáltatás. — A szakmunkásképzésben milyen helyet foglal el a kisipar? — A szakmunkások 55—60 szá­zaléka itt tanulja ki a mestersé­get. — Nálunk, Magyarországon fő­ként egyes szakmákban igazán sokoldalúan a kisiparosok tanulói sajátítják el a tudnivalókat. így van ez önöknél is? — Nálunk nem éppen rózsás a tanulók helyzete. A főnökeik kihasználják őket, amit az elmé­leti, iskolai képzés fogyatékossá­gai éppen nem ellensúlyoznak. Dolgoztatják a fiatalokat, de a szaktudásukat nem szívesen ad­ják át a mesterek. Szervezetünk, a CNA harcol a tanulók érde­keiért. Azt akarjuk, hogy jól kép­zett munkásokká váljanak. — Kecskemétre milyen céllal érkezett delegációjuk? — Nem említettem még, hogy szervezetünkön belül az egyes szakmai ágaknak külön szerve­zetük van, így az építőiparosok­nak is. A delegációjuk tagja raj­tam kívül Paolo Need, az építő­iparosok szervezetének titkára, és ennek az elnöke, , egy,, kőműves iparos,i , William. Pmchini. Áz ösz- széíetél is mutáíji;''höéy érdek­lődésünk ezúttal az építőiparral kapcsolatos. Ebbe a megyébe azért jöttünk el két napra, a KIOSZ országos vezetőinek aján­lására, hogy az itteni építő kis­iparosok és a szövetkezetek, vál­lalatok együttműködéséről tájé­kozódjunk. — Milyen benyomást szerez­tek? , ,, — Nagyon érdekesnek talál­juk az iparosok és a nagyobb szervezetek * együttműködését. És feltűnt, hogy milyen magas szín­vonalú munkákra vállalkoznak az itteni kisiparosok. A techno­lógiai fogásaikat nem tudtuk alaposan megismerni, hiszen eh­hez kevés a két nap. Jövőre mi hívjuk meg a KIOSZ-t., Bologná­ban építőipari technológiai be­mutatót rendezünk, ahová elvisz- szük majd vendégeinket. Remél­jük, hogy magyar barátaink csak­úgy, mint mi, hasznosnak talál­ják majd együttműködésünknek ezt az újabb állomását — mon­dotta befejezésül Fabrizio Tosi. A. Tóth Sándor 4 A MÁSODIK MŰSZAK A Villamosszigetelő és Műanyaggyár kiskun­félegyházi gyárában a nap huszonnégy órájá­ból mindössze háromszor állnak le a gépek né­hány percre; amikor váltják egymást a műsza­kok. A fotóriporter a késő esti órákban tett rö­vid körsétát a műhelycsarnokban, megörökítette a második műszak szorgalmas munkáját.- Pásztor Zoltán képriportja —

Next

/
Thumbnails
Contents