Petőfi Népe, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-17 / 244. szám

1981. október 17. • PETŐFI NEFE • 3 Harminchat év után újra Kecskeméten • A volt katona, ma történelem- tanár (középen) a Bányai Júlia Gimnázium MSZBT-tagcsoport­ja tanár- és leánytanuló-tagjaival beszélget. Mellette: felesége, Gerta Nyikolájevna és két fia: Andrej és Alekszej. (Tóth Sán­dor felvétele) EGY HÉT A TÖRTÉNELEM­BEN örömet is, bánatot is ho­zott Borsevszkij Oleg Ivanovics számára. Az akkor 14 éves fiú, 1945 áprilisában, a III. Ukrán Fronttal és a sereggel tartó édes­anyjával érkezett Kecskemétre. Ami jó érzéssel töltötte el: a kecskemétiek vendégszeretete. A volt megyei tanácsi épület mel­letti szálláshelyéről csak egy ug­rás volt a színház, ahová estén­ként elmehetett megnézni egy Kálmán Imre-operettet. Maradéktalanul örülhetne Oleg még ma is az első békés esti elő­adásoknak, ha nem történt volna egy nap az a végzetes eset... Édesanyjával és másokkal egy nyitott teherautón utazott. 0 a jobb, anyja az ellenkező oldalon ült, az út közepéhez közel. Vera Jefimovna Markovszkajának az lett a veszte, hogy egy gépkocsi­ról lezuhanó lövedék épp mellet­tük robbant. Akik négyen a bal oldalon ültek, nem élték túl a robbanást. Jefimovnát Rt temették el, Kecskeméten. Székesfehérvár, Balaton, Pápa. Baden-Baden — és újra Kijev. Ez volt a háborúban árván ma­radt 14 esztendős Oleg útja ha­záig. HARMINCHAT ÉV telt el, s Borsevszkij Oleg Ivanovics ala­posan megváltozva ugyan, de. is­mét — másodszor is — itt van Kecskeméten, barátai között. Fe­leségével és két fiával érkezett látogatóba Kijevből, amelynek 1500 éves fennállását jövőre ün­nepük. — Hogyan látja a mostani Kecskemétet? — kérdeztük. — A házak színe helyenként ugyanolyan, mint 36 éve — felel­te. — Hogy mi tetszett? A válto­zások, az a rengeteg új dolog, amit itt láttam. A Zsinagóga (Tu­domány és Technika Háza), a Kodály Intézet, a Nagytemplom orgonája, a Petőfi Sándor utcai üzletsorok, a műkerti Művészte­lep és a Vadaskert, s az a sok ház, amelyet csak úgy tudtunk megnézni, hogy autóval végig­utaztuk az egész várost. — Miképp fogadták az embe­rek? — Amikor október 7-én meg­jöttünk, a rendőrségre vezetett az utunk. Ott Varga Károly rend­őrtiszt segített elintézni, hogy az Óvónőképző kollégiumában szo­bát kapjunk. Először a Petőfi Nyomda magyar—szovjet baráti társasága hívott meg bennünket, nézzük meg, hogyan dolgoznak ma. Nagyszerű érzés volt talál­kozni velük. Ilyen nagy nyomdá­ban, mint a Petőfi, most voltam először. — Hol jártak még? — Meghívták családunkat a kecskeméti Bányai Júlia Gim­náziumba is. Itt ugyancsak a ba­ráti tagcsoport vendégei voltunk. Mint tanárra (a feleségem szin­tén pedagógus), jó benyomást tett az iskola rendje, tisztasága, pon­tossága, az igazgatói irodától egé­szen az ebédlőig. A másik kelle­mes élményünk, hogy az itt ta­nuló fiatalok, akik tanáraikkal szintén tagjai a magyar—szov-< jet baráti csoportnak, és vállal­ták édesanyám sírjának a gon­dozását, milyen nagyon őszintén érdeklődnek a szovjet emberek élete iránt. Címeket cseréltek velünk, hogy majd levelezhes­sünk. BIZONYÁRA nem a véletlen műve, hogy a háborúban fiatalon részt vett Bolsevszkij Oleg Iva­novics ma történelmet tanít Ki- jevben. K—1 A Skála-COOP sikerei Az eredmények arra utal­nak, hogy beváltotta a hozzá fű­zött reményeket a szövetkezeti összefogással létrehozott Skála- COOP Szövetkezeti Közös Vál­lalat. Áruházai jól szolgálják Bu­dapest és más városok ellátását. 9 Bátran vállalkoznak új módsze­rek bevezetésére, s ez kedvezően hatott más kereskedelmi szerve­zetek működésére is. A szövet­kezeti közös vállalat a korszerű üzletpolitika elveinek alkalma­zásával a nagykereskedelmi vál­lalatok átlagánál jóval nagyobb arányban, 2 év alatt 60 százalék­kal növelte árbevételét. A Skála-COOP 1979-ben ala­kult, a SZÖVÁRU Nagykereske­delmi Szervezet és a Skála Áru­ház Közös Vállalat egyesülésé­vel. A szervezetnek jelenleg 218 tagja van, s 54 Skála-áruház mű­ködik az országban. Sikeres tevé­kenységük alapja, hogy a válla­lat erőteljesen növeli a közvet­len árubeszerzést, ily módon ol­csóbban és gyorsabban jutnak el a termékek a fogyasztóhoz. A bu­dapesti Skála-áruházban például az árukészlet egyharmada már közvetlenül a gyáraktól szárma­zik. Előnyös a tranzitforgalom ará­nyának növekedése is. Ennek lé­nyege: a Skála-COOP budapesti raktárát kikerülve az árut az üzemekből közvetlenül az áru­házakba irányítják. A vállalat alapvetően a hazai nagyipartól szerzi be az árukész­letet, ugyanakkor a tanácsi kis­üzemekből is mind több termé­ket rendel; két év alatt megtíz­szerezte az innen származó áru­utánpótlást. A szervezet jól együttműködik az ipari szövetke­zetekkel is. Nemzetközi kapcsolataik is bő­vültek. Együttműködés jött létre a többi között a szovjet GUM- áruházzal. Valamennyi KGST-or- szággal cseremegállapodást kö­töttek. A Skála-COOP-nak most fon­tos törekvése a hiánycikklistáján szereplő termékekre a gyártó­partnerek felkutatása. Tervezik, hogy partnerkisüzemeiket nyers­anyaggal és más módon segítik. Vádirat (IV.) (35.) A politikai jellegű gyil­kosságok miatt Héjjas Iván és társai ellen indított bűnügyben folytatódik a bűncselekménycso­portok ismertetése. VI. Dózsa Emánuel, Szentgyör- gyi Ferenc, Németh Imre, Sver- teczki Mátyás, Zöldi János és Se­res Imre rendőrök kecskeméti la­kos sértettek már a Tanácsköz­társaság előtti időben a kecske­méti rendőrségen teljesítettek szolgálatot, majd éppen úgy, mint a többi rendőrök, a vörösőrség tagjai lettek. A proletárdiktatúra leverése után, 1919. év augusztus havában néhai Barna Tibor rendőrfőkapitány-helyettes át­vette hivatalát. A nevezett Dó­zsára és Sverteczkire haragudott azért, mert e két sértett őt még a Károlyi-forradalom idején egyik újságíró előtt megvádolta bizonyos közélelmezési ügyekben tanúsított magatartása miatt. Barna Tibor a két rendőrt a négy másik sértettel együtt, hivatalba lépése után elbocsátotta a rend­őrség kötelékéből, a komrnün alatt tanúsított magatartásukra hivatkozással... A Francia Kiss Mihálynál le­vő névjegyzék alapján... a sér­tetteket lakásaikon letartóztat­ták ... a terheltek a kocsikra pa­rancsolt sértetteket, azokat út­közben szidalmazva és bántal­mazva, elindultak Orgoványra ... Estefelé kiérkezett a tanyába ló­háton Héjjas Iván is és a terhel­ték kocsikra ülve. a sértetteket a kocsik előtt hajtva. Orgoványnak ágasegvházi határához kísérték, ahol őket az erdőben felakasz­tották. hulláikat pedig elásták. VII. Nagykőrösön 1919. novem­ber 7-én éjjel 1—2 óra között Kiss Brávó: a magyar nyelv értelmező szótára szerint bérgyilkos,, kalandor. József terhelt Csípő Sándor tet­testársával együtt fegyveresen megtámadta és elhurcolta Lőwy Gyula nagykőrösi lakos sértettet, akit ismeretlen helyen és módon, társával együtt meggyilkolt. VIII. Kecskeméten 1919. no­vember 9-én Francia Kiss Mi­hály, Danics Mihály, Zbona Já­nos, Király Gábor, Nagy Pál, Tótih Ambrus, Nagy Mihály,' Da­nics Aladár és Juhász István ter­heltek felszólítására, aki viszont Héjjas Iván parancsára hivatko­zott, előre elkészített névjegyzék alapján elindultak, hogy a listán feltüntetett, most azonban név- szerint már ki nem deríthető hét sértettet összefogdossák, elhur­colják és kivégezzék. A lista Zbona János terheltnél volt, aki a felsorolt tettestársaival együtt házról házra járva, a keresett egyéneket hatalmukba kerítették, a sértetteket összekötözve, a ko­csira tették, s őket Orgovány köz­ség határában levő Józsa-féle ta­nyára szállították, ahol a kivég­zés módozatait megbeszélték, s az akasztáshoz szükséges eszközöket magukhoz véve, az úgynevezett „Tolvajos” homokbuckáknál a sértetteket együtt és közösen fel­akasztották. IX. A román megszálló csapa­tok kivonulása napján Kecske­méten 1919. évi november' hó 15. napján Héjjas Iván karhatalmi alakulatának és az ÉMÉ-nek tag­jai, mintegy húszán járőrökké alakultak azon célból, hogy azo­kat a polgári egyéneket, kik bi­zalmas értesülésük szerint a Ta­nácsköztársaság megszilárdítása érdekében tevékenykedtek, hatal­mukba kerítsék és kivégezzék ... Behatolták dr. Fritz Rezső, Fe­kete Adolf, Deutsch Imre, He­gedűs Rezső. Joö Mariska, Ko­vács József, Elek Miklós. Éne­kes László. Csillag Béla. Áchim Sándor. Váczi József, továbbá Hajós Judit. Bakonyi Antalné és Gyertyás-Faragó János lakásába, s a nevezetteket azon álürügy alatt, hogy kihallgatásra állítják elő, elhurcolták, összekötözve a Klapka utcában levő „Ménes” is­tállóba vitték, ahol az éj beálltáig őket bántalmazták. Terheltek a sértetteket Orga- ványon egy füzes ültetvényhez hurcolták, ott őket bestiális mó­don megkínozták, majd részben akasztással, részben agyonlövés- sel kivégezték. X. Héjjas Iván terhelt parancs- ’ noksága alatt álló karhatalmi kü­lönítményekhez tartozó Zbona János terhelt jelentést tett pa­rancsnokának 1919 november hó elején arról, hogy Pánczél Zol­tán, Beck Sándor és Schmiedt Árpád izsáki lakosok állítólag másfélmillió koronát ajánlottak fel a román megszálló csapatok parancsnokának a célból, hogy a megszállást még legalább három héttel hosszabbítsák meg. Héjjas Iván erre parancsot adott Zbona János és Danics Mihály terhel­teknek arra, hogy a sértetteket el kell tenni láb alól. XI. A Tanácsköztársaság 1919. augusztus havában bekövetkezett leverése után megkezdődött azon személyek felelősségrevonása, akik a komrnün alatt valamely szerepet játszottak. A megszálló román hadsereg, az újjáalakított magyar rendőrség, továbbá külö­nítmények részben egymást se- gítöleg. részben önállóan üldöz­ni kezdték az exponált balolda­liakat. E tevékenységben segít­ségükre voltak a helyi Ébredő Magyarok Egyesülete, szerveze­ti és a velük szimpatizáló ellen- forradalmi érzésű egvének kü­lönböző néven működő csoporto­sulásai. 1919. november 19. napján, amikor a románok Kecskemétről kivonultak, a különítménynek mintegy 30—40 főből álló fel- fegvverzett alakulata megszállta a törvényszéki fogházat és kez­detét vette a foglyok kínzása. E napon déltől kezdve, előre elkészített lista alapján, kiszólí­tották a foglyokat celláikból, a róná. kath. vallásúakat dr. Révész István meggyóntatta és még e nap estéjén a proskribált 32 sér­tettet kocsikra pakolták és a kü­lönítmény által elfoglalva tar­tott. úgynevezett Csődörös istál­lóba (huszárlaktanya) vitték, ahol őket megkínozták, majd reggel kocsikon a város szikrai ingatla­nára. Dömötör Márton tanyájára szállították, ott az istállóba bete­relték, hajnalban pedig kisebb csoportokban a ..Báró dombjá”- ríak nevezett földhajlatnál az elő­re megásott gödör szélére állítva őket lelövöldözték. XII. Héjjas Iván, ki a megszál­ló román csapatok Kecskemétről történő kivonulása után magát városparancsnoknak tette meg, Pataki Nándor terheltet nevezte ki a város VI. kerületének kar­hatalmi parancsnokává ... Pata­ki Nándor felettesétől azt a pa­rancsot kapta, hogy a Kecske­métről Lajosmizsére induló vona­tot vizsgálja át, Héjjas Iván alá­írásával ellátott igazolvány nél­kül utazókat szállítsa le és a parancsnokságra állítsa elő, a kommunistákat pedig tartóztassa le és esetleg végeztesse ki... A terheltek a vonatra felszállva megkezdték az utasok > igazolta­tását, és ennek során Neubauer Izidor, Nemes Sámuel, Werthei­mer Jenő sértetteket és egy rok­kant katonát (akit később elen­gedtek) a lajosmizsei állomáson leszállítottak ... A terheltek fog­lyaikkal együtt három szekérrel elindultak Kisnyír felé. A szeke­rekkel Monori Kiss József kisnyí- ri tanyájára megérkezve, a sér­tetteket istállóba zárták, majd kis idő múlva Pataki Nándor és Francia Kiss Mihály őket ingó­ságaiktól, pénzüktől, ékszereik­től, óráiktól kifosztotta. Este 10 óra tájban a sértetteket egyen­ként kiszállították az istállóból, s őket a földre leteperve, fejsze­csapásokkal agyonverték, majd pedig az e célra az akolban előre megásott gödörbe dobták, s elföl­delték. Ezután a sértettek úti­táskáinak tartalmát egymás kö­zött felosztották. XIII. 1919. évi november 21-én délben Harstein Ignác budapesti lakos Kecskeméten a Jenei-féle vendéglőben ebédelt. A másik asztalnál ült Pataki Nándor és Francia Kiss Mihály, Dávid Nán­dor ellenforradalmi tiszt és má­sok társaságában. A sértett ebéd után a terheltek asztalához lé­pett, tüzet kért, mire Pataki Nán­dor megjegyezte: „Hogy jön ez az ember ahhoz, hogy tőlem tüzet kérjen.” Erre Francia Kiss Mi­hály annak megjegyzése mellett, hogy: „No: akkor majd igazolta­tom”. a sértettet kihívta a ven­déglő , udvarába, majd intézke­dett, hogy két pótcsendőr kísérje át a Héjjas-különítmény részére a rendőrségen fenntartott fogda­helyiségbe. A sértettet ismeret­len tettesek még aznap éjjel meg­gyilkolták, hulláját másnap reg­gel kirabolva találták meg a Kecskemétről Halas felé vezető úton. A kerületi tisztiorvos véle­ménye szerint a halál oka fejlö­vés volt. • Üj lakónegyeddel gazdagodott Szimferopol. A KRÍM ÉS BACS-KISKUN Testvérmegyénk életéből A Magyar—Szovjet Baráti Társaság mai, hete­dik országos értekezletén mintegy hétszáz résztve­vő értékeli az elmúlt öt év munkáját és határoz­za meg a következő esztendőkre szóló tennivaló­kat. A világ első szocialista államához fűződő ba­ráti kapcsolatokat Immár több mint ezerhatszáz MSZBT-tagcsoport ápolja hazánk különböző ré­szein, a számuk Bács-Kiskunban is meghaladja a félszázat. Mindenütt személyre szabott és közösségi megbízásokkal, előadásokkal, kiállításokkal, illetve más módon segítik a szovjet nép életének egyre teljesebb megismerését. A Duna—Tisza közének ezt a részét képviselő küldöttek az átlagosnál is nagyobb érdeklődéssel kísérhetik figyelemmel a testvérmegyei kapcsola­tok fejlődéséről szóló gondolatokat, hiszen Bács- Kiskun és a krími terület húsz esztendeje elsőnek kezdte kiépíteni a kölcsönös közeledésnek ezt az útját. Lapunk rendszeres tájékoztatással igyekszik elmélyíteni a testvéri jó viszonyt, amelynek ered­ményei társadalmi, gazdasági, kulturális, tudomá­nyos együttműködési eredményekben jelentkez­nek a mindennapi életben. Milyen lesz Szimferopol Kecskemét testvérvárosa fenn­állásának kétszáz éves évfordu­lójára készül. A szimferopoliak élénken érdeklődnek lakóhelyük fejlődése iránt. A különböző fó­rumokon, találkozókon és a ma­gánbeszélgetéseken gyakori kér­dések: hol és mikor végeznek fel­újítási munkálatokat, milyen új létesítményeket építenek stb. A város irányítói és tervezői jól tudják, hogy jogos és természetes a kíváncsiság. Milyen lesz Szim­feropol? — erről ír a Krimszkaja Pravdában L. Fruszlov, a város főépítésze. A fokozott érdeklődés nemcsak lokálpatriotizmusból fakad, ha­nem azoknak a nagyszabású épít­kezési munkáknak is köszönhető, amellyel nap mint nap találkoz­nak az emberek városszerte. El kell ismerni, hogy ez időnként kényelmetlenséggel és bosszúság­gal is jár. Ugyanakkor jogos a kívánalom, hogy Szimferopol ne veszítse el sajátos arculatát, jel­legzetességét. Elsősorban ez a szempont vezérli az építészeket és a társművészeket egyaránt. Az épületek esztétikai funkciója minőségi munkát követel, ami ■nemcsak az új kivitelezésekre vonatkozik, ■ hanem olyan kérdé­sekre is, mint a városrendezés, közművesítés és a zöldövezet ész­szerű kialakítása. Példák már jócskán akadnak. Közéjük tarto­zik a kétszáz éves évforduló tisz­teletére épülő Kijev utcai lakóte­lep, amely az összes szolgáltató és kulturális intézménnyel együtt készül el. A tennivalók részben egybees­nek a tizenegyedik ötéves terv feladataival, illetve az ezredfor­dulóig, azaz hosszú távra szól­nak. A városközpontot oly mó­don kell kialakítani, hogy a köz­lekedési csomópontokból köny- nyen és gyorsan lehessen eljutni a külső kerületekbe. Erre leg­alkalmasabb a Szalgir partja. Itt újabb tereket, parkokat hoznak létre, ahonnan a tömegközleke­dési járművek indulhatnak. Mi­vel az utóbbi időben Szimfero- polban jelentősen megnőtt az át­menő- és teherforgalom, ezért a város főútvonala is — amely a Lenin teret és a vasútállomást köti össze — korszerűsítésre szo­rul. A lakosság sürgetően várja a centrum felújítását. A szovjet téren már tapasztalhatják ennek jeleit. Épül a Turiszt szálló .is, amely harmonikusan illeszkedik majd a Szalgir partján levő zöld­övezetbe. Ismeretes, hogy a területi szék­helyen igen gyors a lakásépítés tempója. Hatalmas területet fognak át a munkák, s ezzel egy- időben nagy figyelmet fordítanak a gyermekintézmény, áruházak, éttermek, sport- és kulturális in­tézmények elkészítésére is. A hosszú távú tervekből több egész­ségügyi létesítmény és ipari vál­lalat' beruházása sem hiányzik. Szimferopolt kertvárosnak ne­vezik, de a zöldövezetek kialakí­tása nem tekinthető befejezett­nek. Továbbra is számítanak a lakosság segítségére. Hatvanéves a Tavrija Kiadó 1921-ben, Vrangel veresége után az egyik legfontosabb fel­adat az volt, hogy meg kellett szervezni a félszigeten a kulturá­lis és felvilágosító munkát. En­nek érdekében alapították meg a területi könyvkiadót, amely kezdetben sok nehézséggel küsz­ködött. Mielőbb meg kellett te­remteni a munkafeltételeket, szükség volt szakemberekre. Az első évben a tankönyvellátás vált a legfontosabb feladattá. Csak 1922 végén jelent meg a Déli al­manach című kötet, amely meg­nyitotta az irodalmi és történeti tárgyú művek sorát. A 30-as években tovább bő­vült a kiadványok sora, majd a honvédő háború idején szükség- szerű visszaesés következett be. Háromévi tel les szünet után. 1944-ben — Krím felszabadulá­sának évében — ismét megindul­hatott a munka. Kezdetben há­borús dokumentumokat bocsá­tottak közre, maid fokozatosan megjelentek a félsziget legjelen­tősebb íróinak és költőinek al­kotásai. Napjainkban 80-féle kiadvány lát napvilágot, évente igen nagy példányszámban. A Tavrija 1971- től az Ukrán SZSZK egyik leg­jelentősebb könyvkiadója lett. Nevelési központ Petrovkában A krasznogvargyejszki járás Petrovka nevű falujában okta­tási-nevelési szakemberek ta­nácskoztak. Nem véletlenül esett a választás éppen erre a telepü­lésre. Itt ugyanis már évek óta működik egy komplex iskola, amely eredményesen készíti fel a fiatalokat az életre. Az sem mel­lékes, hogy itt működik a Krím egyik legjobb közös gazdasága, a Lenin-renddel kitüntetett Népek Barátsága Tsz. A kolhozban dol­gozó szakemberek különös gond­dal és hozzáértéssel foglalkoznak a tanulók munkára . nevelésével. Nem egy város is megirigyelhet­né az iskola szépségét és korsze­rű felszereltségét. Az óvoda, az általános és középiskola szom­szédságában helyezkedik el a művelődési ház, a zeneiskola, a könyvtár és a mozi. Az intéz­mény igazgatója céltudatos, nagy energiájú pedagógus. Elmondta, hogy szorosan együttműködnek a kolhoz vezetőségével. Különbö­ző szakmákban szervezik meg a nyári építőtáborokat. Az oktató­nevelő munka magas színvonalú, modern szemléltetőeszközei jól segítik az ismeretszerzést. Felso­rolni is sok, hányféle szakkör működik: minden gyerek megta­lálja az érdeklődés körének meg­felelő feladatot. Az intézmény pedagógusai ar­ra büszkék leginkább, hogy a fia­talok évről évre szívesen marad­nak otthon, a magasabb végzett­séggel is örömmel mennek visz- sza dolgozni Petrovkába. Győri Ilona

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents