Petőfi Népe, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-17 / 244. szám
4 © PETŐFI NfiPL © 1981. október 17. Kilenc hőnap alatt 5,5 millió liter tejet dolgoztak fel Kiskunfélegyházán • Onnándi Antal művezető a pasztőröző berendezés működését ellenőrzi. • Réczi József né és Papp I. Júlia a karamellás tej töltését végzik. (Opauszky László (elvételei) Az alig négy évvel ezelőtt létrehozott kiskunfélegyházi tejüzemnek jelentős szerepe van a város, a környék, sőt, néhány más megyebeli város ellátásában. — Sikeresen teljesítettük az első háromnegyedév terveit' — mondta Patyi József üzemvezető. — A tavalyinál 11,9 százalékkal többet, 5,5 millió liter tejet vásároltunk fel. A háztáji gazdaságok jelentőségét jól példázza, hogy ennek a mennyiségnek 47 százaléka, 2,6 millió liter tej ezektől származik. Sajnos, a háztáji tejjel kapcsolatban még nincs minden rendben, akadnak olyanök, akik nem fordítanak elég gondot a tisztaságra, • sőt, gondos ellenőrzéseink során még vizezett tejet is találtunk. Természetesen az ilyet nem vesszük át, a gondatlan, felelőtlen tejkezelésnek mindig a hanyag termelő látja a kárát. A lakosság tőlünk minden esetben a legszigorúbb követelményeknek megfelelő árut kap. Üzemünk termékei iránt egyre növekvő a kereslet. A különböző gyümölcsökkel ízesített joghurtjainkból például szeptember végéig 64 százalékkal többet gyártottunk és értékesítettünk, mint a múlt év első kilenc hónapjában. A csokis tej iránti igény 7,6, míg a karamellás tej forgalma 19.9 százalékkal növekedett az elmúlt évihez viszonyítva. Jelenleg tíz tejüzemmel állunk kapcsolatban, részükre az év első kilenc hónapjában 2,4 millió liter folyékony terméket — ízesített, illetve savanyított — árut szállítottunk. Áruink eljutnak Békéscsabára, Orosházára, Csong- rád megye több településére, de szállítunk Pest megye déli részébe is. Városunk, illetve szűkebb körzetünk ellátása tudomásunk szerint megfelelő, minden igényt ki tudunk elégíteni. Az első háromnegyedévben a tavalyinál 3,3 százalékkal több árut küldtünk a boltokba és a közületi megrendelőink részére. A tejtermék-értékesítésünk is növekedett, kilenc hónap alatt 60 tonna vajat, 112 tonna — mintegy 35 féle — sajtot és 105 tonna túrót értékesítettünk a folyékony termékeken' kívül. Az iskolatejjel kapcsolatban most még nem sokat tudok mondani, hiszen a tanulók jó része szüretel, de bízunk abban, hogy amint megkezdődik a folyamatos tanítás, az iskolák részéről is fokozódik a megrendelés. Idei újdonságunk különben a karamellás tej, poharakba töltve, ez iránt is egyre nagyobb a kereslet..' Üzemünk tevékenységében, sikereiben jelentős része van az öt szocialista brigádnak,- az idei esztendőben végzett eddigi munkájuk részletes értékelését már megkezdtük. O. L. Terelgeti nyáját... Jól látnak szemeim? Egy ifjú hölgy, farmerszoknyában, kockás blézerben — és kampósbottál ballag a halasi határban, a csávolyi út mentén. Egy lusta fekete kutyus nylonspárga-pórázon von- szoltatja magát vele. — Füles, ugass csak! — szól rá a gazdasszony, a felszólító módnak nem a legkeményebb változatát használva. Csak úgy, szépen megkéri Füles urat. A szelíd fölkérésre eb uraság nem is reagál viharos csaholással. — Ham, ham — kiált vagy kettőt az országúba már-már fölmerészkedő juhok felé. S úgy látszik, azoknak ennyi is elég, mert rögtön visszatérülnek. Egy szép nyájat terelget a fiatalasszony, Hódi Já- nosné és segítője, Füles. — Kié ez a sok kövér bog rácsba való? — kérdem. — A halasi Vörös Október Termelőszövetkezeté. — És maga a juhász? — Nem, csak a juhászné. A férjemnek segítek. Neki juhtenyésztő szakképesítése van. Az egész tsz- ben akad dolga a többi nyáj körül is, mert ért a mesterséges- megtermékenyítéshez. Most is azt csinálják valahol. A mi birkáinkra én vigyázok. — Hány birka van ebben a nyájban? — Otszázihúsz. Ebben benne van a saját harmincunk is. Annyit tarthatunk a közössel együtt. — Mióta segítkezik a juhászaiban? — Hetveríháromban mentem férjhez, azóta. Azelőtt Halason a baromfifeldolgozó vállalatnál dolgoztam. — Milyen fából faragták a kampósbot nyélét? — Somfából. Gyuláról szerezte a férjem. — Reggelente korán kézbe kell venni? — Nyáron öt-hat óra felé indulunk legeltetni. Ilyenkor, ősszel csak hét órakor. Különben télen én nem szoktam kijönni. Csak amíg jó az idő. Már most sincs melegem ebben a szélben. — Lehet valamit csinálni a birkák mellett? Olvasni? — Kézimunkázni szoktam. MJa éppen nincs nálam a kézimunkám. — Jól jövedelmez a juhászkodás? — A tsz-től kapott fizetés, meg a saját birkáink haszna évente megvan úgy százezer forint. Nem rossz. Persze, ez a kettőnk jövedelme, mert én nem vagyok állásban. De ezért a pénzért nagyon gondjukat kell ám viselni a jószágoknak! — Ilyenkor ki főz maguknak? — Én. Este megfőzök és beteszem az ételt a hűmbe. Napközben száraz Uosztot eszünk. Aztán este otthon megmelegitem a főttet. — Gyerekük nincs még? — Még nincs. A szántó közé ékelődő legelőn egy másik birka- nyáj közeleg. A. juhok előtt egy szamár baktat, mintha csak ő lenne a vezér. — Ez is a Vörös Október nyája — mondja Hódiné. — Gyuri bácsi a juhász. — Maguknak nincs csacsijuk? — De van, csak nem hoztam ki. Mert viszi magával a birkákat. Nem olyan nyugodt, mint azok. A juhászné végigtekint a maga nyáján. Észreveszi, hogy a juhok egy része lefeküdt, míg beszélgettünk. — Hű, a férjem összeszid, ha meglátja, hogy ezek meg fekszenek! Menni kell tovább. Ugass, Füles! Hallod?! Nagyon,ellustultál. Ugass csak! A. Tóth Sándor NK ‘VOLf’SáRalph Gälzer professzor Két napot tö.ltött az elmúlt héten Magyarországon dr. Ralph Gälzer osztrák pröfesszor, a bécsi műszaki egyetem tanára, az osztrák kertépítészek szövetségének elnöke. A Kecskeméten megtartott kert- és tájépítészeti konferencián Klagenfurt zöldterületrendszer tervét mutatta be a népes magyar szakembergárdának. A tanácskozás után beszélgettünk a professzorral. — Gälzer úr. Tudomásom szerint autóval érkezett Bécsből. Mi volt az, amit útközben felfedezett magának Magyarországon a táj és az építészet kapcsolatrendszeréből? — Megfigyeltem a hétvégi házak és a természet kölcsönhatását. Tulajdonképpen ugyanazok a problémák itt, mint amelyek Tirolban és Burgenlandban is jelentkeznek. — Melyek ezek? — A táj és az építmények egymáshoz való viszonya. Alapos tervezéssel megoldható, hogy az ipartelepek és a hétvégi, pihenést szolgáló területek is a maguk jellegének megfelelően illeszkedjenek a tájba. — Tervezést említ. Mikortól beszélhetünk egyáltalán tudatos táj- és kertépítészetről? — Környezetalakításra már a barokk időkben, sőt még előbb is találhatunk példákat. A magyar Mikovényi Sámuel 1750-ben tájképi értelemben alkotott, s ugyancsak tudatos munka eredménye a budapesti Városliget is, amelyről 1813-ban a tervpályázat győztese, Denebiel Henrik azt mondta: „Ez az első néppark Európában, s egyben a világon is.” De igazából ez a század hozta meg a városépítészeti igényű kör- nyezetformálást. — Ausztriában milyen hagyományai vannak e tevékenységnek? — Nálunk a történeti kertek domináltak, ezek hatottak elsősorban a tájra. A népparkok jóval később létesültek a mi városainkban, mint Magyarországon. Az viszont tény, hogy a parasztok, a birtokosok, a gazdálkodás során arra is törekedtek, hogy ne csak hasznot hozóak, hanem szépek is legyenek az ültetvények. Ez tekinthető a tájrender zés csírájának. — Hogyan fejlődött a táj- és kertépítészet? — Az urbanizációb a lakóterületek' megváltozása új, eddig ismeretlen követelményeket fogalmazott meg. Az embereknek parkokra van szükségük. A magánkertek, birtokok visszafejlődtek, s nekünk, kertépítőknek, a társadalmi igények kielégítése vált elsődleges feladatunkká. Ugyanakkor felelnünk kellett és kell az iparosodás, a közlekedés által feltett kérdésekre, hogyan rendezzük a tájban az anyaglelőhelyek, a hulladéktárolók, a települések, az út-, vasúthálózat és a természet viszonyát. A tájvédelmet nem önmagáért csináljuk, az a célunk, hogy a XX. századi ember igényeinek megfelelő kellemes környezetet alakítsunk ki, s mindezek közben ne változtassuk meg a természet háztartását. A tájtervezés feltárja az ökológiai viszonyokat, meghatározza a törvényszerűségeket. s így próbálja megteremteni a beavatkozások és a táj tűrőképességének egyensúlyát. — Ausztriában mi szab határt a tervező optimumra törő elképzeléseinek? — Nincsenek ott korlátozások, ahol a tájat, a természeti értéket meg kell óvni. Ilyenkor a szakemberek felléphetnek a terület, a környezet védelmében, s a táj ügyvédjévé válnak. De a városépítésben nálunk is gondot okoz az épületek és a zöldfelületek helyes arányainak kialakítása. Ennek elsősorban gazdasági okai vannak. — Akárcsak Magyarországon. Kérdés, ha a problémák hasonlóak, lehet-e közösen keresni a megoldást? Milyen lehetőség van az országok közötti együttműködésre? — A közös munkának legjobb módja, hogy a különböző országok társintézményei véleményt cserélnek. Magyarország és Ausztria között például van egy tudományos-technikai szerződés, amelynek keretében két kutatási témával közösen foglalkozik a bécsi műszaki egyetem tájépítészeti, kertművészeti tanszéke és a Budapesti Kertészeti Egyetem táj- és kertépítészeti tanszéke. A tapasztalatcserét, a közös gondok megbeszélését és a jobb együttműködést segíti a Tájrendezők Nemzetközi Szövetsége, amelynek mintegy negyven tagja között.,Magyarország és Ausztria isi-'Ott található.. A (szervezet ösz- szefogja az oktatás, a kutatás, | szakemberképzés, a szakkifejezések egyeztetésének témakörét. Az évenként megtartott ülések nagyon jó lehetőséget adnak a közös munkára. — Mi az ön véleménye a kecskeméti ankétről? — Nagy hatást gyakorolt rám, hogy ilyen sok szakember vett részt a tanácskozáson. Az is rendkívül érdekesnek tűnt, bizonyos mértékig szokatlannak mondható, hogy az előadók a legkülönbözőbb szakterületeket képviselték. Ez minden bizonynyal a szervezők tudatos törekvését tükrözi. — Professzor úr, ön ismertette a százezres lakosú Klagenfurt zöldterületrendszer tervét, s Kecskeméten részt vett a városnéző körsétán. Látta-e ennek során a ma korszerűnek mondott környezetformálási elveket megvalósulni? — Ennek a városnak kedvező adottsága, hogy nagyon jó elosz- tásúak a zöldterületei. A kiállított tablókon pedig olyan tervek vannak, amelyekben benne rejlik a jó megoldás. Bár, az a véleményem — s ezt benyomásaim alapján is morfdhátom —, hogy ezek még csak elemek. Az egységes rendszertervnek kell keretbe foglalni a részeket, például biztosítani azt, hogy az egyik parkból a másikba végig zöldben át lehessen menni. Kerékpárral, Vagy gyalog, és legfeljebb negyedóra alatt. Mert a városlakónak a megváltozott életformában ez nemcsak igénye, hanem egyre inkább a szükséglete is. S ezt tudatos, alapos tervezéssel ki kell elégítenünk. —; Köszönöm, á beszélgétést. Váczi Tamás KORSZERŰBB NÖVÉNYVÉDŐ SZEREK • Egyre több a növényvédő szer. Időszámításunk előtt 3000 évvel Kínában már bevetettek egy mészből, fahamuból és krétából készült elegyet, valamint a kén elégetésekor képződő kéndioxidot élelmiszer- raktárak rovarkártevői el-* len. Az ezzel is foglalkozó Leonardo da Vinci kísérletezése során arzénnal semmisített meg káros rovarokat. Angliában a XIX. század eleje óta használtak ként és szappant, majd ként és oltott meszet tartalmazó permetlevet az őszibarack- és a szőlőlisztharmat leküzdésére. A dél-francia városok környékén szokásos volt az útmenti szőlőtőkéket bepermetezni a feltűnő kékes-fehér színével, undorító fémízével a tolvajokat elriasztó mésztejes rézszulfit, azaz rézgá- lic- (bordói lé) oldattal, s a múlt század végén megfigyelték, hogy ezek az útmenti szőlőtőkék nem esnek áldozatul az akkor már évek óta pusztító gombabetegségnek, a szőlőperonoszpórának. Ennek okát felderítve, sikerült először megnyugtató, hosszú évtizedeken át használható megoldást találni a pusztító növénybetegség leküzdésére. Napjainkban már 500 millió kg körüli - mennyiségű növényvédő szert használnak fel évente a világon. Kétségtelen, hogy a növényvédő szerek ilyen arányú elterjedése és használatba vétele a különböző mellékhatásokkal kapcsolatos gondokat elmélyíti. A növényvédelmi qéllal alkalmazott készítmények közül nem is egy- n'ek csak később mutatkozik a mellékhatása a környezetben, Ilyen módon közvetlenül vagy közvetve az emberre is veszélyes mérgező mellékhatások fordulnak elő. A mérgezés veszélyen kívül az olyan mellékhatások sem hanyagolhatok el, mint a kártékony élő szervezeteknek a szerekkel szemben kialakuló ellenállóképessége — rezisztenciája — vagy a növényvédő szerek belépése a táplálékláncba és ígv tovább. Bármennyire is tudatában vagyunk a rezisztens fajták, a megfelelő agrotechnika, a biológiai és egyéb természetes védekezés előnyeinek. a világ egyre növekvő élelmiszer-szükséglete miatt mind fontosabb veszteségcsökkentés követelményének növényvédő szerek nélkül egyelőre nem tudunk eleget tenni. Sőt, a szerek egyre nagyobb sokasága áll a növény- védelem rendelkezésére. Az egyes szerek alkalmazási köre ugyanakkor egyre szűkül, annak a felismerésnek megfelelően, hogy minél általánosabb egy szer hatása. annál több élőlény eshet áldozatául ok és értelem nélkül^ s fordítva. Vagyis mind több szer a kártékony élőlényeknek már csak egy- egy szűk csoportja ellen hat. A vegyszeres növényvédelem célja sem feltétlenül a károsító szervezetek maradéktalan kiirtása, s még csak nem is kizárólag a számuknak a „gazdaságos kár-határérték” szintje alá csökkentése, hanem inkább a kártétel megakadályozása. Vagyis olyan szerek alkalmazása válik kívánatossá, amelyek a növényi szervezetben biokémiai változásokat indítanak el. és ezek a növényi szöveteket barátságtalan környezetté változtatják az ott megtelepedni igyekvő gombák számára. A rovarkártevők esetében pedig a kultúrnövényektől távoltartó táplálkozásgátló anyagok minősülnek előnyösnek. A növényvédő szerekkel szembeni fokozottabb elvárásoknak jól megfelel a Chinoin-gyár legújabb, a gyakorlatban már hasznosítani kezdett terméke, a Chinetrin 25 EC, amely az első hazai piretroid hatóanyagú rovarölő szer. Lényegesen aktívabbnak minősítik a leghatékonyabb, hagyományos rovarölő szereknél. Ugyanakkor me- legvérűekre gyakorlatilag nem toxikus bomlási termékei sem halmozódnak fel, és nem is mér- gezőek, tehát használata csaknem veszélytelen a környezetre. A hagyományos szerekkel szemben ellenálló rovarokat viszont elpusztítja. Más piretroid-hatóanyagú készítményekhez hasonlóan elsősorban érintési idegméregként hat, de az emésztőcsatornába jutva, gyomorméregként is hatásos. Előnyös sajátossága az is, hogy a növények felületén jól megtapad a permetleve, és a rovarok egyébként valóságos védőpajzsát jeleh- tő kutikuláján — külső burkán — ugyancsak könnyen és gyorsan áthatol. A 10—14 napos ölő hatása után is még hosszabb ideig megvédi a növényeket, mert a már nem ölő adagban jelenlévő hatóanyag rovarűző hatású. K. L.
