Petőfi Népe, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-16 / 243. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1981. október 16. Ha egyszer beindul a motor Beszélgetés egy üzemszervezővel Olcsóbb takarmányozás - jövedelmezőbb állattartás Hogyan lesz a melléktermékből főtermék • Burgonyát osztályoznak a kiskunfélegyházi Lenin Tsz-ben. A sé­rült, romlékony, étkezésre alkalmatlan krumplit a szövetkezet ház­táji állattartói sertéssel megetetik. Mezőgazdaságunk egy évtize- . des fejlődését tárgyalta legutóbb az orszáiggyűlés. Az őszi üléssza­kon elhangzott beszámoló, a me­zőgazdaság egyes ágazatai fel­adatainak körvonalazásakor az állattenyésztést is megemlítette, mint olyat, amelynek a minőségi mutatóin méy lehet javítani. Ez­zel összefüggésben szóba került a takarmánygazdálkodás, amelyet új alapokra kell helyezni. Ismeretes, hogy az állati ter­mék önköltségének' 60—80 szá­zalékát a takarmányozás költsé­ge teszi' kii. A leginkább elterjedt ipari keveréktakarmányok ára fokozatosan emelkedik. Ezért is szükséges az olcsóbb megoldások alkalmazása. Ennek egyik módja a mezőgazdasági és ipari mellék- termékek hasznosítása állati ele­sésként. Néhány éve még elképzelhe­tetlennek tűnt a baromfifej- és -láb, mint takarmány. A Város­földi Állami Gazdaság szakosított .telepén most rendszeresen ezzel etetik a sertést. A kisparaszti gazdaságokban a 'kukoricaszárat a szarvasmarhá­inak adták. Napjainkban újra fel uell fedezni. A melléktermékek közé sorol­ható a savó, a cukorgyári répa­szelet, a sörgyári, szeszgyári szár ­mazék, s az étkezésre, nem alkal­mas burgonya. A vágóhidak on tömegesen ke­letkezik olyan hulladék, mint az állati vér, amelynek magas ér­tékű fehérjéit a sertéshizlaldá­ban kitűnően fel lehet használni. Még csak nem is kell űj épület, s nagyobb beruházás hozzá. Az. állattartótelepek jelenlegi eteté­si eljárásába mint takarmány, | könnyen beállítható a vér. A be­rendezés esetleges átalakításának költsége busásan megtérül, hi­szen ez a melléktermék képes teljes egészében pótolni a mé­regdrága külföldi fehérjét. Fontos, hogy az érdekelt gaz­daságok — a melléktermék fel- használása előtt — az állategész­ségügyi állómás hozzájárulását kérjék. Melléktermék etetésével ugyanis fokozódhat a járványve­szély. A takarmány összetételé­nek hirtelen megváltozása pedig emésztési zavarókat idézhet elő, érni az állatállomány gyarapo­dását késlelteti. Az állategészségügyi állomás egyedileg mérlegeli a takarmány minőségét, mikrobiológiai tulaj­donságát, az etetés körülménye­it. Ezeket figyelembe véve sza­bályozza a melléktermék szállí­tását, tárolását, felhasználását. Bács-Kiskun megyében már 25 gazdaság takanmányoz ilyen engedély birtokában, különféle melléktermékkel. A legelterjed­tebb ezek között a tejüzemi savó, az élelmiszerboltokból a zacskók csurgása miatt visszaszállított tej. Szerepel azonban az állatok étlapján olyan ritkaság is, mint a baromfiból, az őrölt takar- mánypaprika, vagy a lejárt sza­vatosságú száraztészta. A gazdaságok egy részt két-, három éve gyakorolja már a mel-1 léktermék etetését az állattartás­ban. Örvendetes* hogy valameny- myi érdekelt kedvező tapasztala­tot szerzett. A legtöbb mezőgazdasági, élel­miszeripari melléktermék azon­ban könnyen bomlik, gyorsan romlik, és 'károsítja a környeze­tet, , Ez .utóbbinak az elhárítására a legtöbbször költséges beruhá­zásra van szükség. Ily módon a melléktermékek etetése egyszerre kettős feladatot oldhat meg: csökkenti a takar­mányozási költséget, s megszün­teti a környezet károsítását elő­idéző körülményeket az adott mezőgazdasági üzemben. Bizonyos anyagokra csak át­menetileg érvényes a mellékter­mék megnevezés. A takarmányo­zásnál főszerephez juthat, főter­mék lehet annak minden előnyé­vel együtt. Dr. Záhonyi Zsuzsanna megyei állathigiénikus állatorvos — Hiányzik a technikus, a régi technikumban végzett' középká­der — ismétli nyomatékkai véle­ményét Vida Attila. Kinn néze­lődünk munkahelye, a halasi „fémmunkás” gyár udvarán és köz­ben a műszaki értelmiségről be­szélgetünk. — Jó koncepció volt az üzemmémökképzés elkezdé­se, csakhogy a műszaki-technikai haladás a termelés gyakorlatában nem gyorsult még fél nálunk annyira, hogy indokolt lett volna a technikumok megszüntetése. Az üzemmérnök már nem tech­nikus, de még nem igazi mérnök. Ahlhoz, hogy a gyakorilatban fel­válthassa a technikust, nagyobb műszaki haladást kellett volna el­érnünk az utóbbi egy-két évti­zedben. — És a szakközépiskolában végzettek? — Nem tudják megoldani a technikusi feladatokat. — Akik technikusi vizsgát tesznek? — Véleményem szerint az nem az igazi. Ráadásul, akik megszer­zik a technikusi oklevelet, több­nyire megmaradnak a termelés­ben fizikai dolgozónak. Nem lesznek technológusok kisebb jö­vedelemért, nem vállalják az életszínvonal-esést. — Akkor a középkáderi teen­dőkre marad a mérnök ... — Igen. És úgy érzi, joggal, hogy nem kap a tudásának meg­felelő feladatokat, nem alkotás az, ami neki jut. Nem bizonyla­tok kitöltésére képezték ki, s hogy más szellemi „segédmun­kát” végezzen. — Tehát jazzal, hogy a képzés­ben kissé elébe mentünk a jövő­nek, olyan helyzet állt elő, mint­ha több mérnököt képeznénk a szükségesnél? — Pontosan. — Az idén még pótfelvételivel is toborozták a fiatalokat műsza­ki pályára. — A műszaki pálya nem elég vonzó tapasztalatom szerint, részben az előbbiek miatt. A nem alkotó jellegű munkát álta­lában nem fizetik meg. Nem ele­gáns dolog manapság, ha az em­ber azt mondja: gépészmérnök vagyok. Ügy érzem., s velem so­kan mások, hogy nincs presztízse a műszaki értelmiségnek. — A presztízs miatt lesz vala­ki gépészmérnök? • — Szerintem két okból választ­ják a műszaki pályát. A kollégák egy része az áhított társadalmi presztízsért magol évekig. A má­sik részük pedig azért, mert iga­zán érdeklik a műszaki tudomá­nyok. Ez utóbbiakat boldoggá te­szi a munka, ha kapnak felada­tokat. Sokat ismerek ilyet is, ölyat is. Azok, akik a presztízs miatt lettek mérnökök — a sa­ját korosztályomról, a fiatalab- bakról beszédek —, feladatok hí­ján az úgyis, úgyse kezdetű pesz- szimista nótát fújják. Nem hi­szik, hogy helyzetük megváltoz­tatható, ha képezik magukat, ha nem adják fel. Róluk kedvező körülmények esetén is nehéz el­képzelni a szakmai elégedettsé­get, hiszen a presztízs a fő do­log számukra, ami nincs. Akiket viszont a tudományos érdeklő­dés hozott a pályára, leállítani sem lehet őket, ha egyszer bein­dult bennük a motor. — önmagát melyik csoportba sorolja? — Az érdeklődés vitt a kecske­méti GAMF-ra. — Eminens diák volt? — Nem, csak közepes. Nem a tananyag érdekelt, mint cél, ha­nem a gyakorlati feladatok, azok lelkesítettek. A tervezés. Ter­vezni kellett különféle gépeket, ugyanis a gépgyártástechnológia- automatika szakon végeztem. Az számított jó fejnek, aki ezeket a feladatokat jól megoldotta. Aki­nek nem ment, azt ‘kimondha­tatlanul gyengébb képességűnek tartottuk magunk közt. Megmé­retésnek számított egy-egy ter­vezés. — Eredetileg hová valósi? — Jánoshalmán születtem, Hárkakötönyben végeztem el az általános iskolát. Halason a gim­náziumot. Pestality Antal, a ma­tematika-fizika tanárunk tudta orientálni a diákjait. Az osz­tályból öten lettünk mérnökök. — Ide, a „fémmunkás” gyárba hogyan került? — Tanulmányi szerződést kö­töttem á vállalattal. Hetvenhá- romban végeztem, utána két évet katonáskodtam, így csak 1975-től dolgozom. Technológus­ként kezdtem én is. — Most szervező ... — 1977-:ben hatan készítettünk egy közös szervezési dolgozatot az Alkotó^ Ifjúság pályázatra. Or­szágos helyezést értünk el. A gyár akkor állt a rekonstrukciós beru­házás és a profilváltozás előtt, előtérbe helyeződött az üzem- és munkaszervezés. Kineveztek szervezőnek. Az idén véget ért beruházás alatt abból adódtak a feladataim, hogy szinkronban kellett futtatni egymással a ter­melést és az építkezést. A végén az előkezelő- és festőüzem auto­mata és félautomata berendezé­seinek a szerelésénél a technoló­giát szállító svájci LÜEM-cég szerelőjével közösen irányítottuk a munkát. Akkor vettem először hasznukat az automatika szakon tanultaknak. — Azóta? — Munka- és üzemszervezési teendőim vannak, az új gépek ha­tékony kihasználásával kapcso­latban. A szervezés tulajdonkép­pen határterület. Nem tartozik a műszaki előkészítéshez, a terme­lésiirányításhoz és- a konkrét gaz­dasági területekhez sem. De mindegyikre hatással van. Fo­lyamatosan foglalkozom veszte­ségfeltárással, munkanap-fény­képezéssel. Előfordul, hogy sür­gős exporimunkák gyártását kell megszerveznem. — Mekkora hatásköre van a szervezőnek? — Akkora, amennyire szakmai­ig lag el tudja magát fogadtatni a gazdasági vezetőkkel. Egyébként én itt, nálunk közvetlenül az igazgatóhoz tartozom és műsza­ki-gazdasági vezetőnek számitok. Munkaköröm' nem premizált, az eredményeimet jutalommal is­merik el. — Sikerélménye? — Amikor egy feltételezésem beigazolódik. Ha valami nem si­kerül, bele tudok betegedni. Egyébként nem vagyok az, aki belenyugszik a kudarcba. Addig próbálkozom, míg végül . elérem a célomat. ( — Elégedett az eredményeivel? — Sajnos, a műszakiak telje­sítményének a mérése nem olyan egyszerű, mint a fizikai munká­soké, a normával, munkaver­sennyel. Egyelőre nincs hozzá módszer. Elégedett nem lehetek, mert az a műszáki, aki ebbe az állapotba beleringatja magát, a mostani technikai haladás mel­lett, az leállt és elmarad. — Anyagilag? — Lakásom van pár év óta, a gyár segített. Ez egyébként sze­rintem a normális munka nor­mális végzésének a feltétele min­den ember számára. Amióta megkaptam a lakást, azóta ér­zem azt; hogy a társadalom be­fogadott, hogy tartozom valaho­vá. Azóta tudok teljes erővel dol­gozni. Azóta kezdhettem el a to­vábbtanulást. — Mit végez? — A közgazdasági egyetem ipa­ri tervező és szervező szakát, harmadéves vagyok. — Kocsi, utazás, egyéb? — Anyósommal közös kocsink van. Külföldön elég sokat járunk. Technológus 'kóromban újítot­tam, két év alatt a Kiváló Űjító kitüntetés bronz fokozatát, értem el. A dijakból kezdtünk.utazni.,a barátainkkal. No és a feleségem jogász, és így számára jobb volt a kezdés anyagilag. — Milyennek kell lenni egy szervezőnek? — Mindenekelőtt optimistá­nak. En például hiszek abban, hogy nincs olyan munkás, akinek minden feltételt megteremtettek, egészséges, érdekeltté is tették és mégsem akar jól dolgozni. Vida Attila a szabad idejében automatikákat készít , hobbiból. Németül beszél, ír, olvas, fordít. És nemsokára ipari tervező és szervező közgazdász lesz, mert nem állt le benne a motor. A. Tóth Sándor I Miskén 600 hektáron termesztett az Idén szóját a Március 15. Tsz. Képünkön kombájnnal gyűjtik az értékes magvakat. A kivont olaj után visszamaradt szójadara kitűnő fehérjetakarmány. WÄZÜNKlii.®! Virág az őszi kertekben... A múlt hét végén még kellemes napsütés volt, majd né­hány perc alatt heborult, hideg őszi szelek jártak és esni kezdett, szakadatlanul. Jellemző időjárás helyzetkép. Meg­határozza ez a kiskertben dolgozók munkaritmusát is. Leginkább most a feladatot a még kint lévő javak szedé­se, mentése adja és a telepítés, amely már a jövő gyümöl­csöseinek körvonalait húzza meg. • Bő virág- választék van a piacokon. (Pásztor Zoltán felvétele) Huszonegy órával kevesebb napsütés Tizenegy nap esett az eső szeptemberben A GYÜMÖLCSÖSBEN a leg­fontosabb munkát most a táp- anyag-utánpótlás adja. Az őszi ásás és a trágyázás segít a termő­re forduló gyümölcsfáknál. Ügyel­jünk arra, hogy csak érett szer­ves trágyát dolgozzunk be a talaj­ba, mert ha nem ez történik, ak­kor a különféle bomlási folyama­tok hátráltatják az új telepítésű fák és bokrok fejlődését. A hónap végén nyitnak a fais­kolai lerakatok. A vásárlásnál cél­szerű figyelni arra, hogy csak egészséges gyökérzetű, ép koróná- jú csemetét, vagy suhángot ve­gyünk. Gondoljunk arra is, hogy csak működési engedéllyel rendel­kező faiskolából, vagy lerakattól, megbízható kertészettől vásárol­junk szaporítóanyagot. A leszüretelt héjas gyümölcsök már a padláson, a védett teraszon, vagy a verandán száradnak. A megtisztított diót, mogyorót, man­dulát két-három naponként for­gassuk át, s egy-két hét eltelté­vel a már légszáraz állapotban levő termést zsákokiba gyűjthet- jük. Ha végeztünk a dió- és mandu- .laszürettel, Utána vágjuk le az elszáradt ágakat, gereblyézzük össze a lehullott lombot a fák alól, s azokat égessük el. A SZŐLŐBEN is elérkezett a itelepítés ideje. Itt is érvényes az a gyakorlat, mint a gyümölcsös­ben, hogy oltványt és gyökeres vesszőt csak megbízható helyről vásároljunk. Aki kedveli a siller, rozé vagy vörös bort, a kék bogyójú szőlő­fajtákat részesítse előnyben. A vörös borok a szín-, illat- és a jel­legzetes csersav-, valamint zamat- anyagokat a bogyók héjából és magjából kapják. Ezért van, hogy S vörösbor-készítés egyik általá­nos módja az, ha a must a kék borszőlő cefréjén erjed borrá. Célszerű ilyenkor elvégezni a bogyózást, mert a kocsányban túl sok a csersav, s ettől a pohárba- való „húzóssá” válik. Jól tesszük, ha a cefrét kénezzük, száz kilo­grammonként 20 gramm kristályos borkénnel. Napjában kétszer-háromszor a keletkező töikölykalapot keverjük bele a mustba, hogy minél több színanyag oldódhasson ki. A ZÖLSÉGESKERTBEN mé­lyített melegágyban, vagy fóliasá­torban a fölszedett, s egymás mel­lé sűrűn, 10 centiméterre ültetett karfiol akár januárig is eltartha­tó. Ültetést követően öntözzük meg a talajt úgy, hogy a növény levelei közé ne kerüljön víz. Ültethető az áttelelő fejes saláta palántája is, mégpedig sekély, ke­let-nyugati irányú barázdába, 20 centiméteres sor- és tőtávolságra. Ha az áttelélésre legkorábban ve­tett spenót fejlődése „túl erős”, akkor most tegyünk rá fóliaala- gutat, s a hideg beköszöntéig na­ponta szellőztessük. Elérkezett a torma fölszedésének! az ideje is, a megvastagodott fő­gyökeret a petrezselyemgyökér­hez hasonlóan tároljuk fogyasztá­sig. A gladióluszt ezekben a napok" ban mindenütt szedjük fel. A hagyma gumójának ugyanis szük­sége van nyugalmi időszakra, ami legalább 50 nap. Ezalatt a gu­mókat. 17 fokon tároljuk. Fölsze­dés után célszerű alkalmazni Ditri- fon 5 porozót, egy kilogramm hagy­mára 5 gramm szer elegendő. A Mindszent napjára virágozta- tott krizantém fölé, ahol kezdetle­gesek a bimbók, fóliát húzhatunk. Az óvatosabbak ezt s megtették még a múlt hónap végén, mert gyakran előfordulj hogy ilyenkor fagyosak a hajnalok. Ha korábban virágzik a krizan­tém, akkor megfelelően érett ál­lapotban kell vágni azokat. A virágszárakat minidig ferde metsz- lappal vágjuk le, s azonnal szí­vassuk föl. Amennyiben nem visszük piacra, készítsünk kon­zerváló oldatot, összetétele: 10 li­ter vízhez 80 dekagramm timsó, 30 dekagramm 40 százalékos kálisó és 20 dekagramm konyhasó. Ilyen tárolási mód mellett, hűvös he­lyen virágunk sokáig friss marad. A kecskeméti agrometeoroló­giai obszervatórium összegezte szeptemberi időjárási adatait. Az elmúlt hónap ezek szerint napsü­tésben kissé szegény, mérsékel­ten csapadékos, és átlag körüli hőmérsékletű volt. A levegő középhőmérséklete kéttized fokkal maradt az átlagos alatt. Két méter magasan szep­tember 23-án 30 fokot mértek,' ugyanebben a magasságban szeptember 18-án volt a legala­csonyabb xa levegő hőmérséklete. Aznap 5,4 fokra süllyedt. A ta­laj mentén a legerősebb lehűlés úgyszintén szeptember 18-ra esett, 4,7 fok. Szeptemberiben az obszervató­rium egyetlen alkalommal észlelt úgynevezett hőségnapot — ami­kor 30 fok fölé emelkedett a hő­mérő — a több éves átlag ezzel szemben két nap volt. 25 fokot elért vagy meghaladt hőmérsék­letű napot — az átlagos tízzel szemben — csupán kilencet ész­leltek az állomás munkatársai. A napi középhőmérséklet ja­nuár elsejétől számított, halmo­zott értéke szeptember végén az átlagos 3419-cel szemben az idén 3264 fok volt. Az átlagos érték alatt maradt szeptemberben a talaj hőmérsék­lete is. Az elmúlt hónapban 52,9 milli­méter csapadék hullott Kecske­méten. Ez valamivel több az át­lagosnál. Szeptemberben 11 csa­padékos nap volt, egy millimé­tert hat alkalommal észleltek, öt milliméter eső négyszer, tiz milli­méter kétszer volt. Szeptember 29-én hullott az egész hónap alatt a legtöbb eső, 20,6 milliméter. A gazdasági év csapadékmeny- nyisége az idén ugyanannyi, mint a több éves átlag, vagyis 534 mil­liméter. A talaj hasznosítható vízkészletét is megállapították az agrometeorológiai obszervató­riumban. A szeptember végi ál­lapot szerint 76—100 centi mé­lyen 7,5 milliméter, 21—30 centi mélyen 6 milliméter, 10 centi mélységig pedig 4,3 milliméter volt a vízkészlet. A levegő nedvességének a szep­temberi középértéke az átlagos 69 százaléknál magasabb, volt, 85 százalékot tett ki. Viharos erejű légmozgást neim észleltek, a szél­nyomás sebessége szeptember 23-án volt a: legmagasabb, ami­kor másodpercenként 10,4 mé­terre nőtt. A szokásos 197 óra helyett, az idén szeptemberben csupán 176 óra hosszat sütött a nap. Ez két­ségkívül befolyásolta az őszi ter­mények érését. Amíg más eszten­dőkben szeptember első tíz nap­ja alatt 73 órán át volt verőfé­nyes idő, az idén mindössze 64 óra hosszat. A hónap második fe­lében szokásos 66 órás napsütés, most csupán 46 óra lett tíz nap alatt. i

Next

/
Thumbnails
Contents