Petőfi Népe, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-16 / 243. szám

1981. október 16. # PETŐFI NEPE • 5 MA: GOLDONI-BEMUTATÓ A chioggiai csetepaté t Egy kis csetepaté, chioggiai módra. (Méhesi Éva felvételei) Konok ember volt az 1707-ben született velencei Carlo Goldoni. Édesapja óhajtása ellenére a színház körül töltötte idejét, ke­reste boldogulását, noha ügyvédi képesítést szerzett. Szembeszállt a hagyományos, a rögtönző — commedia deli’ arte' — stílushoz ragaszkodó közönséggel, a pontos szereptudást igénylő színdarab­jaitól viszolygó színészekkel. Bo­hóckodással elhíresedett művé­szektől követelte a végleges szö­vegű szerepek megtanulását. Öt igazolta az idő, noha félté­keny pályatársai, a megbántott urak piszkálódásai elől kénytelen volt Párizsba költözni. Kétszázöt­ven műve közül ma is jó néhány kedvelt az európai színpadokon. A Kecskeméten színre kerülő A chioggiai .csetepaté legmulatságo­sabb műveinek egyike. A *röVid köztisztviselői pályáján szerzett ottani élményeit általánosította, kerekítette csinos történetbe. El­néző mosollyal mutatja be a hazánkban először Mindenki jegy­ben jár címmel előadott vígjáték­ban a kedves kisvárosi hazugo­kat, a rnulya élhetetleneket, a ra­vasz nőcsábászokat, a fecsegő fia­talasszonyokat, a férjet vadászó lányokat. . Az előadás közvetett tisztelgés a száz esztendeje Kecskeméten MJ • A szerelmes hajóslegény (Horváth József) és a szépséges Lucictta (Holl Zsuzsa). született Révay József, a fordító munkássága előtt. A régi Róma jeles ismerője, a kitűnő népsze­rűsítő író, az elismert klasszika- filolóigus otthonos a XVIII. szá­zadi olasz történelemben is, mint ezt a La baruffe ohiozzotte lele­ményes magyarítása is bizonyít­ja. Az előadást Beke Sándor ren­dezte, a díszleteket és a jelmeze­ket Rátkai Erzsébet. A szerepe­ket kedvelt színészek alakítják. Bemutató: pénteken. H. N. JA KA BSZÁLLÁSITAPASZTALATOK Beszélgetés a pályaválasztásról Pályaválasztási hónap lévén a megyében, s mint a korábbi évek­ben ilyenkor, most is sok rendezvénnyel próbálják ráirányítani a fi­gyelmet azokra a lehetőségekre, melyeknek az ismerete hozzásegíti a gyereket és szülőt a továbbtanulás előtti helyes döntéshez. Mi az­zal próbálunk hozzájárulni a pályaválasztási hónap sikeréhez, hogy utánajárunk: egy-egy iskola, illetve település fiataljai milyen indí­tékokat kapnak a továbbtanuláshoz; mennyire önkéntesen vagy kik­nek a segítségével, útmutatásával választanak újabb iskolát maguk­nak a nyolcadik osztályt végzett fiatalok? ÚTTÖRŐÉLET Tudósítóink jelentik A sorban elsőként Mészáros Lászlóval, a Jaikaibszállási Általá­nos Iskola igazgatójával beszél­gettünk e bonyolult kérdéskör­ről. Megtudtuk, hogy a múlt tan­évben a falusi iskolában végzett harmincegy tanuló közül huszon­kilencen továbbtanultak. Hár­man gimnáziumba, hatan vala­milyen szakközépiskoláiba, húszán pedig szakmunkásképző intéze­tekbe mentek. Jakabszállás tipi­kusan mezőgazdasági jellegű te­lepülés. Ezért különösen figyel­met érdemel, hogy tizenegyen ipari, heten kereskedelmi profilú szakközépiskolába kérték felvé­telüket, s csupán ketten mentek mezőgazdasági szakmunkáskép­zőibe. Az arány nyilvánvalóan évenként változik némileg, a je-, lenség mégis elgondolkodtató. — Elégedett-e az igazgató a jakabszállási gyerekek pályavá­lasztásával? — kérdezem. — Az eredmények megítélése nézőpont kérdése. Húsz évvel ezelőtt ugyanis még a jakabszál­lási gyerekek csaknem harminc százaléka esett el teljesen ettől a lehetőségtől, mert idejekorán kimaradt az iskolából. Ez az arány ma tíz százalék alatt van. Természetesen e tekintetben nem lehetünk elégedettek, mert az ál­talános iskolát mindenkinek el kellene végeznie. A legnagyobb aggályom az, hogy a szakmunkás­képzőkbe kerülő gyerekeink egy része nem állja meg a helyét. Mi, pedagógusok, sokat vitatko­zunk azon, hogy hol a hiba. A probléma egyik okát abban lát­juk, hogy a szakmunkásképzőbe — nyilván szükségből — a leg­gyengébb tanulókat is felveszik, válogatás nélkül. S ez már be­ivódott a köztudatba. A szakmun­kásképzőben a gyerekek jelentős része úgy kezdi el, illetve foly­tatja a tanulást, hogy ő úgy is dolgozni fog, teljesen mindegy tehát, hogy a közismereti tantár­gyakból milyen osztályzatokat kap. Nem érzik a gyerekek a ta­nulás, a több tudás jelentőségét. Erre kellene őket jobban ösztö­nözni már az általános iskolás korban. — Miben látja a szülők sze­repét? — A szülői háznak, mint min­denütt, Jakabszálláson is jelentős szerepe van a gyerekek pályairá­nyításában. Sajnos, e szerep na­gyon is felemás; gyakran negatív irányba hat, aminek a gyerek látja kárát. Sok szülő a teljes felelősséget az iskolára hárítja át. Némely szülővel képtelenség együttműködni. Csak egyetlen példát mondok erre. Ha a saját érdekében korrepetálásra szorít­juk a tanulót, a szülő messzeme­nően tiltakozik, mondván: az is­kolának ehhez nincs joga. Ha viszont megbukik a gyerek, az iskolát hibáztatják érte. Van­nak, akiket egyáltalán nem ér­dekli gyerekük előmenetele. A másik véglettel általában az egy­két gyermekes családoknál talál­kozunk. Ezek a szülők az égvi­lágon mindent megadnak a gye­reknek. Még a protekciózásban sem fukarkodnak, s a gyerekbe beletáplálódik, hogy nem kell sitrapálnia magát; neki úgy is minden dolga elintéződik majd. Ez megy is mondjuk a középis­kolába való bejutásig. A nagy csalódás viszont akkor éri a fia­talt, amikor egyetemre, főiskolá­ra menne, de oda már nem ér el a szülői „segítség", a saját felkészültsége viszont nem ele­gendő hozzá. — Hogyan készíti fel az is­kola a tanulókat a továbbta­nulásra? — Ügy vélem, minden lehetőt megteszünk azént, hogy tanu­lóink az érdeklődésüknek, szemé­lyiségüknek és képességüknek legmegfelelőbb iskolatípusban .tanuljanak tovább. A felsőtago­zatosokat pályaválasztási kiállí­tásokra visszük, az iskolában tá­jékoztató előadásokat tartanak a munkahelyek képviselői. Tanul­mányi kirándulásokat szerve­zünk a hetedik—nyolcadik osztá­lyosok számára, hogy ismerked­jenek az élet szélesebb szférájá­val. Az osztályfőnöki órákon is rendszeresen tájékoztatást kap­nak a munkahelyekről, szak­mákról, pályákról. — Mennyiben hasznosak ezek a rendezvények, tájékoz­tatók? , — Sajnos azt kell mondanom, hogy nem érik el céljukat. A (gyerekek túlnyomó részét nem Kulturális rendezvények a megyében Három város és egy község ok­tóberi, valamint novemberi kul­turális programjaira kívánjuk felhívni a figyelmet. A műsorfüzet előrejelzése sze­rint a legtöbb rendezvény az el­következő hetekben Kiskunhala­son lesz. A múzeumi hónap al­kalmából több kiállítást, régé­szeti és természettudományi elő­adást szerveznek a Gőzön István Művelődési Központban, vala-, mint a Vasutas Szakszervezet Művelődési Házában. Bizonyára sok érdeklődőt vonzanak majd az október 19-én kezdődő csilla­gászati rendezvények. Előadások hangzanak el egyebek között a bolygókutatásról, a világegyetem fizikai jelenségeiről, az űrkuta­tásról. Az előadók valamennyien neves szakemberek, többek kö­zött dr. Kulin György professzor, dr. Ili Márton kandidátus, és egy csehszlovákiai asztrofizikus, dr. Bödök Zsigmond, a prágai „Ast- roniczky Kabinet” munkatársa. Folytatják a korábbi közmű­velődési évadokban sikeres poli­tikai fórum sorozatot. 19-én dél­után a vízműklubban és helyőr­ségi művelődési otthonban talál­kozhatnak az érdeklődők dr. Lovassy Tamással, a Külügyi In­tézet nemzetközi osztályának ve­zetőjével. Baján ezekben a napokban kezdődnek a szabadegyetemi so­rozatok. Tavaly is nagy népsze­rűségnek örvendtek a néprajzi előadások. Most a Türr István Múzeum és a TIT szervezésében nyolc részből álló sorozat indul „Élet a Duna mentén” címmel. A természettudományi szabad- egyetem elsősorban a kiskert­tulajdonosoknak és a dísznövény­termesztés iránt érdeklődőknek kínál új, érdekes információkat. A „Munkásakadémia ’81” részt­vevői idén két témakör között választhatnak. Az egyik az „Egyén és társadalom” címet vi­seli, a másik az egészségvédelem különböző területeit érinti. Kiskunfélegyházán a Petőfi Sándor Városi Könyvtár ad he­lyet a képzőművészeti és földraj­zi szabadegyetemi előadásoknak. Az irodaiam- és színházkedvelők 22-én a Népszínház vendégjáté­kát, Tersánszky Kakuk Marci szerencséje című színpadra át­dolgozott bohózatát tekinthetik meg a Móra Ferenc Művelődési Központban. 26-án ugyanitt Jor­dán. Tamás színművész mutatja be önálló műsorát, József Attila verseiből. Dunavecsén a Vikár Béla mű­vészeti szabadegyetem keretében Klosiy Irén grafikusművész al­kotásaiból nyílik kiállítás októ­ber 28-án. Telt házat ígér a du- navecsei művelődési házban Hofi Géza estje október 30-án. és az Edda együttes koncertje no­vember 6-án. P. E. a mi segítségnyújtásunk moti­válja a döntésben. Sokkal inkább hallgatnak a gyerekek a szülői számításokból eredő „ferde” biz­tatásokra, vagy az idősebb, már továbbtanuló barát véleményére: ......nehogy oda menj tanulni, az e gy rossz, koszos hely”. S a köny- nyen befolyásolható gyerek így kerül aztán olyan helyre, ahol mihamar csődöt mond. A továbbtanulás lehetőségeit eleve meghatározza az általános iskolai előmenetel. Elgondolkoz­tató, hogy a felső tagozatban ál­talában romlanak a tanulmányi eredmények. Épnek is nyilván több oka van. Az egyik biztosan az, hogy a szülők egy része már jóelőre elhatározza; hová megy majd a gyereke a nyolcadik osz­tály elvégzése után, s a „fiam, ne strapáid agyonra magad” ki­mondott vagy ‘ ki nem mondott jelszó eleve visszahúzó erővel hat a tanulóra. □ □ □ íme egy rövid beszélgetés alatt is az iskolai élet, a továbbtanu­lás, pályaválasztás mennyi gond­ja bukkan elő! Ne gondoljuk azonban, hogy ebben a falusi iskolában csak problémák van­nak, eredmények nincsenek. Ha csak azt vesszük figyelembe, hogy Jakabszállás az utóbbi más­fél évtizedben mintegy negyven diplomást adott az országnak, ak­kor mindjárt derűlátóbbak lehe­tünk. A diplomások kis része visszatért a faluba, a helyi szak- szövetkezetbe, tantestületbe és máshová. Többen azért nem mentek vissza, mert nem volt rá­juk szükség. Jakabszállás kis település. Rapi Miklós Űj tudósítót köszöntünk S. Ju­hász Tünde személyében, aki a kecskeméti leninvárosi iskolából küldött beszámolót. „Jól sikerült az idén is a fegy­veres erők napja alkalmából rendezett úttörő-honvédelmi jár­őrverseny. Sajnos, az eső szapo­rán esett, emiatt sokan meghát­ráltak, de akik eljöttek, nem bánták meg, mert izgalmas, ér­dekes és tanulságos volt a ver­seny. / A vetélkedő során a mi isko­lánk csapata lett az első — en­nek igazán nagyon örültünk! A második helyet a Halasi útiak, a harmadik helyet pedig a Buday Dezső iskola úttörői érték el. Jó eredményt értek még el a Petőfi / iskola, a városföldi központi is­kola és a Lánchíd utcai iskola járőrcsapatai.” Nagyszabású akadályversenyt tartottak a kecskeméti máriavá- rosi iskola csapatának tagjai is. Erről írt levelében Szabó Sándor csapattudósító. „Csapatunk harmadikos, ne­gyedikes, ötödikes és hatodikos úttörői a széchenyivárosi erdő­ben rendezték meg a mozgalmi esztendő kezdetét . jelentő ver­senyt. A résztvevők öt akadályt küzdöttek le, ezek között volt ügyességi, szellemi és mozgalmi feladat. Az eseményt természetesen vetélkedő formájában bonyolí­tották le, a nagy játék után ered­ményhirdetésre is sor került. A kisdobosok sorában az első a harmadikos Makk Marci őrs lett, az úttörők közül pedig a hatodi­kos Ezeregy őrs győzött ötvenkét ponttal.”' Megjelent a Nyávogás, a kecs­keméti Kodály-iskola nyolcadi­kos Macska őrsének lapja. Az immár negyedik évfolyamába lé­pett újságot érdekes riport- sorozat színesíti: az őrs egyik tagja, Kecskés György, a nyár folyamán felkereste a Ludas Ma­tyi szerkesztőségének hát karika- turistáját, és miniriportokat ké­szített velük. Valamennyiüktől Nálunk már réges-régen sztár volt, nemcsak emlékezetes 1957-es budapesti koncertje, hanem film­jei miatt is. A Salemi boszorká­nyok, az Emberek és farkasok, mindenekelőtt A félelem bére egyszerre a legnépszerűbbek közé emelte ezt a furcsán szép, ke­mény vonású férfit, aki szabály­talan karrierjével cáfolja leghi­hetőbben a mindenféle műfajok különböző rangjáról nálunk oly honos tévitéleteket. Még 1972-ben is úgy könyvelték el hazájában, mint be nem vál­tott nagy reménységet, s amikor Claude Sautet Egyszerű történe­tében Romy Schneider oldalán el­játszotta Césárt, a szerelmes lo­vagot — egyszerre arról kezdtek cikkezni, hogy huszonöt év után, miközben távollétével tüntetett, íme elérkezett a visszatérés ide­je. Yves Montand feltűnését egy másik, nálunk a Filmmúzeumban vetített komédia, a Ruy Bias, az­az A királyasszony lovagja nyo­mán készített A nagyzás hóbort­ja erősítette meg, ez a szemtelen, hangos persziflázs, amelyben Louis de Funés képviselte a hu­mort, Montand a hugói gondo­latot. Pedig Mondtand mögött már olyan film állt, mint Az éj­szaka kapujában, amelynek a főszerepét egyenesen Jean Gabin- től örökölte, s amelyben — elein­te észrevétlenül — elénekelte pá­lyája legnagyobb dalát, A hulló faleveleket... Az igaz, sem a Sze­reti ön Brahmsot?, sem A töké­letes bűntény nem a filmművészet csúcsa, mégis kissé méltánytalan­nak tűnt a párizsi újságírók el­zárkózása. Aztán A háborúnak vége következett, Alain Resnais talán legjobb filmje, de úgy lát­szik, ez sem hatott kellőképpen — Montand neve még mindig egyet jelentett a sanzonénekes, a one-man-show fekete inges, nya­kigláb előadójával. Aztán egyszerre jött a csoda. Montand próféta lett saját hazá­jában. Mi történt? Egyszerű a magyarázat: megöregedett. Igaz, nem akárhogyan. Szépen. Ke­mény munkában, film és ének közt vergődve. Ilyennek láttuk őt Resnais filmjében. Montand a harcos, aki egyszerre nyertes és vesztes, aki két ellenkező elője­lé szenvedély szorításában sem válik nevetségessé. A hosszútávfu­tó, a fáradt hosszútávfutó, aki mégsem adja fel, ilyen volt Costa Gavras valamennyi filmjében, an­nál a rendezőnél, akivél talán a legharmonikusabban működött együtt. A gyilkosok kupéja, a Z, avagy egy gyilkosság anatómiá­rajzot is kapott, a Nyávogás so­ron következő számaiban tehát a neves rajzolók sokszorosított munkái láthatók. Azok az őrsök, rajok, amelyek hasonló, házilagos kivitelű újság- csínálásra szánják el magukat, bátrain írhatnak a Nyávogás fő- szerkesztőjének, Ittzés Tamásnak, Kecskemétre, az Üjkollégiumba. Szívesen ad útbaigazítást, taná­csot a jelentkezőknek. Amikor ezeket a sorokat olvas­sátok, megérkezett a Kincskereső októberi száma is hozzátok. Ér­dekes, folytatásos indiánregényt olvashattok benne, jó verseket, rejtvényeket. Minden számban bemutatják a szerzőket is, ami számotokra különösen érdekes, mert magyarórákon is felhasz­nálhatjátok az ismereteket. Huszonötén indultak az elmúlt napokban a kecskeméti hunyadi- városi iskolából a tiszakürti ar­borétumba, úttörő-tanácsülésre. A csodálatos környezetben be­szélték meg a soron következő ter­veiket. Elhatározták, hogy részt vesznek a Barátunk a ... közimű­velődési játékban, és a csapat tagjait három nagy tájegység megismerésére hívják meg: a Kis­kunsági Nemzeti Park, a Budai hegyek, és Budapest lesz a „tárgy”. Először a közeli nemzeti parkot nézik meg, s hallgatják meg a szakértők magyarázatát. Értékelték a csapatfal készítőinek munkáját, és megdicsérték azt. Végül elhatározták, hogy Hangya­boly címmel decemberben csapat- újságot jelentetnek meg! Az elmúlt héten közölt vetél­kedőkérdésekre ez ideig kevés jó megfejtés érkezett. Az ered­ményhirdetésre a jövő héten ke­rül sor. Ajánljuk, hogy a Ma­gyarország útikönyvben — csak­nem minden iskolai könyvtárban megtaláljátok! — keressétek ki a megyénkről szóló sorokat, olvas­sátok el. Hasznotokra válik a to­vábbiakban is! S. K. ja, az Ostromállapot — egy nagy színész nagy pillanatai. És persze utolérhetetlen Delvaux Egy este, egy vonat, vagy Lelouch Élni az életért című produkciójában, vagy a most műsorra kerülő I, mint Ikaruszban, amely talán egyes- egyedül csak Montand miatt hi­hető, szerethető. De bármilyen sokszínű, gazdag az általa meg­formált figurák sora, vissza kell térnünk Costa Gavras-hoz és az Ostromállapothoz, amely egy­aránt rendkívül nehéz film volt nemcsak a színész, a rendező, de legalább ennyire a közönség szá­mára is; ugyanis ebben egy ele­ve negatív hős megtestesítőjeként kellett elfogadni azt a színészt, aki addig kizárólag csupa szim­patikus, magával ragadó, hóditó férfit formált. Van a filmnek egy felejthetet­len pillanata, a vallatás jelenete, amikor a CIA-ügynök rádöbben, felesleges, értelmetlen a harc, sorsa megpecsételődött. Yves Montand ekkor — ebben a rend­kívül feszült képben — egyszer csak elmosolyodik. A hazugságra most már nincs szüksége, semmi hasznát sem veheti, s benne fel­támad egy különös, kényes mél­tóságtudat, valami büszkeségfé­le, annak a játékosnak az önbi­zalma, aki hozzászokott a győztes partikhoz, de aki már régen az­zal a tudattal játszik, hogy egy­szer mégiscsak ő lesz a vesztes.. Legalább is ebben az osztásban . . Yves Montand megöregedett^ október 13-án volt hatvanéves, t N. Gy. Yvés Montand hatvanéves

Next

/
Thumbnails
Contents