Petőfi Népe, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-11 / 213. szám

1981. szeptember 11. PETŐFI NEPE • 3 Politika és munkastílus írta: Tér be Dezső, a megyei pártbizottság titkára Leendő tanárok a határban Szocialista fejlődésünkben alapvető jelentőségű a párt vezető szerepének érvénye­sülése, a marxizmus—le- ninizmus elveire épülő poli­tika és annak következetes megvalósítása. A vezető sze­rep alapja* a munkásosztály megbízásából a pártra hárul az egész társadalom érdekeit képviselő, a továbbhaladás útját kijelölő politikai irány­vonal kidolgozása. Nem ke­vésbé fontos, hogy milyen hatékonysággal sikerül szer­vezni a politika megvalósu­lását, miivenek azok a ve­zetési módszerek és formák, amelyek elősegítik a megér­tést, azonosulást és a cse­lekvő magatartást a széles néprétegekben. A‘ vezető szerep tehát nemcsak cél­meghatározást, hanem szo­rosan vett munkastílusbeli kérdéseket is magában fog­lal. ’ • Előtérben a mozgalmi jelleg Tapasztalatok igazolják, hogy a jó politika csak a lehetőségét teremti meg a célok megvalósí­tásának. Az idejét múlt, vagy helytelen végrehajtási módszerek késleltethetik, akadályozhatják a polifika érvényesülését, s káros feszültségeket is előidézhetnek. A marxizmus—leninizmus ezért eleve kilátástalannak, tartja az abszolút tökéletes, a forradalmi folyamat minden szakaszának megfelelő pártszerve'zeti formák és végérvényes munkamódszerek keresését. Ellenkezőleg: azt tanít-* ja, 'hogy mindig a konkrét törté­nelmi helyzet sajátosságai és az ebből adódó tennivalók a meg­határozóak. Ez teljes mértékben helytálló napjainkban is, hiszen folytonosan változnak a szocia­lista építőmunka belső és külső körülményei. A jelenlegi időszak feladatai sokrétűek, bonyolultak -és —i nyügodtán kijelenthetjük -történelmi fontosságúak. Pártunk az egyre nehezebb világgazdasági helyzetben is olyan programot tárt népünk elé, amellyel meg­őrizhetjük" elért szocialista vív­mányainkat, megalapozhatjuk to­vábbi biztonságos fejlődésünket. A XII. kongresszus határoza­tainak teljesítése fokozott köve­telményeket támaszt a párt mun­kájának színvonalával, stílusával szemben. Nem véletlen, hogy a dokumentumok a politikai mun­kában is a hatékonyság fejlesz­tését állítják a figyelem központ-. jába. Kimondják, hogy fejleszteni kell a párt belső életét, munka­stílusát, erősíteni a pártmunka mozgalmi jellegét. Határozottan fel kell lépni a formális vonások, a felesleges párhuzamosságok, a hivatalnoki munkamódszer el­len. Az említett feladatok folyama­tosan megjelennek mindennapi munkánkban. Másrészt a társa­dalmi-gazdasági viszonyok vál­tozása szükségessé teszi az átfo­góbb, a pártirányítás minden részletére kiterjedő alaipos ön­vizsgálatot. Ez abból a lenini tanításból ered, hogy a párt csak akkor őrizheti meg irányító sze­repének hatékonyságát, ha ön­maga is lépést tart a társadalom fejlődéséveli időnként áttekinti és az új körülményekhez, új fel­adatokhoz igazítja szervezeti for­máit, irányítási módszereit, stí­lusát. Időszerű önvizsgálat Megbontjuk, felforgatjuk a ki­alakult gyakorlatot? Aligha, hi­szen a bevált, továbbra is jól funkcionáló elemeket megtartjuk. Önkritikus vizsgálódásunk az idejét múlt' eszközök felváltását szolgálja. Csak így érhetjük el, hogy pártunk ne veszítsen a va­lós problémák iránti érzékenysé­géből, minden helyzetben irá­nyítója legyen az eseményeknek. Ezért természetessé vált, hogy vissza-visszatérően és kritikusan szembesítjük irányítási gyakor­latunkat a lenini elvekkel, a társadalmi valósággal és a po­litikai feladatokkal. Ezt a munkát végezte el az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bi­zottsága is, amikor megvitatta munkastílusának, munkamódsze­rének a tapasztalajait, meghatá­rozta továbbfejlesztésiik felada­tait. A téma elvi jelentőségének elismerése mellett felvetődik a kérdés, hogy milyen tényezők te­szik időszerűvé a munkastílus át­fogó elemzését napjainkban. Mindenekelőtt az, hogy az MSZMP Bács-Kiskun megyei Szenteiiti-e a cél az eszközt? Es az eszköz a célt? További kérdés, hogy milyen célokról és milyen eszközökről van szó. A termékeny összhangot nem mindig könnyű, de meg lehet találni. A történelemből levon­tuk azokat a tanulságokat, amelyek (elhasználásával a (el­lett szocialista társadalmat épí­ti cselekvő egyetértésben az or­szág népe. Időről Időre viszont nem árt (elttlvizsgálnl az irá­nyítási módszereket. Erre kész­teti tagjait az MSZMP Jól be­vált munkastílusa is. Szerkesztőségünk örömmel adja közre Terbe Dezső írását, amely kapcsolódik a megyei pártbizottság tegnapi üléséhez, ugyanakkor tágabb, általáno­sabb értelemben foglalkozik a munkastílus kérdéseivel, „mint az a testületi ülés napirendjén szerepelt. Cgy véljük, hogy a megállapításokat és következ­tetéseket hasznosíthatják a te­rületi, munkahelyi pártszervek, de más intézmények Is. .Bizottsága legutóbb 1968-ban te­kintette át irányítási gyakorlatát komplex módon. Azóta a megye társadalmi, gazdasági viszonyai­ban bekövetkezett változások sok tekintetben minőségileg más kö­zeget hoztak létre, amellyel a politikai irányításnak is számol­nia kell. Jelentős átrétegződés ment végbe például a megye tár­sadalmi szerkezetében, városban és falun egyaránt számottevően gyarapodott a munkásság, a mű­szaki- és agrárértelmiség.* Gaz­daságirányítási rendszerünk fej­lesztése, az államigazgatás kor­szerűsítése a döntési jogok és hatáskörök nagyfokú decentra-' lizálódását eredményezte, meg­alapozta a gazdálkodó egységek és a községi tanácsok önállósá­gát, felelősségét. Megerősödtek a mezőgazdasági nagyüzemek, lé­nyegesen javultak a községek káderfeltételei. A városok von­záskörzetében kiépültek, tartóssá váltak a termelési és ellátási kap­csolatok. A társadalmi szervek struktúrájában változások kö­vetkeztek be, növekedett a köz­ségi pártbizottságok száma, át­alakult a Hazafias Népfront, a szakszervezet szervezeti felépíté­se, bővült a jogköre.''"­A végbement folyamatokat elő­mozdították a megyei és az al­sóbb irányító pártszervezetek, ugyaniakkor az általuk alkalma­zott módszerek sem kerülhették el a változásokat, ami kisugárzott az alapszervezetekre is. Ennek megfelelően a megyei pártbizott­ság irányító munkájában foko­zatosan csökkentek az úgyneve­zett direkt elemek. Helyüket az átfogóbb elemzések és döntések vették át: a területi és ágazati fejlesztési koncepció összehango­lása, az adottságok és tartalékok jobb hasznosításának feltárása, az érdekviszonyok mélyebb ösz- szefüggéseinek vizsgálata, egyez­tetése és képviselete, a határoza­tok végrehajtásának következe­tesebb számonkérése, ellenőrzése stb. Városok és járások — együtt A járási pártbizottságok széle­sítették információs és koordiná­ló kapcsolataikat a megyei szer­vekkel és az alapszervezetekkel. Több időt és energiát fordítottak a központi határozatok végrehaj­tásának üzemi és községi segí­tésére, ami javította helyszíni tájékozottságukat és tömegkap-, csolataikat is. Üj vonása mun­kájuknak, hogy megfigyelik és jelzik a szabályozó rendszer kü­lönböző hatásait, ellenőrzik a vállalati tervek és döntések nép- gazdasági terveknek és érdeknek való megfelelését. A városi párt- bizottságok munkájában nagyobb szerepet kapott a koordináció, városon belüli és kívüli gazda­sági egységek kapcsolatainak szervezése. Hasonlóképpen fon­tossá vált a vonzáskörzet mun­kaerő-gazdálkodási, közlekedési, kereskedelmi, egészségügyi, köz- művelődési feladatainak össze­hangolása és megoldása. Egyre erősödő szükségletként jelentkezett tehát a városi és já­rási pártbizottságok együttmű­ködése — különösen, a kisebb te­rületű . járásokban. A politikai döntésekben megnyilvánuló .nép- gazdasági érdekek és a sok irány­ban kiépült kapcsolatok rend­szere egyre kevésbé tudta elvisel­ni, illetve figyelembe venni a meglévő közigazgatási határokat. Kapacitásbeli, 'beruházási, ter­mékszerkezeti egyeztetést kívánt például a járásokban működő me­zőgazdasági nagyüzemek együtt­működése a városi élelmiszer­feldolgozó üzemekkel. környe­ző községekből utazó dolgozók nemcsak a naponkénti szállítás megoldását igényelték, hanem azt is, hogy a városi üzemek anyagi eszközök átadásával és egyéb módon is gondoskodjanak a be­járók szociális helyzetéről, hoz­zájáruljanak, a lakóhely óvodai, bölcsődei, lakásépítési és kultu­rális fejlesztéséhez. A középisko­láknak és szakmunkásképző in­tézeteknek figyelembe kell venni a vonzáskörzetek tanulólétszámát, valamint a városi-járási üzemek szakember- és szakmunkásigé­nyeit .... Ezek a döntések a pártirányí­tásban is megjelentek, és foko­zódó együttműködést sürgetnek. Ilyen és hasonló változások ér­lelték meg napjainkra azokat a feltételeket, amelyék — Baja, Kiskunhalas és Kiskőrös esetében — a közös városi-járási pártbi­zottságok kialakítására adnak lehetőséget. Építve a létrejött kapcsolatokra, az a célúnk, hogy a két terület pártirányításának egységesítésével hatékonyabbá váljon a rendelkezésre álló erők j és eszközök felhasználása, kiala- ' kulhasson a munkahelyi és a la­kóhelyi politika jobb összhang­ja. Annál.inkább, mert az együtt­működés a lehetségesnél és in­dokoltnál szűkebb területre kor­látozódott eddig. A szervezeti változtatás tágabbra nyitja a kapukat a munkaerő-gazdálko­dásban, a szellemi kapacitások és információk jobb hasznosításá­ban, a gazdálkodó egységek, a város és a községek együttmű­ködésében. Tehát nem csupán az erők és eszközök „összeadására” törekszünk, hanem — az idejét múlt korlátokat eltávolítva — a kapcsolatok olyan szintézisét kí­vánjuk elérni, amely kézzelfog­ható eredményeket hoz, kifeje­zésre jut a gazdasági teljesítmé­nyek növekedésében, az életszín­vonal emelkedésében, s végered­ményben a lakosság boldogulá­sát szolgálja. Az új helyzet egy­aránt megteremti a munkastílus továbbfejlesztésének lehetőségéi és szükségességét is a közeljövő­ben megválasztandó pártbizott­ságok számára. Bevált módszerek A megyei pártbizottság önkri­tikus elemzése mellett a pártbi­zottság tagjaival folytatott be­szélgetések irányították a figyel­met azokra a bevált módszerek­re is, amelyeket nem hasznosí­tunk eléggé. Ilyen például a pártdemokrácia fejlesztése é'i kapcsolata a kollektív vezetéssel, a demokratikus centralizmus ér­vényesítésével. A vélemények és tapasztalatok alapján javítani kell a megyei pártbizottság és a végrehajtó bizottsága közötti munkamegosztást. A pártbizott- ság tagjait közvetlenebbül és szé­lesebb körben bevonjuk a dönté­sek előkészítésébe, a határozatok végrehajtásának területi ellen­őrzésébe. Mindezek előmozdítják a kol­lektív testületek pártszerű vitáit, a felkészültséget, a személyes vé­lemény kifejtését, áz aktív rész­vételt a döntésekben, erősítik a konkrét bírálatot és önbirálatot. Erre szükségünk van, mert ma még elég széles körben tapasz­talható a fogyatékosságok általá­nos bírálata. Pontosan tudnunk kell, hogy hol a hiba, kinek és ' mit kell tenni a kijavításáért, mert egyébként üresjáratok las­sítják a munkánkat. Az irányító pártszervek mun­kastílusának fejlesztésében igen lényeges a demokratikus centra­lizmus érvényesítése. A megyei pártbizottság az elmúlt időszak­ban gyakorlattá tette, hogy a je­lentősebb döntések, vagy köz­ponti határozatok végrehajtásá­nak ellenőrzése során véleményt kért az alsóbb irányító pártszer­vektől, alapszervezetektől, eszme­cserét folytatott a kommunisták egy-egy csoportjával, tömegszer­vezeti vezetőkkel. Ily módon erő­södött a demokratizmus, s az alaposabb információk a döntés megalapozottságát is szolgálják. A demokratizmus ugyanakkor nem választható külön a centra­lizmustól; attól a követelmény­től, hogy a megalapozott és he­lyes döntések végrehajtásában is következetesek legyünk. Ez szo­rosan összefügg a pártegység kérdésével, amely nem egyszer s mindenkorra adott, hanem min­den egyes határozathozatalnál és alapszervezetben újra és újra meg <kell teremteni a konkrét nézetekhez és ügyekhez kapcso­lódva. Az irányító pártszervek­nek és az alapszervezeteknek je­lentős feladataik vannak a továb­biakban. Nem szabad elfogad­nunk a helyenként megjelenő mentegetőzéseket, amelyek álta­lában -ugyan megerősítik a párt politikájának helyes irányát, de a határozatokhoz rögtön hozzá­teszik, hogy azt náluk ilyen meg olyan sajátosságok miatt nem le­het gyakorlatba ültetni. Ez nem más, mint kibúvás a személyes felelősség alól. Az egységes cse­lekvésihez a politikai döntések­nek egyértelműeknek és konkré­taknak kell lenniük. Nagyon ke­veset érnek az általános célki­tűzések, még akkor is, ha azok­kal könnyebb egyetérteni. Hatá­rozatlanná teszik a végrehajtásra hivatottakat: az állami szervek és tömegszervezetek, a pártmeg- bizatást teljesítő kommunisták nem látják elég tisztán és vilá­gosan/ hogy mire is mozgósítsa­nak. Természetesen előfordulhat, hogy valamely határozat helyi végrehajtását nem annyira a szándék hiánya, mint inkább a felkészületlenség, a ,/hogyan fog­junk hozzá” bizonytalansága aka­dályozza. Ilyen esetekben az irányító pártszerveknek kell ér­telmezési, módszertani segítséget adni, közvetíteni a jó tapaszta­latokat. Jogok, amelyek kötelességek Is Munkastílusunkban még nem eléggé tudatosult az utóbbi két kongresszuson megerősített állás­foglalás: a párttagsággal . járó jogok némelyike egyúttal köte­lesség is. Ilyen a párt munkájá­ban való aktív részvétel, a sze­mélyes vélemény kifejtése, és a bírálat alkalmazása. Vannak, akik a saját környezetükben, munkaihelyükön nem mernek, vagy hem tudnak fellépni a ha­tározatokkal ellentétes gyakor­lattal, idegen nézetekkel szem­ben: szó nélkül eltűrik a negatív jelenségeket. Bármi is játsszon közre — egzisztenciális függőség, bátortalanság, vagy információ­hiány — ennek a felszámolása ismét munkastílusbeli kérdés. A pártszervezetek ugyanis nem tűrhetik el, hogy visszautasítás­ra találjon a jogos bírálat, lát­szatintézkedés vegye elejét a va­lódi cselekvésnek, netán nyílt vagy burkolt megtorlások sújtsák a hibák felvetőit. Az önbírálat kérdésében az irányító pártszer­veknek éppen úgy példát kell mutatniuk, mint az alapszerve­zeteknek és a párttagoknak. Szemléletformálással, kádermun­kával is el kell érni, hogy egyes vezetők a jogos kritikát ne intri­kának, vagy a bizalmatlanság megnyilvánulásának tekintsél^. És fordítva: ne rágalmazhasson senki büntetlenül. Valamennyi irányító pártszerv és az alapszervezetek munkájá­ban is egyre nagyobb jelentőd ségű, szinte nélkülözhetetlen sze­repet kap az állami, a társadal­mi és a tömegszervezetek önál­lóságát tiszteletben tartó munka- megosztás, a feladatok összehan­golása. Jog-, hatás- és feladatkö­rük ismeretében a koordináció eszközeivel segíthetjük elő, hogy a fő cselekvések egyirányba has­sanak, a helyi pártszerv politi-" kájának végrehajtására összpon­tosuljanak. Koordinációval tud­juk a feladatokat úgy megszab­ni, hogy minden szerv a maga tennivalóit végezze, ne alakulja­nak ki párhuzamosságok, a párt- szerveknek pedig jusson idejük előretekintésre és a tömegkap­csolatok élő ápolására is. Élőszóval Végül, a munkastílusról nem szólhatunk anélkül, hogy ne hang­súlyoznánk: a pártmunka nem öncélú, hanem mindenekelőtt az emberekért az émberek között végzett munka. Átmenetileg sem téveszthetjük szem elől, hogy politikánkat annyi ember követi, amennyit meg I tudunk győzni, magunk mellé tudunk állítani az igazunkkal. Ezért szükséges, hogy nagyobb becsületet adjunk az élőszónak, a dolgozók között végzett mindennapi érvelő mun­kának. A kommunistától, a szo­cialista vezetőtől idegen az em­berektől való elhidegülés, a ri­degség, az emberi gondok iránti érzéketlenség, a politikai közöm- zösség, vagy az önteltség stb. Vannak, akiket .a mindent irá­nyítani akarás hajt, és a hatás­körükbe vonnak minden elkép­zelhető ügyet. Az ilyesmi az el­sődleges politikai problémákat is huszadrangú kérdés színvonalára képes süllyeszteni. A következ­mény: csökken a .pártirányítás hatékonysága, hiszen a párt po­litikai felelőssége olyan terüle­tekre is kiterjed, ahol mások a felelősek. Nem kisebb hiba a nemtörődöm „kívülállás”. Az el­veinktől idegen stílussal szem­ben időben és határozottan kell fellépnünk. Az eddigiekből is kitűnik, hogy a munkastílus, munkamódszer nem statikusan szemlélhető vagy örökre lezárható kérdés. Állapo­ta, minősége dialektikus kölcsönr hatásban van a politikával, nemcsak következik abból, ha­nem vissza is hat rá. A párt ve­zető szerepe erősítésében előttünk álló feladatok megkívánják, hogy a munkastílus kérdéseivel az al­sóbb irányító pártszervek és az alapszervezetek is behatóan fog­lalkozzanak a közeljövőben, meg­találják és alkalmazzák a mun­kájuk hatékonyságát javító mód­szereket. Az alkotmány ünnepe után, augusztus 23-án kezdték meg az Izsáki Állami Gazdaság 209 hek­tár tempó almaültetvényén a be­takarítást. Ahogy mindeír esz­tendőben, .a szőlőszüretet meg­előzően most is ez a munka igényli a legnagyobb szervezett­séget. Ezért bízták meg például Bodor Pétert is, aki egyébként szőlőtermesztő, a szállítási mun­kák irányításával. Ott jártunk­kor éppen 36 tartályláda körsze­dett jonatán almát indítottak útnak a kecskeméti ZÖLDÉRT hűtőházába, ahol majd télen vá­logatják át az izsáki . határban termett gyümölcsöt. Jelenleg a Ho-Si Minih • Tanárképző Főisko­la diákjai szedik az almát, de Szeptember 27-től megváltozik a távolsági nemzetközi járatok vasúti menetrendje Jugoszláviá­ban — írja az újvidéki Magyar Szó —, s ami a hazai utazókö­zönséget érdekli, a következő: a nemzetközi járatoknál, Magyar- ország és Bukarest felé, az új menetrendben körülbelül egy óra eltérés lesz, bár Budapest felé a jövőben is három expresszvonat közlekedik némi változással. A Meridián-expressz ugyanis csak Berlinig, és nem Malmőig köz­lekedik, mint eddig — illetve csak Belgrádig, és nem Bárig. Fa helyett farost A drága faanyagok helyettesi- tűsére azokhoz hasonló minőségű, de olcsóbb, farostlemezből készült termékek egész sorát fejlesztet­ték ki a mohácsi Farostlemez- gyárban. Az értékes fenyőte pótlására farostlemez alapanyagú laminált lambériát készítettek. Az új típu­sú burkolatot néhány egyszerű szerszámmal bárki könnyedén felszerelheti az épületek és laká­sok belső felületeire. Ugyancsak a farostlemez belsőépítészeti al­kalmazhatóságának körét bővítet­te a textillel borított farostle­mez- taffeta, amelyet a Duna-parti üzem szakemberei a Kenderfonó és Szövőipari Vállalattal közösen fejlesztettek ki. A farostlemez különleges felületkezelésével szin­tén szövethatású újdonságot ál-* résztvesznek a válogatás munká­jában is. A jonatánon kívül a másik fő — itt termett — fajta a starking. A 65 milliméternél nagyobb át­mérőjű, teljesen színezett gyü­mölcs a budaörsi HUNGARO- FRUCT hűtőházba kerül majd, ahonnan Brazíliába, Szaúd-Ará- biába, Libanonba és Olaszor­szágba fogják szállítani. Az állami gazdaság iparvágá­nyáról naponta 1—2 vagon indul útnak a Szovjetunióba is, amit itt válogatnak. Az ailmaszüretet szeptember 20-ra szeretnék befejezni és az ez alatt betakarított 1600 tonna gyümölcs 80—90 százalékát ex­portra küldeni. A másik Budapest felé közle­kedő vonatpár, a Pannónia-ex- pressz, Varsó, Prága, Berlin irányban, illetve ellenkező irány­ban Szófiáig közlekedik ezután is, amíg a Pjiskin-expressz, amely Moszkváig jár, budapesti kocsirészlege a jövőben Cegléd­től külön szerelvényként közleke­dik Budapest—Nyugati pályaud­varig. Testvérlapunk híradásából megtudtuk még, hogy már jövő­re megkezdik a Szabadka—zom- bor—vinkovci fővonal villamosí­tását is. (v.) lítcttak elő. Ezzel az eljárással nemcsak a textília, hanem a fa­erezet mintája is tapinthatóan, mélységében jeleníthető meg a lemezen. Még ebben az évben elkezdődik Mohácson egy újabb, az antik fa hatását keltő termék kísérleti gyártása is. * Az építkezéseken használatos fenyőfadeszkák helyettesítésére kemény műanyaggal bevont, vastag zsaluzó farostlemezt ál­lítottak elő, a gyártmányfejlesz­tők most olyan eljárást dolgoz­nak ki, amellyel a lemezek éleit is víz- és kopásállóvá lehet ten­ni, ezzel ugyanis jelentősen nö­velhetik az élettartamát. A több rétegű, vastag farostlemezt isko­labútorok készítésére is felhasz­nálják. ÚJ ÚSZÓ-KOTRÓ A DUNÁN • A Folyamszabályozd és Kavicskotró Vállalat megrendelésére a csehszlovákiai Komárnói Hajógyárban elkészült és a közelmúltban hazai vizekre érkezett egy új típusú úszó kotróhajó. Berendezéseivel a víz alóli kavicstermelés és az uszálybarakás mellett osztályozza is a nyersanyagot. A próbatermelés után a tervek szerint augusztus közepén Pilismarót térségében kezdte meg munkáját. (MTI-fotó) • A Ho-Si Minh Tanárképző Főiskola hallgatói a colozóval ismer­kednek. AMI BENNÜNKET IS ÉRDEKEL: Változik a nemzetközi vasúti menetrend Jugoszláviában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents