Petőfi Népe, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-11 / 213. szám
\ • PETŐFI NÉPE • 1981. szeptember 11. A HASZON CSAKNEM 11 MILLIÓ FORINT Újító szövetkezetek A Kiskunsági Mezőgazda sági Szövetkezetek Területi Szövetségének körzetében az utóbbi esztendőkben fellendült az újítási kedv.' A közös gazdaságokban egyre jobban megbecsülik a kezdeményezőket. Nézzük a számokat. A körzet 20 termelőés szakszövetkezetében 1977• Első dijat nyert a Hírős Napok kiállításán a kukorlca-utócímere- zfi. a szabadszállási Lenin Termelőszövetkezet szakemberei szerkeszben 27 újítást nyújtottak be, tavaly már 119-et. Négy éve • 17-et hasznosítottak, tavaly 101-et. Az ésszerűsítések bevezetésének eredményeképpen 1977-ben 570 ezer forint többletjövedelemre tett szert az említett húsz közös gazdaság, tavaly ez az érték megközelítette a 11 millió A közös gazdaságok újítási előadói több alkalommal jelezték, hogy a saját szövetkezetükben megvalósított ésszerűsítéseket, kezdeményezéseket szívesen ismertetnék más gazdaságok szakembereivel is. Ugyanakkor a másutt született újításokat is örömmel tanulmányoznák, hogy a gazdálkodás sajátosságainak megfelelően esetleg alkalmazzák azokat. Ez ösztönözte a területi szövetség szakembereit, hogy a legjobbnak ítélt 34 újítást összefoglalják és egy külön ismertetőben kiadjak. Ez a füzet a Hírős Napokra meg is jelent. Egyébként ez alkalommal 13 újítást be is mutattak. A kezdeményezéseket nagy érdeklődéssel tanulmányozták a látogatók, elsősorban természetesen a szakemberek. tették. A 13 bemutatott újítást zsűri éltékelte, amelynek tagjai voltak a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a Találmányi Hivatal, az Országos Tervhivatal, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és több szakszervezet képviselői. Az első díjat a szabadszállási Lenin Termelőszövetkezet kukorica-utócímerező gépe érdemelte ki. Ezt a közös gazda-' ság műhelyében készítették. Érdemes lapozgatni a tagszövetkezetek újításairól szóló kiadványt minden szövetkezeti szakembernek. Nincs mód arra, hogy valamennyit megismertessük, de egyet azért érdemes kiragadni, mert manapság egyre gyakrabban szerepel a különböző fórumodon az energiatakarékosság. Hasznos lenne követni a pálmonostorai Keleti Fény Termelőszövetkezet példáját. A közös gazdaságban összegyűjtik a fáradtolajat, évente körülbelül 10 köbmétert. Ennek hasznosítására két lehetőség kínálkozik. Az egyik: az ÁFOR-telepre beszállítani és 2,20 forintért literenként átadni. A másik: fűtőolajjal keverve valamilyen tüzelőberendezéssel elégetni. A fűtő- és a fáradtolaj literenkénti árkülönbözete csaknem 5 forint. Ez évi 10 köbméter esetén megközelíti az 50 ezer forintot. A termelőszövetkezet azt a megoldást választotta, hogy a fáradtolajat a B—1— 15 szemestermény-szárító nyo- rnásporlasztásos kazánjaiban elégeti a kukoricaszárításnál. Természetesen fűtőolajjal keverve. Dicséretes kezdeményezés a tapasztalatok átadása, mert hasznosításukkal a gazdaságok az említett csaknem 11 millió forint jövedelem többletet az idén akár meg is duplázhatják. K. s. forintot. Azt is érdemes megemlíteni, hogy a kifizetett újítási díjak összege 1977-ben nem haladta meg a 200 ezer forintot, tavaly 600 ezren felül volt. Álmodozó igazgató HŐSÜNK nem tipikus jelenség, ha valakinek mégis ismerősnek tűnne, az pusztán a véletlen műve. 'Előre kell bocsátanom, igazgatónk — bár szereti az élet minden örömét —, nem szerelemről, nem csípős halászléről, mégcsak nen^ is egy kapitális szarvas'bi'káról álmodozik, hanem jól működő gazdaságról, jó üítemű műszaki haladásról, jó politikai környezetről. Az igazsághoz tartozik az is, hogy nem a cselekvés helyett, hanem azt megelőzően adja fejét álmodozásra. Mi több: ezt várja el munkatársaitól is. És íme, máris direktorunk álmai netovábbjához érkeztünk. Megszállottként hisz abban, hogy egyszer minden felelős beosztásiban dolgozó munkatársa, a főmérnöktől a művezetőkig, csupa olyan emberekből áll majd, akiknek lesz bátorságuk önállóan gondolkodni, s amikor problémamegoldással foglalkoznak, képzeletüket szabadjára engedni. MÓDSZERESEN fáradozik egy ilyen csapat kialakításán. Rendszeresen „partira” hívja munkatársait és közülük mindazok eljönnek, akik erre kedvet éreznek. Kívülállóknak első pillantásra ez a kötetlen, sokszor, csapongó beszélgetés időt vesztegető locsogásnak tűnhet. Ámde, aki már néhányszor végigülte a „partikat”, meggyőződhetett arról, hogy ezeken a találkozókon nagy ötletek is születnek. A vállalatnál dolgozó kitűnő koponyák itt mindig jelen vannak, és engedve az igazgató bátorításának ilyenkor mindent elmondanak, ami eszükbe jut az éppen terítékre kerülő témáról. Fantáziájuknak nem szab korlátot senki és semmi. Derű és sok-sok értékes gondolat, kollektív töprengés, okos problémamegoldás jellemzi ezeket a csoportos álmodozásokat. A résztvevők száma egyre nő, igazgatónk álma egyre inkább valósággá válik. MiIKOR HALAD még gyorsabban ez a folyamat? Majd ha igazgatónk másik álma is akadály nélkül megvalósulhat: annak, aki fejével és kezével jól és sokat dolgozik, annak jól fizethet, áld pedig rosszul dolgozik, az ráfizet. A részletek most nem érdekesek, mert akik ismerik a >bér- és jövedelemszabályozásnak jelenlegi rendjét, ellentmondásait, azok néha szintén dédelgetnek ilyen álmokat. Mutatóban ezúttal csak egyet; mondjuk azt, hogy az újítási díjakat teljes egészében a termelési költségek terhére számolhatnák el a vállalatok, nem pedig a részesedési alap terhére, mint most, elriasztva ezzel az újítókat, csökkentve az értékes újítások számát, növelve az újítási díjak megállapítása körüli jogviták gyakoriságát. Jól tudom, ennek a helyzetnek a megváltoztatása egyelőre bizony még vágyálom marad. De az álmodozást szerencsére semmiféle rendelet nem tiltja. Térjünk hát vissza hősünk álmaihoz. MEGBÍZHATÓ kooperáció, pontos szerződés- teljesítés. Álomvjlág. A ritka kivételedet nem számítva, hol vannak azok a vállalatok, szövetkezetek, amelyek fegyelmezetten, könyörgésre nem várva, külön juttatást nem igényelve korrekt szerződést kötnek a termékeikre vagy szolgáltatásaikra igényt tantó vállalatokkal? Kötelezettségüknek pontosan, szépen eleget tesznek, ha hibáznak, nem vitáznak, amit elrontottak, kijavítják. Ha váratlanul szállítási nehézségük támad — áthidaló javaslataikkal együtt ’— azonnal küldik az akadályközlést, nehogy partnerüket lehetetlen helyzetbe hozzák. Ha gyártmányukon változtatni vagy áraikon módosítani akarnak, ezt csak vevőikkel egyetértésben, velük konzultálva teszik. Amennyiben rászolgáltak, megkérik a felárat, de ha úgy alakul, akkor a kötbért is vita nélkül kifizetik, nem dolgoztatva feleslegesen a bíróságokat. Lehet, hogy egyszer még ezek .az álmok is teljesülnek? MÉG CSAK EGYET hadd említsek meg a mi konokul reménykedő igazgatónk álmaiból. Felsőbb szervek, ellenőrzés, elszámoltatás. Kedves igazgatónknak szinte már rögeszméjévé vált,, hogy a gazdasági, politikai ellenőrzésnek, a számonkérésnek minden szinten érdemibbé kellene válnia. Például ne csak azt Vizsgálják az arra illetékesek, hogy egy rendeleitet, határozatot miként teljesít a vállalat, hanem azt is, hogy a teljesítés feltételeivel rendelkezett-e, azt megteremthette-e, egyáltalán a rendelet vagy a határozat az életben jónak ibizonyult-e? • Hátha már elavult az előírás, esetleg betű szerint ugyan nem, de érdemben megtörtént a végrehajtás. Vagy: ha nehezen teljesíthető, az arra illetékesek mit segíthetnének, miit segítsenek a vállalatnak? Természetes, ahol mulasztást tapasztalnak, ott a felelősségre vonás sem maradhat el. Ezt megkönnyítendő devalválni kellene a „bőrpapírokat”, az ügyesen megfogalmazott igazoló jelentéseket. Gyakrabban meg lehetne vizsgálni például azt is, hogy milyen lehetőségéket hagyott ki, milyen haszontól esett el egy adott vállalat? Érdemben kellene tanulmányozni az bkokat, ha belévágott valamibe, és az nem sikerült. Ha a kockázat, amit vállalt, arányban állt az elérhető eredménnyel, de előre nem látható nehézségek miatt nem vált be a számi-, tás, ilyenkor nem elmarasztalást, hanem — az eredménytelenség dacára is — dicséretet érdemel a kezdeményező vezető. Ellenkező esetben legközelebb nem mer, és nem fog kockáztatni. Hogy a számomra kimondottan rokonszenves igazgató álmai mit jelentenek? Ennek eldöntését rábízom a kedves olvasóra. Gy. Z. HÁZUNK TÁJA iSSlÄI Szüreti előkészületek Sokan vénasszonyok nyarának, néhányan — finomabban fogalmazva — indiai nyárnak nevezik a következő egy-két hetet. A reggelek már hidegek, de van még ereje a déli napnak. A cukornövelő, termést érlelő időszak ez, kertben, gyümölcsösben egyaránt. A szüreti előkészületé, amikor felteheti egész évi munkájára a koronát a szőlősgazda. • Hetény, Szarkás, Űrihegy, Sutusfalu kiskertjeiben termett a képen látható, a Hírős Napokon is kiállított szebbnél szebb zöldség és gyümölcs. (Tóth Sándor felvétele) A GYÜMÖLCSÖSBEN már megkezdhetjük a jonatán szí- nelő szedését. Ügyeljünk arra, hogy csak a bepirosodott gyümölcsöket szüreteljük le. Jó tanács, hogy csak ép, egészséges, fertőzésektől és sérülésektől mentes almát érdemes tárolni. Fontos a tárolóhelyiség fertőtlenítése is. Ne csak a falakat, hanem a padozatot is meszeljük. A tárolandó almát — minőségének megóvása érdekében — érdemes előzetesen kezelni. Erre a célra alkalmas készítmény a Pro- texan. Egyenként vagy műanyag- hálóban többesével mártsuk az oldatba, amely védőréteget képez a gyümölcs felületén. Használata rendkívül előnyös, mert mégakadályozza az alma nedvességtartalmának rohamos csökkenését, és ugyanakkor megakadályozza, hogy az esetleges romlott gyümölcs tovább fertőzhesse a tárolt tételt. Ahol augusztusban telepítették a szamócát, ott célszerű rendszeresen öntözni négyzetméterenként legalább 20—25 liter vízzel. Fontos feladat a nyár végén szaporított bogyósok dugványainak vízutánpótlása is. Célszerű a talajt állandóan nedvesen tartani, hogy a gyökérképződés minél erőteljesebb legyen. A SZŐLŐBEN folytassuk a szüreti előkészületeket. A pince takarítása, a hordók, a tárolóedények fertőtlenítése, kénezése adja a legnagyobb munkát. Ezekben a napokban elkezdhetjük a korán érő szőlők szüretelését. Már érett, cukorfokban és aroma- anyagiban gazdag a Bouvier, a rizlingszilváni, í az Ottonel muskotály, a Zalagyöngye és a Zenit fürtje is. A bor tartóssága és alkoholtartalma a must cukorfokától függ. Ezért csak az érett, lehető legmagasabb cukortartalmú szőlőt szedjük le, így nincs szükség költségnövelő must ja vitásra, és sokkal jobb minőségű, ízű és zamaté italt kapunk. A minőség érdekében rövidebb- hosszabb ideig (4—12 óra) célszerű a héjonáztatás. Minden szőlőfajtánál minőségjavulást eredményez, ha bogyózzuk a fürtö-, két. Minőségjavulást ; érünk el akkor is. ha a törkölyt nem sajtoljuk túlzottan. Ügyeljünk arra, hogy száz kilogramm szőlőből 75 liternél több mustot ne préseljünk. így a törkölyben is megmaradó értékes anyagokat külön hasznosíthatjuk például szeszfőzéssel. A hibás, rothadt csemegeszőlőt ne hagyjuk a tőkén és ne várjuk meg, amíg a beteg szemek a földre hullanak, hanem az esetleges fertőzött levelekkel együtt gyűjtsük össze és semmisítsük meg, égessük el. A kórokozók elpusztításával jelentősen meg- könnyítjük a jövő évi növény- védelmet. Ha eladásra szánjuk vagy néhány napig tárolni kívánjuk a csemegeszőlőt, érdemes a hibás bógyókat ollóval gondosan kicsipkedni. A fürt így tetszetősebb lesz, és elkerülhetjük, hogy a rothadás továbbterjedjen. Az új és fiatal szőlőskertekben a , permetezést még ne hagyjuk abba. Főleg lisztharmat ellen védekezzünk. Nagyon fontos, hogy a hajtások minél jobban megerősödjenek, beérjenek. A ZÖLDSÉGES KERTBEN folytathatjuk a hónapos retek vetését, most már a rövid te- nyészidejűek vannak soron. A kelést 10 milliméter vízzel meggyorsíthatjuk. A korábbi vetéseket 3—4 centiméteres tőtávolságban már ritkítani lehet, és célszerű sekélyen megkapálni. Lassan megkezdődhet az őszi retek betakarítása is. Hűvös, zárt helyen, nyirkos ■ homokban tároljuk a retket, úgy, hogy csupán a feje és a szívlevele látszódjék. Ne takarjuk le, mert ebben az esetben a lecsapódó párától rothadni kezd. Ilyenkor már célszerű az újzélandi spenót magvait begyűjteni, mert az éretteket hamar elhullajtja. Levelei a fagyokig szedhetők. A növény nem évelő, elhullott;, vagy vetett mag- vai kelnek majd ki tavasszal. A bimbóskel és a rövid tenyészidejű őszi karfiol rózsáit is folyamatosan szedhetjük. A karalábé gumói vízhiány esetén' aprók maradnak, fásodnák, a sok víztől viszont megrepednek. Száraz időben a karfiollal együtt 2—3 naponta frissítő öntözést igényelnek (4—8 liter négyzetméterenként). Száraz időben a fejes-, kel- és vörös káposztának, valamint a fejes, salátának is adhatunk vizet — 15—20 litert. Most van az ideje a korbács- és fáklyaliliom szaporításának. A korbácsliliom (Eremurus) igényesebb. Nyílt, napos, könnyű homok vagy homokos vályogtalajban érzi jól magát a növény akkor, ha az tápanyagban gazdag. Érzékeny viszont a friss trágyázásra. Bár még korai, de készüljünk fel arra, hogy a korbácsliliomok — különösen az első évben — fagyérzékenyek. Ezért később szalmatakarással vagy kom- posztfiölddel óvjuk a töveket. A telepítés előtt alaposan készítsük elő a talajt, mert ezek a növények nem szeretik a gyakori bolygatást, az átültetést. Ha idős töveket osztunk szét, nagyon kíméletesen járjunk el, mert a rizó- mák meglehetősen sérülékenyek'. A fáklyalildom (Kniphafia) szintén a napos fekvést kedveli. A talajra viszont koráhtsem- olyan érzékeny, mint a kórbácsliliom. A töveket egymástól 50—60 centiméterre ültessük, pangó vizes felületek kivételével szinte bárhol megmarad, s már az első évben virágzik, ha a töveket legkésőbb szeptember közepéig szétosztottuk. A NÖVÉNYVÉDELEM is fontos ezekben a napokban. A keléti gyümölcsmoly újabb nemzedékének rajzása augusztus második felében általánossá vált. Megkezdődött a hernyók kelése, tehát szeptember első napjaiban tanácsos ismételten védekezni ellenük. A kései ér£sű őszibarackfajták mellett a birsalmásokban és az almásokban is számítani lehet kártételükre. Az almaszüret megkezdését követően se feledkezzünk meg áz almailonoa és a sodrómolyok rajzásának megfigyeléséről. Érdemes az őszi telepítésekre szánt területen a talajlakó kártevők számát megállapítani. Ha négyzetméterenként két vagy ennél több cserebogárpajort találunk, feltétlenül fertőtlenítsük a talajt Basudinnal, A szőlőkben most főleg a hernyókártevő* (tarka szőlőmoly, ba- golylepkehemyó) ellen szükséges a termést védeni. A védekezésre az Unitron 40 EC-t és Ditrifon 50 WP-t célszerű használni. Ha indokolt, lisztharmat elleni készítményt is tegyünk a permet- lébe. Megakadályozhatjuk a darazsak kártételét zacskózással vagy műanyaigháló-borítással. Ügyeljünk arra, hogy a zacskókat ne a kocsányhoz, hanem a vesszőkhöz rögzítsük. Sz. P. M. ŰJ RENDSZERŰ ZSALU AZ ÉPÍTŐIPARNAK Űtra készen a „Szabolcs” Az utóbbi időben az építőipar rendre kiállításokon mutatja be elmúlt évi munkáit. Ezeken, az építmények paraméterei mellett közölt költségadatokból kiolvasható, hogy a helyszínen öntött — monolitikus — lakóépületek olcsóbbak az előregyártott elemekből készülteknél. Hasonló különbözőséget mutatnak a más jellegű építmények is. Az ok nyilván a kétféle építésmódhoz szükséges eszközök mennyiségének különbözőségében keresendő. Igaz, hogy az előregyártó üzemekben jobbak a munkakörülmények, az időjárás sem befolyásolja a termelést és általában az előregyártott építés a gyorsabb. Ennek ellenére a már említett költségek, illetve a műszaki követelmények miatt a beton- és vasbetonszerkezetek jelentős hányada ma is-az építés helyszínén készül. Hogy is néz ma ki egy zsalu? A fa jó ideje rétegelve és impregnálva fémkeretre került, s már a betonnal érintkező felület is acéllemez. A táblák mérete is megnövekedett, hisz például két darab egymás mellé helyezett — oldalfalakat és födémeket is .magába foglaló — alagút- zsaluval befogható egy kétszobás lakás. Az utóbbi időben viszont a zsaluzatoknál is egyre inkább követelmény lett a 'sokoldalú alkalmazhatóság. Ezzel pedig csökkenni kezdtek a táblák méretei. Ennyi bevezető után egy magyar jicélzsalurendszerrel ismertetjük meg az olvasót. Az idei tavaszi BNV-n mutatták be a nagyközönségnek, és mint tőkés importot helyettesítő termék, elnyerte az OKISZ emlékplakeft- jét. A termék neve: „Szabolcs” általános acélzsaluzó rendszer, melynek gyártója — hazai szabadalom alapján — a kisvárdai Vas- és Gépipari Szövetkezet. A „Szabolcs” különböző nagyságú táblákból áll (a modulháló mérete: 250 mm). A táblák úgynevezett ortotrop lemeztechnikával készültek. (Az alapanyag a Dunai Vasmű terméke.) Előnyük, hogy á táblák szerkezeti elemei együtt tágulnak, közöttük nem lép fel feszültség és könnyebbek is a szögvaskeretes típusoknál. Az alacsony súly további előnyökkel jár: könnyű mozgatni, így gyorsír! összeállítható, illetve átrakható — daruzást csak nagy- táblákká szerelve igényel —, s a takarékos . acélfelhasználás miatt olcsó az ára. Az alaptáblák négyzetmétere 1200 Ft,, de a könnyén kezelhető kapcsolószerkezetekkel és egyéb tartozékokkal együtt sem haladja meg négyzetméterenként az 1700 Ft-ot. A táblák ugyanúgy alkalmazhatók • síkzsaluként — födémhez is —, mint különféle térzsaluzat — például alagútzsalu — formájában, de földmunkáknál kitámasztásra is használhatók. A „SZABOLCS” tulajdonságait csak azért soroltuk fél szinte katalógusszerűen, hogy sokféle alkalmazhatóságát és egyéb előnyeit bemutassuk. A Magyarországon ma használatos többtucatnyi típusú és rendeltetésű — javarészt nyugati importból származó — zsaluzatok lassan elhasználódnak, és ismerve az ország gazdasági helyzetét, ezeket eredeti forrásukból nem lehet pótolni. Félő, hogy a vállalatok az ilyenkor megszokott módon reagálnak az új helyzetre: maguk állnak neki zsaluzatokat barkácsolni (fejlesztőrészleg és lakatosműhely minden vállalatnál található). De felesleges bizonyítani, hogy olykor a legolcsóbbnak tűnő megoldás a legdrágább. A hazai PEVA alagútzsalut ma már mindenütt ismerik, de mi a helyzet a „Szabolcs”-csal? Idáig tölbb mint 60 vállalat érdeklődött iránta, köztük van szinte valamennyi megyei állami és tanácsi építővállalat is. A Hídépítő Vállalat autópályahidaknál már kipróbálta. A Középületépítő Vállalat az Országos Traumatológiai Intézet megerősítésénél használja, de várhatóan további középületek, például az Operaház felújítása során is dolgozni fog vele. A posta kábelcsatornákat kíván készíteni e zsaluzattal. Az építőipari szövetkezetek néhány éve megvásárolták az angol NO- FI'NES technológiát. Ennek fa zsalutáblái lassan elhasználódnak és „Szabolcs’’-csal kívánják pótolni azokat. Ennek táblái ugyanis megfelelő karbantartással, 200 —300-szor minden további nélkül felhasználhatók. Érdeklődésben, tervekben nincs hiány. Szükség lenne azonban a rendszer elterjesztéséhez egy szolgáltató iroda, ahol adott feladatra megterveznék a táblák összeállítását, mozgatását és a rendszerben még nem szereplő speciális elemeket. Az ő feladatuk lenne a marketing és a kereskedelmi munka is. A szolgáltató láncot most szervezi — tagjai bevonásával — a Gépipari Szövetkezetek Műszaki Irodája. A kisvárdai szövetkezet az idén eddig 15 millió forint értékben gyártott „Szabolcs” zsaluzatot Ha • az érdeklődések megrendelésekké válnak, akkor viszont a szövetkezet gyártóbázisát is fejleszteni kell. Ennek nincs akadálya. N. G.
