Petőfi Népe, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-06 / 209. szám
1981. szeptember 6. • PETŐFI NEPE • 3 Hírős Napok Kecskeméten Sokan várták a kecskeméti Hírős Napokat. A megyeszékhelyen lévő kiállítások nemcsak a kecskemétieket. de a környező községekben, városokban élőket is vonzották tarkaságukkal és bőséges látnivalóval. A kecskeméti Kertészeti Főiskolán ezúttal sza- kítva a hagyományokkal, nem versenyt rendeztek az ország legjobb virágkötői számára. Csupán bemutatót. Természetes, ■ hogy ez nem von le semmit a kiállítás értékéből, hiszen így nyugodtabban készíthették el növénykölteményeiket a résztvevők. A Fővárosi Kertészeti Vállalat, a budapesti Rozmaring és Sasad Termelőszövetkezet kilenc virágkötője ezúttal is bebizonyította az érdeklődőknek, hogy művészei a szakmának. Csütörtökön hajnalban még csak fekete fóliával borított termet láthattunk volna, de a megnyitóra már ott pompáztak az időközben elkészült kompozíciók. Élővirággal tálat és vázát díszítettek, emellett varázsos menyasszoriyi csokrokat készítettek, de megtalálhattuk a szárazkötészeti anyagból készített tál- és falidíszeket is. A kiállítás ideje alatt naponta több alkalommal rendeztek élővirág-kötő bemutatót. Amikor1 az érdeklődők megismerhették azokat az alapszabályokat, amelyekkel ízlésesen díszíthetünk egy-egy tálat vagy vázát, illetve köthetünk csokorba vágott virágot. □ □ □ Az Alföld Áruház melletti Május 1. téren ezúttal mezőgazdaságikisgép-bemutatót és -vásárt rendeztek, ahol nemcsak megtekinthetik, hanem meg is vásárolhatják — néhány kivételtől eltekintve — a bemutatott és a rendezőszervek tagjaiból választott bíráló bizottságok által díjazott termékeket. Az Alföld Áruház földszinti háztáji részlege, szinte teljes egészében kiköltözött a térre. Ugyanígy az UNIVER ÁFÉSZ is felvonultatta forgalmazott termékeit, a Bajai Mezőgazdasági . Kombinát által gyártott víznyomásos permetezőgéptől a háztáji önetetőkig. A Bács-Kiskun megyei AGROKER nemcsak kisgépeit hozta el, de a mozgóboltját is. Érdekes kontraszt a meglehetősen drága, de színes kisgépekkel szémben látni az ezerjnesterek által faibri-' kait öndömtgös szerkezeteket. A jakabszállási Lenkei László MIB motoros munkagépéihez hásonlókkal gyakran találkozhattunk a megye szőlőtermesztő vidékén. Jó néhány technikai újdonságot alkalmazott a békési Babány István a 250 köbcentiméteres Pannónia motorral hajtott kistraktorán. Még ennél a gépnél is többet tud a szintén békési Hőgye László által készített hasonló motorral felszerelt gép. Amellett, hogy alkalmas szántásra, altalajlazításra, burgonyatöltésre, és egyéb talajmun- kák elvégzésére, rászerelhető permetezőgép, darus rakodó, fűrészgép, hegesztődinamó, sőt terménydaráló is. □ □ □ . Folytatva a sétát a TSZKER által forgalmazott Honda gépcsoport kötheti le figyelmünket. Az AGROKER fóliasátraiban megtalálhatók a mezőgazdaságban használható műanyagok és a növényvédő szerek. „Szeptemberben a Glyalka. utolsó csapás a, tarackra” — hirdeti a rímbe szedett mondat Ugyanebben a sátorban láthatók a MÉM- NAK Bács-Kiskun megyei állomásának kártevő-és gombaelőjelző készüléke is. amelyek elengedhetetlenül szükségesek a nagyüzemi okszerű növényvédelemhez. Legnagyobb a forgatag a kisállattenyésztők kiállító területén, ahol megtalálhatók a kiskunmajsai liibatömő, a kiskunhalasi galamb tény észtő. a kalocsai kisállatenyésztő szakcsoport tagjai által nevelt aprójószágok mellett Jászfalusi Alajos nutriái is. Imrehegvi Űj Élet Termelőszövetkezet — olvasható a táblán, alatta pedig a valóságos vattacukorpamacsok mozognak. Piros szemük van. Angóra- nyulak. Az egyik nagyfülű jószágnál a kis táblácska hirdeti* napi gvapjúgyarapodása 3.6 gramm. Azaz egy évben 1290 grammnyit termel. A sátor sarkában a kecskeméti Alföld Szakszövetkezet kisállattenyésztő szakcsoportja tágjainak hozzáértését dicsérik azok a ludak. amelyek izgalomban tartják a szomszédban elhelyezett nyérceket, rókákat. Az utóbbi nemes bundájú kis ragadozók a bajai Augusztus 20. Termelőszövetkezetből kerültek ide. ■# Aranyérmet nyert a házilag készített, mindenttudó kistraktor. 9 A Márka család Ismét aranyérmet nyert 9 Sokan felkeresték a mezőigazdasági szak könyvkiállí• Sokféle itallal szerepeltek az állami gazdaságok. ^ A kisállat* tenyésztők kiállítása is sikert aratott. (Tóth Sándor felvételei.) I Színpompás virág- kiállítás a Megyei Művelődési Központban. A közösség hasznára Lakónyilvántartóköny-vezető, tömbmegbízott. Ugye, emlékeznek, olvasóink, ahányszor egy család új helyre költözött, vagy változtak a személyi adatai, valakinek a családból fel kellett keresnie az addig többnyire ismeretlen illetékest, hogy igazolja: ő — például — valóban Kovács, gyermekei anyjának ez, vagy az a keresztneve, fiai, lányai hány évesek, és így tovább. Ezt a háládatlan szerepkört 1973-ban felváltotta egy ésszerűbb. A bürokrácia vadhajtásait lenyesve, egyszerűsítették ezt — a tanácsok igazgatási osztályai által „albérletbe” kiadott — nehézkes hivatali teendőt. Ami fölösleges volt az állampolgárok számon tartásában, attól megváltak, az érdemi feladatokat pedig maguk a tanácsok vették át, ügyfélszolgálati irodáik révén. Megértek tehát a feltételek arra, hogy a lakók puszta nyi’vántar- tása helyett a már említett 1973- as évtől a lakó- és utcabizottságok tagjai komolyabb, társadalmi, politikai érdekképviseleti szerepet töltsenek be. Ez a változás nem ment és ma sem megy mindenhol zökkenők nélkül végbe. A lakosság által megválasztott 499 bizottságnak az 1979. évii újább választásig eltelt hat esztendő tanulóidő volt. Őszintén szólva a bizottságok összetétele nem volt mindenütt a legkedvezőbb. Nők és fiatalok a szükségesnél kevesebben voltak jelen ezekben a szűkebb lakóhelyi közösségekben. Több helyen a tanácstagok és ezek a hasznos munkára hivatott lakóihelyi kollektívák nem is ismerték egymást. Egyes szolgáltató vállalatok és házkezelőségek pedig egyszerűen nem tekintették őket partnereknek, ha egy ház, egy utca, vagy egy lakótelepi rész képviseletében akartak eljárni. Az a két és fél év viszont, amely a lakó- és utcabizottságok immár második megválasztása óta eltelt, már nem tanulóidő. A folytatás biztató. Kiskőrös egyik utcabizottsága 786 ezer forintot gyűjtött össze a lakosoktól útépítés céljára. Kiskunhalason is sokat segítenek ezek a kisközösségek. Kezdeményezésükre a lakosság tavaly több mint két és fél millió forint, értékű társadalmi munkát végzett. Elültettek ezer facsemetét és 36 ezer virág- tövet. A kecskeméti Széchenyi- városban egyre gyakoribb, hogy maguk a lakók gondozzák, takarítják a házak közti parkokat, utakat. Nem egy elgazosodott utcarészt tettek már rendbe helybeliek külterületen és a régi városrészekben, felügyelve az utcai esőcsatornák, vízelvezető árkok és az útpadka állapotára. A közért végzett lakóterületi munka, ha az valóban szemmel látható, joggal érdemel elismerést. A Kiskunhalason adományozott tíz Kiváló és 16 Érdemes társadalmi munkás kitüntetés cseppet sem volt véletlen. A környezet ápolásán túl, a tanácstagokkal együttműködve, ebben a városban a lakosok megbízottai részt vettek több fontos kérdés — az OTP-hitelek és az új lakásügyi tanácsrendelet — tanulmányozásában, ismertetésében, ők a gazdái az idei tisztasági mozgalom megszervezésének is. Javítanivaló természetesen jócskán akad ezeknek a lakóhelyi bizottságoknak a munkájában. Nem hallgathatjuk el, hogy létezett utcabizottság, amelynek tagjai aztán sorra visszavonultak. Másutt csupán egy-két személy maradt meg ebben a közfunkcióban. Ennek valószínűleg az is oka, hogy a tanácsok, illetve a tanácstagok és a bizottságok tagjai között nincs egységesen jó, gyümölcsöző kapcsolat. 'Ez utóbbiakat egy évvel korábban választották, mint a tanácstagokat. Ebből származik, hogy ismerünk olyan tanácstagot, akinek a körzetében 3—4 utcabizottság működik, de olyat is számon tartanak, akihez egyetlen bizottság se tartozik. Márpedig a napi lakóterületi munka sokrétű. Nem a lakónyilvántartás — sokkal lényegesebb és időszerűbb feladatok azok, amelyeknek megoldására a népfront és a tanácsok kezdeményezésére e bizottságokat'létrehozták. Azontúl, hogy kömyezetépítő és -kímélő, helyenként közterületkarbantartó munkát is elvégeznek, házon belül, ahol élnek, a veszélyeztetett helyzetben levő gyermekek, családok felkarolásától a ház értékeinek, a közvagyonnak a védelmében, egészen az időskorúak támogatásáig nagy hasznára lehetnek az egyes közösségeknek. K—1 NAPKÖZBEN: Szökik a tartalom A 'közszájon forgó elmélet szerint — ugyebár — fogyasztó-tájékoztatási célzattal árulják jó ideje félig üresen a doboz gyufákat. Másként fogalmazva tehát ez az eljárás mintegy szolgáltatásszerű gesztus a gyufaipar részéről. Hogy tudniillik a skatulya gyufát megvásároló dolgozó a doboz megrázásakor egy pillanatig se legyen bizonytalanságban, — van-e benne gyufa? Mert ha tele van, rázhatjuk istenuntáig, akkor se csörög. Mármost ilyenkor 'ki garantálja, hogy pont azért nem zörög a skatulya, mert nincs ibenne semmi? Hasonló a helyzet, ha eleve üres a doboz, hiszen rázásra ilyenkor se zűrömből. A jóhiszemű fogyasztó pedig ilyenkor is azt hinné, hogy dugig van gyufával. Mondom, a közkeletű ideológia szerint ezektől a dilemmáktól szabadítja meg a gyufái par a közönséget, amikor csak feliöe-har- madába tölti meg gyufával a dobozokat. Legutóbbi otthoni kísérletem igazolta eme .felibe-harmadába’” arányt; itíz doboz „csörgő” gyufatartalmát csoportosítottam át úgy, hogy a félig üresek helyett „normál”, azaz . tele skatulyák , legyenek. Az eredmény: 7 — írd és mondd hét dobozban elfért a 10 skatulya tartalma. Három tehát fölöslegesen fogjta a helyet a kereskedelem polcán. Tíz doboz gyufa igazándiból tehát csak hétnek felel meg. Ez ilyen szűk keretek közt is túl szép arány, hátha még milliós nagyságrendben számolunk; tízmillió skatulya „csörgő" gyufa tulajdonképpen csupán hétmillió dobozt' tölt meg. Így azért mindjárt más az ábra. Ám a harmadában üres doboz gyufákhoz fűződő alibimagyarázat — mely szerint a mindig siető fogyasztó kedvéért van az egész — mégis csak sántít. Mondhatnánk — megdől az elmélet, mi-, helyt a gyufától eltávolodva más, ugyancsak hétköznapi fogyasztási cikkek mostanában megfigyelhető forgalmazási szabványarányait is szemügyre vesszük. Mert: miért nincsenek tisztességesen megtöltve a samponokat, hajlakkot, hintőport, fogkrémet, illatosító spray-t, mosóport, olyan kiváló tisztítószert, mint a Mos 6 — tartalmazó flakonok, tubusok, üvegek, tégelyek, palackok? Ezekre igazán nem mondhatjuk, hogy „csörgésükkel” informálnak, van-e, illetve mennyi van bennük a címkének megfelelő cikkből, szerből. Ámbár nem egészen pontosan mondom. Mert egyre többször láthatunk a boltokban háziasszonyokat, akik immáron nemcsak a gyufásdobozt, hanem a tisztítószereket tartalmazó skatulyákat is megrázzák. Nem a bennük kelt zajra fülelnek, hanem a mosópor, spré, öblítő stb. mozgásváltozása révén érezhető súlykülönbségekre. Há- mat-négyet kipróbálnak, míg fejüket csóválva ímmel-ámmal kiválasztanak egyet. Amelyik cikknek a burka pedig legalább áttetsző, mint pl. a Mos 6-é, ka- millás babahíntőporé, roppant előszeretettel tartják a napfény vagy neon irányába, mivel úgy nagyszerűen kivehető, hogy egyötöde, -negyede hiányzik-e a tartalomnak. Tettek már megjegyzéseket fülem hallatára a közelben éber- kedő kereskedelmi alkalmazottnak:: „Mióta megdrágult, kevesebbet tesznek bele, mint azelőtt .. Mire a boltos — kissé félrenézve —I „Rossz a töltő __” i Hogy ennyiféle rossz töltő lenne? Vagy ugyanazzal töltik a többit is, mint a gyufásdobozt? Ha már ennyire elharapózik a vásárlók, fogyasztók terhére divatba jött takarékosság, a tiszta vizet a pohárba elv alapján — „népgazdasági összérdekböl” — javasoljuk a mindennapi közszükségleti cikkeket’ előállító iparnak: ne a palackok, flakonok, tubusok tartalmának csökkentésével spóroljanak egyoldalúan. Ha már ezt megteszik, legyenek következetesek a burkolat, tartály, göngyöleg méreteinél is. Csináltasanak az új, csökkentett tartalomhoz alkalmazkodó burkokat, tehát kisebb gyufásdobozt, üveget, flakont. Akkor azok a mostanában sorra lecsippentett szerekkel, porokkal, kenőcsökkel, gyufaszálakkal is „tele lesznek”. Tóth István i • A fiatalokat is érdekli a kertészeti főiskolán rendezett műszer* és irodagép-kiállítás.
