Petőfi Népe, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-06 / 209. szám
4 © PETŐFI NÉPE • 1981. szeptember 6. Akik a föld mélyét szóra bírják Megkutat... meg-kutat... Alighanem, hiába fárad, aki ezt a szót az értelmező szótárban keresi. Hiszen az ige csak úgy taszítja magától az igekötőt. Így ketten együtt nem élveznek polgárjogot a köznyelvben. Viszont a geológusok — amikor egy-egy terület mélyrétegeit fürkészik különféle módszerekkel — azt mondják, hogy megkutatják. Igazuk’ lehet, hogy a ki-, fel- és át- igekötős alakokat mellőzve újat kerestek a sajátos célú és jellegű cselekvés jelölésére. A szaknyelvi furcsaságot hepehupás dűlőúton.poroszkálva elem-, zem, a Kiskunhalas Délnek elnevezett szénhidrogénmezőn* útban az egyik fúrótoronyhoz. Most tűnik föl a feje egy nyárfás fölé magasodva. Közelebbre érve kibontakozik előttem áz 54 méteres Rotáry típusú torony teljes látványa. Mellette a lakókonténerek gyufásdobozzá törpülnek. Bányászok a szántóföldön — Szászor száz méteres térséget foglal el a berendezés — tájékoztat Herman István főfúrómester a lakókocsijában, amelyet éppen csak olyan messzire helyeztek el a toronytól, hogy benne már beszélgetni is lehessen a gépek dübörgésétől. — Valamennyi főbb egységét a Ganz MÁVAG gyártotta külföldi li- cencek alapján: a hajtóerőt szolgáltató ezer lóerős motorokat, az erőátviteli egységet, az emelőművet és a 300 tonna csigaterhelést elbíró tornyot is. A rögtönzött ismertetőből megtudom, hogy a Rotary berendezéseknél — Magyarországon többnyire ilyenek használatosak — fúráskor az egész fúrószár forog, amihez nagy erő kell. Vagyis jelenleg itt már mintegy13 ezer méter hosszú csővel hosszabbították meg az emberi'kart, hogy a mélybe nyúlhasson. 'Fontos szerepe van az iszapkeringtető rendszernek. Ugyanis a fúrószárba 'betáplált iszap hozza föl a morzsalé- kot a furatból, s egyúttal ellensúlyozza a rétegnyomóst is. Minél nagyobb a felfelé ható nyomás, annál fajsúlyosabb iszapot kell alkalmazni. Triász kori dolomitban — Itt, Kiskunhalastól délre úgynevezett túlnyomásos mezővel Van dolgunk — kapcsolódik ber Bényi Zoltán, a Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat Kis- kunmajsára telepített fúrási üzemegységének vezetője. — ötszáz bar a rétegnyomás ezen a helyen a tervezett 3500 méteres fúrási .mélységben, a felszíni pedig kétszáznegyven. Ezek a viszonyok a Kiha-Dél—1-es fúrási ponton, ide látszik az ottani torony, megleptek bennünket és műszaki okok miatt 3001 méternél meg kellett állnunk a fúrással. Itt, a Kiha-Dél—2-es ponton már a tapasztalatok alapján felkészültünk a nagy nyomás kivédésére és reméljük, hogy sikeresen áthatolunk majd a szénhidrogén-gyártó rétegen. — Elérték már? — Augusztus 25-ón 2906 méternél megváltozott a fúrási sebesség — tekint 'bele egy följegyzésbe a főfúrómester. — A korábbi 40—50 percnek a fele elegendő volt egyméteres haladáshoz. Ez azt jelentette, hogy elértük a porózus természetű triász 'kori dolomit réteget, amelyben szénhidrogén található. Ilyenkor meg kell állni a fúrással. Benzinszagú furadék — A tárolórétegbe való behatolástól kezdve a munka csak állandó főfúrómesteri felügyelet mellett folytatódhat, mert ilyenkor számolni kell szakmai problémákkal, sőt kitörésiveszéllyel is — bővíti olajbányász-ismereteimet Bényi Zoltán. — Az öblítő- iszapból kiszűrt furadékmintát megvizsgálja a geológus, és magfúrást rendel el, vagyis kőzetmintát vetet, hogy' alaposabb, megbízhatóbb elemzést végezhessen. Ebben az esetben kellemes meglepetést ért bennünket: gázra számítottunk itt, és kőolajat találtunk. Erre lehetett következtetni már abból is, hogy benzinszagú volt a kőzetfuradék. Ezt követően fúrószáras réteg- vizsgálatra készültek föl. Engedték feljönni a fúrócsövön a tároló réteg tartalmát, az olajat. Tíz milliméter átmérőjű fúvókán napi 200 köbméteres kútteljesít- ményt kalkuláltak ki a szakemberek. Persze ez csak előzetes próba volt, s hogy mekkora’ a mélyben rejtőző olajkincs, az csak később lesz felbecsülhető. Hazánkban már a 60 köbméteres hozamnak is örülnünk kell, tehát ennek még inkább. A tervidőszak végére — Ez a kedvező „lelet” nem jelenti azt, hogy holnap itt már termelő kút áll — hívja fel a figyelmem a fúrási üzemegység vezetője. — Mi kutató céllal fúrunk, ez a munka része a Kiha- Dél mező megkutatásának, ami várhatóan a VI. ötéves terv végére fejeződik be. Miután kellő számú kutatófúrással behatároljuk a mezőt, felbecsülhető lesz a terület földtani és az iparilag hasznosítható, azaz kinyerhető olaj és gázkészlete. Ezt követi a termelő kutak létesítése és a mező letermelése. — Mekkora mennyiségű szén- hidrogénre számítanak itt? — Hazai viszonylatban jelentős készletek feltárása várható. Remélni lehet, hogy a kutatásba befektetett tetemes összegek hamar megtérülnek. Egyetlen 3500 méjó minőségűnek látszó kőolajat most szállítják el a felfogó tartályokból. A laboratórium már korábban kapott belőle. Ha a fúrással leérnek majd a talpig, a tervezett 3500 méteres mélységig, jöhetnek a lyuk befejezők, a fúrótornyot pedig áttelepítik egy másik helyre. A fúrósélet nem leányálom, bár manapság már zuhanyozni is lehet a tornyoknál, a szántóföldek között. A televízió és hűtőszekrény szintén megtalálható a lakókocsikban. — Most még ragyogó időjárásunk van, hanem majd az ősszel, télen, esőben és hóban, éjjel és nappal — mondja a fúrómester, aki egy percre jött valamiért a toronyból. — A berendezés nem állhat. Az ország érdeke az, hogy minél előbb feltárjuk a szénhidrogénmezőket. Hazafelé eszembe jut Biczó Géza fúrómester, aki tavaly ilyenkor bányásznap előtt búcsúztattak el a társai, ötvennégy évesen nyugdíjba készült — de a pihenésiből semmi sem lett. A búcsúest után egy nappal fölmondta a szíve a szolgálatot... Bizony, ez a munka nem vattacukor-készítés! Épp ideje már, hogy a hűségjutalommal is megbecsülik az olajbányászokat. A. Tóth Sándor Az ötvennégy méteres fúrótorony. (Tóth Sándor felvételei) • Herman István fö- fúrómester műszeren ellenőrzi a fúrószerszám súlyát, az öblítőfolyadék nyomását és a fúróra adott terhelést. teres fúrás 35—40 millió forintban van. Fúrósélet A fúróberendezéssel ma Ambrus József fúrómester partija, vagyis csoportja dolgozik, fokozott figyelemmel. A. rétegpróba alkalmával kitermelt 11,1 köbméter, © Szabó István és Vetési Imre ötcolos csövet épít be a fúrószárba. Fejük fölött a gépkulcs, mögöttük Gál István kapcsoló látható. A. SZTRUGACKIJ 4 B. SZTRUGACKU istennek lenni (20.) — Éjjel, ahogy az úr elrohant, Kira lejött, és megkérdezte, itt ,volt-e a dón vagy nem. Biztosan azt hitte, csak álmodta az egészet. Én azt mondtam neki, hogy mióta az úr este őrségre ment, vissza sem jött... Rumata elfordult és mélyet sóhajtott. Nem könnyebbült meg. Még rosszabbul érezte magát. — ... Én meg egész éjjel íjjal ültem a báró mellett: attól féltem, hátha részeg fejjel feltolakszik. — Köszönöm, fiacskám — bökte ki nagy nehezen Rumata. Felhúzta a cipőjét, kiment az előszobáiba, kis ideig a sötét fémtükör előtt állt. A kaszparamid kifogástalanul hatott. A tükörben egy elegáns, nemes dón látszott, akinek arca kissé beesett a fárasztó éjszakai ügyelettől. Aranyabronccsal leszorított, nedves haja puhán és kecsesen omlott alá arca két oldalán. Rumata gépiesen megigazította az objektívet az ormyerge fölött! Szép jeleneteket figyelhettek meg ma a Földön, gondolta komoran. Eközben megvirradt. A poros ablakon benézett a nap. Csapódtak a spalétták. Az utcán álmos hangok szólongatták egymást. Rumata felment, kopogott, s belépett a dolgozószobába. Kira a karosszékiben ült, mint tegnap. Fölemelte tekintetét, és aggodalommal pillantott a férfi arcába. — Jó reggelt, kicsikém — mondta Rumata. A lány megkérdezte: — Elfáradtál? — Igen, egy kicsit. És jmegint mennem kell. ' — Készítsek' neked valamit? — Köszönöm, nem kell'. Unó majd készít. Rumata érezte, hogy a hazugság ‘ fala emelkedik közéjük. Eleinte vékonyka, majd egyre vastagabb és szilárdabb. Lehunyt szemmel ült, miközben Kira különféle parfümökkel óvatosan megnedvesítette a gallérját, az arcát, a homlokát, a haját. Azután a lány így szólt: — Valami szörnyűt, nagyon szörnyűt álmodtam. A fal olyan vastag lett, mint egy erődé. — Oj helyen mindig így szokott lenni — felelte Rumata képmutatóan. — Meg aztán a báró is biztosan ricsajozott odalent. — Hozassak reggelit? — kérdezte a lány. — Hozass. Kira kiment, és Rumata hallotta, amint nyugodtan beszél Unóval. Azután visszajött, leült a férfi székének karfájára, és elkezdte mesélni az álmát, ő pedig hallgatta, és érezte, hogy a fal percről percre egyre vastagabb és rendíthetetlenebb lesz, s örökre elválasztja őt az egyetlen embertől, aki igazán közel áll hozzá ebben a rút világban. És akkor teljes erőből nekirontott a falnak. — Kira — mondta —, nem volt álom. — Szegénykém — felelte Kira. — Várj, mindjárt hozok sós levet ... 17. Az arkanari királyok udvara a közelmúltban még a Birodalom egyik legfelvilágosultabb' udvara volt. Tudósok éltek itt, többnyire ugyan sarlatánok, de olyanok is, mint Kisszeni Bagir, a bolygó gömbalakúságának felfedezője; Tata udvari kuruzsló, aki azt a zseniális feltevést fejtette ki, hogy a járványokat szabad szemmel észre nem vehető, szél és víz által terjesztett, apró férgek okozzák; Szinda alkimista, aki az anyag arannyá változtatásának módját kereste, de az anyag megmaradásának elvére bukkant rá. Voltak az arkanari udvarban költők is, többnyire tányérnyalók és hízelgők, de olyanok is, mint Pepin, az „Északi Hadjárat” című történelmi tragédia szerzője; Igazságszerető Curen, aki több mint ötszáz balladát és szonettet írt, amelyeket a nép megzenésített; úgyszintén író Gur, aki a birodalom történetében az első világi regényt alkotta meg, egy szépséges barbár lányba szerelmes herceg bús históriáját. Don Reba, a mindenható koronavédelmi miniszter tisztségében eltötltött esztendők alatt olyan pusztítást végzett az arkanari kultúra világában, hogy még egyes előkelő, nagy urak is rosz- szallották. Kisszeni Bagirt államellenes bűncselekménnyel határos elmezavar vádjával kínzókamrába (retették, és Rumata csak nagy üggyel-bajjal tudta kiszabadítani és az anyaországba küldeni. Tata udvari kuruzslóról kiderült, hogy méregkeverő, s az irukani herceg felbújtására a király személye ellen gonosz merényletet terveit. Kínvallatás közben mindent bevallott, és felakasztották. (Folytatjuk.) Vallomások a mesterségről — Túrái űr, sürgős lenné ez a javítás! — hangzott el a- kérés számtalanszor a kis cipészműhelyben. A cipők doktora pedig — gyermekkoromban így neveztem az idős mestert — ártól, kalapácstól, snittvasszorítástól repedezett erős ujjával keményen megtapogatta a „beteg” lábbelit, és rendszerint azt válaszolta: „meglesz kérem, jöjjön vissza időre”. Idegesnek, v udvariatlannak soha nem láttam. Ügy érzem, fontos számára, hogy használhatóan kerüljön ki a kezéből minden dargb. Mostanában mintha fáradtabban ülne hatvan éve koptatott háromlábú suszterszékén. Nemrég izgalommal hallgattam nála végig a „cipészmonológot”. Jó szakma — Kecskeméten születtem 1906- ban, földmunkás családból. Öten voltunk testvérek, én a legnagyobb. lAmikor. apámat elvitték az első háborúba, anyám kiküldött Szentkirályra, ma úgy hívják Lászlóiéivá, marhákat őrizni, így járultam hozzá a család megélhetéséhez. Iparos nem nagyon volt a családunkban, hacsak édesanyám kőműves testvére nem. 1922-ben kerültem el egy kecskeméti cipészmesterhez tanoncnak. Azt mondták, ez egy jó szakma, legalább is a szegényebb családok fiainak. Hajnalban kezdtük a munkát, és csináltuk késő estig. A kimerültségtől nemegyszer (elaludtam a széken, de a cipészmesterséget jól megtanultam. — 1926-ban szabadultam, és egy Marozsi nevű mesternél lettem segéd. Jólmenő cipész volt, bár csak egyszerű emberek jártak hozzá: földmunkások, iparosok. Piacra dolgozott nem rendelésre. Mégis azt mondják, volt neki vagy négy házra való készpénze a bankban. 1929 őszén önálló lettem. Az édesapám házánál dolgoztam hét évig. Akkor idejöttem a jelenlegi, Bercsényi utcai műhelyembe bérlőként. Egy év után megvettem ezt a 'házrészt. A javítások mellett havonta elkészítettem harmincöt pár cipőt, és kézikocsival kitoltam a piacra. Akkoriban sok iparos árult a kecskeméti piacon. Cipészből legalább hatvan, de dolgozott a városban még vagy kétszáz szakmabeli. Nagy *volt a konkurrencia, csak a jó és szép munkával lehetett keresni. — Huszonhét éves koromban megnősültem, de az első házasságom nem sikerült. A két lányomat egészen a második háború végéig egyedül neveltem. Katonának a bokasüllyedésem miatt nem vittek el. A háború alatt jegyre készítettem a cipőket. . A felszabadulás után először a tiszti műhelyben, aztán az Iparos Otthonban dolgoztam. A munkáért kevés pénzt, de többféle élelmiszert kaptam. Így volt ez jó, mert a pénz nem sokat ért. 1945- ben újranősültem. Az üzletbe most már az új asszony is besegített, no meg a Volt segédem, aki akkor jött haza a hadifogságból. Ügy emlékszem liszttel, cukorral, krumplival fizettem a munkájáért. Amikor vékony volt a boríték... — 1946-ban az állam meghirdette az úgynevezett típuscipők gyártását. Kecskeméten én vállaltam először ilyen munkát. Aztán, amikor látták, hogy boldogulok, szebb bőrt kapok mint mások, akkor többen vállaltak ilyet. Mi volt az a típuscipő? Kisipari kézi munka, de mind egyforma fazonú. Aztán egyre szű- ketab lett a világ. Anyaghoz már alig jutottunk. — Mikor kezdett %el csökkenni a cipészek száma? Körülbelül 1952—53-ban. Akkoriban sokan otthagyták a szakmát. Más munkát választottak, mert vékony volt a boríték... Az öcsém például, aki nálam tanult, elment kereskedőnek. Iparostanoncom pedig az ötvenes években már alig volt. A tanonc foglalkoztatásának akkoriban olyan feltételei voltak, hogy az egyikünknek sem érte meg. Nekem gyakorta a soron levő, időre vállalt munkát kellett félretenni, hogy a legkülönbözőbb műveleteket megmutassam, betanítsam. Ha napi három óránál tovább dolgoztattam volna a tanoncokat, én kapom a büntetést... De ők is el- kanászodtak. Bizony vissza-visz- szaszóltak. Ez az én tanonckorom- ban elképzelhetetlen volt. Higy- gye el, ez egy bonyolult szakma. Ilyen munka mellett kevés a három év tanulási idő. A szövetkezetben persze másként állt a dolog. A szakoktatónak csak az a dolga, hogy tanítson. „Suszter már csak nem leszek!” — Ez a szakma kérem, kiöregedett. A régi értelemben vett cipészmestereknek nincs utánpótlása. A gyárban részmunkákat csinálnak. A mai szakmunkások közül azt hiszem, csak igen kevés képes azt megcsinálni, hogy kiszabja a cipőt, tűz, ragaszt, formál, és leül a bőrvarrógép mellé is, ha kell. Az egyik cipőgyári igazgató például elmondta, hogy neki csak kevés szakmunkásra lenne szüksége. A részmunkákat a betanított is meg tudja csinálni. Ahhoz pedig, hogy valaki kiváltsa az iparengedélyt, ma nem kell mestervizsgát tenni ... Elég, ha két tanúval bizonyítja: tud cipőt csinálni, javítani. — Hogy készítek-e még új cipőt? Csak különleges esetben. Megkeresett például egy fiatalember, hogy neki az átlagosnál nagyobb a lába. Nem kap rá cipőt sehol, és ha csináltat, mindig kiszabják. Az enyémet még ma is használja .... Hogy miért nem hagyom abba a munkát? Nézze, nem tudok én már arról a „forgóról” leszállni. A nyugdíj nem sok, alig kétezer forint, de a megtakarított pénzecskénkből a feleségemmel már megélnénk. Munka nélkül valahogy nem tudok magammal mit kezdeni. Én kérem, valósággal összenőttem a szakmámmal, a kuncsaftokat pedig nincs szívem elküldeni. Nyilván azért jönnek ide, inert szükségük van a cipőre. Ezért fáj nekem, amikor az unokám azt mondja: „Ugyan nagyapa, suszter már csak nem leszek!...” Pozsváncz Etelka TOLNAI UTCA • A mester az, öreg műhely előtt.
