Petőfi Népe, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-04 / 207. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1981. szeptember 4. A KONGRESSZUSRA KÉSZÜLNEK Küldöttgyűlés Lászlófalván A mezőgazdasági szövetkezetek decemberben tartják kong­resszusukat. Az előkészületek első lépéseként megválasz­tották képviselőiket a megyei küldöttközgyűlésre. Ezekben a napokban a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa által kiadott kongresszusi irányelveket vitatják meg. A lászlófalvi Egyetértés Ter­melőszövetkezetben Szecsődi György elnököt és Nagy Lászlóné fökönyvelőhelyettest választot­ták meg a megyei tanácskozásra. Az elmúlt napokban tartotta azt a küldöttgyűlést, a közös gazda­ság tagsága, amelyen megvitatta az irányelveket. Számos javaslat, észrevétel hangzott el a tanács­kozáson. Szecsődi Györggyel csokorba szedjük ezeket. — Az irányelvek többek kö­zött tartalmazzák a termelési rendszerek és a közös gazdasá­god kapcsolataival összefüggő megállapításokat. Ez a mi össze­jövetelünkön is szóba került. Egyetértünk azzal, hogy az utóbbi időben egyes esetekben megtor­panás jelentkezik az együttmű­ködésben. Vannak azonban más jellegű gondok is. Egyik az, hogy a rendszerek bizonyos eszközök — gépek, anyagok — beszerzését, forgalmazását, kisajátították maguknak. Ezért az üzem kény­telen kapcsolatot teremteni vala­melyik rendszerrel, hogy ezekhez hozzájuthasson. Nem vitatjuk, hogy ennek ellenében korszerű technológiát kapunk, amely nö­veli a terméseredményeket, de sok esetben hiányzik a közös kockázatvállalás, az anyagi ér­dekeltség. A nagyobb rizikót a termelőszövetkezet vállalja, tehát rehdezni kellene a kapcsolatrend­szert. A szövetkezetek feladata a háztáji gazdálkodás támogatása. Azt azonban a közös gazdaság hatáskörébe kellene utalni, hogy miképp történjen a háztájiban előállított termékek után a mun­kanap-jóváírás. A kötelező mun­kanapok számát ugyanis szerin­tünk másképp kell megállapítani egy termelőszövetkezetben, mint egy szakszövetkezetben. Többen szóvg. tették hogy sok a jogszabály, és ezek gyakran változnak. Hiányoljuk, hogy a ko­rábbi években jól bevált mód­szert nem alkalmazzák, vagyis nem küldi meg a területi szövet­ség, vagy a Pénzügyminiszté­rium az egyes témákban kiala­kult állásfoglalásokat. Ez 1978. december 31-ig így volt, és sok segítséget adott nekünk. A terü­leti szövetséghez beérkezett kér­déseket, az arra adott válaszokat megkaptuk, és jobban el tudtunk igazodni a jogszabályok dzsunge­lében. Mert bizony előfordul, hogy ha akár egy kötőszót nem jól értelmezünk, jön a bírság, meg a különböző szankciók. Szociális gondokrói szólva töb­ben megjegyezték, hogy hátrá­nyos helyzetben vannak azok az asszonyok, akiknek férje a szö­vetkezet járadékosa volt, mikor meghalt és a feleség nincs még 63 éves. Idős korban már nagyon nehéz elhelyezkedni, főleg pa­raszti munkához szokott asszo­nyoknak, akik életük nagyobb ré­szét tanyán élték le. Ha nincs, aki segítse őket —, rokonság pél­dául —, akkor megélhetésük na­gyon keserves. Mondjuk 57 éve­sen özvegyen 'maradt valaki, és nen> annyira rokkant, hogy öz­vegyi járadékot kapjon. Tavasz- szal a háztáji föld kimérése ide­jén mindig felkeresnek az ilyen elesett emberek engem is, hogy miért nem kaphatnak annyi ház­tájit, mint korábban. Most csak 3 ezer négyzetmétert kaphatnak, míg azelőtt ennek kétszerese járt nekik. Igazságtalannak tartják, hogy ők a termelőszövetkezet ala­kulásakor földjükkel, gazdasági felszerelésükkel beléptek, és most öregségükre ilyen minimális tá­mogatásban részesülnek. Termé­szetesen mi segítjük az időseket, ahogy az erőnktől telik, de az a támogatás kevés. íme, néhány téma azok közül, amelyekről szó esett a küldött- gyűlésen. Ezeket a megyei ta­nácskozásra továbbítják a ter­melőszövetkezet küldöttei. K. S. A Beremendi Mészmű A Beremendi Cementmű új mészművében, amely egymilliárd fo­rint költséggel épült, évente száznegyvenezer tonna égetett mészkö­vet és száznyolcezer tonna mészhidrátot készítenek. Az új létesít­ményt augusztus 20-a alkalmából avatták fel és adtak át rendelte­tésének. 9 Az égetőttzemből naponta átlagban négyszázötven tonna égetett mészkövet szállítanak a hidrátüzembe. (MTI-fotö) • A központi vezérlőteremből irányítják a mészmű berendezéseinek működését. IRÁNYELVEK BAJÁN A VI. ÖTÉVES TERVIDŐSZAKRA Az országos és megyei átlag • Nagy erőfeszítéseket tesznek az export növelésére a textilruházati üzemek is, köztük a FÉKON gyára, ahol felvételünk készült. A VI. ötéves terv középpontjá­ban a népgazdaság, ezen belül elsődlegesen a külgazdaság egyensúlyának helyreállítása, az életszínvonal megőrzése, az élet- és munkakörülmények javítása áll. Űjszerü vonása a tervtör­vénynek, hogy nyitott, tág teret enged a rugalmasságnak, a vál­tozó gazdasági környezethez va­ló alkalmazkodásnak. Ennek tük­rében beszélgettünk az MSZMP bajai városi bizottságának a tervidőszakra elfogadott Irányel­veiről Krascsenlcs József gazda­ságpolitikai munkatárssal. Magasra helyezett mérce — A tervezés bátorsága mindig függ az előző időszak eredmé­nyeitől. Baja gazdasága milyen esztendőkre tekint vissza ? — kérdeztem. — A város történetének eddigi legnagyobb gyarapodását hozó ötéves terve volt az ötödik. Tehát az alapok erősek voltak a VI. öt­éves terviünk kimunkálásához, ezért ismét magasra helyeztük a mércét: az 1985-ig tartó időszak­ra, hasonlóan az előzőhöz, az or­szágos és a megyei átlagnál is na­gyabb ütemű fejlődést irányoz­tunk elő. A gyors előrehaladás­ban változatlanul az ipar fejlő­désének lesz meghatározó szere­pe, ami természetesen szükséges­sé teszi a többi ágazat és az infra­struktúra összehangolt fejleszté­sét is. A termelést csaknem ötven százalékkal növeljük öt év alatt, de nem mindenáron! Határozot­tén érvényt szerzünk városunk­ban annak a fontos népgazdasá­gi követelménynek, hogy a ter­melés csak ott bővíthető, ahol gazdaságosan értékesíthető ter­mékeket készítenek. Kétszeresére nő az export — Az export hogyan alakul? — A termelés tervezett, orszá­gos és megyei átlagot meghaladó növekedési üteme összhangban van az exportorientált fejlesztés népgazdasági követelményeivel. Több mint kétszeresére nő a vá­ros exportja 1985-ig, s ezen be­lül a tőkés kivitel több mint há­romszorosára. Ezt az elképzelést kedvező szerkezeti változás mel­lett valósítjuk meg. A szelektív fejlesztés követelményét figyel lembe vévé ‘. megkülönböztetett módon 'támógátjük az élélmíszér- gazdáság vállalatait és szövetke­zeteit. Esetünkben pozitívan ér­tékeljük mind a mennyiségi, mind a minőségi növekedést. Elő­segítjük az exportra, főképp a tőkés exportra termelő ipari vál­lalatok gyors ütemű fejlődését. — Milyen szerkezeti változás áll küszöbön Baja gazdaságában? — A térség természeti és köz- gazdasági adottságaival összhang­ban az ipar szerkezetében arány­eltolódás következik be az élel­miszeripar javára. Ezzel növek­szik a mindinkább stratégiai cikknek számító élelmiszerek elő­állítása Meghatározó jelleggel számítunk rá, hogy. a Bácska Húsipari Közös Vállalat jól szer­vezett munkával eléri majd cél­kitűzéseit a tervidőszakban. Bí­zunk abban is, hogy a hűtőipar bajai gyárának nagyszabású fej­lesztése határidőre befejeződik. Városi szintű feladat, hogy az élelmiszeripari vállalatok mun­kaerőigényének kielégítését elő­segítsük, és hogy megteremtsük részükre a szakmunkásképzés fel­tételeit. Programokhoz kötődni — Mi válható a többi ágazat­ban? — Nagy erőfeszítéseket tesz­nek a gép-, a textilruházati és a faipari ágazathoz tartozó üze­meink is a termékszerkezet kor­szerűsítésére, az export és álta­lában az értékesítés dinamikus növelésére, ezt tükrözik a VI. öt­éves terveik. Helyeseljük," erősít­jük ezeket a szándékokat. Örü­lünk a Finomposztó Vállalat fel­felé ívelésének, s várjuk, hogy a Ganz Villamossági Művek és a FÉKON gyára is mielőbb felold­ja azt a feszültséget, amelyet a magasabb szervezési, minőségi követelmények életbe léptetése és a létszám egyidejű csökkenése váltott ki náluk. Egyre nagyobb tőkésexport-feladatok megoldá­sára vállalkozik a Bácska Bútor­ipari Vállalat és a Lakberendező, Építő- és Vas Ipari Szövetkezet. Bizonyosak vagyunk benne, hogy az ÉPFA gyár kitűnő kollektí­vája is megtalálja helyét a ked­vezőtlenebbé vált értékesítési kö­rülmények közepette is. A jövő elé tekintve mindany- nyiszor felhívjuk a város terme­lőüzemeinek figyelmét a kezde­ményező magatartásra: kutassák erőteljesebben a népgazdasági és a KGST-programokhoz való kö­tődés lehetőségeit. Az anyagi-technikai oldal — Megalapozott az átlagosnál gyorsabb fejlődés koncepciója? — A városi pártbizottság úgy ítélte meg, hogy a gazdasági­szerkezeti és az anyagi-technikai oldaláról egyaránt az. Az V. és a VI. ötéves tervben a termelési és a termékszerkezet módosulásával párhuzamosan 8 milliárd forint­nál nagyobb értékű beruházást hajtunk végre. Ezzel lényegesen javultak, illetve tovább javulnak az anyagi-technikai feltételek, és emelkedik az1, infrastrukturális színvonal is. A fejlesztés valamennyi jelen­tősebb termelőüzemünket érin­tette, korszerűsödött a technoló­giájuk, s bár még nerp a kívána­tos mértékben, de javult a mun­ka- és üzemszervezés, a szociális ellátás. Fontos feladat, hogy az üzemekben racionális gazdálko­dással megteremtsék a befekte- _ tett milliók mielőbbi megtérülé­sének feltételeit. Ettől függ, hogy az átlagon felüli fejlődés, s ezzel a dolgozók átlagon felüli anyagi elismerése valóság lesz-e. Bízunk benne, hogy a szabályozómódosí­tások is határozottabban befolyá­solják majd ebben az irányban a vállalatok munkáját. A fő kérdés — Mi jelenleg az elképzelt gaz­dasági fejlődés legfőbb feltétele? — Az előző tervidőszakban a fölött gazdasági nehézségek kapcsán felszínre jöttek és feszültségeket akoztak, s még okoznak is az emberi feltételekben meglevő hiányosságok, hibák, a vezetői munka gyengeségei. Ügy látjuk, hogy városunkban jelenleg ez a fő kérdés a továbblépés szem­pontjából, a személyi feltételek megteremtése, az élőmunkával való ésszerű gazdálkodós, az al­kotóképesség sokoldalú kibonta­koztatása, az irányítás színvona­lának emelése, a város szellemi erejének jobb hatásfokú igénybe­vétele, a hazai és a külföldi tu­dományos eredmények szélesebb körű hasznosítása a termelésben, a gazdálkodásban, a szervezés­ben és az értékesítésben egy­aránt. — Mik a konkrét tennivalók? — A sok közül néhány: jobban hozzá kell igazítani a szakmun­kásképzést a változó gazdasági és szakmai szerkezethez; bátrab­ban kell élni a munkaidőn túli mellékfoglalkoztatás lehetőségé­vel; ahol indokolt, ki kell dolgoz­ni a munkaerő-átcsoportosítás felT tételrendszerét; több figyelmet kell fordítani a bedolgozói rend­szerre, a járási, városi kooperá­cióra; növelni kell az üzemek­ben a szellemi kapacitást fiatal szakemberek alkalmazásával; emelni a jó egyéni munka rang­ját anyagi elismeréssel, differen­ciálással. És a sor elejére kíván­kozik: emelni kell a vezetői mun­ka színvonalát. Csak olyan veze­tőknek szavazunk bizalmat, akik a gyenge képességűekkel, a kor­szerű módszerek iránti érzéket­lenségükkel nem teszik kockára az irányításukkal dolgozó nagy kollektívák jövőjét. A középsze­rű, elszürkülésre hajlamos veze­tőknek humánusan megteremt­jük a feltételeket ahhoz, hogy a képességeiknek megfelelő beosz­tásban dolgozhassanak. Helyszíni segítés — A pánt miként segíti a gaz­dasági elképzelések valóra vál­tását? — A munkahelyi pártszerveze­tek többsége egyre inkább a sú­lyuknak megfelelően foglalkozik a gazdaságpolitikai kérdésekkel. Kezdeményező magatartást tanú­sít a mai követelmények elfogad­tatásában, a feszültségek leveze­tésében és a kritikai felvetések­től sem tartózkodik. A VI. ötéves tejben azt várja a várbsi párt­bizottság az üzemi párt- és velük együtt a társadalmi szervektől, hogy elősegítik és ellenőrzik a gazdálkodás javítását követelő határozatok végrehajtását. A munkahelyi demokrácia elmélyí­tésével alkotó légkört teremtenek. Érdemi felaídatuk a párt- és a társadalmi szerveknek a szocia­lista versenymozgalom tovább­fejlesztése, a tervcélokkal össz­hangban. Munkálkodjanak az in­formációk gyors cseréjén, a meg­alapozatlan döntéseket akadá­lyozzák meg. Valljuk, és a pártbizottság is eszerint tevékenykedik, hogy a politikai szervek munkájában a helyszíni segítés, a dolgozók köz­ti agitáció semmivel nem pótol­ható — mondotta Krascsenics Jó­zsef, a bajai városi pártbizottság gazdaságpolitikai munkatársa. A. Tóth Sándor A művezetőnő Az Alföldi Cipőgyár kiskunfél­egyházi gyárának termékei igen jó minőségűek, keresettek a, vá­sárlók körében. A gyár kollektí­vájának érdeme az ős, hogy az itt készülő cipőkből évről évre több kerül a szocialista és tőkés államokba is. — ’Sikereink egyik forrása — mondta legutóbbi' beszélgetésünk alkalmával Kiss Bálint igazga­tó —, hogy .nagy gondot fordí­tunk a szakmunkások nevelésére. Ezalatt nemcsak a fiatalok kép­zését értem, hanem azokra a fel­nőttekre is gondolok, akik napi munkájuk mellett vesznek 'részt az oktatásban‘ és szerzik meg a szakmunkás-képesítést. Ezeknek a felnőtt szakmunkásoknak a szá­ma már meghaladja a 70-et. A szakmával rendelkezők sem áll­nak meg, napjainkban 15-en gya­rapítják tudásukat a Cipőipari Technikumban, ök képezik az­után a középvezetők, termelést irányítók- utánpótlását. Már töb­ben dolgoznak vezető munkakö­rökben olyanok, akik itt szerez­ték az alapismereteket. Közöttük például Kordás Éva művezető is, a Kiváló Dolgozó jelvény tulajdo­nosa ... Amikor e beszélgetés után ha­marosan találkoztam 81 dolgozó termelésének irányítójával, szin­te alig akartam elhinni, hogy ez a fiatal, karcsú nő kereken húsz éve, hogy átlépte a gyár küszö­bét. — Talán nem is tudnám meg­mondani, hogy miért választottam ezt a szakmát — mondja elgon­dolkodva Kordás Éva, amikor a két Vévtizedről beszélgettünk. — Ebben a vonatkozásban messze szakadtam a családtól. Édesapám festő-mázoló volt, öcsém is ezt a szakmát választotta. Édesanyám ápolónő, nővérem is az lett. Én pedig cipőfelsőrész-készítő. ­Hamar megszerettem a szak­mát és kedvvel végeztem amit rám bíztak. Alig néhány évi mun­ka után kevésnek éreztem a tu­dásomat, beiratkoztam a techni­kum esti tagozatára. Négy évi ta­nulás után 1971-ben megszerez­tem a technikusi képesítést és ekkor gyártás-előkészítő lettem. Ezt a munkakört is hamar meg­szerettem, de ettől függetlenül megörültem, amikor két év múlva megbíztak a művezetői teendők ellátásával. Egy kicsit féltem ele­inte, mert ettől kezdve negyven dolgozó tevékenységéért kellett vállalnom a felelősséget. Nagyon sok - segítséget kaptam Huszka Zoltánnétál aki szintén mint mű­vezető dolgozott s egykor a tanít­ványa is voltam. Külön örülök annak, hogy az irányításom alatt dolgozókkal — akiknek létszáma időközben 81- re növekedett belső átszervezés következtében — jól megértjük egymást. Ha valakinek vissza­adom a selejtes munkát, nem sér­tődik meg, hanem belátja, hogy nekem van igazam. Persze — te­szi hozzá — erre ritkán kerül sor. Terveim? Vágyaim? Szeretném, ha továbbra is tartani tudnánk a mostani minőségi és mennyiségi szintét. Szeretnék továbbra is jó kapcsolatban maradni munkatár­saimmal. Jövőre beiratkozom a kétéves vezetőképző tanfolyamra, remélem sikeresen el tudom majd végezni. A magánéletem? Egye­dül nevelem 9 éves kisfiam, aki­nek most majd sokat kell segíte­nem a 'tanulásban. Remélem, még az idén sikerül megkapnom a ré­gen áhított OTP-lakást, amire 1972 óta várok. Ez nagyon szép ajándék lenne két évtizedes mun­kám után.., O. L. . .. ,.. ....^ /; * '• •; • — Ezeket a lábbeliket a mi szalagunk készítette...

Next

/
Thumbnails
Contents