Petőfi Népe, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-03 / 206. szám
4 • PETŐM NÉPE 9 1981. szeptember 3. TUDOMÁNY ^- TECHNIKA Sugarak - mindenütt A sugár szó a legtöbb embernek a Nap fény- és hősugáraiit juttatja eszébe. Egyre többen vannak azonban, akik e szó hallatára korunknak áldást és átkot hozó csodájára gondolnak, az orvosi rendelők, kórházak röntgenkészülékei, besugárzó „ágyúi” álltai kibocsátott sugarakra. Ma már nélkülözhetetlenek ezek a betegségek megállapításában éppúgy, mint gyógyításában. Sajnos, a második világháború végén értelmetlenül felrobbantott atombombák sugárzása sokakban félelmet kelt, ha ezt a szót hallja. A sugarak békés felhasználásának azonban az említett orvosi lehetőségeken kívül korunkban még számos más lehetősége van. Az atomreaktorok szerte a világon terjesztik a villanyfény világosságát, •közvetve pedig a tanulás, a tudás, a művelődés lehetőségét. A sugarak e szerepköre a jövőben egész biztosan jelentősen terjedni fog. Hatalmas utakat • tettek már meg azok a jégtörők és kereskedelmi hajók, amelyek erejüket, energiájukat ugyancsak* a sugárzásnak köszönhetik. A sugarak haszna között feltétlenül meg kell említeni azt a lehetőséget is, amelyet a mezőgazdaságban alkalmazhatunk. A radioaktív sugárzás hatással van az élő szervezet átöröklődési mechanizmusára. Változásokat idéz elő az öröklődés tulajdonságában, megváltoztatja azokat, mutációkat hoz létre. És ezek közül kerülnek ki az ellenállóképesebb, ■nagyobb hozamú növények, tápanyagokban gazdagabb gyümölcsök. A növénynemesítők kiválogatják ezeket, és tovább szaporítják, új fajtákat állítva elő. A növényeket károsító rovarok elleni harc egyik sokat ígérő módszere szintén a sugarakat használja fel: a hímeket a sugarak szaporodásképtelenné teszik. Az ipar is számos helyen alkalmazza a sugárzó anyagokat, az izotópokat, öntvények minőségének a ■»« SSSts • É • ■ meghatározására ma már kényelmes és elterjedt módszer akár a röntgenátvilágítás, akár a sugárzó izotópok alkalmazása. Legújabban, a talajok mechanikai tulajdonságainak a vizsgálatára is felhasználják a sugárzó izotópokat (amint képünk mutatja), amelynek az építkezések előkészítésénél van óriási jelentősége. (MTI Külföldi Képftolgálat — KS) Mozgó kutatóállomások a tengeren • Képünkön: a szovjet tudományos kutatóflotfa egyik hajója, a Vlagyimir Komarov. (MTI Külföldi Képszolgálat —■ KS) A világ országai közül a Szovjetunió rendelkezik a leghosszabb tengerparttal, ezért érthető, hogy az oceanológiai kutatások itt igen jelentősek. A legkorszerűbb kutatóeszközökkel felszerelt hajó- flottája egész évben járja a vízi országutakat az Eszaki-Jeges- tengertől a Déli-sarkig. A hajók egy része speciális tudományos feladatoknak, például légköri jelenségeknek, * tengeráramlatoknak és azok vízösszetételének, a halrajok mozgásának, faji összetételének, a tengerben élő parányi állatoknak és növényeknek, vagy az egyes óceáni területek élőanyag-produkciójának a vizsgálatára épültek, mások univerzális kutatási munka végrehajtására ,is alkalmasak. Mozgó kutatóállomások tehát e •hajók, évekig tartózkodhatnak a tengeren, s a rajtuk dolgozó kutatógárdának modern, jól felszerelt laboratóriumok állnak rendelkezésére. Ezeknek a hajóknak egy része a meteorológiai műholdakkal is kapcsolatban van, és így jelentős mértékben hozzájárul az egész Földre vonatkozó idő" járási távprognózis kialakításához. A felszíni flottához egyre több olyan víz alatti mozgó laboratórium is tartozik, melynek a kontinentális talapzatokat boritó tenger élővilágának tanulmányozása a feladata. Tulajdonképpen könnyen mozgó, kis méretű tengeralattjárók ezek, melyek jól manővereznek a part menti vizek bizarr sziklaalakzatai között. Erős reflektorokkal, s velük szinkronban mozgó filmfelvevő gépekkel, tv-kamerákkal vannak felszerelve, s így a mélyben folyó események a bázishajó televíziós képernyőin is nyomon követhetők. A jövőben újabb feladatok várnak az oceanográfusokra, hiszen a tengert és élővilágát fenyegető veszélyek egyre sokasodnak. Elhárításukra fcíak széles nemzetközi összefogáson alapuló, lelkiismeretes munka’ képes. Ebben a munkában - jogjál lehet számítani a Szovjetunó nagy tapasztalatokkal rendéiltöző tengeri tudományos kutatóflottájára. Minden héten két pihenőnap a Papíripari Vállalat Kiskunhalasi Gyárában Július elseje óta úgy érzik a Papíripari Vállalat Kiskunhalasi Gyárának dolgozói, - mintha minden héten kettős ünnep lenne. Az ötnapos munkahétre való áttérést hosszas előkészületek előzték meg, hiszen feltételei is voltak a rövidített munkaidőnek. Most, két hónap elteltével arra kerestünk választ az üzemben, sikerült-e zökkenőmentesen átállítani a termelést, és hogyan ízlik az új munkarend? Bodrogi Tibor, a gyár igazgatója, örömmel újságolta, hogy eddig minden jól sikerült. Az ötnapos munkahétre való áttérés feltétele volt, hogy a termelés nem eshet vissza, s a bérek sem csökkenhetnek. Programot dolgoztak ki a különböző munka- szervezési intézkedések végrehajtására, és kisebb bérkorrekciókat hajtottak végre. A dolgozók is több hasznoá javaslatot tették. — Júliusban vizsgázott az új munkarend — mondotta az igazgató. — A havi termelési tervet 105 százalékra teljesítettük. A keresetek nem csökkentek, mert a két- és háromműszakosok bérét — a- szakszervezettel egyetértésben — 6,3, az egyműszakóso- két 1,2 százalékkal emeltük. Természetesen az érkező anyagok fogadásáról szombaton és vasárnap is gondoskodunk, ebben nincs változás. A késztermékek kiszállítását saját fuvareszközeinkkel azonban '.csak munkanapokon végezzük. A szakszervezeti bizottság titkára, Molnár lstuán elmondta, hogy a munkaidő-csökkentés programtervezetének kidolgozásából az szb is kivette a részét. Amikor a bizalmiak a dolgozókkal megbeszélték, merültek fel aggályok. Például, hogy kevesebb lesz a kereset, hosszabbodik a napi munkaidő, mert megszűnik a fizététt' ebédidő. — Keresetcsökkenés azért nem következeit be, mert — mint az igazgató mondta — bérkorrekciót hajtottunk végre a műszakoktól függőéig. A napi munkaidő pedig csak az egy műszakosoknál emelkedett 42 óráról 43 és fél órára. A több műszakosok 40 órát dolgoznak ebédidő nélkül. Reggel 6 órakor- kezdenek, munka közben reggeliznek, s délután 2 órakor fejezik ibe a munkát ebédidő nélkül. Vagyis munkaidő után étkeznek. A délutáni műszakosok már megebédeltek, amikor 2 órakor elkezdenek dolgozni este 10 óráig. Három műszakban csak néhány fontosabb munkát végző, nagy termelékenységű munkát végző gép üzemel. Ezek mellett sem okoz problémát az étkezés. A dolgozók nagy megértéssel ..fogadták a különböző munkaszervezési intézkedéseket, sőt maguk • Molnár István: Bérkorrekciói hajtottunk végre. (Straszcr András felvételei) 9 Nyilas Andorné: Menet közben takarítjuk a gépeket. javasolták, hogy műszakváltás miatt ne álljanak le a gépek. Mindenki a gépe mellett várja meg a váltótársát, aki folytatja a munkát. Ily módon a bizalmi testületnek sem volt különösebb ellenvetése, amikor a rövidített munkarend elfogadásáról kellett dönteni. A több'szabad idő azonban arra ösztönzi a szakszervezeti bizottságot — hangsúlyozta az szb- titkár —, hogy gazdagabb hétvégi programokat .szervezzen a dolgozók részére. Sűrűsödtek a kirándulások a gyár két 'autóbuszával. Az idén már a Szegedi Szabadtéri Játékok három előadására indítottak csoportot. Fehértón az üzem egy kabi-nsort tart fenn, ez is jobban ki volt használva a nyáron. A gyár polgárvédelmi egészségügyi szakasza is alaposabban fel tudott készülni, a vetélkedőkre. Sorozatban nyerték a városi, a megyei és a területi vérsenyt, s most az országos döntőre készülnek. Ha Itt is sikerrel szerepelnek, Bulgáriában képviselhetik a magyar színeket. Az Olimpia brigád . vezetője, Nyilas Andorné, női szemmel ítélte meg az ötnapos munkahét előnyeit. — ötszázalékoá normaemelés volt, de azt — mondta a brigád- vezető — jobb muhkabeosztással 9 Bodrogi Tibor: Százöt százalékra teljesítettük a júliusi tervet. 9 Pető Ferenc: Többet tudok foglalkozni a kisfiámmal. könnyen tudtuk teljesíteni. Menet közben takarítjuk le a gépeket. A reggelizés sem jelent problémát, eddig még mindig jóízűen elfogyasztottuk' ennivalónkat. Az pedig, hogy .minden szombat szabad, annak a család — főleg a kisfiam — örül a legjobban. Ilyenkor elvégezzük a házimunkát, a vasárnapot pedig teljesen pihenéssel tölthetjük. Azóta többet is utazunk. Néhányszor előfordul még, hogy szombaton indulni készülök11 a munkahelyemre, azután eszembe jut, hogy most már ez a Szombat is szabad. Pető Ferenc gépkezelő az egész gyár kollektívájának véleményét fogalmazza meg: — Gyorsan megszoktuk az ötnapos munkahetet, most már azt hiszem, nehéz lenne visszaállítani a régi munkarendet. Olyan ez mintha kettős ünnep lenne minden héten. Nekem azért is jó, mert többet tudóik foglalkozni a kisfiámmal, jut idő az otthoni munkára, a kertre. Most éppen a 'házunk kerítését építem szombatonként. Ezenkívül azzal is foglalkozom, hogy lakodalmakba járok zenélni. Most ezt a fáradtságot is jobban- ki tudom pihenni. Sőt, mivel két műszakban dolgozom, van amikor pénteken délben ’fejezem be a munkát, és csak hétfőn reggel kezdem újra. N. O. leZ'iíÉlig ri-éí«tÉ (17.) Az ajtó kitárult, s berontott a szalonba az óriási, piros arcú, fehér fogú, előremeredő bajszú Pampa dón Bau báró félrecsapott bársonysapkában, és pompás málnapiros köpenyben. Nyomában Unó, aki a báró jobb nadrágszárába kapaszkodott. — Báró! — kiáltott fel Ruma- ta. — Hogy került a városba, kedves barátom? Unó, hagyd békén a bárót! — Olyan ez a kölyök, mint a bulldog — dörögte a báró, s ölelésre tárta a karját. — Mennyit kér érte? Különben erről majd később.... Megölelték egymást. A báróból lóverejték és különféle borok keverékének szaga áradt. — Látom, ön is tökéletesen józan, kedves barátom -— mondta keserűen — Különben, ön mindig józan. Szerencse fia! — Üljön le, barátom mondta Rumata. — Unó! Hozz nekünk {.■sztorit, de jó sokat! — Egy cseppet se! — Egy csepp esztorit se? Unó, esztori nem kell, irukanit hozz! — Egyáltalán nem kell bor! — mondta szomorúan a báró. — Ném iszom. Rumata leült. — Mi történt? — kérdezte riadtan. — Beteg? — Egészséges vagyok,- mint a makk. De ezek az átkozott családi jelenetek ... Egyszóval, ősz-' szevesztem a bárónéval, és mqst itt vagyak. — Összeveszett a bárónéval?! Ugyan, báró, micsoda furcsa tréfa! — Képzelje.- Magam is szinte ködben élek. Százhúsz mérföldet nyargaltam! — Barátom — szólt Rumata —, azonnal lóra szállunk, és iBauba vágtatunk. — De a lovam még nem pihent! Meg aztán meg . akarom büntetni! ‘' — Kit? — A bárónét, hogy az ördög vinné! Elvégre férfi vagyok, vagy nem?! Neki nein tetszik a részeg Pampa, akkor hadd lássa, milyen józanul! Inkább vizen rohadok el itt, mintsem visszatérjek a várba ... • • 14. — Szóljon neki, hogy ne csaj- vargassa a fülemet... — mondta Unó mogorván.' '— Gye-rünk, .farkaskölyök! — dörmögte a báró. — És hozz sört! Megizzadtam, pótolnom kell á folyadékveszteséget. A báró másfái óráig pótolgat- ta a folyadékveszteséget, és kissé ellankadt.' Közben elmesélte Ru- matának a ‘ kellemetlenséget. Többször is elátkozta „a korhely szomszédokat, 'akik odaszoktak a várkastélyba. Beállítanak reggel, állítólag vadászatra, aztán..1, máris mind* ■’részeg, és a bútort vagdalják. Szétszélednek a várban, mindebt' bémocskolnak, sértegetik a személyzetet. Azután hazamennek,, éh -meg az eszmé? letlenségig részegen ott maradok kettesben a Wirónéval...” Elbeszélése Végén a báró egészen elbúsult, sőt, már-már' esztori'bort kjÉtött dé észbe kapott, és így szólt:, — Rumata, t barátom, menjünk el inneni Öriijék túlságosan gazdag a pincejéjtki Ruccanjunk ki 1 Akár a „Sziijrl^riÄ-örn”-'be .;. — Hm... Dé;vmit csinálunk a „Szürke örömében ?- • ’’f A báró egy ideig hallgatott, elkeseredetten rángatta a bajuszát. , — Hogyhogy mit? — mondta végül. — Furcsa ... Egyszerűen üdögélünk, beszélgetünk ... — A „Szürke Öröm”-ben? — kérdezte kétkedve Rumata. — Igen. Megértem önt — felelte a báró. — Ez szörnyű ... Mégis menjünk éli Itt állandóan esztorit szeretnék kérni!... — A lovamat — szólt Rumata, és átment a dolgozószobába, hogy magához vegye az adókészüléket. Néhány perc múlva egymás mellett lovagoltak a koromsötét utcán. A báró kissé felélénkült, és harsányan mesélt a tegnapelőtti agyonhajszolt vadkanról, az ifjú báró csodálatos itulajdonsá- gairól. Eközben nem feledkezett meg a szórakozásról: -hébe-korba farkasüvöltést hallatott, és lovag- lóostorával csapdosta a bezárt spalettákat. Amikor a „Szürke Öröm”-'höz értek, a báró megállította a lovát, elgondolkozott. Rumata várt. A csapszék piszkos ablakai fényesen (ragyogtak; az állófánál dobogtak a lovak, az ablakok alatti pádon ülő kimázolt leányzók lustán szitkozódtak. A báró szomorúan megjegyezte: • ' , — Egyedül vagyok ... Elgondolni is szörnyű, előttem az éjszaka, és egyedül vagyok!... És ő is egyedül van ott... — Ne búsuljon, barátom. Hiszen vele van az ifjú báró, önnel pedig én. — Ez egészén .más. Ön nem ért semmit, barátom. Túlságosan fiatal és könnyelmű ... Bizonyára még öröme is ítélik benne, ha ezeket a szajhákat nézi... — Miért ne? ■— ellenkezett Rumata. Szerintem nagyon takaros lányok. A báró gunyorosan elmosolyodott. — Annak, amelyik ott áll, csüng a fara. Annak pedig, amelyik fésülködik, egyáltalán nincsen fara ... Ezek tehenek, barátom. a legjobb esetben tehenek. Gondoljon csak a bárónéra! Micsoda báj! — Igen —, helyeselt Rumata. — A báróné gyönyörű. Menjünk innen. — Hová? — kérdezte a báró. — Nem, barátom, én sehová sem' megyek, ön tegyen, amit akar. — Lekászálódott a lováról. — Bár nagyon sajnálnám, ha egyedül hagyna itt. — önnel maradok — válaszol-1 ta Rumata. — De ... — Semmi de — mondta a báíjú. A gyeplőszárat odadobtak a hozzájuk siető szolgának, és beléptek a terembe. Itt alig lehetett lélegzetet venni. A mécsesek fénye üggyel^bajjal tört át a párán. A hosszú asztalak mellett levő padokon kigombolt egyenruhás katonák. Köntöst viselő, tengeri csavargók, alig-alig fedett keblű nők, térdük között fejszét i utó szürke röhamosztagosok, rongyos gúnyájú mesteremberek ettek-ittak, trágár nótákat ordítoztak. Balra a ködben a söntés- pult sejlett, jobbra pedig fényes téglalapként ragyogott a tiszta különterem bejárata, ahová csak a nemes donok, a köztiszteletben álló kereskedők és a szürke tisztek mehettek be. — Végtére is miért ne innánk egyet? — kérdezte Pampa báró, megragadta Rumata zekéje ujját, és az asztalok közti szűk átjárón a sönitóspult felé törtetett. A sön- téspulthoz érve kitépte a gazda kezéből az öblös merítőedényt, amellyel az bort töltögetett a bögrékbe, szó nélkül fenékig ürítette, és kijelentette, most csak az maradt hátra,* hogy amúgy istenigazában mulassanak. Azután a gazdához fordult, és megtudakolta, van-e olyan hely, ahol a nemes emberek illendően eltölthe- tik idejüket, s nem zavarja őket mindenféle csirkefogó és tolvaj népség. A gazda közölte, hogy nála van ilyen hely. — Kitűnő! — jelentette ki a báró, és néhány aranyat vetett oda a gazdának. — Mindenből a legjobbat adja nekem és ennek a donnák, és ne holmi kacér fruska szolgáljon fel nekünk, hanem tisztes, koros asszony! A gazda maga kísérte át a nemes donokat a tiszta különterembe. Itt kevesen voltak. A sarokban komoran vigadott egv szürke tiszti kompánia: négy hadnagy, meg két kapitány, akiknek köpenyét a koronavédelmi minisztérium rangjelzése ékesítette. A sarokban, nagy korsó mellett, két világfájdalmas ábrázatú, fiatal arisztokrata unatkozott. Nem messze tőlük egy csapat pénztelen, köpött dón tanyázott. Apró kortyokban itták a sört és percenként körülhordoztáJt a helyiségen sóvár tekintetüket. - (Folytatjuk.)
