Petőfi Népe, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-27 / 227. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1981. szeptember ti. A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Műanyagüzem a mezőgazdaság szolgálatában Rövidzárlat Úgy érezzük, nem szokványos bűnügyről írunk, amikor Gavló Mátyás (Kecskemét, Sorház utca 2/a.) életének tragikus fordulatá­ról szólunk — egy büntetőügy alapján. Sajnos, nem ez volt az egyetlen tragikus fordulat a fér­fi életében. Az első akkor érte, amikor 8—9 éves korában — 1941—42-toen — agyvelő- és agy­hártyagyulladást kapott, s bi­zony abbán az időben ez a beteg­ség szinte gyógyíthatatlan volt. Gavló Mátyás azonban kilábalt a betegségből, de súlyos fokú na- gyothallás és beszédzavar maradt vissza nála. Ezek a fogyatékos­ságok, sajnos, egész személyisé­gére kihatottak. Ennek ellenére elvégezte az általános iskola nyolc osztályát, sőt három évig ipari tanuló is volt, szakmát szerzett, és lakatosként dolgozott.. Mun­kahelyét nem változtatta gyak­ran, hiszen összesen három, négy bejegyzés lehet a munka­könyvében. Becsületesen, szor­galmasan és képességeihez mér­ten dolgozott. Csendes, munkáséletéhez tár­sat is talált, amikor 1960-ban megnősült. Felesége négyéves korában vesztette el hallását és beszélő képességét. Családi élete hosszú időn keresztül kiegyensú­lyozott volt. Mindketten dolgoz­tak, a keresetüket beosztották, házuk van. Fiúkat, aki 1962 ja­nuárjában született, 18 éves ko­ráig az anyai nagyanyja nevel­te, s csak ezután került vissza a szüleihez. Az apa és az anya természetes igénye és törekvése az volt, hogy a fiú szakmát ta­nuljon, és szorgalmasan dolgoz-- zon. Eleinte úgy látszott, hogy a fiú, ifjú Gavló Mátyás is ezt akarja. Iparitanuló-intézetbe járt, és már csupán egy fél éve volt a szakmunkás-bizonyítvány meg­szerzéséig, amikor szó nélkül ott­hagyta az iskolát. Állandó mun­kát nem vállalt, többször köve­tett el szabálysértést, és ezek miatt megbírságolták. Végül a bíróság súlyos testi sértés miatt javító-nevelő munkára ítélte. Ezek miatt gyakran került sor az apa és a fiú között nézetelté­résre, veszekedésre, vitára. •Kétségtelen, hogy az apa nem a legjobb megoldást választotta akkor, amikor mintegy végső érv­ként, elzárta a fia elől az élel­met. 1981. február 14-én a koráb­biakból kiindult vita immár tett- legességgé fajult apa és fia kö­zött. Ennek során ifjú Gavló Mátyás ököllel az apja arcába vágott. A sérülésről a kórházban látleletet készítettek, de az apa — bár ezzel fenyegetőzött — nem tett feljelentést a fia ellen. Eh­hez köze volt a feleségének is, aki kijelentette: kizavarja a la­kásból a férjét, ha feljelentést tesz. Utólag természetesen sokkal könnyebb okosnak lenni és bölcs tanácsokat adni a szülőknek. Azoknak a szülőknek, akik a helyzet kényszerét megértve, a nagyszülőkre bízták a gyerek ne­velését. Tőlük ugyanis nem tu­dott volna megtanulni beszélni. Más kérdés, hogy a nagyszülők jól nevelték-e a gyereket, nem voltak-e túlságosan engedéke­nyek, elnézök az unokával szem­ben. Bizonyára így volt, s talán az sem kétséges, hogy a szülők csupán, arra ügyeltek: van-e ele­gendő ruhája a fiúnak, kap-e megfelelő élelmet, rendes fekhe­lyet. Sajnos, nagyon sok szülőnél befejeződik a nevelés azzal, hogy anyagilag kielégíti a gyereket. De ezt talán legkevésbé Gavló Má­tyás és felesége szemére lehet vetni. Mert még a náluk képzet­tebbek — hogy fogyatékosságuk­ról ne is szóljunk — sem járato­sak a nevelésben, amiről azt gondolják, hogy csupán a tiltás­ban merül ki, vagy kizárólag az engedékenységgel azonos. Nem először mondjuk, hogy a gyerek- nevelés bonyolultabb, ha úgy tet­szik magasabb rendű tudomány, mint a matematika. Nem min­denkinek van hozzá érzéke ... Visszatérve Gavló Mátyásék- hoz, azt kell mondanunk, hogy sajnos a szülőik már későn ébred­tek fel. Akkor akarták nevelni a fiút, amikor már nagyon nehéz — és amint láttuk is — lehetet­len volt. Az apa úgy látta-érezte, hogy a felesége a fia pártját fogta, amikor megtiltotta a fel­jelentést. „Cinkostársakat” látott bennük. Ezért határozott úgy, hogy immár az asszony ellen fordul. Február 20-án délután öt óra körül az apa megivott négy korsó sört, majd hazament és le­feküdt. Hajnali öt óra körül éb­redt fel, s úgy látta, hogy a fe­lesége a konyhából jött be (a konyhában aludt a fiú). Ez újra megerősítette benne azt az el­képzelését, hogy a felesége és a fia „összeesküdnek” ellene, fel­borították az ő életét. Felkelt és kiment a folyosóra. Elhatározta, hogy villanyáram­mal megöli az asszonyt. Magá­hoz vette a folyosón felakasztott, kétméteres villanyzsinórt, amely­nek az egyik végén villásdugó volt, a másik végén a két szál szabadon lógott. Ezt bevitte a szobába, és a dugót a konnektor­ba dugta, a két csupasz zsinór­véget pedig az alvó felesége ke­zéhez akarta érinteni. De a két drót összeért, s igy rövidzárlat keletkezett. Gavló ezután fogta a drótot, kivitte a folyosóra, és vissza­akasztotta a helyére. Meglátta viszont kint a kisbaltát, amit magához vett, és bement a la­kásba. Felesége ekkor már az ágy szélén ült, de a sötétben sem­mit nem látott. A férfi pedig a kisbaltával hozzá lépett, és hat ütést mért. az asszony fejére. Közben a megtámadott Gavlóné sikoltozott. A konyhában fekvő fiú meghallotta a sikolyt, de an­nak nem tulajdonított különösebb jelentőséget. Később hörgést hal­lott. Ekkor berohant a szobába, villanyt akart gyújtani, de a rö­vidzárlat miatt ez nem sikerült. Ennek ellenére meglátta, hogy az anyja félig lelóg a heverőről. Felemelte, s ekkor tapasztalta: véres lett a keze. A szobában álló apjától azt kérdezte: mit csináltál. Gavló Mátyás csak any- nyit mondott, hogy most már mehetsz a rendőrségre. A fiú azonban először a men­tőkért telefonált, a mentők érte­sítették a rendőrséget. Mindket­ten szinte pillanataik alatt a hely­színre értek. A súlyosan sérült, többszörös életveszélyben lévő asszonyt azonnal á megyei kór­házba vitték, ahol rögtön meg­operálták. A sürgős műtét nél­kül az asszony rövidesen meg­halt volna ... Gavló Mátyást a rendőrség vitte el. A megyei bíróság Gavló Má­tyást emberölés bűntettének a kísérlete miatt hétévii szabad­ságvesztésre ítélte, és további öt évre eltiltotta a közügyektől. A szabadságvesztést börtönben kell végrehajtani. Az ítélet jogerős! Végül még néhány szót: vajon ifjú Gavló Mátyásnak elegendő lesz-e ez a Családi tragédia ah­hoz, hogy ráébredjen felelőssé­gére, hogy változtasson eddigi életén, és megpróbáljon önerejé­ből talpra állni: dolgozni és dol­gozni. Mert igaz, a törvények szerint az apa volt a bűnös, ő akarta megölni feleségét, a fia anyját. Be kell azonban látnia a fiúnak, hogy az apa „rövidzárla­táért” őt is felelősség terheli — erkölcsileg. G. S. fin is látogassa meg a Bábolnai Napok ’81 bemutatóit Tekintse meg a kukorica- és a hústermelés legmo­dernebb, energiatakarékos technológiáinak, gépeinek, hibridjeinek és vegyi termékeinek gyakorlati bemu­tatóját! •Nyitva: október 1-e és 3-a között, mindennap 9-től 16 óráig. Vásárolhat a neves Tetra baromfi, sertés és nyúl tenyészállatokból. Nyitott kapuk várják Ont a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinátban, az IKR Közös Vállalatnál és a BCR Műveknél. Bővebb felvilágosítás: IKR, BÁBOLNA, 2943 1768 Az évek során már sokszor be­bizonyosodott, hogy a lajosmizsed Béke Szakszövetkezet műanyag* feldolgozó üzeme, amelyet 1975- ban létesítettek, beváltotta a hoz­záfűzött reményeket. A napokban Zrínyi Mihály elnökkel és Mucha Józseffel, a műanyagüzem veze­tőjével beszélgettünk az idei ered­ményekről és gondokról. — Szakszövetkezetünk kedve* zőtlen 'termőhelyi adottságú — mondta elöljáróban- az elnök. — Hatszáz tagunk, akiknek több mint fele nyugdíjas és járadékos, 3,5 ezer hektár területen gazdál­kodik. Mondanom sem kell, hogy mindent megteszünk a jobb ter­mésért, de bizony az időjárás vi­szontagságaival szemben nem so­kat tehetünk. Az idén- például 30' vagon, barackra számítottunk, s alig tudtunk értékesíteni 5 va* gonnal. Szőlőből a tervünkben 291 tonna szerepel, s 'becslések alapján alig hatvan- tonnát fo­gunk leszedni a tőkékről. A közelmúltban tartott vezető­ségi ülésünkön külön elismeré­sünket fejeztük ki a műanyag­üzem dolgozóinak. Tevékenysé­gükkel évek óta hozzájárulnak a gazdaságunk pénzügyi egyensú­lyának megtartásához, illetve gép­parkunk fejlesztéséhez. Nem utol­sósorban az ő árbevételük, nye­reségük tette lehetővé, hogy az idén megvásárolhassuk az ötödik kombájnt, egy korszerű E 516*os gépet. Ugyancsak az idén vettük meg a második T 150-es traktort is. Állattenyésztésünk jelentős, 800 húshasznú szarvasmarhát gondoznak dolgozóink. Műanyag­üzemünk az állaiteférőhelyek ki­alakításához is segítséget nyújtott. — Természetesen a mi terme­lésünk fejlesztésére is jutott pénz — veszi át a szót Mucha József üzemvezető. — A közelmúltban a két meglevő fröccsöntőgép mel* lé vásároltunk egy korszerű, 800 ezer forint értékű gépet. Ezek három műszakiban dolgoznak. Termékeink és szolgáltatásaink iránt nagy az érdeklődés. A kész­termékek gyártása mellett az idén megkezdtük a szolgáltató jellegű munkát, permetezőtartá­lyok, és tej tartályok javítását és felújítását is. Korábban például Kerekegyházáról, de a megye tá­volabbi részeiről is Gyiálra vitték javítani ezeket' a tartályokat — vagy éppen eldobták őket, Miután ezek értéke a nagyságtól függően 16—25 ezer forint, nagy megtaka­rítást jelent az, hogy mi alig egy­két ezer forintért felújítjuk őket. Termékszerkezetünk az idén bizonyos átalakuláson ment ke­resztül. A levegőiilatosítóból a múlt évi 1 millió darab után erre az évre is hasonló megrendelést kaptunk. Ugyancsak a tavalyihoz hasonlóan, 400 ezer alágyújtóst gyártunk. Jelentősen növekedett a gyógyszeres üvegek műanyag kupakjainak gyártása. Tavaly 3,5 millió darabot adtunk át, az idén pedig 8 milliót gyártunk. Régi megrendelőnk a kecskeméti UNJ- VER ÁFÉSZ hetényegyházd kon­zervüzeme. Részükre évente 50— 55 ezer műanyag tégelyt készí­tünk az ételízesítők csomagolásá­ra. A Budapesti Rádiótechnikai Gyár kecskeméti magnetofon gyá­ra is régi partnerünk, mintegy 50-féle különböző műanyag mag- n óalkatrészből több százezret gyártunk évente. A poliészter részlegünk a bala­tonkenesei Sirály Ipari Szövetke­zet részére tavaly 180 darab, egyenként 4 köbméteres Kertitox permetezőhöz szükséges tartályt gyártott. Az idén ugyanennyire lesz szükségük, de ezek csak 2 köbméteresek. Idei új termékünk — ugyan az előbb említett szövetkezet meg­rendelésére — a kombájnitető-al- katrész. Ezeket a szövetkezetben állítják össze, majd a kiskunimaj- sai Mezőgépnél kerülnek végleges felhasználásra. Külön elismerésinek vettük, hogy a Műanyagkutató Intézet szakembereinek irányításával mi készítettük azt a műanyag elemet, almelyre majd Ópusztaszeren a Feszty-körkép lesz elhelyezve. ötven dolgozónk nyolcvan szá­zaléka nő, s egyre nagyobb szak­mai tapasztalatokat szerezve jó munkát végeznek. Az évből még hátra van három hónap, de bí­zunk abban, hogy a tavalyi 14 millió forintos termelés után az idén elérjük — sőt, talán egy ki-' csit túl is teljesítjük a 16 milliós ‘ árbevételt. O. L. • l) vegsziUs poliészterből sorozatban készülnek a kombájntető­alkatrészek. • Szőrös Gábor dolgozik az új elektronikus vezérlésű automata fröcssöntő- gépen. (Opauszky László felvételei.) A. SZTRUGACKIJ — B. SZTRUGACKIJ "^NehézP istennek lenni 32. (38.) A Részeg Barlangban viszony­lagos tisztaság volt, a padlót gon­dosan" felseperték, az asztalt fe­hérre súrolták. Kabani atya illedelmesen ült a sarokban a pádon. Míg arra vár­tak, hogy Budah elaludjék, sem­miségekről beszélgettek. Budah beesett arca égett az italába ész­revétlenül belekevert, óriási adag tetralumináltól. Az öreg igen iz­gatott volt, nehezen aludt el. A türelmetlen dpn Gug az asztal alatt egy tevepatkót hajlítgatott, arcán azonban a vidám fesztelen­ség kifejezése ült. — Nemes barátaim! — szólalt meg végül Budah doktor, felállt, és Rumatára roskadt, aki átölelte a vállát. — Kész? — kérdezte dón Kon­dor. — Reggelig nem ébred fel — válaszolta Rumata. Kabani atya irigyen mondta: — Szóval a doktornak szabad beadni, Kabani atyának meg nem szabad, árt. — Negyedórám van — közölte oroszul dón Kondor. — Nekem öt perc is elég — fe­lelte Rumata. — Már annyit be­széltem erről, hogy egy perc is elég. A feudalizmus báziselméle­tével teljes összhangban, a város­lakóknak ez a cseppet sem rend­kívüli szembefordulása a bárók­kal a Szent Rend provokációs int­rikájává fajult, s oda vezetett, hogy Arkanar a feudális-fasiszta agresszió támaszpontja lett. Ki­derült, hogy Reba jelentéktelen csirkefogó és tökfilkó! Elárult és eladott mindent, amit tudott, ha­lálra rémült, és a Szent Rendhez rohant, hogy mentse meg. Fél év múlva elteszik láb alól, a Rend pedig megmarad. Hogy ez milyen következményekkel jár a Szoro­son túl, azután az egész Biroda­lom számára, el sem merem kép­zelni. Mindenesetre a Birodalom területén végzett húszesztendei munka kárba veszett. Többé nem lesz kit megmenteni. Befejeztem. Don Gug végre eltörte a patkót, és a sarokba hajította. — Bizony, ezt eltoltuk — je­gyezte meg. — De talán nem is olyan szörnyű, Anton. Rumata szótlanul ránézett — Neked el kellett volna távo- lítanod dón Rebát — mondta hir­telen dón Kondor. — Hogy értsem? Don Kondor arcán piros foltok gyúltak. — Fizikailag megsemmisíteni! — jelentette ki élesen. Rumata erre leült. — Vagyis megölni? — Igen. Megölni! Elrabolni! Börtönbe vetni! Cselekedni kellett volna. — Valami olyasféle kellett vol­na, mint a barkani vérengzés? — érdeklődött dón Kondor. — Igen, körülbelül. De szerve­zettebb. — Most már késő Rebát eltávo­lítani? — kérdezte dón Kondor. — Nincs értelme — felelte Ru­mata — Nélkülünk is eltávolít­ják, de erre. nincs is szükségünk, ö legalábbis a kezemben van. — Hogyan? — Fél tőlem. Sejti, hogy mö­göttem nagy erő áll. Sőt, már együttműködést is ajánlott. Don Gug kissé dadogva jegyez­te meg: — M-mi az, elvtársak, komo­lyan mondjátok ezt az egészet? . — Éspedig mit? — kérdezte dón Kondor. — Hát ezt az egészet?... Meg­ölni, fizikailag megsemmisíteni... Megőrültetek? Don Kondor lassan, tagoltan mondta: — Rendkívüli körülmények kö­zött csak rendkívüli intézkedések hatékonyak. Don Gug az egyikről a másikra nézett. — Tudjátok, hogy így hová süllyedtek? — kérdezte. — Nyugodj meg — válaszolta dón Kondor. — Semmi sem tör­ténik. És egyelőre erről elég volt ennyi. Mit tegyünk a Renddel? Én az arkanari terület blokádját javasolom. — Nekem még nincs semmilyen véleményem — felelte Rumata. — Paskának pedig még kevésbé. Ta­nácskozni kell a Bázissal. Egy hét múlva találkozunk, és eldönt­jük. — Rendben van. — Don Kon­dor felállt. — Induljunk. Rumata vállára vette Budahot, s kilépett a házból. Don Kondor zseblámpával világított. A heli­kopterhez mentek, Rumata lefek­tette Budahot a hátsó ülésre. Don Kondor bemászott a pilótaülésre. — Nem fuvarozna haza? — kérdezte Rumata. — Végre ki aka­rom aludni magam. — Szívesen — dörmögte dón Kondor. — Csak gyorsan. — Azonnal visszajövök — mondta Rumata, és beszaladt a házba. Don Gug még most is az asztal­nál ült, s maga elé bámult. Ka­bani atya mellette állt, és igy be­szélt: — Mindig ez az eredmény, paj­tás. Az ember igyekszik jobban csinálni, és rosszabbul sikerül... Rumata felnyalábolta kardjait és a kardkötőt. — Sok szerencsét, Paska — mondta. — Ne búsulj. Annyi az egész, hogy mindnyájan fáradtak és ingerültek vagyunk. Don Gug a fejét csóválta. — Vigyázz, Anton — mondta. — Vigyázz!.... Szása bácsiról nem beszélek, ő régóta van itt nem a mi dolgunk, hogy átnevel- jük. Bezzeg te... — Álmos vagyok — felelte Ru­mata. —" Kabani atya, fogja a lo­vaimat, és vigye el Pampa báró­hoz. A napokban ellátogatok hoz­zá. Odakint felsüvítettek a légcsa­varok. Rumata intett, és kiszaladt a házból. Felkapaszkodott a ka­binba, és becsapta az ajtót. Don Kondor a magasba emelte a gépet, és biztosan vezette az ar­kanari út fölött. Hátul békésen cuppogott álmában az öreg Budah. — Anton — szólalt meg dón Kondor —, nem szeretnék tapin­tatlan lenni, és ne gondold azt, mintha én... beleavatkoznék a magánügyeidbe. — Hallgatom — válaszolt Ru­mata. — Nyomban kitalálta, mi­ről lesz szó. — Mi valamennyien felderítők vagyunk — folytatta dón Kondor. — És mindennek, ami számunkra drága, vagy messze a Földön kell lennie, vagy bennünk. Nehogy túszként elvehessék tőlünk. — Kiráról beszél? — kérdezte Rumata. — Igen fiacskám. Ha mindez igaz, amit dón Rebáról tudok, ak­kor őt kordában tartani veszélyes feladat. Érted, mit akarok mon­dani . .. — Igen, értem — válaszolta Ru­mata. — Igyekszem kitalálni va­lamit. 33. Sötétben feküdtek, egymás ke­zét fogták. A városban csend volt, csak valahol a közelben nyihog- tak olykor dühösen a lovak. — Biztosan nagyon álmos vagy — mondta suttogva Kira. — Alud­jál. — Nem, nem, csak mesélj, hall­gatlak. — Folyton elalszol. — Akkor is hallgatom. Igaz, na­gyon elfáradtam, de még jobban vágyódtam utánad. Sajnálom al­vásra pazarolni az időt. Mesélj, nagyon érdekel. Kira megcsókolta a férfi arcát, s újra mesélni kezdett. Ma este el­jött hozzá az apja szomszédjának a kisfia. Apja fekszik, kidobták a kancelláriából, és búcsúzóul ala­posan megbotozták. A fiú még azt is elmondta, hogy beállított Kira bátyja is sebesülten, de új egyen­ruhában. Pénzt adott az apjának, és megint azzal fenyegetőzött, hogy ők mindenkit izzé-porrá zúznak. Most valami különleges alakulat hadnagya, hűséget eskü­dött a Rendnek. Az apja arra ké­ri Kirát, egyelőre semmi esetre se menjen haza. Bátyja azzal fenye­getőzött, hogy végez vele. amiért összeállt egy nemessel... Igen, gondolta Rumata. Kira nem mehet haza. És itt sem ma­radhat. Ha bármi történnék ve­le. .. — Alszol? — kérdezte Kira. — Nem, nem... És még mit csináltál? — Kitakarítottam a szobáidat. Szörnyű rendetlenség van nálad. (Találtam egy könyvet, Gur atya műve. Arról szól, hogy egy her­ceg beleszeretett egy szépséges, de barbár lányba, ö azt gondol­ta, hogy a herceg isten, mégis na­gyon szerette. Azután.szétválasz­tották őket, s a lány belehalt a bánatába. — Nagyszerű könyv — jegyez-, te meg Rumata. — Még sírtam is rajta. Ügy éreztem, hogy kettőnkről szól. — Igen, kettőnkről szól. Meg . általában mindazokról, akik -sze­retik egymást. Csakhogy bennün­ket nem választanak szét. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents