Petőfi Népe, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-27 / 227. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1981. szeptember ti. A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Műanyagüzem a mezőgazdaság szolgálatában Rövidzárlat Úgy érezzük, nem szokványos bűnügyről írunk, amikor Gavló Mátyás (Kecskemét, Sorház utca 2/a.) életének tragikus fordulatáról szólunk — egy büntetőügy alapján. Sajnos, nem ez volt az egyetlen tragikus fordulat a férfi életében. Az első akkor érte, amikor 8—9 éves korában — 1941—42-toen — agyvelő- és agyhártyagyulladást kapott, s bizony abbán az időben ez a betegség szinte gyógyíthatatlan volt. Gavló Mátyás azonban kilábalt a betegségből, de súlyos fokú na- gyothallás és beszédzavar maradt vissza nála. Ezek a fogyatékosságok, sajnos, egész személyiségére kihatottak. Ennek ellenére elvégezte az általános iskola nyolc osztályát, sőt három évig ipari tanuló is volt, szakmát szerzett, és lakatosként dolgozott.. Munkahelyét nem változtatta gyakran, hiszen összesen három, négy bejegyzés lehet a munkakönyvében. Becsületesen, szorgalmasan és képességeihez mérten dolgozott. Csendes, munkáséletéhez társat is talált, amikor 1960-ban megnősült. Felesége négyéves korában vesztette el hallását és beszélő képességét. Családi élete hosszú időn keresztül kiegyensúlyozott volt. Mindketten dolgoztak, a keresetüket beosztották, házuk van. Fiúkat, aki 1962 januárjában született, 18 éves koráig az anyai nagyanyja nevelte, s csak ezután került vissza a szüleihez. Az apa és az anya természetes igénye és törekvése az volt, hogy a fiú szakmát tanuljon, és szorgalmasan dolgoz-- zon. Eleinte úgy látszott, hogy a fiú, ifjú Gavló Mátyás is ezt akarja. Iparitanuló-intézetbe járt, és már csupán egy fél éve volt a szakmunkás-bizonyítvány megszerzéséig, amikor szó nélkül otthagyta az iskolát. Állandó munkát nem vállalt, többször követett el szabálysértést, és ezek miatt megbírságolták. Végül a bíróság súlyos testi sértés miatt javító-nevelő munkára ítélte. Ezek miatt gyakran került sor az apa és a fiú között nézeteltérésre, veszekedésre, vitára. •Kétségtelen, hogy az apa nem a legjobb megoldást választotta akkor, amikor mintegy végső érvként, elzárta a fia elől az élelmet. 1981. február 14-én a korábbiakból kiindult vita immár tett- legességgé fajult apa és fia között. Ennek során ifjú Gavló Mátyás ököllel az apja arcába vágott. A sérülésről a kórházban látleletet készítettek, de az apa — bár ezzel fenyegetőzött — nem tett feljelentést a fia ellen. Ehhez köze volt a feleségének is, aki kijelentette: kizavarja a lakásból a férjét, ha feljelentést tesz. Utólag természetesen sokkal könnyebb okosnak lenni és bölcs tanácsokat adni a szülőknek. Azoknak a szülőknek, akik a helyzet kényszerét megértve, a nagyszülőkre bízták a gyerek nevelését. Tőlük ugyanis nem tudott volna megtanulni beszélni. Más kérdés, hogy a nagyszülők jól nevelték-e a gyereket, nem voltak-e túlságosan engedékenyek, elnézök az unokával szemben. Bizonyára így volt, s talán az sem kétséges, hogy a szülők csupán, arra ügyeltek: van-e elegendő ruhája a fiúnak, kap-e megfelelő élelmet, rendes fekhelyet. Sajnos, nagyon sok szülőnél befejeződik a nevelés azzal, hogy anyagilag kielégíti a gyereket. De ezt talán legkevésbé Gavló Mátyás és felesége szemére lehet vetni. Mert még a náluk képzettebbek — hogy fogyatékosságukról ne is szóljunk — sem járatosak a nevelésben, amiről azt gondolják, hogy csupán a tiltásban merül ki, vagy kizárólag az engedékenységgel azonos. Nem először mondjuk, hogy a gyerek- nevelés bonyolultabb, ha úgy tetszik magasabb rendű tudomány, mint a matematika. Nem mindenkinek van hozzá érzéke ... Visszatérve Gavló Mátyásék- hoz, azt kell mondanunk, hogy sajnos a szülőik már későn ébredtek fel. Akkor akarták nevelni a fiút, amikor már nagyon nehéz — és amint láttuk is — lehetetlen volt. Az apa úgy látta-érezte, hogy a felesége a fia pártját fogta, amikor megtiltotta a feljelentést. „Cinkostársakat” látott bennük. Ezért határozott úgy, hogy immár az asszony ellen fordul. Február 20-án délután öt óra körül az apa megivott négy korsó sört, majd hazament és lefeküdt. Hajnali öt óra körül ébredt fel, s úgy látta, hogy a felesége a konyhából jött be (a konyhában aludt a fiú). Ez újra megerősítette benne azt az elképzelését, hogy a felesége és a fia „összeesküdnek” ellene, felborították az ő életét. Felkelt és kiment a folyosóra. Elhatározta, hogy villanyárammal megöli az asszonyt. Magához vette a folyosón felakasztott, kétméteres villanyzsinórt, amelynek az egyik végén villásdugó volt, a másik végén a két szál szabadon lógott. Ezt bevitte a szobába, és a dugót a konnektorba dugta, a két csupasz zsinórvéget pedig az alvó felesége kezéhez akarta érinteni. De a két drót összeért, s igy rövidzárlat keletkezett. Gavló ezután fogta a drótot, kivitte a folyosóra, és visszaakasztotta a helyére. Meglátta viszont kint a kisbaltát, amit magához vett, és bement a lakásba. Felesége ekkor már az ágy szélén ült, de a sötétben semmit nem látott. A férfi pedig a kisbaltával hozzá lépett, és hat ütést mért. az asszony fejére. Közben a megtámadott Gavlóné sikoltozott. A konyhában fekvő fiú meghallotta a sikolyt, de annak nem tulajdonított különösebb jelentőséget. Később hörgést hallott. Ekkor berohant a szobába, villanyt akart gyújtani, de a rövidzárlat miatt ez nem sikerült. Ennek ellenére meglátta, hogy az anyja félig lelóg a heverőről. Felemelte, s ekkor tapasztalta: véres lett a keze. A szobában álló apjától azt kérdezte: mit csináltál. Gavló Mátyás csak any- nyit mondott, hogy most már mehetsz a rendőrségre. A fiú azonban először a mentőkért telefonált, a mentők értesítették a rendőrséget. Mindketten szinte pillanataik alatt a helyszínre értek. A súlyosan sérült, többszörös életveszélyben lévő asszonyt azonnal á megyei kórházba vitték, ahol rögtön megoperálták. A sürgős műtét nélkül az asszony rövidesen meghalt volna ... Gavló Mátyást a rendőrség vitte el. A megyei bíróság Gavló Mátyást emberölés bűntettének a kísérlete miatt hétévii szabadságvesztésre ítélte, és további öt évre eltiltotta a közügyektől. A szabadságvesztést börtönben kell végrehajtani. Az ítélet jogerős! Végül még néhány szót: vajon ifjú Gavló Mátyásnak elegendő lesz-e ez a Családi tragédia ahhoz, hogy ráébredjen felelősségére, hogy változtasson eddigi életén, és megpróbáljon önerejéből talpra állni: dolgozni és dolgozni. Mert igaz, a törvények szerint az apa volt a bűnös, ő akarta megölni feleségét, a fia anyját. Be kell azonban látnia a fiúnak, hogy az apa „rövidzárlatáért” őt is felelősség terheli — erkölcsileg. G. S. fin is látogassa meg a Bábolnai Napok ’81 bemutatóit Tekintse meg a kukorica- és a hústermelés legmodernebb, energiatakarékos technológiáinak, gépeinek, hibridjeinek és vegyi termékeinek gyakorlati bemutatóját! •Nyitva: október 1-e és 3-a között, mindennap 9-től 16 óráig. Vásárolhat a neves Tetra baromfi, sertés és nyúl tenyészállatokból. Nyitott kapuk várják Ont a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinátban, az IKR Közös Vállalatnál és a BCR Műveknél. Bővebb felvilágosítás: IKR, BÁBOLNA, 2943 1768 Az évek során már sokszor bebizonyosodott, hogy a lajosmizsed Béke Szakszövetkezet műanyag* feldolgozó üzeme, amelyet 1975- ban létesítettek, beváltotta a hozzáfűzött reményeket. A napokban Zrínyi Mihály elnökkel és Mucha Józseffel, a műanyagüzem vezetőjével beszélgettünk az idei eredményekről és gondokról. — Szakszövetkezetünk kedve* zőtlen 'termőhelyi adottságú — mondta elöljáróban- az elnök. — Hatszáz tagunk, akiknek több mint fele nyugdíjas és járadékos, 3,5 ezer hektár területen gazdálkodik. Mondanom sem kell, hogy mindent megteszünk a jobb termésért, de bizony az időjárás viszontagságaival szemben nem sokat tehetünk. Az idén- például 30' vagon, barackra számítottunk, s alig tudtunk értékesíteni 5 va* gonnal. Szőlőből a tervünkben 291 tonna szerepel, s 'becslések alapján alig hatvan- tonnát fogunk leszedni a tőkékről. A közelmúltban tartott vezetőségi ülésünkön külön elismerésünket fejeztük ki a műanyagüzem dolgozóinak. Tevékenységükkel évek óta hozzájárulnak a gazdaságunk pénzügyi egyensúlyának megtartásához, illetve gépparkunk fejlesztéséhez. Nem utolsósorban az ő árbevételük, nyereségük tette lehetővé, hogy az idén megvásárolhassuk az ötödik kombájnt, egy korszerű E 516*os gépet. Ugyancsak az idén vettük meg a második T 150-es traktort is. Állattenyésztésünk jelentős, 800 húshasznú szarvasmarhát gondoznak dolgozóink. Műanyagüzemünk az állaiteférőhelyek kialakításához is segítséget nyújtott. — Természetesen a mi termelésünk fejlesztésére is jutott pénz — veszi át a szót Mucha József üzemvezető. — A közelmúltban a két meglevő fröccsöntőgép mel* lé vásároltunk egy korszerű, 800 ezer forint értékű gépet. Ezek három műszakiban dolgoznak. Termékeink és szolgáltatásaink iránt nagy az érdeklődés. A késztermékek gyártása mellett az idén megkezdtük a szolgáltató jellegű munkát, permetezőtartályok, és tej tartályok javítását és felújítását is. Korábban például Kerekegyházáról, de a megye távolabbi részeiről is Gyiálra vitték javítani ezeket' a tartályokat — vagy éppen eldobták őket, Miután ezek értéke a nagyságtól függően 16—25 ezer forint, nagy megtakarítást jelent az, hogy mi alig egykét ezer forintért felújítjuk őket. Termékszerkezetünk az idén bizonyos átalakuláson ment keresztül. A levegőiilatosítóból a múlt évi 1 millió darab után erre az évre is hasonló megrendelést kaptunk. Ugyancsak a tavalyihoz hasonlóan, 400 ezer alágyújtóst gyártunk. Jelentősen növekedett a gyógyszeres üvegek műanyag kupakjainak gyártása. Tavaly 3,5 millió darabot adtunk át, az idén pedig 8 milliót gyártunk. Régi megrendelőnk a kecskeméti UNJ- VER ÁFÉSZ hetényegyházd konzervüzeme. Részükre évente 50— 55 ezer műanyag tégelyt készítünk az ételízesítők csomagolására. A Budapesti Rádiótechnikai Gyár kecskeméti magnetofon gyára is régi partnerünk, mintegy 50-féle különböző műanyag mag- n óalkatrészből több százezret gyártunk évente. A poliészter részlegünk a balatonkenesei Sirály Ipari Szövetkezet részére tavaly 180 darab, egyenként 4 köbméteres Kertitox permetezőhöz szükséges tartályt gyártott. Az idén ugyanennyire lesz szükségük, de ezek csak 2 köbméteresek. Idei új termékünk — ugyan az előbb említett szövetkezet megrendelésére — a kombájnitető-al- katrész. Ezeket a szövetkezetben állítják össze, majd a kiskunimaj- sai Mezőgépnél kerülnek végleges felhasználásra. Külön elismerésinek vettük, hogy a Műanyagkutató Intézet szakembereinek irányításával mi készítettük azt a műanyag elemet, almelyre majd Ópusztaszeren a Feszty-körkép lesz elhelyezve. ötven dolgozónk nyolcvan százaléka nő, s egyre nagyobb szakmai tapasztalatokat szerezve jó munkát végeznek. Az évből még hátra van három hónap, de bízunk abban, hogy a tavalyi 14 millió forintos termelés után az idén elérjük — sőt, talán egy ki-' csit túl is teljesítjük a 16 milliós ‘ árbevételt. O. L. • l) vegsziUs poliészterből sorozatban készülnek a kombájntetőalkatrészek. • Szőrös Gábor dolgozik az új elektronikus vezérlésű automata fröcssöntő- gépen. (Opauszky László felvételei.) A. SZTRUGACKIJ — B. SZTRUGACKIJ "^NehézP istennek lenni 32. (38.) A Részeg Barlangban viszonylagos tisztaság volt, a padlót gondosan" felseperték, az asztalt fehérre súrolták. Kabani atya illedelmesen ült a sarokban a pádon. Míg arra vártak, hogy Budah elaludjék, semmiségekről beszélgettek. Budah beesett arca égett az italába észrevétlenül belekevert, óriási adag tetralumináltól. Az öreg igen izgatott volt, nehezen aludt el. A türelmetlen dpn Gug az asztal alatt egy tevepatkót hajlítgatott, arcán azonban a vidám fesztelenség kifejezése ült. — Nemes barátaim! — szólalt meg végül Budah doktor, felállt, és Rumatára roskadt, aki átölelte a vállát. — Kész? — kérdezte dón Kondor. — Reggelig nem ébred fel — válaszolta Rumata. Kabani atya irigyen mondta: — Szóval a doktornak szabad beadni, Kabani atyának meg nem szabad, árt. — Negyedórám van — közölte oroszul dón Kondor. — Nekem öt perc is elég — felelte Rumata. — Már annyit beszéltem erről, hogy egy perc is elég. A feudalizmus báziselméletével teljes összhangban, a városlakóknak ez a cseppet sem rendkívüli szembefordulása a bárókkal a Szent Rend provokációs intrikájává fajult, s oda vezetett, hogy Arkanar a feudális-fasiszta agresszió támaszpontja lett. Kiderült, hogy Reba jelentéktelen csirkefogó és tökfilkó! Elárult és eladott mindent, amit tudott, halálra rémült, és a Szent Rendhez rohant, hogy mentse meg. Fél év múlva elteszik láb alól, a Rend pedig megmarad. Hogy ez milyen következményekkel jár a Szoroson túl, azután az egész Birodalom számára, el sem merem képzelni. Mindenesetre a Birodalom területén végzett húszesztendei munka kárba veszett. Többé nem lesz kit megmenteni. Befejeztem. Don Gug végre eltörte a patkót, és a sarokba hajította. — Bizony, ezt eltoltuk — jegyezte meg. — De talán nem is olyan szörnyű, Anton. Rumata szótlanul ránézett — Neked el kellett volna távo- lítanod dón Rebát — mondta hirtelen dón Kondor. — Hogy értsem? Don Kondor arcán piros foltok gyúltak. — Fizikailag megsemmisíteni! — jelentette ki élesen. Rumata erre leült. — Vagyis megölni? — Igen. Megölni! Elrabolni! Börtönbe vetni! Cselekedni kellett volna. — Valami olyasféle kellett volna, mint a barkani vérengzés? — érdeklődött dón Kondor. — Igen, körülbelül. De szervezettebb. — Most már késő Rebát eltávolítani? — kérdezte dón Kondor. — Nincs értelme — felelte Rumata — Nélkülünk is eltávolítják, de erre. nincs is szükségünk, ö legalábbis a kezemben van. — Hogyan? — Fél tőlem. Sejti, hogy mögöttem nagy erő áll. Sőt, már együttműködést is ajánlott. Don Gug kissé dadogva jegyezte meg: — M-mi az, elvtársak, komolyan mondjátok ezt az egészet? . — Éspedig mit? — kérdezte dón Kondor. — Hát ezt az egészet?... Megölni, fizikailag megsemmisíteni... Megőrültetek? Don Kondor lassan, tagoltan mondta: — Rendkívüli körülmények között csak rendkívüli intézkedések hatékonyak. Don Gug az egyikről a másikra nézett. — Tudjátok, hogy így hová süllyedtek? — kérdezte. — Nyugodj meg — válaszolta dón Kondor. — Semmi sem történik. És egyelőre erről elég volt ennyi. Mit tegyünk a Renddel? Én az arkanari terület blokádját javasolom. — Nekem még nincs semmilyen véleményem — felelte Rumata. — Paskának pedig még kevésbé. Tanácskozni kell a Bázissal. Egy hét múlva találkozunk, és eldöntjük. — Rendben van. — Don Kondor felállt. — Induljunk. Rumata vállára vette Budahot, s kilépett a házból. Don Kondor zseblámpával világított. A helikopterhez mentek, Rumata lefektette Budahot a hátsó ülésre. Don Kondor bemászott a pilótaülésre. — Nem fuvarozna haza? — kérdezte Rumata. — Végre ki akarom aludni magam. — Szívesen — dörmögte dón Kondor. — Csak gyorsan. — Azonnal visszajövök — mondta Rumata, és beszaladt a házba. Don Gug még most is az asztalnál ült, s maga elé bámult. Kabani atya mellette állt, és igy beszélt: — Mindig ez az eredmény, pajtás. Az ember igyekszik jobban csinálni, és rosszabbul sikerül... Rumata felnyalábolta kardjait és a kardkötőt. — Sok szerencsét, Paska — mondta. — Ne búsulj. Annyi az egész, hogy mindnyájan fáradtak és ingerültek vagyunk. Don Gug a fejét csóválta. — Vigyázz, Anton — mondta. — Vigyázz!.... Szása bácsiról nem beszélek, ő régóta van itt nem a mi dolgunk, hogy átnevel- jük. Bezzeg te... — Álmos vagyok — felelte Rumata. —" Kabani atya, fogja a lovaimat, és vigye el Pampa báróhoz. A napokban ellátogatok hozzá. Odakint felsüvítettek a légcsavarok. Rumata intett, és kiszaladt a házból. Felkapaszkodott a kabinba, és becsapta az ajtót. Don Kondor a magasba emelte a gépet, és biztosan vezette az arkanari út fölött. Hátul békésen cuppogott álmában az öreg Budah. — Anton — szólalt meg dón Kondor —, nem szeretnék tapintatlan lenni, és ne gondold azt, mintha én... beleavatkoznék a magánügyeidbe. — Hallgatom — válaszolt Rumata. — Nyomban kitalálta, miről lesz szó. — Mi valamennyien felderítők vagyunk — folytatta dón Kondor. — És mindennek, ami számunkra drága, vagy messze a Földön kell lennie, vagy bennünk. Nehogy túszként elvehessék tőlünk. — Kiráról beszél? — kérdezte Rumata. — Igen fiacskám. Ha mindez igaz, amit dón Rebáról tudok, akkor őt kordában tartani veszélyes feladat. Érted, mit akarok mondani . .. — Igen, értem — válaszolta Rumata. — Igyekszem kitalálni valamit. 33. Sötétben feküdtek, egymás kezét fogták. A városban csend volt, csak valahol a közelben nyihog- tak olykor dühösen a lovak. — Biztosan nagyon álmos vagy — mondta suttogva Kira. — Aludjál. — Nem, nem, csak mesélj, hallgatlak. — Folyton elalszol. — Akkor is hallgatom. Igaz, nagyon elfáradtam, de még jobban vágyódtam utánad. Sajnálom alvásra pazarolni az időt. Mesélj, nagyon érdekel. Kira megcsókolta a férfi arcát, s újra mesélni kezdett. Ma este eljött hozzá az apja szomszédjának a kisfia. Apja fekszik, kidobták a kancelláriából, és búcsúzóul alaposan megbotozták. A fiú még azt is elmondta, hogy beállított Kira bátyja is sebesülten, de új egyenruhában. Pénzt adott az apjának, és megint azzal fenyegetőzött, hogy ők mindenkit izzé-porrá zúznak. Most valami különleges alakulat hadnagya, hűséget esküdött a Rendnek. Az apja arra kéri Kirát, egyelőre semmi esetre se menjen haza. Bátyja azzal fenyegetőzött, hogy végez vele. amiért összeállt egy nemessel... Igen, gondolta Rumata. Kira nem mehet haza. És itt sem maradhat. Ha bármi történnék vele. .. — Alszol? — kérdezte Kira. — Nem, nem... És még mit csináltál? — Kitakarítottam a szobáidat. Szörnyű rendetlenség van nálad. (Találtam egy könyvet, Gur atya műve. Arról szól, hogy egy herceg beleszeretett egy szépséges, de barbár lányba, ö azt gondolta, hogy a herceg isten, mégis nagyon szerette. Azután.szétválasztották őket, s a lány belehalt a bánatába. — Nagyszerű könyv — jegyez-, te meg Rumata. — Még sírtam is rajta. Ügy éreztem, hogy kettőnkről szól. — Igen, kettőnkről szól. Meg . általában mindazokról, akik -szeretik egymást. Csakhogy bennünket nem választanak szét. (Folytatjuk.)
