Petőfi Népe, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-27 / 227. szám

MŰVELŐDÉS • IRODALOM 1 MŰVÉSZET Hét festő a győri Műcsarnokban* Sötétebb az ég Baja fölött ? A képek tanúsága szerint ibizony sötétebb. Mint­ha a Duna fekete párákat lehelne arrafelé, mintna a múlt jobban megmaradt volna a szívekben. A győri Műcsarnokban kiállító bajai képzőművészek legalábbis ezt sugallják a látogatónak. Hét alkotó, hét egyéniség, mégis egységes, hangulatos tárlat látható október 11-ig. Hangulatos — ez nemcsak egészében, egyénen­ként is elmondható a festményekről. Olyannyira, •hogy B. Mikii Ferenc például címet sem adott ké­peinek, számokkal tett különbséget akvarelljei közt, amelyekről zöldsárga ragyogás, fényes derű árad, melyek egy-egy hangulat ékesszóló megteste­sítői. Fényeivel meleget, metsző hideget egyaránt elővarázsol. A dombok vihar előtti vibrálása mel­lett ugyanazon eszközzel mutat ködtengerben bé­késen ringatózó templomot. Rudnay Gyula tanít­ványának nagy szerepe volt a bajai festőtelep megalapításában, s 1953-tól máig ő a vezetője az időközben képzőművészeti körré alakult Iskolának. Hogy a mestert túlszárnyalják tanítványai, vagy utolérik a fiatalok — nem egy ilyet látott már a világ. Igazán nagy egyéniségek büszkék erre. B. Mikii Ferencet ha nem is szárnyalták túl, de nem egy izgalmasabb alkotó mutatkozik be társaságá­ban Győrött. Köztük is kimagasló Weintrager Adolf, aki egyéni módon őrzi a múltat, szól a má­hoz. „Vörös ikon élmény"-én megrázó bibliai han­gulatot fricskáz a vörös fény, s a mozgalmas Télutó című festményen is a fény sugallja: szín­padi komédia részesei vagyunk, sárgás reflektor- fényből tűnnek elő a házak, kerítésszövevények, sötétkék ég alatt vakítanak a fehér falak. Drámát, mesevilágot, komédázást idéz a betyárvilágból itt­maradt magányos, görcsös, fehér falú porta. Az is. mertető szerint kiváló tanár. Szerintem kiváló művész, festő. Hasonlóan sötét az ég Kovács László és ifj. Éber Sándor képein is. Előbbi széles ecsetvonásokkal domborítja ki az alföldi tanyavilág kapujában a magányos fehér házakat, tiszta, egyszerű gondola­tokkal köszön a belépőre. Utóbbi a vízpartok és a vászon lírikusa, s a fekete virtuóza, hiszen szinte csak fekete festékkel ábrázol fényt, hangulatot (Este). Barnái, feketéi nem erőszakosak, ehhez per­sze anyaguk — pasztell — is hozzájárul. Szelíd szomorúság lengi be a parti erdőket, itt-ott kis drá­mákkal fűszerezve a témát. Más stílus: mese, varázslat, költészet, hangulatok után. az ember, a mai kor tárgyai jelennek meg Göldner Tibor és Noel ö. Gábor képein. Göldner hagyományos témájú képén a „Horgászok”-on nyo­ma sincs az idilli vízpartnak. Monumentális víz- lépcsőszefkezet tövében lógatják botjaikat, hálói­kat apró emberkéi a vízbe. Első látásra acélöntés­nek is hihetnénk a jelenetet. Noel Ö. Gábor tech­nikájában is a mához kötődik — nem állítom, hogy ezzel moderebb, csupán tényként közölhető a meg­állapítás. Genmetrizáló, síkokat egymás mellé so­rakoztató, azokat egybemosó képein mégis már is­merős a hangulat. Aki végképp más. az Klossy Irén; Tollrajzai szél­fútta füstként csapdosnak a vásznon, s finomak is, mart a füst. A nagy víz, az Évszakok sorozat egyé­ni; a látogató elálldogálhat előttük, próbálgathatja fantáziáját. S ha az ajtóból visszanéz, meg nem állhatja, hogy arra gondoljon: a bajaiak mintájára lehetetlenség lenne a győri festők közös tárlatát megrendezni, annyira különfélék az alkotók. Vagy eszébe juthat a megyei tárlatok sokszínűsége, s el. csodálkozik a bajaiak egységes jelentkezésén. Ta­lán valóban más szél fújja arrafelé a Dunát, ösz- szeboronáló, hasonló gondolatokat súgó. Az egy tőről sokfelé ágazó, egymástól tanuló mégis annyira más Klossy Irén grafikája, • B. Mikii Ferenc festménye, és más felfogású, egyéniségű bajai festők tárlatá­val mindenesetre nyert a képzőművészetet kedvelők • Megjelent a Kisalföld szep­győri tábora. tember M-i Mámában Pió Márta Építkezem — Hát igen — bólogat megér­tőn. Figyelem az arcát, izzadó, sú­lyos arcát. Fáradtnak látszik. — Igen, igen! — ismétli kis szünetet hagyva, hangsúlyosabban és ivalamivel iszomorkásabban. Maga elé pislog, tudja, hogy bennem már megfogalmazódott egy jól irányzott rúgás a lágyé­ka felé, melyet tíz vagy tizenöt (még nem döntöttem el véglege­sen) rendkívüli méretű pofon /fog kísérni. — Miért Parrági, Imiért? — kér­dezem mégis a cselekvés helyett csikorgóan szelíd hangon. Izzad (a tenyere, 'nedves ujjaival szórakozottan irajzolgatja nedves ábráit az asztal márványlapján. (Műmárvány csak!) — INe tessék már ilyent kér­dezni. Szerénykedik. Nézzünk csak oda, Parragi szerénykedik. Habos, tiszta zsebkendőt kész telő a zse- béböl, s hosszas trombitálás után kiüríti mérhetetlen 'nagynak tűnő orrát. Majd ismét thallgat. — Akkor csak Iazt mondja meg, Parragi, miért engem, miért pont engemet. választott? Hiszen több mint tízmillió balek állt volna készséggel a rendelkezésére. — Nem mindenki, hanem csak azok, akiknek lakásra van szük­ségük ebben laz országban. Mond­juk, ikét-három milliót azért tfci- tenne a számuk. Tekintete egy villanásnyi időre megélénkül, de ugyanabban a pil­lanatban vissza is /zuhan előző ki- fejezésrtelenségébe. És én tudom, nem 'fogom megverni Parragit, legfeljebb csak megölöm, amikor már ia flegmaságát nem bírom to­vább idegekkel. — Maga szerint éti hülye va­gyok, Parragi? A két ikékesszürke szem becsu­kódik, jelezvén, hogy lezen a pon­ton túl nemigen kíván semmifé­le társalgást /folytatni Velem. Va­lódi úriember 6, drága olasz pu­lóvere /van, olajozott, kissé ódiva­tú a frizurája, tekintélyes potro­hút, ha teheti, irodalmi estekre, zsúrokra hordozza, titkárnője fia­tal: szóval 6 /egy idősödő siker- mann. Nagyvonalú is 6, mert egyszer­re ötvenezerrel vert át, fizettem, mint a katonatiszt, hogy-hogynem, a rezsiszámlájára, s íme, (a (volt) saját pénzemből meghív egy ká­véra. Ejnye, Parragi...! — Magának nincs építési enge­délye! Szomorkásán bólint, tekinteté­ben a meg nem értett emberek felsőbbrendűsége keveredik a ke­serűséggel. — Kérem, én országszerte híres építész vagyok, csak nézzen utá­na ... — Utánanéztem, ön egy arcát­lan csaló, iParragi. Nyolc polgári eljárás folyik ez időtájt 'maga el­len. Nem jön zavarba. —Na és? Még htem veszítettem el őket, •úgy hiszem, iAddig pedig, a magyar törvények értelmében, nem vagyok sáros. — De el fogja veszíteni, 'Parra­gi, mind a nyolcat! — Az meglehet, kérem. Akkor majd fizetek. — De niiből fizet, falán az én pénzemből? — Hát, /időlegesen, falén éppen abból. A függöny résein át behulló fény berácsozza emberemet, már látom a pincében, a cella fortélyén pihenni őkéimét. S elérti (a gon­dolataimat. — Nem fognak becsukni, hiába erőlködik. Nincs ellenem bizonyí­ték. iMeg .leszázalékolt fs /vagyok. Szóval, vannak itt »bajok. — Tehát )én nem fogok egyet­len 'fillért 'sem 'viszontlátni a pén­zemből? — Nem tehetek önért semmit. Az üzleti élet farkastörvényei, hi­szen tudja... | — Hol Van 'most tíz la pénz? r— ragadom meg a csuklóját. — Nyugalom, fiatalember, nyu­galom. Azt nem mondhatom meg! De olyan jó helyen, hogy ha Ko- jak hadnagy lenne, sem találná meg. így van ez már. ' Először érződik némi felindült- ság a hangjában. (Mégis csak megölöm! iMeg fogom ölni!) — Meg fogom /magát ölni, Por* ragi. Kinevet, gunyorosan kortyol­gatja a kávéját. — Humoros ember maga, hall­ja. Pont azért a rongyos ötven­ezerért fogja kitekerni a nyaka­mat. 'Ember, maga még fiatal, maga előtt az élet, ne kövessen el könnyelműségeket, melyeket később .majd megbánna. Börtön, megbélyegzés, hiányzik ez magá­nak? (Rohadnál meg, te, te...) — Mire Ikell (az ja pénz, Parra­gi? Ravaszkásan hunyorít, majd le­gyint. — Valóban meg alkarja tudni? Ám legyen. Hallgasson ide, szen­zációs dolgokat fogok magának mondani. A helyzet az, hogy rö­videsen ibeindítok egy fantaszti­kusan magy akciót. Káprázatos lakótelepet terveztem a múlt hé­ten, százhúsz lakásos házakkal, játszótérrel, óvodával, kultúrház- zal, körben zöldövezettel, kis mesterséges tóval, szökőkutakkál és parkokkal, , halászcsárdával... — 'Álmodik, Parragi — szakí­tom félbe türelmetlenül —, íme-, gint álmodik. Höl tesz ez a lakó­telep? — Ez, .kérem, a Kormányos ut­cában. 'Az elvi építési engedélyek már rendben vannak. Azon veszem észre magam, hogy már haragudni sem > tudok rá. — Várjon, Parragi, |azt a ifcör- npéket éppen ismerem. S tudja mit? Nincs ott egyetlen beépíthe­tő telek sem, nemhogy egy lakó- telepnyi szabad terület. — Az lehet, kérem. De nem akadály. Bontani fogok. Nem akar beszállni a bontásba? Fele­fele »alapon csinálnánk, magának csak a nevét kellene adni a vál­lalkozáshoz. — Nem adom! — jelentem ki a lehető leggyorsabban. iA szeme sem rebben, »megvonja a vállát. — Ha jnem, nem. Ellenben, fui akarja, a régi feltételek mellett egy földszinti lakást juttatok... — Maga engem teljesen abnor­málisnak néz? Na, őszintén, Par­ragi! — Tudja, ezek ja bizalmatlansá­gai 'lesznek azok, melyek miatt soha nem viszi semmire. Csalódottan csomagol, morran egyet, s elindul la kijárat felé. Zalán Tibor A két napja Ortutay Gyuláról elnevezett kiskunmajsai kollégiumban rendezett ünnepség alkalmat adott arra, hogy felvillantsuk e Sokat, sokfélét dolgozó, számos ügyet előre­lendítő cselekvő-ember tevékenységi körének egyik területét. Hivatkozhattunk volna a kalocsai öntözőfürt létesítésével kap­csolatos fáradozásaira, szólhattunk volna arról, hogy milyen so­kat tett a Bács-Kiskun megyei folklórrendezvényekért, noha olykor nem kérték tanácsát. Közreműködött tucatnyi létesít­mény megvalósításában, ügyek ésszerű és igazságos elrendezé­sében. Szükségesnek éreztük, hogy színes egyéniségéről, tudo­mányos munkásságáról, megyei kapcsolatairól e két közle­ménnyel is gazdagítsuk a róla kialakult képet, addig is, amíg nem készül el itteni tevékenységének alapos felméré­se, összegezése. Tudományszervező tudós politikus Vessük fel néhány mozaik fel­mutatásával, mit jelentett egy szakunkibeli tudós, közéleti férfi, aki ifjú korától a néprajz (folklór) kutatója, s egyszersmind tevé­keny politikus szakunk előrevite- le szempontjából. Itt korán,tse gon­doljunk anyagi tényezőkre, sze­mélyi juttatásokra, hanem a mű­velődéspolitika egy ideig egészé­nek, majd számos intézmény ve­zetőjének aktív közreműködésére és céltudatos munkájára, amely­nek a Néprajzi Múzeum megala­kítása óta csak egyetlen egybefo­gó intézménye volt, s amelynek csak 1929-től kezdve néhány évig Szegeden, majd 1934-től Budapes­ten volt tanszéke, tehát a szak- kutatók is addig jóformán autodi­daktákból lehettek. Volt a két vi­lágháború után olyan időszak, amikor a Néprajzi Múzeum lel­kes, de csekély gárdája önkéntes gyakornokokkal vdlt képes nehe­zen ellátni feladatát, a költségve­tésből évenként 5000 pengő ju­tott anyagi célókra, épületfenn­tartásra, fűtésre, és világításra, a terémőrök díjazására, az anyag- gyűjtésre és állománygyarapítás­ra, miközben a népi-nemzeti po­litikát propagálták. S mindez a felszabadulás után eddigi napjain­kig így módosult: Van négy egye­temi tanszékünk, ezeken eddig több mint kétszáz szakember ne­velkedett, a múzeumok államosí­tása együtt járt félfejlődésükkel, a vidéki múzeumok is európai szintű gyűjteményekké váltak, központi és vidéki orgánumaink száma, a szakpublikációk mennyi­sége az előző évtizedekéhez képest óriásit emelkedett; volt és van tervszerű központosított munka, van társadalmi önkéntes gyűjtő- hálózat; ezáltal és a hivatásos ku­tatók archivál,is anyagával együtt a kéziratos vastartadék eléri a körülbelül 90 év alatt termelt megjelent művek számát. Van akadémiai kutatócsoportunk kü­lönleges feladatok koordinálásá­ra, van országos szabadtéri mú­zeumunk, vannak értékes falumú­zeumok és múzeumfaluk, tájhá­zak, védett gyűjtemények, s a né­pi kultúra megismerése formálja a köztudatot, szakunk az elsüllye­dő népélet európai értékeit a közművelődés közreműködésével közklnccsé teszi. Nagyközönsé­günknél is kapósak a néprajzi ki­adványok. Mindezekben benne van Ortutay Gyula munkássága, s a Röpülj páva-mozgalmat is ide számítva, melynek zsűrijében azért vett részt,. hogy dokumen­tálja személyével is a magyar nép, az együttélő és szomszéd népek kulturális értékeit és egyúttal egymásrautaltságát. Már korán volt alkalmaim sze­mélyesen meggyőződni kiállásáról oly időszakban, amely számára éppen nem volt kedvező. Az 1949- es fordulat événél nyilvánított expozéjával igazolta a szak pozi­tív célkitűzéseit, 1950-ben pedig a novemberi siófoki értekezlet összehívásával létrejött egy táv­latilag jelentős együttműködés aiapstatuuma, a fejlődés irányai­nak kijelölése, s utána a többi vív­mány megvalósítása, amiben ben­ne volt politikai és művelődéspo­litikai akarása és a megvalósítás­ra törekvő teljes erőbevetése, amely utolsó pillanatig jellemez­te. Tálas! István akadémikus, a Magyar Néprajzi Társaság elnöke Ortutay Gyula nyilatkozata a kecskeméti rádióközvetítésről Most készült el a legfrisebb munkánk: befejeztük a kecskemé­ti néprajzi közvetítés hanglemez- felvételeit. A riportot a közeljö­vőben már le is forgatjuk a rádió közönsége előtt. A közvetítés címe és központja a kecskeméti piac. Erről szól, e körül forog minden mondaniva­lónk. Nyolc helyen vettük fel a köz­vetítés lemezeit. Először a piacra mentünk, ahol a kora hajnali órákban felvételeket csináltunk az érkező szekerekről, öt órakor már a csomagolónál figyeltük a munkát, majd a hűtőházat láto­gatta meg a mikrofon. Benéztünk a konzervgyárba is: itt a munkás­lányok beszélgetését és énekét vettük viaszra. A közvetítés so­rán megszólaltattunk egy idősebb kecskeméti gazdát, aki elmondja a rádió hallgatóinak, hogyan lett 'belőle, szegény napszámosból mó­dos kecskeméti gazda és mit je­lent neki, gazdatársainak, Kecs­kemét városának, az egész ma­gyar népgazdasági életnek a kecskeméti gyümölcs. A felvételeket kevéssel éjfél után kezdték, s úgyszólván egész nap munkában volt a rádió „nép­rajzi különítménye”. Csak a má­sodik nap délben fejeztük be a kecskeméti riportsorozatot. (A 1Magyarország rádiómellék- tetében (megjelent cikket a Kecs­keméti ILapok 1939. (július )9-i szá­ma’is közölte.) PINTÉR LAJOS VERSEI: Piros-fekete körhinta Rozsdáit emlék a réz-tanya. Apánk epeíz, csak földünk anya. Fölemelt fővel áll a mák. Csontjaink között ne rágna rák. » Éneklő szobor Szeretlek. Ez még nem az. Várj. nem mosakodtam reggel óta. Nézd, nézd a rianó: kettéreped a lepedő. Szeretlek. Te is szeress, fehér lótej-csont a hold. Elfuthat velünk a szél. Hajszálgyökér: hajad szálába kapaszkodó kezem: gyökér. Rletmű-idéző

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents