Petőfi Népe, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-03 / 206. szám

• 3 1981. szeptember 3. 0 PETŐFI NÉPF AZ 1865-ÖS KECSKEMÉTI GYÜMÖLCSTÁRLATTÓL NAPJAINKIG Bámulatos gyümölcskiállítások Utazásaim sorin meglepve láttam a hazánkhoz hasonló éghájlatíi országban, hogy úgy viszik a satnya gyümölcsöket, mintha ingyen adnák. A napfényesebb déli tájakon vásárolt gyönyörű áb- rázatú, fényes bőrű almák csak addig voltak ..kí­vánatosak, amíg ki nem derült, hogy a tetszetős külsők silány, vízízű belsőt takarnak. A magyar gyümölcs világmárka. Zamatos, j(51 húsú, eteti magát. A természetet átalakító ember és a táji adottságok frigye. A közösségteremtés, az -érdekegyeztetés szép példája. Gondozatlan környe­zetben hiába próbálkozik valaki t virágzó kertkul­túra fenntartásával. Egy-egy új gyümölcsfajtában sokak tapasztalata diadalmaskodik. Kecskemét éppen azért vált a gyümölcskultúra kisugárzó központjává, mért — mint Darvas Jó­zsef irta 1941-ben — „itt már több, mint a megél­hetés forrása. Egy kicsit már eszmény is, mely összefog, egymás mellé állít olyan embereket is, akik másutt elérhetetlen messzeségben élnek egy­mástól”. Okos birtokpolitikával, bölcs telepítéssel ezreket «mozgósítottak az értéktelen buckák meg­hódítására. Mintagyümölcsösökkel segítették a ne- mésebb fajták elterjedését, gazdasági szakiskolák­kal, tanfolyamokkal, előadásokkal az okszerű ter­mesztést, az új módszerek meghonosodását. Gyor­san fölismerték a kiállításokkal adott lehetősége­ket. Felhalmozva, összpontosítva,' áttekinthetően tanulmányozhatták a legmutatósabb eredményeket. Mindenki számot vethetett azzal, hogy hol tart, mennyire vitte a gyümölcstudományokban. Szinte előzmény nélkül ren­dezték meg az 1865-ös kecskemé­ti i gyümölcstárlatot. Erősebb indítást kaphattak azi 1863-as pesti gazdasági kiállítástól. A Kecskeméti Iparosegylet (!) több itagját oklevéllel jutalmazták «bor- és terménygyűjteményéért. Valamelyikük , személyesen is- részt vehetett a hamburgi kiállí­táson, amelyen kedvezően fo­gadták a homok metropolisából odaszállított válogatott árukész­letet. (Az elismerés rendeléssel , ás kifejeződött.) Keveset« tudunk a két eszten­dővel később, a Széchenyi eszmé­it az országban először visszhang­zó városi Casinóval közösen szer­vezett gyümölcstárlatokról. Az ok­tóber 15-től 17-ig megtekinthető «rendezvényen — Bende László .kitűnő könyve szerint — „több száz fajú, nemes gyümölcsöt állí­tottak ki, (.. [)- kiváló példánya­it néhány ládával Erzsébet ki­rályné őfelségének Becsbe küld­ték, s remény feletti legmaga­sabb tetszéssel fogadtattak.” Még annyit: a műkerti almák bizo­nyultak a legszebbnek. Honnyik János - lelkesülten írta: „mi ma­gunk sem ismerjük teljés mér­tékben 'gyümölcsiparunkat segy kedvező termés alkalmával nem­csak az általunk termelt gyümölcs itömérdek mennyiségé, hanem an­nak számtalan válfaja és finom­sága fölött csak bámulni tudunk.” A csodálkozással aligha jutottak 'volna előre: rájöttek, hogy töb­bet kell tenni a termelvények tar­tósításáért, értékesítéséért, mert kedvező terméskor „finom gyü­mölcsünk kétharmadát a sertés eszi meg”. 0 Hírős vásár, ha nem is kiállítás a harmincas években. A múlt század végi nagy fellen­dülés a szövetkezésnek és a le­hető legalkalmasabb vezetők ki­választódásának is köszönhető. Csak így lehetett «Katona Zsig- .mond, a szőlőtelepítő gyógysze­rész a már említett iparegyesület, a Katona-kultuszt alapozó, az irödalmat pártfogoló, az iskola­fejlesztő, a drámaíró Horváth Döme a Kecskemét Vidéki Gaz­dasági Egyesület elnöke. Buzgal­muknak és segítőiknek hála, fé­nyes sikerrel zárult 1871-es tár­latuk. Sok gazda, sok polgár búj­ta a szakkönyveket, leste a szom­széd kertjét csak azért, hogy még ■jobban szerepelhessen a kiállítá­sokon. A helyi'« sajtó , általában bőségesen beszámolt a látottak­ról, közölte a díjazottak «névsorát. A szőlő mind nagyobb teret ka­pott. E bogyós gyümölcsért adták ki a legtöbb díjat. Az 1875. szep­tember 25-én megnyitott tárlaton Zabolay Károlyt jutalmazták a legszebb -gyűjteménynek kijáró 3 arannyal. Külön bírálták a bor­es az asztali szőlőt. Almákért, körtéért, őszibarackért, dióért, szilváért, birsért osztottak elis­meréseket. Többféle szempontból minősítették a borokat. Kalán István .barackpálinkáját is java­dalmazták. A fejlődést olykor a fajták so­kasága, olykor egységesítése mu­tatja. Az 1876. októbér 1—3 kö­zötti tárlaton Ferenczy László 35 almafajtáját díjazták. Tanítók* parasztok, orvosok, iparosok, ver­sengtek termékeikért. «1883-ban rendezték a tizedik helyig .terménykiállítást., .Sajnos eädig1 bfába1' kerestem' a bírálati « jegyzőkönyveket. Jó .jennej'tuSni; hogy milyen szempontok alapján' ítélkeztek, mit tapasztaltak. «Mind nagyabb érdeklődést kel­tettek a kecskeméti termékbe­mutatók. Nagy Ferenc földműve­lésügyi miniszter is megjelent 1901-ben a mostani Czollner téri iskolában látható tárlaton. öt év «múltán a saját Rákóczi úti palotájában rendezett kiállítást a gazdasági egyesület. Aligha gon­dolták akkor, hogy csak 1921-ben találkozhatnak ismét a legjobb termelők. Egymás mellett pom­páztak «Kocsis Pál, Mathiász Já­nos pompás szőlői a sétatéri Vi­gadóban,. • ÖÉ ■ é& • Pillanatfelvétel egy régi Hírős Hétről. A mostani Hírős Napok eszmé­je csírázott ezekhen a kiállítások­iban. Mutassuk meg, mit ad, mit teremhetne ez a föld. Ha az Ál­lami kicsit többet törődne vele, ha nem magára hagyva küszköd­ne város és nép. A holnap nyíló Hírős «Napok gondolata munkált az 1926-os a Magyar gyümölcs napja szervezésekor. Háromszáz ember gyűlt össze, hogy nemzeti kincs legyen valóban nemzeti kincsünkből- Móricz \ Zsigmond bizakodVa távozott: „Itt minden csak idő kérdése. ’ Jó a földünk, jó a népünk: csak megjön min­dennek a maga ideje." «Hiába igyekezik a kisember, ha összeomlik a nemzeti gazdaság, ha világszerte éheznek a népek, ha semminek sincs ára. Még. a homoki kertészek láboltak ki leghamarabb az irdatlan nyomo­rúságból. A " homoki kultúra nép­szerűsítéséért, a kereskedelem föllendítéséért, vezetőinek kar­rierjét is szolgálva 1934-ben hív­ta meg az országot az első Hírős Napokéra. A valóban kitűnő ren­dezés, a fényes külsőségek,' pá­ratlanul gyönyörű kulturális ese­mények se feledtethették, hogy mezítláb tolták be talicskán gyer­mekeiket a hetényi, a helvéciai, a kadafalvi parasztasszonyok, hogy érettségizett fiatalok dolgoz­tak fillérekért a ládagyárban, hogy : kétségbeesett kétkeziek sztrájkja nehezítette az előkészü­leteket. Az 1934-es rendezvény így is elérte célját. Növelte a város jó hírét, a termelvényei iránti érdeklődést. Magasra tette a mér­cét. A felszabadulást megelőzően szervezett további „híres rendez­vények” • kisszerűbbek ' voltak- az elsőnél, j.£•- ; * * ***** v, .5. • Ez már a jelen. BMI HI A negyvenedik hadifogolyvo­nat érkezett Magyarországra, ami­kór 1948-ban megnyitották Kecs­keméten az első új. szellemű hírős «napokat. A társadalom aktivizá­lására is- igyekeztek 'fölhasználni, ezért külön ifjúsági, külön kisipa­ros, kiskereskedő, külön lányok, asszonyok, külön értelmiségi na­pot szerveztek. Találkoztak az üzemi dolgozók, megemlékeztek Kossuth Lajosról. Eljött Mi- hályfi és Ortutay «miniszter. Itt volt a két ökölvívóbajnok ki­vételével a teljes olimpiai gárda. Díszhangverseny és lovas«bemu- tató is szerepelt a programban. Mégis „a gyümölcskiállítás volt a Hírős Napok szenzációja. Bát­ran elmondhatjuk, hogy a felsza­badulás óta gyümölcskiáliitáson még nem láttunk ilyen minőségi színvonalat, de a mennyiség is bámulatra méltó.”-' A földművelési miniszter nagy­díját és város vándordíját Ko­csis Pál kapta. íNyolc esztendő múltán ezer diák szüreti felvonulásával kez­dődött a felszabadulás után má­sodik hírős rendezvény. Ismét a terménybemutató volt a fény­pont. A nagydíjas B. Bagó Lajos kunbaracsi gazdát magyar Mi­csurinnak nevezték a szónokok. „Csak helyeselni lehet a kezde­ményező Hazafias Népfront egyik alapelvét, amely szerint a rende­zendő mezőgazdasági kiállítás célja, hogy a megyei pártbizott­ság, a megyei tanács és a Haza­fias Népfront szervezésével be kell mutatni az irányt, «amelyre a megye (a megyeszékhely mezőgazdaságának fejlődnie kell”, állapította meg a Petőfi Népe vezércikkírója 1957. szeptember 13-án, az újabb hírős hetet mél­tatva. A nehéz belpolitikai kö­rülmények ellenére vállalták • a tömegmegmozdulást'— jól tették — mert (mint megnyitójában az . akkori földművelésügyi minisz­ter megállapította), majdnem a felére csökkent a gyümölcsfaál­lomány a megyében, a szőlőknek , csaknem a fele elöregedett. A Magyar Szocialista Munkáspárt pedig az ország termőadottságai­nak lehető legjobb kihasználásá­ra törekedett; ezért vált először igazán állami üggyé is a homoki kertkultúra, ötven termelőszö­vetkezet, nyolc állami és célgaz­daság . valamint 600 kistermelő «hozta el legszebb termékeit a nagy sereglésre. A Szüret az Aranyhomokon már a homok kertté szelídítésé- nek újabb eredményeiről 1 szá­molhatott be. Heltai Nándor Ellenőrzött ellenőrzés? AZ ELLENŐRÖKET általában még akkor sem fogadják kitörő örömmel, «ha az ellenőrzöttek hite szerint náluk minden a lehető legnagyobb rendben van. Mert még a legjobb igyekezet, fegyel­mezetten végzett munka éllenére is kiderülhetnek apróbb figyel­metlenségek, tévedések, jószán- dék«ú balfogások. De nem az alap­jában érthető ellenőrzés-szoron­gás az oka annak, hogy sokan ki­fogásolják a gyakori, olykor egy­mást fedő ellenőrzéseket. A panaszt főként a termelőszö­vetkezeti vezetőktől «hallani, de jó néhány üzem irányítói is «kifa­kadtak már különböző fórumo­kon: oly gyakori és sokféle az ellenőrzés, hogy az már saját munkájuk rovására megy... Az ember akaratlanul is él a gyanú­perrel: talán vaj van az illetők fején, nem egészen tiszta a ke­zük, vagy nem mindent tettek pontosan az adminisztráció vas­szabályai szerint. Ám a, legtöbb esetben szó sincs erről, a revizo­rok, alapos munkájuk végeztével többnyire elégedetten távoznak, legfeljebb néhány apró, inkább hanyagságból, felületességből fa­kadó szabálytalanság «miatt kell szólniuk. TEHÁT A VEZETŐK és a köz­vetlenül érintett munkatársak nem a rossz lelkiismeretűk miatt sokallják az ellenőrzéseket, — hanem valóban azért, mert érté­kes, hasznosabbra fordítható idő veszik el ezek miatt. Most, ami­kor mindenkinek minden percére, teljes figyelmére szükség van, különösen felborzolja a kedélye­ket a feleslegesnek, elhalasztha- tónak, lerövidíthetőnek, vagy összevonihatónak tartott ellenőr­zés. Olyannyira szóbeszéd tárgya ez, hogy például egyik dunántúli megyei pártbizottság ülésén is felvetődött a téma, több hozzá­szóló is fogla«lkozott az ellenőr­zés-invázióval. Az egyik vállalat igazgatója tételesen is felsorolta, hogy ezidáig «hányféle ellenőrzé­sük volt, — pedig éppen, hogy csak túl vagyunk az év első felén. Megtörtént: egy ellenőrzési szán­dékát bejelentő szervet megkér­tek, hogy lehetőleg tegyék ké­sőbbi időpontra a vizsgálódást, mert szeretnék egy kicsit kifújni magukat, vagyis teljes erőbedo­bással dolgozni az előző és a kö­vetkező ellenőrzés között... NYILVÁNVALÓAN nem arról van szó, «hogy dobjuk a lovak kö­zé a gyeplőt, mindenki csináljon azt, amit akar, higgye, «hogy a feltétlen bizalommal úgysem él vissza senki... Nem, az ellenőr­zésekre szükség van, a hibák fel­tárása Segíti a munkát, és az is igaz, hogy ha rendszeresen a kör­mére néznek valakinek — s itt nemcsak személyekről van szó — kisebb a veszélye annak, hogy je­lentős kárt okozó tévedéseket, esetleg visszaélést követ el. Azt is be kell látni, «hogy az el­lenőrök nem valamiféle beteges kíváncsiságtól hajtva görnyednek a könyvek és főkönyvek fölé, néz­nek szét a műhelyekben, terme­lőszövetkezeti majorokban, lapoz­gatnak a dossziékban. Nekik az a munkájuk, s ha mindenkitől többet, jobbat várunk, mint ed­dig, akkor egészen természetes, hogy ők is tökéletesebben kíván­ják elvégezni feladataikat. HALLANI olyan véleményt, hogy tán egy kicsit sokan van­nak, s létük fontosságát bizonyí­tandó jutnak el a kelleténél több­ször is egy-egy üzembe, intéz­ménybe. Mások szerint sok az át­fedés az ellenőrzésekben; olykor — kevesebbet zavarva — többre mennének, ha egyről-másról meg­kérdeznék a kollégák véleményét, akik korábban már alaposan megvizsgáltak egy-egy kérdést. Egymás munkájára jobban tá­maszkodva, tapasztalataikat ki­cserélve, a munkát valamiképpen jobban összehangolva bizonyára csökkenteni lehetne az ellenőrzé­sék számát anélkül, hogy ez a joggal megkívánt fegyelem lazu­lásához vezetne. K. J. Az új tanévtől Nyíregyháza a polgári repülőgépvezető-képzés hazai központja Az új tanévtől Nyíregyházán, á Mezőgazdasági Főiskolán ké­pezik a hazai polgári repülés le­endő «pilótáit. Az intézményben — ahol egy évtizedes «múltra te­kint vissza a mezőgazdasági pi­lóták képzése, s eddig több mint 220-an szereztek „légidiplomát” — az esztendők során kialakultak azok a feltételek, amelyek némi változtatással alkalmasak az úgy­nevezett műszeres repülés okta­tására is. A közforgalmi légi közlekedés pilótái együtt kezdik tanulmá­nyaikat a mezőgazdasági repü­lőkkel. ötvenórás — levegőben töltött — alapképzés és hatósági vizsgák után valamennyien „lé­gi jogosítványt” kapnak majd az AN—2-es típuson' való újabb gya­korlást követően az évfolyamot két csoportra osztják. Egyik ré­szük a mezőgazdasági pilóták speciális teendőivel ismerkedik tovább, míg a másik csoport a műszerezett gépeken folytatja tanulmányait. Az utóbbiak meg­tanulják többek között a műsze­res navigációt, fedélzeti rendsze­rek ismereteit, s 600 órás angol kurzuson sajátítják el a légi köz­lekedés nemzetközi nyelvét. Itteni tanulmányaik befejezé­se után a Nyíregyházán végzett hallgatók a korábbiakhoz hason­lóan továbbra is a Szovjetunió­ban ismerkednek meg «behatóé­ban a forgalomban lévő repülő­géptípusokkal, s ezt követően állnak munkába a MALÉV gé­pein. (MTI) SZOVJET MEGRENDELÉSRE • A jászszenilászlói termelőszövetkezetben is megkezdték az alma­szüretet. A több mint száz hektár ültetvényükön nagyrészt a jo­natán fajtát termelik. A hét elején kezdtek a körszedést szovjet exportra. Az almáskertben hetvenen dolgoznak, naponta 30 tonna kerül a ládákba. A hét végére segítséget kapnak. A kiskunfélegyházi szakközépiskola 250 diákja kilenc napig szüretel] az értékes gyü­mölcsöt, melynek hetven százalékát külföldre szállítjuk. Képünkön: a szovjet megrendelésre csomagolt alma méretét ellenőrzik. (Pásztor Zoltán felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents