Petőfi Népe, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-23 / 223. szám

4 9 PETŐFI NÉPE • 1941. szeptember 23. ■ mm­*r B Wyj 9 Az iraki megrendelésre készülő 50 köbméteres víztorony tartóoszlopának belsejét köszörüli Helik Pál. 9 A jobb oldali képen: szinte törpének tűnik a 100 köbméteres víztorony megmunkálását végző dol­gozó, (Opauszky László (elvételei) ■ A Víztornyok exportra A Lajosmizsei Vízgépészeti Vállalat négy gyáregységében 1420 dolgozót foglalkoztat. Gyártmányaik, a szennyvíz és víztisztító berendezések hosszú évek óta megérdemelt sikert aratnak a megrendelők körében mind hazánkban, mind számos baráti és tőkés ál­lamban. A múlt esztendőben 560 millió fo­rint értékű gyártást, szerelést végeztek, az idén pedig a tervek szerint elérik az 575— 580 millió forintot. Tavaly 130 millió forint értékű termék került a gyáregységekből külföldre, az idén pedig 180 millió forintos megrendelést kell teljesíteniük. Erről, s a külföldi igények kielégítéséről beszélgettünk a napokban Kincs Zoltánnal, a vállalat fő­mérnökével. — Tavaly sikeresen teljesítettük a külföldi megrendeléseket — mondta a főmérnök. — A 130 mil­lió forintból 45-öt tőkés államok cégeitől kaptunk. Régi partnerünk, egy NSZK-beli megrendelő részé­re iszapvíztelenítő berendezéseket gyártunk évek óta. Eljutottak ter­mékeink ezeken túl -Nigériába, Irakba és más tőkés államokba. A baráti Országok közül Csehszlová­kia a legnagyobb megrendelőnk. Hirtelen nehéz is lenne megszá­molni, hogy már hány általunk gyártott víztorony került náluk használatba. Tavaly 43 darab 100 és 200 köbméteres tornyot gyár- tpttunk és szereltünk fel részükre. Ezeken kívül ipari víztisztító be­rendezések is kerültek tőlünk a szomszédos országba. Az idén mind a szocialista, mind a tőkés export több lesz mint tavaly. A 65 millió forintos tőkés megrendelést — persze a többieket is — program szerint teljesítjük. Üj megrendelőink kö­zé tartozik Líbia, szeptember vé­gén kezdjük meg részükre az 5 darab 100 és az ugyancsak 5 da­rab 200 köbméteres víztorony szállítását. Az AGROINVEST Vál­lalat Irakban egy halkeltető tele­pet létesít, ebből is részt vállal­tunk, különböző vízellátó beren­dezéseket gyártunk részükre. Külföldi kapcsolataink erősödé­sére nemcsak a megrendelések teljesítése a jellemző. Egy NSZK- cégtől megvásároltuk egy uszoda- víz-yisszaforgató berendezés ..Jir cencét, s ézt a terméket velük kooperálva gyártjuk. Az első ilyen berendezés Gyulán lesz üzembe helyezve november 7-én, de már készül a harkányi, a dunaújváro­si és más fürdők részére a beren­dezések tervezése. Bizonyos alkat­részeket az NSZK-beli cégtől ka­punk, a használathoz szükséges tartályokat pedig mi gyártjuk ré­szükre. Az év végéig 300 darab különböző űrtartalmú tartályt kell eljuttatnunk az NSZK-ba. A baráti államokba irányuló exporttevékenységünk jelentős eseményei közé sorolhatjuk, hogy szakembereink az idén állították fel Csehszlovákiában az első 500 köbméteres víztornyot. Ebben az évben egy újabb 500, valamint egy 700 köbméteresre kaptunk megrendelést, és már közölték ve­lünk, hogy 1982-ben is szükségük lesz két ilyen hatalmas toronyra. A 100 és 200 köbméteresekből az év végéig negyvenkettőt adtunk át, s ugyancsak elszállítjuk részükre egy szennyvíztisztító telep gépi berendezéseit Mint az elején említettem, a helyszíni szereléseket saját dolgo­zóink végzik, évente átlag 40—60 szakemberünk tartózkodik hosz- szabb-röyidebb ideig külföldön. A megrendelők elégedettek a munkájukkal, jól képviselik vál­lalatunkat s a magyar ipart — mondta befejezésül Kincs Zoltán főmérnök. O. L. AZ ÉSSZERŰ ERDŐGAZDÁLKODÁS A legrégibb társadalmi egyesület A 115 éve alakult Országos Er­dészeti Egyesület — a legrégibb társadalmi egylet — nemrégiben tartotta Győrött a száztizenhar­madik közgyűlését annak a gon­dolatnak jegyébem hogy \az er­dőgazdálkodás alapja az erdőmű­velés. A második világháború után az ország erdősűrűsége alig érte el a 12, ma pedig meghaladja a 17 százalékot. Az 1 683 000 hektárnyi erdőnkből évente 7 200 000 köbmé­ter fát lehet kitermelni. Erdőgazdálkodásunk és erdőmű­velésünk nemzetközi tekintélynek örvend, s ebben nem kevés ré­sze van iaz Országos Erdészeti Egyesületnek, amely hosszú tá­von tervezi és segíti az erdőmű­velés és erdőtelepítés feladatait. Ebből a munkából jelentős részt vállal az egyesület huszonnégy — többek között az erdőfenntar­tási, erdőfeltárási, szociológiai, fatechnikai, természetvédelmi, ok­tatási, valamint a nemrégiben ala­kult termelőszövetkezeti — szak­osztálya. Ezek mindegyike önál­ló szellemi műhelynek tekinthetői adott témákat dolgoznak fel, s nem egyszer tesznek olyan javas­latokat, amelyeket az állami ve­zetés eredményesen hasznosít. A szakosztályokon kívül műkö­dik az egyesületnek 34 helyi cso­portja az állami gazdaságokban, az erdőgazdaságokban’ a terme­lőszövetkezetekben és a KPM kü­lönböző területein. Ezek a cso­portok a helyi problémákkal fog­lalkoznak, valamint a termelést segítő új technológiák kialakítá­sát és bevezetését segítik. Az Országos Erdészeti Egyesü­let ötezer-hétszáz tagjára felelős­ségteljes munka vár az elkövet­kezendő időkben is, hiszen a VI. ötéves terv időszakában az eddi­ginél is több és jobb minőségű fát vár erdeinkből a népgazdaság. A. T. Eredményes pártmunka a Kecskeméti Parkettagyártó Vállalatnál Január 1-én az iparátszervezés az ÉPFA kecskeméti par­kettagyárát is érintette. Mint ismeretes, kivált az anyaválla­latból és Kecskeméti Parkettagyártó Vállalat néven vált önállóvá. Viszonylag gyorsan zajlottak akkor az események, s a gyárból vállalati rangra emelkedő üzem kollektívájának nem kis erőfeszítésébe került, hogy az új körülmények között gazdálkodva megállják helyüket. Az új és bonyolultabb hely­zetben az újdonsült vállalatnál jelentősen megnövekedett a párt- szervezet politikai tevékenységé­nek szerepe. Az önállósággal együttjáró feladatok ugyanis bel­ső átszervezéseket, a termelés­ben nem egyszer munkaátcso­portosításokat igényeltek. Ehhez pedig az egész vállalati kollek­tíva egységes szemléletének, ki­alakítására, sok esetben áldoza­tos helytállására volt szükség. Az elmúlt háromnegyed év ese­ményeiről, tapasztalatairól be­szélgettünk Varga Imrénével, az üzemi pártszervezet vezetőségi tagjával, Keresztes Béla szb-tit- kárral és Németh József igazga­tóval. — Olyan új apparátusokat kellett létrehoznunk, amilyenek­kel az átszervezés előtt nem 'rendelkeztünk, amelyek funkcióit korábban, az ÉPFA-központ lát­ta el — mondotta az igazgató. — Ilyenek: a szervezési és ter­melési osztály, az anyaggazdál­kodási osztály, a pénzügyi osz­tály és nem utolsósorban az értékesítési osztály. Elsősorban belső erőkből igyekeztünk kiala­kítani az új szervezeteket, s a megfelelő káderek kiválasztásá­hoz. előléptetéséhez nagy segít­séget nyújtott a pártszervezet, valamint a szakszervezet is. A termelésirányítói posztokra a személyek kijelölése hasonló mó­don történt. A termelésben alapvető fel­adatunk volt a veszteséges gaz­dálkodás megszüntetése ahhoz, hogy a saját lábunkon megáll­junk. Az anyagtakarékosságtól a minőség javításáig, a költsé­gek csökkentéséig a gyár min­den dolgozójára hárultak tenni­valók. Erre kellett mozgósítani politikai munkával az egész kol­lektívát. — Az év elején sűrűn tartot­tunk párttaggyűlést, pártcsoport- üiést, bizalmi megbeszélést — vette át a szót Varga Imréné. — A téma minden esetben a vál­lalat belső gondjainak megoldá­sa volt. A pártvezetőség ülésein a gazdasági vezetők rendszere­sen számot adtak a vállalat hely­zetének alakulásáról, s mindig meghatároztuk a további felada­tokat is. Nemcsak a gazdasági vezetők számoltak 1 azonban be a púrtvezetőség .előtt, hanem a közvetlen termelésirányítók is. Sokszor szükség volt ugyanis .munkaátcsoportosításra az üze­men belül, ehhez pedig a poli­tikai meggyőzés elengedhetetlen eszköz volt. Gyári. kollektívánk tíz százaléka párttag, s a kom­munisták a legnehezebb idősza­kokban is helytálltak. Ugyanak­kor a szakszervezet is nagyon jó partnernek bizonyult. — A szakszervezeti vezetők jó része kommunista — kapcso­lódott a beszélgetésbe Keresztes CIKKEINK NYOMÁN Egy panaszra — kétféle válasz Júliusban e hasábokon tettük' szóvá Kié a felelősség? címmel a ka'skahityúi Deli Sándor furcsa esetét' miszerint egy családi ház építéséhez adott nagy összegű kölcsön törlesztése körüli hivatali tévedésre utólag jött rá a soltvad- kerti takarékszövetkezet, ennek ellenére követeld a felszámolt új ■kaimat megfizetését. Megírtuk, ol­vasónk nem önhatalmúan élvezte a k öl csőn v iss zaté r í tés kedvezmé­nyét, melyről hivatalosan elkészí­tett irat van a birtokában, majd hivatkoztunk a hatályos rendel­kezésre' miszerint az sérti meg a pénzügyi fegyelmet, aki a pénzr forgalomról szóló szabályokban foglaltaktól eltérően nyújt hitelt. Cikkünkre választ kaptunk a Soltvadkert és Vidéke Takarék­szövetkezettől, melynek ügyveze­tője, Martin József ezeket írta: Deli Sándor erdőgazdasági al­kalmazott — kaskantyúi lakos — részére 1971-ben 30 ezer forint összegű építési kölcsönt folyósí­tottunk. A törlesztés idejét 10 éves időtartamra határoztuk meg, figyelemmel a nevezett jövedel­mére, szociális helyzetére. Ügyvi­telt ellátó dolgozónk azonban a szükséges 360 forint helyett csu­pán '310 forint havi törlesztési kötelezettséget írt elő, s ez a té­ves számfejtés okozta, hogy az említett idő alatti befizetések nem egyenlítették ki a tartozást, amely még most is fennáll, így aztán a törlesztés végső határide­je 13 éves időtartamra módosult. Erre a plusz időtartamra nem ve­tünk ki 6 százalékos késedelmi — büntetési — dijat, hiszen ez er­kölcsiéien lenne, kizárólag az ügyviteli kamat megfizetését kér­jük, |mert a nevezett tulajdon­képpen él a hosszabb törlesz­tés lehetőségével, bár el kell is­merni, ez újabb adósság zavar­hatja saját pénzügyi gazdálkodá­sát. A felelősség elsősorban a szö­vetkezet ügyintézését terheli, amely előidézte, hogy az egyik kölcsönös-adós tag előnyhöz jutott a másik hasonló taggal szemben. Az esetet illetően a hatályos munkajogi szabályok szerint já­runk el. 'Panaszosunk a neki címzett le­vélmásolatból értesült e reagálás­ról, s azt nem fogadta el, ezért segítséget kért munkahelye, a Kiskunsági Erdő- és Fafeldolgo­zó Gazdaság szakszervezeti jog­segélyszolgálatától Az üggyel be­hatóan foglalkozott dr. Szablics Imre, a szolgálat vezetője, aki legutóbb ezt közölte a soltvad- fcertdekkel: Más tévedése — olvassuk a szerkesztőségünkhöz másolati példányiban eljuttatott sorokat — nem róható fel Deli Sándornak, aki a „Kötelezvény" megjelölésű kölcsönszerződésben eredit'.leg foglaltakat már teljesítette, to­vábbi tartozása nincs, a részére előirt újabb kamatösszeg megfi­zetésére nem köteles. Nos, itt fart a vita, ami azt sejteti, hogy a megelőző cik­künkben felvetett kérdésre — kié a felelősség? — nem egysze­rű igazságosan válaszolni Fontos feladat: a lakótársak tájékoztatása Béla szb-titkár. — Ily módon a szakszervezetben végzett munká­júkat pártfeladatnak is tekintik. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy a pártszervezet és hozzáte- hetem, hogy a szakszervezet ko­rábban végzett 'politikai munká­ja jól kamatozott az elmúlt ki­lenc hónapban. Ebben az idő­szakban lehetett igazán lemérni hatékonyságát. Ugyanis az egész vállalati kollektíva — párttagok és pártonkívüliek egyaránt — helytálltak a munkában. A ter­melés gyakori átállítása, az ezzel járó átcsoportosítások zökkenő- mentesen zajlottak le, egysége­sen hajtotta végre mindenki • a reá háruló feladatokét. — Mindezt eredjnényeink is igazolják — összegezte a beszél­getést Németh József igazgató. — Az önállóság első hónapjaiban azért is került súlyos helyzetbe váill'alatunk, mert az országos ár- intézkedések kedvezőtlenül befo­lyásolták termékeink értékesíté­sét. Emiatt sok megrendelést 'le­mondtak partnereink, ezért kel­lett sokszor átállni az éppen el­adható termékeink gyártására. Ennek ellenére üzemünkben a termelékenység 11,2 százalékkal emelkedett. S bár féléves terme­lési tervünktől az értékesítési ne­hézségek miatt 5 százalékkal el­maradtunk, létszámunk 10 szá­zalékkal csökkent, gazdálkodási eredményeink viszont lényege­sen javultak. Tavaly az eiliső fél­évben még 3,2 millió forintos veszteséggel termeltünk, az idén pedig június végéig 2,8 millió fo­rint nyereséget értünk el. Ez, úgy gondolom, a párt-, a szak- szervezeti és gazdasági vezetés jól összehangolt munkájának az eredménye. Nagy Ottó Augusztus sá-i lapszámunk Saj­tóposta rovatában a kecskeméti Széchenyivárosi Lakásfenntartó Szövetkezetében tapasztalt — és szerkesztőségünket, személye­sen felkereső F. I.-né jóvoltából tudomásunkra jutott — visszás­ságokkal foglalkoztunk. Neveze­tesen, hogy az érintett lakosok részére évek óta nem rendeznek közgyűlést, így hát csak talál­gathatják, mi a sorsa a havonta befizetett nagy összegű közösségi . Kc£ö^tük„ .aki efféle-, ' ir-at érdeklődik,nem^Kap megfe- ' léllő tájiékóztatást, sőt ' miajdnérfí sértő tartalmú .levél a „jutalma”, mint ahogyan az történt a pana­szos esetében is. Végezetül hi­vatkoztunk a vonatkozó rendel­kezésekre, melyek előírják a .la­kásszövetkezet tagjainak, vala­mint tisztségviselőinek, a köteles­ségeit, jogait. Sorainkra írásos választ kap­tunk a Széchenyivárosi Lakás- fenntartó Szövetkezet elnökétől, dr. Hegedűs Istvántól, aki többi között a következőkről informált: A >velünk bírálóan foglalkozó cikkel kapcsolatban vizsgálatot végeztünk, s megállapítottuk, hogy irodai alkalmazottunk helytelenül és jogtalanul járt el, amikor az egyik tagtársunknak a Heveiére — melyet a szövetke­zet vezetőjéhez címzett — elutasí­tóan válaszolt. Mindezért szigo­rú figyelmeztetésben részesült. Igazgatóságunk fontos felada­tának tekinti a lakótársak rend­szeres tájékoztatását. Évente ál­talában márciusban tartjuk az első küldöttgyűlést (é fórumra az ötévenként rendezendő közgyűlé­sek közötti időben kerül sor), ahol megtárgyaljuk az előző évi gazdálkodást és döntünk a tárgy­év költségvetéséről. A zárszám­adási anyagot egyébként mindig kifüggesztjük a lépcsöházakban, hogy így is értesítsük a családokat az épületükre vonatkozó bevéte­lekről sés kiadásokról. Ezzel, s a közösséget érintő egyéb kérdé­sekkel — bejelentésekkel, termé­szetesen fel lehet keresni Hivata­los időben az irodánkat, s ott készséggel állunk a tagtársak rendelkezésére. 'Fontos még el­mondani, hogy az igazgatóság négy-öt hetenként ülésezik, na­pirendjén aktuális témák szere­pelne]f. Abban a 'lépcsőházban, ahol az említett olvasójuk is lakik, rö­videsen új küldöttet választunk — a lemondott helyébe —, s ő minden bizonnyal aktívan tesz eleget vállalt kötelezettségének, s ipéldául még konkrétabban in­formálja a lakosokat az őket érintő tudnivalókról. Végezetül még annyit, már készülünk az ősszel esedékes közgyűlésünkre, melyre minden szövetkezeti tagot ezúton is tisz­telettel meghívunk. Örömmel tesszük közzé a me­gyénkben egyik legnagyobb la­kásfenntartó szövetkezet vezető­jének levélét. Ugyanis a tagság­gal való még élőbb, közvetle­nebb kapcsolatra minden ilyen szövetkezetben nagy szükség van, hiszen a cél, hogy az emberek a jövőben ne csak a fenntartási és felújítási ügyeket intézzék-ren- dezzék becsületesen, de — ahogy azt a Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság által e tárgykörben ké­szült és a lapunk augusztus . 11-i számában nyilvánosságra hozott vizsgálati anyag is megállapítja — tevékenyen segítsék a helyi társadalmi élet pezsgővé tételét, a házbeliék kulturális, sport- stb. .igényeinek kielégítését is. ' összeállította: Veiket Árpád HÁROMSZÁZEZER FORRÓVÍZ-TÁROLÓ mm ■mm ’MasSms ISS* 9 A Hajdúsági Iparművek 1*168 óta szállít bojlereket az NDK-ba. Az iparművek jelenlegi termelésének mintegy nyolc százalékát expor­tálják a Német Demokratikus Köztársaságba, ahol a forróvíz-lárolók folyamatos érkezése a lakásépítési program megvalósításának előfel­tétele is. (MTI-fotó: Tárkányi Béla felvétele — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents