Petőfi Népe, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-23 / 223. szám

1981. szeptember 23. © PETŐFI NEPE • 5 Közművelődés Bácsalmáson Az SZMT Művelődési Központ őszi—téli tervei A Szakszervezetek Bács-Kiskun megyei Tanácsának Művelődési Központja sokrétű tevékenységet fejt ki annak érdekében, hogy emelkedjék az üzemi dolgozók — fiatalok és idősebb korosztályúak — általános és szak­mai műveltsége. A kecskeméti intézmény nemcsak a megyeszékhely, hanem más vá­rosok üzemeiben is szakmai-módszertani se­gítséget nyújt a munkásművelődési formák szervezéséhez. Milyen programja van az in­tézménynek az új közművelődési évadban? Erről beszélgettünk Kovács Endrével, a szak- szervezeti művelődési központ igazgatójával. Mindenek előtt a munkásfiata­lokkal való törődést említette. Azt például, hogy sok a hiányos általános iskolai végzettségű fia­tal. s az ő segítségüket hosszú Idő óta elsődleges feladatnak te­kintik. Az intézményben szerve­zett általános iskolai tanfolyamo­kon több mint ötszázan tanultak az elmúlt öt évben, s szereztek bizonyítványt a hetedik-nyolcadik osztályos tananyagból. Most foly­tatódnak ezek ,a tanfolyamok. A szakszervezeti művelődési köz­pontnak külön kis tantestülete van, amely felkészíti a tanulókat, akik azután a dolgozók iskolájá­nak vizsgabizottsága előtt bizo­nyíthatják tudásukat. Ez év tavaszán munkásakadé­miái előadássorozatot szerveztek a Bács-Kiskun megyei Művelődé­si Központtal közösen. Egy-egy rendezvényen százan-száztízen vettek részt. A siker folytatást követel. Ugyancsak az MMK-val és a TIT kecskeméti városi szervezeté­vel közösen szervezik a külpoliti­kai fórumot. Az első szeptember 25-én sorra kerülő rendezvény vendége Alaksza Tamás, a Ma­gyarország munkatársa lesz, a Megyei Művelődési Központban. Evek óta jól szolgálják a munkás- művelődés ügyét a brigádvetélke­dők, melyeket az idén is meg­szerveznek. A résztvevők a fel­készülés során irodalmi, politikai, gazdasági, földrajzi' munkahelyi és szakszervezeti mozgalmi isme­(34.) Az alsó szinteken nem volt olyan nyüzsgés. Itt a Ha­zafias Iskola végző növendé­kei vizsgáztak. Félmeztelen, bőr- kötényes kamaszok álltak csopor­tosan a kínzókamrák ajtajai előtt, a mocskos kézikönyveket lapoz­gatták, ás időnként inni mentek a nagy víztartályhoz, amelyről bögre lógott. A cellákból iszonyú ordítás, ütések zaja hallatszott) egett szag áradt. Es micsoda be­szélgetés folyt az ajtók előtt! — A csonttörőnek van fölöl egy olyan csavarja, az eltört. Hát én tehetek róla? O meg kiebrudalt. — Jó volna megtudni, ki fog verni, talán valamelyik társunk. — Röhej, testvérek! Bemegyek, nézem, ki van ott megbilincsel­ve? Vörös Fika, a mészáros a mi utcánkból, aki részegen folyton a fülemet cibálta. No, jól vigyázz, gondolom, most majd én szórako­zom el veled ... Nézzétek, barátaim, nézzétek, gondolta Rumata, miközben las­san forgatta a fejét. Ez nem el­mélet. Ezt még senki sem látta az emberek közül. Nézzétek, hall­gassátok, vegyétek filmre a tá­volban ... Figyeljétek ezeket a fiatal, bárgyú, mindenféle bestiá­lis kegyetlenséghez hozzászokott pofákat, de ne fintorítsátok az orrotokat, hiszen a ti őseitek sem voltak különbek ... No, nekem ennyi elég, gondol­ta Rumata. Már nekikészülcdött, (hogy elkapja egy arra szaladó barát csuháját, akkor azonban észrevett egyszerre hármat. Bot­tal csépeltek egy hóhért, nyilván -a hanyagsága miatt. — Az Ür nevében — mondta Rumata halkan, s megcsörrentet­te a karperecéit. A szerzetesek leeresztették bot­jukat, és szemügyre vették. — Az ő nevében — válaszolt a legmagasabb. — Nos, atyák — mondta Ru­mata —, kísérjetek a folyosófel­ügyelőhöz. A szerzetesek összenéztek. — De mit akarsz tőle? — kér­dezte a magas barát. Rumata szótlanul eléje tartotta az írást. — Ahá — mondta a szerzetes. — Most én vagyok a folyosófel­ügyelő. — Pompás — felelte Rumata, és összecsavarta az írást. — Don Rumata vagyok. Őeminenciája nekem ajándékozta Budah dok­tort. Eredj, és vezesd ide. — Budah? — kérdezte elgon­reteiket bővítik egyebek között. A vetélkedőket — melyeken öt­hat-tíz kollektíva mér.i össze tu­dását — módszertani füzet közre­adásával segítik. A legjobbak megszerzik a jövőre sorra kerülő városi szintű versenyre a részvé­teli jogot. Az esztétikai nevelés érdekében üzemi tárlatokat rendeznek, me­lyeken a megyében élő képzőmű­vészek alkotásaival ismertetik meg az érdeklődőket. Kecskemé­ten is lesz kirakatgaléria. Az IBUSZ-szal megállapodtak ab­ban, hogy kirakataiban még az idén megrendezhetik az első ki­állítást. Bővül a népszerű Szé- chenyi-galéria programja is. Er­re felfigyelt az Építők Szakszer­vezetének Központi Vezetősége, s szervező partnerként jelentkezett, azzal az Ígérettel, hogy az or­szág különböző területeiről küld majd ide tárlatokat. Ag igazgató a továbbiakban hangsúlyozta: fontos feladatnak tekintik, hogy a szakmunkástanu­lók köréből népművelő utánpót­lást neveljenek a munkahelyek számára. Ennek érdekében — kí­sérletképpen — megszervezték az ifjú népművelők baráti körét. Rövidesen immár harmadszor kezdődnek meg az ilyen jellegű és célú foglalkozások. Ezeket helyszí­neken, üzemi klubokban, s más művelődési intézményekben tart­ják. Egyidejűleg szorgalmazzák, hogy a munkahelyek bízzák meg konkrét .közművelődési teendők­dolkozva. — Ugyan melyik az a Budah? A liliomtipró? — Dehogy — mondta a másik barát. — A liliomtipró Budah? Öt még az éjjel kiengedték. — Badarság! — vágott közbe türelmetlenül Rumata. — Budah. Aki megmérgezte a királyt. — A-há... — mondta a fel­ügyelő. — Tudom. De őt már alig­hanem karóba húzták ... Pakka testvér, eredj a tizenkettesbe, nézd meg. No és te, elviszed? — for­dult Rumatához. — Természetesen — felelte az. — Az enyém. — Akkor az írásocskát add ide. Az írás az aktához csatolódik. Rumata odaadta a papírt. Vagy öt perc múlva előtűnt a fogolyért küldött szerzetes: köté­len vonszolt maga után egy sötét ruhás, sovány öregembert. — Itt van Budah! — kiáltotta örömmel a szerzetes már messzi­ről. — Nem húzták karóba, él és egészséges! Egy kicsikét legyen­gült, az igaz... Rumata elébük lépett, kitépte a kötelet a barát kezéből, levette a hurkot az öreg nyakából. — ön Irukani Budah? — kér­dezte. — Igen — felelte az öreg, s mogorván nézett rá. — Rumata vagyok, jöjjön utá­nam, ne maradjon el. — Rumata a szerzetesek felé fordult. — Az Ür nevében. A felügyelő kiegyenesedett, le­engedte a botot, és kissé lihegve válaszolt: — Az ö nevében. Rumata Budahra nézett, és észrevette, hogy az öreg a falba kapaszkodik, alig áll a lábán. — Rosszul vagyok — mondta fájdalmas mosollyal. — Bocsás­son meg, nemes dón. Rumata karon fogta, és elve­zette. Amikor a szerzetesek el­tűntek szemük elől, megállt, elő­vett az ampullából egy szpora- min-tablettát, s odanyújtotta Bu- dahnak. Az kérdőn pillantott rá. — Nyelje le — mondta Ruma­ta. — Azonnal megkönnyebbül. Budah elvette a tablettát, meg­nézte, megszagolta, felvonta bo­zontos szemöldökét, azután a gyógyszert óvatosan a nyelvére tette. — Nyelje csak le — szólt mo­solyogva Rumata. Budah lenyelte. — M-m-m... — mondta. — Azt hittem, mindent tudok az or­kel a körben tevékenykedő fiata­lokat. Oj 'program lesz a szakszerve­zeti művelődési központban a diszkó-mozi, melynek a rendezésé­hez a megyei moziüzemi vállalat segítségét kérték. E rendezvénye­ken — elsősorban üzemi fiatalok számára — olyan filmeket vetíte­nek majd, melyek szórakoztatva nevelnek, s az ifjúság életével- problémáival foglalkoznak. A filmbemutatókat diszkó-műsorral kötik egybe. Ha e kísérleti ren­dezvény beválik, irodalmi és más 'témákkal bővítik majd a prog­ramját. Segítik a munkásfiatalok VI. országos vers- és prózamondó versenyére benevezett fiatalokat a felkészülésben. Szép számmal je­lentkeztek a megyei válogató ver­senyre. Színházi szakembereket, írókat- költöket, irodalomtanáro­kat kérnek fel a versenyzők fel­készítésére. Azt szeretnék ugyan­is, hogy a megyei, majd az or­szágos vetélkedőn minél többen jól helytálljanak. Természetesen továbbra is messzemenően támogatják az in­tézmény művelődési csoportjai­nak a tevékenységét. Nagy az ér­deklődés a közhasznú tanfolya­mok iránt. Több százan vesznek részt továbbra is a kiscsoportok. Szakkörök, klubok, művészeti együttesek munkájában — fejezte be tájékoztatását Kovács Endre igazgató. R. M. vosságokról. — Elhallgatott, fi­gyelte, mit érez. — Menjünk — szólt Rumata. 28. Végighaladtak a folyosón, fel­mentek a lépcsőn, aztán újabb és újabb lépcsőn. Rumata ekkor megtorpant. Ismerős, öblös ordí­tás visszhangzott a börtön bolt­íve alatt. Valahol a tömlőé mé­lyén teli torokból ordított, az Is­tent, a szenteket, a poklot, a Szent Rendet, dón Rebát becs­mérelte az ő kebelbarátja, Pam- ba dón Bau báró. Mégis. hurokra került a báró, gondolta bűntuda­tosan Rumata. Rumata sietve le­vett a kezéről két karperecét, fel­húzta Budah doktor sovány csuk­lójára, és így szólt: — Menjen fel, de a kapun ne lépjen ki. Húzódjon meg valahol oldalt. Ha zaklatnák, mutassa meg a karpereceket. Pampa báró úgy bömbölt, akár egy atommeghajtású hajó a sark­vidéki ködben. Rumata lerohant két lépcsőn, feldöntötte a szem­bejövő barátokat, utat tört, és berúgta a cellaajtót. Az imbolygó fáklyafényben észrevette Pampát. A bárót meztelenül, fejjel lefelé feszítették a falra. Arca fekete volt a vértolulástól. A görbe asz­talkánál fülét bedugva ült egy görnyedt hátú hivatalnok, az iz­zadtságtól fénylő hóhér pedig vaslavórban a csörömpölő szer­számait rakosgatta. Rumata bezárta maga mögött az* ajtót, hátulról odament a hó­hérhoz, és kardja markolatával tarkón vágta. A hóhér megfor­dult, a fejéhez kapott, s a lavór­ba rogyott. Rumata a kardjával kettészelte az asztalt az iratokkal együtt. Minden rendben volt. Ru­mata odament a báróhoz, aki ör­vendező kíváncsisággal nézett fel rá, megfogta a lábát tartó lánco­kat. és kitépte a falból. Azután a padlóra tette a báró mindkét lábát. Pampa elhallgatott, furcsa pózba dermedt, aztán kiszabadí­totta a kezét. — Hihetem-e — harsogta, s vérben úszó szemefehérét for­gatta —, hogy ön az, nemes ba­rátom?! Végre megtaláltam! — Igen, én vagyok — felelte Rumata. — Menjünk innen, ba­rátom, itt önnek semmi keresni­valója. — Sört! — mondta a báró. — Itt valahol sör volt. — Végig­ment a cellán, maga után von­szolta a láncok csonkjait. — Fél éjszaka futkostam a városban! Nekem azt mondták, hogy önt le­tartóztatták. és én rengeteg em­bert kardélre hánytam! Bizonyos voltam benne, hogy megtalálom önt ebben a börtönben! Odalépett a hóhérhoz, és mint a porszemet, úgy seperte le lavó­rostul. A lavór alól előbukkant egy hordócska. A báró öklével kiütötte a fenekét, a feje fölé emelte a hordót. A sör buzogva ömlött a torkába. A báró kiürítette a hordócskát, és a sarokba hajította, ahol a hi­vatalnok reszketett. (Folytatjuk) Bácsalmás nagyközség pártbi­zottsága legutóbb 1979. júliusá­ban tárgyalta a közművelődés helyzetét, és akkor határozatot hozott a minőségi fejlesztésről, a meglevő szellemi erők és anyagi javak hatékonyabb kihasználá­sáról, koordinálásáról, célul tűz­te ki , a nemzetiségekkel ■ való aktívabb foglalkozást, a munka­helyek közművelődésében, a szo­cialista brigádokban folyó tevé­kenység színvonalának emelését. Az eltelt két év eredményeit nemrég értékelte a politikai tes­tület. A beszámoló és a hozzá­szólások jól tükrözik azokat a sikereket, illetve hiányosságo­kat, amelyek a helyi állapoto­kat jellemzik. A fejlődés tényei mellett nem tekinthető például kielégítőnek a tanácsi szakigaz­Igényesen készített művészle­mezeket kínál a Hungaroton Vál­lalat az őszi hanglemezhetek idején. Az október elsejéig tar-' tó vásáron az erre az alkalom­ra kiadott tizenkét hanglemez­hez olcsóbban juthatnak hozzá a gyűjtők. Az eseményre azon­ban nem csak ezért érdemes odafigyelni. A kínálatban épp­úgy szerepel zenetörténeti ér­dekesség, mint közismert ko­molyzenei „sláger”, népzene, vagy prózai nagylemez. A Bartók-centenárium alkal­mából világszerte érdeklődést keltő vállalkozásba kezdett a Hungaroton. A két Bartók-albu- mot elsősorban különlegességek gyűjtőinek és zenei szakembe­reknek szánták. A „Bartók zon­gorázik” című album úgy szüle­tett, hogy a magyar vállalat a világ nagy hanglemezcégeitől, és a rádióarchívumokból össze­vásárolta a még meglevő Bar- tók-dokumentumokat. Ezeken a szerző maga, vagy a kor nagy előadóművészeivel — Szigeti Jó­zseffel, Benny Goodman-nel, Ba- silides Máriával — játszik. A ,,'Bartók-hangarchivum” címet viselő második album anyaga javarészt Babits hagyatékából való. A nagy költő felesége Tö­rök Sophie ugyanis nagy rajon­gója volt Bartók zenéjének, elő­adóművészetének. Az utolsó le­mezoldalon pedig a Bartókkal készült, angol és francia nyelvű interjúkból hallhatunk részlete­ket. Kiadtak még a Hungaroton- hétre egy teljes Bartók-népze- nei lemezt a szerző saját fonog­ráf-felvételeivel, valamint egy újabb Concerto és Tánc-szvit le­mezt, a Magyar Állami Hang­versenyzenekar előadásában. Pi­acra került ezekben a na­pokban még egy nagysikerű év­fordulós lemez. A Kodály-cente- náriumra készülve új felvételt készítettek a Páva-variációkból, valamint a Galántai és a Ma­rosszéki táncokból. Már a hanglemezhét első napjaiban elkapkodták a késő középkor egyik nagy operaszer­zőjének, Pergolesinek a művét, a gatási szerv irányító munkája, a tanácsi apparátusban nincs szak­képzett művelődési dolgozó. Ne­hezíti a hatékony irányítást a közművelődési bizottság nem kielégítő működése is. A munkahelyek közművelődé­si tervei azt bizonyítják, hogy számottevően építenek a szocia­lista brigádmozgalom keretében megvalósuló közművelődésre. Nőtt az olvasói kedv is: a Vö­rösmarty Mihály könyvtárban a kölcsönzési forgalom az 1978-as évit mintegy 4000 kötettel ha­ladta túl. A gyermek- és ifjúsá­gi szépirodalmi művek iránti ke­reslet például 2,1 százalékkal emelkedett. Ami az ismeretter­jesztést illeti, a tavalyi statisz­tika 107 előadást és 3749 részt­vevőt tart nyilván. Az elmúlt év­Stabat Matert. Az olasz barokk egyik legszebb alkotását a Ma­gyarországon gyakran vendég­szereplő híres dirigens, Lam- berto Gardelli vezényli. Közre­működik a Liszt Ferenc Kama­razenekar. A tizenhat virtuóz vonósjátékosból és egy csembal- listából álló Európa-hírű kama­raegyüttes egyébként több kiad­_ v ány főszereplője. Ok az elő­adói az idei nagy barokk al­bumnak, Händel Tizenkét con­certo grosso-jának, valamint a „Vonó mesterei” címet viselő válogatásnak. (Ez utóbbit máris elkapkodták, az utánszállítás azonban folyamatos.) Különleges, úgynevezett digitá­lis technikával készült, a Hun- garoton-hétre kiadott Csajkovsz­kij—Dvorák nagylemez. A Vo­nósszerenád és az E-dúr szere­nád ennek az eljárásnak köszön­ben 20 kiállítást is rendeztek Bácsalmáson. Az 54 műsoros es­ten 10 321, a gyermekműsorokon és táncestekén is szép számú résztvevő fordult meg. A kulturális munkát jól segí­tik a művelődési központ kiscso­portjai, melyek közül jelentős a honismereti közösség, irodalmi színpad, bábszakkör, énekkar, ze­nekar, képző- és díszítőművészeti, valamint tánccsoport. Látogatot­tak a nyelvtanfolyamok, a sza­bás-varrás, társastánc és a ba­lettfoglalkozások. Fontos szerep jut a Társadalmi Ünnepségeket és Szertartásokat Szervező Iro­dának is, mely 1981 első félévé­ben 91 szolgáltatást végzett. A pártbizottsági ülés meghatá­rozta a következő időszak főbb feladatait is. Molnár József hetően minden eddigi felvétel­nél tisztább hangminőségben él­vezhető. (Egyelőre csak a főváro­si boltokban kapható.) S hogy az operakedvelők se sértődjenek meg, új „felállásban” vették fel s kínálják Puccini Pillangókis­asszonyát. Cso-cso-szán ez alka­lommal Kincses Veronika, Pin­kerton Peter Dvorsky fiatal szlo­vák tenorista. Mindketten első díjasai voltak a legutóbbi po­zsonyi UNESCO-énekverseny- nek. Klasszikusokat népszerűsít a két prózai lemez. Az egyiken Bánffy György szaval Balassi- verseket. Shakespeare Szent- ivánéji álom című vígjátékát — Latinovits Zoltán, Ruttkay Éva, Sinkovits Imre és más híres szí­nészek előadásában — egyre többen vásárolják. P. E. FILMJEGYZET > 25 millió fontos váltságdíj Az utóbbi időben megszaporodott a moziműsorok­ban a kalandfilmek sora. Ebben a népes kategóriá­ban tó héhány igen jól sikerült példánnyal is talál­kozhattunk. Változatos, fordulatos mese, gyors helyszinváltások |és néhány esetben majdnem a horror kegyetlenségét súroló verekedések, erőszakos cselekmények sorakoznak egymás után és a néző­nek eszébe sem jut• hogy a vásznon megjelenő sze­replők jellemét, emberi tulajdonságait is meg kel­lene ismerni, s bétán ibetekinteni a történet fő alak­jainak gondolataiba. Az ilyesmi inkább zavarná a kalandfilmek nézőit — gondolják a gyártók —» mert a legfőbb sajátossága ennek a filmtipusnak a szün­telen akció. A most látott angol kalandfilm ezeknél a tulaj­donságoknál valamivel többet is ad. Először is ki­tűnő szereplőgárdát tálal a néző elé. nem utolsó­sorban pedig éppen a tehetséges színészek jóvoltá­ból a történet ihőseit jellegzetes emberi tulajdonsá­gokkal /ruházza fel. Nem kisebb művész alakítja a a főszerepet, imint Roger Moore, akit eddig mint jóképű,1gyors |mozgású fiatalembert üdvözölhettünk főleg a tv képernyőjén. Az idő azonban eljárt és Roger Moore az ifjú hős kategóriájából kinőtt, elő­térbe kellett hozni egyébként meglevő kitűnő színé­szi adottságait. Így aztán Ffolkes szerepében egy bo­garas, jópofa nőgyűlölőként jelenik meg, aki a macskák megátalkodott jóbarátja és jó néhány macskának a tulajdonosa. Amikor pedig éppen nem bonyolódik bele izgalmas kalandokba, hímzéssel foglalkozik, öt kéri meg nem kisebb személyiség, mint az angol kormány feje (csodálatosképpen egy hölgyről vgn szó!)< hogy működjék közre az Északi­tengeren található /egyik angol olajfúró berendezés, egy hatalmas mesterséges sziget megmentésében. A szigetet fgy kipróbált gengszterekből álló kis cso­port fel akarja robbantani és hogy me tegye, a film címében jelzett tekintélyes összeget kellene átadni, záros határidőn belül. A gengszterek vezérét másik nagy sztár: Anthony Perkins játssza. Róla azt is tudni illik, hogy kitűnően tud megjeleníteni olyan 9 Roger Moore, a főszereplő, így szakállasán is igen rokonszenves. figurákat, akik valamilyen bolondériával rendelkez­nek, (lelkileg sérültek• vagy éppen örültek. A filmben a szokásos fordulatok szinte teljes számban megtalálhatók, a rendező — A. W. McLág­ién — jó mesterember, és tudja, mi kell a nézőnek ahhoz> hogy he sajnálja a /mozijegy árát. Sőt, kel­lő mértéktartással arra is ügyelt, hogy ne tartózkod­jék állandóan a vásznon a két főszereplő, csak ak­kor, ha .éppen /szükség van rá. Pedig Moore most is rokonszenves jelenség. Régies szabású tweed öltö­nyében, okos kék szemein mindenki szívesen felejti rajta a szemét. Csak sajnálni lehet• hogy a gyönyö­rű maketteket^ nevezetesen az úszó olajfúró beren­dezést hordozó mesterséges szigeteket nem ismer­hette meg közelebbről a néző. Pedig ez a látványos­ság fölért volna akár egy izgalmas fordulattal is. Kár az is, hogy a film itöbbi szereplői jóval gyen­gébb „művészek”, talán az egyetlen James Mason és la !miniszterelnöknőt megszemélyesítő Faith Brooks említésre méltó. Cs. L. Művészlemezek a Hungaroton-heteken... PERGOLESI STABAT MATER \t V 1> V K M MÁK It I IA II VMARI 1 Willi RIO C.ARHl 111 A. SZTRUGACKIJ - B. SZTRUGACk istennek (enni

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents