Petőfi Népe, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-16 / 217. szám

A • PETŐFI NÉPÉ • 1981. szeptember 16. RUHAÜZEM hatéves gyári ranggal Korszerű termékek Bácsalmásról Határozatok már vannak... A «negye iparosításának sok új telepet teremtő időszakában, a hatvanas évek elején, közelebbről 1962-ben létesített tizemet Bácsalmáson a Szegedi Ruhagyár. Száznegyvennégy dolgozóval kezdték a termelést .— vattaruházattal indultak —, s fokoza­tosan növekvő létszámmal az első esztendőben 54 millió forintos termelési értéket hoztak létre. A munkatermek, a gépek és a szociális körülmények színvonala elmaradt a korszerűség követelményei­től, s természetesen a varrodában alkalmazott em­berek sem voltak még igazi munkások a szakmai tudásukat és a tudatukat illetően. Az azóta élteit csaknem két évtizedben összeforrt munkásgárdával rendelkező és megfelelő eredményességgel termelő gyárrá fejlődött az egykori telep. A magasabb 'rangot — mint Balogh Sándomé ügyviteli csoportvezető tájékoztatott — 1975. októ­ber 1-én kapták meg, s az V. ötéves terv első két esztendejében a Kiváló Gyár cím kivívásával bi­zonyítottak. Bár a sorozat nem folytatódott, az új­donsült gyár sikeresen oldotta meg feladatait, tervét évről évre teljesítette. Jelentős állomás volt, amikor 1976-ban a varrás területén meghonosították az MTM-munkamódszert, átvéve azt a FÉKON Ruházati Vállalattól. A meg­munkálási idő 37 százalékos csökkenésére számí­tottak, de még ennél is nagyobb sikerrel járt a próbálkozás: 53 százalékkal szorították lejjebb a varrási időigényt. A továbbfejlesztett módszer be­vezetése 160 dolgozót érintett. A technikai-műszaki színvonal emelésére 1980- ban, a tervidőszak végén 3 millió forintot költöttek. Korszerű, köztük japán és olasz gépeket vásárol­tak. Jelenleg már egyetlen darab sincs az üzemben a kezdő gépállományból. A bácsalmási ruhagyár profilja a későbbiekben mindkét nembelieknek, felnőtteknek és gyerekek­nek készített munkaköpenyekkel bővült. Ezeket ma már inkább divatköpenyekként kell emlegetni, hi­szen a régebbi, azonos rendeltetésű termékekhez alig hasonlítanak. Szélesebb az alapanyagskála, a régi „keményebb” kelméket műszálas anyagok vál­tották fel. Az egyszerű, „összedobott” köpenyek «na már eladhatatlanok. Ennek a munkaruházati cikk­nek a fazonja, kivitele is a divat hatása alá került. Jelenleg az iskolaköpenyeket például matricákkal díszítik, vállpántokat, legombolókat varrnak rájuk. A gyári szakemberek szerint a termékeiket szinte kisipari igényességgel kell megvarrniuk, hogy a magas minőségi igényekeit kielégítsék. Ehhez a korszerű termelőeszközökön kívül szak­képzett dolgozókra is szükség van. A szakmai szín­vonal emelésére az V. ötéves tervben kétszer szer­veztek felnőtt szakmunkásképző tanfolyamot. Leg­utóbb 40 betanított munkás szerezte meg a férfi­szabó szakképesítést. Ezek egy része a gyárhoz tartozó kelébiai telepen dolgozik. Azonban még újabb és újabb szakmunkásokra van szükség. Még ennél is sürgetőbb lenne középkáderek képzése a vezetők utánpótlásához, de sajnos erre csak Buda­pesten van mód, ott működik az ország egyetlen ruhaipari szakközépiskolája. 1976-ban 217 millió forint értékű terméket állí­tottak elő a Szegedi Ruhagyár bácsalmási gyárá­ban. (A nyereséget központilag számítják, így a gaz­daságosságról helyi adatok nincsenék.) Most, a VI. ötéves tervidőszak első évében 274 millió forint ér­tékű munkaruházati cikk, illetve divatköpeny el­készítése a feladat. A gyár ügyviteli csoportvezetője elmondotta, hogy az idén eddig a havi, a negyed­éves és a féléves tervüket egyaránt megvalósították. Június végéig a normaóratervet 101,6 százalékra túl is teljesítették, ami egyet jelent a munkaidő jó ki­használásával. Ebben az évben összesen 1 millió 100 ezer darab termék hagyja el a ruhagyárat. Ez idő szerint téli vatta ruhákat, köpenyéket és eső­kabátokat gyártanak. Az előző ötéves terv első évében 35 ezer 467 forint volt a gyárban az átlag bérszínvonal, az idénre 39 ezer 255 forintot terveztek. Ösztönzően élnek a moz- góbér-fizetési lehetőségekkel, a többlettermelést premizálják. A fluktuáció úgyszólván elhanyagol­ható mértékű. A szabászati munkaterem parkettá­zásával az idén tovább javították a munkakörül­ményeket. 0 A gyárudvaron új vattelinraktár épül. (Pásztor Zoltán felvételei) ryp ÜK-**”- ! l-ÉÉ T KJi # Tavaly 21 űj, korszerű gépet helyeztek üzembe a varrodában. • Vida Jánosné, az új szak­munkások egyike meés lett. m mm ;J§ LjnPÉtf • Kiss Istvánná szakmun­kás, aki minden műveletet egyforma ügyességgel sa­játított el, képűnkön gom- boz. • Női divatkőpenyeket cso­magol Madarász Erzsébet. Jogállam polgárai vagyunk, életünk szabályozva van. Nekünk pedig alapvető kötelességünk iga­zodni a mindannyiunk érdekét szolgáló regulákhoz. Akik nem így gondolkodnak, cselekednek, számíthatnak arra, hogy előbfo- utóbb összeütközésbe kerülnek a szűkebb környezetükkel, és vég­ső soron a hatósággal. Ez utób­bitól indokait esetben támoga­tást, megoldást várnak az embe­rek. Általában nem hiába. Akad viszont olyan „nehéz” ügy, mely úgy tűnik, felülkerekedhet a tör­vényesség jegyében eljárókon is. Egy ilyenről kaptunk a napok­ban bejelentést. Heten írták alá — többek ne­vében is — a szerkesztőségünk­höz eljuttatott levelet, melyből kiderül, hogy a kecskeméti Éne­kes utca 78. szám alatti emeletes ikerház lakója kisebb sertéshiz­laldát tart fenn mindenféle en­gedély-hozzájárulás nélkül, s az udvaron felépített ól közvetlenül a szomszéd lakás konyhájának ablaka alatt van. Az állatok gyakorta a közeli játszóterületen legelnék, s a tulajdonos a trágyát is arrafelé teríti szét, hogy ez­által elűzze onnan a gyerekeket. Igaz, e céljá't eléri a rengeteg léggyel is, mely fejfájdító züfn- mögés közepette birtokolja a tér­séget, ahol iszonyú a bűz, s emiatt a lakásokat sem lehet szellőz­tetni. 1 Ezzel a tarthatatlan állapottal — közük olvasóink — foglalko­zott már a KÖJÁL, a városi és a megyei tanács, születtek első- és másodfokú határozatok a ser­téstartás megszüntetésére, és az ól lebontására vonatkozóan, de azóta is minden változatlan. Sót, a tulajdonost még a nagy össze­gű kiszabott bírság sem bírta jobb belátásra. Dehát tényleg semmit nem érnek a szóban for­gó és régesrégen jogerőre emel­kedett hatósági döntések? A kérdést továbbítottuk a me­gyei tanács építési, közlekedési és vízügyi osztálya helyettes ve­zetőjéhez, aki a következőket mondotta: — Szomorú, hogy epnyi ható­sági közbenjárás is eredményte-. len. Az államigazgatási szervek ezek után is csak azt tehetik, hogy újra és .újra bírságolnak ... Nem merjük megjósolni, hogy e módszer mikor hozza meg a várt eredményt. Mint ahogy azt sem értjük, az ilyen határozatok gyakorlati végrehajtását miért nem rendelheti el valamilyen Il­letékes. Vagy talán ennek ára is egy újabb tortúra?! KÉRDEZZEN — FELELÜNK Kell-e adót fizetni a kistraktor után? A Kiskőrös, Pillangó u. 3. szám alatt lakó Madácsi János olyan kerti traktorral rendelkezik, amely 15 lóerős teljesítményű és óránként maximum 15 kilométe­res sebességgel közlekedik. Egép után 1600 forint adót vetett ki a helyi tanács, ám olvasónk szerint jogtalanul, mellyel kapcsolatban így ír a lapunkhoz küldött leve­lében: „Tudomásom szerint léte­zik egy olyan új rendelkezés, hogy az enyémhez hasonló lassú gép adómentességet élvez. Vagy talán nincs igazam? A rendelkezés, amire ön gon­dol, valóban érvényben van, melynek lényege: mentes a gép­járműadó alól az azonosítási táb­lával ellátott olyan mezőgazdasá­Lesz-e új vendéglátó egység a Jó ütemben épül tovább a kecskeméti Széchenyiváros, ahol gyakorta költöznek be családok az újonnan átadott épületekbe. Nemrégen például a Lánchíd és a Lóverseny utcai (tízemeletes házak fogadták a boldog ,»hon­foglalókat”, akik nevében most többen — például kismamák és idősebbek — keresték fel lapun­kat, s megírták, nagyon hiány­zik a környékről olyan vendég­látóhely, ahol ebédelni, vacso­rázni lehet, sőt onnan elvinni az ennivalót. „Vajon gondoltak-e már effélére az Illetékesek?” — kérdezik olvasóink. gi munkagép, mely a közúton ön­erőből óránként 25 km sebesség­nél gyorsabban haladni nem tud. A tulajdonát képező kistraktor tehát ebbe a kategóriába tarto­zik. TPersze ez csak az érem egyik oldala. Mert nem szabad figyel­men kívül hagyni a háztáji és ki­segítő gazdaságok jövedelemadó­jára vonatkozó előírást, melynek értelmében, aki 15 lóerőn, felüli mezőgazdasági vontatót (traktort) stb. üzemeltet, már köteles ilyen címen adót fizetni. Csakhogy e szabály sem alkalmazható levél­írónkra, akinek kisgépe nem éri éli a közölt teljesítmény alsó ha­tárát. Ügyében javasoljuk, kérje a városi tanács pénzügyi szak- igazgatási szervétől az adóelőírás felülvizsgálatát. Széchényi városban?. (Nos, jó hírrel szolgálhatunk minden érdekelt lakosnak* ugyan­is megtudtuk, hogy a helyi Arany­homok szálloda fog abban a tér­ségben több milliós ráfordí­tással kialakítani egy meleg­konyhás vendéglátó egységet, mely a tervek szerint jövő év el­ső leiében nyílik meg. Mint Nagy Ferenc igazgató elmondotta, a korszerűen, berendezett üzlet több­féle ízletes étellel — meg a hozzá­való itallal — áll a vendégek ren­delkezésére, akik természetesen olyan célból "is rendelhetnek ott ebédet, vacsorát, hogy azt rend­szeresen hazaviszik. összeállította: Veiket Árpád MNNNMMMMNMNMNMMNM MEGSZŰNT A CSIRIPELÉS _______________ R ádiózás a mezőgazdaságban A hajdani pusztákon • gémeskút nyújtózkodott a legmagasabbra. Ma: Zt méteres antennaárboc áll szilárdan, négy vaslábon, az Izsáki Állami Gazdaság kózpontl udvarán. Tetejében egy irányított Vagl-antenna BalSzs- pusztára „lát”. Két hosszabb éz egy révidebb antennaelem függőlegesen, köztük pontosan kimért térkéz — s máris cslrlpelés nélkül, tisztán szél egy hang Franké János párttltkár telefon kagylójábél: — dr. Jávor Péter állatorvos Balázs pusztáról. Jelentkezem. Vétel. • Markó Mária az új központban. (Fotó: Straszer András) Ilyen egyszerű? Egy torony, rajta egy háromelemes antenna, és már lehet csevegni a fél vi­lággal? Ha a fél világgal nem is — a fél megyével igen. Különösen pe­dig azokkal — a 25 kilométeres körzetben telepített — munkahe­lyi adó-vevő állomásokkal, ahol a korszerű hírközlés egyik vív­mánya: a rádiótelefon, a termelő- munka fontos tényezőjévé vált. Á termelés szervezésének, irányítá­sának nélkülözhetetlen eszköze. — Hogyan jutottak el idáig? A jó műszaki érzékről is tanús­kodó párttitkár, aki egyben ener­getikus, így válaszol: — Az adótorony, amely 1966 óta áll a gazdaság udvarában, a rajta elhelyezett sugárzóval még kevés lenne a gyors és biztos híradáshoz. Nem ilyen egyszerű a dolog. Gazdaságunk az idén 1 millió 200 ezer forintot költött hírhálózata korszerűsítésére. Je­lenleg 53 állomással léphetünk közvetlen kapcsolatba, miután augusztus 10-én a Budapesti Rá­diógyár szakemberei elvégezték a szükséges üzempróbákat. A pos­ta rádióengedélyét a közeli na­pokban várjuk. Hogy mit jelent ez a maga­sabb szintre emelt technikai fel- készültség, arra csak néhány pél­dával utalunk. Az a cikkünk elején említett csiripelés, amely az elavult tele­fonhálózat sajátos hangjelensége, nincs többé. A kijelölt sugárzási sávban, egy átjátszó adó segítsé­gével, a posta által megadott hí­vószámmal végeredményben; az év végére 79 állomást tud kap­csolni a központos. Meglátogattuk Markó Máriát, a rádiótelefon-központ kezelőjét is, aki az adó közvetlen közelé­ben, egy átalakított helyiségben gyakorolja az új technikát. Mind­össze egyetlen gombnyomással te­remt összeköttetést Balázspusz- tával, a Platterteleppel, az Agár­diteleppel és a többi üzemegy­séggel. Egy traktor javításra várva vesztegel? Alkatrészre van szük­ség valahol? Elakadt a zetor? A gyümölcsszedő diákokért küldhe­tik a buszt? Megteltek az üres ládák? Van megoldás. Beszólnak a központba rádió- telefonon. K — 1

Next

/
Thumbnails
Contents