Petőfi Népe, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-16 / 217. szám

1981. szeptember 16. • PETŐFI NEPE • 5

KA DA ELEK? TÓTH LÁSZLÓ? VÁSÁRHELYI ZOLTÁN?

Ketten a GAMF-ról...

Névadásra várva

Illő nevet kaphatna végre a Megyei Művelődési Központ.

Jő néhány kecskeméti tudós, művész, politikus jeleskedett a kultúra terjesztésében; van választék. Még akkor is a bőség zavarával küszködne a javaslatelőkészítő bizottság, ha — remélhetően — eltekint a város két nagy szülöttétől.

A drámaíróra színház, múzeum, gimnázium, könyvtár, könyvesbolt, kultuszát ápoló egyesület, állandó kiállítás, utca, tér emlékeztet. Kevesebb többet jelentene. Még szerencse, hogy a Bánk bán szerzőjének nevével hivalkodó tisztasági fürdőt lebontották, a Katona József sportegyesület sem hallat magáról újabban. Egyik-másik intézmény ugyanis formalitásnak tekinti elnevezését, és nem tesz sajtot a kenyérhez. Az ott dolgozók számára édeskeveset mond a kicsit programként is vállalt életmű, sem egyénileg, sem szervezetten nem törekedtek alaposabb megismerésére. Előfordult, hogy a legtekintélyesebb magyar Katona-szakértő érdekfeszitőnek ígérkező, a kritikai kiadás előkészületeiről tydósító előadására egyetlen könyvtáros, egyetlen színész, egyetlen muzeológus nem ment el.

/

demokrata párt helyi vezetői a legnagyobb elismeréssel méltatták áldozatos életművét.

Kodály Zoltán munkásságára iskola, kórus, könyvesbolt, külföldön is számon tartott intézmény neve és egy kis tér utal.

Kitűnő tanítványa, Vásárhelyi Zoltán Kossuth-díjas karnagy az eddiginél méltóbb emléket kívánna. Sokak által tisztelt munkássága ösztönzést és mércét jelenthetne a művelődési közösség javára. Az újra fogékonyan keresett közhasznú feladatokat magának, bontakoztatta ki nem mindennapi tehetségét. Kevesen tettek többet nála a magyar zenekultúráért. Tóth Aladár így méltatta a páratlan sikerű Kodály- és Bartók-ősbemutatók után: Kecskemét „elsőnek fektette le vidéken a legmagasabb rendű magyar zenei kultúra alapját, és azóta is eszményi következetességgel, tántoríthatatlan meggyőződéssel, ezen a szilárd, komoly alapon építi fel muzikális műveltségét. Ez a város Bodon Pál zeneiskolájának, Vásárhelyi Zoltán énnekkarkultúrájának a városa ...” A nagy művész egyúttal ma is nehezen fölülmúlható példának tekinthető népművelő volt. Jól látta a zenei élet és a zenei kultúra közötti — ma is meglevő — különbséget. „A zenei kultúra ott kezdődik, amikor a tömeg zenei igényei nem merülnek ki a zenehallgatásban, a szemlélődésben, hanem amikor a tömeg maga is aktívan bekapcsolódik a munkába.” Ötletesen, fáradhatatlanul, a legapróbb részletekre figyelve, az ügyet előmozdító lehetőségeket maximálisan kihasználva, a meggyőzés, a tudatosítás, a lelkesítés minden adódó, kitalálható módszerét alkalmazva toborzott szinte a semmiből segítő szövetségeseket. Törvényszerűen vezetett útja a Vasas dalosokhoz, a munkásmozgalomhoz.

Kada Elek neve is rangositaná a művelődési központot. Nem rajta múlt, hogy az első világháború előtt nem épült föl máig modernnek ható elvei alapján a kultúra méltó kecskeméti háza. (A földrengés, majd közeli halála akadályozta meg a könyvtárral, fedett uszodával, múzeummal együtt valóban művelődési központ jellegű intézményt eredményező, előrehaladt tervei kiviteleztetésében.) Közművelődési érdemeit 'így is hosszan sorolhatnám. A művésztelep létesítése országos jelentőségű tett volt. Az általa összefogott 1908-as dalosünnepélynél nagyobb szabásút azóta' sem rendeztek a hírős városban. A fiatalon jeles műkedvelő színdarabját a‘Nemzeti Színház is bemutatta. Polgármesterként és előadóként segítette a Katona József Társaságot, az ismeretterjesztést, a Munkásotthont. A könyvtár, a múzeum sokat köszönhet tevékenységének. A kétkezi dolgozók, a szociálTóth László, a Tanácsköztársaság hónapjaiban hangversenyek, ingyenes színházi előadások szervezésével, a világnézeti nevelést, a tudomány terjesztését szolgáló sorozatokkal rendkívül pezsgő kulturális életet teremtett Kecskeméten. Stikat tett a haladó magyar irodalomért. Buzdító, segítő figyelemmel támogatta József Attilát. Németh László, Kassák Lajos, Szabó Lőrinc, Csuka Zoltán, Gellérl Andor Endre, Veres Péter, Illyés Gyula és mások műveinek kiadásában való aktív közreműködésével bizonyította elkötelezettségét. A Katona József Társaság és a Kodály-kórus elnöki tisztét sem puszta címnek tekintette. Az elsők között népszerűsítette városunkban Kodályt és Bartókot. Pályafutása a szocialista jövendővel elkötelezett értelmiségi lét vonzó példája.

Mindhárman azt tanúsították, hogy vidéken is kiteljesíthető országosan méltányolható alkotó életmű, ha valaki a kor fejlődésirányában hasznosítja tehetségét. Bármelyikük neve kerülne a Május 1. téri intézmény homlokzatára, arra kellene a művelődési központ valamennyi dolgozójának törekednie, hogy ne csak a választott jeles által váljék nevessé munkájuk. A nemzeti kultúrát is előrevivő, a születő új mellé szegődő, szocialista célo- * kát követő, a kivitelezés, a megvalósítás minden szakaszában aprólékosan igényes tevékenységgel bizonyíthatják, hogy méltók a név viselésére. Heltai Nándor

A mi színházunk

Az olvasók széles tábora, a színházkedvelő közönség, s általában a művelődő, érdeklődő emberek sokasága évek óta figyelemmel kísérhette azt a szép szándékú törekvést, igyekezetei, amellyel az ország több városában saját színházat akartak — s tudtak — létrehozni a lelkes lokálpatrióták. Veszprémiben, Székesfehérvárott, Egerben, majd Nyíregyházán lángoltak fel újra és újra a harcok, a jónak vélt ügy érdekéiben.

Az olvasónak talán távolinak tűnik mindaz, amit fentebb bevezetőül, említettem. Pedig nem az; ugyanis ma már ott tartunk, hogy ami a szabolcsi vagy hevesd embereket érdekli, az visszhangot ver alkalomadtán a megyénkben emberek lelkében-tudatában is. Hiszen amióta megnőtt az emberek érdeklődése a távolabbi dolgok iránt is, amióta szinte tálcán szállítják a híreket a tömegkommu- • ndkácdós eszközök jóvoltából, azóta mintha közelebb kerültek volna 'hozzánk a .tőlünk távol eső dolgok, események.

Úgy érzem, ide illik a fentebbi bevezető gondolatsor annak érdekében, hogy sikerüljön ismételten felhívni olvasóink figyelmét a mi színházunkra: a kecskeméti Katona József Színházra, annak lelkes együttesére. Ugyanis az itt élő emberek szerencsésebb helyzetben vannak, mint voltak ezelőtt az egriek, a nyíregyháziak stb. Mert itt sok évtized óta működik már saját színházi intézmény, saját erőből fenntartott társulat, sok- ezer színházat, színpadot kedvelő ember kedvtelésére.

Ilyenkor, évadkezdés idején, ‘ ismételten felmerül a kérdés: vajon hogyan, miként fogadják az érdeklődők az évente meg-meg- újuló társulatot, s annak alapvető törekvését, célkitűzését? Hogy mennyire él a színjátszás iránti vágy a mi tájainkon élő emberekben? S hogy' mennyire van — lesz — lehetőség az ilyen irányú igények kielégítésére? Tapasztalataink alapján — szerencsére — szép számmal felemlíthetjük a példákat optimizmusunk, bizakodásunk erősítésére.

Néhány hónappal ezelőtt közönségszervezők nyilatkoztak. Várakozással vegyes elismerés- | sei, remekül kitapintható igényekkel. Azután

egyes helyeken — falvakban, városokban is — csoportosan jelentkeztek ismétlődően a bérletesek. S ide sorolható még, hogy a nemrégiben lezajlott évadkezdő társulati ülésen kulturális életünk egyik megyei irányítója meleg szavakkal szólott a társulat tagjaihoz, hangsúlyozva többek között, hogy a vezető testületek szeretik ezt a színházat — a mi színházunkat —, s elsősorban azért, mert teljes egészében magukénak érzik azt. Könnyű elgondolni a társulat tagjainak az örömét, az ilyen szavak hallatára. Véleményem szerint egyértelműen munkakedvet erősítő, kedvet csináló volt a mélyen emberi hangú megnyilvánulás.

Nos, amikor sietve kijelentettük, hogy a kecskeméti Katona József Színház megújult társulatától sokat várnak a fenntartó szervek vezetői — s a színházrajongók is —, akkor azt sem árt hangsúlyozni, hogy 'bővültek az adottságok, a lehetőségek. Többek között az új színészekkel, akik ide szerződték, s az új zenekari tagokkal, akik szép játékukkal igyekeznek majd a közönség kedvébe járni. És ide sorolhatjuk azt a tényt is, hogy immár új vezetési-irányítási rendszerben, megváltozott körülmények között végezhetik tervszerű munkájukat az intézmény dolgozód.

A fentiek — többek között — jó alapot nyújtottak ahhoz, hogy a színház vezetősége minden eddiginél korábban s alaposabban készítse el az új évad műsortervét. Sőt, ehhez még ez esetben az is társul, hogy hónapokkal az első bemutató előtt már mindenki előtt ismert volt az évadban sorra kerülő darabok szereposztása. Tehát kinek-kinek alkalma nyílott jóelőre megismerni saját elkövetkező munkáját, és a másokét is, ami szintén nem mellékes dolog.

Talán szeplőnek, szépséghibának látszik, hogy a színház épületét közben fokozatosan átalakítják, felújítják, szépítik, korszerűsítik. Méghozzá olykor bizonyos szempontból kifogásolható módon és ütemben. Ám a vezetőség szilárd eltökéltsége:'semmilyen ilyesfajta gond, probléma, nehézség nem gátolhatja alapjában a szép tervek valóraváltását. A mi színházunk elkövetkező — és jogosan elvárható — sikereinek érdekében.

V. M.

a

A Művelődési Minisztérium állásfoglalása szerint Magyarországon Népköztársasági ösztöndíjas lehet az a főiskolai hallgató vagy egyetemista, aki legalább két féléven keresztül jeles tanulmányi átlagot ér el és magatartásában, mozgalmi munkájábah példamutató. A kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki/ Főiskolán az idén két harmadéves érdemelte ki ezt az ösztöndíjat. Velük beszélgettünk tanulásról, a főiskolai élet mindennapjairól, jövőbeli szakmai elképzeléseikről.

Dósa István

— Várpalotai vagyok, ott érettségiztem a Túri György Gimnáziumban. A főiskolán automatika szakra járok. Önmagában ez nem túl szerencsés, hiszen az országban rendkívül kevés az irányítás- technikával foglalkozó munkahely. Ezért ha végzek, gondolom csak Pestre mehetek.

— A mozgalmi munka? Vezetőségi tagja, propagandistája vagyok a 2-es számú alapszervezetünknek. Mi különöset mondhatnék a főiskolai KISZ-mUnkáról ? Nézze, a „jó húzós ló” elve alapján inkább a négyes vagy jedes rendűekre bíznak mozgalmi feladatot. .Okét talán megbízhatóbb- nak tartják, mint a bukdácsolókat. Hogy miért kevés a jó tanuló? Erre nem tudok pontos választ adni, biztosan bennünk, diákokban is sok hiba van.

— Népszerű vagyok-e a csoporttársaim között? Kollégista lévén, ha odajönnek hozzám valamivel, hogy segítsek például egy adott feladat megoldási módjában, vagy egy műszaki rajz részletének elkészítésében, akkor ezt szívesen teszem. Ez a legtermészetesebb ., - . r Bp

— Mit csinálok szabad időmben? Nem vagyok egy tipikus diszkóba járó fiatal. Inkább olvasok, uszodába vagy könyvtárba járok. A Magyarországot meg az ÉS-t rendszeresen olvasom. A jövőbeli elképzeléseimről még any- nyit mondanék: munka mellett nekem is szándékomban áll elvégezni a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemet.

Gál András

— Fizikaszakos osztályban érettségiztem Hódmezővásárhelyen. Rendszerszervező szakra járók a főiskolára. Ez egy viszonylag új, Magyarországon még nem eléggé elismert szakma. Nagy vonalakban úgy is fogalmazhatnék: A rendszerszervező üzemmérnök az, aki a munka legoptimálisabb megszervezésének folyamatát kitalálja. Márpedig erre a tudományra egyre nagyobb szüksége lesz a magyar népgazdaságnak. Úgy tudom, néhány munkahelyen már alkalmaznak ilyen szak- képzettségű üzemmérnököt.

— Véleményem szerint sem átlagon felüli képességet, sem pedig mértéktelen magolást, hajtást nem igényelnek a főiskolai tanulmányok. Tény, hogy a jeles átlaghoz tanulni kell, méghozzá komolyan. Ezt senki nem vitatja. A jó tanulókra azonban ma köny- nyen ráragasztják a „Pedál” kifejezést, de engem ez nem érdekel. Nekem egyszerűen az önbecsülésemhez szükséges a jó vizsga. Nem szégyellem, hogy bizonyos tantárgyakból erőfeszítéssel szereztem négyest vagy jelest. Alapos felkészülést, elmélyültsé- get igényelt például a matematika két féléves anyaga, a készülék- szerkesztés vagy az anyagszerkezet-vizsga. Ez utóbbit úgy hívjuk magunk között, hogy a telefon- könyv. Ebben a tantárgyban ugyanis rendkívül nagy a megtanulandó információmennyiség.

— Az egész szakmából legjobban a számítógépek termelésben való alkalmazhatósága érdekel. A tudományos diákköri dolgozatomnak is ez a témája, egy képzeletbeli termelési rendszer szimulációja. Rendkívül izgalmas feladat... Diploma után? Mindenképpen a szakmában szeretnék elhelyezkedni, s munka közben elvégezni a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemet. Mennyi az ösztöndíj? Havi ezerkétszáz forint. Ez úgy tűnik, sok egy diáknak. Am, ehhez két féléven keresztül keményen kell tanulni, de 'ha mondj.uk elmegyek valami „fogdmeg” melóra, ugyanezt a pénzt két hétvégén megkeresem ...

P. E.

A. SZTRUGACKI3 - B. SZTRUGACKI3

HNehéz istennek lenni

(28.) — Nem... Azt hittem, elsősorban a családi vagyonomat akarja megkaparintani. El sem tudom képzelni, dón Reba, miként reméli megszerezni?

— Hát az adomány levél? — kiáltott fel Aba testvér.

— Ostoba vagy, Aba testvér... Rögtön látni, hogy boltos vagy. Nincs tudomásod arról, hogy a hitbizomány nem kerülhet idegen kézbe?

Aba testvér felbőszült, de türtőztette magát

— Ne beszéljen ilyen hangon — jegyezte meg dón Reba.

— Az igazat akarja tudni? — vágott vissza Rumata. — Hát akkor hallja a színtiszta igazságot: Aba testvér ostoba és boltos.

— És Szonban sem volt alkalma járni, nemes dón? — kérdezte dón Reba.

— Szonban jártam.

— Ismeri dón Kondort, Szoan főbíróját?

Rumata felfigyelt.

— Családunk régi barátja.

— Igen nemes lelkű férfi, nemde?

— Rendkívül tiszteletre méltó személyiség.

— Hát arról tudomása van-e, hogy dón Kondor az őfelsége ellen szőtt összeesküvés részese?

Rumata felszegte az állát.

— Jól jegyezze meg, dón Reba, számunkra, anyaországi törzsökös nemesség számára, mindezek a Szoan ok és Irukanok, de Arka- nar is, a császári korona hűbéresei holtak, és mindörökre azok is maradnak.

Don Reba elgondolkodva nézett rá.

Rumata gyorsan megfeszítette és újra elernyesztette az izmait. Ügy érezte, a teste engedelmeskedik. A függöny mögül ismét előugrott a három szerzetes. Körülfogták a még egyre hízelgőn mosolygó Aba testvért, megragadták, és a karját hátracsavarták.

— 0, ja-a-aj!... — jajdult fel Aba testvér.

— Hamar, hamar, ne késlekedjetek! — mondta undorral dón Reba.

A kővér bőszen kapálózott, miközben a függönyök mögé vonszolták. Vlsítozott, azután hirtelen félelmetes, feli jmerhetetlen hangon felüvöltött, majd nyomban elcsendesült.

Don Reba fel-alá járkált a szobában, és tűnődve vakargatta hátát a nyílvesszővel. „Jó, jó — dünnyögte szinte gyengéden. — Pompás!...” Szinte megfeledkezett Rumatáról.

— Elintéztem őket, mi?... Egyikük se nyikkant!... Önöknél, azt hiszem, nem tudják így... Ige-en... — húzta a szót ábrándosán dón Reba. — Jó! Nos hát, most pedig beszélgessünk egy kicsit, dón Rumata... De ‘talán nem is Rumata? Sőt, .talán nem is dón?

— Hallgatóm önt — mondta Rumata.

— ön nem dón Rumata — jelentette ki dón Reba. — ön névbitorló. Esztoni Rumata öt éve meghalt, és nemzetségének családi sírboltjában pihen. Beismeri saját maga vagy segítsek?

— Beismerem saját magam — felelte Rumata. — A nevem Esz- tori Rumata, és nem szoktam meg, hogy a szavaimban kételkedjenek.

Megpróbállak felmérgesíteni egy kicsit, gondolta. Fáj az oldalam, különben megtáncoltatnálak.

Úgy látom, ‘beszélgetésünket másutt kell folytatnunk — jelentette ki vészjóslóan dón Reba.

Az arcáról eltűnt a kellemes mosoly, ajka egyenes vonaliba szorult. Furcsán, kissé ijesztőn ráncolódott homlokán a bőr. Igen, gondolta Rumata, az ilyentől meg lehet ijedni.

— Tehát nem hajlandó beismerni — állapította meg dón Reba.

— Mit?

— Azt, hogy névbitorló.

— Tisztelt Reba — felelte Rumata oktatóan —, az ilyesmit bizonyítani szokás, ön sérteget!

Don Reba arcán émelygős kifejezés jelent meg.

— Kedves -dón Rumatám — mondta. — Bocsásson meg, egyelőre ezen a néven fogom szólítani. Nos, hátén rendszerint soha semmit nem bizonyítok. Ott, a Vidám Toronyban bizonyítanak. Ezért tartok jól fizetett, ‘tapasztalt szakembereket, akik Szent Mika húsdarálója, az Úristen lábvértje segítségével az égvilágon mindent betudnak bizonyítani. Azt is, hogy van Isten, azt is, hogy nincs. Hogy az emberek a kezükön járnak, hogy az oldalukon járnak. Értengem?

— Engem nem fenyeget — mondta Rumata. — önt fenyegeti.

Don Reba kis ideig töprengett.

— Jól van. Nyilván mégis nekem kell elkezdenem. Nézzük meg hát, mivel tűnt ki Esztori . dón, Rumata ötévi túl világi élete során az arkanari királyságban. Azután pedig ön megmagyarázza ne’, om mindennek az értelmét. Rendben van?

— Nem szeretnék elhamarkodott ígéreteket tenni — felelte Rumata —, de érdeklődéssel végighallgatom.

Don Reba egy ideig az íróasztal fiókjában turkált, majd előhúzott egy vastag papírlapot, és átfutotta.

— Vegye tudomásul — kezdte nyájas mosollyal —,. hogy én, Ar- kanar koronavédelmi minisztere, bizonyos lépéseket tettem az úgynevezett könyvtudók, egyéb haszontalan és az államra nézve kártékony egyének ellen. Ezek az akciók különös ellenállásba ütköztek. Egy ismeretlen, de rendkívül energikus valaki az orrunk elől elhalászta és a királyság határain túlra juttatta a legfontosabb, légmegrögzöttebb bűnözőket. Vegye tudomásul — folytatta dón Reba —, hogy a keresett Arata főkolompos jelenleg a fellázadt jobbágyak élén az anyaország keleti tartományaiban garázdálkodik, ontja a nemesek vérét, és nem szenved hiányt sem pénzben, sem fegyverben.

■— Elhiszem — mondta Ruma- ta. — Mindjárt láttam, hogy nagyon elszánt ember.

— Tehát beismeri? — kérdezte ‘ azonnal! dón Reba.

— Mit? — csodálkozott Rumata.

Egy ideig farkasszemet néztek.

— Folytatom — mondta dón Reba. — A lelkek megrontóinák megmentésére ön, dón Rumata legalább három púd aranyat költött. Nem ‘beszélek arról, hogy eközben örökre beszennyezte magát a gonosszal való érintkezéssel. Arról sem beszélek, hogy amióta az Arkanari Királyság •területén tartózkodik, egyetlen rézgarast sem kapott esztori birtokairól. De minek pénzt küldeni egy halottnak? De itt az ön aranya!

Kinyitott egy dobozkát, amely az asztalon levő iratok alá volt temetve, és elővett belőle egy maréknyi aranypénzt, amelyet Hatodik Pltz képmása díszített.

— Pusztán ez az arany elegendő volna ahhoz, hogy máglyán égessék el önt! — jajdult fel. — Ez ördögi arany! Emberkéz nem képes ilyen tisztaságú fémet készíteni!

Rumataba fúrta a tekintetét. Hát igen, gondolta nagylelkűen Rumata, derék legény! Talán ő az első, aki észrevette. Ezt tekintetbe kell venni... Reba hangjából részvét csendült:

(Folytatjuk.)