Petőfi Népe, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-16 / 217. szám

1981. szeptember 16. • PETŐFI NEPE • 3 EMLÉKEZÜNK Az ifjúsági parlamentek előtt Beszélgetés Barabás Jánossal az Állami Ifjúsági Bizottság titkárára! Abrihim Hmm cap* wcz f.rúfo Drrnó Bmenri J»mi OmrArf Mihály Or*váv| Mihályi»* Kmdrttkr Jánoené ürbék l'rwtbft Pemrrt Gynta StlomnUk Mikit»« Pochardt Antal kftkék Antal Sendrfxky linón TamáaW* l«nn«ne Tnkn Sándor T íz esztendővel a megdöbbentő tra­gédia után mélységes fájdalommal emlékezünk a kijevi légikataszt­rófa áldozataira, akik gyanútlan örömmel, az igaz ügy iránti lelkesedéssel indultak útnak a testvéri Krím székhelyére, de küldetésüket már nem teljesíthették, ök voltak azok a szeretettel várt vendégek, akik a hivatalos delegáció és egy turista- csoport tagjaiként a megyét bemutató kiállítás megnyitására Bács-Kiskun kép­viseletében elutaztak Szimferopolba. A pártdelegációt Erdősi József, a me­gyei tanács elnöke vezette, tagja volt Gyóni Lajos, a megyei pártbizottság tit­kára, Varga Ferenc, a kalocsai járási párt- bizottság első titkára, Havasi Ferencné, a Kecskeméti Konzervgyár szocialista brigádvezetője, Dudás Benjámin, a megyei pártbizottság osztályvezetője. S ott voltak a turistacsoport tagja­ként a megye társadalmi és közéle­tének ismert személyiségei, kiváló ter­melési szakemberek, üzemek, termelő- szövetkezetek, kulturális intézmények ki­tüntetett dolgozói, a megyei filmstúdió vezetője és munkatársa, a megyei tervező vállalat és több más vállalat igazgatója, főkönyvelő és villamosmérnök, labora-' tóriumvezető, szocialista brigádtagok, néhányan házastársukkal, elvtársaink, ba­rátaink ismerősök, családtagok, édes­anyák és édesapák, akiktől a boldog vi­szontlátás reményében búcsúztak el hoz­zátartozóik. Már készen volt a másnapi újságban közlen­dő rövid híradás az elutazás tényéről, amikor a Magyar Távirati Iroda szűkszavú jelentése meg _ érkezett. Nem akartuk elhinni, ami történt. Az­tán már nem lehetett kételkednünk. A hivata­los közlemény megmásíthatatlan betű] adták tudtunkra, hogy a Budapest—Kijev közötti, MA 110. számú menetrendszerű járatot teljesí­tő TU—134 típusú repülőgép Kijev térségében szeptember 16-án 9 óra 44 perckor lezuhant, s a gép fedélzetén tartózkodó 41 utas és a nyolc főnyi személyzet életét vesztette. A későbbi vizsgálat megállapításai szerint a rendkívüli rossz időjárási viszonyok között útrakelő gép lezuhanását több kedvezőtlen tényező egyidejű jelentkezése idézte elő, amire itt most ennyi idő után kitérni nem volna értelme. (Vajon hibáz­tathatjuk-e a gép vezetőjét, aki a jelzések elle­nére nem fordult vissza, hanem megkísérelte a leszállást, s maga is életét vesztette? Vajon egy műszaki hibával tetézett döntéskényszer utóla­gos megítélése változtat-e már valamit a meg­történt tragédián?) Nem hiába mondotta a megrendítő látványt nyújtó temetésen, a koporsók hosszú sora előtt a búcsúztatók egyike, hogy az egész megye nagy gyásza ez, amelyben osztozott az ország népe, a testvéri Krím ünnepet váró és gyász­hírt kapó egész lakossága. Nem volt akkor olyan ember a megyében, aki ne élte volna át lélek­ben az elhunytak hozzátartozóinak fájdalmát, s nem érzett volna együtt az ittmaradt családta­gokkal, gyermekekkel, szülőkkel. Ezt fejezte ki az a fogadalom is, amit a megyei pártbizottság első titkára tett a testület nevében kijelentve: „A nagy veszteség feletti megrendülést, fájdal­makat enyhítse társadalmunk együttérzése, és ígéretünk, hogy az élőkre váró kötelesség ter­hének viselésében nem fogják nélkülözni pár­tunk, államunk, társadalmunk segítségét... El­hunyt szeretteik, elvtársaink emlékét megőriz­zük mindannyian.” A fogadalom ma is érvé­nyes, mely kötelező érvénnyel száll az utódok­ra, akik időről időre számot vetnek ezzel, és nyomon követik az immáron felnőtt árvák sor­sát, életútját, segítve őket minden lehetséges eszközzel a boldogulásban. A másik kötelesség annak az ügynek a szol­gálata, amelynek teljesítése közben 35 Bács- Kiskun megyei honfitársunk és a hozzájuk tar­tozó két kísérő vesztette életét. A testvérmegyé­ben akkor már kint tartózkodó, a kiállításért felelős csoport vezetői írták haza megrendült, lírai vallomással felérő, hivatalos szövegben telje­sen szokatlan, a fájdalmat kifejezni nehezen tu­dó szavakkal, hogy krímbeli barátaink azt kérték, mégis nyíljon meg a kiállítás. Legyen mementó és tanú arra, hogy milyen munka áll azok mö­gött, akik elküldték képviselőiket a testvérme­gyébe. Talán ez volt a legnagyobb tisztelgés is az elhunytak emléke előtt. Ma sem mondhatunk mást,- amikor a mai nap délelőttjén a kecskeméti Köztemetőben és a megyében levő síroknál az emlékezés virágait, koszorúit ismét sokan elhelyezik szeretve tisz­telt elvtársaink, barátaink, a kijevi légikataszt­rófa áldozatainak síremlékein. Ma sem mond­hatunk más fogadalmat, mint azt: mindent meg kell tenni azért, s nemcsak az államilag bizto­sított anyagi eszközök révén, hanem személyes figyelmünkkel, kapcsolatokat teremtő, ápoló gondoskodásunkkal, hogy a hozzátartozók való­ban érezzék a társadalom együttérzését tovább­ra is. S amikor a testvérmegyei kapcsolatok — éppen a közeli hetekben szerződéssel is meg­újított — ápolásáról esik szó, gondoljunk tisz­telettel azokra, akik már nem lehetnek tanúi ennek a folyamatosan élő és erősödő együttmű­ködésnek, amelyért ők adták a legtöbbet — életüket. T. P. A Minisztertanács határozata értelmében ez év szeptember ele­je és 1982 áprilisa között ismét megkezdik működésüket az ifjú­sági parlamentek, a szocialista demokrácia sajátos ifjúsági fóru­mai. 'E fórumok jelentős szerepet töltenek be az ifjúság közéleti- te­vékenységének fejlesztésében, a párt ifjúságpolitikájának megva­lósításában. Erről 'beszélgettünk Barabás Jánossal, az Állami If­júsági Bizottság titkárával. — Mi a céljuk és feladatuk e fórumoknak? — Az e kérdésre vonatkozó ha­tározatokat idézve az ifjúsági parlamentek célja, hogy a fiata­lok közéleti tevékenységének ki­bontakoztatásával, a kötelességek és jogok összhangjának hangsú­lyozásával szolgálják a szocialis­ta demokrácia fejlesztését, erő­sítsék a KISZ tömegbefolyását. Mindennek érdekében a parla­mentek értékelik az ifjúsági tör­vény és az annak végrehajtását szolgáló egyéb jogszabályok or­szágos, ágazati, megyei és helyi ifjúságpolitikai intézkedési ter­vek időarányos végrehajtását. Ezen belül igen lényeges, hogy a legutóbbi, 1978-ban megtartott munkahelyi, oktatási intézményi parlamenteken elhangzott javas­latok megvalósításának helyzeté­ről tételes elszámolást adjanak. Ugyancsak megvitatják a parla­menteken a következő időszakra szóló ifjúságpolitikai intézkedé­si tervjavaslatot, amellyel kap­csolatban a részt vevő fiatalok egyetértési jogukat is gyakorol­ják. A fiatalok demokratikus fó­rumának politikai feladata az is, hogy módot adjon a VI. ötéves terv célkitűzéseinek, teendőinek ismertetésére, mozgósítson a gaz­dasági feladatok végrehajtására, segítse a fiatalok öntevékenysé­gének, kezdeményezőkészségének kibontakoztatását. Megfelelő fó­rumot jelent a parlament arra, hogy a KISZ nemrégiben meg­rendezett X. kongresszusa, vala­mint a szakszervezetek kongresz- szusának döntéseit, határozatait a fiatalok széles tömegei megis­merjék. Lehetőséget nyújtanak a parlamentek többek között arra is, hogy a KISZ különböző szintű szervezetei, szervei számára biz­tosított érdekvédelmi és érdek- képviseleti jogosítványai a gya­korlatban is érvényesüljenek. Emellett arra is fény derül, hogy ezek a jogosítványok megfelelően beépültek-e a munkahelyek és in­tézmények belső szabályzataiba és ami ennél is fontosabb, a min­dennapi életbe. — Központilag megfogalmaz- hatók-e a parlamentek napirend­jei? — Ügy gondolom helyes az, hogy a központi előírások csak keretjellegűen fogalmazzák meg a parlamentek napirendjeit. Elő­írják, hogy a vezetői beszámoló képezi a parlamenti vita alapját. A vita emellett kiterjed az ifjú­ságpolitikai intézkedési tervja­vaslatra, valamint az ifjúságpoli­tikai célú pénzeszközök felhasz­nálásának főbb területeit tartal­mazó tervezetre. Ugyancsak elő­írás, hogy a vitát válaszadásnak kell követnie, ami megtörténhet szóban, vagy meghatározott időn belül írásban. A parlamentek résztvevői szavazással foglalnak állást a tervezetekről és a beszá­molóról, és gyakorolják véle­ményezési, állásfoglalási, illetve egyetértési jogukat. Végül az al­sóbb és középszintű parlamen­teken megválasztják a következő felsőbb szinten összehívott parla­menteken részt vevő küldötteket is. Újra hangsúlyozom, hogy ezek csupán keretjellegű megha­tározások. A lebonyolítás konk­rét formájának kialakításában nagy szerepe van az előkészüle­tek tartalmának, a helyi hagyo­mányoknak. — A parlamentek által elfoga­dott intézkedési terveknek mivel kell foglalkozniok? — A most következő időszak­ban elfogadott helyi intézkedési tervek hatálya az 1981—1984 kö­zötti időszakra terjed ki. A kö­zépszintű és az országos ágazati parlamenteken jóváhagyott in­tézkedési tervek pedig 5 évre szól­nak. Az intézkedési terv az ifjú­sági törvény végrehajtásának fon­tos eszköze és biztosítéka. Lénye­ges, hogy konkrét feladatokat tar­talmazzon és ne csak általános­ságban utaljon a teendőkre, je­lölje meg a végrehajtásért fele­lős személyeket és a határidőket is. A munkahelyi, oktatási intéz­ményi intézkedési terv tartalmát a dolgozó, illetve a tanuló fiata­lok élet-, munka- és tanulási hely­zetének ismeretére építve, a he­lyi körülmények és a lehetőségek figyelembe vételével kell kialakí­tani. Indokolt, hogy a terv fog­lalkozzon például a pályakezdő fiatalok beilleszkedésének prob­lémáival, a fiatal dolgozók — ide­értve a szakmunkástanulókat is — élet- és munkakörülményeinek javításával, bérezésük kérdései­vel, a családalapítás támogatását szolgáló vállalati intézkedésekkel, a fiatalokat segítő egyéb szociá­lis tennivalókkal. Ugyancsak ér­dekes kérdés a fiatalok munka melletti továbbtanulásának, to­vábbképzésének vállalati támo­gatása, a szocialista munkaver- seny-mozgalom ifjúsági vonatko­zásainak megjelölése, az Alkotó Ifjúság pályázattal kapcsolatos vállalati teendők körvonalazása, a szabad időtöltés feltételeinek, for­máinak javítása. A legtöbb intéz­kedési terv foglalkozik a KISZ- szervezet működési feltételeinek biztosításával, a KlSZ-akcióprog- ram valóra váltásának segítésé­vel is. A középfokú oktatási in­tézményekben az iskolai rendtar­tás diákokat érintő szabályai, va­lamint a házirend gyakorlati megvalósításában segítő intézke­dések is részét képezik ezeknek a terveknek. De helyet kell kapnia az iskolai demokratizmus, a szak­mai gyakorlatok, a pályaválasz­tást segítő tevékenység kérdései­nek épp úgy, mint az iskolai kul­turális élet és a tömegsport ügyé­nek. A felsőoktatási intézmények­ben az intézkedési tervek foglal­koznak az oktatás korszerűsítésé­vel, az intézményi demokratiz­mus érvényesülésével és fejleszté­sével, a hallgatók szociális hely­zetének javításával és emellett a fiatal oktatók és általában a fia­tal dolgozók élet- és munkakörül­ményeivel is. — Véleménye szerint a fiatalok kellő módon élnek a fórumok ad­ta lehetőségekkel? — Helyileg nagyon különböző­ek a tapasztalatok. Annyit min­denesetre általánosan le lehet szögezni, hogy a parlamenteket nagyon nehéz „kirakat” módjára megrendezni. Hiszen legtöbbször fény derül az intézményi demok­ratizmus általános színvonalá­ra. Az ifjúsági parlamentek a szocialista demokrácia fejleszté­sének eszközei. Ebben a vonatko­zásban is lényeges, hogy mind kevesebb legyen a formalizmus, mind több helyen éljenek a lehe­tőséggel, hogy a valóságos kér­désekre érdemi válaszok szüles­senek. A. S. Szót érteni az emberekkel... „További munkájához sok si­kert kívánok”. Gyakran hangzik el az a mondat egy-egy kitünte­tés vagy jutalom átadásánál. Per­sze a jelenlévők közül talán csak az az egyetlen egy tudja, aki a kitüntetést kapja, hogy e néhány elismerő s lelkesítő szó mögött mennyi álmatlan éjszaka, fárad­ságot nem ismerő szaladgálás, és ki tudja mennyi szóváltás húzó­dik megL S ugyan ki az aki egy- egy új játszótér vagy társadalmi munkában készült járda átadása­kor elsősorban azt keresi, ki mennyit tett érte? De azért előbb-utóbb megtalál­ják a legigyekvőbbeket, legszor­galmasabbakat. A napokban a Bajai városi Ta­nácson ünnepélyesen átadták az emléklapot és a szép bronzpla­kettet azoknak, akik a legtöbbet tettek a település-fejlesztésben. Köztük volt Dóka Antalné tanács vb-tag, a Csökkent Munkaképes­ségűek Vegyesipari Szövetkezete üzemvezetője is. A Bajai Városi Tanácsnak 1971 óta tagja, s ugyanebben az évben lépett be a szövetkezetbe is. Mi tagadás nehéz helyzetben volt, amikor a 27-es tanácstagi körzet felelőse lett. Mint tanácstag, ek­kor ismerkedett a tanácsi mun­kával', s az első beszámoló még úgy érte őt, hogy alig volt mögöt­te értékelhető eredmény. Aztán jöttek a javaslatok, ten­nivalók, azt sem tudta melyiket kezdjék legelőbb. Mivel ebben a körzetben sok volt a gyerek, a szülők részéről szinte egyöntetű volt az igény: gyermekjátszótér • Dóka Antalné. kellene. A helyet illetően nem nagy választék volt. Egy nagy szemetes gödör helyére tervezték a játszóteret. Dókáné minden gyermekes szü­lőt felkeresett, hogy elmondja lesz megoldás, csak összefogásra van szükség. És az emberek jöt­tek ásóval, lapáttal, segítettek fuvarral. A szemetes gödör rövi­desen feltöltődött, s a sík terület már csak füvesítésre és a játszó­eszközök 'betelepítésére várt. Eb­ből a munkából nagy részt vállalt a saját szövetkezetének Hámán Kató szocialista brigádja. Hordták a salakot, elkészítették a járda- szegélyeket és a játékokat. Igaz több mint egy évig tartott, de megérte. Valaki felvetette, hogy a Budai Nagy Antal utcában járdára len­ne szükség. Dókáné nem sokáig hagyta válasz nélkül a javaslatot. A lakosság már lassan kezdte megismerni a közösség érdekei­ért kiálló és harcolni tudó asz- szonyit, s ha kéréssel fordult hoz­zájuk, soha nem tagadták meg a segítséget. De hát tulajdonképpen kin segíthettek? Saját magukon. Dókáné még ma is szívesen em­lékezik vissza a „nagy csata” megnyerésére, a vízmű társulás­ra, amely a körzet minden lakó­ját, több mint 100 családot érin­tett. Itt már nem volt elég a társa­dalmi munka. Családonként 5 ' ezer forint hozzájárulást kellett fizetni, igaz 5 évi részletre, s, ka­matmentesen. Minden házat* be­járni, minden családdal szót ér­teni. Volt hely ahová kétszer, sőt háromszor is el kellett menni. Végül létrejött a társulás. Azó­ta már jó ivóvíz csörgedez a ve- ■ zetékeken, s ma már senki nem vitatja, hogy a társulás szükséges volt-e. Közben a 27. körzetből 1980- ban a- 25-ös körzetbe választották Dókánét. A régi jó tapasztalato­kat természetesen ide is magával hozta. Első ténykedése volt, hogy itt is megnyerte a lakosság jóin­dulatát segítségét önmaguk ré­szére. A Martos Flóra utcában egy elhanyagolt játszótér várt felú­jításra. Az idén már fásítottak ott, újra festették a padokat, ját­szóeszközöket, kerítést és a tér köré élősövényt ültették. A mun­kát még nem fejezték be. Ügy tervezik, hogy 2—3 év alatt tel­jesen felújítják, de közben a gye­rekek birtokukba vehetik a ját­szóteret. Jelenlegi tervük, hogy a Határ utca még földes szakaszait szi­lárd burkolattal látják el, termé­szetesen társadalmi munkában. Ebből a lakosságra hárul az úttör rőkör kialakítása és az egyenge- tés, melyet még ebben az évben szeretnének elkezdeni. Dóka Antalné a településfej­lesztési versenyben három alka­lommal kapott elismerő okleve­let, a Hazafias Népfront városi elnökségétől „érdemes társadal­mi munkás” kitüntetést. Leg­utóbb a településfejlesztési ver­senyben elért kiváló eredményé­ért vehette át az elismedő okle­velet és az ezzel járó bronz em­lékplakettet. Megérdemelten. 9 A felújított Martos Flóra utcai gyermekjátszótér. Szabó Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents