Petőfi Népe, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-13 / 189. szám

4 ■» PETŐFI NEPE • 1981. augusztus 13. KIHELYEZETT TEHENEK , Bevált a tiszaalpáriak módszere Hasznos kezdeményezésről kaptunk hírt a tiszaalpári Ti- szatáj Termelőszövetkezetből. A háztáji és kisegítő gazdasá­gok szabad munkaerejének foglalkoztatására megszervezték a kihelyezett tehenészeti ágazatot. A módszer lényegéről, előnyeiről kértünk tájékoztatást Kiszely Gyula elnöktől. — Közös gazdaságunk 1980. szeptemberében kezdett az em­lített kihelyezett ágazat szervezé­séihez. Ebben az időszakban a csaknem ezer férőhelyes szakosí­tott tehenészeti telepünk brucel- lától mentesített állománnyal történő feltöltése befejeződött. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy a tejtermelő tehenészeti ágaza­tot jelentősebb építési beruházás nélkül létszámban már nem 'tud­juk fejleszteni. Ugyanakkor ta­nyán élő tagjaink egy részénél és néhány kívülálló gazdálkodó­nál sok üres istálló volt. Szövet­kezetünk pedig a közös férőhe­lyeken már el nem helyezhető vemhes üszőkkel rendelkezett. így született meg a gondolat a kihelyezésekhez. Az ötletet ala­pos közgazdasági elemzés után tett követte. A szervezés hatására az elmúlt év végére már negy­vennyolc tehenet fogadtak a gaz­dák. Az érdeklődés egyre nőtt, és jelenleg 146 közös jószág van háztáji gondozásban. Ez a módszer kedvező a szö­vetkezetnek, de megéri a tag­nak is. A közös gazdaság építési beruházás nélkül tudja bővíteni termelését. Jó a gazdáknak azért, mert munkaalkalmat teremtett az otthon levő egyébként is ház­táji tevékenységgel foglalkozó, de eddig munkaviszonyban nem levő családtagok számára. A szö­vetkezet egy-egy háztáji udvarba legfeljebb négy-öt közös tulaj­donban levő tehenet helyezett ki, amelyet a gazda a szerződésben rögzített technológia szerint gon­doz. A közös gazdaságtól az ener­gia- és takarmányköltségekért, az istálló használatáért térítésként megkapja a tej kisüzemi árát. To­vábbá munkadíj címén minden kifejt és a szövetkezetnek át­adott tej literjéért 60 fillér mun­kabért és 20 fillér mosószertérí­tést kap. Ezen túlmenően minden egészséges borjúszaporulat után — a növendékjószágokat 60 ki­logrammos súlyban köteles átad­ni térítésmentesen a szövetkezet­nek — ezer forint elletési és gon­dozási díjban részesül. A terme­lőszövetkezet kedvezményes áron gyepterületet ad, lucernaszénával, bálázott szalmával és kukorica­szárral segíti a kihelyezett tehe­neket tartó gazdákat. Ezenkívül minden olyan kedvezmény meg­illeti őket, amelyet az alapsza­bály és a -termelőszövetkezet egyéb szabályzatai alapján a szö­vetkezeti tagok élveznek, — mondta a közös gazdaság elnöke. Végezetül még hozzátette, hogy mivel az első év tapasztalatai kedvezőek, ezért a kihelyezett ágazat szervezését tovább foly­tatják. K. S. KECSKEMÉTRŐL „VITTEK VÖT” A DINNYÉSEK Ebbe születtünk, ebben élünk Gondolkodtak-e már azon, hogy a fecskéknek, gólyáknak és a töb­bi költöző madárnak hol van az igazi hazája? Bizonyára ott, ahol fészket raknak, fiókát nevelnek) S a dinnyéseknek? Kora tavasz- szal odahagyják minden kénye­lemmel beréndezett otthonukat, kiköltöznek egy több hektáros homoktenger közepébe. Amint megérkeznek és berendezkednek, máris hozzáfognak a palántane­veléshez, majd ültetnek, kapái­nak. 'Bíbelődnek, gürcölnek a ké­nyes növénnyel. Arcukat és kar­jukat a szél, meg a nap piros­pozsgásra cserzi. Ha sok az eső, az a baj. Ha aszály jön, az se jó. A hideg a köd, a fagy, a forró­ság — mind ellenfelek. Mégis vállalják. Az ötezres la­kosú Heves megyei Hortból ta­vaszonként 300 dinnyés család rajzik szét az országba. Közöt­tük" Tübi Béla és felesége, akik tizenhetedik esztendeje a Ma­gyar-—Szovjet Barátság Terme­lőszövetkezet szerződött dinnyé­sei, Kecskeméten. Arról, hogy mi a csínja-bínja a dinnyetermesztésnek, szakér­tőén beszél a mester. Ám nem célom az apáról fiúra 'hagyomá­nyozott titkokba kémlelni, az ér­dekel, miként élik kettős életü­ket. Mert akárhogy is számolom, a 17 évből több mint nyolc esz­tendőt Kecskeméten töltöttek. A nyári otthonuk egy tákolt faház. Legfőbb erénye a mozgat­hatóság. Ám a kopott külső vi­szonylagos kényelmet rejt, a hű­tőszekrény és a televízió >is be­rendezési tárgy. Ilonka néni ká­véval kínál, márkás porcelánban szervíroz. — Ide is kell a szép, hiszen éle­tünk nagy részében itt vagyunk, és az otthon megteremtése — mint mindenütt — az asszony dolga. Büszkén mutatja a kert­jét. melyben muskátlik, petúniáik virítanak, a magasra nőtt napra­forgó az árnyék hűvösségének ér­zetét kelti. Arrébb baromfiudvar, a hő­ségtől tikkadozó csirkékkel. Az ólban öt szép disznó hízik, me­nüjükben — ó, szent Lőrinc! — a dinnye selejtje is szerepel. Béla bácsi tiltakozik a szent nevének tréfás említésén: — A Lőrinc a dinnyések nap­tárjában ki van húzva. — Mégis azt tartják, hogy 6 pi­sil bele a dinnyébe! (Azaz augusz­tus 10 -e után már élvezhetetlen a gyümölcs!) — A régi fajtájú dinnyék ak­korra már leértek, talán innen — Csak három-négy búkor. Édesanyámnak is kell, hogy te­remjen. ö most 85 éves, de nem venné a szívére, hogy a szom­széd kertje előbb legyen beka- pálva, mint a mienk ... A családra terelődik a szó. Tá- biék egy kislányt neveltek fel, magyar-orosz szakos tanárnő lett belőle. Amikor lehetett, együtt volt a család a munkában is. S a kislány a jövendőbelijével is a dinnyeföldön ismerkedett meg, Kecskemétről „vittek vöt”. — Két fiú unokám van. — dicsekszik Ilonka néni, de nagy bánatát is hozzáteszi: — A másodikat már annyira de annyira lánynak vártuk, hogy a fülbevaló is le volt téve. — Folytatja-e valaki a család­ban a dinnyéséletet? — Így már senki. De ha úgy tetszik, mégiscsak maradunk a földnél, a vejem agronómus a horti termelőszövetkezetben. A finom dinnyeuzsonna kijár a vendégeknek. Ám a tereferét félbeszakítjuk, megjön a tsz traktora, rakodni kell. Várják a szállítmányt a kecskeméti bol­tokban. Ha leérik a dinnye, vége a do­logidőnek. Egy nap alatt fölke­rekednek, indulnak haza. Ta­vasszal, amikor a költöző mada­rak visszatérnek, Tábiék is visz- szajönnek. Ha igazat szólt Tábi Béla, miég kilenc tavaszon lesz így. A dinnyésgazda ugyanis 51 éves. S miután a termelőszövet­kezet elégedett a munkájukkal, a 17 éve mindig megújított szer­ződés megkötésének továbbra sem lesz akadálya. S rendjén is van így, mert dinnye nélkül nem nyár a nyár. Amikor a hűvös, ik- rás, édes fáját szétomlik az ínyün­kön, melyikünk gondol a hevesi dinnyések idénymunkájára? Pedig megérdemlik a köszöne­tét is, • Tévéantenna a háztetőn: változik a dinnyések élet­módja is. (Tóth Sándor felvételei) • Jobb oldali képünk: kettős portré Táblék- ról. ered a babona. De mi korai kin­cset és szentesi fehéret terme­lünk, azzal nincs efféle baj. Az idei termésről mértéktartó­an nyilatkozik a gazda, azt mond­ja, lehetne jobb is. Persze, hogy lehetne: a termelőszövetkezettel kötött szerződés alapján a min­dennemű gyalogmunkáért, bele­értve az értékesítést is, a bevé­tel 43 százaléka illeti őt. . — Megéri? — Ebbe születtünk, ebben ne­velkedtünk, ezt csináljuk. _ Tér k i a válasz elől. — De ha meg­érem a 60. évemet és dinnyeföl­det látok, még a fejemet is el­fordítom! — fűzi hozzá nevetve. — Az otthoni kertben van-e dinnye? Perceken belül indulhat a rakomány a kecskeméti boltokba. Gondolatok a sebességről Kiszámították, hogy a gépko­csi feltalálása óta autóbalesetek következtében 23—24 millió em­ber halt meg a világon. A leg­utóbbi 6—7 esztendő során kide­rült, hogy e' megdöbbentő szám­nak tulajdonképpen a sebesség a fővádlottja. Az emlékezetes olajválság óta, amely a legtöbb országban sebességkorlátozást eredményezett, a gépkocsibal­esetek sérültjeinek a száma je­lentős mértékben csökkent. Amikor a sebességgel összefüg­gő balesetekről szólunk, rend­szerint csak a gyorsan hajtókra gondolunk. Aligha vitás, hogy ők a veszélyesebbek, de a nagy for­galmú közutakon, autópályákon a lassan hajtók is sok gondot okoznak, s nem egyszer súlyos balesetek előidézőivé válnak. Egyszer már elő kellene írni azt is, hogy a járművezetők — nyo­mós ok nélkül — nem haladhat­nak olyan sebességgel, hogy az­zal a forgalom egyenletes áram­lását zavarják. A „döcögésért” ugyanis ma még csak akkor le­het felelősségre vonni egy jár­művezetőt, ha olyan útvonalon halad, ahol a maximális mellett a minimális sebesség is elő van írva. Ilyet pedig alig talál az ember. A sebesség és a baleseti gya­koriság összefüggései olyannyira izgatják a közlekedési szakembe­reket, hogy tudományos alapos­ságú vizsgálat tárgyává tették e valóban fontos kérdést. Abl indultak ki, hogy a gépjármű- vezető által megválasztott sebes­séget tulajdonképpen több té­nyező befolyásolja: emberi té­nyezők, járműtényezők, az úttól, valamint a forgalomtól függő té­nyezők. Legfontosabbnak az em­beri, a vezető személyében rejlő tényezőt tartják a kutatók, ame­lyet ismét két fő területre osz­tanak, á szerzett és az öröklött tényezők csoportjára. Az előbbi­be a nevelés, tanulás, környeze­ti, vezetési gyakorlat, társadalmi helyzet kérdései tartoznak, az utóbbiba a vérmérséklet, az an­tiszociális hajlam, agresszivitás, szervi betegségek, különféle vál- tozatai stb. Az ember érzékszervi adottsá­gait természetesen eredetileg nem a motorizáció ájtal igényelt, pon­tos. gyors és megbízható szükség­letek alakították ki. s ebből kri­tikus helyzetek adódhatnak. Jó példa erre az, hogy legtöbben milyen nehezen, mennyi gyakor­lat árán tanulják meg a szembe­jövő jármű sebességének a hoz­závetőleges megállapítását. Van, aki soha nem is jut e képesség birtokába, s ez á gépjárműveze­tői vizsgán sajnos, nem mindig derülhet ki. Másokba viszont be- rcgződik ugvan. de míg ez meg­történik, végzetes balesetek kö­vetkezhetnek be. Ez a tény az előzésekből származó balesetek fő magyarázata. A közeledő jár­mű sebességének helvtelen fel- l mérése mellett veszélyhelyzetet Övvel vagy Jóllehet a biztonsági öv haszná­lata kötelező megfigyelhető, hogy egyre kevesebben tartják be ezt az előírást. A megkérdezettek és felelősségre vontak többféle in­dokkal élnek: terhes számukra az öv viselése; az övvel „be vannak zárva” a járművükbe; csupán fe- ledékenységből nem kapcsolják be az Ävpt stb. Alpgjjöbja .ember — sittig bale­set nem érte — nincs tisztában a közlekedési baleseteknél elkerül­hetetlen előrelendülés erejével- Márpedig ez félelmetes erő. Egy kísérlet .szerint a 80 km/óra se­bességgel frontálisan ütköző, biz­tonsági övét nem használó autó­vezető 0,05 másodperc után szét­nyomja akormánykereket, két század másodperccel később négy­ezer kilogrammnyi erővel ütközik a kormányrúdhoz (ez annyi, mint­ha négy tonna súly nehezedne rá), újabb 0,09 másodperc után a fej a szélvédőhöz vágódik, egy tized másodperccel később a vezető visszacsapódik, végül tíz másod­perc elteltével minden mozgás megszűnik... Nincs olyan ember, akinek esé­lye és ideje lenne bármilyen el­lenreakcióra a nagy sebességű összeütközéseknél, hiszen az át­lagos reakcióidő 0,8—1,2 másod­perc. Gyakran haliam arról az el­képzelésről a vezető melletti ülé­sen Helyet foglaló; magát bekötni nem akaró utas részéről, hogy üt­közéskor majd „kitámasztja ma­gát. Nyilván nem tudja, hogy gyakran már 20 km/óra sebesség is halálos balesethez vezethet, mert egy erős ember, ha kitá­masztja magát, csak. akkora ener­giának tud ellenállni, amely 15 km/óra sebességig keletkezik a hirtelen megtorpanáskor, ötven kilométeres sebesség esetén vi­szont már a testsúly negyvensze­resének megfelelő tartóerőre len­ne szüksége, ilyen emberi erő vi­szont nincs, s ilyen sebességnél a nekiütközés úgy hat az utasra vagy a vezetőre, mintha a harma­dik emeletről zuhanna a fejére. anélkül A járművek gyűrődési zónái csak egy csekély részét tudják semlegesíteni az összeütközésnél fellépő erőknek. Az ember számá­ra az egyetlen „mentsvár” az öv, amelynek nyúlási képességét úgy állítják be, hogy az előrelendülő tömeget visszatartsa. A bekötött ember már a gépjármű deformá­ciós szakaszában részt vesz a las­sításban, és a reá hátó erők nagy részét az öv felfogja, így nem lö­késszerű, hanem megközelítőleg állandó fékezés éri. Ilyenkor per­sze csaknem törvényszerű, hogy az öv alapos nyomot hagy a bőrön.. Azoknak címezve, akik ettől való idegenkedésükben nem használ­ják a biztonsági övét, egy NSZK- beli orvosprqfesszor a következőt mondta: „Inkább egy kék csík a mellen mint fehér krizantém a síron”. Egyesek úgy vélik, hogy jobb ha valaki összeütközésnél kiesik a kocsiból, mintha a járműben sú­lyos sérüléseket szenvedne. A sta­tisztikai— adatok egészen másról vallanak- Eszerint ötször gyako­ribb, hogy a kieső meghal, mert vagy átmennek rajta az időben megállni nem tudó járművek, vagy esés közben szenved súlyos sérüléseket. Megint mások attól félnek, hogy bekötött állapotban nem tudnak gyorsan kikerülni a báleset következtében esetleg ki­gyulladó gépkocsiból, A gyakor­lati tapasztalatok itt is mást tanú­sítanak, nevezetesen azt, hogy az övét viselő autós vagy utas a jár­mű .kigyulladásakor az esetek túl­nyomó többségében cselekvőképes, míg a be nem kötött autósok az ütközés pillanatában általában el­vesztik eszméletüket, ‘és ha nem esnek ki az autóból, bennégnek. Mindent összevetve arra az adatokkal is alátámasztott megál­lapításra jutottak a kutatók, hogy az öv negatív hatása kevesebb, mint 0,6 százalék. Ugyanakkor a személygépkocsikban ülők halálo­zási arányát 35—50 százalékkal csökkenti a biztonsági öv! ESŐBEN, SÁRBAN • Hiába zuhog az eső, fröcskölnek a gépkocsik, a forgalmat — ha rossz a forgalomirányító fényjelző készülék — irányítani kell. Ezt te­szi ez a rendőr Kecskeméten az ömlő záporban, s még csak ernyőt sem tarthat a feje fölé. teremthet a túl gyorsan, vágy túl lassan végrehajtott előzés is. A legtöbb ,országban, sokkal komolyabban veszik az előírt se­bességek betartásának ellenőrzé­sét, mint nálunk. Míg hazánk­ban jószerével csak a fényképes „elkövetési dokumentumot” ké­szítő Traffipax berendezéssel küzdenek a gyorshajtók ellen, addig másutt követő gépkocsik­ról, helikopterekről, az utakon átívelő hidakról stb. is végeznek sebességellenőrzéséket, s a kisza­bott büntetések olyap kemények, hogy valóban elrettentő hatá­súak. A nagyobb szigorúság bi­zony nálunk sem ártana: mind­nyájunk érdekében. A beveze­tett sebességkorlátozás óta — autópályán 100, egyéb országuta­kon 80 km/óra a megengedett legnagyobb sebesség — valame­lyest csökkent ugyan a balesetek száma, s ezen belül a halálos és súlyos balesetek aránya, de kö­zel sem olyan mértékben, mint sok más országban. MŰSZAKI TANÁCSOK Olajszegény keverék A keverék-üzemanyag esetleges hibájától minden wartburgos, tra. bantos autózó reszket (és persze a motorkerékpárosok js), különösen akkor, ha rendszeresen úgyneve­zett keverőfejes kutaknál tankol­nak (ilyenekből egyébként egyre több van az országban). Pedig — a tapasztalatok tanúsága szerint — ezek műszaki hibája csak el­vétve okoz arányeltérést a keve­réknél. vagy netán teljes olaj­hiányt. Az előforduló hibákért sokkal gyakrabban a figyelmetlen kútkezelő a felelős, aki nem meg­felelő arányú keveréket tölt be az autó tankjába. Igaz ugyan, hogy a kutaknál egy figyelmeztető tábla felhívja a vásárlók figyelmét a helyes keverési arány ellenőrzé­sére, de a bemondott összetételű hajtóanyag kiszolgálásáért tulaj­donképpen mindig a benzinkutas felelős. Ha bebizonyosodott a műszaki berendezések hibája, vagy a kút­kezelő tévedése, az olajhiány miatt tönkrement motor nagyjavítását, a károk megtérítését minden to­vábbi nélkül vállalja is az Áfor. A panaszbejelentést követően a kocsiból és a kútból vett minta elemzése alapján, valamint a mo­tor megbontásánál az alkatrészek állapotának tüzetes megvizsgálása révén alakítják ki az esettel kap. csolatos álláspontjukat a szakem­berek. Fontos szabály, hogy ha olyan meghibásodás történik, amely a motor olajszegény keve­rékkel való működtetésére enged következtetni, háborítatlanul, megbontatlanul félre kell állítani, vagy szakműhelybe kell szállíts tatni az autót, és meg kell várni a három napon belüli szakértői vizsgálatot. Tilos tehát a gyertya- ayílásokon át olajat önteni a meg­szorult motorba, szétszerelni a mo­tort és lemosni annak alkatrészeit. A kétütemű üzemmódú autók vezetői elsősorban a motor meg- szorulásakor kezdenek gyanakod­ni a keverék olajszegénységére. Kevesen gondolnak azonban arra, hogy ez a jelenség nemcsak kené­si elégtelenség miatt következhet be, hanem például a tűgörgős csa­págyak meghibásodása következ­tében is (az anyagfáradástól ki­töredezett koszorújú csapágyból ugyanis a görgők kihullhatnak, egymásra futhatnak. Tanulságul ide kívánkozik an­nak a kísérletnek az eredményé, amelyet egy kutatólaboratórium­ban végeztek el egy kétütemű mo­torral. A fékpadon, terhelt körűt mények kőit vizsgált Trabant-mo- tor üzemanyag-keverékét fokoza­tosan „vékonyították”, figyelvén, hogy elégtelen kenés következté­ben mikor szorul meg. A.szakem­berek legnagyobb megdöbbenésé­re a motor még 1:150 arányú olaj­benzin keverékkel is működött, s rendellenes melegedést, majd megszorulást csak ezután észlel­tek. A gyakorlatban ez azt jelen­ti, hogy egy olajszegény vagy olaj­hiányos tankolás után — hacsak nem volt teljesen üres a tartály — a következő üzemanyag-felvé­telig talán’ el tud menni az ‘autó a megszórulás veszélye nélkül, Ez persze jelentős mértékben függ a motor műszaki állapotától is. A keverőfejes kutak adagolását egyébként helyszíni vizsgálatokkal rendszeresen ellenőrzik, hogy még tovább csökkentsék a műszaki hi­bák lehetőségét. A kútvezetők mulasztását viszont egyelőre csak a tankoló gépjárművezetők „éber­sége” előzheti meg. Nagy Mária

Next

/
Thumbnails
Contents