Petőfi Népe, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-30 / 203. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1981. augusztus 30. A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Asszonyrablás éjszaka A nagydíj még jobb munkára ösztönöz Beszélgetés a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz elnökével A kriminalisztika történetében, ha nem ds egyedülálló, de nagyon ritka, hogy az erőszakos nemi közösülést elkövető férfinak női „segítője", jogi szaknyelven fogalmazva, bűnsegédje is legyen. Márpedig ez történt abban az ügyben, amelyet a Bajai Járásbíróságon tárgyaltak, s amelynek Ítéletét a közelmúltban emelte jogerőre a megyei bíróság. Három vádlott szerepelt az ügyben: az elsőrendű Jakab József (Bácsalmás, Dobokanagyjá- rás 8), Rostás Gusztáv másodrendű vádlott (Csanytelek, Határ utca 13) és Rácz Fodor Irnréné (Bácsalmás, Dobokanagy járás 8) a harmadrendű vádlott. Közülük az asszony volt a legfiatalabb: az elkövetés idején mindössze 28 éves, míg Rostás harmincnégy, Jakab pedig harminc- kettő. A két férfi már kdlenc-ki- lenc alkalommal volt büntetve főleg lopások, garázdaság és könnyű testi sértés miatt, az asszony pedig még nem állt bíróság előtt. Rácz Fodor Irnréné szabályosan elvégezte az általános iskola nyolc osztályát — Jakabnak kettő, Rostásnak négy általánosa volt — s utána elkezdte a gimnáziumot Is. Két gimnáziumi osztály után azonban otthagyta az iskolát és dolgozott, férjhez ment, elvált és élettársi közösségre lépett Jakab Józseffel a mostani ügy elsőrendű vádlottjával. Ez 1980. júniusában történt és Rácz- mé akkor költözött az említett Dóbokanagyjárás 8. szám alatti, romos tanyaépületbe, ahol Rostás Gusztáv apja is lakott élet- társával, Jakab József édesanyjával. Ennek a családi kapcsolatnak a következtében és azt kihasználva jelent meg a tanyában 1980. szeptember elején Rostás Gusztáv azzal a szándékkal, hogy hosszabb ideig kíván a tanyában lakni, mert a környéken akar munkát vállalni Miután a fél évvel korábban a börtönből szabadult Rostás megérkezett, a „családban” állandó beszédtéma volt, hogy „a Gusztinak kellene egy nő”. Ebben egyetértettek s igy indultak el — noha nem asszonyszerzési szándékkal — szeptember 11-én Bácsbokodra, ahol Jakab Józsefnek munkát ígértek. De mert azt, aki a munkát ígérte, nem találták a megbeszélt helyen, gondoltak egyet és betértek. a bokodl Kurta kocsmába és italozni kezdtek. A lovas kocsi — mert azzal érkeztek a tanyáról — kint várakozott. • A kocsmában Ráczné megismerkedett W. T.-névéi, aki élettársával tartózkodott ott. Beszélgettek, a férfiak pedig külön asztalnál ültek s Rácznéval közösen abban állapodtak meg, hogy W. T.-nét erőszakkal elviszik a tanyába, ahol Rostás Gusztáv kö- zösülni fog vele. A megbeszélés szerint Ráczné meghívta az idegen párt a bokodi presszóba szórakozni. Az asszony és az élettársa elfogadták a meghívást. A kocsmából a presszóba úgy mentek, hogy az asszony élettársa kerékpárral, míg az asszony, továbbá Ráczné és a két férfi lovas kocsival mentek. Fel is ültek Ráczné és W. T.-né a bakon, Jakab és Rostás a hátsó ülésen foglaltak helyet. Csakhogy Rácz Fodor Irnréné nem állt meg a presszónál, hanem az ostorral >rávágott a lóra és a tanya felé vette az irányt. W. T.-né ezt észlelve le akart szállni, de nem engedték. Rostás lefogta az asszonyt Jakab pedig átvette a gyeplőt. Útközben — amíg a műúton haladtak — senkivel nem találkoztak, csupán egy autóbusz haladt el mellettük. Senki nem vette észre, hogy a kocsiderékban lefogott asszony segítségért kiabál, rúgka'pál. Este tíz óra lehetett, amikor a szekér befutott a tanyaudvarra. Természetesen W. T.-né nem akart leszállni, de Rostás és Rácz Fodorné erőszakkal levették a kocsiról s betuszkolták a tanyába. Közben Jakab József kifogta a lovat és bekötötte az istállóba. W. T.-né a szobában is könyör- gött, kérte, engedjék őt el, haza akar menni. A kiszemelt lovag, Rostás Gusztáv azonban megpofozta. Ezután — mintha csak békés családi együttlétről lenne szó — kényelmesen megvacsoráztak persze az elrabolt asszony kivételével. 30 ezer szakmunkás Jelenleg több mint 14 ezer vietnami, mongol, laoszi, kubai és számos más szocialista és fejlődő országbeli fiatal kap szakképzettséget Csehszlovákiában. Többségük gépipari, vegyipari, vagy textilipari gyárakban szerez szakmunkás-biponyít- ványt, mások pedig szakmunkás- képző iskolákban tanulnak. A képzés ideje 2—3 év. Vacsora után Rostás Gusztáv belakatolta az ajtót, a megrémült nőt a konyhában lévő ágyra dobta, de az erőteljesen védekezett, kiabált, könyörgött. Meghallotta ezt a szobában Jakab József és elhatározta, hogy segít. Kilépett a konyhába és egy vasvillát fogott W. T.-nére, megfenyegetve, hogy ha neon enged, agyonszúrja... Ilyen körülmények között természetesen már belátta az asszony, hogy semmit nem tehet... A közösülés után Rostás Gusztáv elaludt. Jakab és élettársa Rácz Fodorné a szobában szintén aludtak, W. T.-né kihasználva az alkalmat kiszökött a tanyából és elmenekült. Neveket nem tudott, éjszaka nem láthatta a házszámot, így a rendőrségen ismeretlen tettesek ellen tett feljelentést. A nyomozás megindult, de közben a három vádlott — Jakab, Rostás és Rácz Fodorné — azt gondolhatta, vidáman lehetnek, senki nem tud semmit. Még Bácsbokodot sem kerülték el, ahol pedig fel- i smerhet te volna őket a megerőszakolt asszony. Lovas kocsival indultak például a múlt év október 13-án dél körül Bajára azzal a szándékkal, hogy lovat vásárolnák. Útközben — délután három óra körül — megálltak Büködön, betértek a vendéglőbe és inni kezdtek. Az egyik asztalnál ott volt Ali István is, aki régebb óta ismerte Rácz Fodornét, s amikor az asszonyt észrevette, odament a társasághoz. Együtt ittak. A vendéglőből átmentek a presszóba, ott folytatták az ivást. Beszélgetés közben szóba került, hogy Rácz Fodornéék Bajára tartanak, ahol lovat szeretnének venni. Hívták Ali Istvánt, hogy tartson velük. Az illető ebbe beleegyezett és hamarosan elindultak. Útközben még betértek a bokodi Csalóka csárdába, majd onnan — immár este nyolc óra tájban — folytatták az útjukat Baja irányába. Valameny- nyien ittasak voltak. Egy vasiúti átjáró közelében azonban — éppen a sok ital hatására — meg kellett állniuk. Mindannyian leszálltak a kocsiról s ekkor közrefogták a gyanútlan Ali Istvánt. Jakab és Rostás lefogták az illetőt, Rácz Fodorné pedig néhányszor pofonvágta . és a pénzét követelte. Ali oda is adott a köpenye zsebéből ötszáz forintot és közölte, 'hogy nincs több pénze. Ezt nem akarták elhinni neki és felszólították, hogy vetkőzzön le, de már tépték is róla a ruhát. Közben Alinak sikerült kiszabadulnia és elfutott. Észrevette, hogy Baja felől jön egy autó. Leállította — kiderült, hogy teherautó — és felszállt a vezetőfülkébe. De mielőtt a gépkocsivezető elindult volna odarohantak Jakabék, Alit lábánál fogva kirángatták a fülkéből és elkezdték rugdosni. A tehergépkocsi vezetője Ali segítségére sietett, de Jakab József ekkor egy vasvillával tért vissza a lovas kocsitól. Ismét a véletlen avatkozott közbe: a helyszínre érkezett a Baja—Bácsalmás között közlekedő autóbusz. A támadók meglepődtek, AH István pedig kihasználva a kínálkozó alkalmat felszállt a buszra, a tehergépkocsi vezetője iá jobbnak látta, ha elhagyja a helyszínt. A három vádlott pedig felült a kocsira és elindult Baja felé. Nem haladhattak sokat, amikor 'rendőr állította meg őket. Reggel már mindhárman a rendőrségi fogdában ébredtek, majd letartóztatták őket. W. T.-né a nyomozás során felismerte támadóit és nyomban ma- gánindítványt terjesztett elő velük szemben. A bíróság végül is — mint említettük jogerősen — Jakab Józsefet csoportosan elkövetett -rablás és társtettesként elkövetett erőszakos közösülés miatt — mint többszörös visszaesőt — halmazati büntetésként tíz évi íegyházra Ítélte és további öt évre eltiltotta a közügyektől. Rostás Gusztávot — ugyan azokért a bűntettekért és ugyancsak mint többszörös visszaesőt — kilenc és fél évi fegyházra ítélték és öt évre eltiltották a közügyektől. Rácz Fodor Irnréné született Simái Ilona büntetése három és fél évi fegyház és mellékbüntetésként két évre eltiltották a közügyektől. « G. S. fejlődő országoknak A nemrég aláirt kétoldalú egyezmények alapján megkétszereződik a külföldi szakmunkástanulók száma. Az 1981— 1985. időszakban ' Csehszlovákiában több mint 30 ezer ázsiai, afrikai és latin-amerikai fiatal nyer szakmunkás-bizonyítványt). (BUDAPRESS—ORB1S) Hírt adtunk arról,'hogy a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet kiemelkedő gazdálkodási eredményei alapján termelési nagydíjat kapott. A közös gazdaság hétszer nyerte el a Kiváló címet, az utóbbi fél évtizedben négyszer. Dr. Kosa Antal elnökkel arról beszélgetünk, hogyan jutottak el idáig, milyen erőfeszítésekkel sikerült megvalósítani ilyen magas színvonalú gazdálkodást, egyúttal érdeklődünk a további elképzeléseikről. 0 Korszerű bálácógépekkel történt s kalászosok szalmájának betakarítása. — Minden ágazatban új utakat keresve próbáltunk előre lépni, alapvető gazdaságszervezői feladatnak tekintettük a vertikális integráció kiterjesztését. Kezdjük a szántóföldi növény- termesztéssel. Itt a főbb növényeket azonos gépsorokkal műveljük. Nem véletlen, hogy magas gépesítési színvonalat értünk el. A gazdaság nettó nyereségének 50 százalékát ez az ágazat adja. A kenyérgabonát nemcsak termeljük, hanem feldolgozzuk, lisztet őriünk, kenyeret sütünk. Megoldottuk a tisztított szenny- - vízzel történő öntözést, eredménye különösen az idén látszik, amikor nagyon kevés volt a csapadék. A vékony termőrétegű homokon, vályogos talajon nagy értékű kultúrákat, mint például a gladiolus — magyar nevén kardvirág —, tulipán, hibridkukorica, lehetetlen volna termelni öntözés nélkül — mondja, az elnök, beszélgetésünk elején. — Ha a gazdaság nyereségéhez történő hozzájárulás szempontjából vizsgáljuk a termelést, második helyre a kertészeti főágazat kerül. Több éves átlagban 17—20 százalékát adja az üzem összes nyereségének. Ez a legsok- rctűbb, legnehezebben irányítható, nagy szakértelmet kívánó termelési terület. Elsősorban gyümölccsel és dísznövénnyel foglalkozunk. A csonthéjasok és a bogyósok termesztésében jó eredményeket értünk el. A gépi betakarítás érdekében sokat tettünk- Együttműködünk a Közép-magyarországi Pincegazdasággal az üdítőital-gyártásban. A feldolgozás nyereségének 25 százalékát kapjuk. Az üdítő ital gyártására nem alkalmas alapanyag feldolgozását is megoldjuk szeszfőzdénkben. Feladatunknak tartjuk a kecskeméti barackpálinka korábbi hírnevének . visszaállítását. A kertészetről szólva még ér-- demes megemlíteni, hogy nagy lehetőségeink vannak a háztáji zöldség- és gyümölcstermesztés fejlesztésében, amelyet most kezdünk komolyabban felkarolni. Előre kívánunk lépni a dísznövénytermesztésben is. A fejlesztés első beruházásait már megkezdtük, üvegházak és gyakorló tantermek létesítésével. Az állattenyésztés fejlesztéséről a következőket mondja: — Legfontosabb a szarvasmarha. A tejtermelés a szakszerű gondozás eredményeként az V. ötéves tervidőszak alatt 1900 literről több mint 4700 literre emelkedett tehenenként. Ugyancsak jó eredményről számolhatunk be a hízómarha-tenyésztésben, beváltak a francia húsmarhával történő keresztezések. Tervezzük a szarvasmarhatelepünk korszerűsítését, ez egyúttal elősegítheti a tejtermelés további növelését. Szeretnénk elérni a tehenenként! 5 ezer liter feletti átlagot. Eredményes termelőszövetkezetünkben a libanevelés. Törzsállományunkból biztosítjuk a szaporulatot. A hizlalás a háztájiban történik. Az elmúlt két évben nagy volt a kereslet, és 120—150 ezer hizott libát tudtunk értékesíteni. Ha már itt tartunk, megemlítem azt is, hogy a kisgazdaságok sertéstenyésztését nagymértékben támogatjuk. Évente 12—15 ezer hízót vásárolunk fel. A városból összeszedjük az ételhulladékot, szalmát, abraktakarmányt adunk a tenyésztőknek. Az eddigi eredmények arra biztatnak bennünket, hogy még nagyobb mértékben segítsük a háztáji Uzemágat. Érdekes története van a szolgáltató főágazat kialakulásának. Az elnök némi iróniával mondja el a sztorit. — Amikor szarvasmarhatelepet kellett építeni, és egyetlen vállalat sem volt hajlandó — kapacitáshiányra hivatkozva — segítségünkre lenni, létrehoztunk egy 'építőbrigádot. Nem kaptunk tetőszerkezetet, de Dunaújvárosban bontási anyagot ingyen lehetett kapni, akkor lakatosipari brigádokat szerveztünk. Így építettük meg két istállónk tetőszerkezetét. Villanymotorjaink leégtek, nem volt, aki rövid időn belül megjavítsa. Erre alakítottunk egy tekercselő részleget. Vendéglátóipari egységünk, a Szélmalom csárda már üzemelt, s elromlott a hűtőgép, vagy a kávéfőző, csak két hét múlva vállalták volna a javítását, akkor állítottuk fel a hűtőgépjavító részleget. Ezek az egységek az elmúlt évek során továbbfejlődtek, és nemcsak nekünk segítenek, hanem hozzájárulnak a városban a szolgáltatási igények kielégítéséhez is. Tavaly kezdeményeztük egy újabb üzem létesítését. Hiánycikkeket gyártunk. Nincs mód arra, hogy minden ágazatról szóljunk. Ezért áttérünk egy fontos területre; a városellátásra. Közismert, hogy a Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet ebben kiváló példát mutat. — Négy vegyesboltunk, két büfénk, egy vendéglőnk, egy borki. mérőnk, tíz terményboltunk van. Továbbra is fontos feladatnak tekintjük a város ellátásában történő közreműködést. A VI. ötéves terv időszaka alatt a Szé- chenyivárosban egy ABC-áruházat és vendéglőt kívánunk nyitni, ezenkívül virág- és terményboltokat. A magas színvonalú gazdálkodáshoz a tudomány legújabb módszereinek, eredményeinek átvétele szükséges. A Magyar— Szovjet Barátság Termelőszövetkezet szoros kapcsolatot tart a termelési rendszerekkel, a tudományos kutatóintézetekkel. Több termelési rendszernek a tagja és ez jelentősen elősegitette eddig is az eredményes gazdálkodást. Nem közömbös az. sem, hogy milyen a tagok közérzete. Érvényesül a szövetkezeti demokrácia, ügyelnek a szociális,, kulturális igények kielégítésére. Folyamatosan fejlesztik a szövetkezet lakótelepeit és minden esztendőben újabb szociális létesítmények születnek. — Korántsem vagyunk elégedettek az eredményekkel. Sok még a kiaknázatlan tartalék. Azon munkálkodunk, hogy ezeket feltárjuk. Szeretnénk a következő esztendőkben is úgy gazdálkodni, hogy méltók legyünk arra az elismerésre, amelynek alpján a termelési nagydíjat kaptuk. Úgy gondolom ezt valamennyi termelőszövetkezeti tag nevében ígérhetem — fejezi be a beszélgetést dr. Kosa Antal. K. S. • Jól jövedelmez a gladiolus hagymája, amelyet exportra szállítanak. • Az idén kiváló volt a meggytermésük. A rázógéppel begyűjtött gyümölcsöt a Középmagyarországi Pincegazdasággal kötött megállapodás alapján a Márka-program keretében értékesítették. (Tóth Sándor felvételei) (14.) —;_.Nem, szabad fiú. Nagyon derék fiú, csak nagyon fukar. — Ide hallgass, Unó — mondta Rumata —, én nem tudok egy hónapig egyfolytában ugyanazon a lepedőn aludni. — He-he — így a fiú. — őfelsége fél évig is alszik rajta, mégsem panaszkodik... — Hát az olaj — mondta Rumata —, az olaj a mécsesekben. Azt ingyen kapjuk? — De hiszen vendége van — jelentette ki végül határozottan Unó. — Látod, milyen? — Derék fiú — állapította meg komolyan Kira. — Szeret téged. Vigyük magunkkal. — Majd meglátjuk — szólt Rumata. .— Ugyan hová? Én nem megyek sehová — gyanakodott Unó. — Mi oda megyünk — magyarázta Kira —, ahol minden ember olyan, mint dón Rumata. — Talán a nemesek paradicsomába ?.... — Unó gúnyosan prüsszentett, és csoszogva kiballagott a dolgozószobából. Kira utánanézett. — Nagyszerű fiú. Morcos, mint egy medvebocs. Derék barátod van. — Minden barátom derék. — Hát Pampa báró? — Pampa báré remek pajtás. — Hogy lehetséges: báró és pajtás? — Azt akarom mondani, derék ember. Nagyon jószívű, és vidám. És nagyon szereti a feleségét. — Meg akarom ismerni... Vagy szégyellsz engem? — Ne-em, nem szégyenek. Csakhogy ő, bár derék ember, mégiscsak báró. Rumata eltolta a tányérját. — Most mondd meg, miért sírtál. És miért szaladtál ide egyedül? Hogy szabad manapság egyedül futkosni az utcán? — 'Nem bírtam ki otthon. Többé nem megyek haza. Beállhatnék hozzád szolgálónak? Ingyen. Rumata elnevette magát, bár torkában gombócot érzett. — Apa mindennap feljelentéseket másol — folytatta a lány. — Az írások pedig véresek. A Vidám Toronyban adják oda neki. Minek is tanítottál meg olvasni. Minden este... Kínival- latási jegyzőkönyvet másol — és iszik... Olyan szörnyül... „Lám, Kira — mondja nekem —, a mi kalligráfus szomszédunk írni tanította az embereket. Mit gondolsz, ki ő? Kínvallatás közben bevallotta, hogy varázsló és irukani kém. Hát kinek lehet hinni manapság? Én magam is tőle tanultam a betűvetést.” Bátyám pedig megjön az őrjáratból, részeg, mint a csap, a keze csupa alvadt vér... „Mindenkit lemészárolunk — újságolja — ti- zenkettedíziglen...” Nem bírom ezt, nem - megyek vissza, inkább ölj meg!... Rumata melléje állt, a haját simogatta. A lány száraz szemmel egy pontra meredt. Mit mondhatott neki Rumata? Karjára emelte, a díványra tette, és mesélni kezdett a kristálytemplomokról, a sok mérföldön át elterülő kertekről, ahol nincs korhadt fa, szúnyog és szenny, a bűvös Leningrádról, a barátairól — akik büszke, vidám és jó emberek —, a tengereken, hegyeken túl levő, csodálatos országról, amelynek furcsa neve van: Föld: Az ablak alatt az utcán hirtelen vasalt csizmák dobbantak. Csodálatos tulajdonsága volt Kirának: szentül és önzetlenül hitt a jóban. Ha ilyen mesét egy jobbágyparasztocskának mondana Rumata, az kételkedve hüm- mögne, szó nélkül faképnél hagyná, és vissza-visszanézne a jóságos, meghibbant nemes donra. Ha ilyesmit mesélne dón Tameó- nak és dón Szerénák, azok végig sem hallgatnák: az egyik elaludna, a másik pedig böffentene egyet, és így szólna: „Ez mind nagyon fe-ennkölten hangzik, de hogy áll a dolog a fehérnéppel?...” Don Reba pedig figyelmesen végighallgatná, aztán kacsintana a rohamosztagosoknak, hogy szedjék ki belőle, kitől hallotta ezeket a veszedelmes meséket, és kinek mondta el már... Amikor Kira elaludt, Rumata megcsókolta arcát, lábujjhegyen kiment, s behúzta maga mögött a nyikorgó ajtót. Lement a cselédszobába, és az üdvözlésre meghajtó fejek fölött átnézve, így szólt: — Házvezetőnőt fogadtam. Kira a neve. Fönt fog lakni, mellettem. A dolgozószoba melletti helyiséget holnap takarítsátok ki alaposan. A házvezetőnőnek ugyanúgy engedelmeskedjetek, mint nekem. Ha pedig valaki elfecsegi, annak kitépem a nyelvét! (Folytatjuk.)
