Petőfi Népe, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-30 / 203. szám
A Zománcművészeti Aliko- tótelepek folyamában az idei immár a VII. E mostani évjáratban 13 művész — öt vendég és nyolc hazai alkotó — dolgozhatott: kísérleteztek, kipróbálták a különböző zománcteohniikákat, az anyagok, a sokfajta zománcfesték égetés közbeni és utáni viselkedését puhatolták, színmintákat 'készítettek, vas vagy fém alaplemezeket készítettek elő: vágták, egyengették, savazták és csiszolták őket. Az izzó kánikulában, ráadásul a nyolcszázötven Celsi- us-fok körüli hőfokon működő kemencék között naponta tizenkét órát dolgoztak. A műfajjal most először ismerkedők keresték festő- vagy szobrász-önmaguk zománcban való kifejezésének lehetőségeit, akik otthoni, műtermi munkájukat folytatták itt: új színösszeállításokat és formaképleteket, vagy jelegyütteséket igyekeztek föltárni, és most megmutatni. A zománcozást — vagy 'közhasznú nevén a tűzzománcot sajátszerűvé, leginkább azzá, ami, tehát elsősorban önmagával azonossá a speciális anyaghasználat mellett* a nagy és valóban látványos ' tűzben' Való égetés1 avatja. /a'édétöis,' rrS5l8vÄk egymás',iltktf7 az újabb és újabb festékrétegeket megolvasztva majd megszilárdítva 5—6 alkalommal történik is, nem vesz több időt igénybe művenként 20—24 percnél. Ennek ellenére az égetés lényegi és meghatározó művelete a tűzzománckészítésnek — ahogy ez a tűzzománc elnevezésben még külön, a szóösszetétel első tagjában ki is fejeződik. A munka folyamatában maga az égetés a leggyorsabb, a zománcozott művek készülődési idejéből a legkurtább időt igénylő. Mégis a leglényegesebb, hiszen a kemence izzó torkában lesz szinte pillanatok' alatt a zománcporból vagy a vízzel oldott zo- mácfestékböl — a csúcspontra hevítés utáni lehűléskor fémes, az l alaplemezzel szervesen összeforró anyag. Az izzítás tehát nagy metamorfózis, az anyag végleges átváltozásának gyorsan elrebbenő ideje. A zománcnak, mint a felületen megjelenő anyagnak és eggyé szervesült műnek; fontos kifejező eszköze maga a fény. Hiszen gondolják csak el: színeket látnak fényleni, pontosabban úgy látják a színeket, ahogy a fény és a fényviszonyok engedik, vagy lehetővé teszik. A zománcszínek tüze a fény erősségének megfelelően nagyobb vagy kisebb. Az örök sötétség fény nélküli birodalmába értelmetlen lenne zo- mánoműveket eljuttatni, viszont a hangok művészete, például a zene ott is hatna. A kecskeméti alkotótelep ez évi munkájában a kezdetektől elsődlegesnek megfogalmazott cél, a technika megismertetése — meg- ismerhetése és tanulmányozása — most kapta a legfontosabb szerepet. A grúz Kokiasvili Vahtang, az orosz Tyulenyev Lev és magyar kollégái: Fülöp Erzsébet, Goór Imre, Kustár Zsuzsa itt és most először égettek zománcot több, az alkotótelepen rövid időt tölthető, szintén,,, rojJyész-'tanulóyal.^együttj Hogy 'meddig ‘jutottak? < Közönség elé tárt műveik jobbik részével talán mestervizsgán is indulhatnának. Tyulenyev és Kokias- vili sajátos, otthoni festői szemléletüket próbálták összeegyeztetni az új, ismeretlen műfajjal. Fülöp Erzsébet egyéni és karakteres művészete a zománcban is önnön- magára ismertet bennünket. Goór Imre természeti és művészeti élményeit izzítja mindannyiónk számára élménnyé és sajátos zománcművészetté. Kustár Zsuzsa karakterizáló készségét, műve; színvilágának választék osságát és motívumainak, főleg a magyar népművészet képi világából terebélyesedő együttesét egyaránt becsülhetjük. A moszkvai ötvösművész, Balakova Ny ina már második alkalommal bizonyítja Kecskeméten, hogy gyűrűi, karkötői vagy medáljai a legkisebb részleteikben is egységesen megformáltak, igényesen kialakítottak. Syrnev Viktor ' zománcozott fémplasztikáját a barlangok elmosódott állatrajzai ugyanúgy inspirálhatták, mint rohanó állatok hullámzó tömege. A tadzsik művész, Saripov Szavzali bemutatott — de különösen e kiállításon nem szereplő — kompozíciói egy gazdag művészeti múltú, keleti kultúrába ugyanúgy bepillantást engednek, mint ahogy meggyőznek bennünket arról, hogy az alkotó rajzi tudása, komponálás- módja, szín-hangja már most magas szintű zomácművekben tanulmányozható. Újdonság, kiérlelt művészeti, azaz zománcművészeti eredmény Ravasz Erzsébettől egy József Aítila-vers és Zrínyi Miklós zománcban való megrögzítése, valamint finom kalligráfiájú sgraffitós lapjainak egyéni hangja. Ifj. Koffán Károly többször kipróbált — és gyorsan hozzáteszem: be is vált kompozíciótípusát fejlesztette tovább a legjobb szintjére. A szobrász Cy- ránski Mária igényesen megmunkált, formájukban a számyasoltá- rokra visszautaló munkáinak zománcképein a ruha,'a nőalak és a háttér:harmonikus viszonyát teremti meg: A zománcművészeti alkotótelep művészeti vezetője, Kátai Mihály Alföldi látomások címen egy olyan összefüggő műsorozatot mutat be, amelynek létrejöttéhez — a magyar mitológiából önképére zománcba írt sámántörténethez — a Kiskunsági Nemzeti park táji környezete, állat- és növényvilága meghatározó inspirációt adott. A meghirdetett program és az elkészült művek között némi — igaz látszati — ellentmondás is földerenghet, mivel ez alkalommal kisebb számban készültek épületeken, mai építészeti környezetünkben célt találó művek. A megrendelők távolmaradása ösz- szefügghet a szűkebb anyagi lehetőségekkel, és azzal is, hogy az előző évben a Játékházra készült mű-javaslatok — csak javaslatok maradtak. Mindennek ellenére, s még az építészek idei távolmaradása mellett is — született átgondolt (tervsorozat az épülő, új megyei Szakszervezeti Székház homlokzatára. Koncz Béla kiérlelt tervei mellé, ha a fönntartók igénylik, nyilvánvalóan több, most, itt bemutatkozó művész is szívesen hozzátenné a saját javaslatát ... iMég néhány megjegyzés és javaslat: — Évek óta újra meg újra fölmerülő kérdés, a zománcművészeti alkotótelep helyének és működésének megváltoztatása. _ Ebben a Kerámia Stúdió szintén érdekelt lenne. Azonban kettőjük összekapcsolódását a 70-es években érthetetlenül olyanok akadályozták, akiknek munkájuk szerint is segíteni kellett volna ezt. A 80-as években talán sikerülhet, legalábbis jó reménykedni benne. — ősszel a Képcsarnok kecskeméti bemutatótermében a művésztelepen eddig megfordult alkotók munkáiból vásárlással egybekötött .bemutatót tartanak. Ez év decemberében pedig a moszkvai Tretyakov Galéria mutatja be a. zománcművészeti alkotótelepek eddági legjobb termését, nagy kiállításon. — Itt köszönöm meg mindazok munkáját, akik segítették a zo- mánoművészeti alkotótelep zökke- nőmentesebb működését. A kecskeméti zománcgyárét, főleg Pólyák Pétemét és Rendeczky Jánost illeti köszönet. — A Művelődési Minisztérium e kiállításon történt, jelentős vásárlása felelet lehet azoknak, akik eddig főleg ismereteik híján vagy felületességükből következően úgy ítélték meg az alkotótelepi munkát, hogy az nem más kellemes szabadidő-eltöltésnél és pe- pecselgetésnél. Pedig hát itt nem a fölszaporodott szabad idővel rendelkező dilettánsok próbálkozásait, hanem művészetet 'láthatni. Csak jól meg kell nézni. Sümegi György HAJNÓCZY PÉTER*: A csuka Egy • .szép nyár eleji napon a folyó kicsapott a medréből, és az erdőt elöntötte az ár. Mindenki a magasabban fekvő, száraz területekre igyekezett. —' Nyugalom, barátaim! — rikoltotta a sas. — Őrizzük meg hidegvérünket! Az események megfelelően követik a Terv előírásait! — Kifejtenéd ezt bővebben? — kurrogott álmos képet vágva a vadmacska. — Igazán nem szívesen fárasztalak) de talán akadnak még rajtam kívül mások is, akik nem rendelkeznek olyan átfogó műveltséggel, mint te. A farkas, a róka és a vaddisznó hangos helyesléssel kontrázott a vadmacskának. Odább, külön csoportban, hallgatagon álltak a többiek: a szarvas, az őz, a nyúl, á sündisznó, aztán ismét< külön az egerek és a bogarak. Akadtak teljesen közönyös résztvevők is, mint a bagoly, aki abban a percben elaludt, amikor a vita kezdetét vette. Mindenki várakozóan nézett a sasra, aki hirtelen felröppent a sziklájáról, és lecsapott a vízre, amely már a közeli fák derekát nyaldosta. A sas jókora halat tar•Hajnőczy Péter Füst Milán-dfjas Íré 1981. augusztus 9-én, tragikusan fiatalon elhunyt. Rcé emlékezve közöljük mese-elbeszélését A fűtő című kötetéből. tot a karmai között, és fölröppent vele a sziklára. — A kicsinyes szűklátókörűség — kezdte a sas, és horgas csőrével gyorsan fejbe vágta a fickán- dozó halat — a haladás rákfenéje. Ha az eseményekkel kapcsolatos álláspontomat akarjátok hallani, nos: egyszerűen a halászati terület régen tervezett bővítése va. lósult meg. A haladás robogó szekerét nem lehet megállítani! — Micsoda bölcsesség! — dorombolta a vadmacska. — Aranyat ér minden szava! És míg a sas vérszemet kapva tovább szavalt, a vadmacska a bokrok közé sompolygott; megkerülte a sziklát, és két hatalmas ugrással a sas hátára vetette magát. A sas vijjogva felröppent, a vadmacska szájába kapta a halat, a földre huppant, és eltűnt a szikla tövében a páfrány között. A róka vigyorogva nézte a kitépett tollai között röpködő sast. — A haladás — mondta—, az egy nemes eszme. Nincs is annál előbbre való! — Hogy is állunk ezzel a halászati tervvel? — recsegte a farkas. — Elmondanád? Teltek a napok, és az ár egyre nőtt. 'Egy reggel a csuka kidugta a vízből a fejét, és kijelentette, hogy az erdőt ezennel a folyóhoz csatolja, és mint az Egyesített Terület Katonai Főparancsnoka, utasítja az egykori szárazföldieket, hogy nyugalmukat megőrizve, haladék nélkül foglalják el kijelölt lakhelyüket a nádas iszapjában. Nem fogja őket háborgatni senki: a toll, a bunda, valamint a kitin- páncél-viselet jogát szabadon* és zavartalanul gyakorolhatják a víz alatt. A madarak nem sokat törődtek a csuka ultimátumával. A bagoly aludt, a sas hallgatott, a többi reggeltől estig falta a bogarakat Ami az emlősöket illeti: a szarvas és a vaddisznó szorgalmasan gyakorolta magát az úszásban. A vadmacska álló nap a legmagasabb tölgyfa' tetején kuporgott, mancsait egy vaskos. A reinkarnáció és a lélekvándorlás című kötetben nyugtatva. A róka és a farkas megpróbált szót érteni a csukával. — Ma nekem... — hajított a vízbe egy egeret a róka — holnap neked... A csuka egyetlen falással elnyelte az egeret, és várakozóan a farkasra nézett. — Kéz kezet mos — mondta a farkas, és ő is a vízbe hajított egy egeret. Aztán kivillantva a fogait, rámosolygott a csukára. Az új főparancsnok bekapta az egeret, és hangosan csuklóit egyet — Ha megállítod a vizet — köszörülte meg a torkát a róka —, életed végéig ellátunk egérrel. — Nem ígérhetek semmit — válaszolta a csuka, és kitátotta a száját — Bőséges készleteink vannak — bólogatott a farkas. — De fönntartásuk és szaporításuk kizárólag a szárazon oldható meg. A csuka meg se mukkant csak a száját tátotta. — Ha egy kicsit közelebb jönnél a parthoz — mondta a róka —, magad is láthatnád,... — Miféle part? — kérdezte a csuka. — Talán a Szigetre gondoltál? — Ha a szavakon nyargalunk — rázta meg a fejét a farkas —, akkor soha nem jutunk előbbre. — Az előrejelzés szerint — mondta kissé bizonytalanul a róka — ez a mostani nyár igen száraz lesz: a folyóban még az iszap is megrepedezik... — Miért növekedne a Sziget — mondta a csuka —, amikor parancsomra éppen egyre kisebb és kisebb lesz? — Egyezzünk meg — ajánlotta' a farkas. — A kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad ... A csuka válaszként feldobta magát a levegőbe, és egy kurta csobbanással eltűnt a vízben. Azonban a róka jóslata valóra vált: perzselő szárazság következett, és a folyó alig volt szélesebb és mélyebb, mint egy közönséges patak. A vaddisznó az iszapban turkálva, mindennap csámcsogva teleette magát hallal, aztán kényelmesen elhelyezkedett a meleg pocsolyában és hortyogva elaludt. Ami a csukát illeti: egy szép napon beleragadt az iszapba, úgyhogy moccanni sem bírt. A vadmacska óvatosan belekapaszkodott a kopoltyújába, és kirántotta a partra. — Teljesítetted a parancsomat! — kiáltotta a csuka. — Leköltöztél az iszapba! Megjutalmazlak! A vadmacska a szájába kapta a csukát, és puha, nesztelen léptekkel besurrant vele a páfrány közé. ANTALFY ISTVÁN VERSEI: Nyári vasárnap Az óriás fűz álmodott. Szél nem zavarta. Málnabokrok tüskéi nem szúrtak. A rózsák illatába méhecske botlott. A kert vidám volt. Csupa fény. A tűzliliom szinte vérzett. Kis fenyőfácskák, margaréták hajtottak meghatottan térdet. A kút vize csobogva táncolt. Rigó oltotta nála szomját. Fényárban fürdőit a vasárnap. Violák zengték a zsolozsmát. Málnát, piszkét érlelt a nyár; a vasárnapi csend, a béke. Tarkállott a kert, a határ. És most már e percek emléke. Rigó vigyáz Libben a lomb erre-arra, szellő fújja jobbra-balra, ágon kis madárka hintáz, árnyékában alszik a kis ház... A ház előtt kert. A kertben kis karó, a földbe verten, rózsa békéjét vigyázza. Rigó vigyáz csöpp kis házra... Látogatóban a balástyai íróasszonynál Gémes Eszter élete kész regény. Nem romantikus, (hanem nagyon is realista. Sokat szenvedett, megviselte a paraszti munka. Felkapott íróasszony. Két könyv szerzője. Többször felkerestem már kis tanyáján. Házát két kezével építette. Kis sárga épület, körülötte hatalmas fenyő, szép gyümölcsfák, mogyoróbokrok. Amikor legutóbb nála jártam, a kertben találkoztam vele, mogyorófái között. — Képzelje el, tizenhat levelet kaptam az utóbbi napokban: mogyorófát kérnek tőlem. A Kertészet és Szőlészet című lapból tudták meg, hogy nekem nyolcvanhárom mogyorófám van. A forró napsütés elől először a fák hűse alá bújunk, majd a kicsiny szobába invitál. A lakásban takaros rend. A tisztaszoba ágya fölött nagy, keretes szentkép. A konyha a lakószobája. Ott varrógép, televízió, könyvesszekrény, tűzhely, és egy ágy a berendezés. A falon sok dísztárgy. Rádió és fényképek. Egy helyen a híres „spirálfüzetek”, a róla írott cikkek gyűjteménye és sok-sok múltat idéző fénykép. Mindent átnézünk sorjában: Gémes Eszter közben beszél: — Itt vannak a füzetekben az írásaim. Sokat elküldtem különböző pályázatokra, a legtöbb eredményesen szerepelt. 1965-ben a szegedi Móra Ferenc Múzeum felhívására beküldtem a Rúzsa Sándor történetét. Most adták ki könyvalakban is ... „Ölelkezés a röggel”, „Mindent sorjába”, „Családi nevelési hagyományok” — ezek mind sikeres pályamunkák. Előkerülnek az Űj Tükör folyóiratban közölt munkái is. A Dél- magyarország című napilapban 130 folytatásban jelentek meg könyvei. 1979-ben a Magvető Könyvkiadó Mindig magam címmel adta ki önéletrajzi regényét, amely nemcsak figyelemre méltó írói teljesítmény, hanem korának hű dokumentuma is. — Hogyan került kapcsolatba az írással? — Magam maradtam, az uramtól elváltam — emlékezik Eszter néni. Éjszakánként nem hagytak nyugodni a gondolataim. Muszáj volt felkelnem. Lámpát gyújtottam és sokszor hajnalig róttam a sorokat. Még most is gyakran előfordul, hogy éjszaka jut valami az eszembe ... Első írásom a Rúzsa Sándor története volt. Húsz évig tervezgettem, hogy megírom a betyárság történeteit, de nem a jóságukat, hiszen mind gazember volt. A szegedi múzeum pályázatára küldtem a spi- rálfüzetnyi írásom. — Első lett... — Meghívtak az eredményhirdetésre. El is mentem Szegedre, de járatlan vagyok én a nagy városokban. Csak odataláltam a múzeumba, s láttam, hogy ünnepelnek valamit. Nem gondoltam, hogy a pályázat elbírálása folyik éppen, ezért otthagytam őket. Másnap aztán olvasom az újságban: „Első helyen végzett Gémes Eszter”. Még írtak is rólam. Aztán a Tiszatáj hosszasan méltatott, az írásból pedig részleteket közölt. így lett író a balástyai parasztasszony. Életének értelmét az írás adja. Van miről mesélnie a lapokban, de szóban is örömmel idézi fel a múltat, élés emlékezettel. Hideg üdítővel kínál, s közben belekezd élete regényébe. Szeretett iskolába járni, amikor tizenkét évesen befejezte az elemit, fájt neki a pádtól való búcsú. Apja mellett kellett segítenie, s a kemény férfimunka igencsak próbára tette. Az első világháborúban elvesztette édesapját. 1925-iben feleségül vette a betyárfajta Veszelka András, de hat év után őt is elvesztette. A második házassága sem sikerült, így végleg magára maradt. Azóta 35 év telt el, s ma is egyedül él. — Az életem viharos volt, de kemény akarattal kiálltam a nehézségeit. Akkor nyugodtam meg, amikor írni kezdtem — mondja. Aztán arról beszél, hogy mostanában, nyolcvanévesen is sokat dolgozik, de a régi földmunka, cséplés, aratás, kazalrakás, szőlő- művelés, trágyázás, malacnevelés csak vissza-visszatérő emléke. Mogyorófákkal ültette be kertjét, tizenötéves fáiról tíz-húsz kiló termést is leszed. Ígéretes a körtefák idei hozama is. Sokszor jönnek hozzá váratlan vendégek. A tv-sek portréfilmet forgattak róla. Érdeklődnek írásai iránt is, olykor elviszik magukkal. Így került nyomdagép alá a legtöbb munkája. Most Szegedre, a József Attila Tudományegyetemre vitte el „A rög gyermekét” és két versesfüzetét. Ugyanis Gémes Eszter verseket is ír. Nyolcszáz yer- séből elolvasok egyet. Figyelemre méltó. Regényt írt egy makrancos lányról, „Ki venne el” kimmel. A „Végig jó tsz”-ről is kitalált egy történetet, mesét szőtt ezerkétszáz k betűvel kezdődő szóval. Legutóbb film-forgató- könyvet írt. :— Mikor ir Eszter néni? — Munka után, este vagy éjjel. Olvasni is szoktam, sok könyvet kaptam. A Szabad Föld elküldte Bethlen Miklós és Kemény János munkáit, de olyan apró 'betűkkel van írva, hogy .nagyon lassan haladok az olvasással. Jókaitól is sokat olvastam. Polcaira nézek. Két polcnyi könyv, gondosan beborítva nejlonnal, nehogy beporolódjanak. Tolsztoj, Sienkiewlcz, Jókai, Mikszáth és Gémes Eszter munkái. Ott díszeleg mindkét könyve: a Mindig magam és a Történetek Rúzsa Sándorról. — Eszter nénit ismerik Balás- tyán? — Mondhatom, hogy igen. Meghívtak már író—olvasó találkozóra is, a fiatalok körébe. Részvételemmel ilyen eseményre tizenhat alkalommal került sor Csongrád megyében. Nagy volt a két könyv visszhangja, az ország minden részéből írtak nekem levelet, sok újságcikk jelent meg róluk. Persze irigyek is akadnak ... Végül Rózsa Sándor fényképét mutatja. Valahonnan kifotóztat- ta, szerette volna, ha könyvében is szerepel, de kimaradt Kimondhatatlanul boldog, hogy ötszáznál is több oldalon megjelent két legfontosabb regénye. Sok neves ember barátja. Naponta kap leveleket. Gémes Eszter országszerte ismert lett, élete azonban a megszokott módon halad tovább. Ugyanolyan egyszerűen él balástyai tanyáján, mint régen. A napi munka után ma is az írás ad neki nyugalmat. Borzák Tibor ) i V Zománcművészek tárlata # Koncz Béla: Fríz terv az SZMT új székházénak homlokzatára. • If j. Koffán Károly alkotásai.
