Petőfi Népe, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-27 / 200. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1081. augusztus 27. TUDOMÁNY—TECHNIKA Az elektromosság és a méhek Egyre több élőlényről derül ki, (hogy élénken reagál elektromos és mágneses erőtér változására. A termeszek teljesen meg zava­rodnak a mágneses hatásokról, a vándormadaraik a mágneses „jelek” alapján tájékozódnak, egyes halfajok mágneses hatá­sokra „figyelve” változtatják a helyüket. A méhek a magasfe­szültségű villamos erőtér hatá­sára olyan agresszívekké válnak, hogy kárt tesznek saját társaik­ban is. Korszerű vadgazdálkodás A vadászatnak mint sportnak, szórakozásnak, kikapcsolódásnak — társadalmi hatása csak áttéte­lesen, közvetve érzékelhető, pénz­ben nehezen kifejezhető. Nem mérhető objektív módon a vad­állomány és a vadon élő egyéb állatok kultúrértéke sem. Szoro­san hozzátartoznak az erdő és a mező életközösségéhez, nélkülöz, hetetlen elemei az ember termé­szetes környezetének. A vaddal való találkozás vagy a vad jelen­létének csak egyszerű sejtése él­ményt, titkolhatatlan izgalmat je- ,lent nemcsak a vadászoknak ha­nem minden természetszerető ember számára is. Az iramló szarvas vagy őz harmonikus len­dületes mozgása, a ragadozó ma­darak merész ívelése egyaránt gyönyörködtető gyermeknek, fel­nőttnek. A kutatók tudományos alapon vizsgálják a vad és környezete közötti ökológiai kapcsolatokat. A vad természetes táplálékát képező lágy szárú fák és növények, nö­vényrészek mennyiségével, és az ezek j vegyelemzéséből nyert ás- ványlanyag-összetétellel jellem, zétt viszonyok alapján vadeltartó képességi fokokat, osztályokat ál­lítottak fel. Vizsgálják a terület meteorológiai adatait, főleg a nap­sütéses órák számát, a területek zavartságát, a vadfajok populá­cióinak az értékét. Ezen adatok alapján dolgozzák ki a táji vad­gazdálkodást Meghatározzák a nagyvadfajok állományainak op­timális ivararányát, korösszeté­telét és a selejtezési irányelveket. A mezőgazdasági vadkár oka elsősorban a túlszaporodott nagy­• A lágyszárú és fás növényzet az őz és a szarvas legfőbb táp­láléka. vadállomány. Ennek megfelelően, ha szükséges, mérséklik a nagy­vadállomány mennyiségét a mi­nőség egyidejű javítása mellett. Ez az állománycsökkentés nálunk mindenekelőtt a legjelentősebb kárt okozó két fajnál, a szarvas­nál és a vaddisznónál alapvető feladat. Az állományszabályozás — ha minőségjavulással jár együtt — kedvezően befolyásolja a vadgazdálkodás eredményét. A fehér törpétől a „fekete lyuk“-ig A csillagászat az utóbbi évek­ben fontos felfedezéseket tett. Ma már a. csillagászok és fizikusok kísérletileg tanulmányozzák azo­kat a folyamatokat, amelyek a haldokló csillagok — a neutron­csillagok és valószínűleg a fekete lyukak — környezetében játszód­nak le. A csillagok nem örök életűek: születnek, élnek és elpusztulnak. A csillagképződés után a csillag addig él, amíg ki nem merül mag­energiaforrása. A csillag élettar­tama nagymértékben függ a tö­megétől. A mi galaktikánk kb. 10 milliárd éves. Itt nagy tömegű és nagy fényű csillagok aránylag rit­kán fordulnak elő. Mérések bizo­nyítják, hogy galaktikánkban ed­dig több milliárd csillag „halt meg”, de nyomtalanul mégsem tűnt el. Az energiájuk utolsó tar­talékait felhasználó csillagok ösz- szezsugorodnak, tömegük rendkí­vül sűrűvé válik. Az ilyen hal­dokló csillagokat fehér törpéknek nevezték el. A további zsugoro­dás folyamán, ha a fehér törpe átmérője elérte a kb- 10 kilomé­tert, már neutroncsillagnak kez­dik nevezni a csillagászok. A csil­lag haldoklásának utolsó szaka­szában a zsugorodás tovább gyor­sul, és amikor eléri a gravitációs átmérőt,'„.fekete lyuk lesz belőle. C sak látszatra nem vagyok hűséges típus. Mentségemül a fia­talságomat hozha­tom fel. A szakmát a sütőiparnál tanultam, onnan két hónap után átjöttem ide. Másfél- évig bírtam a tizenkétórázást, az­tán mint szilaj csikó, aki kitört a karámból, továbbléptem a bútor­gyárba. Egy évig tartott mindösz- sze a kiruccanás, számomra még­is tanulságos volt. Ha az ember egy szakmát megtanul, akkor ma­radjon nyugton. Ne próbáljon holmi vé\t, vagy valós előnyökért változtatni rajt Két év óta újra itt dolgozom. Hazudnék, ha nem esne nehezemre az esetenkénti éj­szakai tizenkét óra, de hát ez a munkánkkal jár... A pékek régen is korán keltek, hajnal 2—3 órakor- Mi ezt most megtoldjuk némiképp. A dagasz­tó este hatkor kezd. Hétre jövünk mi, hárman. Ha kész a tészta, táblázunk. Kiszakítjuk, formáz­zuk, szakajtóba rakjuk. Napjában 60—70 mázsát. Egy-egy sütéshez háromnegyed órát dolgozunk ke­ményen. Aztán a vetés követke­zik, lapáton a tészta, s már sur­ran is a helyére. Ez újabb 45 perc., A hőségben ínszaggató munka. A kenyér 50 perc alatt megsül. Mi- re végzünk a táblázással, kezdhet­jük az egészet elölről. Nem panasznak szánom, de mi­re a 70 mázsát kisütjük, jó is, hogy itt a reggel. Kecskemét városának negyedrészén a mi kenyerünket • A város egynegyedén a mi kenyerünket eszik, (Tóth Sándor felvétele) eszik. Ügy mondják: minősége, íze jobb, mint az átlagos. Hogy titka van-e? Mondja már meg, melyik szakmának nincsen fortélya? Miért ne lenne a miénk, nek, amelyik néhány évezredre tekint vissza. Nálunk nagyon fon­tos a közhasznú, de nem szeren­csés szóval mondott alapanyag —, a liszt. Ha az nem megfelelői nincs az a pék a világon, aki hi­bátlan kenyeret tudna sütni. Itta Magyar—Szovjetben szerencsénk van. Ha kinéz az ablakon, ott a gabonasiló. Nem tetszik a liszt minősége? Szólunk a molnárnak, öreg ebből többet ne keverjél, próbáljunk másikat. Néhány uta­sítás, s máris egészen más minő­ségű, tulajdonságú búzát őrölnek a malmok. Mert malmunk is van. Mi - a liszt minősége miatt nem panaszkodhatunk. Ha valahol hi­ba csúszik a munkánkba, magun­kat okolhatjuk érte. A hagyományos rendszer sok kézi munkát igényel- Éppen ezért sokkal jobban követni tudjuk a tészta útját. Nem kell nekünk si­kértartalom-vizsgálat, sütőipari értékmeghatározás, a tészta „be­szél” mindenről. Ha nem szakad, erős sikérváza van. Érett, lyuka­csos, olyan mint egy ementáli sajt, akkor már csak a sütésre kell figyelni. Persze, millió lehető­ség nyílik arra, hogy tönkrete­gyük a mindennapit —, ha^nem figyelnénk. Óvjuk, hogy ne fáz­zon a tészta. A hideg vízzel is csínján kell bánni. Apró fogások ezek, felsorolni is nehéz, de va­lahol itt a titka a kalácsminősé­gű kenyérnek... Hát persze, hogy gyönyörű lát­vány a sorban pihenő, pirosodó, friss kenyér. Munkánk eredmé­nye. Ha reggel végignézünk a ke­nyérrel rakott kocsikon, tán még a fáradtság is múlik. Azt hiszem higgadtam valamit az elmúlt né­hány évben. Huszonhét éves va­gyok, nősülésre nem gondolok, jól elvan a család a szeleifalui ház­ban. Ha szabad időm van, rock­zenét hallgatok. Kemény rockot. Pink Floyd, Edda, Quint. Olvas­ni is csak olyan könyvet szeretek, amelyik kevésbé késztet gondol­kodásra. Rejtőtől a Szőke ciklon. Könnyű, szellemes, humoros. Hogy elégedett vagyok-e? Miért ne lennék az? Az 5—6 ezer fo­rintot havonta megkeresem, a bú­torgyári kiruccanás ráébresztett arra, hogy szeretem a szakmát, úgy gondolom, a munkatársaim­mal is jól kijövök. Kell ennél több?... (Elmondta Pusztai Mátyás, pék, a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz üzemében, az alkot­mány ünnepét követő hétfő dél- előttön.) Szabó Pál Miklós ÉRDEKES, TANULSÁGOS Szigetország 344 négyzetkilométeren Dr. Hodossi Sándor új tan­könyveiről szerettem volna írni, de hiába ikerestem munkahe­lyén. Ritkán adódik, hogy öt kö­tet elkészítésével bízzanak meg valakit egyszerre. — Elutazott — közölte munka­társa a Zöldségtermesztési Ku­tató Intézetben. Mivel sürgetett az ügy, .meg­kérdeztem: — Telefonon elérhető? — Körülményesen, Grenadá- ban van, több ezer kilométerre. Tudtommal 'hazánk és Grenada között nincs távbeszélő-összeköt­tetés. — Eszem ágamban sincs föl­hívni, noha a kecskeméti tele­fon ántivilágában Párizs, Berlin, Madrid, gyakran előbb c>. bejött mint a szomszédos hivatal,' de azért hadd jegyezzem meg, hogy nincs annyira' messze ez a spa­nyol város, mint azt sejteti. — Ki beszél városról. Nem Granadáról beszélek: Grenada a világ egyik legfiatalabb állama. Ha többet akar tudni róla, keresse meg Hodossi kollégát, 'hazatérte után. Megfogadtam tanácsát. A magyar mezőgazdasági tu­dományt eddig négy földrészen sikeresen képviselő szakember számára sem volt egyszerű fel­adat a Tesco-tól kapott megbí­zatás teljesítése. — A 340 .négyzetkilométernyi parányi szigetországba Kubán keresztül utaztam. - Havannából kis gépen repültem a Venezuela partjaitól mintegy 160 kilomé­terre elterülő, eléggé kedvezőt­len termőhelyi adottságú, hét esztendeje független államba. Most építik nagyobb gépek fo­gadására is alkalmas repülőte­rét. A 240 ezer lakos többsége tá- mozgatja az államot irányító, an- tdimperialista jellegű kormány­zatot. — Milyen nyelven beszélnek a grenadaiak? — Patoa nyelven. Ez az an­golnak és afrikai nyelvjárások­nak különös keveréke. A gyar­matosítók ugyanis az elpusztított őslakosság helyébe Afrikából szállítottak rabszolgákat. Az át- hurcoltak, sokáig őrizték . szülő­földjük k^vafi^Ä'elyeket az angol uralom alatt beépítették a hódítók nyelvének szerkezeté­be. A szomszédos államokban is nehezen értik sajátos keverék- beszédüket. A tanultak termé­szetesen az irodalmi angolt hasz­nálják. —Mit végzett? — Azt hiszem sikerrel jártam. Azt javasoltam, hogy értékesebb növényeket termesszenek kevés földjükön. A hibridekért, a zöld­ségfélékért kapott pénzből be­szerezhetik élelmiszer-szükség­letüket. Szó van egy hal-, ka­csa- és zöldségtermesztő közös vállalkozás, meg egy minta­farm létesítéséről. Egységes me­zőgazdasági irányítás hiányában időbe telik, amíg a tervek meg­valósulnak, de nagyon komolyan foglalkoztak a kidolgozott elgon­dolásokkal. Granadában is talál­hatók a írni állami gazdaságaink­hoz hasonló szervezetek, szövet­kezetek és magánbirtok. — Nem először járt a Karib- tenger térségében. Hazánk és a korábbi szocialista nézeteket val­ló jamaicai kormány közötti jó együttműködés eredményeként sok ifjú mezőgazdászuk tanul­mányozta a magyar szövetkeze­teket, ismerkedett a korszerű módszerekkel. Félő, hogy az ot­tani kormányválság miatt meg­szakadnak a szépen alakuló kap­csolatok. — Az , aggodalpm nem .alapta­lan^ de aát gondolom, Hogy a po­litikai nézetkülönbségek ellené­re szükségük van a magyar ag­rártapasztalatokra. Továbbra is hivatalban maradt az a magyar származású államtitkár, aki a kölcsönösen előnyös együttmű­ködés egyik kezdeményezője volt. Szakembereik képzésén kívül közös vállalatokkal is — remélem — újra jelen leszünk a távoli ország gazdasági életében. Hiszen nem múlhat el nyomta­lanul, amit az itt tanuló agrár­mérnökeik láttak, tapasztaltak. — Hova utazik legközelebb? — Talán ismét az amerikai földrészre. Heltai Nándor A Balaton védelmét szolgáló víztisztító műszaki próbái Marcaliban, a Volán 13. számú Vállalata üzemegy­ségében új szennyvíztisztí­tó telep műszaki próbája kezdődött. A tízmillió fo­rint értékű rendszer építé­séhez az elmúlt év végén fogtak hozzá, s az határ­időre készült el. A Buda­pesti Műszaki Egyetem víz­gépek tanszéke tanári ka­rának szabádalipa alapján készült víztisztítónak olyan szűrőkonténere van, amely egyaránt felfogja a mecha­nikai és az olajszennyezést, s a vizet újra felhasznál­hatóvá teszi. Marcali városa tizéhőt kilométerre fekszik a Ba­latontól, így az új beren­dezés a tó vízvédelmét is szolgálja. Ugyancsak a ba­latoni környezetvédelmet segíti az a tisztítómű, amelynek építése most kez­dődött a Volán 13. számú Vállalatának siófoki bázi­sán. Ez a jövő év közepén lép üzembe. Megvalósulá­sával a Volán 13. sz. Vál­lalat valamennyi műszaki üzemében eleget tesznek a környezetvédelem előírá­sainak. A tanyák sorsa ményeókkel igazolták létüket, nyilvánvalóvá tették, hogy belát­A MÄLNABOKROK ve­szélyeztetik a Kovács-tanya biztonságát. Mert a szemek lehetnek bármilyen édesek, a helyi tsz-elnök szájában (mindig megsavany ódnak. Hogyne, hiszen tanyán, a | nagyüzemi táblásítást akadályo­zó területen érnek. Pedig Ko­vács János a tsz dolgozója, otthon hizlalt állatait a gazdaság segítsé­gével értékesíti, mégsem jár az elnök kedvében. Nem hagyja el az apjától örökölt kéthektárnyi földet, a gémeskutat, az eperfá­kat, a málnást. A tsz hiába ígér házhelyet, kőművesbrigádot, Ko­vács János ragaszkodik a családi ereklyeként őrzött nádíedeles épülethez. Az eperfa termésével disznót, csirkét 'hizlal, kukoricá­ért sem fizet, zöldség mindig akad a veteményesben. Hiába akar a tsz összefüggő rozstáblát, a Ko­vács-portát nem tolhatja arrébb. Ehhez kevés az elnök ereje. Ha­tásköre legfeljebb a „nem” ki­mondásáig terjed. Ezt felelte, amikor a tanácstitkár megkér­dezte: támogatja-e a tanyák vil­lamosítását. A tsz elnöke modernizálni sze­retné gazdaságát, új növényi kul­túrát meghonosítani, nagy telje­sítményű, szedő-, arató-cséplő gé­peket beszerezni. A tanyák vi­szont szögesdrótként akadá­lyozzák a táblásítást. A kis ház­tájikat, az ósdi épületeket kerül­getni kell. Hiába a modern tech­nika:. a hétméríöldes csizmában csak araszolni lehet. Az elnök a haladás érdekében sürgetné a buldózereket. Hason­lóképpen érvelnek a tanyát érzel­mileg ellenzők. Lakatos Vince nagysikerű dokumentumfilmje, a Naplemente ezelőtt négy eszten­deje szinte sokkolta a tévénéző­ket. A magára hagyott idős em­berekért, a petróleumlámpa vilá­gosságáért, a Biblia igazságáért, a magatehetetlenség látványáért sokan nem a múltat, nem a kis­paraszti élethez való ragaszko­dást, hanem a szórványtelepülé­seket okolták. Kialakult az a sze­rencsétlen helyzet, hogy amíg Bács-Kiskun megyében a helyi tanács, a Vöröskereszt, a Haza­fias Népfront, a szocialista bri­gádok társadalmi összefogást hir­dettek a tanyán élő idősek meg­segítéséért, addig a pillanatnyi hangulatuknak engedelmeskédők a tanyák ellen fordultak. Ment­ségükre szóljon, a tanyák értékét, gazdasági jelentőségét hazánk­ban sokáig a széljárás szerint mérték. A múlt század közepén például a hatóságok erővel tar­tották a falvakban az embereket. Tanyát venni, önállóan gazdál­kodni csak a paragrafusok és a zsandárok kijátszásával lehetett. A legelőfeltöréssel, szőlőtelepí­téssel megkezdődött a kiköltözés. A falvakat elhagyó új honfogla­lók még nem érezték hátrányos­nak szociális, egészségügyi, kul­turális ellátásukat: a 'betegbizto­sítást, a színházat, az anyagi biz­tonságot nemcsak a tanyai ag­rárproletariátus hiányolta. Ám a kormánykörök úgy tettek, mint­ha a tudatlanság, a nyomor kizá­rólagosan a tanyák jussa lenne. A FELSZABADULÁSKOR egykori cselédek, napszámosok, summások jutottak földhöz. Többségük az új birtokon építte­tett házat. Amikor kiderült, hogy a kisparcellák akadályozzák a nagyüzemi termelést, a hatóságok igyekeztek a szétszórtan élőket összeköltöztetni. Kialakultak a leendő községek magjai, a tanya- központok. Benépesülésüket a fo­tóriporterek és festők is segítet­ték. Nem ábrázoltak magányos épületet, gémeskutat, de megörö­kítették a beköltözést, a hidro- glóbuszt, a beláthatatlan kukori­cást. A tanyaközpontok pedig fejlőd­tek. Amikor egymásba értek a házak, elkészült a bekötőút, ve­gyesbolt nyílt, aztán két tanter­mes iskola (egy osztály az alsó, egy a felső tagozatnak), az orvos is meglátogatta a helyieket Ké­sőbb könyvtár létesült: hétköz­nap olvasnivalót kölcsönzött, szombatonként táncmulatságnak adott otthont. Néhány év múlva a helyi tsz irodát építtetett, az üz­lethálózat bővült, a könyvtárból kultúrház, a tanyaközpontból fa­lu lett. Ezekben az időkiben új ta­nyák létesítéséről vagy a megle­vők támogatásáról nem illett be­szélni. A HATVANAS években kide­rült: nem olyan fekete az ördög, mint amilyennek festik. Azt, hogy a magányos település a nagyüze­mi gazdálkodás nehezítője — to­vábbra sem tagadta senki. Kide­rült viszont,/ hogy ez a betyár nemcsak elvesz, de ad is: szőlőt, gyümölcsöt, zöldséget, kapirgáló tyúkokait, hízott’ libákat, évszáza­dos hagyományok szerint legelte­tett állatokat. Sőt, munkára fogja a nagyüzemi gazdálkodásra al­kalmatlan földeket is. Nem vélet­len, hogy a tehetősebb egyéni gazdálkodókat évente 60—80 ezer forintnyi jövedelemhez juttatja. A tanyák, miután gazdasági ered­hető időn belül települési forma­ként sem szűnnek meg. Amíg néhányan a lerombolás­sal fenyegetőzőket csitítják, ad­dig mások attól félnek, hogy a jelentős tanácsi segítséggel: út­építéssel, villamosítással állan­dósul a tanyavilág. Szerintük a modern, televízióval, mosógéppel ellátott lakást nehezebb elhagyni, mint a petróleumlámpát. Amit mondanak, igaz, mégsem hihető, hogy a Teáliis vágyaik valóra vá­lása a régi településviszonyok konzerválását jelentené. Az em­ber nyugtalan lény: 'ha egy célt elért, újabbakat tűz maga elé. Az igények kielégítése is újabb igé­nyeket szül — főleg a tanyai fia­talokban. Az ő többségük (ottho­ni körülményeiktől függetlenül) vágyik egy közeli faluba vagy vá­rosba. Már csak azért is, mert minden fejlődés ellenére napja­inkban a tanyákra nem a mo­dem életvitel a jellemző. A vil­lamosítás, 'az útépítés csak az egymáshoz közeli 'épületeknél kifizetődő. Ezért kellene egyre több tanyaközpont. Ide elérhetne á villamos vezeték, ide érkezhet­nének a mozgó élelmiszerboltok, itt lehetne gyermekfelügyeletet kialakítani, itt állnának meg a távolsági autóbuszok, és ami nem utolsó szempont, itt lehetne kö­zösségben élni. öt éve országos felmérés ké­szült a tanyaépületekről, lakói foglalkozási szerkezetéről, jöve­delemforrásáról, életkörülmé­nyeiről. Az adatok összegzését egy rendelet követte. Ezentúl a tar­tósan fennmaradó tanyás terüle­tekre korlátozott számú építési engedély adható. A körzet életké­pességét a helyi tanácsok hivatot­tak eldönteni. A megyékben — Szabolcs-Szatmár kivételével — mégsem tülekedtek építési enge­délyekért. Ügy vélték, nem jó, ha az emberek pénzüket tanyai házra költik, mert ezzel egy ké­sőbbi kulturáltabb otthontól fosztják meg magukat. HOGY MI LESZ a tanyák sor­sa? A gazdasági számítások és társadalmi mérlegelések döntik el ezután is, hogy a fennmaradás és a megszűnés között mire érde­mes szavazni. De napjainkban mégsem a szórványtelepülések, hanem az ottani emberek sorsa az izgalmasabb. A fiatalok vagy középkorúak jól, vagy rosszul, de megélnek. Es az idősek? Az Al­földön a már említett társadalmi kezdeményezésben bővítették a szociális otthonokat, napközit lé­tesítettek a tanyasi öregeknek vagy felújították házaikat. Mind­ez azonban csak csepp a tenger­ben. Az ország tanyáin több idős, magatehetetlen ember él, mint amennyi élvezheti a társadalom segítségét. Ezért ha nem is mon­dunk nemet a tanyákra, a min­denkori erőhöz mérten támogatni kell a faluba költözésüket. Nem a mai tanyai öregek gondjainak megoldásáért — ezzel nagyrészt elkéstünk. Viszont még sokat te­hetünk a középkorúakért, a ti­zenöt-húsz év múlva segítséget (igénylőkért. Mindezek ellenére ne rombol­juk le erőszakkal a magányos házakat. Lakóik elhelyezéséről, új házhelyekről úgysem tudnánk gondoskodni. Am az elhagyott épületekhez jöhet a buldózer, a parlagon maradt földek beolvad­hatnak a helyi *tsz-ek, állami gazdaságok tábláiba. A megszűnő tanyát sirathatjuk. De újból be­népesíteni már nem érdemes. Horváth Kálmán Éjszaka a forró kemencénél...

Next

/
Thumbnails
Contents